tag:blogger.com,1999:blog-3452276337636521742024-03-14T06:37:33.486-04:00Geri in NY CharlotteÚgy adódott, hogy a "szépországban" folytatom, próbálok írni valamit, hátha lesz érdekes...Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.comBlogger92125tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-13534459506664300232021-01-24T22:11:00.000-05:002021-01-24T22:11:07.351-05:00Karácsony<p style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg99LtXMO6J5WW5zyNVmDys94XYt8n-6RvQBt0lIy49nxVSJH7iHYjmHIl8hcQESnfw4k-J220E2bMUfiMyGcrr3-GoMZ2LRGaMC36GCm85sukNCaGuvkMI8jdu12d6WfUji37S5tL2-4Uh/s2048/PK1_2191.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg99LtXMO6J5WW5zyNVmDys94XYt8n-6RvQBt0lIy49nxVSJH7iHYjmHIl8hcQESnfw4k-J220E2bMUfiMyGcrr3-GoMZ2LRGaMC36GCm85sukNCaGuvkMI8jdu12d6WfUji37S5tL2-4Uh/s320/PK1_2191.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A közeli bevásárlóközpontnál készülnek a gyerekek a halloween-i cukorkagyűjtésre<br /></td></tr></tbody></table><br />Jézusmárja, három éve írtam utoljára... Pedig van miről! Legyen itt most egy könnyed, rövid darab, ami az utóbbi pár hétről szól. Kezdjük a történetet a Halloween említésével, mert bár nem tartozik szorosan a Karácsonyi ünnepekhez, azért olyan felvezető elemként elég fontos. Mint tudjuk, ilyenkor gyerek-hordák lepik el az utakat, és mint a mérgezett egerek rohangálnak egyik háztól a másikig. Tudom, sokaknak nem tetszik ez, de én továbbra is lelkes híve vagyok a dolognak, mert ez itt teljesen a gyerekről szól, ráadásul általában a család együtt megy, lehet csatlakozni másik családokhoz, és többnyire nagyon jó hangulatban telik, sok dumálással. Persze idén ismert okokból nem volt annyira felhőtlen a "trick-or-threat"-elés, de a lényeg, hogy a mieink 6 kiló édességet gyűjtöttek! Meg is állapodtunk Csillával, hogy azért ezt talán nem kéne nekik mindet elfogyasztani. Jó sok ebből "candy cane", "cukorka-bot" volt, ami lényegében tömény cukor kis élelmiszer-színezékkel. Miután hazaértünk, a gyerekek szépen szortírozták az édességet, aztán kiválaszthattak egy bizonyos mennyiséget, a többit pedig Csilla elvitte kórházban lévő gyerekek részére. Idén ingyen jótékonykodtunk 👹</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIHxwUcB1Dsy6hWuVU3st07EueY4EVPVcsMzjs1Kcazt9YpzVpd06lWpOIPUo_y6OHMHj6nt4IrzzjuOi534NDettJzKlxEZY3csNSdLybuzRSkDjpYDFPhGfZ4kBvG8Og6b_bMJCHZ7vl/s2048/PK1_2240.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIHxwUcB1Dsy6hWuVU3st07EueY4EVPVcsMzjs1Kcazt9YpzVpd06lWpOIPUo_y6OHMHj6nt4IrzzjuOi534NDettJzKlxEZY3csNSdLybuzRSkDjpYDFPhGfZ4kBvG8Og6b_bMJCHZ7vl/s320/PK1_2240.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kis csapatunk kész a nagy menetre<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3PJ-AzWquErhfWNwZh2_z_XSWDMlpcfFvmzGmpDxHlcPZOlBDwGJ2wve3JSMFVMO5Lr_3ujrhEJa6fdHysEBpWccysToHB7tOEYg4uy04dyiEXOiRcwNcJRs7q5ztboC3vLvHQRHWTNp/s2048/PK1_2263.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz3PJ-AzWquErhfWNwZh2_z_XSWDMlpcfFvmzGmpDxHlcPZOlBDwGJ2wve3JSMFVMO5Lr_3ujrhEJa6fdHysEBpWccysToHB7tOEYg4uy04dyiEXOiRcwNcJRs7q5ztboC3vLvHQRHWTNp/s320/PK1_2263.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez a brigád is felkészült, szerintem a legboldogabb a kutya...<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Folytassuk a Hálaadással. Mi ugye ejrópaiak lévén továbbra sem nagyon barátkoztunk meg ezzel az ünneppel, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nekünk ez nem számít annyira fontosnak, mint az "igazi" amerikaiaknak. Már csak azért sem, mert bár én nem érzem magam felelősnek az őslakosokkal történekért, de azért lássuk be: nekik ez minden bizonnyal nem különösebben örömteli alkalom... Mi a pulykaevésből sem vesszük ki a részünket, tofuból készült töltött kamupulykát szoktunk enni. Mondjuk nagyon finom!<br /></p><p style="text-align: justify;">Azt viszont ugye tudjuk, hogy az amerikai ünnepi "menetrend" eltér a mi, otthoni hagyományainktól. Lényegében a hálaadás után felállítják a karácsonyfákat, vagyis náluk az "Advent" alatt már ténylegesen Karácsony van. Én továbbra is jobban szeretem a mi megoldásunkat, hosszabb ideig tart, Szilveszterkor is sokkal ünnepélyesebb, ezért a kis családunk ilyenkor csak feldíszíti a házat, és vasárnap meggyújtjuk az első adventi gyertyát, mézeskalács házat építünk, satöbbi. Én már tavaly azt gondoltam, hogy a kicsik, akik most hét évesek és másodikba járnak, már "felvilágosultak" lesznek. De miután továbbra is távoktatás folyik, nem találkoznak nap, mint nap a haverokkal, így lassabban terjednek a pletykák, szóval maradt a kisgyerekes menetrend. November vége felé mondtuk nekik, hogy ha akarnak ajándékokat, akkor írni kell a Télapónak. Ja igen, Télapó, Jézuska, Mikulás... Kis kavar van itt kérem szépen, tanakodtunk is Csillával hogy adjuk elő a dolgokat. Szeretnénk megtartani a Mikulást - mégiscsak a gyerekek védőszentje - ahogy kell december 6-án, de ez az ünnep ugye itt nincs. Most akkor mint mondjunk nekik? Mert aztán bemennek a suliba, és a többiek hülyének nézik majd őket, hogy micsoda butaságokat hordanak össze. Szóval megállapodtunk, hogy a Mikulás marad, de Csilla következetesen "St. Nicolas"-nak hívja... A franc, azért a Mikulás sokkal jobban hangzik... Idejekorán megkértem a nővéremet, hogy küldjön Mikulás-zacskókat, ezek szépen meg is érkeztek. De ugye keverednek a dolgok, szóval elhatároztuk, hogy készítünk olyan kandallóra felakasztható zoknikat. Persze ezeknek szépen hímezve kellett lenniük, a projekt csúszott, így aztán nálunk rendhagyóan december 13-án érkezett a Mikulás. Szerencsére ez nem nagyon zavarta őket, a lényeg, hogy megkapják a cukorka adagjukat.</p><p style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaDBzDIK7PAYVDHm1dWaB2UY6Q2KurH8G0GF3_yNhj1ErViKR4PtPKUbDjTh2qfJmN8GR5xDXo3DqJ5m9SFqLecnDlHt150L8S4NMFBef3vTaznXnSIbdkcFyDRG45g9MQgaBmxXlD2D2o/s2048/PK1_2225.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaDBzDIK7PAYVDHm1dWaB2UY6Q2KurH8G0GF3_yNhj1ErViKR4PtPKUbDjTh2qfJmN8GR5xDXo3DqJ5m9SFqLecnDlHt150L8S4NMFBef3vTaznXnSIbdkcFyDRG45g9MQgaBmxXlD2D2o/s320/PK1_2225.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Szósöli disztenszd" trick-or-treating</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table> </p><p style="text-align: justify;">Visszatérve a levére, a két kicsi elkezdte írni, Csilla persze érdeklődve kérdezte tőlük, hogy mit írnak bele? Mire Lily semmi gondolkodás után megkérdezte: "Miért érdekel az téged? Ez a levél a Mikulásnak megy..." Óvatosan kell bánni ezekkel a gyerekekkel, nem olyan könnyű beadni a meséket. A lényeg természetesen a szépen elkészült levél, be is borítékolták, címzett: "Santa", cím: "North Pole", még valami bélyeget is szereztek rá. Irány a postaláda. Ez úgy működik, hogy a ház előtti postaládába, ahova a leveleket kapjuk, be kell rakni a kimenő dolgokat, és a piros kallantyút fölfelé állítani. Másnap jön a postásbácsi, látja a jelet, kiveszi a cuccot, és már megy is az útjára. Láthatóan a "gyerekek postázták a leveleket" és a "postásbácsi felveszi őket" között eltelik pár óra. Gondos apa jól tudta előre, hogy lefekvés előtt szépen ki kell slattyogni és kivenni az értékes rakományt. Ezek után gondolom nem fogsz meglepődni, hogy az okos apa jól elfelejtett kimenni értük... Másnap, amikor eszembe jutott, természetesen már nem voltak ott, a lelkiismeretes postásbácsi szépen elvitt mindent. Még szerencse, hogy Csilla kíváncsiskodott, így azért nagyjából tisztában volt a kívánalmakkal. Két nappal később aztán az egyik reklámújságba rejtve megtaláltuk a leveleket! Állatira meg voltam hatódva, hogy a postás nem csak jó fej volt és visszahozta, hanem tudta is hova kell bedobni, mert természetesen pontos feladó nem volt feltüntetve!</p><p style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1pdJN3tI3gqyCzHCBIPZwl7ANuBTp5j3FPqUl6Lu1-Nhf9xSL_q9KSI-zmibatupA3enG6e2iBYvZgZ85L5yCUcnJuf69xjuV-d5chaJ5TNs7MeW06JlwuHP57E_2A0OD8I6OnuZSMs7/s2048/PK1_2399.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_1pdJN3tI3gqyCzHCBIPZwl7ANuBTp5j3FPqUl6Lu1-Nhf9xSL_q9KSI-zmibatupA3enG6e2iBYvZgZ85L5yCUcnJuf69xjuV-d5chaJ5TNs7MeW06JlwuHP57E_2A0OD8I6OnuZSMs7/s320/PK1_2399.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A zsákmány!<br /></td></tr></tbody></table><br /> </p><p style="text-align: justify;">Karácsonyi kalandjaink ezzel még nem értek véget. Miután ugye mi ragaszkodunk az európai menetrendhez, ezért nem szoktuk túl korán megvenni a fenyőfát. Sőt, előfordult már olyan, hogy csak 23-án mentünk el a fáért. Nem kell ugye a tárolással bohóckodni, olcsóbb (párszor ingyen volt...), későn hozzuk be a házba, tovább bírja, csak előnye van a dolognak. Igaz, egyszer a megvett fát beállítottam a ház melletti a fák közé, senki nem vette észre, hogy ott egy "betolakodó"... A lényeg, hogy 20-a körül Csilla már elkezdett fákat keresgélni. Rémülten vette észre, hogy a szokásosnál sokkal kisebb a kínálat. Kiderült, hogy egy fának olyan 10-12 év, mire megfelelően megnő, tehát a mostani fákat 2008-2010 között kellett telepíteni. Csakhogy, akkor volt a nagy krach, ezért rengeteg ilyesmivel foglalkozó vállalkozás csődbe ment, így jóval kevesebb fát ültettek! Ezzel odáig jutottunk, hogy szégyen szemre úgy nézett ki, idén karácsonyfa nélkül lesz Karácsony! Vicceskedve megjegyeztem, hogy majd elkérjük a szomszéd néniéktől, mert itt rengeteg család már 25-én lebontja a fát. A szembe szomszéddal jóban vagyunk, meg is kérdeztük, hogy "B" tervként számíthatunk-e az ő kidobásra váró fájukra? Kiderült, nekik mű-fenyőjük van, és nagyon szívesen ideadják. Nagy kő esett le a szívünkről, de akkor még egy elég fontos dologgal nem voltunk tisztában. Miután idén a konkrét dátumokkal már úgy is hadilábon álltunk, ezért nem jelentett gondot, hogy 25-én reggelre sikerült felállítani a fát. Ahogy áthoztuk a "fenyőt", nagyon szépnek nézett ki. A tűlevelek kifejezetten eredeti hatást keltenek, a fa törzse mondjuk kicsit béna, de azt nem lehetett annyira látni, mert nagyon sűrű. Már fa-állítás közben éreztem, hogy azért lesz itt egy kis probléma, iszonyat büdös volt a fa! Mintha fáradt-olajban áztatták volna egy fél évig, majd kátrányba tették volna egy időre. De hát ugye mégiscsak férfiember vónék, befogtam a csuszalesőmet. Kisvártatva Csilla rémült arccal kérdezte, hanyadika van, és mikor lehet leszedni a fát? Igen, neki is feltűnt a szag. Gyorsan elő a füstölőkkel, de nem segített. Márpedig a Karácsonyhoz a jó illat is hozzátartozik. Ez most elmaradt...</p><p style="text-align: justify;">Az időzítéssel itt is volt némi probléma. Miután kölcsönfenyővel operáltunk, meg kellett várni, amíg a szomszédék elmennek, ez pedig csak 24-én következett be. A fa dísz<span>ítése éjszakai feladat, ezért csak 25-én reggelre lettünk kész. Még szerencse, hogy Karácsony napja ugye december 25, így nem csináltak belőle problémát. Meeert előtte már nap, mint nap kérdezgették, mikor lesz a nagy nap?...</span></p><p style="text-align: justify;"><span>Miután lebontottuk a műfenyőt, szent elhatározást tettünk: ezentúl korábban vesszük meg a fenyőt és maradunk a természetesnél.<br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span></span><br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5w6wwJNJQgXka7JSxpwx0mDw9YPUaKlj5Dzo2-WxTxV7ovOPSiCsZLr3ii-ke6ZmSIfI33QKfYPs8Q4M_0T5gyovmi228WqA6SqYiaYtPsYxXzX9xYv0DElf6HdUXjjsT71plPVks3jE3/s2048/20210101_120551.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5w6wwJNJQgXka7JSxpwx0mDw9YPUaKlj5Dzo2-WxTxV7ovOPSiCsZLr3ii-ke6ZmSIfI33QKfYPs8Q4M_0T5gyovmi228WqA6SqYiaYtPsYxXzX9xYv0DElf6HdUXjjsT71plPVks3jE3/s320/20210101_120551.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szörnyen büdös műfenyő...<br /></td></tr></tbody></table><br /><br />Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-69013576943104746282017-03-19T02:34:00.000-04:002017-03-22T18:36:18.392-04:00Választások, politika<div style="text-align: justify;">
Dani egy hónapja írt egy <a href="http://doncii.blogspot.com/2017/02/az-ellenallas.html" target="_blank">bejegyzést</a> a pillanatnyi amerikai politikai helyzetről. Először azt gondoltam, hogy majd jól írok egy hozzászólást, de azt hiszem ez hosszabb, mint egy röpke pár sor, szóval inkább itt. Gondolom ismert mindenki előtt, hogy tavaly ősszel volt az Elnökválasztás az Egyesült Államokban. Ez, bármennyire is utálja valaki Amerikát, elég fontos esemény, mert bár változnak a dolgok, azért még mindig innen fújják a Passzát-szelet... A legfontosabb dolog számomra ebben a választásban az volt, hogy először élhettem választási jogommal itt Amerikában. Ugyan nem írtam róla, de 2 évvel ezelőtt állampolgárrá lettem, talán kezdjük is ezzel, legalább egy pár szó erejéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor összeházasodtunk Csillával, rövid úton megkaptam az állandó tartózkodási engedélyt, magyarán <a href="http://geri-in-ny.blogspot.com/2010/09/zoldkartya-interju.html" target="_blank">zöldkártyát</a>. Az első csak "ideiglenes", 2 évig érvényes, utána lehet folyamodni a feltétel eltávolításáért. Nekem természetesen sikerült rossz formanyomtatványt kitölteni, ezért aztán kifutottam az időből, ameddig lehet kérni a végleges zöldkártyát. Na, jól magam alatt is voltam, rengeteget olvastam utána, de nem sok biztató volt, úgy nézett ki, hogy újra kell kezdenem a két évet. Szerencsére találtam egy blog-bejegyzést, ahol azt írták, hogy ha elfogadható ok miatt fut ki valaki az időből, akkor érdemes megpróbálni és leadni a kérvényt, mert, ha elfogadják, akkor egy csomó időt és pénzt lehet vele megtakarítani. Gondoltam megkockáztatom ezt a lehetőséget és szerencsére össze is jött, így nem kellett a 2 évet újrakezdeni. A harmadik év lejárta után aztán beadtam az állampolgársági kérvényt, ezúttal figyeltem, hogy minden rendben legyen. Az eljárás nem túl gyors, de tulajdonképpen zökkenőmentes. Érdekes így, az "immigránsmizéria" közepette visszatekinteni. Persze megint kellett menni ujjlenyomatot adni, szokásos dolgok. Aztán jött az állampolgársági vizsga, de ne tessék valami komolyra gondolni. Adnak hozzá felkészülési anyagot, meg van fent a Neten próbateszt, szóval minden adott a rendes felkészüléshez. Becsületesen el is olvastam, nem tűnt túl nehéznek, így elküldtem a próbatesztet a haverjaimnak, kipróbálni, hogy a magyar oktatás miként vizsgázik. Persze minden felkészülés nélkül átment mindenki, talán csak egy fogós kérdés volt valakiről, aki nemzetközi szinten nem ismert. Ezek után vágtam neki a vizsgának, végül jót beszélgettem a nénivel, a kérdésekből egyet azért feltett becsületből, aztán ennyi is volt. Ennél fontosabb volt az állampolgársági eskü. Az anyukám is itt volt akkor, az egész család ment a nagy eseményre. Meg kell mondjam az amerikaiak azért értenek az ünnepléshez. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen alkalmat rendesen túlhúznak, de nem, egy, a lehetőségekhez képest fennkölt hangulatú ceremónia volt. Obama elnök intézett beszédet videóról, majd himnusz, eskü és kész is. Monnyuk az esküvel azért voltak gondjaim, a "fegyvert fogok és lekaszabolom az ellent"-nél azért kicsit gondolkodtam, de végül nem tettem csuriba az ujjaimat... Utána fényképezés a zászló előtt, meg megjelent egy idős bácsi, aki ott volt a partraszállásnál. Búcsúzóul kaptunk egy paksamétát, hogy mit kell csinálni egy honpógárnak. Ez hasznos cucc, le is adtam az útlevélkérvényt, és ami a mostani történethez kapcsolódik, regisztráltam magam szavazásra.<br />
<br />
Tavaly aztán jól belehúzott a választási kampány. Én mondjuk nem igazán követtem az eseményeket, de azt elhatároztam, hogy szavazok, nem is annyira a "kötelesség", hanem inkább a kíváncsiság vezérelt, de miután nem követtem nagyon a jelölteket, azért valahogy ki kellett agyalni, hogy kire szavazok. Minden híresztelés ellenére itt Amerikában is esik szó politikáról a munkahelyen, így egy-két elkapott szóból volt már némi fogalmam, hogy kik a lehetséges jelöltek. Még ekkor sem kezdtem igazán foglalkozni a dologgal, mert tudtam, hogy jön a TV vita, és arra gondoltam, hogy azokat megnézem és majd az alapján döntök. Az elmúlt választásnál ez nagyon érdekes volt, nekem akkor mindkét jelölt (Barack Obama és Mitt Romney) szimpatikus volt, sokkal nehezebben is döntöttem volna. Szép lassan aztán elérkezett az első vita. Szerencsére elég későn kezdődött, így volt idő a gyerekek ágyba fektetésére és utána nyugodtan tudtuk nézni a műsort.<br />
<br />
Így az idő távlatából nehéz pontosan felidézni, de az biztos, hogy bennem nem volt kétség, Hillary egész simán lenyomta Donaldot. Azért ne felejtsük, ő évtizedek óta benne van a politikában, ráadásul nagyon okos, az egész a fejében van. Donald meg csapkodó, kiabáló, udvariatlan fajankónak tűnt. A második két vita is hasonlóan zajlott, azzal a különbséggel, hogy Donald visszafogottabb volt, és láthatóan jobban felkészült. Mindezzel együtt is Hillary tűnt messze jobbnak. Donald viszont előállt nagyon hangzatos ígéretekkel, mint pl. az Amerikai Nagyfal, deportálások, védővám, satöbbi. Ekkor kezdtem követni a sajtót, a közvélemény-kutatások biztos Hillary előnyt mutattak. Aztán robbant az FBI bomba, James B. Comey bejelentette, hogy újranyitja a "Hillary email" dossziét. Ez mondjuk elég meglepőnek tűnt, az ügy elég gáz volt Hillary részére, de a nyomozást hamar lezárták, nem találtak semmi kiszivárgott információt, szóval nincs miről beszélni. A közvélemény-kutatások ettől még szépen csökkenő Hillary előnyt mutattak, sőt, a választás előtti hétre minimálisra csökkent az előny. Amerikában (gondolom az ország mérete miatt) lehet előre szavazni, vagyis a választás napja előtt is leadhatod a voksodat, ha már tudod, hogy kire szavazol. Miután időben megkaptam a visszajelzést, hogy regisztráltak, csak ki kellett választani egy viszonylag közel eső helyet, ahol leadhattam a voksomat. Szerencsére a melóhelytől gyalog távolságra volt egy szavazóiroda, így ebédidőben átballagtam. Hát, meg kell mondjam, elég vicces látvány. Az iroda bejárata előtt rengeteg tábla, hogy szavazz rám. Jó, van tábla arra nézvést is, hogy innen már aztán nincs kampány:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRXISoyLh9Ajiy34OHGSLCOWak7Kuu6st_FfOcxDkO14NSgH2NesrASdIbp98TVRbixoHJZ6bbUJL_xpVFq1zJpP02E11bynJn-KKBXRBXVGjxAWjX1TjH-u8twaTJfLl4PR4r8olQADyp/s1600/PhotoPictureResizer_170319_001854862-2656x1488.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRXISoyLh9Ajiy34OHGSLCOWak7Kuu6st_FfOcxDkO14NSgH2NesrASdIbp98TVRbixoHJZ6bbUJL_xpVFq1zJpP02E11bynJn-KKBXRBXVGjxAWjX1TjH-u8twaTJfLl4PR4r8olQADyp/s400/PhotoPictureResizer_170319_001854862-2656x1488.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
El nem tudom képzelni, hogy valaki ezen táblák hatására az utolsó pillanatban megváltoztatja a véleményét: "Áh, mégis inkább Donaldra szavazok!" :-) Mindegy, jól néz ki, irány befelé. Az első meglepi akkor ért, amikor megláttam ezt a feliratot:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjovBtX7YeAqZ6FXdBZLsSUGS2kImaY06GsGDdpADO46TBQ31ugJzXW5WsFzLirR2hKoEci6XyzJjVe3HyNqVxbLj93_byRWPfAenlfuU1YsrCvYS43odO4_b9JhEVb8AY6p2sl9pzsSFbn/s1600/PhotoPictureResizer_170319_001743552-1280x720.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjovBtX7YeAqZ6FXdBZLsSUGS2kImaY06GsGDdpADO46TBQ31ugJzXW5WsFzLirR2hKoEci6XyzJjVe3HyNqVxbLj93_byRWPfAenlfuU1YsrCvYS43odO4_b9JhEVb8AY6p2sl9pzsSFbn/s400/PhotoPictureResizer_170319_001743552-1280x720.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Gondoltam Donald erről beszélt a választási csalások emlegetésekor, de kiderült, hogy nem :-). Számunkra ez teljességgel elképzelhetetlen. Nem túl hosszú sor várakozott, hamar be is jutottam. Talán már láttatok ilyen <a href="https://ivn.us/2015/11/06/election-officials-flat-out-refuse-to-implement-election-reforms-passed-by-voters/" target="_blank">szavazógépet</a>, nagyon korrekt, annak ellenére, hogy nyitottnak néz ki, oldalról nem igazán látni be. Itt már nem fotózhattam, szóval csak mesélni tudok. Először jelentkezni kell, itt ellenőrzik a regisztrációt, aztán valami elektronikus izét beállítanak, ami kódolva van, és egy segítő odavezet a szavazó masinához. Itt az izét beteszik a pultba, ezzel jelzik a gépnek, hogy egy bizonyos kód szavaz, ez természetesen az egész idő alatt bent van a gépben. Amikor az ember megnyom egy gombot, akkor egy nyomtató regisztrálja, hogy mi történt. Ebben a részben egyszerűen nem látok esélyt a választási csalásra, minden visszajátszható, még ha sokáig is tart. A szavazólap kitöltése nem egy egyszerű feladat, mert rengeteg kérdésre kell válaszolni. Nem csak az elnökjelöltekre kell szavazni, hanem a kormányzóra, polgármesterre, valamint helyi dolgokra, pl: építsenek-e villamost, mire költsenek el ennyi meg annyi pénzt. A legviccesebb talán Kaliforniában volt, ahol azt kellett eldönteni, hogy a pornószínészeknek legyen-e kötelező óvszert viselni munka közben. A választás egyébként keddre esik, ezt úgy találták ki, hogy melyik az a nap, ami a legkevésbé befolyásolja a munkát, így minél többen tudnak részt venni. Miután akkoriban a mezőgazdaság volt a legfontosabb és ugye a hétvége masszív meló és istentisztelet, hétfő, és esetleg kedd utazás, utána még marad idő szavazni. Ebből a logikából kiindulva választották a keddet. Utána lehet visszaérni a hétvégi újabb hajszához. Persze ezen nem akarnak változtatni. Mondjuk szerintem az előválasztási rendszer miatt nem is nagyon érdekes, döntsd el, hogy mikor akarsz szavazni, valamint az eltelt idő miatt jelentősen változtak az utazási, választási lehetőségek. Az előválasztással az a jó, hogy azért jóval kevesebben vannak a korábbi időpontokban.<br />
<br />
A következő esemény természetesen maga a választás volt. Miután továbbra sincs TV előfizetésünk, kerestem egy Internetes csatornát, amin közvetítették az eseményeket. Megint fektetés után kapcsolódtam be, már ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy Donald simán nyer. Visszatérve a közvélemény-kutatásokra, lehet azt mondani, hogy nagyon melléfogtak. Igen, valóban, a végkimenetelt tekintve rosszul jósoltak, de az arányokat nézve gyakorlatilag hibahatáron belül voltak és ugye összességében Hillary több szavazatot kapott. Ezzel együtt persze vita nincs a választások eredményét illetően. Hogy miért alakult így, miért Donald nyert, arra sokféle magyarázat született, szerintem többnyire tévesek. Donaldot lehet szeretni, vagy utálni, de azt el kell ismerni, hogy a médiához, a manipulációhoz mesterien ért. Folyamatosan szapulja az úgynevezett "mainstream" médiát, hogy álhíreket terjesztenek, de valójában ez ügyben ő a bajnok, ráadásul minden következmény nélkül - talán csak az egyetlen svédországi beszólása sült el balul. A "twitter-politikára" Hillary kampánycsapatának nem volt válasza. Ezen kívül Donald lecserélte a kampány-menedzserét, ami akkor úgy tűnt komoly csapás, ugyanis a végkifejlet felé közeledett a választás, de Kellyanne Conway zseniális vezetőnek bizonyul, ő lett az első női kampányfőnök, aki nyerésre vezette csapatát. (Azóta neki köszönhetjük az "alternatív tények" kifejezést, ami "hazugság" politikailag korrekt megnevezése.) Persze az okok ennél azért összetettebbek. Nyilván belejátszott az (minden bizonnyal) oroszok hekkelése, az FBI utolsó hetekben bejelentett, újranyitott e-mail-botrány vizsgálata, a demokrata szavazók fásultsága stb. Donald győzelme minden esetre otthonossá tette Amerikát, sokkal jobban megosztottnak tűnik az ország, mint korábban, jól lehet utálni a másik oldalt... Ami a legneccesebb, hogy nagyon úgy néz ki, az oroszok valóban belepiszkáltak a választásba, még ha nem is közvetlenül. De milyen már az, hogy A Demokrácia Fellegvárának Urát a Gonosz Erők juttatták hatalomra? Az is érdekes, hogy míg Hillary egyik nagy hibájának tartják, hogy titkolózik az alapítványukkal kapcsolatban, addig ugyanez a titkolózás Donaldnál nem probléma.<br />
<br />
Aztán jött a következő reggel. A Nap ugyanúgy felkelt, a gyerekek mentek iskolába, kinyitott a tőzsde (még, ha az árfolyamok átmenetileg zuhantak is...), szóval a napi életben nagy változás nem történt, még akkor sem, amikor Donaldot beiktatták és elkezdte az elnöki rendeletekkel való irányítást. Merthogy a kormánya az csak szép lassan kezd alakulgatni, és általában elég nagy fejetlenség jellemzi a Fehér Házat, ami nem meglepő, hiszen akárhogy nézzük, egy amatőr került hatalomba, és kormányt összeállítani más, mint kinevezni egy osztályvezetőt. Be is csúszott egy-két hiba, Michael Flynn a leggyorsabban lemondott nemzeti biztonsági tanácsadó az USA történelmében, Sessions pedig nehéz helyzetben van, vicces módon az orosz kapcsolatairól való hazudozásai miatt. Azonban úgy néz ki, hogy Donald nem fogja megváltoztatni a terveit, amiket megígért, meg is próbálja véghezvinni. És itt jön a történetben a csavar. Hivatalosan több millió illegális bevándorló él az USA-ban, akik Donald szerint naplopók és brigantik. Ezzel szemben ők általában azokat a nehéz melókat végzik, amiket az amerikaiak nem akarnak csinálni, mert nem fizet jól, és különben is, mondjuk a földeken termést betakarítani vagy éppen egy sportklubot takarítani nap mint nap nem éppen kellemes tevékenység. Ez az, ami érthetetlenné teszi az egyszerű választók döntését.<br />
<br />
1. Amerika egy elég vallásos ország, ezért tulajdonképpen a haladó gondolkodásúak is meglehetősen konzervatívak, legalább is társadalmi szempontból. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy ha egy jelölt felesége ledér életet élt, akkor annak legyen bármi esélye is. Most ez nem így volt. Azért ne feledjük, ő lesz (lett) a First Lady, ami tulajdonképp <a href="http://www.nytimes.com/1993/06/23/us/court-rules-that-first-lady-is-de-facto-federal-official.html" target="_blank">hivatalos beosztás</a>.<br />
2. Donald egy jómódú srác, mindig is az volt, ő nem a nulláról indult milliárdosok mintapéldánya. Ennek ellenére a vidéki nincstelen srácok úgy gondolják, hogy ő fogja megoldani a problémáikat. Ezzel szemben (természetesen) a sokat pfujolt wall streeti srácok és a hozzájuk hasonló olyanok kerülnek a tűz közelébe, akiknek nem áll érdekében az egyszerű emberek problémáival foglalkozni.<br />
3. Természetesen könnyű bármely választás után találni olyan embereket, akik megbánták, hogy kire szavaztak. Most viszont az az érdekes, hogy bizonyos esetekben a problémát az okozza, hogy az Elnök be akarja tartani a szavát. Például Kaliforniában mezőgazdasági vállalkozók arról panaszkodnak, hogy mi lesz velük, ha tényleg deportálják az illegálisokat, mert van olyan emberük, akik 15 éve dolgozik náluk. Éppen ezért nehéz megérteni, hogy ezek az emberek vajon miért szavaztak Donaldra? Annyira rühellték Hillaryt, hogy végig sem gondolta amiket Donald jelöltként harsogott?<br />
4. Elég lassan haladok ezzel a bejegyzéssel, közben sok minden történt, például az Elnök benyújtotta a költségvetési javaslatait. 50 milliárd dollárral több a fegyverkezésre, csökkenteni a környezetvédelemre fordítható összeget, és olyasmik, amik semmiképp nem kedveznek a szegényebb rétegeknek.<br />
<br />
És akkor még jönnek azok a dolgok, amiket egy ilyen földi halandónak, mint én, nehéz átlátni. Tudtommal a szabad-kereskedelem, amit meg akar szüntetni, pont az USA-nak kedvezett, a Bretton Woods-i rendszer pont arról szól(t), hogy az USA ezzel elősegíti a szabad-kereskedelmet, csökkentik a vámokat, garantálja a biztonságos hajózást mindezek elősegítéséhez, és ez be is jött, a háború után Amerika jóléte rendesen megszaladt. Most viszont ennek ellenkezőjét akarja, hogy csökkenjen a munkanélküliség. Ez mondjuk nem lesz egyszerű feladat, mert jelenleg 4,5% körül van a szint, ezt tovább csökkenteni nem tudom mennyire lehetséges. És persze ne felejtsük, hogy a legutóbbi nagy kalamajkát 2008-ban pont Republikánus vezetés alatt sikerült összehozni. Persze, ha már itt tartunk, akkor Obama elnök ténykedését is érdemes lenne megvizsgálni. Sajnos sok mindent nem sikerült megvalósítania, vagy ellentmondásos eredményeket sikerült csak elérnie.<br />
Dani említette, hogy nem foglalkozik a tweet-ekkel, de sajna nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha egyszer tweet-ek özöne önti el a Világot, vádaskodások, gyanúsítgatások, az egyszerűen botrányt fog kavarni. Már látszik is, hogy nem csak országon belül, de nemzetközi szinten is gáz. Először meggyanúsította az előző Elnököt, hogy utasította valamelyik amerikai 3 betűs intézmény, hogy kémkedjen utána. Lehallgatta a telefonját. Idézőjelben. Aztán elkezdi magyarázni, hogy azért volt idézőjelben, mert az sok mindent jelent, például azt is jelentheti, hogy a Brit NSA hallgatta le. A GCHQ nem szokott kommentálni se pro, se kontra, semmit sem. Most azonban megszólaltak, nevetségesnek minősítve a feltételezést. Már csak azért is, mert ugye milyen alapon tudna utasítani egy amerikai elnök egy Brit titokzatos intézményt?<br />
<br />
Nem baj, előbb-utóbb a Donaldra szavazók is rájönnek, hogy ha nincs legalább 200000 (kétszázezer) dollár éves bevételük, akkor Donald nekik ugyan nem fog kedvezni. Legalább is ez derül ki az adótervezetéből. Rachel Maddow (MSNBC) kapott 2 oldalt Donald 12 évvel ezelőtti adóbevallásából. Sokan ezt lebecsülik, merthogy nem sok információ, ráadásul Rachel nem is túl jól vezette elő a dolgokat, beszóltak neki kommentárok, de a lényeg, hogy azért pár dolog kiderült, és érthetővé válik, miért várható el egy elnöktől, hogy az adóbevallását publikussá tegye. Szóval Donald keresett vagy 150 millió dollárt 2005-ben, de vesztesége is volt rendesen, legalábbis könyvelés szerint. De, az akkori szabályoknak megfelelően kellett fizetnie egy minimum összeget, ami azért még mindig nem kevés, 32 milla körüli. Mondhatnánk azt, hogy nem szólhat senki egy rossz szót sem. Igen. Látszólag. De ez százalékosan még mindig kevesebb, mint amit fizetnie kellett volna. Ezen kívül Donald tervei között az szerepel, hogy ezt a minimális adónemet megszüntesse... Értem én, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, de ez a srác nem is lát senki mást, csak saját magát. Eközben a költségvetést erősen megvágta, például kevesebb jut a PBS részére (tudod, ők készítik a Sesame Street-et...), kevesebb a művészetekre, de ha hihetünk a mexikói elnöknek, akkor a Nagy Falat is az amcsi adófizetők fogják állni. Hehe, ha már Nagy Fal, láttam egy videót, amin egy mexikói manus szét röhögte magát a nagy fallal kapcsolatban, mert az illegálisan Mexikó felől érkezők jó része repcsivel teszi meg az utat. Amúgy ez is egy vicces dolog. A nettó mexikói bevándorló az utóbbi időben nulla alatti érték, mert többen mennek vissza, mint amennyien jönnek... Így aztán sok értelme lesz kiadni azt a pár milliárdot.<br />
<br />
Nagyjából ennyi, jól kidühöngtem magam, szerintem óriási égés, hogy Donald lett az elnök, de az igazat megvallva majd pár év múlva derül ki, hogy mennyire tud felnőni a feladathoz. Lehet, hogy tévedek, és Donaldra van szükség. A jó a dologban az amerikai hatalommegosztási rendszer. Az elnökválasztást nagyjából ismerjük, de ne felejtsük el, hogy ugyan az Elnök a legerősebb srác, de azért ott van a Kongresszus ami ugye Szenátusból és Képviselőházból áll. Jelenleg a nagyobb baj, hogy a Kongresszus minkét házában Republikánus többség van. 2 év múlva majd meglátjuk, hogy mit szól Amerika az Elnök tevékenységéhez. Ha elvesztik a többséget, akkor onnantól kezdve nehezebb dolga lesz, "béna kacsává" válik. De az, hogy Donald és csapata nem igazán csinálják profin a dolgokat a kétszer megtorpedózott beutazási törvényen látszik a legjobban. A rengeteg helyesírási hibával kiadott fehér házi anyagok csak hab a tortán. A "rémálom forgatókönyv" persze az, hogy ha újraválasztják...<br />
<br />
Zárásként pár szó a médiáról. Azt sem értem, hogy miért alakult ki kétely a "mainstream médiával" kapcsolatban? Természetesen bármilyen médium a saját szemszögéből látja, láttatja az eseményeket, de Donald minden egyes megnyilatkozásában, ha nem tetszik neki valami, akkor hozzáteszi, hogy "fake news", vagyis hamis hír. Szerintem a kifejezést már annyira lejáratta, hogy az ember csak akkor kapja fel a fejét, ha nincs ott a jelző. Donald bárkibe belerúg, simán ismeretlennek nevez Pulitzer díjas újságírókat. Pedig a média, legalább is a komolyabbak, mint pl CNN, NY Times, NBC, elég komolyan veszik a tények ellenőrzését. Mert az nagy égés, így piacvesztés, ha hülyeségeket írnak. Ezért érthetetlen, hogy Donald hazugságait (állít valamit, de nincs bizonyíték, vagy csak annyit böffent oda, hogy "olvastam a Neten") miért fogadják el emberek kétkedés nélkül?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár link:</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.washingtonpost.com/news/morning-mix/wp/2017/02/14/flynn-sets-record-with-only-24-days-as-nsc-chief-the-average-tenure-is-about-2-6-years/?utm_term=.b49746242d54" target="_blank">Flynn</a></div>
<div style="text-align: justify;">
A <a href="https://www.nytimes.com/reuters/2017/03/17/world/europe/17reuters-usa-trump-wiretapping.html" target="_blank">GCHQ-ról</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.washingtonpost.com/business/economy/through-his-budget-a-bottom-line-look-at-trumps-new-washington/2017/03/12/29739206-05be-11e7-b9fa-ed727b644a0b_story.html?tid=a_inl&utm_term=.40f9497dbf90" target="_blank">Költségvetés </a>és <a href="https://www.washingtonpost.com/news/wonk/wp/2017/03/17/trumps-brutal-cuts-would-do-nothing-to-balance-the-budget/?utm_term=.701195df6727" target="_blank">mégegy</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <a href="https://www.washingtonpost.com/posteverything/wp/2017/03/15/donald-trumps-tax-plan-would-mean-huge-breaks-for-millionaires-like-trump/?utm_term=.01f5caddaee3" target="_blank">adózásról</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
A <a href="https://www.washingtonpost.com/blogs/plum-line/wp/2017/03/08/trumpism-is-now-getting-exposed-as-a-monumental-fraud/?utm_term=.dc57ba4c472d" target="_blank">Trumpizmusról</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.washingtonpost.com/news/powerpost/paloma/daily-202/2017/03/06/daily-202-wiretapping-allegations-accomplished-what-trump-wanted-but-may-backfire-bigly/58bca8bde9b69b1406c75d42" target="_blank">Lehallgatás</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.washingtonpost.com/graphics/politics/trump-promise-tracker/?tid=a_inl" target="_blank">Ígéretfigyelő</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.politifact.com/truth-o-meter/statements/2015/nov/14/martin-omalley/martin-omalley-net-migration-mexico-was-0-2014" target="_blank">Mexikói migráció</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://index.hu/gazdasag/2017/02/01/trump_megoli_a_fejlodest_a_vilagban" target="_blank">Trump és a Világ</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy budapesti <a href="http://index.hu/belfold/2017/03/10/magyarorszag_ne_szamitson_arra_hogy_trump_orokke_elnok_lesz/" target="_blank">beszélgetés </a>Trumpról </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
De <a href="https://www.youtube.com/watch?v=DZMQu30RsX4&feature=youtu.be" target="_blank">legalább</a> 4 évig tuti <a href="https://www.nbc.com/saturday-night-live/video/complicit/3483871?snl=1" target="_blank">jókat fogunk röhögni</a>, bár ez már <a href="https://www.washingtonpost.com/news/arts-and-entertainment/wp/2017/03/20/trump-wants-to-defund-pbs-sesame-street-brutally-parodied-him-for-decades/?utm_term=.0100282adb17" target="_blank">tart egy ideje</a>!<br />
<br />
<b>Frissítés:</b> Amilyen lassan írtam meg ezt a cikket, annyival később kellett volna közzétenni... Azóta (is) történt egy, s más, és az egyik legnagyobb félelmem kezd beválni, hogy a Főnök ne égesse szénné Amerikát nemzetközi szinten. Pedig úgy néz ki <a href="https://www.washingtonpost.com/world/europe/german-reporter-who-grilled-trump-is-hailed-at-home/2017/03/20/6435c7b2-0d78-11e7-aa57-2ca1b05c41b8_story.html?utm_term=.643a404c8ec4" target="_blank">sikerül</a>. De azért ne legyünk igazságtalanok, valamitől mégis több lé csordogál a zsebében, mint nekem, így <a href="http://theweek.com/articles/687337/trumps-shockingly-wise-strategy-chinese-cars" target="_blank">vannak jó ötletei</a>, vagy valakinek a csapatából.</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-49443682535026210372016-10-08T23:56:00.000-04:002016-10-08T23:56:13.661-04:00Village Vanguard Again! II<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.08in; }</style>
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<br />
Ugrás fel a buszra, kocsi, tó. A
buszon próbáltam jegyet szerezni az esti koncertre, persze már
minden elkelt. Sebaj, majd lesz valahogy. Sloatsburgban beugrottam
egy kisboltba, mert törlőkendőt kellett venni. Sosem hordok
magamnál készpénzt, itt viszont 5 dollár alatt nem lehet kártyát
használni. Na erre a srác aszondja: “Tudod mit? Kifizetem neked,
1,50 nem egy nagy összeg.” Hiába na, jó emberek mindenhol
vannak. (Azért pár nappal később visszamentem és kifizettem,
nehogymá’ elveszítse a hitét a srác.) Összeszedtem a cuccokat,
és irány vissza A Városba. A buszon ezekre lettem figyelmes:</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOPFD8SUxcSZeC1AmhY8p7t7_qxeIuiOiz6M-cxTaZjFzPHnijVM5IJVPObGRuE5OC7bT-H8GNnTXg5C08CVi9yT5ZwnuUCbw_O2CTngQowbpi_8abAHYIj117beKLvZaxASbW_VEV_vVn/s1600/2_BuszKonnektor.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOPFD8SUxcSZeC1AmhY8p7t7_qxeIuiOiz6M-cxTaZjFzPHnijVM5IJVPObGRuE5OC7bT-H8GNnTXg5C08CVi9yT5ZwnuUCbw_O2CTngQowbpi_8abAHYIj117beKLvZaxASbW_VEV_vVn/s320/2_BuszKonnektor.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lehet telót tölteni.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4KGNzWj0D4yIEcHA19ehpp5mdAaLgCXxgLT7JJ1uZEWOAjcP06M77Kk1NnfRnv12CK7rPW2Pa03Mou68HWQsM5KPKeDXEpKEaoIMTPvDqSD-s3-yuouFJ95UWQH99BsvQFPqw0stn_kE/s1600/1_BuszUles.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4KGNzWj0D4yIEcHA19ehpp5mdAaLgCXxgLT7JJ1uZEWOAjcP06M77Kk1NnfRnv12CK7rPW2Pa03Mou68HWQsM5KPKeDXEpKEaoIMTPvDqSD-s3-yuouFJ95UWQH99BsvQFPqw0stn_kE/s320/1_BuszUles.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sosem láttam még buszon biztonsági övet...</td></tr>
</tbody></table>
Nem rocc, pedig ez csak egy helyi
járat, de nyugodtan tudsz netezni, nem fog lemerülni a teló, sőt,
most már az utasok is biztonságosabban utazhatnak. Be is kötöttem
magam.<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Ahogy megérkeztem, irány a találka,
csak pár utcasarokra voltunk a Village Vanguardtól. Mondtam, hogy
nincs jegy, de azért menjünk oda, hátha valaki nem jön el, vagy
még van hely. Páran már ácsorogtak is a klub előtt, ezt jó
jelnek vettem. Nem is kellett csalatkoznom, mert pontban 7-kor kijött
egy fickó, és mondta, hogy akik foglaltak, eddig kellett volna
odaérjenek, most mi jövünk. Szinte ismerősként ballagtam le a
lépcsőkön, és megint elcsodálkoztam, hogy egy ilyen, méretét
tekintve jelentéktelen helynek mekkora jelentősége van a jazz
világában! A többi híres klubhoz (Birdland, Blue Note stb.) nem
volt szerencsém, de gondolom nem sokkal nagyobbak. Ráadásul a
Village Vanguardban szerintem a festés ugyanaz, mint Coltrane
idejében volt… És mégis, akkor vagy Valaki, ha már játszottál
ezek közül valamelyik klubban. A mi bácsink már nem először zenélt itt,
de reméljük nem utoljára, pedig már nem mai srác, idén 87 éves…
Barry Harrisről van szó, én korábban nem nagyon ismertem, de
most nagyon megkedveltem. Először is ennyi idős korában valaki még
életben van, már szép teljesítmény, de hogy zongorázni is
tudjon, ráadásul olyan jó, ahogy ő, hát ettől totál kész
vagyok. Mondjuk láttam egy riportfilmet <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Vladimir_Horowitz" target="_blank">Vladimir Horowitz</a>ról,
szegénykém már ülni alig tudott, félrecsúszott a kanapén, mert
nem tudta tartani magát, a zongorához egyedül nem is tudott
odamenni, de amikor odasegítették, akkor úgy játszott, mintha az
utolsó 40 év meg sem történt volna. Barry-t hasonlóan oda kellett
segíteni a hangszerhez, nagyon nehezen mozog már. Fekete bácsiról
lévén szó, elég nehezen értettem amiket mond, de nagyon vicces,
jó kedélyű figura.
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Aztán belecsaptak a húrok közé.
<a href="http://geri-in-ny.blogspot.com/2010/09/village-vanguard.html" target="_blank">Ravi Coltrane</a>-nel ellentétben itt nem volt tapogatózás,
keresgélés, annak ellenére, hogy egy nagyon lassú, melankólikus
motívummal kezdtek. Lehetett érezni, hogy már alig várja, hogy a
bevezető taktusok után ténylegesen belecsapjon a tempóba. Néhány
pillanat után ritmusváltás és egy fergeteges nyitószámot toltak
indulásként. Idős bácsi, régi stílus, két szám között
mindig beszélt egy kicsit. Néha belekezdett egy melódiába,
kis beszéd, majd folytatás. Az egyik ilyen alkalommal odaszólt a
bőgőshöz (sajna nem értettem mit mondott), aki válaszolt: “Én
csak próbállak követni!” :-) A legemlékezetesebb szám a “375”
volt. Az egyik szünetben odafordult a közönséghez, és megkérte,
mondjanak egy számot. 37. “Három, hét; három, hét… Nem, nem
ismerem ezt a számot…” Aztán hozzátette: 3, 7, 5. “Three,
seven, five”. Egy dúr skálában, ha az alaphang 1, akkor a mi dallamunk a harmadik
hangon kezdődött, a hetedik hang az utolsó a sorban, az ötödik pedig a kettő közt. A
“Three, seven, five” pont kijön “tá-titi-tá-á” 4/4-re,
kész is a motívum, már lehet is játszani. Persze ezt nem magában
akarta előadni, ezért megkérte a közönséget, hogy amikor jön a
“three-seven-five”, akkor legyünk szívesek énekelni, 2x, majd
skálaváltás, újra “three-seven-five”, vissza az eredeti skálára 375, zárásként
“five-five-five-five” (tá-tá-tá-tá-á-szün).
“Gyakoroljatok!” szólított fel, persze nagy röhögés, majd
elkezdett játszani. És ekkor jött az igazi meglepetés! A közönség
hibátlanul lépett be, mintha már hetek óta gyakorolnának,
tisztára, mint egy kórus! Lehet, hogy fizetett vendégekkel dobták
fel a hangulatot??? Nem csak, hogy jó zene, óriási hangulat, de a
közönség is hibátlan volt, akár csak az első alkalommal! Nem emlékszem pontosan, de valami brooklyni
időszakos sörfőzetet ittunk, szóval minden jól alakult.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKRt223e0zqevZZ2Io26GGcM29A6pNABlvvKB1LLwcpNwRLwo8PotTKjHX5zbnNaawLjyqgikK72CFON2Zn5Q1maU7hLdRSZrIUyAkNklpakvaDgguoieRtW8kLNqjtJLVstCu1OFCskQs/s1600/3_vv.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKRt223e0zqevZZ2Io26GGcM29A6pNABlvvKB1LLwcpNwRLwo8PotTKjHX5zbnNaawLjyqgikK72CFON2Zn5Q1maU7hLdRSZrIUyAkNklpakvaDgguoieRtW8kLNqjtJLVstCu1OFCskQs/s320/3_vv.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Időközben szerencsére Abu jelezte,
hogy mehetnek hozzá muterék. Metróval pár perc alatt ismét a
Time Square-en találtuk magunkat és sétáltunk a szállás felé.
Csilla később mondta, hogy ez nagyon bátor dolog volt, mert
egyrészt Abu lakása nagyon pici, másrészt nagyon korán kel és
ezért egy ilyen késői érkezés nem túl vicces számára.
Szerencsére nem volt gond, leraktam a turistákat és irány vissza
a táborba.
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Másnap kezdődött igazán a vakáció,
nem kell korán kelni, nem kell sehova menni, irány a strand,
kajakozás, napsütés. Kivéve, hogy esett az eső… Ezért aztán
lementünk a faluba a könyvtárba. Meglepően kellemes hely!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiat7pqzHJ35woCJa3ENt5ZZ30CaI5D4skjS3dbJPueXkUH9o8mGfzYZe5MXQdSNF7jAfpf2fmXbW6P3iGnwk4cU_XDRdUgdJVUEtmMr0-fnPIx1FiOUzVlmBd0DkeBw0kXsIQuDUxkfPbf/s1600/4_SB_Konyvtar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiat7pqzHJ35woCJa3ENt5ZZ30CaI5D4skjS3dbJPueXkUH9o8mGfzYZe5MXQdSNF7jAfpf2fmXbW6P3iGnwk4cU_XDRdUgdJVUEtmMr0-fnPIx1FiOUzVlmBd0DkeBw0kXsIQuDUxkfPbf/s320/4_SB_Konyvtar.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitt6v12WOnWsBuTXdDG8pNdFuS9Y9aaGtJ7pxJ3M3HePlZDi4PkNhRFsStuG69x5IyUCNs9oZkcZ5w13zgBrviJJAqf77s8zL8z_UdfGuXrVJsDWVeead7k4kwYQvN34Dl8V6Y5U1VtMc-/s1600/5_AutosMozi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitt6v12WOnWsBuTXdDG8pNdFuS9Y9aaGtJ7pxJ3M3HePlZDi4PkNhRFsStuG69x5IyUCNs9oZkcZ5w13zgBrviJJAqf77s8zL8z_UdfGuXrVJsDWVeead7k4kwYQvN34Dl8V6Y5U1VtMc-/s320/5_AutosMozi.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3MUQkJZURNYFS9_XsHqqx1RtTP9AnCDvZnG3UqJ96CRYLp_zTA66K2ne8ckbMST3gsq4pAxmwmYacmzx2JYyGD19UtUAgBckmdVFWI3yA8Y1REnKqxFmn7nqZAww_5gYmAgjUw2e09AJn/s1600/6_Onki.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3MUQkJZURNYFS9_XsHqqx1RtTP9AnCDvZnG3UqJ96CRYLp_zTA66K2ne8ckbMST3gsq4pAxmwmYacmzx2JYyGD19UtUAgBckmdVFWI3yA8Y1REnKqxFmn7nqZAww_5gYmAgjUw2e09AJn/s320/6_Onki.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Egy
régebben templomként funkcionáló épületet alakítottak át,
emiatt az elosztás kicsit vicces. Amúgy Amerikában a templomokban
általában vannak mellékhelységek, így ez nem okozott külön
problémát, csak ki kellett dobni az oltárt, behozni a polcokat és
kész is. De a lényeg persze az emberek, akik ott dolgoznak! Akkor
éppen egy “autós mozit” rendeztek a kicsiknek. Kartonpapírból
készítettek a gyerek kisautót, és abba ülhettek bele, amikor
kezdődött a filmvetítés. Meg kell jegyezzem, hogy Amerikát sok
mindenért lehet cikizni, leóvodásozni, de zenében asszem jóval
előttünk járnak. A mesefilm alatt is kellemes jazz szólt, miután
vége lett, a könyvtárban is jazz, és nagyon sokszor nyilvános
helyen nem slágerzene, hanem jazz szól. Jó, persze, aki nem
szereti ezt az irányzatot, annak nyilván ez nem akkora élmény, de
arra gondolok, hogy nem állandóan és mindenhol ugyanaz a tömegzene
szól. A könyvtár egyébként elég szabadon működik, például
találni édességet, kávét, mindez “becsületkasszával”
működik. Jól éreztük magunkat, de sajnos Korit el kellett vinni
dokihoz. Nem kellett volna, de ez akkor még nem derült ki… Csilla
vagy 2 órát várt az orvosra, én addig bevásároltam Aiyival és
Lilyvel. Aztán ismét tábor és készülés a másnapra, mert be
kellett mennünk a konzulátusra útlevelet intézni, anyuék pedig
megcélozták a nyugati partot.</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Sajnos ez a nap nem egészen úgy
alakult, ahogy gondoltam, szerettem volna elvinni anyuékat a DiFarra
pizzériába. Tudom, hogy nem létezik olyan, hogy legjobb pizza, de
New Yorkban ez a legjobb pizzéria. Egy eredeti olasz bácsi viszi,
igazi talponálló, semmi látványos turista cucc, mindez az ortodox
zsidó negyed közepén. Ehelyett inkább a több időt töltöttünk
a konzulátuson. Az útlevelekre a kicsik állampolgársága miatt
volt szükség, de kiderült, hogy miután a kicsik is ott vannak, le
tudjuk adni az ő papírjaikat is. Amikor bementem, az ügyintéző néni
nagyon ismerős volt, meg is kérdeztem mióta dolgozik ott? Már
vagy 9 éve, szóval a zöldkártya intézése alkalmával
találkoztam vele. Meg kell mondjam a külképviseletek dolgozóit én
csak dicsérni tudom. Ugye nem minden városban van ilyesmi,
Washingtonba utazni szép kis kiruccanás lenne, ezért szoktak évente 1-2
alkalommal kihelyezett ügyfélfogadást tartani városokban. Vagy
másfél éve itt Charlotteban is volt ilyen, majd mentek tovább
Atlantába és még nem tudom hova. Minden esetre, ha otthon is ilyen
segítőkészek, jóindulatúak lennének az ügyintézők, akkor
asszem Magyarországra mindenki felnézne. Szóval ezúton is
szeretném megköszönni a külképviseleteken dolgozók munkáját,
tényleg kellemesen csalódtam! Utána irány a Kennedy reptér, csak
megálltunk a bejáratnál, anyuék ki és mentünk vissza. Szegény
muteréknak nem sok szerencséje volt, ismét vagy 3 órát késett a
járat…
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
A táborról sok újdonságot nem tudok
mondani, annak ellenére, hogy rengeteg dolog változott. Scotty már
nem jár fel rendszeresen, nincs gyerek-tábor, de legalább a
gyerek-verseny megmaradt.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiImJmokSjgxw_aU2cdPK7my88M3f0-Z-5kjvoQkNeDXilpzr-dwgL6Pd9TqKEwMAuWYmM1VrIda0oCzd3Mhugf0Aag5PVcRy6QBbCXiJHb-eHNGiwLrLDU3BHuU7ngZobE8mJRYpnDiEq/s1600/10_AiyiKajak+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiImJmokSjgxw_aU2cdPK7my88M3f0-Z-5kjvoQkNeDXilpzr-dwgL6Pd9TqKEwMAuWYmM1VrIda0oCzd3Mhugf0Aag5PVcRy6QBbCXiJHb-eHNGiwLrLDU3BHuU7ngZobE8mJRYpnDiEq/s320/10_AiyiKajak+-+1.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aiyi a páros verseny előtt</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiecHSU-8IeWpreaa9-eZmvu1BYISVWiFBAvbLKpLYp3ScRIeIfz9UTrmiMwbMuOHLf73AJUj85lgFXYO-9ppnP53GiEFAHdVRWC20hHTO1-yO8udsyGKeggTc02lSSKHW9c6T_kUBeoFxQ/s1600/11_AiyiKajak+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiecHSU-8IeWpreaa9-eZmvu1BYISVWiFBAvbLKpLYp3ScRIeIfz9UTrmiMwbMuOHLf73AJUj85lgFXYO-9ppnP53GiEFAHdVRWC20hHTO1-yO8udsyGKeggTc02lSSKHW9c6T_kUBeoFxQ/s320/11_AiyiKajak+-+1.jpg" width="241" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mindig is mindent egyedül akart csinálni, hát a kajakozás sem alakult másképp :-)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Aiyi is részt vett élete első kenu
versenyén. Meg is kérték, hogy induljon kisfiúként, mert a
négyeshez csak 3 fiú volt meg. Aiyi szemébe húztak egy bézból
sapit és mehetett is. Engem is megkértek, hogy menjek az egyik
apukával páros kenut. Ez jó mókának ígérkezett, de az utolsó
pillanatban az apuka inkább úgy döntött, hogy a kisfiával megy, ezért nekem egy kenu-oktató bácsi jutott inkább. A fickó jött, és
elkezdett magyarázni a kenuzásról. Én persze mellébeszéltem,
nem akartam elmondani neki, hogy gyerekkoromban tulajdonképp sokszor kikaptam
<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Csipes_Ferenc" target="_blank">Csipes Feri</a>től kajak egyesben, de Csilla nem bírta az okoskodást és elárult…
Aztán az evezés viccesen alakult. A fickó kormányzott, de nem
tudta egyenesben tartani a hajót. Na nem mondom, hogy hirtelen mégis
felnőttem az előbb említett kiválósághoz, de gondolom mégiscsak
megleptem az arcot, aki magyarázta, hogy a lapát volt a hibás. Aztán később még mentünk négyest is, ekkor
már az előbb említett apukával és végül harmadikok lettünk,
igaz, csak azért, mert az egyik hajó keresztbe száguldott és
letarolta a mezőnyt :-). Meg kell mondjam nem csodálom, hogy az
amerikai kajak-kenu sport nem tart ott, ahol a magyar. Itt elsősorban
nem a versenyzésről szól a kajakozás, hanem a hangulatról,
életvitelről. Persze, eljárnak a gyerekek evezni, de nincs heti
7-9 edzés, éjt nappallá tevő edzőtáborozás, vérre menő
versenyzés 10 éves kortól. Viszont a hangulat itt
összehasonlíthatatlanul jobb!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwoHedeVNJmhZqVlN9WYkWTTLHndpXAXxqg0jBTk8KwdQHaHACx-ulYP3BdTD7jjsuiMYjDaMt_ATu5BpOdrQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyKQ_6eU4thJrWKA20-OK-3v0UiwkJ42haRtnXpqghfJmo1N2dMi5Iv6RHfX9AC1ciU2nax4jke0RNN8-ub' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Másnap Csillának be kellett menni
Brooklynba és felhasználta a még meglévő City Pass jegyeket,
felmentek Aiyival a Rockefeller épület tetejére. Az Empire State
Building sem rossz, de ez közelebb van a Central Parkhoz, ezért még
látványosabb. Azt hiszem Aiyi nagyon élvezte.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB1Lib_Xl4sI5IU1mPlcPkOL9B7lc7gBvL3SQzBjlsFoZpLvIQwyEZIjOGaKL6KEQWcCqY9NNo7A-oliKqW0ZVDvR5-Em_WKcVktXOfSazVvkebJcbKM4nu_qUsB0CVdjPZF13sucweD4u/s1600/8_Aiyi_Rock+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB1Lib_Xl4sI5IU1mPlcPkOL9B7lc7gBvL3SQzBjlsFoZpLvIQwyEZIjOGaKL6KEQWcCqY9NNo7A-oliKqW0ZVDvR5-Em_WKcVktXOfSazVvkebJcbKM4nu_qUsB0CVdjPZF13sucweD4u/s320/8_Aiyi_Rock+-+1.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
Itt derült ki, hogy
van egy kis baj a kulcsokkal. Nem kaptunk rendes sorompó kulcsot,
hanem az a kajakokhoz egy lakatkulcs. Ekkor éreztük csak mekkora
szerencsénk volt, hogy az érkezés napján az előttünk kijövő
volt olyan rendes és nem zárta kulcsra a sorompót! Én ezalatt a
kicsikkel elmentem az Indián Fejhez, meg vissza, és fürödtünk.
Nem is kívánhatnék jobbat!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7dyoQO7NpixMX_Gkt5h2GbrahnquESsB-UYH9HEMggFV75E3NkeFfCxktetRS6dhLEXS3pnSDM5wZOZTbET1Ndfag_SvOClxCNbxBk4NrObnlY4-1UasaJ-4Cyh_poY59iKSJ-aHkHQjM/s1600/7_Kirandulo%25CC%2581k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7dyoQO7NpixMX_Gkt5h2GbrahnquESsB-UYH9HEMggFV75E3NkeFfCxktetRS6dhLEXS3pnSDM5wZOZTbET1Ndfag_SvOClxCNbxBk4NrObnlY4-1UasaJ-4Cyh_poY59iKSJ-aHkHQjM/s320/7_Kirandulo%25CC%2581k.jpg" width="180" /></a></div>
<br />
Természetesen vittem magammal bicajt,
gondoltam minden nap megyek majd egy kicsit. Nos, ebből összesen 3
alkalom lett… Elsőre beterveztem egy 2 órás utat. Legnagyobb
örömömre az útburkolatot felújították, ezért kifejezetten
élvezetes volt a bicajozás. A forgalom elenyésző, gyönyörű
táj, mit is kívánhatnék még? Már visszafelé gurultam, amikor
találkoztam Jannal meg egy haverjával. Nem bírtam ellenállni,
mentem velük még egy kicsit. Jannak új a bicaja, még újabb
kerekekkel, úgyhogy fölfelé esélyem sem volt a nyomában maradni.
Közben persze jókat dumáltunk, elmesélte, hogy mi változott,
mióta elköltöztünk. Aztán jött a sprint, és megmutattam neki,
hogy hiába van új bicója… Utána jött a feketeleves. Csilla persze
ki volt akadva, hogy egy órával többet tekertem, mert nem tudta
hol keressen, merre vagyok. Értem én, de annyira jól esett a
bicajozás!</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Az első hét végén át kellett
költöznünk a “Lakeside” kabinba. Hiába, az MCKC után minden
kabin csak egy lepukkant lyuk… Természetesen megint esett, úgyhogy
még jól be is hordtuk a sarat. Éjszaka pedig egerek randalíroztak
a kabinban, Csilla közel volt hozzá, hogy idő előtt elhagyjuk a
tábort. Szerencsére maradtunk. A héten aztán találkoztunk
ismerősökkel, jókat dumáltunk, ettünk, olyannyira, hogy a
táboron kívüli ismerősökre egyszerűen nem jutott idő… Máskor
hosszabbra kell tervezni a new yorki utat. Szerencsére Aiyi apukája
és egyik tesója és unokahúga feljött meglátogatni, így legalább
velük tudtunk találkozni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheWUVW0pU11726Um19RmwHE-VK_WU_rN9fbfu2jYsmrkZvPjbwD-MxMfFp5m06HtDtobxIuJS8GvV1QIzVS4sqv5qML7au0iGZ49EQVe8OxKgk6auKLpxXrIzb8COKjRPZfkclTH99Jn1E/s1600/9_Csoportke%25CC%2581p+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheWUVW0pU11726Um19RmwHE-VK_WU_rN9fbfu2jYsmrkZvPjbwD-MxMfFp5m06HtDtobxIuJS8GvV1QIzVS4sqv5qML7au0iGZ49EQVe8OxKgk6auKLpxXrIzb8COKjRPZfkclTH99Jn1E/s320/9_Csoportke%25CC%2581p+-+1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Első sor balról: Aiyi unokahúga, Aiyi és nővére, hátsó sor középen: két másik húga </td></tr>
</tbody></table>
<br />
A második hét is nagyon gyorsan
elrepült. Úgy döntöttünk, hogy már pénteken elindulunk haza,
hogy szombatra érkezzünk meg, hagyva egy napot rendrakásra,
mosásra. Ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult. Természetesen
nem sikerült reggel 9-kor indulni, de azért vészesen késő sem
volt. Ragyogó napsütésben intettünk búcsút Sloatsburgnak és a
domboknak. Az út hosszú és unalmas, de a videó nagyszerűen
elfoglalta a gyerekeket, ezért jól haladtunk, nem kellett
úton-útfélen megállni. Csilla nagyon válogatós szállás
ügyben. Ha bemegyünk valahova és nem tetszik neki, akkor úgy is
otthagyjuk, ha már bementünk a szobába. Nos ekkor ez másként
alakult. Pontban 7 órakor mondja, hogy a következő lehajtónál
menjünk le a pályáról. Először tankoltunk, kaja, aztán irány
a legközelebbi szálloda. Amikor beléptünk, egész kellemes hely
benyomását keltette, elintéztük a papírokat, aztán ki az
épületből, irány a hátsó bejárat. Az épület hátulról már
nem volt annyira nyerő, de amikor beléptünk, tisztára olyan érzés
kerített hatalmába, mintha a Péti Nitrogénművek munkásszállására
érkeztem volna meg.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjEETMRGg2S87tNsIZBCBp8QnJlsVqupzNYLmOirZY_yqewAb3jcyvkvcQIJ0ageZzTTs9z2nJ4tWP-jeq_N_2_ylkgg8FNWoIb2b6uURx0Xt0muXb0pFjuvjV1wxhfEN-5bo8NON7Thq7/s1600/16_Ajto%25CC%2581.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjEETMRGg2S87tNsIZBCBp8QnJlsVqupzNYLmOirZY_yqewAb3jcyvkvcQIJ0ageZzTTs9z2nJ4tWP-jeq_N_2_ylkgg8FNWoIb2b6uURx0Xt0muXb0pFjuvjV1wxhfEN-5bo8NON7Thq7/s320/16_Ajto%25CC%2581.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Péti Nitrogénművek - amerikai változat</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Csilla meg ezerrel fel a lépcsőn, irány a
szoba, körül sem néz, TV bekapcs. Ekkor esett le, hogy az Olimpia
megnyitója felülírja a szabályokat! Hordhattam fel mindent
egyedül, de legalább a gyerekekkel sem volt gond, őket is
lekötötte a látvány. Csak nem tudom megérte-e, mert, mint
megállapítottuk, talán minden idők leggyengébb megnyitója volt.
</div>
<div style="margin-bottom: 0in; text-align: justify;">
Másnap reggel Csilla korán k<span id="goog_2147381911"></span>elt és
körüljárta a falut. Kiderült, hogy nagy mázlival egy kellemes
helyre értünk, polgárháborús emlékek<span id="goog_2147381912"></span>, régi épületek, szóval
egy kis történelmi helyre csöppentünk. Azonban sokat nem
akartunk időzni, elindultunk a maradék utat megtenni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii5bOxMV01tuf2BW0yBWQebWrQ1od_Eb1EbM6X9nYckUyJp2X3ZE39NuyMsd_XS_di49RDsefStEyTkrq95L8E5rPI-EX9U3ugDI1pRBQGx5K8sD2MQeEMug-iTT5ymteHG2fewJW6zGEe/s1600/17_Ku%25CC%2581t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii5bOxMV01tuf2BW0yBWQebWrQ1od_Eb1EbM6X9nYckUyJp2X3ZE39NuyMsd_XS_di49RDsefStEyTkrq95L8E5rPI-EX9U3ugDI1pRBQGx5K8sD2MQeEMug-iTT5ymteHG2fewJW6zGEe/s320/17_Ku%25CC%2581t.jpg" width="211" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt a kutat (illetve elődjét) használták a déliek és az északiak, amíg tönkre nem ment. Újjá lett építve, ugyanazokkal a szerszámokkal, amivel az eredeti is épült!</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Csilla
egyszer csak azt mondja vezetés közben, hogy nem érti miért jön a
mögötte levő olyan közel. Aztán sziréna… Le
kellett húzódni, megállni. Aztán jön a fickó és mondja, hogy
kicsit gyorsabban hajtottunk a kelleténél. 70 helyett 80.
(Kilométerben 112 helyett 128…) Igaz, hogy a belső sávban
mindenki ennyivel ment, de mondtam Csillának, hogy fölösleges
vitatkoznia a yarddal, úgy sem lehet elérni semmit. Nem volt
szerencsék. Apropó, vezetés. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy
kis sebességtúllépés nem jelent igazán nagy veszélyforrást.
Sok minden múlik a körülményeken. Ha egy alacsony forgalmú,
nyílt, egyenes úton 130 helyett 150-nel mész, ebben én nem igazán
látok nagy veszélyforrást. Az amerikai vezetési stílus sokkal
több veszélyt hordoz magában. Asszem már nyekeregtem róla, hogy
mennyire bénán vezetnek pályán. Valahogy úgy gondolják, hogy
demokrácia van, azt csinálok, amit akarok, beesik a belső sávba
és 70 mph helyett 65-tel megy. Ha jön valaki, akkor sincs esze
ágában sem kihúzódni jobb oldalra. Nos, ha valaki le akarja
előzni, akkor nem marad más, mint a külső sáv… A kamionok
meg egyenesen katasztrófa. Mindenki akar tartani valami fogyasztást,
meg időben odaérni, meg mittudomén. Egy kamion utolér egy
másikat, majd úgy dönt, itt az ideje előzni. 2x2 sáv, gyerünk a
belső, adj neki.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYAFjL2on-QjhZRm8YA4OT_jTYEF5YDxkxN5-O0HLDrJygnP7wsmgCFhHBtrvcIiFob-K_dU28IU8tE7CzW9BjCwgx7DvSCbqznRgIR58Hi8ppZ9hVHsHeqMwl6mIWIg6HbBh8104-B_hx/s1600/15_Kamion.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYAFjL2on-QjhZRm8YA4OT_jTYEF5YDxkxN5-O0HLDrJygnP7wsmgCFhHBtrvcIiFob-K_dU28IU8tE7CzW9BjCwgx7DvSCbqznRgIR58Hi8ppZ9hVHsHeqMwl6mIWIg6HbBh8104-B_hx/s320/15_Kamion.jpg" width="193" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kamionverseny</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A két masina között van vagy 1 mph (na jó,
monnyuk 2 kmh) sebességkülönbség. Lefelé. Aztán jön az
emelkedő és a már majdnem sikeres előzésből ugyanaz a
sebességkülönbség lesz az előzött jármű javára… Iszonyat
idegesítő és fárasztó. Szóval az amerikai autóvezetőket
könyörögve kérem, hogy Európában, főleg Németországban és
Olaszországban eszükbe ne jusson autópályán vezetni, hacsak nem
akarnak tömegbalesetet okozni. A másik borzalmas dolog az
elhalálozott kamiongumik mennyisége.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkq3192OTvdQT9gvEqDdFX9jiFLZaFrvZxSFbbyr1-fqAfebycCBZz719oYkC6kqxrwrnP9LVVpg_Au8000SAbbu22zW1qbghxqMXcDf1I9TyOSVEXf-sMGpgEqZRGlEXrbCxAMiaENkPF/s1600/14_Autogumi2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkq3192OTvdQT9gvEqDdFX9jiFLZaFrvZxSFbbyr1-fqAfebycCBZz719oYkC6kqxrwrnP9LVVpg_Au8000SAbbu22zW1qbghxqMXcDf1I9TyOSVEXf-sMGpgEqZRGlEXrbCxAMiaENkPF/s320/14_Autogumi2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWWjc4eIBTxXd0QQMOQ8wid-hQIxBMaiRqRfKRtbaI-j8G5bkrBn5ocpYWGWgUaeJwpDm1gj3ic_fWkw5dl1lj5kBOzUaHmkSKaC-iPt7R2VrXmRJ34mvfvfRJn-owOm-u2TlnN9sd-1Pd/s1600/13_AutoGumi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWWjc4eIBTxXd0QQMOQ8wid-hQIxBMaiRqRfKRtbaI-j8G5bkrBn5ocpYWGWgUaeJwpDm1gj3ic_fWkw5dl1lj5kBOzUaHmkSKaC-iPt7R2VrXmRJ34mvfvfRJn-owOm-u2TlnN9sd-1Pd/s320/13_AutoGumi1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szerencsére ezek nem a nyomvonalon vannak...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Értem én, hogy nagyon drágák a gumik, ezért nullára lehasználják, de ebben a formában ez életveszélyes. Nem tudok statisztikákat, hogy ebből mennyi baleset adódik, de talán a világ leggazdagabb országában nem kéne ilyen szemétül kinéznie az autópályáknak.<br />
A vakációval lényegében a nyárnak is vége lett, augusztus huszadika után itt is megroggyan a meleg, már nem az az elkápráztatóan rettenetes a hőség. Visszazöttyentünk a hétköznapokba, de a képeket elnézve öröm lesz majd visszagondolni az első nagy utazásra az ikrekkel.<br />
<br />
Jaigen, az orvosi ellátásról. Szóval Csilla az orvossal eltöltött 10 percet 2 óra várakozás után, aki megállapította, hogy a gyereknek hasmenése van. Nem írt fel semmit, még különösebben étkezési tanácsokat sem adott. Pár héttel később megkaptuk mennyi jut ránk. A kórház kiszámlázott 2500 dollárt a biztosítónak (mintegy 670000 forint...), ami szó nélkül fizetett, ebből ránk 500 önrész jut... Mint már korábban írtam, ennyi léből otthon az egészségügy csodákat művelne... 300 forintos vizitdíj... Cö cö, ugggyanmá! </div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-48496053131398201522016-09-13T23:43:00.004-04:002016-09-13T23:43:53.159-04:00Village Vanguard Again!<div style="text-align: justify;">
<div>
<span id="OLK_SRC_BODY_SECTION">Na, azért ne szaladjunk annyira
előre a történetben, nézzük hogy is kezdődött? Már csak azért is, mert
eszemben sem volt, hogy idén újra a VV-ban fogok kikötni…</span></div>
<span id="OLK_SRC_BODY_SECTION">
</span>
<div>
<span id="OLK_SRC_BODY_SECTION"><br /></span></div>
<span id="OLK_SRC_BODY_SECTION">
<div>
Már rég óta meg akartam hívni a nővéremet, de eddig nem igazán
volt olyan alkalom, ami aktuálissá tette volna az utat. Tavasszal aztán
Csilla felvetette, hogy idén visszamehetnénk a <a href="http://geri-in-ny.blogspot.com/2011/08/egy-honap-tonal.html" target="_blank">tóhoz nyaralni</a>. Ez sok
szempontból jó ötletnek tűnt. Egy csomó ismerős
él NYban és környékén, Aiyi már rég nem látta a tesókat/unokatesókat,
és különben is, a tó az általam ismert legjobb hely egész Amerikában.
Nosza, neki is álltunk tervezgetni, újjá kellett éleszteni a
klubtagságokat, lefoglalni a kabint, kinézni az időpontot,
és minden apróságot, amit egy ilyen nyaraláshoz szükséges. Az utóbbi 3
évben nem sokat kirándultunk, mert az ikrek még elég kicsik voltak, de
idén a sátrazás már megfelelő lehetőségnek tűnt. Így aztán beszereztünk
egy 8 személyes sátrat, amiben kényelmesen
elférünk. Természetesen felállítottuk kipróbálni, a gyerekek nagyon élvezték, kint
is akartak aludni benne, de a bontást is ki kellett próbálni... Egyeztettem a nővéremmel, hogy mikor tud
jönni, hova akar még elmenni NY-on kívül, aztán megvettem a jegyeket és
már csak várni kellett.</div>
<div>
Az érkezés napján összeszedtem a gyerekeket, majd kimentem velük a
reptérre. A charlottei reptér ugyan nemzetközi, de a nemzetközi
kijáratnál szűkös a tájékoztatás és nem valami kényelmes a várakozás. A
kicsikkel egy idő után persze nem volt könnyű, meg
kezdett is hosszúra nyúlni az idő, amikor megjelent egy Lufthansás
néni, és szóban közölte, hogy a gép mintegy 3 órát késik… Csalódottan
vonultunk a kocsihoz, mert azt tiszta sor volt, hogy ennyi időt a kicsikkel
képtelenség lenne kivárni. Aiyi a második nekirugaszkodásra
is kijött, szegény nagymamát megállás nélkül nyúzta, alig lehetett
levakarni róla. Aztán megérkezett a vendég, nem kicsit fáradtan, de ezen
nem csodálkoztunk… Irány haza, kis dumaparti, aztán elraktuk magunkat
másnapra. </div>
<div>
Az első hétvégére ashevillei túrát terveztünk, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Biltmore_Estate" target="_blank">Biltmore kastély</a> és
<a href="https://www.google.com/maps/place/Chimney+Rock/@35.4327395,-82.2524794,17z/data=!3m1!4b1!4m5!3m4!1s0x8859e244ed355071:0xf0c5185c44bc28f!8m2!3d35.4327351!4d-82.2502854" target="_blank">Chimney Rock</a> látogatással, sátorpróbával. Nos ez utóbbi csúfos kudarcba
fulladt… Először telefonon próbáltam kempingben helyet foglalni, de
sehol sem vették fel. Ekkor még nem fogtam gyanút,
inkább usgyi az Internet, majd jól foglalok ott. Nagyon jó oldalakat
találtam, csak éppen 10 napra előre lehetett csak foglalni. Viszont volt
még rengeteg szabad sátorhely és úgy nézett ki ezek olyan aki kapja
marja alapon elérhetőek. Miután elég sok ilyet
láttam, aggodalomra semmi okot nem láttam. Eredetileg akartam venni egy dobozt a
kocsi tetejére, de Csilla vett egy nagy, zippzáras csomagot, ebbe
raktunk azt, ami a csomagtérbe nem fért. Pénteken el is indultunk, az út
egész jól telt, ha megy valami film, akkor a kicsikkel
is könnyű utazni. Ahogy megérkeztünk a kemping bejáratához, még semmi
probléma nem látszott. Aztán megkérdeztük, hogy van-e hely?
Természetesen nemleges választ kaptunk, de miután segítőkészek voltak,
próbáltunk másik kempinget keresni. Ekkor felvilágosítottak, hogy
az évnek ebben a szakában Asheville környékén kizárólag előre
foglalással lehet helyhez jutni… A weboldalak meg minimum 3-4 napos
késésben vannak, ezért azokban nem lehet megbízni… Hiába, ebben kezdő
vagyok…</div>
<div>
Szerencsére gyorsan találtunk szállást, de aztán próbáltunk
olcsóbbat szerezni, ezzel elment kis idő, végül az első helyen kötöttünk
ki… Jó magyar szokás szerint olcsójánoskodtunk, és csak egy szobát
vettünk ki, így aztán kicsit szorosan voltunk. A nővérem
először találkozott az amerikai “légkondit mindenhova” felfogással…
Másnap kettévált a csapat, Csilla a gyerekekkel maradt a szállodában én
meg elfuvaroztam anyut és a nővéremet a Biltmoreba. Erről még nem írtam,
pedig tavaly jártunk Csillával a környéken.
Ez Amerika legnagyobb magánkézben lévő háza. Én imádom a helyet, ez egy
Loire-menti kastélyok stílusában épült ház,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQcasP5MsAOOAmlbxCJXPAOOcBifxwWKrBBJ3JkiQBLs79WErR-TVp7B6nkZiDE8VmLyS6R9sOfiLhoyqXgBK0rrvfEznEIcM77Z1vaEWnb_CafNv7Ngr2YdWehBeZxfkRfh5AcO_6A14X/s1600/Biltmore.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQcasP5MsAOOAmlbxCJXPAOOcBifxwWKrBBJ3JkiQBLs79WErR-TVp7B6nkZiDE8VmLyS6R9sOfiLhoyqXgBK0rrvfEznEIcM77Z1vaEWnb_CafNv7Ngr2YdWehBeZxfkRfh5AcO_6A14X/s400/Biltmore.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Biltmore ház</td></tr>
</tbody></table>
<br />
amit egy <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/George_Washington_Vanderbilt_II" target="_blank">George Vanderbilt</a>
nevű fickó építtetett. Általában szeretjük utálni a gazdagokat, de
George pont az a fickó, aki a mérhetetlen anyagi
jóléte ellenére is szimpatikus ember maradt. Nem csak az olyan
apróságok miatt, hogy amikor egy felszolgáló elejtette a tálcát, akkor
nem kezdett ordibálni, hanem segített összeszedni a leesett, összetört
tányérokat, hanem azért is, mert egy csodaszép dolgot
alkotott. Nekem annyira tetszik ez a hely, hogy magamban mindig azt
játszom, hogy én vagyok a tulaj. Bazi nagy területen fekszik, rengeteg
úttal, patakkal, réttel. Egyszerűen jó érzés eljátszani a gondolattal,
hogy mindez az én birtokomban van, annyira fenséges,
nyugodt az egész. Sajnos George története nem felhőtlen, igen fiatalon
elhunyt. Egyetlen leány gyermeke pedig rövid házasság után otthagyta a
birtokot és soha többet még Amerikába sem tért vissza… Szerencsére a
férje igazi brit arisztokrata, és nagyon komolyan
vette az uradalom kezelését. Ekkor már megnyitották a nyilvánosság
részére a kastélyt, de a gazdálkodást tovább folytatták, ezzel is
fellendítve Asheville és környékét. Mindenképp érdemes megemlíteni az
építész és a tereprendező nevét: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Morris_Hunt" target="_blank">Richard Morris Hunt</a> és <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Frederick_Law_Olmsted" target="_blank">Frederick Law Olmsted</a>. Hunt tervezte többek között a Szabadságszobor talapzatát, Olmsted pedig a new yorki Central Parkot. Ők ketten festményen lettek megörökítve (ami nem éppen megszokott dolog...), melyek a kastélyban találhatóak. Érdemes még megemlíteni Carl A. Schenk nevét, aki biltmorei főerdészként megalapította az első észak-amerikai erdészeti főiskolát. <br />
A látogatás amerikai módra profin szervezett. Miután csak 2 jegyet
vettünk (Csilla és én már jártunk a kastélyban, én többször is), nem
voltam benne biztos, miként fognak beengedni. A jegyvizsgálóknál
jeleztem, hogy én csak beviszem a családtagokat, egyből
adtak egy kártyát, amit a kocsi belső tükrére kellett rakni. Egyszerű.
Csak megadták meddig kell felvennem őket. Ha valaha Észak Karolinában
jársz, érdemes meglátogatni. A kastélyhoz vezető út semmi különös, akár a
Pilisben is lehetne, bár az út menti füvet nyírják, de ahogy a bejárati
kapun bekanyarodik az ember és az épület egyszer csak elé tárul, az
lenyűgöző! Nagyon menőn a bejáratnál szálltak ki anyuék, én meg
elindultam lefelé. Na ez az a rész, ahol igazán jól lehet játszani a
“tulajdonost”! Van pár hely, ahol meg lehet állni, természetesen
sétáltam is kicsit és élveztem a <span id="OLK_SRC_BODY_SECTION">“</span>birtokomat<span id="OLK_SRC_BODY_SECTION">”</span>. Vissza a szállásra, kis játék a kölkökkel, aztán
már mehettem is vissza, felvenni a turistákat. Megbeszéltem Csillával, hogy
utána még beülünk enni valamit. A Biltmore földbirtok mellett fekszik
közvetlenül a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Biltmore_Village" target="_blank">Biltmore Village</a>. Amikor az építkezés
folyt, itt laktak a munkások, mérnökök, sőt, maga George is. Az idők
folyamán ez a rész egy kis faluvá nőtt, ráadásul Cornelia (George
leánya) itt tartotta az esküvőjét, ide járt iskolába. Itt találtunk egy kis
kocsmát a vonatállomáson, ahova beültünk. </div>
<div>
Másnap bementünk Ashevillebe, a főtéren épp Bluegrass fesztivál.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dznpTx2Kx8Zm5knFMyjekWABibRH6MoVBFnwPluoBaPleAse4cLVjJuZhOTthbPPlBzox-kDKwMilwpoLT3Bw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/OB8tFYG6MXI/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/OB8tFYG6MXI?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
Gondolom erről a “redneck” szó ugrik be sokaknak, nekem inkább a
kellemes zene. Charlotte-Asheville párosról mindig Budapest-Szentendre jut eszembe. Charlotte
egy dinamikusan fejlődő város (egyelőre nem olyan nagyonnaaagy…), bankok, ipar, brutál forgalmú reptér, vasút… Ezzel szemben Asheville
egy bohém, laza kisváros, ahol rengeteg utcai előadó, zenész
szórakoztatja az embereket, kis utcák, helyi boltok éttermek
adják a kiszolgálást. Az egésznek állati jó a hangulata, ráadásul itt
kezdődik az Great Smokey Mountains, bár inkább csak domboknak hívnám,
annak ellenére, hogy 2000 méter feletti a legmagasabb pontja. A kedvenc ashevillei történetem,
hogy a II. háború után repülősök járták az országot, és az egyik
<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_B-25_Mitchell" target="_blank">Mitchell</a> pilóta késben átrepült a két épület között. Azért a Mitchell
nem egy műrepülő gép, hanem bombázó, asszem elég látványos lehetett!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLuEzl6Wd0HBWeWKM3TgS8-D1cPKEfsG2kBmxCnVLu19Wevz_JGRHUORfnOV2AdUlykNyhFelgDvbHxqQHS516ZSBtJghFe5_CG5YvAPo-sdWH63SZLk4zkEW4ZLrudX9YFDNeXiI6Qxdt/s1600/20160709_203203_HDR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLuEzl6Wd0HBWeWKM3TgS8-D1cPKEfsG2kBmxCnVLu19Wevz_JGRHUORfnOV2AdUlykNyhFelgDvbHxqQHS516ZSBtJghFe5_CG5YvAPo-sdWH63SZLk4zkEW4ZLrudX9YFDNeXiI6Qxdt/s320/20160709_203203_HDR.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Találtunk egy "bakancslista" falat...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfTLnt7rJS8axMxSwaT0CpTdt-aENLpuhYisCwdCcjq4tizhbgXJlPkYqD7my4QE5Nw7LxQ8Ymd4Bmz_qsv7kXogLqgFt3DXg95rnAQ4Fiz1VPCuc0M0N8lPn7jW6NYN5vETXNp1svxTKy/s1600/20160709_200125_HDR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfTLnt7rJS8axMxSwaT0CpTdt-aENLpuhYisCwdCcjq4tizhbgXJlPkYqD7my4QE5Nw7LxQ8Ymd4Bmz_qsv7kXogLqgFt3DXg95rnAQ4Fiz1VPCuc0M0N8lPn7jW6NYN5vETXNp1svxTKy/s320/20160709_200125_HDR.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A két épület között repült el a Mitchell...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Rövid bóklászás után irány hazafelé a Chimney Rock érintésével.
Ez egy égnek álló szikla, ami tulajdonképp nem túl nagy, de annál
látványosabb. Mindez a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Lure,_North_Carolina" target="_blank">Lake Lure</a> partján található. A tó arról ismert,
hogy itt forgatták a Dirty Dancinget. Egyszer már jártunk erre, volt
alkalmam bicajozni is (itt találkoztam ezzel a medvével),<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBB1ZigD1NnXfJTvMsGauN6uRV9OQZ4QsRRUnuYVFOR4cnj9RnQ7b3axZVHMzgHB_cffO4WcCV6krw-6dLiwrvEKXq8R-n7t9pIWgJMVaBXdP4N69wsW8mXq089lpfiev34q-UkyTtkD5E/s1600/medve.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBB1ZigD1NnXfJTvMsGauN6uRV9OQZ4QsRRUnuYVFOR4cnj9RnQ7b3axZVHMzgHB_cffO4WcCV6krw-6dLiwrvEKXq8R-n7t9pIWgJMVaBXdP4N69wsW8mXq089lpfiev34q-UkyTtkD5E/s320/medve.jpg" width="320" /></a><br />
<br />
ahogy közeledtünk ismerős táj fogadott. A tó partján kiengedtük a
zsiványokat egy kis mászókázásra, aztán irány a Kőkémény. Nem tudtuk mit
csináljunk a gyerekekkel, de az élet megoldotta. Kori hamar elaludt,
így Csilla maradt vele a kocsinál, Lily meg úgy döntött feljön
velünk. A jegyvásárlásnál kaptunk egy kis kedvezményt, de kiderült,
ennek az oka, hogy a felvonó nem működik… A kocsit sikerült leparkolni
egy árnyékos részen, aztán a túracsapat megindult. Nagyon féltem, hogy
Aiyi és Lily hisztizni fognak. Eleinte lassan
is ment a dolog, de aztán ahogy a lépcsőkhöz értünk úgy tűnt Lily és
anyu lent maradnak. Pár forduló után néztem vissza és látom ám, a mama
meg a törpe alig vannak lemaradva! Be is vártuk őket, innentől kezdve
szinte normál tempóban haladtunk, alig-alig kellett
a csapat legöregebb és legfiatalabb tagjára várni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxTlxo_drr1XgI5QaPdi5IiLuLx8XqxTIXX3XW04Y2sjhyrkEGW2m2bit_wg7wgmTXk1CN56aVtY-EVJT2LaA' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
És a látvány!
Megérte a mászást! Mikor leértünk, Kori és Csilla épp jöttek felfelé,
pont jó időzítés! Természetesen a gyerekeknek járt némi fagyi, kis
bóklászás, és indulás haza.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcoZLTjfxk-6N_rknORBof7fbAm4fygWQT1p2TXjeIsvdpyhicl7WcoL8qeNg7Y81psosbzwjR47d6oXLdyfVjMxvHBvNZQcq_LPhH2DfkrsLctZ8pqlE4jlzbaAL4LGFYU5YYAh3_MAkd/s1600/20160710_155021_HDR.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcoZLTjfxk-6N_rknORBof7fbAm4fygWQT1p2TXjeIsvdpyhicl7WcoL8qeNg7Y81psosbzwjR47d6oXLdyfVjMxvHBvNZQcq_LPhH2DfkrsLctZ8pqlE4jlzbaAL4LGFYU5YYAh3_MAkd/s320/20160710_155021_HDR.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fagyizás a nagy mászás után</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOhP_4_K0IgvHVXqNxzUsoFlBbuucSvpfpoYKz6WRzBGAN6ll5RF4bqaEOGxehxAuqN1c9e-PohTQkLVXpYFoTSTj2Yk66I1eQfoN_JqjJMcm4wP9hjFvog5tcx71Z-otVOMg83Kg-fNBi/s1600/20160710_144319_HDR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOhP_4_K0IgvHVXqNxzUsoFlBbuucSvpfpoYKz6WRzBGAN6ll5RF4bqaEOGxehxAuqN1c9e-PohTQkLVXpYFoTSTj2Yk66I1eQfoN_JqjJMcm4wP9hjFvog5tcx71Z-otVOMg83Kg-fNBi/s320/20160710_144319_HDR.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A jutalom</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div>
</div>
<div>
A tetőcsomagtartó annyira nem vizsgázott jól. Először is,
mindenképp kell hozzá kereszttartó. De a nagyobb baj, hogy ebbe a puha
zsákba nagyon nehéz rámolni. Szerencsére korábban láttam, hogy a
szomszéd bácsi egy Thule dobozt tesz a kocsija tetejére.
Az egyik alkalommal beszélgetés közben szóba hoztam és egyből
megkérdezte, hogy szükségem van-e rá? Természetesen igent mondtam, ezzel
idénre a plusz rakteret megoldottam. Az indulás előtti hétvégén
el is kezdtem összecuccolni a kocsit, kitakarítani,
vágtam be extra szőnyeget, összeszedtem a gyerekvideókat, szóval
próbáltam mindent zökkenőmentessé tenni. Az indulás hetében 4 napot egy
másik államban töltöttem munkaügyben, és csak csütörtök este értem haza,
persze egy óra késéssel… Szombaton terveztünk indulni,
így pénteken jutott idő a kocsival foglalkozni, és előkészíteni az utolsó
lépéseket. Közben Korival voltak gondok, szegénykémnek olyan hasmenése
volt, amilyet még sosem tapasztalt… Rengeteget tanakodtunk, végül arra
jutottunk, hogy csak vasárnap indulunk. Ez
utólag nem feltétlenül tűnik jó döntésnek, mert így is, úgy is
hasmenése volt, viszont így vesztettünk egy napot. Ráadásul ebben az
esetben foglaltam szállást az első nap végére, amit persze a késői döntés miatt
elvesztettünk… Vasárnap aztán sikerült elindulnunk, irány
Washington D.C. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Washington,_D.C." target="_blank">District of Columbia</a>. Na ezt valaki elmagyarázhatná, hogy
miért Kolumbia része, mert hogy se közel se távol nincs Kolumbia… Hétfőn viszonylag korán indultunk, sikerült a Fehér Házhoz közel
találni parkolót, és irány várost nézni. A kicsikkel
ez nem volt valami vicces, mert brutál meleg volt, így aztán mi végül
is egy utcai fagyisnál kötöttünk ki, ami megfelelően árnyékos helyen
volt. Szegény muterék meg futólépésben járták végig a főváros
látványosságait. De azért sikerült, végül is pozitív élmény
volt. Mi már jártunk Washingtonban, ezért nem volt akkora hasfájás a
fagyizás.<br />
Ezek után Csilla vette át a kormányt, én kényelmesen
elhelyezkedtem az anyósülésben, és uccu, indulás NY felé. Az út hosszú
és unalmas, az autópályáról nem sok látszik, bár az
elég meggyőző, amikor elértünk a I-95-ösre, 2x3 sáv megy - egy
irányba. Ekkor már szerencsére én vezettem, mert amint NY magasságában a
nyakunkba kaptunk, az nem volt kellemes… Olyan 20 méter látótávolság, a
többi zuhogó eső. Nem tűnt túl vicces táborozásnak.
Szerencsére miután magunk mögött hagytuk NYC-t, elállt az eső, viszont
cserébe még new yorki szemmel nézve is brutál dugóba kerültünk. A terep ugyan
ismerős volt, de azért nem ártott a GPS segítsége. <a href="https://www.google.com/maps/place/Sloatsburg,+NY+10974/@41.1630811,-74.208742,14z/data=!3m1!4b1!4m5!3m4!1s0x89c2dfaa645c5a53:0x8a12bfe3beaedf5c!8m2!3d41.1545395!4d-74.192924" target="_blank">Sloatsburgba</a> érve
aztán már nem volt szükség rá, izgatottan fordultunk
a Seven Lakes Drive-ra, de a tábor bejáratát majdnem elvétettem. A
drótsorompó nem volt kulcsra zárva, ekkor ennek még nem láttam a
jelentőségét, mert megkaptuk az összes szükséges kulcsot. A szemerkélő
esőben csak a szükséges felszerelést vittük be a kabinba,
majd gyorsan leraktuk a gyerekeket. </div>
<div>
Másnapra Csillával megbeszéltem, hogy beviszem anyuékat Manhattanbe
és ott is maradok egy kicsit, hogy megmutassam mi merre található, hogy
lehet közlekedni, tájékozódni. Manhattanban tényleg nagyon egyszerű
közlekedni, lényegében csak párhuzamos és merőleges
utcák vannak, minden számozva, úgyhogy ha mondjuk kijössz a metróból,
és nem tudod merre van észak, akkor is pár lépés után be tudod
azonosítani, hogy mi hol van. Az összes kereszteződésben ki van
táblázva az utca és a keresztutca neve. Ez mondjuk
egész Amerikára jellemző, vagy legalább is amerre én jártam, mindenütt
így van. De azért, amikor az ember először csöppen Manhattan közepébe,
akkor azért könnyű megszeppenni. Sloatsburgból busszal érkeztünk, ez egy elég látványos dolog, mert egy
kis bucka tetején egyszer csak az ember szeme elé tárul Gotham City!
Szegény anyukámnak is kicsit megnyúlt az arca, pedig már járt itt,
ráadásul akkor egyedül. Igaz, akkoriban ott laktunk, szóval talán
megszokottabb volt a dolog. Kíváncsi voltam milyen érzés
lesz újra NYban lenni. Az jut eszembe, hogy zajos… Iszonyat nyüzsi,
felfordulás mindenhol, metrómegálló lezárva, Time Square, tömeg,
emberhullámok. És ennek ellenére nem rossz! A Time Square-en akkora
kivetítő,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwrPRzl903aDlxNPTZ7XfgIAWmMa_S3xAABmvrhXGeb3YU_7Bb3vxbqYTyGP2CDHrHUomVRWYjvyrBJTzTung' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">Elég idétlenül rágózom, de így mozgósban jobban érezni, hogy az ott egy nagy monitor...</span> </div>
<br />
amilyenről álmodni sem lehet, színes, élénk világ.
Manhattanban élni pár évet, tuti nagy élmény, amikor az ember
fiatal és főleg, ha van rá fedezet. Itt tényleg bármikor találni valami
érdekes eseményt, sosincs egy unalmas pillanat. </div>
<div>
Ahogy kiléptünk a busz-pályaudvarról, elkezdtem magyarázni, miként
lehet gyorsan beazonosítani az irányokat, mi jelzi a metrómegállót. Az
arckifejezéseken persze láttam a reakciót: “Jól, van, persze, persze,
ahogy azt te gondolod… Ebben az iszonyat felfordulásban
még az utcatáblákat sem látni, nem hogy irányokat!”. Pár perc alatt
eljutottunk a Time Square-re, néhány kötelező szelfi után irány az első
metró megálló, ami természetesen lezárva. Egy rendőrbácsi segített
megtalálni a legközelebbit, majd irány a déli csücsök.
Legnagyobb meglepetésemre a metró tök meleg volt, általában annyira
lehűtik a kocsikat, hogy pulcsi nélkül garantált a tüdőgyulladás, de ez
alkalommal csorgott rólam a víz. Később tisztázódott a helyzet, csak
abban a kocsiban romlott el a légkondi… A metróból kiszállva
irány a Trinity templom és a Wall Street. Hát, akárhogy nézem, ez
mindenképp megható/lenyűgöző/mellbevágó hely. Ott vagy a pénzvilág
közepén, innen fújják a Passzátszelet, ha valaki itt pukizik egyet,
akkor a gazdaság reszketve figyeli, hogy mi fog történni.
A Trinity templom pedig ott áll fenségesen, ügyet sem vetve erre a rohanó
világra, kicsit sem érdekli a tömeg, hanem csak egy szelete a rég
letűnt világnak, ami rendíthetetlenül ellenáll a felhőkarcolók
árnyékának. Szívbemarkoló. A Wall Street is meglepő. Ilyen
kis fingilingi utcának ekkora hatása legyen!? Réges-rég itt futott az a
fal, ami a korai telepeseket védte az indiánoktól; most végre sikerült
lefotózni a fal maradványát.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZw8rytYDir7etrtshmZNg6-WVm-0yePVU-P_Go7rF8mmbvEho1mG34pIM8op5O_1st_lMlgraGSEMOCskBmCZiu5REj1huEF-5VrL_KF9JZsF08fpmbgFkfTw_OGWXzACZ2J06_tZp-A-/s1600/20160726_121920.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZw8rytYDir7etrtshmZNg6-WVm-0yePVU-P_Go7rF8mmbvEho1mG34pIM8op5O_1st_lMlgraGSEMOCskBmCZiu5REj1huEF-5VrL_KF9JZsF08fpmbgFkfTw_OGWXzACZ2J06_tZp-A-/s320/20160726_121920.jpg" width="320" /></a><br />
Ezután jött az egyik kötelező amerikai
feladat, meglátogattuk a közeli Starbucks éttermet.
Először csak pisilési szándékkal, de aztán végül egy kávé is
lecsusszant. NYCről annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az ilyen
gyorséttermek nyilvános WC-ként is működnek, bármikor be lehet menni és
fogyasztás nélkül használni a mellék-helységeket. Uzsgyi
mentünk felvenni a CityPasst, ezzel lehet a látványosságokat
meglátogatni. Először a Szabadság Szobrot vettük (illetve vették a
turisták) célba. Olyan hosszú sor állt, hogy megkérdeztem a nénitől,
van-e olyan időszak, amikor kevesebben vannak - a reggel természetesen
ilyen. Felmerült, hogy fognak 8-ra beérni a tótól? Ekkor eszembe jutott
Aiyi apukája, aki mintegy 3 percre lakik a Time Square-től. Nosza, írtam
neki egy sms-t, hátha nála tudnak aludni muterék, igaz, nem volt náluk
semmi éjszakára. Rövidesen kaptam a választ,
hogy mehetnek. Kis kalkulálás, és arra jutottam van időm
visszamenni a tóhoz, összeszedni nekik valami cuccot, majd vissza
Manhattanbe. Magukra is hagytam a őket, bár kicsit izgultam hogy
fogják venni az akadályt?<br />
<br />
Folyt köv. </div>
</span></div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-69641910738446927032015-11-16T01:34:00.000-05:002015-11-16T01:34:16.081-05:00Kórházi számla, iskola<div style="text-align: justify;">
Nemrég írtam, hogy Aiyival nagyon sokat haladtunk olvasás ügyben, most már szerintem egy másodikos gyerek szintjén rendesen olvas, ha nem valami szupernehéz szóról van szó, akkor biztosan elboldogul vele. Elkezdett ''chapter book"-okat (fejezetes könyv, nem csak néhány szóból áll) olvasni, van sikerélmény, szóval jól alakulnak a dolgok. Ehhez képest Csilla tegnap bent volt a suliban, ahol a tanárbácsi átadta az idei első felmérés eredményeit. Amikor megláttam, azt mondtam, hogy innentől kezdve nem érdekelnek a felmérés eredmények. Tavaly év végén még gyakorlatilag nem tudott olvasni, de a nyár folyamán ez megváltozott. A tesztek viszont azt mutatják, hogy <i>mindenben </i>rosszabbul teljesít, mint év végén. Rendben van, matekkal nem haladtunk annyira, bár amikor kétjegyű számokat kis segítséggel fejben összead, akkor azt hiszem ott sincs nagy gond. De, hogy az olvasás rosszabb... Az vicc. Ráadásul a szövegértése húszból húsz, vagyis olvasni nem tud, viszont tökéletesen érti a szöveget... Valami nekem nem áll össze. Itt jön be a módszertan. Azt hiszem ezzel van a hiba. Persze, mint nem szakértőtől, fogadd kétséggel amit írok. Az olvasási teszt úgy néz ki, hogy 1 perc alatt kell a gyereknek elolvasnia 85 szót. Eleve szerintem ez nagyon magas szám, legalább is, ha egy idegen szövegről van szó, az egy perc pedig olyan rövid, hogy olyan nyomás alá helyezi a gyereket, hogy tuti nem tud megfelelni. Ezen kívül van egy teszt, ami nálunk teljesen értelmezhetetlen. Három-négy betűs, kamu szavakat kell elolvasni. Itt megint bejön a magyar, japán és az angol közötti különbség. Magyarban és japánban amit leírsz azt úgy is kell olvasni. Angolban a magánhangzóknak van rövid és hosszú kiejtése, ezek aztán szépen keverednek. Vannak szabályok, pl a négy betűs szavaknál, ha "e"-re végződik, akkor az "e" néma, a második betűnek, mint magánhangzónak a hosszú alakját használjuk. Mondjuk "made", kiejtve "méd", ha elhagyjuk az "e"-t a végéről, akkor "med" lesz a kiejtése. Ezt el lehet mondani a gyereknek, csak éppen nem vágja fejből melyik kicsoda, ezért aztán megy a szenvedés. Ezek után jön a teszt. Olvasd el ezeket a szavakat:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE3N3orEY6ahf0FubxCqEa5gtLZUraK3HWVQQAXPEPwrwkrJlxCMOjlr3xNTFR_lHoEbzOweYAFerg0cZqHZigVvzbGNGW-6AW4sfTeTjB34MGlSg-dmrTheqHAQ81sBjV36V4qpAq87Ok/s1600/Screen+Shot+2015-11-15+at+10.31.35+PM.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjE3N3orEY6ahf0FubxCqEa5gtLZUraK3HWVQQAXPEPwrwkrJlxCMOjlr3xNTFR_lHoEbzOweYAFerg0cZqHZigVvzbGNGW-6AW4sfTeTjB34MGlSg-dmrTheqHAQ81sBjV36V4qpAq87Ok/s320/Screen+Shot+2015-11-15+at+10.31.35+PM.png" width="295" /></a></div>
<br />
Egyrészt, ilyet nem is gyakoroltunk, mert semmi értelme, másrészt ez nyilván lassan ment Aiyinak. Nem tudom, hogy ezt a gyorsolvasás dolgot mennyire veszik komolyan, én minden esetre amíg 100 százalékosan ért mindent, addig különösebben nem vagyok izgatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A balesetem utózöngéjének lezárásaként a minap megkaptam a vállműtétről is a számlát. Mint meséltem róla ez egy ambuláns műtét, nem töltöttem a kórházban 4 óránál többet. Nos a végösszeg 40000 jó amerikai dollár. Ez tesók közt is 10800000 (tízmillió-nyolcszázezer) kevésbé jó, de magyar forint... A kórházi tartózkodással együtt ez összesen 66000 dollár. Csak 4000 dollárral kevesebb, mint az éves bruttó fizetésem... Szerencsére ennek nem a 10 százalékát, hanem csak 600 dollárt kell kifizetni. Amikor szidjuk az otthoni orvosi ellátás színvonalát, kórházak minőségét, akkor azért ne felejtsük el, hogy otthon nem ilyen összegekből gazdálkodnak...</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-71322559692426781742015-10-12T00:52:00.002-04:002015-10-14T21:46:39.633-04:00Budapest IIa<div style="text-align: justify;">
Úgy fél évvel ezelőtt az öcsém küldött egy emailt, amelyben értesítette a családot, hogy ismét feleségül veszi a feleségét. Jó, jó, kicsit értelmetlenül hangzik, de amikor Csillával házasodtunk, akkor Móki és Benci kint jártak egy versenyen Las Vegas mellett, és ha már arra jártak, hát össze is házasodtak, olyan igazi bemegyek-kijövök-házasvagyok vegasi módra.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFql7DUYTj6karzP4AdxxO-UmmVMmwypdtT2N2DzuqW_pXyBzRg8c0k9jBmQgIOXjnDGgZqueb5PWpMCDG9akfCfms8BfATuMXDmD7pMaG2hZBctHcYOdH7mEDGMvwMxRaEwtpEBRwFZM2/s1600/d+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFql7DUYTj6karzP4AdxxO-UmmVMmwypdtT2N2DzuqW_pXyBzRg8c0k9jBmQgIOXjnDGgZqueb5PWpMCDG9akfCfms8BfATuMXDmD7pMaG2hZBctHcYOdH7mEDGMvwMxRaEwtpEBRwFZM2/s320/d+-+1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tulajdonképp együtt házasodtunk... A kezdetek - 5 évvel ezelőtt</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Ez azonban csak kettejüknek szólt, valamint nem is honosíttatták, ezért úgy döntöttek, hogy megismétlik az akciót, csak most már bevonják a családot is. Miután mi már négy éve nem jártunk otthon, elhatároztuk, ez jó alkalom a hazalátogatásra, anyu is már nagyon vissza akar menni, két éve nem járt otthon ő sem. Szerencsére sikerült az időpontot úgy egyeztetni, hogy még az ikrek második születésnapja előtt visszaérjünk, így nekik nem kellett jegyet venni. Akkor még azt gondoltuk, ez milyen jó ötlet, mert takarékos, de azért vannak hátulütői... A cégnél már előre jeleztem, hogy pár nappal hosszabb időre akarok szabira menni, mint a engedélyezett két hét. Persze nem nagyon akarták megadni, szerencsére nem okozott gondot, mert munkahelyet váltottam, az új céggel közöltem: az időponton nem tudok változtatni. Gond nélkül beleegyeztek. A jegyvásárlás nem volt egyszerű feladat. Kis családomnak egy sima oda vissza. A Muternek oda ugyanarra a járatra, de visszafelé decemberre és a pót-nagymamának, Marika néninek, aki anyut helyettesíti, a mi visszautunkra az ide út, majd december végén a visszaút. Látszólag minden okén ment, de az idők folyamán kaptam emileket, hogy ez, meg az megváltozott, de különösebben nem figyeltem...<br />
Júni 11-re szólt az oda útra a jegyünk, ezért már 7-én vasárnap becsomagoltunk mindent, hogy az indulás napján már ne kelljen sokat csinálnunk. Azért biztos, ami biztos, a késői, délután 7:30-as repcsire vettem a jegyeket. Az árakról inkább nem szólok semmit, 1500 dodó felett voltak. Hallottam olyan legendákat, hogy az árak változnak rendelési naptól függően, meg hogy melyik irányból, illetve melyik városból veszed, meg ilyeneket. Hát, direkt kipróbáltam, megkértem haverokat, hogy nézzenek ugyanarra a repcsire otthonról árakat, Pestről indulva oda-vissza. Forintra egyformák, szóval én nem látom bizonyítottnak ezt az eltérő díjazást... Számítógépet természetesen vittem, nem mintha nagyon dolgozni akartam volna, viszont töltöttem le mesefilmeket, jó lesz majd a kicsiknek. Végre elérkezett a várva-várt nap, a szomszéd néni jött át kivinni minket a reptérre. Természetesen kis idegeskedés az indulás körül, a három gyereket nem volt egyszerű összeterelni, plusz a csomagokat is be kellett szuszakolni a kocsiba. Az autóval mindenesetre meg vagyok elégedve, heten ültünk be, plusz a csomagok is befértek.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD5LMv3HcDFTd-19LYHTw6Nf1BgZnB0xzW8lDfvGRgyIPPXlYZtQsA2a8UefQSU96QSj4zXFgMa93eJNOyziFYDv0hOlNb6dpsIrG5eVw7NmE7yMXvoJlOHvikJbJ5VYJgCYbw_syXxuYo/s1600/Ody.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD5LMv3HcDFTd-19LYHTw6Nf1BgZnB0xzW8lDfvGRgyIPPXlYZtQsA2a8UefQSU96QSj4zXFgMa93eJNOyziFYDv0hOlNb6dpsIrG5eVw7NmE7yMXvoJlOHvikJbJ5VYJgCYbw_syXxuYo/s320/Ody.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem ez, de pont ilyenünk van... Honday Odyssey, tudtommal otthon nem lehet ilyet kapni, ha igen, akkor tuti nem ez a neve.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A reptéren a becsekkolás simán ment. Ahogy közeledtünk a biztonsági kapu felé, egy alkalmazott észrevette a gyerekeket, és egyből egy rövid, családi sor felé terelt minket. Ilyen gyorsan még sosem végeztem az egésszel. Bent már nem volt ennyire egyszerű a helyzet, mert a gyerekek persze elkezdtek nagyon élni, nyilván egyből etetni kellett őket, akkor természetesen mindenki maszatos lett, satöbbi, satöbbi... Bár a gyerekek miatt az első csoportban szállhattunk volna be, azért mi maratunk utoljára. Ahogy elhelyezkedtünk, már kezdődtek is a bonyodalmak. Az ikrek sehogy sem akartak egy helyben maradni, nem volt jó se nagymami se egyik szülő, nosza amint lehetett elő a számítógépet és jöhet a mese. Vagy másfél órán keresztül nézték Bogyó és Babóca történeteit, de aludni természetesen eszükbe sem jutott. Charlottei idő szerint lehetett már vagy este 11, amikor úgy döntöttünk, most már aztán alvás. Gép el, gyerekek vízszintesbe az ölünkben, simi-simi, de az eredmény lehangoló. Még csak nem is néztek ki álmosnak. Persze már hulla fáradtak voltak, ezért el is kezdődött a kínlódás. Ha az egyik netán elaludt, tuti, hogy a másik felébresztette. Nem volt jó apa, át a nagyihoz, 2 perc múlva vissza... Gondolom a körülöttünk utazók meglehetősen utáltak minket, szerencsére nem nagyon mutatták, sőt egy néni még helyet is cserélt a muterrel, hátha jobb lesz tőle. Nem lett... Nem részletezném tovább a kínlódásokat, de a végeredményként a felnőttek egy szemhunyásnyit nem aludtak.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzKpayF1zeM_p88LthKVCuC9fKOpgoStSsPJPHACugHi3v4lONoNJpMQwRYPYkdL19agtPJx88zUa88IVlyWymLC__DSFrb2mGaUFb-SpqfkUT66BC7qgCceUEr-hkQDFikFy1_Bdc4bM8/s1600/bp+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzKpayF1zeM_p88LthKVCuC9fKOpgoStSsPJPHACugHi3v4lONoNJpMQwRYPYkdL19agtPJx88zUa88IVlyWymLC__DSFrb2mGaUFb-SpqfkUT66BC7qgCceUEr-hkQDFikFy1_Bdc4bM8/s320/bp+-+1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIqu-gAD6j9gLLAS-C6oX60sGtrOF2zX1yx0qq_ePWWa2LzgP6IzWQ3uzkd3PMV8VhFt-FDTQqpLTVMrD8a-cVISb-KKbG9yLpv6yz_EsUTZi__NLoCDuqJ2q1Z1DpV9HdWCpNL5tCtnuY/s1600/bp+-+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIqu-gAD6j9gLLAS-C6oX60sGtrOF2zX1yx0qq_ePWWa2LzgP6IzWQ3uzkd3PMV8VhFt-FDTQqpLTVMrD8a-cVISb-KKbG9yLpv6yz_EsUTZi__NLoCDuqJ2q1Z1DpV9HdWCpNL5tCtnuY/s320/bp+-+2.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Végre kicsit alaludtak...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szerencsére Aiyikám ennél már nagyobb, ő megnézett vagy 3 filmet, utána viszont rendesen aludt. Megváltás volt Németországban elhagyni a fedélzetet. (Utólag persze hasznosnak bizonyult a kínlódás, legalább is részemre, mert otthon "rendes" időben feküdtem le, így másnapra lényegében át is álltam az idővel.) Szerencsére az út Budapestig már könnyebb volt, Ferihegyen simán ment minden. Na itt jött az első meglepetés. A sógor és Omer jöttek ki két autóval. Nem gondoltam volna, hogy ami itt simán belefért egy autóba, azt otthon alig tudtuk bevarázsolni kettőbe. Pedig az egyik egy CRV, ami nem éppen kisautó...<br />
Állati jó volt, hogy nem kellett vezetnem, így a befelé úton tudtam nézelődni. Érdekes módon most kicsit csalódtam a látványban. Budapest, legjobb város, szinte csak szép emlékeim vannak, de most valahogy olyan kopottnak, lepusztultnak nézett ki. Hallani sem akarok arról, hogy igénytelenség, vagy hogy mi ilyenek, meg olyanok vagyunk. Szerintem egyszerűen az anyagi lehetőségekről van szó. Itt akármerre mész, mindenhol ápolt pázsitok, az autópályákon a leágazásoknál virágágyások, a belváros tiszta és még sorolhatnám. Otthon ezekre a dolgokra láthatóan nincs pénz. Már a reptér épületéből kilépve is egy nagy adag gaz fogadja az arra járót. Négy éve valahogy nem volt ilyen érzésem.<br />
A reptérről egyenesen Csilla egyik unokatesójához mentünk, ahol már összejött a család.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiykNAh1N0SpQI_vOd8I69m09n2iDWfX9Q7od41UtY0v9PsW0xWpQ4-TNYPxSfk4ay5Otge__htnR23UN-HmDlDIuJu3x9RkvsYXUMhRmuwiVlfKY-q7YNAsV5a4m8-whMEZHrxZH5Sc9eM/s1600/bp+-+1+%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiykNAh1N0SpQI_vOd8I69m09n2iDWfX9Q7od41UtY0v9PsW0xWpQ4-TNYPxSfk4ay5Otge__htnR23UN-HmDlDIuJu3x9RkvsYXUMhRmuwiVlfKY-q7YNAsV5a4m8-whMEZHrxZH5Sc9eM/s320/bp+-+1+%252811%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rokonok és a magyaros kaja</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Mondhatom, hogy a Világ minden tájáról érkeztek, mert az izraeli rokonok is hazajöttek erre a hétvégére. Jó nagy banzáj volt, de a Muter természetesen már nagyon haza akart menni, szépen le is lépett. Este felé mi is elindultunk Gödre a sógorékhoz egy kölcsön autóval. 4 éve nem vezettem manuális váltós járgányt, meg is kellett szoknom, eleinte érdekesen mentek a váltások. A kiscsajok lefektetése itt már sokkal könnyebben ment, Aiyikámmal meg semmi gondunk nem akadt, úgy elvolt az unokatesókkal, hogy szinte nem is találkoztunk vele napközben. Estére meg jól elfáradt, ment is aludni magától.<br />
Szombaton délelőtt elmentünk lovagolni a gyerekekkel,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoEsEu0DhPpjmSn1PqBk8WCauglcvgzZlBMAdHO-cl7mAWCe9wFjMOw-RD4VqxY5VHwjk867RBkxvF5kY0kv8GnMtQj8fyE2q9hRfj1QtHIMnyr6E2z2pwtiMuir658T-YKyX_-Eb4qedS/s1600/bp+-+1+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoEsEu0DhPpjmSn1PqBk8WCauglcvgzZlBMAdHO-cl7mAWCe9wFjMOw-RD4VqxY5VHwjk867RBkxvF5kY0kv8GnMtQj8fyE2q9hRfj1QtHIMnyr6E2z2pwtiMuir658T-YKyX_-Eb4qedS/s320/bp+-+1+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hiába no, igazi ősmagyar tehetség! Életében először ült igazi lovon.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0qa5ikNJ2JHhOuZIVHjQ8z62bDzBwJ64Vrr1DifnmeJ54b5CT7ZqmIBfJXx4EoS_8FNi-4QxqQEd39rlUk6x8iK8I8AdlOGyqZkE-1Z5K7BmEdFeBTBjzA2wE5DbweYwlhoyYU2qyBRIa/s1600/bp+-+1+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0qa5ikNJ2JHhOuZIVHjQ8z62bDzBwJ64Vrr1DifnmeJ54b5CT7ZqmIBfJXx4EoS_8FNi-4QxqQEd39rlUk6x8iK8I8AdlOGyqZkE-1Z5K7BmEdFeBTBjzA2wE5DbweYwlhoyYU2qyBRIa/s320/bp+-+1+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggxlI-B4O7CAzJnOq5JpbhGctumH1BjqCJvp4qGLXFewsV7Ql_Ey8G9BB2nFPIEwwHU40AaPqamogMPf8r1tam-6aQr3Sbr83q8RWzaWLGVxa1o7m5r4OosZjibosjrmRrIP6H37upEVRk/s1600/bp+-+2+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggxlI-B4O7CAzJnOq5JpbhGctumH1BjqCJvp4qGLXFewsV7Ql_Ey8G9BB2nFPIEwwHU40AaPqamogMPf8r1tam-6aQr3Sbr83q8RWzaWLGVxa1o7m5r4OosZjibosjrmRrIP6H37upEVRk/s320/bp+-+2+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kicsik addig a kutyákkal foglalatoskodtak. Nem vagyok biztos benne, hogy a kutyák szerették...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWdjEoYZMerkgTT_vc-YYNTAK6unykh1yxAdaEzcBjlv6GLWSauGKNIO1e_vCPc4Nr5379iirjVk6l8ic3Ocb1jpIwdGOmlX8GXmTmQgYL_v13ryLGIoq7GFaYFHYnHmwOLSrLWS2nhQyg/s1600/bp+-+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWdjEoYZMerkgTT_vc-YYNTAK6unykh1yxAdaEzcBjlv6GLWSauGKNIO1e_vCPc4Nr5379iirjVk6l8ic3Ocb1jpIwdGOmlX8GXmTmQgYL_v13ryLGIoq7GFaYFHYnHmwOLSrLWS2nhQyg/s320/bp+-+3.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
aztán sok minden nem történt, igazi családi nap volt, Csilla elment a rokonokkal traccsolni meg bulizni, én maradtam az gyerekekkel Gödön. Talán csak annyi, hogy itt Charlotteban nem találtam vérehulló fecskefüvet, pedig állítólag őshonos. Gödön viszont volt dögivel, ezért megkezdtem a szemölcseim kezelését. Szinte minden nap tudtam kenni, így mire visszaértünk, már le is esett az egyik. Másnapra megbeszéltem egy motorozást Omerrel. Barátnőjétől kaptam kölcsönbe egy GSX-R 600-ast. Harapós kis jószág, mégis sokkal jobban ment a motorozás, mint az autóvezetés, pedig ugyanolyan rég motoroztam utoljára, mint vezettem manuális váltós autót. A Nap hét ágra sütött, pedig rossz időt jósoltak. Miután motoros ruhát nem sikerült szerezni, ezért rövidben mentem. Hiba volt. Szlovákiában (jó dolog ez a Schengen, kutya nem kérte a papírokat a határon, akkor még nem kezdődött meg a menekültesdi...) megálltunk harapni valamit. 10 percen belül olyan vihar kerekedett, amilyet évek óta nem láttam, pedig hidd el, errefelé Charlotteban nagyon tud esni. Szerencsére nem tartott sokáig, és az út is gyorsan felszáradt, de a levegő lehűlt rendesen, nem győztem hogy bújni a szélvédő mögé egy kis védettségért. Esztergomnál mentünk vissza, majd Visegrádnál át a hegyen. Isteni néhány órát töltöttünk a motorokon.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz_jBGeiYB-IEgnt96cmcLbqtJSWpOhwROgIHAZb5XOVh5U5Fp2CdzIEdZ4cpTTuVNR0VICFyb2AhlIvfzwEzdY6RFdRQOTI_nEJ4-o_mNWnQx9v-wAviPEKi4VolwHRcKVQirQ00xQupb/s1600/bp+-+1+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiz_jBGeiYB-IEgnt96cmcLbqtJSWpOhwROgIHAZb5XOVh5U5Fp2CdzIEdZ4cpTTuVNR0VICFyb2AhlIvfzwEzdY6RFdRQOTI_nEJ4-o_mNWnQx9v-wAviPEKi4VolwHRcKVQirQ00xQupb/s320/bp+-+1+%25283%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csöpörög...</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9iC2wjSPkgCPojf8VZMR2-3TDzJ3oYTpLTRHSmXvkfrguKNFadf9ywVB2flV6dVqNy8BRCI2u3PwEjk50RKs0Wb2MUFAP0Au1ThsY1UTJ4TXl6IssFNsmWYp41O2ToaAMp7vEm5W9YeM/s1600/bp+-+2+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9iC2wjSPkgCPojf8VZMR2-3TDzJ3oYTpLTRHSmXvkfrguKNFadf9ywVB2flV6dVqNy8BRCI2u3PwEjk50RKs0Wb2MUFAP0Au1ThsY1UTJ4TXl6IssFNsmWYp41O2ToaAMp7vEm5W9YeM/s320/bp+-+2+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...szerencsére hamar felszáradt.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Hétfőn első dolgunk volt bemenni a városba a gyerekek állampolgárságát elkezdeni intézni. Na ez az, ahol Magyarország fényévekkel drágább, mint az USA. Kicsit mondjuk nem is értem miért van ez így? Bementünk a fordító irodába. Összesen egy helyen lehet fordíttatni? Nem csoda, hogy hihetetlen összeg egy-egy oldal papírra vetése. Egy anyakönyvi kivonatot lefordítani nem nagy varázslat, mégis, a két lapért sürgősségi felárral 40000 jó Magyar forintot kellett leperkálni, ez mondjuk 150 dollár. Nem sokkal a visszaérkezésünk után kellett egy iratot fordíttatnom, Neten este megrendeltem, reggelre meg is kaptam a fordítást, és 25 dollárba fájt, két lap esetén 50 lenne és nem 5 nap átfutással... Ha nyomtatva kértem volna, akkor 50 dodó laponként, ekkor már közjegyzővel ellenjegyezve jönne. Az otthoni megoldás kicsit rablógazdálkodásnak tűnik, főleg az otthoni fizetésekhez viszonyítva.<br />
A következő komolyabb esemény Dunaalmás. Kölcsönkaptuk a már említett CRV-t, és bár ez "csak" 5 személyes, beült az egész csapat, plusz a Muter és megindultunk. Mit mondjak, állati jó volt.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCL1QMEnegD_HGPZtQgwHJanrQ_wp4vJc307xgMU1Ui7YlCRyzZaWb4ztuJMaq0yLUR9QM2ZoEjciIA7e_fb-6_qHGKrkv6IdutcENbFvYGpwmk-tmOY8vyORdBtn8z-lBnk6sY7Jmbewl/s1600/bp+-+1+%25284%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCL1QMEnegD_HGPZtQgwHJanrQ_wp4vJc307xgMU1Ui7YlCRyzZaWb4ztuJMaq0yLUR9QM2ZoEjciIA7e_fb-6_qHGKrkv6IdutcENbFvYGpwmk-tmOY8vyORdBtn8z-lBnk6sY7Jmbewl/s320/bp+-+1+%25284%2529.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aiyi útközben öregasszonyost játszik</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0w2KKSaKlXfhvttSJ8xUxBEcncUjpnCKxFiFJfU2HgxxbfgxCixgr9XT2ODLdNAHnPVSRAOHsTtnRv-W2MsDV8MrApMpZhfJRDDTONWs2dSLEFOpYgHCvvx7DcSHAKqQTnoZFnJWa31_Z/s1600/bp+-+2+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0w2KKSaKlXfhvttSJ8xUxBEcncUjpnCKxFiFJfU2HgxxbfgxCixgr9XT2ODLdNAHnPVSRAOHsTtnRv-W2MsDV8MrApMpZhfJRDDTONWs2dSLEFOpYgHCvvx7DcSHAKqQTnoZFnJWa31_Z/s320/bp+-+2+%25283%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lily imád zöldben feküdni</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJFX1CCXFybgXUalj4eCfhTKi7Er5LFC_ZldGJKpVyROzy7iPNPJNjA1Ydbo1YngOaQ8oGbgsM8yqOcgIXGj2SiTDT4hcPJXDzyDpDN7oY_FRn-qifFr4PtmUsppblxrhUce1Zd9u5iwJR/s1600/bp+-+3+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJFX1CCXFybgXUalj4eCfhTKi7Er5LFC_ZldGJKpVyROzy7iPNPJNjA1Ydbo1YngOaQ8oGbgsM8yqOcgIXGj2SiTDT4hcPJXDzyDpDN7oY_FRn-qifFr4PtmUsppblxrhUce1Zd9u5iwJR/s320/bp+-+3+%25281%2529.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A ribizli a bokorról a legjobb :-)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Nyilván kisebbek a távolságok odahaza, mint itt, de nem rossz érzés, hogy GPS-t még csak vinni sem kell magammal, mert még a fűszálak is visszaköszönnek út közben. Az anyagiak hiánya mondjuk itt is megmutatkozott. Az utak állapota otthon elég rettenet az itteniekhez képest. Itt, ha kicsit összetöredezik a felület, már kapja is az új burkolatot az út. Otthon még javítgatást sem igazán láttam. És ebben az a legnagyobb gáz, hogy ez egyre csak rosszabb lesz, aztán ha már nem lehet tovább halasztani a felújításokat, akkor végtelen mennyiségű felületet kell javítani. Kilátástalan... Dunaalmás nekem kicsit olyan, mint a Kerek Asztal lovagjainak Camelot. Most minden esetre nem csak én, hanem a gyerekek is élvezhették az ottlétet. Megérkezés után egyből irány a kert és a ribizlibokor. Hihetetlenül szerették a ribizlit a bokrokról enni. Hanyatt fekvés a fűben, szaladgálás, este alig lehetett becipelni őket a házba. Sok mindent másnap sem csináltunk, kis takarítás, előkészítendő a lagzit, aztán a lagzi miatt már indulni is kellett hazafelé.<br />
A házasságkötésről nem tudok sokat írni, összejött a család meg néhány barát, templom, aztán gyakorlatilag amint beszélni kezdett a pap bácsi, már indulnom is kellett kifelé, mert Kornélia úgy döntött ő inkább mászkálni és beszélgetni akart. Természetesen nem hagyta abba, maradt az ajtó. Kisvártatva Csilla is megjelent Lilyvel... Hiába, mégiscsak ikrek... Aztán elkezdtek szállingózni az emberek, majd megjelent az ifjú, újra összeadott pár. Fotózás, dumcsi, majd irány vissza Dunaalmás. Hát, azt kell mondjam ritka jól sikerült egy összeröffenés lett belőle.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6ZiM1Ebz4Xer0bpEia1YnVAG4wBpigP26KMeIXIVd0Avmww6JQ6MEGywqfh1IZkvhY_c-GfyyRclvVr20CWd-JVvMOgpTodFfCdJaLtuRiR4gjUN8nvfRdbQnj1ewtZTXnwBtYbuub9Hw/s1600/bp+-+1+%25285%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6ZiM1Ebz4Xer0bpEia1YnVAG4wBpigP26KMeIXIVd0Avmww6JQ6MEGywqfh1IZkvhY_c-GfyyRclvVr20CWd-JVvMOgpTodFfCdJaLtuRiR4gjUN8nvfRdbQnj1ewtZTXnwBtYbuub9Hw/s320/bp+-+1+%25285%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Megérkezés után nem sokkal nekiálltam bográcsozni, miközben Bencéék kihordták a már korábban levitt hideg kaját. Nekem kényelmesen alakult a dolgom, mert a tűzrakással, meg tüzeléssel nem kellett foglalkoznom, rátestáltam a feladatot az unokaöcsémre, aki mesterien látta el a feladatát. Benci nem vitte túlzásba a vendégek meghívását, én viszont orv módon szóltam pár régi bicós havernak, akikkel együtt áztunk-fáztunk hosszú kilométereken keresztül. Utólag jó húzásnak bizonyult, állati jókat dumáltunk, ráadásul Zsolti készített pár elég jó felvételt. Másnap jött aztán egy kellemes meglepetés. Apu egyik unokatesója Kanadában él, és történetesen épp otthon volt ebben az időben. Ők is négyen vannak testvérek, mint mi, és mind a négyen eljöttek meglátogatni. Komolyan meghatódtam, pedig nem szokásom. Ment is a fotózás nagyüzemben :-).<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdsjeL9vsf3INyAy3Aba01yEFDcozgeaDVejPyM0et6t6gDqS9sbMcYBxjUcSf6vWjA2KUA_OkjN4WQxJl_is6yOiM2OENpfUQMK00kgSxbg3H6rl91D0UhxXnkQJ36ohoZvoSHx6qVOM/s1600/bp+-+1+%25288%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdsjeL9vsf3INyAy3Aba01yEFDcozgeaDVejPyM0et6t6gDqS9sbMcYBxjUcSf6vWjA2KUA_OkjN4WQxJl_is6yOiM2OENpfUQMK00kgSxbg3H6rl91D0UhxXnkQJ36ohoZvoSHx6qVOM/s320/bp+-+1+%25288%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Össz-családi kép</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX41Vo1oPu8xedCWqCIH2k5KCFcEjt23G75TuYKOvmf5oP23xeziBjOEeaBR1LY9dBJEeOOGaxOxys3tz9twkmLBfYrQ0ut6_3GOJWhCION6ay1g00yYYJd5wO9FjrJkPIUVxTEdrXu-ID/s1600/bp+-+1+%25287%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX41Vo1oPu8xedCWqCIH2k5KCFcEjt23G75TuYKOvmf5oP23xeziBjOEeaBR1LY9dBJEeOOGaxOxys3tz9twkmLBfYrQ0ut6_3GOJWhCION6ay1g00yYYJd5wO9FjrJkPIUVxTEdrXu-ID/s320/bp+-+1+%25287%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ilyen nagy családi eseményekben az a jó, hogy mindig van kire passzolni a gyerekeket. Épp nagynéném szórakoztatja az ikreket</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-v0EfkGlSkla_sY46TyVzXb2dWDTMm_6p3XwGsCtHjko9lkXVxypoEuSWMWqNHwZj-RmsJqbUh40Jmmek-yB5aOBocmUwCP21xSTvEYpoB9NP1sgtVAa9fe5GapglJtCyYttDb-vGWxUf/s1600/bp+-+1+%25286%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-v0EfkGlSkla_sY46TyVzXb2dWDTMm_6p3XwGsCtHjko9lkXVxypoEuSWMWqNHwZj-RmsJqbUh40Jmmek-yB5aOBocmUwCP21xSTvEYpoB9NP1sgtVAa9fe5GapglJtCyYttDb-vGWxUf/s320/bp+-+1+%25286%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Sajnos Dunaalmásra több idő nem jutott, pedig nagyon jól éreztük magunkat. Panaszra persze nincs okom, mert indultunk a következő célpontra, Hajdúszoboszlóra. Ide alapvetően Csilla családjával mentünk, bár végül az ünnepelt kivételével szűk családom is lejött. Megérkezés után irány a strand. Ezt nagyon jól tettük, mert a hátralevő időben nem volt olyan az időjárás, ami a nyitott részbe kiengedett volna minket... A strandon jött az otthon tartózkodásunk egyik fénypontja: lángos és hekk! Isteni! Biztos vagyok benne, hogy ti otthoniak nem is tudjátok ez mennyire jó kaja! :-). Második estére itt is bográcsozást terveztünk, nagy szerencsénk volt az időjárással, épp annyira volt csak rossz idő, hogy azért főzni még jól lehetett. Szabi szerencsére itt is "magára vállalta" a tűzmester szerepét, nekem csak az alkatrészeket kellett a bográcsba dobálni. Állítólag ehető lett a kaja, nekem viszont sikerült kicsit bepálinkázom, ezért amikor elmentem segíteni a kicsiket lerakni, én szépen ott is maradtam velük és csak másnap reggel ébredtem fel...<br />
Nekem jutott még egy motorozás, majd zárásként elmentünk a srácokkal a Pilisbe bicajozni. A tempó természetesen öregurasra sikerült, de legalább az időjárás kedvezett. Időre kellett volna visszaérnem, szerencsére Csilla hívott, hogy a barátnőjével jól vásárolgatnak, meg kajálnak, így maradt még egy kis időm, felmentünk Csabihoz.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHG-GaU3S9uf-igUdLh_t6bDCps2N-N35EaNlB3FfTsP4ZlyK8go0CAYtrqW2w8O6cFjJ_o5J52CiApbBtRmHRYNz_bFMCOvkOPXYbwhdk2O-wwqxZPwqxNnKHlZ8HRLkS5-7vHbkCKo6N/s1600/bp+-+1+%252810%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHG-GaU3S9uf-igUdLh_t6bDCps2N-N35EaNlB3FfTsP4ZlyK8go0CAYtrqW2w8O6cFjJ_o5J52CiApbBtRmHRYNz_bFMCOvkOPXYbwhdk2O-wwqxZPwqxNnKHlZ8HRLkS5-7vHbkCKo6N/s320/bp+-+1+%252810%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kőrókák - a kemény mag</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Aztán már csak a hazaút maradt. Németországban az átszállásnál volt egy kis kalamajka. Több jegyet adtak el, mint amennyi férőhely volt a repcsin, és mindenki meg is érkezett, emiatt aztán át kellett rendezniük az utasok elosztását, fel is ajánlották, hogy aki egy másik géppel megy Miamin keresztül, annak visszatérítenek 400 dollárt. Beszéltünk róla, hogy esetleg költségcsökkentésként bevállalom a kerülőt, de szerencsére erre nem került sor. Ekkor már a pótnagyi jött velünk, örülök, hogy nem kellett már az elején a nyakába varrni a 2 gyereket. Nagyon féltünk a repcsi úttól, hogy a reggeli indulás miatt az ikrekkel majd nem lehet bírni. Ehelyett az történt, hogy miután felszálltunk az ide tartó járatra, szépen megszokták a helyzetet, és mire délután álmosak lettek, simán el is tudtak aludni. Németországban egyébként az átszállás sem volt valami zökkenőmentes. Értem én, hogy biztonság, meg előírás, de több helyen már szinte egzecíroztatásnak éreztem az eljárást, nem pedig a biztonság növelésének. Arról nem is beszélve, hogy miután elindultunk beszállni, nem a szokásos ajtóból a repcsibe rendszer jött, hanem séta le egy buszhoz, 10 perc várakozás, 5 perc busz út, majd lépcsőzés a repcsibe, volt is ájulás... Monnyuk ilyen jegyárak mellett kicsit komolyabb szolgáltatással is előrukkolhattak volna. Itt persze tanultam is. Induláskor nem voltam elég következetes és több kézicsomagunk volt, mint ahány felnőtt. Ez rettenetesen megnehezítette a dolgunkat, többet ilyen tuti nem fordul elő. Az viszont okos dolog, hogy nem egyből visszaérkezés után másnap, hanem "kirámolós" nap után mentünk vissza dolgozni. Reményeink szerint ezt az utazást 2 évente megismételjük.</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-18684543954267898932015-08-26T00:15:00.002-04:002015-08-26T00:15:38.082-04:00Iskola - folyóírás/olvasás<div style="text-align: justify;">
Korábban már okoskodtam az amerikai <a href="http://geri-in-ny.blogspot.ca/2014/03/suli-korhaz.html" target="_blank">írás-oktatásról</a>, most megint előkerült a téma. Aiyival természetesen tanulunk a nyári szünet alatt is, mert sajnos lemaradtunk és próbáljuk menteni a menthetőt, ez az a rész, ahol jól jött, hogy összetörtem magam :-). Van egy második osztályra előkészítő könyv, ebben pedig folyóírás oktatását segítő rész. Érdekes módon itt nem "folyóírásnak", hanem "<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Cursive" target="_blank">cursive</a>"-nek hívják, ami nem éppen tükörfordítása a kézírásnak, de szinonimája a "longhand, script, joined-up writing, joint writing, running writing, vagy handwriting" (hosszúkéz, írás, felülkötött írás, kötött írás, futó írás és végül kézírás) kifejezéseknek. Nos, ahogy először ránéztem a példákra, egyből világossá vált, hogy miért olyan nehéz olvasni az amerikai kézírást. Ez egy egyszerűsített <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalligr%C3%A1fia" target="_blank">kalligrafikus</a> írás akar lenni, kicsit így is túlcicomázott betűkkel, amik nem igazán nevezhetőek modernnek. Ráadásul a Wikipédiát böngészve kiderül, hogy az amerikai pedagógusok nincsenek felkészítve a folyóírás oktatására. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy általában miért lesz nehezen olvasható az itteni kézírás. Bár nem vagyok szakértő, nem hinném, hogy okos ötlet elve jobbra dőlt írást oktatni. Mi lesz azokkal, akiknek balra dőlő írás lenne a sajátja? Mi van a balkezesekkel?* Ráadásul amint az majd a mellékelt képeken látható a minta döntött, <i>nem kicsit, nagyon</i>... Nem csigázom tovább a nagyérdeműt, jöjjenek a példák. Illetve legyen inkább találós kérdés, bár mondjuk most tisztán látszik, hogy nem sörnyitó lesz a megfejtés...<br />
<br />
Az egyik kedvencem:<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhjwA9ehyphenhyphenet7ULXXpjpwFuKLUjhJRkmqmdvVLSaa7XGWxqJX-StXo33z3RQswysQ6BjCxV_Ow9QLFuXESPZGv6OMCkQYue1Y5ppw-9KWEUpkubveMmaFT07j3cMcBvDunnFolYutSEfBVg/s1600/14389707356733.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="277" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhjwA9ehyphenhyphenet7ULXXpjpwFuKLUjhJRkmqmdvVLSaa7XGWxqJX-StXo33z3RQswysQ6BjCxV_Ow9QLFuXESPZGv6OMCkQYue1Y5ppw-9KWEUpkubveMmaFT07j3cMcBvDunnFolYutSEfBVg/s320/14389707356733.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem akarlak félrevezetni, de ez leginkább a "nagy Y"-ra hasonlít...</td></tr>
</tbody></table>
Kíváncsi vagyok, sikerül-e kitalálni, hogy ez milyen betű? Majd később látni fogod, hogy minden betű "eleje" olyan, hogy a másik betű "vége" tudjon kapcsolódni. Ennek mondjuk van értelme, de a képen egy nagybetű látható, ebben az esetben a bevezető kapcsolóvonalnak nem sok jelentősége van, csak bonyolítja a dolgokat és kuszább lesz az íráskép.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuTWcmj_sFNelw-UohvS8SGKJMGbo4P8X76zfsHCsOM3RBozdNRhM-3n4RCwofQ6iVqkkAEt9RUC99PmMSD9QuP4TsLsD-kg3IsJgE5026fGIeK3oSRj1GNPrdcxqfgThOEetQqZ3ghsww/s1600/14389707356814.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuTWcmj_sFNelw-UohvS8SGKJMGbo4P8X76zfsHCsOM3RBozdNRhM-3n4RCwofQ6iVqkkAEt9RUC99PmMSD9QuP4TsLsD-kg3IsJgE5026fGIeK3oSRj1GNPrdcxqfgThOEetQqZ3ghsww/s320/14389707356814.jpg" width="304" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">13?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem tudnám, hogy ez egy nagybetű, akkor simán tizenháromnak nézném...<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD6rxDf7BQSlduMjav0JJN1n0GvympSq96GVON5_4wpLZvf_dFrGMeo-PFsf0BwsoZYM0NFI5OdWesSqDyF_N8gebNhyphenhyphenyDKkUWqLPSA63_mZ6qNsn_kJPGVczsGJkHfXZk3kGyFqRKjOm5/s1600/14389707361838.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD6rxDf7BQSlduMjav0JJN1n0GvympSq96GVON5_4wpLZvf_dFrGMeo-PFsf0BwsoZYM0NFI5OdWesSqDyF_N8gebNhyphenhyphenyDKkUWqLPSA63_mZ6qNsn_kJPGVczsGJkHfXZk3kGyFqRKjOm5/s320/14389707361838.jpg" width="320" /></a></div>
Itt nem tüntettem el a kisbetűt, szóval ezt nem nehéz kitalálni, de látszik, ha valaki a nagy S-t abból a kis kunkorból köti a következő betűhöz, akkor jobban hasonlít egy gyerekfirkához, mint egy betűhöz. A kis s pedig a kézírás-felismerő szoftverek rémálma...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg86pmCXItULT4mhtLx_b2I8z-a2Y7I7NdS6QGA4ae5B-wnT3h4SeQA5I25Y4rMrgTjfDdvnYZrESHvrnOmiH9sLiOdNrWfdUHaW4fWwt_MCpzFE3S9MYwZpjB2JuPULW1qITfyAWtTTl4I/s1600/14389707363560.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg86pmCXItULT4mhtLx_b2I8z-a2Y7I7NdS6QGA4ae5B-wnT3h4SeQA5I25Y4rMrgTjfDdvnYZrESHvrnOmiH9sLiOdNrWfdUHaW4fWwt_MCpzFE3S9MYwZpjB2JuPULW1qITfyAWtTTl4I/s320/14389707363560.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ehhez inkább nem írok semmit...</td></tr>
</tbody></table>
Ez az izé még csak nem is hasonlít a nyomtatott változathoz. Tök fölöslegesen van túlcirkalmazva és még így "szépen nyomtatva" is jobban hasonlít egy gyerekfirkára, mint egy betűre...<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsLKfFOk1DIjx0xOU8HQnWvHMqhFbatqNRdqNGWJa2b5uXikBZyLeeuZdZLlv5J1HW-0uY8kVYDjjPaoeCCU-LM0l5MpTtLxRLze1BRiq7LJzN2H3DiqvOWsiiNECaUIRZB-LMXrfZ-P45/s1600/14389707359245.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsLKfFOk1DIjx0xOU8HQnWvHMqhFbatqNRdqNGWJa2b5uXikBZyLeeuZdZLlv5J1HW-0uY8kVYDjjPaoeCCU-LM0l5MpTtLxRLze1BRiq7LJzN2H3DiqvOWsiiNECaUIRZB-LMXrfZ-P45/s320/14389707359245.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na ez mi?...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Aki ezt felismeri, annak küldök egy hűtőmágnest!<br />
<br />
A következőnél a kisbetű néz ki rettenetesen:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi95QHD7YzNDH1cZHZoirv039Bg4JGRuOdOUPz-kMq9yaCA-M0-nDfys1nqSJy5jaSjQ_eKPcenioiA0X3r3vyjDPTPyhBeMtvHSb2DD_oMRKXVtXZnCDSbwunQ2WDtSrcY5dPEm-ZLqJki/s1600/14389707361437.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi95QHD7YzNDH1cZHZoirv039Bg4JGRuOdOUPz-kMq9yaCA-M0-nDfys1nqSJy5jaSjQ_eKPcenioiA0X3r3vyjDPTPyhBeMtvHSb2DD_oMRKXVtXZnCDSbwunQ2WDtSrcY5dPEm-ZLqJki/s320/14389707361437.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Használatban:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ9w4wxCX4uxXctBm6KMyByaHr8ncnARxSY99KFJdoy1gUTrjH323pPutLqWlmBLFQyc1MnL5pEBf2Wobs9X1ibPxpmE9gNguajEgpYP9jetnF0z_YQg_K-akyoHj_UQmBYmmllPdgXiGV/s1600/14389707355362.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJ9w4wxCX4uxXctBm6KMyByaHr8ncnARxSY99KFJdoy1gUTrjH323pPutLqWlmBLFQyc1MnL5pEBf2Wobs9X1ibPxpmE9gNguajEgpYP9jetnF0z_YQg_K-akyoHj_UQmBYmmllPdgXiGV/s320/14389707355362.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy Aiyi iskolájában tanítanak-e kézírást, ha igen, beszámolok...<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még egy suli témát akarok elővenni, bár már korábban is volt róla szó, ez pedig az olvasás oktatása. Nagyon szimpatikusan indult a "sight word"-ök tanulása, ami úgy tűnt jelentősen megkönnyíti az olvasás elsajátítását. Itt ugye az a probléma, hogy a leírás rettenetes. Az angol nyelv nagyon egyszerű (jó, jó, tudom, de hallgass végig...), legalább is alapfokon megtanulni sokkal egyszerűbb, mint a magyart. Van pár szabály, aztán egymás mögé dobálod a szavakat és már tudsz is kommunikálni. Magyarul ugye ez nem működik, ott van az a rengeteg zavart keltő rag, meg toldalék, meg a haverjaik... Borzalom. De ha egyszer ezeket megtanultad, akkor leírni már sokkal egyszerűbb. Amit hallasz, azt az ábécé segítségével lejegyzed és kész. Pont olyan, mint a japánban a Hiragana és a Katakana: ha egyszer megtanultad a jeleket, akkor tudsz olvasni. Az angol ezzel szemben szörnyű. A kisgyerekeknek ugye mondókákat tanítanak a szülők, énekelgetik az "éjbíszídí" kezdetű dalocskát, nézik a Sesame Streetet, és naivan azt hiszik milyen egyszerű lesz megtanulni olvasni. Aztán jönnek a meglepetések: "c, like cat". Persze, ez így leírva jól néz ki, meg ha magyarul olvasod akkor rendben is van, de a gyerek elég értetlenül néz, amikor kijelented neki: "szí, lájk ket"... Ha "szí", akkor miért nem inkább "Szeszil"? Vagy valami más "sz" betűs szó? Nehéz összekapcsolni a dolgokat. Ráadásul az egyik betű az egyik esetben azt mondja "áj", a másikban "i". Na erre jön ez a szóképes olvasás. Klafa. Hetente 5 szót kellett a gyerek fejébe beleverni. Nem is sikerült, főleg eleinte. És akkor még az igazi probléma fel sem tűnt! Mert ugye megtanulja, hogy a "sun" szót "szan"-nak kell kiolvasni, és érti a jelentését is. Igen ám, de ha a szó végére kerül még két betű, mondjuk "ny", akkor már azzal nem tud mit kezdeni, mert ilyen szót nem tanult meg kiolvasni. Vagyis nem tud új szavakat kiolvasni, csak az ismerteket. Pontosan olyan, mint a japánban a Kanji. Állítólag 3000 Kanjival már egész jól el lehet boldogulni, de van vagy 30000... Ráadásul ez az angolra már csak azért sem lenne használható, mert az angol nyelv sokkal gyorsabban változik, fejlődik, tehát az ilyen szóképekkel lehetetlen lenne követni a változásokat. És tényleg, a gyerek állatira kínlódik az olvasással, de szerencsére ez már csak a múlté! Csilla beszélgetett Aiyi egyik osztálytársának az anyukájával, aki ajánlott egy <a href="http://www.christianbook.com/teach-your-child-read-easy-lessons/siegfried-engelmann/9780671631987/pd/631985?dv=c&en=google-pla&event=SHOP&kw=homeschool-0-20&p=1179710&gclid=CjwKEAjwjMauBRDH-bOCo56b13wSJABA2-Hvy5AIP922Po7q2CWBCFUwexZBnatKEfLkjBufjQ8gyRoC097w_wcB" target="_blank">könyvet</a>, amivel meg lehet tanítani a gyerekeket olvasni. Mert ugye a gond nem a gyerekkel van, hanem a hülye felnőttel, aki nem tudja hogyan kell tanítani... Mentségünkre legyen mondva, hogy a tanítás végül mégiscsak egy szakma, amit a művelői évekig tanulnak. Nekem viszont sürgősen meg kell oldani egy problémát és itt mindenki eléggé magára hagyatkozik, kellett valami segédlet. Szóval a könyv zseniális. Kb 15 oldal bevezetéssel kezdődik, amiben elmagyarázzák a könyv működését, miként kell használni. Ez eddig szinte kézenfekvő, a nagy gondolat a módszertan szöveges utasításokba foglalásában rejlik. Én ugyanis nem tudnám, hogy mit kell mondani a kölöknek, hogy megértse a dolgokat. Itt viszont szóról-szóra a kezembe kaptam, hogy hova kell mutatni a könyvben, mit kell mondanom, hogy kell dicsérni, mikor kell leszidni vagy szólni neki, ha valamit rosszul csinál, stb. A tanulás nem betűkkel kezdődik, hanem <i>hangokkal</i>, amik picit másként néznek ki, mint a betűk, de azért hasonlítanak. Például az "e" betűt, ha "í"-nek kell ejteni, akkor van fölötte egy fekvő vonal. Ez segíti rávezetni a gyereket, hogy mikor hogyan kell kiejteni az adott betűt. Ma jutottunk el a hetvenedik leckéhez, és már egész jól el tud olvasni a szintjének megfelelő szövegeket. Ráadásul ma magától elolvasta a "fascinating", "interesting", "constellation" szavakat. Később aztán, amikor már nagyjából az összes hangot ismeri, akkor szép lassan bevezeti, hogy vannak ám betűk, amik többféle hangod tudnak kiadni. De miután a gyerek már találkozott ezekkel a hangokkal, illetve a kicsit módosított leírásukkal, ezért remélhetőleg az átállás a "betűkre" zökkenőmentes lesz. A könyvbeli hangokat elnézegetve nem is érti az ember, hogy az Angol ábc-ben miért nincs több jel? Az "oo"-t mindig "u"-nak ejtik, a "th" a számunkra kiejthetetlen "f" hangot jelöli, stb. Ezekre simán lehetne egy-egy saját jel... Ez a vonalkázás abban is segít, hogy most már el lehet neki magyarázni, hogy a "vonalas" hangok hosszúak, míg a vonaltalanok rövidek, és máris lehet magyarázni, hogy ha a szó végén "e" betű van, akkor azt nem ejtjük és az előtte lévő magánhangzónak a hosszú hangját kell használni (mad, made).<br />
Pár kép a könyvből:<br />
<br />
Ezt a bejegyzést részben azért írtam, mert az USÁval kapcsolatban olvastam pár blog bejegyzést, cikket, amik mindig úgy jöttek le, mintha az egész országra igaz lenne. Nos ilyesmit elég nehéz leírni, mert annyira nagy a változatosság, olyan nagy különbségek vannak az iskolák között, hogy szerintem képtelenség reális, átfogó képet adni az itteni iskolákról. Éppen ezért, ha lehet, itt még nagyobb jelentősége van annak, hogy a gyerek melyik iskolában kezdi meg a tanulmányait. Hogy ellent mondjak magamnak, egy dolog azonban mindenhol igaz, az iskolabusz egy állati jó találmány! Biztonságosnak mondható és nagyon megkönnyíti a szülők dolgát. Azon kevés intézmény közé tartozik, amire az USA közpénzből hajlandó áldozni...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCiAyQQjsz2cFWRjdPNLaSgQWdsXVQjiWv-az0zp0KMZRhPzMn6DJ4EUw2mLBZ0ntrXUJ_WE_zfgEC1z9Iyz8jbt2kGvagDQDA-J_vnaLmLyKcVcLXNZqI_Z_4Be3N4xKVABYWNwX7JJgx/s1600/Olvas.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCiAyQQjsz2cFWRjdPNLaSgQWdsXVQjiWv-az0zp0KMZRhPzMn6DJ4EUw2mLBZ0ntrXUJ_WE_zfgEC1z9Iyz8jbt2kGvagDQDA-J_vnaLmLyKcVcLXNZqI_Z_4Be3N4xKVABYWNwX7JJgx/s320/Olvas.jpeg" width="219" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Részlet a könyvből, a kisbetűk némák</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megfejtések:</div>
<div style="text-align: justify;">
G, B, S s, Z z, I, R r<br />
<br />
<br />
<br />
*Ez a balkezesség is megérne egy misét. Amerika ugye a politikailag korrekt ország, de a balkezesekkel nem foglalkozik senki. Például egyik számítógépes operációs rendszerbe sincs alapból beépítve balkezes egérmutató készlet, ezt mindig úgy kell összevadásznia az embernek...<br />
<br />Utóirat: Érdekes, hogy az angol és a magyar wikipédia oldal mennyire másként értékeli a grafológiát: <br />
<br />
<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Graphology#Status" target="_blank">Angol</a><br />
<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Grafol%C3%B3gia" target="_blank">Magyar</a></div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-58310948231460598602015-08-04T00:01:00.004-04:002015-08-04T00:01:25.917-04:00Utózönge<div style="text-align: justify;">
A fejreállás maradékával még meg kellett küzdenem, várt rám egy kulcscsont-újraépítő műtét. Ha korábban azt a benyomást keltettem, hogy van még hova fejlődni az orvosi ellátásban, akkor ez most az ellenpélda lesz. Öt nap kórház után mentem haza és próbáltam magamhoz térni. Az ortopéd orvos a bentlakás alatt azt mondta, ő ugyan hozzá nem nyúl semmihez. A kórházat elhagyva kicsit furcsának tűnt ez az álláspont, ekkor láttam először a röntgen felvételt a vállamról.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFsy8Dh9-fW2I4SJCZt4fKQdxsza47xcZOmidlPPGYqp9ngUr_-VqaYngMueCsqk7djY5BrZMEeGxTcTF11htwe0fX2RVMOurJXYwE2A5TR1GYa9I9n_rTdf-76Bb3prZ9V14MHrn8HqGH/s1600/to%25CC%2588ro%25CC%2588tt_kulcscsont.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFsy8Dh9-fW2I4SJCZt4fKQdxsza47xcZOmidlPPGYqp9ngUr_-VqaYngMueCsqk7djY5BrZMEeGxTcTF11htwe0fX2RVMOurJXYwE2A5TR1GYa9I9n_rTdf-76Bb3prZ9V14MHrn8HqGH/s320/to%25CC%2588ro%25CC%2588tt_kulcscsont.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jelentkezzen, aki nem látja a törést...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szerintem nem kell képzett váll-specialistának lenni, hogy az ember észrevegye, ez márpedig nem fog csak úgy összeforrni. Két helyre kellett visszamennem felülvizsgálatra, az egyik a tüdőmmel, a másik a vállammal. A tüdős így utólag teljesen fölösleges volt, a doktornéni meghallgatta a légzésemet fonendoszkóppal, és kijelentette, hogy minden rendben. Hááát, ennyit én is tudtam, mert a belégzett kapacitás megnövekedése tisztán utalt a tüdő állapotának javulására. Mindez még 17-én pénteken történt, a váll-specialistához hétfőn mentünk. Itt természetesen komolyabb vizsgálatnak vetettek alá, három szögből röntgen felvétel. Remélem, hogy ma már sokkal kisebb adag sugárzás éri a pácienst mint régen, mert itt annyit röntgeneznek, amennyit csak lehet. A felvétel természetesen digitális érzékelőre kerül, ami valami vezeték-nélküli megoldással azonnal átküldi a számítógépes hálózatba a képet. Mire visszaértem a vizsgálóba, Dr. H, a doki már ott várt, ő volt bent a hétvégén is, amikor bementünk a balesetire. <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-I7FzUiEhss0/VcAy281RwzI/AAAAAAAAFSw/PzaluvwPBqQ/s1600/upload_-1" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-I7FzUiEhss0/VcAy281RwzI/AAAAAAAAFSw/PzaluvwPBqQ/s320/upload_-1" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A vizsgáló fala tele van aggatva sportolók fotójával</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Betöltötte a képeket a böngészőben, és jó egy tized másodperc gondolkodás után kijelentette, hogy ezt bizony műteni kell, de azért szól a rangidős orvosnak, hogy ő is nézze meg. Megkérdeztem, miért nem műtött korábban, mert a kép alapján elég egyértelmű a diagnózis. Elmagyarázta, a törést nem létfontosságú helyretenni és az egyéb körülmények viszont megakadályozták a műtétben. Összeesett tüdővel egyszerűen nem lehet altatni, túlságosan veszélyes, még így is megkeresték a másik dokit, akinek jóvá kellett hagynia az altatást. A rangidős doki, Dr. D is rápillantott a képre és már kezdte is magyarázni miként fogják végezni a műtétet, miket kell csinálni előtte stb, majd leléptek. Kifelé menet a kezembe nyomtak egy névjegykártyát és ennyiben maradtunk. Nem egészen értettem miként fogom megtudni az időpontot, de hát ők a profik, majd kiderül.<a href="http://1.bp.blogspot.com/-cgQT4ItClB4/VcAy3ooe7UI/AAAAAAAAFS4/i-HlMamy7QQ/s1600/upload_-1" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-cgQT4ItClB4/VcAy3ooe7UI/AAAAAAAAFS4/i-HlMamy7QQ/s320/upload_-1" width="180" /></a>Hazafelé a kocsiban megnéztem a kártyát, két név is van rajta az egyik a "scheduler"-é, aki az időbeosztást egyezteti. Gyorsan fel is hívtam hazaérkezés után és kiválasztottam a lehetséges korábbi időpontot, csütörtök reggelt. Addig még volt három napom a hétfővel együtt, ezalatt nem sok teendőm akadt. Már az ütemező néni elmondta, hogy körülbelül mire kell számítani, mikortól nem lehet enni és ilyenek. Csak a pontos időpontot nem tudta megadni, mert azt a műtét előtti napon fixálják, de jelezte, nagy valószínűséggel reggel hatra kell bemenni... Ennek nem örültem, amúgy sem vagyok egy koránkelő, de ebben az időszakban nem is aludtam jól, általában reggelre fáradtam el annyira, hogy egy-két órára elnyomjon az álom. Szerencsére már kedden kiderült a fenyegetés alaptalan volt, csak 7:30-ra kellett menni. Még ugyanezen a napon felhívott valaki az egynapos sebészetről, itt megint szembetaláltam magam a "biznisz" érzéssel. A fickó ugyanis a műtét utáni időszakra készített fel. Fogok kapni egy kar-felkötő rendszert, mondta, ezt kell viselnem az első vizitig, csak fürdéshez szabad eltávolítani. A másik, hogy jegelni kell a műtött részt, ezért el akart adni egy hűtő rendszert 150 dollárért... Erről természetesen lemondtam, kicsit soknak tűnt, már máskor is jegeltünk sikerrel, szóval ezt inkább lepasszoltam.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ZRmoN1LOzu2DDDPmA8-H3tS48xzaVlDMBUfb-xbQFPR0F3GC_oTXNj1eTRNW3swUlgWDHJVcLrjkCT00-pAJV7w-QCxbb7HLPDVwHuF5MV6m7SS_kAHD_cOTWR_sWQql3WVFUUwKXMmJ/s1600/va%25CC%2581llcucc+1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6ZRmoN1LOzu2DDDPmA8-H3tS48xzaVlDMBUfb-xbQFPR0F3GC_oTXNj1eTRNW3swUlgWDHJVcLrjkCT00-pAJV7w-QCxbb7HLPDVwHuF5MV6m7SS_kAHD_cOTWR_sWQql3WVFUUwKXMmJ/s320/va%25CC%2581llcucc+1.jpeg" width="227" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én ugyan nem vagyok ilyen csinos, de ugyanilyenben van a karom...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szerda este még körbeborotváltam azt a részt, amit műteni fognak, nehogy a szőrt ragasszák le, aztán éjfélig még jó sok teát ittam, mert utána már semmit nem szabadott fogyasztani. Reggel Csillával szépen bementünk az egynapos műtőbe, természetesen formaságokkal kellett kezdeni, de nem volt sok tennivaló, itt már jól működött a számítástechnika, tulajdonképp csak azonosítani kellett magamat. Utána leültünk a váróban, olyan hideg volt, majd megfagytam, Csilla rutinosan vitt magával pulcsit. Nem kellett sokat várni, jött a figura a karfelkötővel, szépen megmutatta miként lehet beállítani aztán el. Szinte vissza sem ültem, amikor megjelent egy ápolónéni, aki bevitt egy előkészítő szobába, Csilla nem jöhetett egyből. Vetkőzés, szokásos gúnya felöltése, ahány néni jött be, annyiszor kérdezték meg a nevemet, születési időpontomat. Az egyik néni hozott egy szép, fehér harisnyát, ez a vérrög-képződést hivatott megakadályozni, szerencsére eddigre már Csilla is bejöhetett, egy kézzel necces lett volna a művelet. Nyugi, ez nem nylon harisnya, hanem úgynevezett kompressziós zokni, sportolók rendszeresen használnak valami hasonlót, csak rövidebbet.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizJP1anqTgoAxz8fBKODje2j_2lyHfBkJ1LMqztzZR1Utwz8XBms4ViSEtIGe93FNrIkyQQlOAS7RaLIrY9FpBH9pwrfcfVwQoy1j3FrhmCUqdH8XGRO6tgEu8o5sdSvNh1u_T37p2dRM9/s1600/harisnya.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizJP1anqTgoAxz8fBKODje2j_2lyHfBkJ1LMqztzZR1Utwz8XBms4ViSEtIGe93FNrIkyQQlOAS7RaLIrY9FpBH9pwrfcfVwQoy1j3FrhmCUqdH8XGRO6tgEu8o5sdSvNh1u_T37p2dRM9/s320/harisnya.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kicsit szexi, nem?</td></tr>
</tbody></table>
Az infúzió bekötése sem maradhatott el, hát, eddig ez volt a legbénább néni az USÁ-ban, nem sikerült a kézfejen eltalálnia a vénát, ezért kicsit össze-vissza szurkált, nem volt éppen kellemes érzés, pedig büszkén kijelentette, sikerült megmentenie a szúrást... Szerencsére ezzel lényegében előkészítettek. Bejött Dr H, kicsit beszéltünk, bejelölte melyik vállamat kell műteni, egy szép X-et tett rá filctollal. Lelkünkre kötötte, hogy jegelni kell a műtét után. Aztán jött az altatóorvos, vele is váltottunk pár szót, ő is megemlítette a jegelést, végezetül Dr D is benézett, ő még utcai ruhában. Én általában szeretek poénkodni, de Csilla állandóan rám szól, hogy jaj, maradjak már, nem értik rendesen a csodás kiejtésünket, ráadásul a munkájukkal vannak elfoglalva. Nos természetesen ő mindig mindenkinek beszól, Dr Dnek is mondott valami kedveset, hogy remélhetőleg nem ez lesz az első műtéte. Szerencsére elég jól vette az adást, aztán elmagyarázta mit fognak csinálni:<br />
- Tudod, ez pont olyan, mint amikor te otthon a garázsban barkácsolsz: lukat fúrunk, ráteszünk egy lemezt, aztán csavarozunk. Nagyon szeretjük csinálni!<br />
Ez némiképp megnyugtatott :-). Miután az orvosik ki, újabb nővér be, aki belém nyomott valami nyugtatót, ami elvileg csak ellazít. Rám jó hatással vannak a drogok, arra még emlékszem amint kitoltak a váróból, de aztán a következő kép már a lábadozóban. Mint Csilla később említette, Dr D a műtét végén kijött hozzá, elmesélte miként ment a műtét és még váltottak pár szót.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUV2pTs33959Wx4KP6htuqeKs7ZPDjue-M_zZztpkkSROMS45eJYjROu_MGhDRVvhnnHjnBsMwgkZehRQTuOkvA8BMZXnnS8cZ2Wiqofwbd9q4SER8UgNMgdbOdScL5ZP2yUM_rPY-BGix/s1600/o%25CC%2588sszerakva.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUV2pTs33959Wx4KP6htuqeKs7ZPDjue-M_zZztpkkSROMS45eJYjROu_MGhDRVvhnnHjnBsMwgkZehRQTuOkvA8BMZXnnS8cZ2Wiqofwbd9q4SER8UgNMgdbOdScL5ZP2yUM_rPY-BGix/s320/o%25CC%2588sszerakva.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az eredmény...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOVKFoMjE80ZYaClsL3Fwd-2qWpX9cn2Np7RqejiXNR4VnSbyXSgms7LUdAmJT4WiNq7Mkh0DuutIGs4t3qPBCfmykATWv-GELxCheuEAdRZkdk8KB2AVrbk1XjSN_ElNTT7N7TdzG7iuK/s1600/la%25CC%2581badozo%25CC%2581.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOVKFoMjE80ZYaClsL3Fwd-2qWpX9cn2Np7RqejiXNR4VnSbyXSgms7LUdAmJT4WiNq7Mkh0DuutIGs4t3qPBCfmykATWv-GELxCheuEAdRZkdk8KB2AVrbk1XjSN_ElNTT7N7TdzG7iuK/s320/la%25CC%2581badozo%25CC%2581.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lábadozóban...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Hááááát, általában jól bírom a gyűrődést, de most, mintha Mike Tysonnal találkoztam volna egy sötét sikátorban. Az altatás miatt <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Intub%C3%A1l%C3%A1s" target="_blank">intubáltak</a>, ezért kicsit fájt a torkom, nehéz volt nyelni, de legalább pisilnem kellett. Nosza irány a kló, természetesen nem sikerült, és iszonyat kábának éreztem magam, vissza, feküdni még kicsit. Csilla elment valamit elintézni, én addig jót aludtam, meg ittam teát, aztán sikerült teljesítenem a hazaindulás feltételét, kiszedték a kanült, jött a szokásos tolókocsi és már indulhattunk is. A tolókocsi ebben az esetben kifejezetten jótétnek bizonyult, sokkal hosszabb lett volna a kocsiig az út gyalog...<br />
Egy héttel későbbre foglaltam le az első felülvizsgálatot, természetesen Csilla vitt el, itt találkoztunk ezzel a szimpatikus fiatalemberrel.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdgQKPsbCmA8Jwzh1Od0UEsAvwsCENpSoY6_dK2UQ2huST-iHqyAP0hGWWF0k7bF1Dr_G_e2pi5L78C8zGMrNBTXzUBnncUFHLVrTcF_ksesgGuasiX-N3c6Ns_bxWNYr65xu2i1vVCVZ0/s1600/fiatalember-vizsga%25CC%2581lat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdgQKPsbCmA8Jwzh1Od0UEsAvwsCENpSoY6_dK2UQ2huST-iHqyAP0hGWWF0k7bF1Dr_G_e2pi5L78C8zGMrNBTXzUBnncUFHLVrTcF_ksesgGuasiX-N3c6Ns_bxWNYr65xu2i1vVCVZ0/s320/fiatalember-vizsga%25CC%2581lat.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fiatalember kedvesen beszélgetett a sheriffel</td></tr>
</tbody></table>
Bejelentkezés után nem sokkal jött a nővérke, kedvesen mosolygott, még emlékezett az első alkalomról. Betessékelt egy vizsgálószobába és eltávolította a műtét utáni kötést. Úgy hiszem sikerült eddigi leghosszabb metszését összehoznom a testemen... Miután az idegek lefelé irányban mennek a bőr alatt a vállnál, ezért közvetlenül a heg alatt nem sok mindent érzek, így a tapaszok leszedése nem okozott különösebb fájdalmat. Persze kellett néhány fotót készíteni, a nővérke jókat mulatott rajtunk. Újabb röntgen felvétel után egy nagyon fiatal dokinéni jött be, váltottunk pár szót, kérdeztem, hogy ő is jelen volt-e a műtétnél? Azt felelte igen, ez megnyugtatóan hangzott, legalább első kézből vannak az információk. Nem csak a műtét van rendben, de azóta is jól alakulnak a dolgok, a lemez nem görbült el, minden a helyén van. Megbeszéltük, hogy egy hónap múlva kell visszamennem.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqHKmGVYilyFoIrPc1oil91oRoKYnHra_zglYhFIdODBnKYaPpbOHVPdGIOP3auYr2fN1Wj18ZZ1iJvRd9L6ixQMrZ820SZniUxNwH8LKfG5z-gyxG5n4JnRE3vknS5K0DWsVYVXtwLFHX/s1600/felu%25CC%2588lvizsga%25CC%2581lat1.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqHKmGVYilyFoIrPc1oil91oRoKYnHra_zglYhFIdODBnKYaPpbOHVPdGIOP3auYr2fN1Wj18ZZ1iJvRd9L6ixQMrZ820SZniUxNwH8LKfG5z-gyxG5n4JnRE3vknS5K0DWsVYVXtwLFHX/s320/felu%25CC%2588lvizsga%25CC%2581lat1.jpeg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szépen összefércelték</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Nos, amint olvashattad, itt minden úgy ment mint a karikacsapás. Tényleg semmi okom nincs panaszra, és bár a jeges rendszernél éreztem valami biznisz szagot, itt az orvosok sokkal közvetlenebbek voltak, jutott idő pár szót váltani, érezhetően az volt a cél, hogy összerakjanak. Mondjuk elég jó híre van az Orthocarolina-nak, rengeteg sportoló páciensük van, a vizsgáló tele van a fotóikkal. A pólyára rá van írva a cég neve, a vizsgálat után mentünk Csillával vásárolni, itt megállított valaki, hogy "Ah, hozzájuk jársz? Ne izgulj, tökéletes lesz, ők a legjobbak!". Az az érdekes, hogy mielőtt leléptem volna otthonról, kellett csináltatnom egy köldöksérv műtétet a Vörösvári úton. Azt is ilyen egynapos sebészeten zavarták le, és hasonlóan profin ment minden, úgy látszik ez másként nem megy. A költségvetés azonban kicsit különböző lehet. A napokban megkaptam a számlát, hogy mennyi önrészt kell fizetnem. Az 5 nap kórház 27000 dollár, ennek a 10%-át kell becsengetnem, pontosabban 2600 dollárt. Ez kb. 7 450 000 forintnak felel meg. Úgy hiszem, ha otthon ilyen összegeket kapnának a kórházak, akkor az otthoni ellátás is rövid úton megváltozna és az orvosoknak eszébe nem jutna lelépni, illetve nyilván hazatelepülnének. Érdemes még egy pillantást vetni a számlára. Szépen részletesen lejegyezve minden, hogy milyen szolgáltatást, ki, mikor nyújtott. Nincs mellébeszélés, ez a része szerintem nagyon korrekt. És természetesen nincs olyan eset itt, <a href="http://index.hu/belfold/2015/07/31/onmutet_mutet_verrog_nagyatad/" target="_blank">mint nemrég otthon</a>...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjMf9QgEqiZMKz8butA0eJ7d70FYQZX8aOcFEdATG5jzmCKg8Oxxs5fa_fJDSdCzEMPUfi56LKOCKztpIyCfs-FdFgKquKb-cG-dlQFr3qYSdDVvVfcYbB1Zvq5uUqTQC5HcjZ91zgbrnG/s1600/va%25CC%2581llcucc.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjMf9QgEqiZMKz8butA0eJ7d70FYQZX8aOcFEdATG5jzmCKg8Oxxs5fa_fJDSdCzEMPUfi56LKOCKztpIyCfs-FdFgKquKb-cG-dlQFr3qYSdDVvVfcYbB1Zvq5uUqTQC5HcjZ91zgbrnG/s320/va%25CC%2581llcucc.jpeg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez nem a számla, hanem a biztosítótól egy magyarázólevél, hogy mi miért, mennyibe került</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-33381187324075510462015-07-19T13:45:00.000-04:002015-07-19T13:45:49.022-04:00Little Sugar Creek Greenway, avagy epilógus a bicajos esethez<div style="text-align: justify;">
Rég óta gondolkodom, hogy kellene olyan bejegyzéseket írni, ami bemutatja Charlotteot, és próbáljak valami képet festeni az itteni életről, lehetőleg fotókkal illusztrálva. Miután <a href="http://geri-in-ny.blogspot.ca/2014/12/road-rage.html" target="_blank">elvesztettem a bicajomat</a>, kénytelen voltam villamossal járni dolgozni. Ez azzal a kellemetlen következménnyel járt, hogy egy jó darabig nem sportoltam egy kicsit sem, ráadásul a villamosig is el kell jutni valahogy, ez természetesen kocsival történt, én meg utálok városban vezetni. Szóval miután kicsit lecsengett az eset, megpedzettem a pénzügyminiszternek, hogy ha vennék egy másik, olcsó bicajt, akkor kb fél év alatt visszahozná az árát, ráadásul a sportolásom is meg lenne oldva.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi37bnUcprVqy7Pbe1Z6ToyOl2_VcyxtdUg5u51Jn0-Db8cK5gZ5gDQzQJ7ja2Dw3g06sGzbwqizZO9WMU7RWE-sfb7bLH-tmNOAOA9NExZ1l7UqI8CfMr6ECWBuacc12YVtpsU6ny2xiM/s1600/IMG_20150211_093146.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi37bnUcprVqy7Pbe1Z6ToyOl2_VcyxtdUg5u51Jn0-Db8cK5gZ5gDQzQJ7ja2Dw3g06sGzbwqizZO9WMU7RWE-sfb7bLH-tmNOAOA9NExZ1l7UqI8CfMr6ECWBuacc12YVtpsU6ny2xiM/s320/IMG_20150211_093146.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rehabilitáció folyamatban</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Másra ugyanis nem igazán jut időm, a piszok kis rabszolgahajcsárok nem engedélyezik... Egy szó mint száz, a jóváhagyás rákerült a kérvényre, kinéztem egy bicajt, aztán még februárban elmentem megvenni. Nem kell semmi nagy durranásra gondolni, egy régi Trek, használható állapotban, talán kicsit túl csilli-villi is, egy közlekedési bicaj akkor jó, ha kicsit szakadtnak néz ki, hátha kevesebben akarják ellopni. Persze vettem egy kasa láncot is, közepes minőségű Kryptonite. Egy héttel később, vasárnap aztán beállítottam a bicajt, ekkor ért az első meglepetés, mentem 3 kört, összesen vagy 10 kilit, lett is tőle olyan izomlázam, amilyet már rég tapasztaltam... Az időjárás nem kedvezett, ezért az első munkába menetre csak egy héttel később pénteken került sor. Hogy kerüljem az atrocitásokat az autós kollégákkal, kinéztem egy csendesebb útvonalat, aminek egy része a címben jelzett <a href="https://www.google.com/maps/dir/35.1731113,-80.8457455/Little+Sugar+Creek+Greenway,+Charlotte,+NC+28204/@35.2011517,-80.8385142,14z/data=!4m9!4m8!1m0!1m5!1m1!1s0x88569f8af137c4fb:0x415062b93fc6d1d9!2m2!1d-80.8328708!2d35.2176073!3e1" target="_blank">Little Sugar Creek Greenwayen</a> (LSCG) vezet keresztül.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwdVdquxXQi7SMP1O4cE64ebNAseeYxzVZpnnqcsNW69Px141-KzUZTINzVnp1JbZ7rDaIoxxxAl3icJJZWSPaYnUgwhBBFLtyM9O-A3bIdlptAjebXOs0zoThStuDtjL4OOhEmLE04tkT/s1600/VID_20150211_092019.mp4" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwdVdquxXQi7SMP1O4cE64ebNAseeYxzVZpnnqcsNW69Px141-KzUZTINzVnp1JbZ7rDaIoxxxAl3icJJZWSPaYnUgwhBBFLtyM9O-A3bIdlptAjebXOs0zoThStuDtjL4OOhEmLE04tkT/s320/VID_20150211_092019.mp4" width="180" /></a></div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLMwoFxzb1VLGq_s8nKWQkuhcUS8Sfo59V7v3eadByUmmqVwIWCtBlwWuhYpOQQH11qsa9vjUrjlJEsbHJIkf9LdZYDdpqRzVHPjn061ng7UOEgSmYuvVrbQtfDBhuQCTW6SJ2Epb_b7ay/s1600/IMG_20150211_092903.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLMwoFxzb1VLGq_s8nKWQkuhcUS8Sfo59V7v3eadByUmmqVwIWCtBlwWuhYpOQQH11qsa9vjUrjlJEsbHJIkf9LdZYDdpqRzVHPjn061ng7UOEgSmYuvVrbQtfDBhuQCTW6SJ2Epb_b7ay/s320/IMG_20150211_092903.jpg" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A rendszerváltás után otthon az út menti nyomós-kutakat leszerelték. Itt szerencsére rengeteg ilyen kúttal találkozni. </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A LSCG építésének története 1968-ig nyúlik vissza, ekkor javasolta először egy Jerry Turtle nevű fickó, hogy a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/San_Antonio_River_Walk" target="_blank">San Antonio Riverwalk</a> mintájára építsenek egy városi sétautat. Amerikában is tudnak lassan történni az események, a következő lépés 1974-ben történt, ekkor kezdték tanulmányozni, hogy mennyire lehetne, egy úgynevezett "zöld utat" kiépíteni. Újabb 6 év elteltével, 1980-ban készült el az első terv, 20 kisebb patakot magába foglalva. Ha eddig úgy tűnt, hogy tréfát akarok űzni a tempóból, akkor igazad van, de itt jön egy olyan lépés, amire érdemes felfigyelni. A végső tanulmány egy egyetemi hallgató diplomamunkáján alapult, ami 1990-re datálódik. Azért el kellett telnie még pár évnek, mire valami megmozdult. A város azonban növekedésnek indult, ezért a zöld-területek konzerválása egyre fontosabbá vált, 2000-ben hagyták jóvá a végül megvalósításra került, 10 éves növekedési tervet. Szerintem nagyon jó döntést hoztak az út kiépítésével. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy otthoni "tan-ösvényt" - már, ha tudod mi az. Amellett, hogy nagyon szépen megőrzi a természetet, és kellemesen ötvözi a városi képet a zöldövezettel, rengeteg felvilágosítást is ad az adott környezetről.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxXsDlkoTRccpnGxv1dTmcbi93pG8IeKEehH1EOpj7ilnLhn1TZh2K6eWptvdIJT6xqWoo0NMwQ5I1ShqBgbJspVZNp3ORr3xqQosY36wj2n7KTJBNAvcKlTo-qiIHupzYPSr-o9v_Wjse/s1600/IMG_20150211_091655.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxXsDlkoTRccpnGxv1dTmcbi93pG8IeKEehH1EOpj7ilnLhn1TZh2K6eWptvdIJT6xqWoo0NMwQ5I1ShqBgbJspVZNp3ORr3xqQosY36wj2n7KTJBNAvcKlTo-qiIHupzYPSr-o9v_Wjse/s320/IMG_20150211_091655.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kutyásoknak</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Annyi más nagyvárossal ellentétben Charlotte nem terngerparton, nagy folyó vagy éppen tó partján terül el, a vízellátás kicsi patakokra illetve forrásokra épül, a Little Sugar Creek (LSC) valószínűleg a legfontosabb. A neve minden bizonnyal a helyi, "Sugaree" indiánok nevéből származik. Az idők folyamán ahogy a terület elvárosiasodott, a vízhálózat egy részét elfedték, az LSC pedig Mecklenburg megye legszennyezettebb patakjává vált a 90 évek végére. A szennyvíz tisztítatlanul került a vízbe, így nem csoda, hogy a sok helyen betonlapokkal fedett patak teljesen tönkrement. 1998-ban törvény által tiltott lett a szennyvíz tisztítatlan leeresztése, ezzel megkezdve a LSC rehabilitását, ami végül a legdrágább helyreállítás lett Mecklenburg megyében. A Greenway kiépítése továbbra is folyamatban van, mondhatom, nekem a kedvenc városépítési projektem.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifl6pIpRy0aV4dzRplTekhRtEFUeV1w8mj2dJmKQHnh9cVUBdVrD6PbN_vaxnJV1iWiN24Y6jIP-4mLHzm16sBjt3656-wiXAYh5caWAVZzUlIFYL-Oacneze_sEuEWI_ljrAjw4rVybyH/s1600/IMG_20150211_090653.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifl6pIpRy0aV4dzRplTekhRtEFUeV1w8mj2dJmKQHnh9cVUBdVrD6PbN_vaxnJV1iWiN24Y6jIP-4mLHzm16sBjt3656-wiXAYh5caWAVZzUlIFYL-Oacneze_sEuEWI_ljrAjw4rVybyH/s320/IMG_20150211_090653.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az út mentén ilyen táblák vannak elhelyezve, amik a kiépítésről...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheryJQkLTELvIc912JBcSQ6hSGWYeI1SqNggVun8rJ2Mv4MPzvrqoUpv96mbt7qNqSxZH5GtiU-HCLv98u4lHLC83tqGDL1L07hH_Jzd_nEjiFcz7JPFtCQGnymPv761wY6aAQ0_kkqlfI/s1600/IMG_20150211_091228.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheryJQkLTELvIc912JBcSQ6hSGWYeI1SqNggVun8rJ2Mv4MPzvrqoUpv96mbt7qNqSxZH5GtiU-HCLv98u4lHLC83tqGDL1L07hH_Jzd_nEjiFcz7JPFtCQGnymPv761wY6aAQ0_kkqlfI/s320/IMG_20150211_091228.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...és a különböző projektekről szólnak.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJmw6X2PJRqhyphenhyphenzoFnH3LaXibR6cZjfD8k0iejjPuI7O2rTycHcE9ArNGa8l85TjsEQqRGHySWJxRnjV_m85Dntgl4bbbx6SWvnkkDe3TOfzVOSDfFI11iaxdd7u8cKYnIofrQhV4g0VjbM/s1600/VID_20150211_092502.mp4" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJmw6X2PJRqhyphenhyphenzoFnH3LaXibR6cZjfD8k0iejjPuI7O2rTycHcE9ArNGa8l85TjsEQqRGHySWJxRnjV_m85Dntgl4bbbx6SWvnkkDe3TOfzVOSDfFI11iaxdd7u8cKYnIofrQhV4g0VjbM/s320/VID_20150211_092502.mp4" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Reggeli csendélet</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsqV-ok_BtCeg-3L57JDP9DWkXuMkPKicyI0BbcL5L3PA_l-1R_2OJ1oIwh2erqzwTv_W2sT5oCgU5pvIIZekjBen1i9koTZBN_cQ7VclflyxYrUFnb0qUeHFZIMaNJoBYhKkqDVsvtqHR/s1600/VID_20150211_093905.mp4" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsqV-ok_BtCeg-3L57JDP9DWkXuMkPKicyI0BbcL5L3PA_l-1R_2OJ1oIwh2erqzwTv_W2sT5oCgU5pvIIZekjBen1i9koTZBN_cQ7VclflyxYrUFnb0qUeHFZIMaNJoBYhKkqDVsvtqHR/s320/VID_20150211_093905.mp4" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jack kapitány. Érdemes megnézni, hogy mennyit változott a környezet, <a href="http://charmeck.org/mecklenburg/county/ParkandRec/TrailOfHistory/Pages/default.aspx" target="_blank">ugyanez a szobor </a>egy korábbi képen.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuk00yViJX_cZrq-gkXYiUwNdYZff75mVLlXChSxOr1VqVAeampxfkaSyr42YqKEqQXAktU2EnKmSOJy_0tUnqHw1hf1mkf70X0-zn8AXlTQBmUy2mmGPbPWpm7wVXgp4ujnAVLmyJBBX3/s1600/VID_20150210_090540.mp4" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuk00yViJX_cZrq-gkXYiUwNdYZff75mVLlXChSxOr1VqVAeampxfkaSyr42YqKEqQXAktU2EnKmSOJy_0tUnqHw1hf1mkf70X0-zn8AXlTQBmUy2mmGPbPWpm7wVXgp4ujnAVLmyJBBX3/s320/VID_20150210_090540.mp4" width="180" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amiért tulajdonképp elkezdtem írni a cikket. Egy bicaj-szerelő állomás. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br /></div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-48320221413683828762015-07-13T23:07:00.000-04:002015-07-13T23:07:35.485-04:00Budapest IIb<div style="text-align: justify;">
<h3>
Kispánczélnak és Szabinak ajánlva</h3>
<br />
Budapesten jártunk, de természetesen mielőtt erről beszámolnék, történt valami, ami most meghatározza a napjaimat, így ezzel kezdek. Júni 29-én hétfőn érkeztünk haza, és okosan úgy szerveztük, hogy az keddi napon még ne kelljen dolgozni menni. Természetesen kirámmolással telt az idő, mindent befejeztünk, a tervek szerint haladtak a dolgaink. Szerda meló, csütörtök otthonról dolgozás, péntek pedig július negyedike miatt szabadnap. Kellemesen rövid hét, sose rosszabbat. Csütörtökön annyira jó idő volt, hogy pénteken mindenképp el kellett mennem bicajozni egy órácskát. Marikanéni van itthon az ikrekkel és Aiyival, és átjött a lánya meglátogatni, mert ő velünk érkezett otthonról, már rég nem találkoztak. Nosza beöltöztem biciklistának, és nem sokkal Csilla távozása után (ő ugyanis dolgozott), elindultam a ház körüli körre, ami kb. 4 km hosszú, van benne egy kis emelkedő, kanyarok, nagyon kellemes vonalvezetés, ha nincs idő messzire menni, akkor mindig itt szoktam karikázni. Alighogy nyeregbe szálltam elkezdett szemerkélni az eső. "Ó, ez semmi", gondoltam magamban, de a kör közepe felé már annyira szemetelt az eső, gondoltam nem fogok megázni, majd folytatom később. Egész lendületesen haladtam, így kanyarodtam rá az utcánkra, ami egy nagyon meredek, de rövid, úgy 70 m hosszú emelkedővel kezdődik. Még azon járt az eszem, hogy milyen jó erőben vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő kép amire emlékszem, hogy állok az út szélén, és nézek ki a fejemből, hogy ez a ház mi a fenét keres a Pilisben, valahogy nem illik oda! Az út rendben van, de ez a ház? Aztán lassan eljutott a tudatomig, hogy valaki angolul beszél hozzám, ami szintén nem egy pilisi tájszólás... Kezdett összeállni, hogy elestem, és biztos voltam benne, hogy először elájultam, és utána estem. Fölfelé? Másként nem is lehetne. Aztán az ember fogta a bicajomat és elindultunk hazafelé. Valahogy elmagyaráztam neki, hogy nem messze lakom. A bal karomat kissé nehezen tudtam mozgatni, ezért inkább a jobbal tartottam, viszont a lélegzetvétel sem ment valami könnyen. Általában esésnél baromira fáj, aztán hamar tompul, és pár perc alatt elmúlik az egész, csak a tompa, felületi sérülésekből adódó érzések maradnak. Na ez nem ilyen volt. Abban biztos voltam, hogy a kulcscsontom legalább 2 darabban van, de még valami kell legyen a légzés miatt. A fejem kicsit kótyagos volt, nem igazán ismertem fel semmit, szerencsére a házunkat igen. Az idegen letette a bicajomat, ezúton is köszi, és besegített a házba. Akkora már Ágnes megérkezett, így egyből értesítette Csillát és megbeszélték, hogy mi legyen. Valahogy lekerült a lábamról a bicós cipő és egy papucsban beültem Ági mögé a kocsijába. A kórházig nem sok elképzelésem volt merre járunk, bár minden ismerősnek tűnt, leginkább a karom tartásával voltam elfoglalva és hogy miként védjem magam a kanyarokban. Mire megérkeztünk már kezdett valamennyire tisztulni a kép, rájöttem merre járunk, a baleseti néhány utcával van a régi kecó mellett.<br />
A kórházban egyáltalán nem az ER sorozatból ismert kép fogadott. Csend, nyugalom, amúgy déliesen lassan történik minden. Szerencsére Ágnes kicsit felrázta őket, bevittek egy váróba, hamar jött egy orvos. Természetesen röntgennel kezdtünk. Ehhez le kellett venni a mezemet. "Na jó, felejtsd el, azt a szoros izét biztos, hogy nem fogom levenni ezen a karon keresztül", gondoltam, és jeleztem, hogy vágják le. Talán egy végig cipzárosnak még lett volna esélye, de ennek a klafa, piros Pinarellónak semmi... Vérzett a szívem, amikor ollóval nekiesett az a <i>hentes</i>, de ez volt az egyetlen járható út. Ekkor már a fájdalmakkal egész jól álltam, csak nevetés közben fájt*, különösebben semmi, csak beszélni ne kelljen vagy megmozdulni. Jött is a feketeleves, a röntgenhez hanyatt kellett feküdni. Nem azt mondom, hogy egy Jack Bauer vagyok, de azért nem szoktam minden karcolás miatt pityeregni. Most azonban azt éreztem, hogy a bordáimat belülről drótkefével vakargatják, hát nyöszörögtem is rendesen mert a levegő még mindig nem jött, így üvölteni nem tudtam... Na erre aszondja a zasszitens: "Deep breath, hold!" (Mély levegő, bent tartani!) Köcce haver, még mélyet sem, nemhogy bent tartani... Valahogy két vinnyogás közt sikerült kicsit visszatartani a levegőt, szerencsémre meg voltak vele elégedve, a fájdalmak meg szép lassan kezdtek enyhülni, sőt, úgy gondoltam, talán soha többet nem kéne mocorogni... Egy dolog nagyon tetszett, a doki a térdemet is meg akarta sugározni, mondtam neki, hogy ott semmi érdemleges nincs a hiányzó bőrdarabon kívül, ezzel sikerült is lebeszélnem, eggyel kevesebb dózis - ez is valami. Amerikában ugyanis úgy röntgeneznek, mintha kötelező lenne: ha valahol látnak egy karcolást, akkor mehet is a felvétel... Visszatoltak a váróba, nemsokára jött egy orvos és azt mondta, eltörött a kulcscsontom (ezt ugye tudtam), meg három borda. Aztán jött egy másik, szerinte a lapockám törött el, a kulcscsontnak semmi baja, de nem három, hanem négy borda. Később aztán tisztázódott, hogy a kulcscsont is, a lapocka is, valamint négy borda öt helyen tört... Szép kis landolás lehetett. Később kiderült, hogy a fejvédőm is kettétört, ez inkább becsapódás volt... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpSULw7qNBeOAFKpFgCNWodzsETMEdS1Ezot8ShzCYuBD4AoOupaZog30y7jw10wVejzFNDWDaYWVodXKAl5M7NMff_Anws-tGu0U6W0FtMthe-LeX86LhG6Qm9TPT7FqFFomSPTcftfX8/s1600/buko%25CC%2581+-+1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpSULw7qNBeOAFKpFgCNWodzsETMEdS1Ezot8ShzCYuBD4AoOupaZog30y7jw10wVejzFNDWDaYWVodXKAl5M7NMff_Anws-tGu0U6W0FtMthe-LeX86LhG6Qm9TPT7FqFFomSPTcftfX8/s320/buko%25CC%2581+-+1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elgondolkodtató, hogy érdemes-e milliókat költeni egy fejvédőre, ez is hibátlanul teljesítette feladatát 3600 Ft-ért...</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
Mindezzel nem lenne semmi gond, az ortopéd sebész nem akart műteni, egy nap megfigyelés után haza is engedtek volna, de a bordatörés mellékhatásaként a bal oldali tüdő kicsit összeesett, és ha ez tovább fokozódik, akkor ereket zárhat el és akár végzetes következménye is lehetne, illetve nagyon könnyen tüdőgyulladást lehet kapni. Szóval pár nap megfigyelésnek néztem elébe, hogy a tüdő visszaálljon az eredeti méretre. Rám adták a "gown" nevű ruhát, szintén ismert az amerikai filmekből, nekem egy modernizált verzió jutott, mert nem csak hogy hátul kötős, hanem vállnál patentos is, ezért könnyen fel tudták szerelni a béna bal oldalamra is. Aztán jött egy szállító és áttolt a szobámba, ami öt napra adott otthont.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8ySqJdPyq_8TgyqhgF-sYRYoUREQ7sQ6Y8koKuEBLHsJHv0fPRYG3xI5zpZMiE5ByPH5sLq7tRp105aZK-mOUWScSsHdz-lr5upWZ3k9pdwLBx6Q2D_M-LsYTvI-gJ_a9fVkP9VPqix-r/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8ySqJdPyq_8TgyqhgF-sYRYoUREQ7sQ6Y8koKuEBLHsJHv0fPRYG3xI5zpZMiE5ByPH5sLq7tRp105aZK-mOUWScSsHdz-lr5upWZ3k9pdwLBx6Q2D_M-LsYTvI-gJ_a9fVkP9VPqix-r/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+11.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Betegnek öltözve</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Ez egy bazi nagy kórház, rengeteg részleggel, többféle épület, amik nem egy időben épültek. Egy öregebb szárnyban helyeztek el, egyszemélyes szobában. Persze egyből az ugrott be, hogy ilyesmi otthon max mesében létezik, de ez elsősorban (gondolom) pénz kérdése, mármint a rendszerben. Legalább nem kell mások szenvedését hallgatni, és aludni is lehet. Ahogy elképzeltem... Nem sokára Csilla is befutott, Ágnes el, ment vissza az anyukájának segíteni az ikrekkel. Csilla, amikor végzett az egyetemi éveivel, egy darabig kórházban dolgozott, ezért úgy határozott nem hagy magamra. Természetesen ott alhatott, hoztak egy pótágyat. Nekem a már korábbról ismert <a href="http://geri-in-ny.blogspot.ca/2013/08/ikrek.html" target="_blank">csiri-biri ágy</a> jutott - fordult a kocka. Még tömeget is tud mérni, 70 kilóra taksáltak... Nagy pozitívuma a kórházaknak, hogy értenek metrikusul. Hiába, mégiscsak tudomány...<br />
Az amerikai kórházi rendszer teljesen más, mint az otthoni. Az orvoslás itt elsősorban nem a betegről szól, hanem üzleti vállalkozás, a lényeg a profittermelés. Természetesen nem árt, ha a beteg felgyógyul - hiszen ez tartja életben a vállalkozást, de a lényeg a szolgáltatás értékesítése, nem pedig a gyógyítás. Nem vagyok kórház szakértő, de itt sokkal hierarchikusabb a felépítés, mint otthon. Magyarországon van portás, takarító, nővér, orvos, főorvos, aztán kb. felsoroltam mindenkit. Itt viszont a különböző feladatokra specializálódott munkakörök vannak. Az egyik alacsonyabb képzettségű ápoló csapat kizárólag olyasmit csinálhat, ami nem okozhat galibát: vérnyomás/hőmérséklet mérés, segíthet felállni az ágyról, fürdetni stb. A nővér istenkirály, "élet és halál ura", egy mindig szolgálatban van, és mindig elérhetőek, állati komolyan veszik a munkájukat és komoly képzésen is kell átesniük. Természetesen nekik is korlátozva van, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Ők adhatnak be intravénásan gyógyszereket, ők hozzák a szájon át szedhető gyógyszereket, és ellenőrzik a bevételt. Mielőtt betoltak az osztályra, kaptam három karszalagot, az egyik egy vonalkódos azonosítós, amin <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Aztec_Code" target="_blank">Azték kód</a> is van. Érdekes módon a vonalkód az alacsonyabb beosztású ápolóknak szól, míg a Azték kód a nővéreknek. Minden kórteremben számítógép terminál, a kórház számára fejlesztett (vagy csak az arculatra alakított) szoftverrel. Kettős azonosítás: ID kártya + felhasználónév/jelszó. Ez a része egész jónak tűnt. Mindent tankönyvbe illő módon rögzítenek, minden igényt kielégít a rendszer. Az osztály császára természetesen a vezető orvos. Nos, vele csak hét közben találkozni, akkor is csak rövid ideig, mert bazi elfoglalt, és vele kapcsolatban éreztem leginkább, hogy nem a gyógyítás a fontos, hanem, hogy mindent az előírásoknak megfelelően megcsináljon, perelni ne lehessen, aztán miként éled túl a dolgokat, az már a te problémád. Általános válaszok, semmi specifikus. Próbálom illusztrálni, hogy miről beszélek.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgumPyEAszfrVggVYDsZLyX8k9w9tvSUGT56tqyQ2CccgH0EbfloVPjZdwb9OeBPBR1reKDil7P7TBNS3-nP9P10sqhojJHhr_UQtF5oOLE_WD69f4aizlMYdwrS-0p5-qLcZsW520JY1O6/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgumPyEAszfrVggVYDsZLyX8k9w9tvSUGT56tqyQ2CccgH0EbfloVPjZdwb9OeBPBR1reKDil7P7TBNS3-nP9P10sqhojJHhr_UQtF5oOLE_WD69f4aizlMYdwrS-0p5-qLcZsW520JY1O6/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+4.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Borotválkozásra már nem igazán jutott energiám...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
A tüdő rendberakására azt a feladatot kaptam, hogy egy úgynevezett spirométerrel lélegezzek óránkét, és nézzem, hogy növekszik-e a belélegzett levegő mennyisége. Eleinte 750 ml-t sikerült nagy erőlködések árán beszívni, azt sem tudtam, hogy a törött borda fáj-e, vagy ahogy a tüdő újra kitágul. Vasárnap reggeli röntgen után tisztázódott, hogy kizárólag a törött bordák okozták a fájdalmat, mert tovább romlott a helyzet, pedig már 1500 ml-t tudtam lélegezni. Kérdeztem is az ügyeletes dokit, Dr. Vaughn-t ez miért van? Na ő az egyetlen orvos, akinél nem éreztem ezt a "gyári" mentalitást. Pontosan nem tudta megmondani az okot, de nem beszélt mellé, vázolta, a sportolóknál ez kicsit más, mert versenyhelyzetnek fogják föl, ezért esetleg kompenzál a másik oldali tüdőből, így adaptálódva a feladathoz. A rosszabbodott helyzet miatt Dr. Vaughn egy cső beültetése mellett döntött. Ez a tüdő és a bordák közé kerül, levezeti a felgyülemlett vizet/vért, csökkentve a mellkasban kialakult nyomást, így téve lehetővé a tüdő felfújódását. Ezzel szemben a főorvos néni beviharzott, adott egy-két utasítást, mondta, hogy mi várható, aztán el. Esélyem sem maradt kérdéseket feltenni. A következő alkalommal, amikor sikerült - azzal kapcsolatban, hogy a fájdalmaimat miként lehet enyhíteni a pirulákon kívül, - azt a választ kaptam, hogy beszéljek a gyógytornásszal, mert ezek az izomfájdalmak ilyenkor természetesek... Aztán még megjelentek valami orvosok, egy-egy alkalommal, Csilla állati mérgesen mondta, hogy az ilyeneket kerek perec hajtsam el, mert semmi haszna nincs a látogatásuknak, viszont amiért megkérdeztem az egyiket a töréseim pontosításáról, az vagy 250 dollárba fog fájni.<br />
Persze azért igazságtalan lenne úgy beállítani a dolgokat, hogy csak a centecskéket nézik. A kedvenc ápolónéni, Jackie például hallatlanul lelkiismeretesen dolgozik, inkább bent marad 2-3 órával tovább az amúgy 12 órás műszak végén, semmint dolga végezetlenül távozna. Ő például úgy adta be az intravénás fájdalomcsillapítót, hogy először sóoldat, fájdalomcsillapító, majd ismét sóoldat, így biztosítva, hogy az anyag maradéktalanul és rövid idő alatt bekerüljön a megfelelő helyre. Vele ellentétben volt olyan, aki csak benyomta a cuccot, aztán lesz, ami lesz...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglI6hl71A-NLws0DkF7uEK2jCHT8hi750-4FkkcPPYB7UZz-oS29kXRqCX3m3Zz2lirX8IaN94y0zQFmAyRO2RDmg4Ro50d6IWrk51FPoraAGyhmRlTHIbwPK1FeEUpDLIPqaQt3TzzuyK/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglI6hl71A-NLws0DkF7uEK2jCHT8hi750-4FkkcPPYB7UZz-oS29kXRqCX3m3Zz2lirX8IaN94y0zQFmAyRO2RDmg4Ro50d6IWrk51FPoraAGyhmRlTHIbwPK1FeEUpDLIPqaQt3TzzuyK/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+12.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt vizsgálták az agyamat... Vagy a szívemet??</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A bent töltött idő alatt több vizsgálaton is átestem, mert ugye felmerült az epilepszia-gyanú, esetleg szívrohamom volt, vagy valami hasonló miatt ájultam el esés előtt. Ezeket a vizsgálatokat természetesen technikus specialisták végzik. A házirend szerint nem mondhatják el az eredményt, az az orvos feladata, aki értékeli az eredményeket. Persze azért ezek nem hülyegyerekek, nem egy eredményt látnak, az évek folyamán nyilván kialakult már egy jókora készség, hogy értékeljék az eredményeket. A jó fejek azért pár szóval mindig elmondták mit láttak, de volt olyan, akinél eszembe sem jutott a kérdésfeltétel. Az egyik reggeli röntgennél egy igazi brünhilda jelent meg, szőke, bazi nagy darab, mosolygós és esze ágában nem volt meghallani, ha hozzá beszéltél. Ki is jelentette, hogy a felvételhez majd minkét karomat a magasba kell tartanom. Halkan megjegyeztem, ez teljességgel kizárt. Ő csak rám mosolygott, és biztosított, de, de, fel fogom emelni. Kicsit nehéz volt elmagyarázni, a követelményeknek ennyi töréssel elég nehéz eleget tenni, és korábban sem jelentett gondot a felemelt kar helyet a kicsit előretartott... Aztán a haverja végül rábeszélte, tegyenek kivételt. Brünhilda azért megjegyezte amikor én is jól hallottam, hogy írjanak jegyzetet, a páciens hibája a lógó kar...<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJgiMwiuGZX-SLDV0rNB_3BBO-0NUsi26d58jEcSoVBkKU2h39stdGxkWW00uG-IsLCryDLtSgMwstNAhi8Ylzjc6Va-YRjkOuAu5I3sU9n-3-MDwZ-GCm5peclpPak465LNBp2jkNoDvv/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJgiMwiuGZX-SLDV0rNB_3BBO-0NUsi26d58jEcSoVBkKU2h39stdGxkWW00uG-IsLCryDLtSgMwstNAhi8Ylzjc6Va-YRjkOuAu5I3sU9n-3-MDwZ-GCm5peclpPak465LNBp2jkNoDvv/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+3.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fekete cérnától a végéig volt belém döfve...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A cső két napig volt bent, a végére bazi kényelmetlen volt, mert ugyan nem okoz nagy fájdalmat, de a folyamatos jelenléte miatt az izmok akaratlanul is kompenzáltak, aminek ennyi idő alatt megvan a hatása. Nagy könnyebbséget jelentett, amikor kivették, a mozgás is könnyebbé vált, mert nem voltam többé egy 2 méteres darab csővel a falhoz rögzítve. Miután az előjelek biztatóan alakultak, Csilla a hazamenetellel kezdett foglalkozni. A rengeteg vizsgálat eredményét - ezeket ugye én, illetve a biztosításunk fizeti, - el akartuk hozni. Itt megint jelesre vizsgázott az intézmény. Csilla beszélt a nővérrel, aki elmondta a tennivalókat. Természetesen külön iroda foglalkozik a páciens adatokkal, itt kellett egy papírt kitölteni, bejelölve mik azok az adatok amik érdekelnek, milyen formában satöbbi. Az eljárás egyszerű volt, bár az eredmény még nem érkezett meg, elvileg a napokban kiszállítják. Az elbocsátás pontosan ilyen jól ment, mire a doki jelezte, hogy mehetünk, a záródiagnózis szépen kinyomtatva várt minket. Csilla is megérkezett Aiyival, neki még ezeket a kínlódásokat szokni kell, nem volt éppen barátságos a darabokra tört apukájával :-). Ez után már csak a szokásos tolókocsi maradt, nehogy már az utolsó pillanatban törjem magam össze a kórházban.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi81E2mkud-M3ewgiMw8qU2PNYv046bNsmQOHnML5RIdJLnAMT1_GAq3bEIEKpBPxNf50_hMgoIAS5dCXPbFnoFeeTwsqjohui1CXvBckmSLsv6xJQGdBmX4kU6gC1wLgxPgIeutcaBImQn/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi81E2mkud-M3ewgiMw8qU2PNYv046bNsmQOHnML5RIdJLnAMT1_GAq3bEIEKpBPxNf50_hMgoIAS5dCXPbFnoFeeTwsqjohui1CXvBckmSLsv6xJQGdBmX4kU6gC1wLgxPgIeutcaBImQn/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+7.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A cső beépítve...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQh8E7LkPpukf7OVQIC6hqNyJonUF6i_XWESgVxrPcj523Y9XqZ1dNS5rwswbi4ZgjLYMJgyZB0GE8zOuxs4o9DNhqwvMq8GWW1CNcOwvki77gGWXPBzOCJNBUhu5QdLGBA6YuM-73tYsm/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQh8E7LkPpukf7OVQIC6hqNyJonUF6i_XWESgVxrPcj523Y9XqZ1dNS5rwswbi4ZgjLYMJgyZB0GE8zOuxs4o9DNhqwvMq8GWW1CNcOwvki77gGWXPBzOCJNBUhu5QdLGBA6YuM-73tYsm/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+8.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kedvenc dobozkám...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Mi a véleményem a második komolyabb kórházi eset után az itteni egészségügyi rendszerről? Nem egyszerű összefoglalni, ráadásul mi magyarok hajlamosak vagyunk egy-két mintavételből általános következtetéseket levonni. Országelhagyó blogokban olvastam iskolarendszerről olyan megfogalmazásban, mintha az az egész USÁ-ra igaz lenne, holott már nálunk másként mennek a dolgok. Ezeket figyelembe véve az én általánosításom, hogy a biztosítási rendszer nagyon jól működik. Ha van biztosításod, plusz valamennyi tartalékod, akkor egy ilyen pár napos kórházi eset nem fogja padlóra tenni a családi költségvetést. Ha nincs biztosításod, akkor viszont necces: vagy nagyon gazdag vagy, vagy megszívtad. Éppen ezért is érthetetlen, hogy az <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Patient_Protection_and_Affordable_Care_Act" target="_blank">Obama-care</a> ellen miért hadakoznak annyira? Az mondjuk tuti, hogy a biztosítás feltornázza az árakat és ugyanakkor a szolgáltatások színvonalát is növeli, pontosan a több pénz hatására. Az itteni "egészséggyárak" szolgáltatásai elég megbízhatóak, egy megbízható szintet biztosan mindig nyújtanak. Maga a rendszer nekem kicsit barátságtalannak, ridegnek tűnik, éppen ezért jelentenek olyan üde színfoltot az olyan ápolók, mint Jackie. Az itteni anyagi körülményeket viszont az összes otthoni orvos/ápoló elfogadná, mert annyira összehasonlíthatatlanul nagyobb a finanszírozásra fordított lé.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG_On7u4cjdunQqhYRldihGx_UzqFKSUk6mmDIbwYGKlvWU-cTinrypKnUN0f5dM-lUDJMQiCs_JnjQ104dfcKukvvt9L_K5wIDgsubUpOLfWPv5H5L13H54fCDa-arJThT3zwwvPjaBuk/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG_On7u4cjdunQqhYRldihGx_UzqFKSUk6mmDIbwYGKlvWU-cTinrypKnUN0f5dM-lUDJMQiCs_JnjQ104dfcKukvvt9L_K5wIDgsubUpOLfWPv5H5L13H54fCDa-arJThT3zwwvPjaBuk/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+1.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szívbeteg menű...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Még egy fontos gondolat, az amerikai kajáról. Szörnyű... Erről majd akarok írni, most csak annyi, hogy az USA nem véletlenül van a szívbetegségek, elhízottság és cukorbetegségek listájának az elején. Miután az esésem egyik lehetséges oka valamilyen szív-probléma is volt, ezért speciális diétát írtak elő. Egy kórháztól ugye azt várná az ember, hogy értenek a diétához. Nos, amint a mellékelt képen is láthatod, ez nem feltétlenül igaz... Ha Csilla nem hordja be a kaját, akkor asszem jó kis éhség túra lett volna...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh77jksz4UrnU-YnGH9mbpPaadolP-yN80S4pBb72ZLT8V9RhZVY4H7Yw8VNkO2kCMYJfPf7tDfOlt2-qXV4YLZl0SlEqHHG7aMEcFOIXzJLuNaJfrxkdm0wVVk18tRexAZyiJkyZbBIPih/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh77jksz4UrnU-YnGH9mbpPaadolP-yN80S4pBb72ZLT8V9RhZVY4H7Yw8VNkO2kCMYJfPf7tDfOlt2-qXV4YLZl0SlEqHHG7aMEcFOIXzJLuNaJfrxkdm0wVVk18tRexAZyiJkyZbBIPih/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+14.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kilátás remek!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRrdY3zV2HYavBPmwyk1rmp4oRR-SnngMwr7pVT-OxgNMVe0i8Njf8lb8c8lw4OhMy3175Cg6Vju0Ktdu9ywzzWRXDLPKGhgQGAb2hLiJbad6_hJrbqvj2QZjcN7CIHEw4-yrakOQQi7rZ/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRrdY3zV2HYavBPmwyk1rmp4oRR-SnngMwr7pVT-OxgNMVe0i8Njf8lb8c8lw4OhMy3175Cg6Vju0Ktdu9ywzzWRXDLPKGhgQGAb2hLiJbad6_hJrbqvj2QZjcN7CIHEw4-yrakOQQi7rZ/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+5.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A környezet gyönyörű</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXp_lOZuPBOFR91FFOOUSaKfcOJchnzb8zm5X9p3rgFMUAUj2IOyKg-VP5G1w-8cJNOsZYXte3FOsYv0JeNUDIsXNVZT8IDUuPlkzIRfpwKBbPpsIMesGK2aNcQP8Quzntyobg41Qih4Vy/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXp_lOZuPBOFR91FFOOUSaKfcOJchnzb8zm5X9p3rgFMUAUj2IOyKg-VP5G1w-8cJNOsZYXte3FOsYv0JeNUDIsXNVZT8IDUuPlkzIRfpwKBbPpsIMesGK2aNcQP8Quzntyobg41Qih4Vy/s320/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+9.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">És ezt nem sikerült megfejteni, hogy mi célt szolgált...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
*Hazamegy a székely fiú és látja, hogy cafatokba van tépve a családja, csak az öreg élte túl, de neki is szét van tépve a mellkasa.<br />
-A medve volt édesapám?<br />
-Az....<br />
-Mindenki meghalt?<br />
-Meg...<br />
-Aztán nagyon fáj kendnek?<br />
-Csak, ha nevetek...<br />
<br />
A fotók Csilla tulajdonát képezik <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoEb-9nkY_GLofzRDSxWljgCNv-CpARbjVqin-M8QwLvOkyxsfbu7PTPiEo_y3hU9IU9NyWrQ55iWNSAIyIm-IRs07faZo4MI2oELkJiXm4_x8iLwigu9N7GSd_gbdF5UXPI5lzdiJnJLV/s1600/ko%25CC%2581rha%25CC%2581z+-+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-23626288150855286952015-03-19T01:20:00.000-04:002015-03-19T01:20:06.763-04:00Szar ügy<div style="text-align: justify;">
Rengeteg minden történt az utóbbi időben és korábban is, van már pár félig megírt bejegyzésem, de kénytelen vagyok egy újat kezdeni. Már rég óta gondolkodom, hogy leírjam-e ezt a kényes, nyomdafestéket nem tűrő problémát. Évek óta gondot jelent, ma elfogyott a cérna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Tudjuk jól, hogy a világon két gigantomán ország létezik. Az egyik Oroszország, a másik az Amerikai Egyesült Államok. Nem csodálkozunk ezen, hiszen ott, ahol <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajk%C3%A1l-t%C3%B3" target="_blank">egy tó 636 km</a> hosszú, a leghidegebb lakott területtel rendelkezik, a Világ legnagyobb földterületű országa, a másik oldalon Grand Canyon, Niagara, Mississippi, (sokáig) legmagasabb épület és még sorolhatnám, nos, ilyen országokban kizárólag óriási méretekben tudnak gondolkodni az emberek. Ezek után az egyszeri hazánkfia értetlenül áll a tény előtt, hogy a klotyó viszont kifejezetten minimalista tervezés eredménye. Aki nem ismeri Amerikát közelebbről, vagy nem találkozott még az ittenihez hasonló megoldással, az eléggé meglepve fogja tapasztalni, hogy a klótető felhajtása után nem egy hívogató üres teret talál, hanem egy kisebb méretű tavat. Igen, itt még reménykedünk a gigantikus tervezésben, hiszen nálunk csak egy minimális pocsolya található. Ha végiggondoljuk, érthető a tervező célja: előzzük meg a kellemetlen szagok terjedését, ami maradéktalanul meg is valósul. A cél nemes, a megoldás, mint látni fogjuk, kevésbé. A lehúzó megnyomása után a látszólag nagy nyomású víz, ami a kló alján egy csövön keresztül ömlik be, levisz minden kellemetlen dolgot.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzb_rfgzoofzHIwG5erPdgfYeC9YXLbLff212n3UDtu4DnrU9_d0u2LTYqIOvBw9m6EN0UGJYrfIXcfhzilEQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Vagyis csak levinne. Mert, mint a mellékelt képen látható a vízszint fenntartása érdekében egy szörnyű kompromisszumot kötöttek: igen csavaros lefolyót kellet beépíteni a klóba a magyarországi szabványnál amúgy is vékonyabb csövet használva.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3ZL0rAD7QNXgX3NT86UtAaJEfWi14RS8lV4lIk89Qjbfy6b6Gd4KFEt4zN-SgEsdSlWNCEHPN8e2fiaky_-tcYJCsgy57lJzM122axY0y6oirZY8o97ATKakzQjQkRdJ2HoJRRP1Tz85t/s1600/IMG_20150318_083813.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3ZL0rAD7QNXgX3NT86UtAaJEfWi14RS8lV4lIk89Qjbfy6b6Gd4KFEt4zN-SgEsdSlWNCEHPN8e2fiaky_-tcYJCsgy57lJzM122axY0y6oirZY8o97ATKakzQjQkRdJ2HoJRRP1Tz85t/s1600/IMG_20150318_083813.jpg" height="225" width="400" /></a></div>
<br />
Az eredmény kolosszális, a részletekkel talán nem borzolnám a kedélyeket, gondolom mindenki el tudja képzelni. Komolyan mondom, életemben <i>összesen</i> nem pucoltam annyit klotyót, mint itt egy-egy hónapban, pedig szolgáltam a nagyszerű Magyar Néphadseregben. Talán mondanom sem kell, hogy a dugulás garantált abban az esetben, ha vendég érkezik. Én minden esetre most már biztos döntős lennék az Amerikai Duguláselhárítási Nemzeti Bajnokságon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére az utóbbi időben kiagyaltam, hogy be kell önteni egy kis duguláselhárító löttyöt, az fellazítja a terméket, és így egyszerűbb lepumpálni az anyagot. Pár éve volt egy kis felmérés az Indexen távolba szakadt hazánkfiaival, hogy ki mit gondol az új hazáról, néhány kérdésre kellett válaszolni. Az egyik az volt, mi az, ami a legidegesítőbb a szép, új Világban? Most egész biztosan ezt a budi-témát jelölném meg. Van még egy hátránya az amerikai megoldásnak. Illusztráláskén az unokatesómat idézem, akit a nagynéném megkérdezett fél éves budapesti tartózkodása befejeztével, hogy mi volt az, amit a legjobban szeretett. Nos, rövid gondolkodás után Csaba a következő választ adta:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alkotás közben nem fröccsen a víz a fenekemre....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Mindamellett, hogy a helyi megoldásnak nyilvánvaló előnyei is vannak, jelenleg rettenetesen vágyom egy hagyományos, otthoni klózra...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utóirat: nem tudom ki mennyire ismeri az amerikai angolt, ezen belül is a déli dialektust? Engem minden esetre meglepett, hogy az angol vécét a helyiek "komód"nak titulálják...</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-17151383220850710242014-12-11T01:57:00.000-05:002014-12-11T18:50:25.877-05:00Road rageKispánczélnak ajánlva<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jó rég nem írtam már, pedig lenne miről. Sok jó dolog történt az utóbbi egy évben, tényleg nincs ok panaszra, el is kezdtem már írni, persze lassan haladok. Most csak azért ragadok billentyűzetet hirtelen, hogy kiírjam magamból a mai este történéseit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már több, mint egy éve elköltöztünk, kicsit messzebbre az irodától, mint eddig, a bicaj út kb. 30 percre nőtt. Szerencsére az iroda mellett van egy konditerem, ahova bérletem van, itt bérlek egy szekrényt, amiben a ruháimat tartom, be bringával, öltözés, munka. Hazafelé természetesen fordított sorrendben, de ugyanez történik. Beszereztem <a href="http://www.amazon.com/gp/product/B006QQX3C4/ref=oh_aui_search_detailpage" target="_blank">első</a> és <a href="http://www.amazon.com/gp/product/B00435IPFK/ref=oh_aui_search_detailpage" target="_blank">hátsó</a> lámpákat, hogy este is viszonylag biztonságosan tudjak közlekedni. Mindkettőt villogón használom, jól látható vagyok. Ma is szépen elindultam hazafelé a szokásos útvonalamon, a Park road-on. Nem mondom kissé forgalmas, olyan Szentendrei út jellegű, de eddig nem sok atrocitás ért, megvolt a sport, nem sokkal hosszabb az út, mint kocsival, szóval rendben volt minden. Amikor ebbe a <a href="https://www.google.com/maps/@35.172445,-80.8512713,3a,75y,177.97h,74.25t/data=!3m4!1e1!3m2!1sgqmHonV2QAoOV_Lz0IQoCA!2e0" target="_blank">kereszteződésbe</a> értem, a lámpa szokás szerint piros volt, szép lassan csorogtam, amikor mellém ért egy autó, rám dudált és kb. 2 centire tőlem előzött, csak azért nem ütött el, mert kicsit jobbra húzódtam. Miután leelőzött, átment a jobbra kanyarodó sávba. Elöntötte az agyamat az ilyenkor szokásos, és persze elkezdtem kiabálni, amikor mellé értem. Egy idősebb tag ült a kocsiban egyedül, és persze valamit válaszolt. Dühömben leköptem a kocsit. Jójó, tudom, ez nem szép dolog, de nem számítottam rá, hogy milyen indulatot fog kiváltani a fickóból. Kiugrott a kocsijából és fenyegetően, üvöltözve közeledett. Persze elfelejtette behúzni a féket, parkoló állásba sem tette a kocsit, az meg elkezdett gurulni. Én hátráltam, a fenének volt kedve verekedni, még a végén kiderül, hogy valami dszúdó bajnok és jól laposra ver. A többi autó elkezdett dudálni, mert ugye a kocsi gurult, emberünk vissza, de ahelyett, hogy bekanyarodott volna jobbra, ahogy tervezte, inkább elindult egyenesen, hogy majd jól megleckéztessen és bosszút álljon a köpködésért. Ez nem volt egyszerű feladat, mert visszafelé ugye nem tud menni, én meg mögötte voltam. Nyilván nem megyek mellé, mert akkor felken, amikor nagyot fékezett, röhögve felugrattam a járdára. Na itt kellett volna komolyabban elgondolkodnom a folytatáson. Egy autósnak ugyan esélye nincs ilyen esetben egy biciklista ellen, mert ugye a bringa sokkal könnyebben mozog jobbra balra. De ez a fickó kissé elmeroggyant lehetett, mert felhajtott a járdára és megpróbált elütni. Erre az arcába röhögtem, mire megdobált valami műanyaggal, meg üres üdítős dobozzal. Miután az ablaka lent volt, egy pontosabban célzott köpést adtam le, ami telibe találta. Tudom, nagyon bunkó dolog, nem is akarom mentegetni magam, csak a tény kedvéért írom. A helyzet tragikomikus volt, bár nagyon nem idegesítettem magam, mert hát hosszú évek óta űzöm ezt a sportot, nem hat meg különösebben egy szóváltás és tudom, hogy az autós kolléga idegtotyi lesz az ilyen helyzetekben. Ennél a pontnál már rengetegen dudáltak, a fickó ténylegesen a közlekedést veszélyeztette, egy autós a belső sávból üvöltözött is, hogy ki akar-e nyírni valakit? A következő kereszteződésnél jobbra ment a fickó, de megállt, én balról kikerültem, még az arcába nevettem búcsúzóul, hogy kiéljem a gonoszságomat, aztán részemről lezártnak tekintettem a dolgot. Ha már a járdán voltam, ott is maradtam, így ugyan sokkal lassabban haladtam, de legalább volt időm végiggondolni, és lehiggadni. <a href="https://www.google.com/maps/@35.1529883,-80.8485844,19z" target="_blank">Itt az</a> jutott eszembe, hogy másfelé kéne hazamenni, de aztán úgy döntöttem, biztos nem jött utánam. Hát tévedtem. Ezen a <a href="https://www.google.com/maps/@35.146466,-80.8498102,3a,75y,299.07h,88.14t/data=!3m4!1e1!3m2!1sk2FGAeci53KduhR4zZ08Hg!2e0" target="_blank">helyen</a> jártam, amikor a bokor mögül kiugorva leöntött benzinnel. Még ekkor is megőriztem a hidegvéremet és lassan mentem tovább, persze üvöltözött utánam. Sajnos egy újabb hibát követtem el. Talán a benzin szagától, talán az üvöltözéstől, de valami elpattant, hagytam elhatalmasodni az agresszivitást. Fék, le a bicajról, első kerék egy mozdulattal ki a helyéről, és indulás megkérdezni, hogy tulképp mi a probléma? A fickó még kiabált, hogy milyen gyáva vagyok, de már szaladt a kocsi felé és gyorsan beszállt. Nekem egyre jobban kezdett elszállni az agyam és ahogy próbálta rám húzni a kormányt, kicsit félre léptem és jól rávertem a szélvédőre a kerékkel. Sajnos a bicajt rossz helyre raktam le, a fickó áthajtott rajta, az felakadt az alvázra és az eszeveszett tempóban száguldó autó magával vitte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit döbbenten álltam ott egy árva első kerékkel a kezemben és hirtelen nem tudtam, hogy mi a fenét csináljak? Itthon nyilván nem tudom elhalgatni az ügyet, mert hová lett a bicaj? Meg mitől vagyok ilyen büdös? És gyalog vagy fél órára voltam még itthonról, az idő meg már nem volt fiatal. Gondolkodtam, hívjak-e rendőrt, de elég reménytelennek tűnt, rendszámot nem jegyeztem meg a bicaj meg nyilván már bevégezte pályafutását. Végül felhívtam Csillát, hogy jöjjön értem. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy azért elég nagy szerencsém volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a Szabad És Bátor Emberek országában vagyunk, ahol boldog-boldogtalan szaladgálhat fegyverrel a kezében. Ha történetesen a fickónál van egy stukker, most nem írnék semmiféle bejegyzést. Ez a benzines história is elég necces, elég lett volna egy gyufa... Az is szerencse, hogy a járdán haladtam, egész biztos vagyok benne, hogy lelkifurdalás nélkül áthajtott volna rajtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül aztán hívtam rendőrt, elmondtam, hogy mi történt. Nagy meglepetést nem okozott, hogy vázolta mi történne a feljelentéssel. Egy újabb irat a fióknak. Más lett volna a helyzet, ha megjegyzem a rendszámot, akkor lehetett volna boxolni. Végül kezet fogtunk, és elköszöntünk, nem tettem feljelentést, mert hiábavaló lenne. Vicces volt hallgatni a rendőri véleményt: csak egyet remélhetsz, hogy a bicaj komoly kárt okozott a kocsiban. Itthon aztán az anyukámat félrevezettük, mert nem akartam elmondani neki az igazságot, tuti nagyon felizgatta volna magát. (Előbb-utóbb nyilván elolvasod Muter, bocsi a megvezetésért...) És mi a tanulság? Azt kell mondjam, hogy ebben az esetben elég szarul jártam, annak ellenére, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is. A legnagyobb baj, hogy egy darabig nem fogok tudni bicajjal menni dolgozni, Csilla amúgy is utálta a kerékpározást, szóval ez tiltólista. Ebből adódik, hogy nehéz lesz a sport igényemet kielégíteni. Az elveszett bicaj anyagilag ugyan nem komoly kár, az eszmei értéke nagy. Kispánczéltól vettem vagy 10 éve, olyan alkatrészekkel szerelve, amik vagy 30 éve voltak a birtokomban. De ami a legjobban zavar, hogy egy ilyen elmebeteg továbbra is szabadon garázdálkodhat az utakon. (Jójó, én is mehetnék egy "anger management" tréningre és ugye minden úgy kezdődik, hogy Pistike visszaütött, de ebben az esetben tisztán nem én voltam az agresszor.) Egy dolog vigasztal, hogy bár a rendőrbácsinak nem mondtam, de a szélvédő azért megrepedt... Emlékeztetőül pedig érdemes megnézni az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96sszeoml%C3%A1s" target="_blank">Összeomlás</a> c. filmet<br />
<br />
Frissítés (az eseményekhez képes másnap):<br />
Az anyukám elől nem sokáig sikerült rejtegetni az eseményeket, ez a benzines leöntés elég hatékonynak bizonyult... A ruháim 2 kimosás után is ugyanolyan büdösek... </div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-80588617579981404572014-06-26T23:51:00.001-04:002014-06-26T23:51:32.708-04:00Házasság Charlotte módra<div style="text-align: justify;">
Be akartam linkelni egy korábbi írásomat, de döbbenettel tapasztaltam, hogy nincs ilyen bejegyzés, ezért kezdem a korábbi eseményekkel. Amikor megérkeztem az USAba, akkor persze már tudtuk, hogy New Yorkban akarjuk folytatni, ez viszont csak úgy ment, hogy össze kellett házasodnunk. Ez nem jelentett nagy megrázkódtatást, mert amúgy is tervbe vettük, de ugye az zöldkártyához ez elengedhetetlen volt. Miután Amerikát filmekből jól ismerjük, tudjuk, hogy Las Vegasban csak be kell menni egy kápolnába és össze is boronálják az ifjú párt. Nos esetünkben ez annyival volt bonyolultabb, hogy először be kell menni a NY City Family Izé Centerbe kérni egy engedélyt, amivel másnap lehet összeházasodni. Mindössze egy tanú kellett, erre és a fotós szerepére Danit kértük fel, így az ő képeit használom illusztrációként. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, tőlünk telhetően kirittyentettük magunkat, bevágódtunk a kocsiba, majd pár perc múlva találtunk egy parkolót, merthogy a házasságkötő terem a közelben volt. (Hmmm... A régi szép idők... Ez a parkolás dolog itt Charlotteban egy kicsit sem jelent problémát. Csilla épp a napokban kapott egy büntit gyorshajtásért, és akkor számolta össze, hogy mióta itt vagyunk két éve, nem kapott csak egy parkolási jegyet, de az is volt vagy 40 dollár, de ha 5 napon belül befizette, akkor csak 10. Természetesen másnap reggel már ment is a lé...) Átsétáltunk a tetthelyre, ahol összefutottunk Danival. Szépen beálltunk a sorba, hogy is mondjam, nem volt valami ünnepélyes, de azért volt virág, meg amcsi zászló.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjvxU-KRISgSEiFVoXGr2dgB3kBN7LPrAAkT8zTdcrqRjmrVZ8hx1WSGbAJo3jWEfC06Wg-FLRb0A3T_NGLiXgB_iA4fqpn9Be8m_4Q1xlt8_-tRxmHwp3dv9epc2ct40QOcZiC5JZWnjR/s1600/DSC_1038.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjvxU-KRISgSEiFVoXGr2dgB3kBN7LPrAAkT8zTdcrqRjmrVZ8hx1WSGbAJo3jWEfC06Wg-FLRb0A3T_NGLiXgB_iA4fqpn9Be8m_4Q1xlt8_-tRxmHwp3dv9epc2ct40QOcZiC5JZWnjR/s1600/DSC_1038.jpg" height="212" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kép magáért beszél</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2xL0Pzi7VF8NwFbaLWROaz58Kd0xTytobakHOlWAZ8n7P8UigBWwIY0mJkzWKjqiRG3EaQuRCy6grHhCA8IS3sM_GxbLzqqhoV-wg6tO63EeXFFx75iMMRWsmxcgSU63skF1Kdypli6Yi/s1600/DSC_1052.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2xL0Pzi7VF8NwFbaLWROaz58Kd0xTytobakHOlWAZ8n7P8UigBWwIY0mJkzWKjqiRG3EaQuRCy6grHhCA8IS3sM_GxbLzqqhoV-wg6tO63EeXFFx75iMMRWsmxcgSU63skF1Kdypli6Yi/s1600/DSC_1052.jpg" height="320" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aiyi elemében...</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj97fceAoCaBuCQ3eUhb8ViU03_3H3eTdsnbN0LWD-ppK0wUHH2OTa-WwT_CaIkEnAqvj9Jx7vq10jtyVpUZennRMsPxneziekkxfyUKBcZDQ9Ig4TMPa6hBSfOX7fOia3_BIVN_agoIO32/s1600/DSC_1127.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj97fceAoCaBuCQ3eUhb8ViU03_3H3eTdsnbN0LWD-ppK0wUHH2OTa-WwT_CaIkEnAqvj9Jx7vq10jtyVpUZennRMsPxneziekkxfyUKBcZDQ9Ig4TMPa6hBSfOX7fOia3_BIVN_agoIO32/s1600/DSC_1127.jpg" height="212" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na ki nem nézett a kamerába?</td></tr>
</tbody></table>
A váróteremben Aiyi természetesen elkezdett kissé élénken játszani, alig tudtuk elkapni és lenyugtatni. Aztán elérkezett a nagy pillanat, bevonultunk a terembe, olyan közepes méretű szoba, jól megszokott kopár berendezéssel. Ha most valami nagy amerikai esküvőre gondolsz, akkor ki kell ábrándítsalak. Azért gondolom rendesen a zsebbe kell nyúlni, nálunk az egész nem tartott tovább 3 percnél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzSq6VXBtQvIJB49_mm8r5OwjH9xbee5bmQfEKA4xtTOU_ZYC3npHGFXXnV_5pkokqdYVuU_fnL6d4THRCl' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem terveztem nagy esküvőt, de azért ez mellbevágóan egyszerű volt, emlékeim szerint az otthoni "polgári" esküvők sokkal fennköltebbek. Otthon jön az anyakönyv-vezető néni, keresztüldobja magán a magyar zászlót, tart egy kis beszéded, a végén meg koccintás. Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy Bencuska pár nappal később tett nagy fogadalmat, ők viszont Vegasban. Nem mese, tényleg bemész és összeadnak. De nagy meglepetésre ő azt mondta, hogy a pap tartott vagy 20 perces beszédet, ráadásul elég jót, szóval összességében több időt töltöttek a házassággal, mint mi.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKXQbxU6_BnTgN2JEHDL8WFMGZ1sOWdahU1V20vv1XT2sLvY1xAeR4V0nYtFPMKbichaLjUJDfGra1wWJS2-rVSkHFXghX78OS9OG4iCwE0_QfXBMKYAbMTdXWdr8zrdEn0dkaPxaARCNN/s1600/_GER4004.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKXQbxU6_BnTgN2JEHDL8WFMGZ1sOWdahU1V20vv1XT2sLvY1xAeR4V0nYtFPMKbichaLjUJDfGra1wWJS2-rVSkHFXghX78OS9OG4iCwE0_QfXBMKYAbMTdXWdr8zrdEn0dkaPxaARCNN/s1600/_GER4004.jpg" height="212" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A vegasi és a new yorki pár</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Aznap Csilla nem dolgozott, beültünk egy közeli étterembe reggelizni. Ahogy kiértünk a kocsihoz, egy kis szeretetcsomag várt minket... Azért sem hagytuk, hogy elvegyék a kedvünket, meglátogattuk a Szabadságszobrot. Jellemző, hogy bár Csilla vagy 20 évet élt NYban, ez volt az első alkalom, hogy a Liberty Islandra hajózott... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos a bevezető után jöjjön a történet, amiért belekezdtem az egészbe. Ágnessel még valamikor tavaly ismerkedtem meg, ő is a Citconál dolgozik. Ágnes és barátja elérkezettnek látta az időt, hogy összeházasodjanak a tél folyamán. Miután jóban vagyunk, engem kértek meg, hogy menjek el tanúnak. Bekészítettem a fotós felszerelést, aztán ugrás a kocsiba. A címmel volt valami kis félreértés, én a szép épületekhez mentem, telefonálgatás, aztán kiderült, hogy át kell mennem az út túloldalára a - fogdához... Itt Charlotteban nem viccelnek, a börtön a belvárosban van, gyönyörű környezetben, az épületnek van egy fogda része, ide kellett bemenni. Kicsit fura érzés házasságkötésre menni úgy, hogy az ajtóra az van kiírva: Letartóztatási eljárások. Sebaj, bemegyünk a várakozó részbe, itt találkoztam először Ági anyukájával és Jánossal, a leendő férjjel. Rövidesen sorra is kerültünk, be kellett menni egy másik várakozó terembe. Innen nyílt egy kis szoba,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOLr7zy0k8Um-cAFJ9EOAYKVU0vhxSKtrrWwUsvI6dZ1bXjoEJ2evdUNSBCSl5ZC0HvP0VAH2V8Zb2BndFvpNa_KySBE_fECcq7_twylz0i_ayR-zSKU6ZI4viqvEuy7nYbndWO8P7XlXw/s1600/_GER4339.jpg" height="212" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="320" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A jegypénztár</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXv2SJJtuRvk1fxnTm7vp7pQ0VPfa2prtX07-TONehiZ34D2zjIEczn8QzLdiffZFUDTeE81S5GpaoIFxNpn6KaGLSYYE4xAwzjt_Lweg0m0HwCID4WBsU2YLrbx4O0geGBGREpEjPn9Up/s1600/_GER4355.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXv2SJJtuRvk1fxnTm7vp7pQ0VPfa2prtX07-TONehiZ34D2zjIEczn8QzLdiffZFUDTeE81S5GpaoIFxNpn6KaGLSYYE4xAwzjt_Lweg0m0HwCID4WBsU2YLrbx4O0geGBGREpEjPn9Up/s1600/_GER4355.jpg" height="320" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ifjú pár</td></tr>
</tbody></table>
de olyasmi, mintha egy vasúti jegypénztár lenne, vajszínű, kicsit koszos fal, szemben egy üvegablak, kis rés alatta, ahol a papírokat lehet átjuttatni. Elkezdtünk tanakodni, hogy akkor most itt lesz, vagy itt csak a papírokat intézzük, vagy mi a szösz van? Én biztos voltam benne, hogy egy ilyen helyen csak papírozás lehet, és majd be kell menni valami másik helységbe, ahol a tényleges ceremónia lesz. Hát tévedtem, mert miután aláírtuk a papírokat, a néni el is kezdett beszélni. Üvegen keresztül. Mint említettem a miénk sem volt egy nagy kaland esküvő, de Ágiékét tényleg kizárólag a praktikum jellemezte. Csók még volt, de aztán ki is dobtak minket. Na most mi legyen, hogy fogunk legalább egy-két fotót készíteni? Végül aztán az utcán lőttem pár képet, szerencsére azért Charlotte éjszaka is gyönyörű.</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-14757722169801425842014-03-25T01:44:00.000-04:002014-03-25T01:44:27.196-04:00Suli, kórház<div style="text-align: justify;">
Az amerikai iskolákról nekünk magyaroknak az az elképzelése, hogy gimiig sokkal könnyebb, vagyis alacsonyabb az oktatás szintje, mint otthon. Aiyi elkezdett iskolába járni, illetve még csak "kindergartenbe", ami kor szerint a "nagycsoportos ovi"-nak felel meg, valójában inkább iskolai nulladik évnek hívnám. Nos a véleményem jelentősen megváltozott az első félév alapján. Talán annyiból nem szerencsés az összehasonlítás, hogy Aiyi két tannyelvű iskolába jár.<br />
Először is az olvasás oktatása egész másképp zajlik, mint otthon. Gondolom nem titok senki előtt, hogy az angol elég idétlen nyelv írás szempontjából. Egy-egy betűt különböző szavakban teljesen másként ejtenek, pl. az "i" általában "áj"-nak ejtendő, de a "ski" szóban "i"-nek ejtik. Ezért aztán azzal etetik a gyerekeket, hogy van egy betű, mondjuk a "c" (szí), ami "azt mondja", hogy "k". Ezt sokat gyakorolva, meg Sesami Street-et nézve a kiskrampuszok előbb-utóbb elkezdik érteni, hogy miről van szó. Azonban az előbb említett kivételek miatt, mégis elég nehéz kivitelezni ezt az olvasás dolgot, főleg, hogy kb több a kivétel, mint a szabályos szó... Ennek eredményeképp itt úgy kezdték az olvasást, hogy minden héten odalöktek 5 szót, amit meg kellett tanulni. Szeptembertől. Érted? Öt szó hetente... És ezeket írni is kell tudni. Otthon azzal kezdi a suli, hogy karikákat meg ferde vonalakat rajzolgatnak, itt meg nesze, olvasd el. Ezeket a szavakat egyébként "site word"-öknek hívják, százat kell megtanulni belük, és az az előnye a dolognak, hogy nagyon gyakori szavak, ezért miután megtanulták ezeket, szinte már tudnak is olvasni. Eleinte mi nagyon kételkedtünk a dologban, főleg, hogy a Muter magyar tanítónéni volt, így állandóan sopánkodott. Ráadásul eleinte elég nehezen ment a dolog. Egy hét alatt jó, ha egy szót megtanultunk, ezért egyre jobban lemaradtunk. Aztán úgy december körül kicsit elkezdett könnyebbé válni a tanulás, sőt, a szünet alatt kicsit fel is zárkóztunk. OK, miután az "ej-bí-szí-dí"-t azért már ismertük, próbáltuk neki sulykolni, hogy ha nem jut eszébe egy szó, akkor próbálja kibetűzni, mert az segít neki. Nemrég aztán szinte elkezdett olvasni. (A gyerekeknek persze elég sok eszük van és vág is nagyon. Megyünk reggel kocsival hármasban, Csilla, Aiyi meg én, az egyik kereszteződésnél azt mondja Aiyi: "Én abba az étterembe szeretnék bemenni, aminek az a nagy M betű a jele." Tök boldogok voltunk, hogy a gyerek így fejlődik, de azért mondtam neki: "Majd akkor megyünk be, ha az M betű alatti szöveget is el tudod olvasni." Drive in, vagy valami hasonló volt. A gyerek persze gondolkodás nélkül rávágta: "Chicken nugetts??")<br />
Még nem említettem, de japánul tanul. Nem tudom mennyit tudtok a japán írásról, de van 4 féle ABC-jük: hiragana, katakana, romanji és a kanji. A romanji a latin betűket jelöli, a hiragana és a katakana tulképp nem ABC, hanem hanem szótag-írás, a kaji-t meg hagyjuk, számunkra ez értelmezhetetlen, több, minth 30000 jelből áll. Lényeg az, hogy ők a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Hiragana" target="_blank">hiragana</a>-t tanulják, ez 46 jelből áll, és Aiyi szerint ezt könnyű olvasni, mert hát ott vannak a jelek, és csak szépen olvasod. :-) Lényeg az, hogy sokkal könnyebben tanulja a hiragana-t, mert olyan rajzos dolog, és ezért érdekesebb, mint az angol.<br />
Az írás mellett természetesen a számokat is tolják. Nem is akárhogy. Épp ma akadt ki Csilla, hogy <b>szöveges </b>feladatokat kell megoldaniuk, természetesen japánul leírva... És húszas számkörben összeadni, kivonni... A "szöveges" emlékeim szerint otthon harmadik-negyedikes tananyag... Hát nem tudom, félek, ezzel lesz még gond. Úgy három héttel ezelőttig a számolás így ment: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 9, 10. A hétnyolcat nem tudtuk egy istennek se beleverni a fejébe. Aztán egyszer csak az is ment. Ráadásul egész jól számol fejben. Persze néha keverednek a dolgok, hogy az összeadás jel meg a kivonás jel mit csinál, az egyelőre nem teljesen tiszta, remélem majd alakul.<br />
Egy szó, mint száz, egy kicsit sem érzem úgy, hogy az iskola itt sétagalopp lenne, legalább is nem a szülőknek, mert hát ezek rengeteg házi feladatot jelentenek - számunkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az iskolai rész zárásaként vitába szállnék az Index-szel. Megjelent egy <a href="http://index.hu/belfold/2012/08/28/a_keziras_vagy_a_folyoiras_hal_meg">cikk</a> az otthoni írás-oktatás hiányosságairól, melyben az amerikai írást kifejezetten stílusosabbnak állítják be, mint amit otthon tanítanak. Mondjuk nem vagyok szakember, de ha csak ránézel a példákra, elég egyértelműen látszik, hogy az amerikai írás képe kifejezetten ronda, míg a német szép és stílusos, de a magyarnak van a legtisztább képe és a legjobban olvasható, természetesen a második írásra gondolok, nem a nagyon iskolásra. Ezek az érthetetlen dolgok otthon. Én életemben egy hete láttam először szép, olvasható amerikai írást, egyébként sokkal inkább macskakaparásra hasonlít az itteni kézírás, mégis stílusosabbnak próbálják meg beállítani. Azt pedig ne felejtsük már el, hogy az íráshoz a finom-motorikus mozgás fejlettségére van szükség, az meg másként nem javul, csak gyakorlással. Talán mégsem olyan ártalmas dolog szépen megtanulni írni. Nem véletlen, hogy otthon nem is betűk írásával, hanem vonalacskákkal, meg köröcskékkel kezdenek sormintákat gyártani a gyerekek. Szóval Amerikából sok mindent érdemes lenni importálni otthonra, de a kézírás az egyik, amit semmiképp sem.<br />
<br />
Kórház.<br />
Miután a Faternak vastagbél rákja volt, ezért kicsit be vagyok tojva bármiféle daganattól, és Csilla addig rágta a fülem, amíg elmentem egy vizsgálatra. A háziorvos néni is egyetértett, így gond nélkül megírta a beutalót. A vizsgálat előtti napon meg kellett inni vagy egy liter hashajtó folyadékot, nos ez volt a legnehezebb része az eseménynek. Amúgy sem vagyok egy nagy folyadék fogyasztó, de ez a mennyiség különösen soknak tűnt. Reggel nagyon korán kellett kelni, hogy a második adagot is meg tudjam inni, tiszta szadisták ezek a dokik. Miután altatásos műsorszám, valakinek be kellett vinnie és természetesen haza is hozni. Nyilván valóan kis feleségemre esett a választás.<br />
Bejelentkezés után vetkőzés, hanyatt fekvés, Csilla itt készített pár fotót.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn6gX8XKKCFVP2ywP0QUfsZkXJ3kg_zzY_vtjqThDi5fruJEtxU-U8b8hRRpsLvDuOk-bPzUdHaY5Gsn54PUPa469WyetTH8azzsOwAbGUDaYAJi4JtqvqIZyfw_ODQTf2666y4sF5kDd0/s1600/photo+2.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjn6gX8XKKCFVP2ywP0QUfsZkXJ3kg_zzY_vtjqThDi5fruJEtxU-U8b8hRRpsLvDuOk-bPzUdHaY5Gsn54PUPa469WyetTH8azzsOwAbGUDaYAJi4JtqvqIZyfw_ODQTf2666y4sF5kDd0/s1600/photo+2.JPG" height="320" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2qTlqcuIK7W6hhvhKm58y6bzrLgD9fPQ2Bdb0fp8Iissm-08bw5JfgwoYCR61PXO1y1Acnc70n_hnUoB3TfZAxzCpljRO4QwNlgOuPTtBPT30JLaBemieoFrpQXDn4G-1XKk1Q4Xr4nXg/s1600/photo+1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2qTlqcuIK7W6hhvhKm58y6bzrLgD9fPQ2Bdb0fp8Iissm-08bw5JfgwoYCR61PXO1y1Acnc70n_hnUoB3TfZAxzCpljRO4QwNlgOuPTtBPT30JLaBemieoFrpQXDn4G-1XKk1Q4Xr4nXg/s1600/photo+1.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
A nővérke megkérdezte, hogy milyen vizsgálat lesz, majd betolt a műtőbe. Itt az altatóorvos néni fogadott, ő is megkérdezte, hogy milyen vizsgálat lesz? Kezdtem kicsit gyanakodni, hogy rossz helyre kerültem, de amikor a doki bejött, ő is megkérdezte. Már arra gyanakodtam, hogy kolonoszkópia helyett valami fura IQ tesztet végeznek, de kiderült, hogy ez szokásos eljárás, nehogy a körömeltávolítás helyett amputálást végezzenek a betegen. Aztán az altatóorvos megkezdte ténykedését, még elköszöntem tőle, aztán arra ébredtem, hogy mehetek haza. A nővérkebácsi hozott valami innivalót, felöltöztem, és már ülhettem is bele a filmekből jól ismert tolókocsiba. Egy másik nővér tolt ki, váltottunk pár szót, aztán már mentünk is haza. És hogy mindez miért érdekes? Mert pár nap múlva megkaptam az eredményt, melyhez a levél így kezdődik:<br />
"Dear Mr. Laszlo,<br />
It was my pleasure to perform your colonoscopy today..."<br />
<br />
Hát mittudomén, élvezetesebb dolgokat is el tudok képzelni az életben :-). A kórházi ellátás persze most is ötösre vizsgázott, de amit látni kell, hogy ez üzlet. Kőkemény biznicc. A kórházgyárban termelés folyik: minél több beteget ellátni adott idő alatt, megfelelő minőségben, mert ugye az több pénz. És hát vannak hátulütői is a rendszernek. Csilla utókezeléseket végez, vagyis a lábadozó betegeknek segít a mozgásukat minél előbb visszaszerezni. Nos, rengetegszer találkozik olyasmivel, hogy a betegnek még bent kellett volna maradnia a kórházban, mert még nincs olyan állapotban, hogy hazamenjen, viszont a biztosító már nem téríti a bent létét, ezért szépen elbocsátják, ő meg küldheti vissza, hogy ne legyen galiba... Meg természetesen olyan is van, hogy bent tartanak betegeket, mert a biztosító fizet, pedig már nem lenne rá szükség. Gondolom olyan rendszer nincs, hogy tökéletes...</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-73201419938506369012013-10-14T22:29:00.002-04:002013-10-14T22:29:47.607-04:00Ezért viszont irigyeljük Amerikát...<div style="text-align: justify;">
Csilla munkaköréhez tartozik, hogy mindenféle mérőeszközzel felszerelve rohangál dolgozni, többek között vérnyomásmérő, hőmérő, ilyesmi. Történetesen a hőmérőjét a Walgreen's nevű cég gyártotta, szép márkajelzéssel ellátott kütyü, ami a fülben méri a hőmérsékletet, egy gombnyomás és már adja is az értéket. Csakhogy ugyebár az itteni srácok ragaszkodnak a Farenheit-hez, a hőmérő meg valami rejtélyes oknál fogva Celsius-ra volt állítva. Csilla oda is adta családunk házi technikusának (ez én volnék), hogy állítsa át, mert ugye a dokumentációhoz Farenheit-ben kell megadnia a hőmérsékletet. A kütyün mindössze 2 gomb található, egy ki-bekapcs és egy "start" gomb. Lelkiismeretesen végignyomkodtam az összes létező variációt, rövid, hosszú, mindkettő egyszerre, kikapcsoláskor, bekapcsoláskor, egyik hosszan, másik hosszan és még amit el tudsz képzelni, de nem jártam sikerrel. Mondtam a főnökasszonynak, hogy ez bizony ejrópai srác, nem hajlandó együttműködni az amcsikkal. Csillának viszont kell az eszköz, ezért ma benézett az egyik útba eső Walgreen's-be, hogy hátha a gyógyszerész bácsi ügyesebb a házi technikusnál (cö-cöö). Tán mondani sem kellene ő sem járt nagyobb sikerrel, viszont azt mondta, hogy miután ez nem működik, ad egy másikat, ezzel leemelt a polcról egy vadi újat, és Csilla kezébe nyomta... Persze se számla se semmi, nem is reklamálásról volt szó. Hát, mittudomén, ezek azért nem rossz dolgok.</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-5610862907640849442013-08-27T00:39:00.001-04:002013-08-27T00:39:15.773-04:00Ezért szoktuk kiröhögni Amerikát<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI8e8XPeHCXjk_UyeKUPBeUilDgMFjLUiGvWP_QrUICrfGtFVRuP8ZjD4-7vTSSSnOhqxqtCWgu8AOeGv_LKr3kmlI2DoejaQ13N2yQOiQ8JGJ456hljJCRronDFus7KUV5hfBPIsmw3wm/s1600/_GER3767.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI8e8XPeHCXjk_UyeKUPBeUilDgMFjLUiGvWP_QrUICrfGtFVRuP8ZjD4-7vTSSSnOhqxqtCWgu8AOeGv_LKr3kmlI2DoejaQ13N2yQOiQ8JGJ456hljJCRronDFus7KUV5hfBPIsmw3wm/s320/_GER3767.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Biztos, ami biztos, a szöveg mellé kis képet is tettek, nehogy valaki rosszul értelmezze mit kell csinálni...<br />
<br />Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-1675317388553357442013-08-20T00:52:00.002-04:002013-08-30T21:31:14.091-04:00Ikrek<div style="text-align: justify;">
Az utóbbi időben megint nem írtam, de most legalább van jó kifogásom és gyűlt is egy kis téma. Megszülettek az ikrek, ez pedig adott egy kis betekintést az itteni kórházak világába. Amikor megtudtuk, hogy Csilla várandós, választani kellett egy "óbídzsívájen"-t (OB/GYN, obstetrician/gynecologist vagyis szülész-nőgyógyászt) és elég nagy mázlival a leglazább amerikaival hozott össze a sors, akivel eddig találkoztam, Nórával. Ezen kívül be kellett jelentkeznünk genetikusokhoz, akik ugyanabban az épületben vannak, ők csak a babák fejlődésével, egészségével vannak elfoglalva, a növekedést figyelik, de a babák világra hozásával már nem foglalkoznak. Amikor kiderült hogy ikrek, akkor én majd kiugrottam a bőrömből, mindig is ikreket szerettem volna, Csilla persze sokkal józanabban szemlélte a dolgokat, és miután a praxisában rengeteg beteg gyerekkel is dolgozott, ezért elkezdett rémtörténeteket mesélni, így a genetikus rendelést nagyon komolyan vettük. Minden plusz vizsgálatot kértük, hogy végezzenek el, mert az ikreknél amúgy is nagyobb a kockázat, nálunk meg a kor miatt még fokozottabban igaz ez. Az első vizsgálatoknál persze az ultrahang inkább fehér zajra hasonlít, pedig hihetetlen, hogy mi mindent meg tudnak belőle állapítani. Pl kb 3 hónaposan megállapították, hogy a gyerekeknek megvan-e minden ujja, rendben van-e a gerincük, sőt, még azt is meg tudják állapítani, hogy farkastorka vagy nyúlszája van-e a gyereknek. Ettől természetesen lemegyek hídba, elég hihetetlenül hangzik, pedig nem tévedtek, csak egy nagyon picit.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwTkR9UVK_DUv7UHwI1SWR3Z3ypfw0GJ2Zz_3Qc3lahD51KWHf2EepQ2VWorTShy-hC-RffBHwTZtYgkGhQKckGiREIQJPDpOpzQH9_EqgQHTaFtPQtAE6cn8YF8IeIAhUbY_ptxEkF8EK/s1600/ultrahang3D+0.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwTkR9UVK_DUv7UHwI1SWR3Z3ypfw0GJ2Zz_3Qc3lahD51KWHf2EepQ2VWorTShy-hC-RffBHwTZtYgkGhQKckGiREIQJPDpOpzQH9_EqgQHTaFtPQtAE6cn8YF8IeIAhUbY_ptxEkF8EK/s320/ultrahang3D+0.jpeg" width="320" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXi805aDKTIkXiPZ-LGf-YBQNBbPOzJNgEN8cujY8PL2uondmzWIhzZcHU4vlfZoPXzrEaMR1IcCCG4bWeZaU6i2BFxh6MQs6O6d-F3f_IZWS-MJWk7HbPKdXIhw9604E7FblbeE5LK3Uz/s1600/Alian+7.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXi805aDKTIkXiPZ-LGf-YBQNBbPOzJNgEN8cujY8PL2uondmzWIhzZcHU4vlfZoPXzrEaMR1IcCCG4bWeZaU6i2BFxh6MQs6O6d-F3f_IZWS-MJWk7HbPKdXIhw9604E7FblbeE5LK3Uz/s320/Alian+7.jpeg" width="320" /></a> Fent: 3D kép, a gyerek már akkor fityiszt mutatott a szülőknek...<br />
<br />
Balra: Itt szerintem egész jól látható a fej és a test, aki nem találja meg, annak segítségként fel van írva angolul<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Az ultrahangos vizsgálatok mindig családi eseménynek számítottak, ilyenkor Csilla anyukája is bejött, természetesen Aiyi is. Vele azért nem ment minden annyira zökkenőmentesen, mert már az első alkalommal azt mondta, hogy "borning" (nem, nem tévesztettem el, ő így mondja...), szerencsére az okos telefon elszórakoztatta, főleg a fényképezés jön be neki, bár néha kicsit necces volt, amikor beállította a vakut és az épp ott dolgozó ultrahangos néni nem igazán szerette, hogy fényképezik. Szerintem még mindig jobb, mintha a gyerek elkezdett volna ütemesen skandálni, hogy "ú-nat-kóó-zom, ú-nat-kóó-zom". A nagy izgalom igazán akkor következett be, amikor 3D-s képeket készítettek. Ez egy picit más fajta fejjel rendelkező készülék és valahogy több rétegben veszi le az adatot, amit aztán összeállít egy kvázi 3D képpé. Elküldtem a képeket a családnak, de mindenki csak hangyaháborút meg Rorschach ábrát látott bennük. Meg kell azonban mondjam, hogy élőben jobban lehet látni, mert ahogy mozog az ultrahang fej, úgy a kép is változik a monitoron, ez pedig könnyebben összeáll képpé mindkét típusnál. A genetikusok a gyerekek tömegét is meg tudják állapítani, mondjuk ez a becslésük kicsit pontatlan volt, de azért elég jól nyomon lehetett követni miként fejlődnek a babák és megnyugtató volt látni, hogy nincs jelentős eltérés a kettő súlya között.<br />
A "felkészülés" részeként Csilla egy kisebb könyvtárnyi irodalmat elolvasott a "hogyan neveljünk ikreket" témakörben. Nekem is kötelező jelleggel el kellett olvasnom a "miként altassunk ikreket" című hőskölteményt, de annyira amerikai a szövege, hogy képtelen voltam végigolvasni. Persze azért vannak benne okos ötletek, azt majd megpróbálom kamatoztatni. A leghasználhatóbb viszont minden bizonnyal Dr. Karp DVD-je,<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/guRi6zyFHtw?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
Dr Karp in eksön </div>
<br />
ő a kiscsávók elaltatásának nagy mestere. Eléggé hitetlenkedve néztem a mozit, de 2 hónaposan nem igazán kamuzhattak a gyerekek. A módszer egyébként nem új találmány és pofonegyszerű, lényegben be kell csavarni a kiskrampuszokat, majd ringatni. A sógorom ugyan csak "a szovjet módszer"nek hívja, de azzal magyarázza a fickó, hogy az életünk első három hónapja tulajdonképp a méhbeli fejlődés negyedik negyedéve, ezért jó azokat a körülményeket szimulálni. Emberünk demó céllal a kezébe vesz egy üvöltő 1-2 hónapos forma gyereket, bebugyolálja, majd a karjába fekteti, erre a gyerek úgy elhallgat, mintha sosem sírt volna, a szülők meg már hetek óta nem alszanak... Ha esetleg tovább üvölt, akkor még kicsit susog a fülébe és kész. Gondolom nem hiszed el, én sem hittem, mondtam is Csillának, ezek színészek...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/wDoU1tyN8to?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
Ez egy utánzat, de elég jól csinálja</div>
<br />
Tulajdonképp (szerencsére) teljesen unalmasan telt a terhesség. Hmmm... Szokták mondani, hogy nem teher és nem jó ezt a kifejezést használni. Hát én nem értek ezzel egyet, igenis terhes dolog, ikrekkel meg aztán főleg nehéz. Csilla a hetedik hónap vége felé hagyta abba a munkát és a szülés előtti egy-két hétben már tényleg a partra vetett bálna esete állt elő, de mindenképp mozogni akart, meg kellett is, mert vizesedett a lába, így kitalálta, hogy a medencében fog sétálni. Sajnos nem készült kép, de a pocakja alá betett egy méter hosszú szivacs-nudlit, ez még jobban tartotta a gyerekeket, egy-másfél órát sétálgatott is így naponta. A gyerekek nagyon szerették ezeket a sétákat, sosem rugdosódtak közben, ezzel szemben a július negyedikei tűzijáték alatt nem hagyták békén Csillát... Szóval risztekpa minden kismamának. Persze, tudom, nekem is magyarázták a szüleim, hogy ez mennyire komoly feladat, meg felelősség, meg bla-bla, de igazán csak akkor lehet értékelni, amikor átéli az ember minden percét. <br />
Június vége felé aztán Nóra közölte, hogy júli 22-ét jelölte ki szülési időpontnak, ütemezett császármetszés, mert hát nem vagyunk már mai fiatalok és az ikrek miatt nagyobb a kockázat. Nos itt tudom érzékeltetni, hogy Nóra mennyire laza, jó fej. Amerikában ugyebár mindenki mindenért beperli a másikat. Korábban említettem, hogy New Yorkban azért nem akarta kölcsönadni a házmester főnöke a létrát, mert félt, hogy beperelem, miután leestem a létráról... Nos Csilla természetesen utánanézett a császárral kapcsolatos dolgoknak, és kiderült, magasabb a halálozási arány, mint a természetes szülésnél. Meg is kérdezte, hogy miért van ez? Nóra azt válaszolta azért, mert ez egy nagyon komoly beavatkozás és általában a necces esetekben a fertőzés okozza problémákat. Csilla természetesen azonnal mondta neki, hogy akkor talán a műtét előtt mosson kezet. Mire ő elkezdett nevetni és azt mondta máskor rá szokott köpni az eszközökre, de ettől most el fog tekinteni. Megkérdeztem, hogy elvághatom-e a köldökzsinórt, sajnos nem lehetett, mert hogy ez műtét, ahol pedig ők dolgoznak az steril környezet, ezért oda én nem mehetek, fotót sem készíthetek, pedig nagyon szerettem volna...<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzf9hTWN5LCSWJeKoYfoyKy6nct-loBhRtbOiyc4nNEAANIqWzGYlHpLUClAfc1CgiAkDuAo91mCr-1HkGAeKiSXoudBJV3WksUS1oPeaUgvsHK4hhN7uKAndaTcoH3szrAdL_25g6UcQR/s1600/_GER3439.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzf9hTWN5LCSWJeKoYfoyKy6nct-loBhRtbOiyc4nNEAANIqWzGYlHpLUClAfc1CgiAkDuAo91mCr-1HkGAeKiSXoudBJV3WksUS1oPeaUgvsHK4hhN7uKAndaTcoH3szrAdL_25g6UcQR/s640/_GER3439.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kilátás a kórházból</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A Muter megérkezett a szülés előtti héten, nem mondom, hogy én egy nagy alvó vagyok, de amit ő tud ahhoz képest én gyenge kezdő vagyok. Rögtön a megérkezése napján fent marad este 10-ig, kimentünk úszni, ez nagyjából egy 24 órás fentlétnek felelt meg, majd másnap időben kelt és a "<a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Jetlag">jet lag</a>"-et ezzel le is tudta... Kati néninek, Csilla anyukájának átírattuk a repjegyet, így ő is itt tudott lenni az ikrek világrajöttekor. Az egyedüli gonoszságnak a kora reggeli kezdés bizonyult - reggel 6-ra kellett menni -, mondjuk ez is inkább nekem gáz. Bent a kórházban készült ez a videó, kicsit szerencsém volt:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyqE7JL-Du4mV7oraK_wMCVP3zwptEhHMjA7aMIcVJzXQU4L2JgxmyIcQ2Fo5I65kn14RwEJWrJxktHkltPFw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br />
A papírok kitöltése nem okozott gondot a helyszínen, bár előtte próbáltam Neten keresztül, az nem jött össze. Amint befejeztem bejött az altatóorvos és végigkérdezett mindent, elmondta hogyan fog történni az érzéstelenítés, mit fog Csilla érezni, aláírtunk mindenféle jogi papírt, aztán uccu beöltöztem szkafanderbe és indultunk is a műtő felé. Na itt ért a nap meglepetése. Amikor beértünk a váró részbe, már ott volt egy épp akkor született pici, meg az apukája. A gyerek csont fehér, míg a fater tök fekete, tudod, az az igazi nagyon fekete. Nem számít, biztos fehér anyukája van. Kisvártatva kitolták a mutert, ha lehet még sötétebb árnyalatú a bőre, mint az apának. Hmmm... Lehet, hogy mégis egyenlőnek születünk? :-) Csillát betolták a műtőbe, aztán kisvártatva én is mehettem, ekkor már felnyitották a pocakot, Csilla keresztre feszítve, előtte nagy lepedő, rákötve mindenféle madzag, mit mondjak elég rémisztően nézett ki. Csilla be is volt tojva kicsit, egyből meg is fogtam a kezét. Aztán amikor már majdnem megjelent az első baba, akkor felálltam, így láttam a választó lepedő felett, hogy mi történik. Hát mit mondjak, furcsa egy érzés. Az egyik segédhentes egy acél kanállal tartotta a hasfalat, miközben Nóra egy rettenetesnek kinéző csipesszel megrepesztette a burkot, kiömlött a burokvíz amiben Kornélia majd kilenc hónapig úszkált, aztán egy valami izét cuppantott a fejére, azzal segítette ki a pici fejet, majd egy gyors mozdulattal ki is húzta az egész babát. Hát nem, nem gondoltam egyből, hogy ő a világ legszebb gyereke*, csapzottan, ázottan, véresen ott lógott Nóra kezében, de persze olyan érzés volt, amit nehéz leírni, én csak álltam ott és néztem ki bután a fejemből. A segédnéni megfogta a gyereket, aztán felemelte megmutatni Csillának, majd gyorsan el is vitték lepucolni, tisztába tenni. Nóra persze egyből a második gyerekkel kezdett foglalkozni és szerintem kevesebb, mint 2 perc alatt elővarázsolta Lilyt is. Ő nem sírt fel egyből, később kiderült egy kis víz ment a tüdejére**, ettől gyorsan megszabadították és próbálták mindkét gyereket a kezembe nyomni, de csak az egyiket tudtam tartani, mert a másik kezemmel Csillát fogtam, ő meg nem nagyon akarta elengedni a kezem, szegény nagyon rémült ábrázatot vágott, mert elkezdték összevarrni, ez meg nem éppen a legkellemesebb érzés, még akkor sem, ha deréktól lefelé elérzéstelenítették. A gyerekeket rövidesen kivitték a várakozó szobába, én pedig ott maradtam segíteni átrakni Csillát a betegszállító kocsira. Tisztára "Vészhelyzet" érzésem volt ahogy "egy-két-há"-ra átemeltük. Kint a váróban el kellett töltenünk egy kis időt, hogy ellenőrizzék minden rendben van-e Csillával, meg kellett várni amíg az érzéstelenítés hatása elkezd kiállni a lábából, csak ez után mehettünk át a szobánkba. A gyerekeket kis, modern (na jó, műanyag...) mózeskosárba tették, ebben toltuk át őket a lábadozó részbe, útközben zene szólt, kétszer ugyanaz, mint megtudtuk minden újszülöttnek jár egy kis dallam, az ikreknek természetesen egy-egy. Innentől kezdve ezen poénkodtunk, ha megszólalt a zene.<br />
Miben tévedtek a genetikusok? Korinak 6 ujj volt a jobb kezén, vagyis ő táltosnak született. Természetesen ez csak egy kis csökevény volt, elkötötték és pár nappal később leesett.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCGQvr0HIG0TkCYHhSs8l86LVk4Ch6f36GlsPLSmevfaUBguuWjcmxfrLAwxY1O9XrPjpVKvi5o-v1N0yOjy9RIKE3Zd7S_X31e9_I1GGarg5Mp18Wy80U1DZ8ihIaH-dX518221UF6D7Y/s1600/_GER3474.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCGQvr0HIG0TkCYHhSs8l86LVk4Ch6f36GlsPLSmevfaUBguuWjcmxfrLAwxY1O9XrPjpVKvi5o-v1N0yOjy9RIKE3Zd7S_X31e9_I1GGarg5Mp18Wy80U1DZ8ihIaH-dX518221UF6D7Y/s320/_GER3474.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szoba, ahol laktunk...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYHcaxx5ldjHrLzQjT7geZxwVwns6UjCHmOMoBe_XYB-DA3ZDCWIgOOYAu-6df3Q1eTqKMnQPMi5hHMFmFCu27yoARZv1cBL8HHn4HTO6UrvHtiSqNfLpGnt8f1UtoVEpMenYxA5C3ftKJ/s1600/_GER3477.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYHcaxx5ldjHrLzQjT7geZxwVwns6UjCHmOMoBe_XYB-DA3ZDCWIgOOYAu-6df3Q1eTqKMnQPMi5hHMFmFCu27yoARZv1cBL8HHn4HTO6UrvHtiSqNfLpGnt8f1UtoVEpMenYxA5C3ftKJ/s320/_GER3477.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">... másik irányban.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3QyzIHMKyw2a06IL7x4xGw1KStIYweyv0TWJMm9Q2t1A6sAT0SaARycqjqqtw0wvIASzoV10PsQ079ak43d_f15M84dpt2vHkYPT_vkuObGD3_nRpDvzcr5YVWB0npgCTS1B1wFmZQSHz/s1600/_GER3478.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3QyzIHMKyw2a06IL7x4xGw1KStIYweyv0TWJMm9Q2t1A6sAT0SaARycqjqqtw0wvIASzoV10PsQ079ak43d_f15M84dpt2vHkYPT_vkuObGD3_nRpDvzcr5YVWB0npgCTS1B1wFmZQSHz/s320/_GER3478.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez a varázságy.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Már nem emlékszem pontosan, hogy a váróban vagy még a szülőszobában kaptunk szalagokat, Csilla és én kettőt-kettőt, míg a babákat 4-4 szalaggal szerelték fel, számokkal ellátva ami az azonosítást szolgálja. Bármikor, ha visszahozták a babákat valahonnan, még akkor is, ha csak hallástesztre vitték őket ami 5 perc volt, ellenőrizték a számokat, vagy Csilla vagy az én karomon lévő szalagok alapján. A kórházban a biztonsági rendszer elég lazának tűnik, bárki bármikor szabadon mozoghat ki-be. Persze kiderült, a négyből az egyik szalag, amit a babákra tesznek a lopásgátló, valami rádiós rendszer van benne, és ha ki akarod vinni az épületből a babát, akkor hirtelen ott terem két fegyveres bácsi és megkérdik hova-hova? Persze egyből megjegyeztem, mi sem egyszerűbb, első lépésként levágom a szalagot és már mehetünk is. Válaszként néhány perccel később bejött az egyik nővérke a szokásos kedves mosollyal az arcán, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, de válaszra sem várva a babákat kezdte ellenőrizni. Aztán kijelentette, hogy le kell cserélni a szalagokat Lilyn, mert azt jelezte a rendszer, hogy nem ér hozzá a baba lábához a jeladó, vagyis a levágós ötlet nem működik... Ez minden esetre megnyugtató dolog.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfsOx9uz1LGvT7FDHsJFji3j0bfocU0P2rU6zXrQE_q55nksrPW3JvPfSYHEg32EFePA0-Rg2FPSRVJUF9AdaZEdJiUr3hs320m9T0LqtK5oSvvpY1Ufbnm4Kj96rgcKuVTq1DlVuUweTC/s1600/_GER3512.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfsOx9uz1LGvT7FDHsJFji3j0bfocU0P2rU6zXrQE_q55nksrPW3JvPfSYHEg32EFePA0-Rg2FPSRVJUF9AdaZEdJiUr3hs320m9T0LqtK5oSvvpY1Ufbnm4Kj96rgcKuVTq1DlVuUweTC/s320/_GER3512.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Természetesen a lopásgátló van kicsit eltakarva...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Gondolom láttad a "Bakancslista" című filmet? (Bucket list). Nos, ez nem két, hanem egyszemélyes szoba és mint később kiderült egy ötcsillagos szálloda szolgáltatásán is túltesz a kórház! Először is az ágy, amiben Csilla a következő pár napot töltötte egy "state-of-the-art" (na, ha erre tudsz valami jó fordítást, az jöhet!), kerekeken guruló, mindent tudó szerkezet. Ennek jó hasznát is veszik a kismamák, mert természetesen egy keresztben elvágott hasizom nem túl vicces dolog, nem árt, ha kényelmes a fekvés és könnyű ülő helyzetbe jönni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8mnRmnpQZ2UAAl8aX1LHYZ-IerprM98ydgOCk4iW2zjdCtBdSJCiVyAjc_dMVHa5JOp-sf9V_JzsNgyOhZtthk8JDF5WUGTppFz42qKEI0LWp3mBaZT4peO_AQNMJzJka1APkjuAUL_Yb/s1600/_GER3481.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8mnRmnpQZ2UAAl8aX1LHYZ-IerprM98ydgOCk4iW2zjdCtBdSJCiVyAjc_dMVHa5JOp-sf9V_JzsNgyOhZtthk8JDF5WUGTppFz42qKEI0LWp3mBaZT4peO_AQNMJzJka1APkjuAUL_Yb/s320/_GER3481.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mindent tud, amit egy ágynak tudnia kell...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Kisvártatva megérkezett Jennifer. Az összes nővérke vérprofi, de Jennifer különleges! Nem csak a legjobbak közé tartozik, hanem szíve is van a munkájához és mindig jutott ideje egy-két szót váltani bárkivel. (Mint később kiderült a felettünk lakó néni is ott szült, ő is áradozott róla...) Gyorsan elvégezte a papírmunkát, aztán mondta, hogy később majd jön a gyerekorvos és a "laktésönel konzultant", ez a foglalkozás nem tudom, hogy létezik-e otthon, én minden esetre nem tudom a nevét, de a szoptatással kapcsolatos feladatokra készít fel, illetve segít az első etetéseknél. Megmutatja hogy kell megfogni a cicit, hogy a gyerekek könnyen tudjanak enni, hozott egy pumpát, amivel a maradékot lehetett leszívni, ennek a mellel érintkező alkatrészeit természetesen meg is kaptuk amikor eljöttünk a kórházból. A nővérek rendszeresen bejöttek megnézni, hogy a kismamának van-e valami kívánsága, minden rendben van-e vele, szóval nagyon lehetett érezni a törődést. Csilla persze humoránál volt, legjobban a fekete nővérkék voltak vevők, az egyik meg is jegyezte nagy vigyorogva, hogy "I'm gonna like you, mama". (Azt, ahogy ők beszélnek nem igazán lehet papírra vetni, főleg nem magyarul, én minden esetre nagyon bírom a kiejtésüket.) Az első néhány óra után nyugalmasabbá vált az éltet, a babákat éjszakára elvitték, hogy Csilla tudjon aludni. Természetesen neki ez nem annyira ment, apa viszont istenieket aludt, Csilla ennek ellenére (vagy pont ezért?) nagyon örült, hogy ott voltam, mert bármikor tudtam neki segíteni. Meg kell mondjam, kicsit feleslegesnek is éreztem magam, mert minden annyira flottul ment, olyan jó volt a kiszolgálás, hogy szinte semmit nem csináltam, ezért duplán örültem, amikor kézbe vehettem a babákat vagy kaptam valami feladatot. Szerencsére annyira közel lakunk a kórházhoz, hogy a nagymamákat tudtuk ugrasztani, ha valamire szükség volt, még a születés napján be is jöttek Aiyival egyetemben, hoztak kaját, mert az ugye nekem nem járt csak Csillának. A harmadik nap mentem el kicsit hosszabb időre, el kellett hozni a kocsit, mert karosszériásnál volt, gondoltam majd jól haza tudjuk vinni a babákat a kocsival. Hát ebből nem lett semmi, mert olyan erős maradt a festékszag a kocsiban, hogy úgy döntöttünk inkább megkérjük a Mutert, tolja haza a őket.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKxwrl4LFZxLT1tJZwRt781Gj1CDACRlA0y6UUoaxqcxg9Jwbzvyh_ox5Yp4zscSMtK6wEs49FSrmS-3fKa9KXbW6wL-zPW6WBChygTyQUPL_oyCL7S8G87ehW8H8Rj24Hfftj6Idq73si/s1600/_GER3470.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKxwrl4LFZxLT1tJZwRt781Gj1CDACRlA0y6UUoaxqcxg9Jwbzvyh_ox5Yp4zscSMtK6wEs49FSrmS-3fKa9KXbW6wL-zPW6WBChygTyQUPL_oyCL7S8G87ehW8H8Rj24Hfftj6Idq73si/s640/_GER3470.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Charlotte éjszaka a kórházból</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Csütörtökön aztán Jennifer már nem dolgozott, helyette egy fiatal, nagyon amerikai lány jött, és bár ő is nagyon profin végezte a dolgát, Csilla nem szerette, mert minden máz volt rajta és kicsit úgy éreztük csak az a lényeg, hogy letudja a feladatait, ráadásul nem igazán mérte fel mire is van szükségünk. Kötelező megnéznie minden új szülőnek egy videót, PURPLE a címe, természetesen jól hangzó rövidítés, de ez nekünk megvan itthon is, el is kezdtük nézni, nekem annyira nem tetszett, mondtam is Csillának még itthon, ezt inkább hanyagoljuk. Nos a néni ezt akarta megnézetni velünk. Gondolom valami olyasmi, mint Dr Karp, csak először szülők beszélnek az első pár hónap nehézségeiről. Állítólag előfordul, hogy a gyerek annyira sír, a szülők pedig nem tudják lenyugtatni, aztán a végén megrázzák a gyereket, hátha attól megjavul, állítólag még halálesetet is előfordult ebből... Na ennél a pontnál azt mondtam Csillának, ezt vegyük ki nagyon gyorsan, mert kezdett idegesíteni. Mint ilyenkor lenni szokott nem tudtam leállítani a videót, illetve ha leállt, akkor a tv ezerrel sistergett, mert nem volt bemeneti jel, ettől aztán Csilla is kezdett kiakadni, ez a része nem sikerült nagyon vidámra az ott tartózkodásunknak... Miután végül elhárítottuk a problémát, a kedélyek lenyugodtak, Csilla mondott valamit, amivel nem egészen értettem egyet, mondtam is neki, ha nem hagyja abba, akkor "megrázom". Na persze röhögés ezerrel, szegény csak annyit tudott mondani: "hülye, marha!", és nagyon fogta a pocakját.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyveG_EuZtKC6eIfMAqKuw89qMMCazAvmmUh0FTsKHa25XF1h_-qLZ3lv3RddnCysWHmutq6JlGPSPp80uYje-Iz_-8XsjLayZDyihqU9qePuKIHQhM2drVNcqHsWCl3IkUwvHbV8H4s57/s1600/_GER3443.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyveG_EuZtKC6eIfMAqKuw89qMMCazAvmmUh0FTsKHa25XF1h_-qLZ3lv3RddnCysWHmutq6JlGPSPp80uYje-Iz_-8XsjLayZDyihqU9qePuKIHQhM2drVNcqHsWCl3IkUwvHbV8H4s57/s320/_GER3443.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kórházi látképek</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqGhUgKabxYOOt1zw8jsPzuF0cK5S9FsFI5eedVePRU-1A-JINQYuYvPA5yyZC681sfOZb7USU-oAQ1I3SPW6LuBD2i6E-owCl2kKxKAi2wpJ8pyxiXwfeg5Lh79R8TZ-TOqRkuwcac9Np/s1600/_GER3445.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqGhUgKabxYOOt1zw8jsPzuF0cK5S9FsFI5eedVePRU-1A-JINQYuYvPA5yyZC681sfOZb7USU-oAQ1I3SPW6LuBD2i6E-owCl2kKxKAi2wpJ8pyxiXwfeg5Lh79R8TZ-TOqRkuwcac9Np/s320/_GER3445.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL4XVYF99yc9-qwWJdo0elHFBie-KekJ0EQHYhZr4BI3GdWNVk8mr8F0t_V0NMMcpE-C6O1IbgX4WdzL9ryXq2CL34DldHLENbhFyVJzttob0Pnus8qcjAxagyVV9Jsn-xuQlPi2uSbmiH/s1600/_GER3448.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL4XVYF99yc9-qwWJdo0elHFBie-KekJ0EQHYhZr4BI3GdWNVk8mr8F0t_V0NMMcpE-C6O1IbgX4WdzL9ryXq2CL34DldHLENbhFyVJzttob0Pnus8qcjAxagyVV9Jsn-xuQlPi2uSbmiH/s320/_GER3448.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Azt eddig nem mondtam, de Nóra minden reggel meglátogatott minket, megnézte a sebet, megbeszéltünk minden apró részletet, hogyan fog alakulni az első pár hónap, aztán csütörtök reggel kérdezte haza akarunk-e menni, természetesen igennel válaszoltunk. Délután hazamentem, összeszedtem a kocsit, babakocsit, Mutert, aztán uccu vissza. Minden rendben is lett volna, csak a babakocsit nem raktam be, ezért anyut kiraktam, gyorsan haza ismét, babakocsi most már tényleg berak, aztán robogás befelé. Mintegy igazi kispapa, pedig nem is szülni mentünk... Csillával ketten hazaautóztunk, a nagymama pedig csak pár perccel érkezett később haza. Hát mit mondjak, nagyon jó érzés itthon lenni a picikkel. A következő vicces dologra sem kellett sokáig várni, mert Csilla elkezdte összeszerelni a pumpát. Bent a kórházban ez úgy működött, hogy kézzel tartotta a tölcséreket a cicire, de nekünk egy nagyon menő rendszerünk van, ami tartja a tölcséreket. Úgy kell elképzelni, hogy van ez a tölcsér, illeszkedik a cicire, rászerelve egy tartály, ide csöpög bele a tej és a tartály tetejéből jön ki egy cső, ami a gépre van csatlakoztatva, nos mindezt lényegében egy lukas melltartó rögzíti. Igen, elég Mad Max, szado-mazó hangulatot idéz, Csilla egyből kijelentette: erről nem készíthetek fotót. Természetesen hasznos dolog, mert eltart egy ideig, ezalatt legalább tud mással is foglalkozni.<br />
Másnap be kellett mennünk a gyerekorvoshoz ellenőrzésre. Ez megint egy olyan mesebeli hely, gyönyörű új épület, kedves emberek, otthoni szemmel hihetetlen és minden flottul megy. Illetve majdnem, mert az előző héten telepítettek új számítógépes nyilvántartó rendszert, amit a nővérke még nem igazán tudott kezelni, kért is segítséget. Aztán gyerekeket egyesével le kellett vetkőztetni és megmérték a súlyukat. Itt kell megjegyezzem, a fiús szülők történetei a szembepisilésről nem olyan dolog, amit kisajátíthatnak, a jányok mindketten szépen lepisilték a mérleget, bemutatva, hogy nunival és éppoly magasra lehet pisilni, mint fütyivel. Fontos feladatként még vért vettek a sárgaság ellenőrzésére. Kicsit meglepődtem, nem tudtam, hogy az ilyen pici babáknak a sarkából veszik (csepegtetik) a vért. Már most látszik a különbség a kétpetéjűek között, Lilykémet nem érdekelte az egész, még csak meg sem nyikkant, Kori azonban hangos nemtetszését fejezte ki, igaz nem tartott sokáig. Ezt az ellenőrzést 2 nap múlva meg kellett ismételni, ekkor már a Muterrel mentem had gyönyörködjön a rendelőben.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiMb7DRt-SYSz5FL6c3ZoOX1wGNjOvr7pDuEOW4oX4Nn2J67H1X4alXYf6a3uzvHoOBiYXn_vrAB9ErUTwyikSkxBtcs6u1OgxgrwmnOjdxkEx7ghgZHIGrU90rsiBKb72sBauKATQdD-2/s1600/_GER3418.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiMb7DRt-SYSz5FL6c3ZoOX1wGNjOvr7pDuEOW4oX4Nn2J67H1X4alXYf6a3uzvHoOBiYXn_vrAB9ErUTwyikSkxBtcs6u1OgxgrwmnOjdxkEx7ghgZHIGrU90rsiBKb72sBauKATQdD-2/s320/_GER3418.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagymamák csatasorban</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNywGK_F_-YzSxWFmBUX_oy_yp2K_48ZQ50Q1F3Wzg51XU737Y808uxUzkNPRYWJj-9o_kZvmR7ZBQhwMVwShUQkq4N10GMJCPl7dNcNdidWjb8vViXzHLN9277b9uLTggxifsYIwqqBWT/s1600/_GER3503.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNywGK_F_-YzSxWFmBUX_oy_yp2K_48ZQ50Q1F3Wzg51XU737Y808uxUzkNPRYWJj-9o_kZvmR7ZBQhwMVwShUQkq4N10GMJCPl7dNcNdidWjb8vViXzHLN9277b9uLTggxifsYIwqqBWT/s320/_GER3503.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az a bizonyos mózeskosár</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Összegezve a tapasztaltakat el kell mondjam ez az első olyan alkalom, hogy úgy érzem Magyarország ezt a szintet sosem fogja elérni. Igen, itt szinte kizárólag a pénzről van szó. Pár kép a környezetről talán meggyőz, hogy itt nem kispályán fociznak, ha kórházról van szó. OK, azt meg kell jegyezzem Csilla szerint az itteni kórház/ellátás lényegesen jobb volt, mint New Yorkban. Persze ha már a piszkos anyagiaknál tartunk, akkor említsem meg miként távoztunk a kórházból. Egy nővérke bejött és nagyon kedvesen megkérdezte, hogy mivel akarunk fizetni, hitelkártyával vagy csekkel? Akkor talán 1500 dollárt csengessünk le, és persze nem voltak szívbajosak, 11-ig kell kijelentkezni a kórházból, nekünk ez nem jött össze, mert még valami miatt bent kellett maradni pár órával tovább és minden lelkifurdalás nélkül az aznapot leszámlázták, ráadásul az úgynevezett receiving blanket-et (ebbe csomagolják bele először a babákat) nem hozhattuk haza, merthogy szoros a költségvetés... Hivatalosan. :-). Ne feledjük, nekünk van biztosításunk, így amit fizettünk, az a "co payment", vagyis a 300 forintos vizitdíj. Ez kicsit több, mint 300 000 forint, 10%-a az egész összegnek, vagyis a biztosító mintegy 15 000 dodót utalt a kórháznak. Nos anélkül, hogy hülye politikai vitába akarnék keveredni, elég magabiztosan kijelenthetem: ennyi pénzből otthon is bárki tudna egészségügyet csinálni és összehasonlítva a 300 forintos vizitdíj kicsit viccnek tűnik... Persze, tudom, életszínvonal, pénz stb, nem vitázni akarok, csak bemutatni, hogy itt bizonyos dolgok mennyire másként mennek, mint otthon.<br />
Még egy kis szakmai ártalom... A szobában látható egy számítógépes konzol üresen. Nem rég vezettek be egy új rendszert, ez annak volt része. Senki nem erőlteti a leszerelését, jó helyen van az ott, az új rendszert sem zavarja. Az új viszont nagyon csiri-biri! Csak notebookokat használnak, ezeket rászerelték egy gurítható állványra, az állvány lábazatában akkumulátorral. A nővérke ezt mindig magával tologatja, tartozik hozzá egy vezeték nélküli vonalkódolvasó. Minden alkalommal, amikor gyógyszert adnak, akkor megkérdezik a személyes adataidat, majd a bemondás után a gyógyszert a nővér előtt el kell fogyasztani. A gyógyszer kiosztásakor leolvassák a vonalkódot, ezzel nem csak dokumentálják a beszedett gyógyszereket, hanem a számlázási adatokat is karbantartják. Igen, nagyon tetszett ez is...<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1YZ9Cg9AtZqGNEufVEACixvimcvCtRe9E3DwS0VGDigfKqElMU3PesKg3QhqMKntgJhHdINcWa5FLBZuxxXDsm5FsxQMs5TD7puHLoznWhwAvZMSCf7Sp0X9tJ1qzwq9YQ5AEXo5Si3bh/s1600/_GER3472.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1YZ9Cg9AtZqGNEufVEACixvimcvCtRe9E3DwS0VGDigfKqElMU3PesKg3QhqMKntgJhHdINcWa5FLBZuxxXDsm5FsxQMs5TD7puHLoznWhwAvZMSCf7Sp0X9tJ1qzwq9YQ5AEXo5Si3bh/s320/_GER3472.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Új...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl5lR0aHwGSjkcAtrw14xz9xbfVyAJT71wVw6k7kE8VODhm8Ki5V17PMAILCtR5y7wPOU0u3gmIDUMLr6nh-5nqxmbx8IYD1ZkyElS5c36jSf-aoUdwsMak6FFXA3dJGVqgnz14H5KHOV1/s1600/_GER3480.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl5lR0aHwGSjkcAtrw14xz9xbfVyAJT71wVw6k7kE8VODhm8Ki5V17PMAILCtR5y7wPOU0u3gmIDUMLr6nh-5nqxmbx8IYD1ZkyElS5c36jSf-aoUdwsMak6FFXA3dJGVqgnz14H5KHOV1/s320/_GER3480.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...régi</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
* Amikor már kint voltunk a szobában, természetesen beugrott a "nagy szőrös fül" vicc: Akkoriban még nem volt apás szülés, kispapa kint várakozik a kezét tördelve amikor megjelenik a doktor és mondja, hogy be lehet, menni megnézni a babát, csak van egy kis baj, mert a gyerek karok nélkül született. Emberünk elgondolkodik, majd megszólal, nem baj, legfeljebb futó lesz, nem hegedűművész. A doki erre folyatja, háát, lábai sincsenek... Fickó kicsit elfehéredik, de derekasan helytáll, nem baj, mégiscsak az én gyerekem. Mire a doki, tudja apuka ő egy nagy szőrös fül... Apuka bemegy, odahajol a fülhöz és elkezd neki beszélni: nem baj kisfiam, majd mi megmutatjuk a világnak... Mire a doki mögüle: kár hozzá beszélni, süket...<br />
<br />
** Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy a /Természet mennyire pengén fejlesztette ki az élőlényeket/Jóisten milyen tökéletesen alkotta meg az élőlényeket/. (A helyesnek tartott értelmezés aláhúzandó.) Láttunk egy Nat Geo filmet "A méhben" címmel. A sok kis kütyü közül talán a köldökzsinór a legpengébb, vagyis nekem az tetszik a legjobban. Lényegében akkor is szállítja a kaját, ha csomót kötsz rá! A másik nagy varázslat a magzatburok: 2 sejt vastag és gyakorlatilag elszakíthatatlan, vagyis minden a kisklampó egészséges fejlődésének, biztonságának van alárendelve. Az egészet csak azért hoztam fel, mert a szülőcsatornán való átnyomulásnak azért megvan a maga fontos szerepe: a baba összepréselődik, ezért a tüdejéből kijön minden folyadék és voálá, Lilykém felsírt volna azonnal... Ki van ez találva. Monnyuk volt ideje a törzsfejlődésnek kikísérleteznie...<br />
<br />
<b>Frissítés</b>:<br />
A "Karp-módszer" működik! 2 perccel ezelőtt altattam el Korit, már vagy 3 órája nyűglődött, hol evett egy kicsit, hol visított, akármit csináltam, nem működött. Aztán azt gondoltam, miért nem csinálnám pont úgy, ahogy Dr Karp tanácsolja? Szépen betekertem, félig hasra a karomra és susogás. Úgy fél perc után elhallgatott, újabb 2 perc és már aludt is.</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-32355311997561657452013-07-02T23:08:00.003-04:002013-07-02T23:08:29.315-04:00Megint találós kérdés Mi ez?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI8iAWScHq8gJgzfivxlQ31IMlKiY8agt5t4YZqln2pfdVCJVScv5aTEfodZncHyPRiRYphBBMEei-lD8RcGOqHEdQXoq-c87NG-jONQ8A8fmC12Di0Rg8a_Yj_dU6LItXvk7MLABEXuz4/s570/Reef-Fanning-Sandal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="155" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI8iAWScHq8gJgzfivxlQ31IMlKiY8agt5t4YZqln2pfdVCJVScv5aTEfodZncHyPRiRYphBBMEei-lD8RcGOqHEdQXoq-c87NG-jONQ8A8fmC12Di0Rg8a_Yj_dU6LItXvk7MLABEXuz4/s320/Reef-Fanning-Sandal.jpg" width="320" /></a></div>
A megfejtések jöhetnek hozzászólásként is...<br /><br />Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-59564633884218939212013-06-10T00:18:00.000-04:002013-06-12T00:44:09.912-04:00Szösszenetek<div style="text-align: justify;">
Upsz, már több, mint fél éve nem írtam... Nem azért, mintha nem lenne miről, bár semmi eget verő nem történt, csak kis ez, kis az. A legnagyobb hír, hogy ikreket várunk, július közepén érkeznek, ez majd nyilván jó lehetőséget ad, hogy az itteni kórházi dolgokba kicsit jobb betekintésem legyen. Ez a bejegyzés azonban azt hiszem kicsit összevissza lesz...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel már több, mint egy éve lakunk itt, ezért rendes brit alattvalóhoz hűen talán kezdjük az időjárással. Miután jóval délebbre vagyunk, mint Budapest, a tenger sincs közel, ezért itt viszonylag békés az időjárás, de melegebb és sokkal párásabb a levegő. Annak ellenére, hogy rengeteg a napsütés, több eső is hull, mint Londonban. Ez úgy jön össze, hogy kb két állású az eső: vagy ömlik, mintha dézsából öntenék, vagy semmi. Az öntés dolog viszont néha akár 2 napig is eltart, ami komoly gondokat tud okozni, özönvíz formájában. Aztán eláll az eső, negyed óra után kisüt a nap és mint ha mi sem történt volna visszatér a nyár. A tél mondjuk még magyar szemmel is csak viccnek fogható fel, összesen kettő alkalommal sikerült fagy pont alatt hőmérséklettel találkozni, igaz egyszer esett a hó és egy egész napig megmarad. Erről azt mondták az itteniek, hogy az utóbbi 10 év leghidegebb tele volt. Jó alkalmat adott hóember építésre. Azért kár, hogy nincs komolyabb tél, mert nyáron sem ronda a környék, de a hóval valami hihetetlenül jól néz ki minden. (Jó képet természetesen nem sikerül készítenem...) A legszebb időszak természetesen az ősz, igazi, hosszan tartó vénasszonyok nyara volt, nagyon kellemes idővel. Keveset esett és reggelente ideálisak a viszonyok a kertben kávézni. Nyáron mindez nem annyira vonzó, mert olyan meleg van, hogy percek alatt leizzad az ember. Mondjuk egész évben bicajjal jártam dolgozni, az esővel egy-két alkalomtól eltekintve szerencsém volt, 9 előtt mindig volt 5 perc esőszünet, összesen vagy 3 alkalommal kellett Csillát megkérnem, hogy vigyen be dolgozni.<br />
<br />
A következő téma egy hirdetéssel kapcsolatos. Lényegében két "levlistán" tartom a kapcsolatot haverokkal, kollégákkal, az elsőn bicajozós témák, a másikon szinte bármi, a cicis néniktől kezdve a repcsis képeken keresztül számítógépes dolgokig minden előfordul. Legutóbb egy amerikai, helyi hirdetésekről szóló gyűjtemény érkezett. Katasztrófa, de azért jót lehet rajta röhögni, meg kigúnyolni az amerikaiakat. Aztán a borotváson kicsit elgondolkodtam. Az ajánlat havi 1 azaz egy dollár, kapsz érte 4 db dupla pengés borotva fejet és az első alkalommal még egy nyelet is. Addig-addig nézegettem az oldalt, amíg úgy döntöttem, hogy megkockáztatok 6 dollárt. Azért nem egyet, mert belehúztam és a 4 pengés változatra neveztem be.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/ZUG9qYTJMsI?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
A meggyőző reklám...</div>
<br />
Szokás szerint utólag kezdtem kicsit még okoskodni és turkálni a neten, és találtam pár cikket. Ez itt a cég, amelyik előállítja a pengéket:<br />
<a href="http://www.dorcousa.com/">http://www.dorcousa.com/</a><br />
És két vélemény: <br />
<a href="http://www.jonathoncolman.org/2012/12/03/dollar-shave-club-the-unboxing-experience-is-fing-great/">http://www.jonathoncolman.org/2012/12/03/dollar-shave-club-the-unboxing-experience-is-fing-great/</a><br />
<a href="http://www.smartmoney.com/spend/family-money/does-dollar-shave-really-save-1334930885394/">http://www.smartmoney.com/spend/family-money/does-dollar-shave-really-save-1334930885394/</a><br />
Az egyik azt írja, hogy lassan szállítanak. Esetemben ezzel nem volt semmi baj, igaz, a postázásról a szokásokkal ellentétben nem kaptam értesítést, de elég hamar megérkezett a cucc. A nyél teljesen rendben van, a 4 pengés fej viszont olyan jól van kialakítva, hogy már ránézésre is bizalom keltő, ugyanis a legtöbb fejjel az a baj, hogy a pengék tartását úgy alakítják ki, hogy a levágott szőr nem tud kényelmesen távozni, ezért hamar eltömődnek. Ezzel ilyen baj nincs, teljesen nyitott. Már csak azt kellett megtudnom, hogy mennyire használható a penge. Szerencsére jó szőrös vagyok, ezért szinte bármikor van mit borotválni... Elő az új eszköz, és lássatok csodát, a reklámnak megfelelően kib...tt jó! Azóta már 4x használtam ugyanazt a darabot és még mindig elég éles, tehát az éltartósságával sincs baj és jelentősen olcsóbb, mint a Gilette pengék. A Gilette-től már csak azért is kiütéseket kapok, mert szinte csak ezt az egy márkát lehet kapni a boltokban...<br />
<br />
Tudtommal ha a távolba szakadt hazánkfiait megkérdezik mi hiányzik a legjobban, akkor szinte gondolkodás nélkül rávágják, hogy a Túró Rudi. Vannak olyan dolgok, amik viszont bazira nem hiányoznak... Az említett másik "levlistán" olyan srácokkal levelezek, akikkel 1000 éve ismerjük egymást, sok mindent csináltunk együtt, ezért aztán laza a hangulat. Néha kicsit túl laza is... Folyamatosan megy a nyígás és a nyekergés, soha semmi nem jó, semmihez nincs egy jó szavuk sem, bár ez csak az otthon levőkre érvényes! Nem tudom, hogy ez miért van, de hogy őszinte legyek ez a hozzáállás egy kicsit sem hiányzik. Lehet persze az amerikaiakra azt mondani, hogy felszínesek és csak ál-mosoly van az arcukon, de mégis sokkal jobb érzés egy mosolygó arccal beszélgetni, mint egy állandó világfájdalmas ábrázattal. Persze, tudom, hogy otthon sokkal rosszabb, mint itt, sokkal nehezebb kijönni a léből, de ez a tragikus mizéria nem teszi sem könnyebbé, sem jobbá a dolgokat.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-77789357641136087002013-05-21T01:08:00.001-04:002013-06-09T23:33:18.600-04:00Találós kérdés x<div style="text-align: justify;">
Iiiigen, igen, már ezer éve írtam utoljára, és most is csak egy találós kérdésre futja... Igaz már dolgozom egy bejegyzésen, de még nem értem a végére, viszont aludni kéne menni, szóval csak ennyi jött össze. A találós kérdés a szokásos: mi ez? Megfejtés a következő bejegyzésben lesz...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1YLSynOtassxtxfjub8XgNUBBgTdlvWORHqEvxbHRFqBUtNnC-bDNHIsPWZwCMiGWhtLUDVANumEQkmoQStjNx8zs43EEtH-48_M-8DOz5MMiLnAtn8RuEnf8oPkl9KdDXgw8ARk41U92/s1600/tk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1YLSynOtassxtxfjub8XgNUBBgTdlvWORHqEvxbHRFqBUtNnC-bDNHIsPWZwCMiGWhtLUDVANumEQkmoQStjNx8zs43EEtH-48_M-8DOz5MMiLnAtn8RuEnf8oPkl9KdDXgw8ARk41U92/s400/tk.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tibi, neked nem ér találgatni!<br />
<br />
A gyenge érdeklődésre való tekintettel hagyom még pár napig, hátha jön még tipp...<br />
<br />
Úgy hiszem nem lehet tovább feszíteni a húrt, mielőtt valaki fejbe ver, inkább elmondom a megoldást. Szóval ez egy zoknifelhúzó készülék, íme a működése:<br />
1. lépésként felhúzod a zoknit, mintha a lábadra tennéd, csak hát kényelmesebb, mert nem kell lehajolni:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVELbxAtrPSUlmkN3EUSO_VdZZm2jGUzty3MXXY2-OIGvZoJKviv41uJH3G4_gTcBJrSE7LjuCOnONQrEDUN38L3wDVK1PEH6vk-PWwdKwXwumUdL7mskDCw6n5w6Wh6LjQipWh2S1u7Ri/s1600/_GER2981.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVELbxAtrPSUlmkN3EUSO_VdZZm2jGUzty3MXXY2-OIGvZoJKviv41uJH3G4_gTcBJrSE7LjuCOnONQrEDUN38L3wDVK1PEH6vk-PWwdKwXwumUdL7mskDCw6n5w6Wh6LjQipWh2S1u7Ri/s320/_GER2981.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
2. Aztán beilleszted a lábfejedet:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtrtczp50yR5xeWWU5ne4dJQv0qx9-qV9F271fUfeZIYOQTbyhPDVX5c5qF74UiWZhFeFkskqWPUxDznJEzu2eV63tyfzZiJ6b9oGLkg9H7CeGrfp3jTqzVp35iG5HAnMl7ym0EPP_Chsc/s1600/_GER2982.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtrtczp50yR5xeWWU5ne4dJQv0qx9-qV9F271fUfeZIYOQTbyhPDVX5c5qF74UiWZhFeFkskqWPUxDznJEzu2eV63tyfzZiJ6b9oGLkg9H7CeGrfp3jTqzVp35iG5HAnMl7ym0EPP_Chsc/s320/_GER2982.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
3. A madzag segítségével szépen elkezded felhúzni: <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo-VpkND8xbHiJ7JmLW4kfz0P6y_Ccw70vZ57gkhR5ztQNYsYfTI7fWK5qabpQMwCJBaC0GiSD0iHyKAYbH1v9xs4mu69Ul5UrnYckcDAoouIaNU6LbhtK9htNgWdF4KSRT8EodY7Z7EjX/s1600/_GER2983.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo-VpkND8xbHiJ7JmLW4kfz0P6y_Ccw70vZ57gkhR5ztQNYsYfTI7fWK5qabpQMwCJBaC0GiSD0iHyKAYbH1v9xs4mu69Ul5UrnYckcDAoouIaNU6LbhtK9htNgWdF4KSRT8EodY7Z7EjX/s320/_GER2983.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
4. És csak húzod tovább:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUnDstaL9GL419IskhsK1c7acJui6Yub4vlRu72B1JYAdpgoNIZshtOnJgoPBAL8FvZJgoJBGIWrsVIFcK_4dA_FmwD5Q3c7AxuIiDyeZUxJZIXsv-XfPVYun_yBf9ros9-2d73nPxz0eM/s1600/_GER2984.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUnDstaL9GL419IskhsK1c7acJui6Yub4vlRu72B1JYAdpgoNIZshtOnJgoPBAL8FvZJgoJBGIWrsVIFcK_4dA_FmwD5Q3c7AxuIiDyeZUxJZIXsv-XfPVYun_yBf9ros9-2d73nPxz0eM/s320/_GER2984.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Most persze egyből lehet beszólni, hogy az amcsik milyen lusták, de ez kifejezetten egészségügyi gép, de vicces módon Csilla egy betegétől kapta. Na most a nagy pocakja mellett ez most kifejezetten jól jön, kismamáknak ideális, bár eredetileg nem nekik találták ki. Amerika szerintem az ilyesmiben kifejezetten jó, minden marhaságot kitalálnak, ezek között persze vannak nagyon hasznos dolgok is. Ezt a gépet egyébként akkor is nagyon jól lehet használni, ha valamilyen oknál fogva két zoknit akarsz egymásra húzni, mert olyan szépen körbe öleli a zoknit, és egyenletesen eltartja a lábfejedtől felhúzás közben, hogy emiatt aztán az elsőként felhúzott zokni nem fog összegyűrődni. </div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-65615316329411021522012-09-25T00:59:00.000-04:002012-09-25T01:00:26.609-04:00Pumák az Óriások ellen<div style="text-align: justify;">
<br />
Azt hiszem senki előtt nem titok, hogy Amerikában a sport fontos dolog, de a hétköznapokban a 4 nagy amerikai csapat-sportág viszi a pálmát, mondhatnám azt is, hogy ők fújják a passzátszelet. Ezek négyen az amerikai football, baseball, kosárlabda és jégkorong, kb ebben a fontossági, vagy talán népszerűségi sorrendben. Meglepő módon az amerikai fociban játsszák a csapatok messze a legkevesebb mérkőzést, de ennek érthető okai vannak: a leginkább sérülésveszélyes sportág a négyből, egy csapat az alap-szakaszban mindössze 16 meccset játszik. A játék tulképp egyszerű: az egyik csapat támad, a másik védekezik. A támadás úgy történik, hogy leteszik a tojást a földre, a center feladja a labdát az irányítónak, és megpróbálják előrébb cipelni a bőrt. Négy próbálkozásból legalább 10 yardot (tudod, az amcsik bénák, nem tudnak 10 m-t menni, megelégszenek 10 yarddal...) kell előrehaladni, ha ez nem jön össze, akkor jöhet az ellenfél. Addig megy a támadás, amíg a célterületre nem viszik a labdát, vagy el nem veszi az ellenség. A többi szabály csak sallang, hogy ne legyen olyan egyszerű a játék. Pont úgy 11-en játsszák, mint a rendes focit. Hogy miért kezdek már megint erről dumálni? Mert ma kint voltunk a kollégákkal a Carolina Panthers - New York Giants meccsen, életem első foci összecsapásán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBhqpX8f2k7OH4jHTUdPmTv2e2S6yhVvHdZ1XCZQFuvYlT0YiLAJmFvYBW_XTvrC2ZmF325QnxcAhGUtUt0Uu9slhLXbbslrDt-buJ_2ZPlHjyuXsWGG1uZZTGewYnCc1mjd_19TReE2pm/s1600/James.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBhqpX8f2k7OH4jHTUdPmTv2e2S6yhVvHdZ1XCZQFuvYlT0YiLAJmFvYBW_XTvrC2ZmF325QnxcAhGUtUt0Uu9slhLXbbslrDt-buJ_2ZPlHjyuXsWGG1uZZTGewYnCc1mjd_19TReE2pm/s200/James.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dzsémsz</td></tr>
</tbody></table>
Mielőtt rátérnénk az eseményre, ejtsünk pár szót magáról a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_futball">sportról</a>, hogy mi benne a jó, miért szeretik ennyire az amcsik. Szerintem nagyon egyszerű a válasz, ez a sportág pont olyan, mint egy csata, egy ütközet, azt meg tudjuk, hogy itt a katonásdit nagyon szeretik. Az amerikai foci természetesen rokon a rögbivel és az ausztál focival, valamint távolabbi kapcsolatban van a rendes focival. A tojás labda előbb említett feladása úgy történik, hogy a két csapat feláll <a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/11/US_Navy_031230-N-6213R-507_The_Navy_defensive_line_and_Texas_Tech_offensive_line_square_off_prior_to_a_snap_in_the_EV1.Net_Houston_Bowl_at_Reliant_Stadium_in_Houston%2C_Texas.jpg">egymással szemben</a>, középen a lasztival, aztán amikor a labda elhagyja a földed, akkor a két csapat egymásnak esik. A képen látható srácok a "védő", illetve "támadófal" tagjai, ők nagydarab, erős figurák és meglehetősen agresszívek is. A védőfal tagjai megpróbálják az irányítót elkapni, mielőtt passzolni tudna. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldogok és persze jöhet a vitustánc. Egy jó csapat irányítóját nehéz elkapni, mert egyrészt a támadófal jól védi, ügyesen a "zsebben" tartják az irányítót, aki ezalatt ki tudja választani, hogy melyik "wide receivernek" vagyis "szélső elkapónak" passzolja előre a lasztit. Az irányító srácok természetesen elég pontosan tudják hajigálni a labdát, hiszen az elkapók teljes erőből futnak és az ő kezükbe kell varázsolni a tojást. A leghosszabb passz a levegőben 80 m fölötti (pontos adatot sajna nem találtam, mert ők nem így mérik, hanem az elkapás utáni futással együtt...), ami azért nem semmi, ha belegondolsz, hogy ez tulképp egy ilyen hosszú célba dobás volt... Néha persze nem hosszasan passzol, hanem valamelyik barátjának adja a labdát, aki mögötte helyezkedik el a feladás pillanatában. Én ezeket a játékokat általában nem csípem, mert leginkább azzal végződnek, hogy a védekező csapat sitty-sutty földre nyomja a delikvenst, kicsit mindig olyan eszetlen, fejjel a falnak taktika érzésem.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1S2s1obqBMBjqcwFzJJtxA3AcTzoQuxjogDKVp9tpMWmxzBWMSh4AcvIOWFEJfiC81vEEs49VTUwr0pTeck3gQ6EXqQR6KoFHFC543HYSBvEoJDL4mTzmtfMaYLMDUe_3RaKairpZ0Kio/s1600/kez_a_kezben.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1S2s1obqBMBjqcwFzJJtxA3AcTzoQuxjogDKVp9tpMWmxzBWMSh4AcvIOWFEJfiC81vEEs49VTUwr0pTeck3gQ6EXqQR6KoFHFC543HYSBvEoJDL4mTzmtfMaYLMDUe_3RaKairpZ0Kio/s200/kez_a_kezben.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A srác Panthers mezben, míg a lány Giants pólóban mosolyog</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamaZDtbYC4IdAficLBEIkzCBKg49HlEbTiHO_aMiYCQEux3SJG5ScIBNKCUOGAAesNMtGVvDPzj-J4N8gfuPnYyyUzaQ5RbsK7a8le0pG8yN9KfK-RbbJlduJcuOAxGKr3DvM1XL-nfuM/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00322.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgamaZDtbYC4IdAficLBEIkzCBKg49HlEbTiHO_aMiYCQEux3SJG5ScIBNKCUOGAAesNMtGVvDPzj-J4N8gfuPnYyyUzaQ5RbsK7a8le0pG8yN9KfK-RbbJlduJcuOAxGKr3DvM1XL-nfuM/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00322.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A stadion bejárata</td></tr>
</tbody></table>
Persze, amikor összejön, akkor nagyon látványos is tud lenni az ilyen "futó játék". Szóval az irányító kétség kívül a legfontosabb játékos, de mindenkinek megvan a maga szerepe és adott esetben eldöntheti a meccset. Az elmített szélső elkapók például szintén nagyon fontosak, hiszen nekik lehet jó hosszan előre passzolni a labdát, ezzel nagy területeket szerezve. Nekik illik 10 körül futni a százat labdával a kézben és persze ha feléjük megy a bogyó, akkor háttal, oldalt, fejjel lefelé és estében is egy kézzel el kell tudni kapni a labdát, majd nem elejteni. Nem vicc, a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=27XeNefwABw">2008-as Nagy Döntőben</a> a New York egyik kulcs mozzanata volt, amikor <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Eli_Manning">Eli Manning</a> <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/David_Tyree">barátja</a> egy 30 méteres passz után a labdát egy kézzel a fejéhez szorítva kapta el, miközben egy nem pici ellenség minden erejével megpróbálta elvenni tőle a labdát. Egy szabályt szerintem a vízilabdából vettek át, mert amíg nincs a fickónál a labda, addig csak kesztyűs kézzel szabad bánni vele. Még egy fontos srácról szeretnék beszélni, ez a rúgó játékos. Bármilyen hihetetlen, az amerikai fociban néha rúgják is a labdát, többnyire négy esetben, kirúgás, jutalompont, mezőnygól és "punt", aminek nem tudok magyar fordításáról, de ez olyan látszólag ész nélkül előre rúgott a labda. Erre a feladatra is természetesen speciális játékos van és bár eléggé nyugdíjas állásnak tűnik, azért a felelősség óriási lehet, ha mondjuk a győzelem vagy vereség az <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Adam_Vinatieri">utolsó rúgáson</a> múlik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU1DXjuw8-q7MAB8rfLD9wupXofAQ1Pswp-caOutZrgZPEEV5ozT5ITXks93WdA7M_P0uOhr8KLtFG6ynTykPBIKpMTCbhXbI2uwE9IbeMOhgcu-Sa1tgBi4xmp0SXhBeMyhhj2kQ09SJ_/s1600/2012-09-21T13-43-17_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU1DXjuw8-q7MAB8rfLD9wupXofAQ1Pswp-caOutZrgZPEEV5ozT5ITXks93WdA7M_P0uOhr8KLtFG6ynTykPBIKpMTCbhXbI2uwE9IbeMOhgcu-Sa1tgBi4xmp0SXhBeMyhhj2kQ09SJ_/s200/2012-09-21T13-43-17_2.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Már bent a stadionban, Dzsémsszel</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr>
</tbody></table>
A kis bevezető után térjünk rá a mi történetünkre. Már régebben pedzegettem Dzsémsznek, hogy egy focimeccsre csak el kéne mennünk egyszer, de nem mutatott nagy lelkesedést. Aztán vagy 6 héttel ezelőtt egyszer csak nagy örömmel elkezd magyarázni, hogy óriások így, megy úgy, aztán leesett, hogy ő nem a helyi csapat drukkere, hanem a Giantsé, és jönnek egy meccset játszani. Dzsémsz Connecticutban lakott sokáig, ezért NY drukker, és miután Wayne is new yorki eredetileg, ezért hamar összeállt a csapat. Gondoltam, hogy nem leszek ünneprontó, beálltam én is NY drukkernek, annak ellenére, hogy leginkább a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/San_Francisco_49ers">49eseket</a> választanám és mindemellett azért a helyi csapat is szimpatikus, fiatal irányítójuk van, szerintem lesz még pár jó évük. Szóval gyorsan megvettük a jegyeket á 120 dodó, monnyuk nem kevés pénz, átszámítva 24 ezer HUF körül, érzésre inkább olyan 8000, de ennyi még belefér. A meccs előtti napokban már nőtt a hangulat, és kiderült, a cégnek vannak jegyei, amiket meg lehet nyerni... Azzal vígasztaltuk magunkat, hogy a miénk a biztos megoldás. Persze jó páran vannak az irodában, akik Panthers drukkerek, és úgy lehetett jegyeket nyerni, hogy valami diszítést kellett készíteni. Én ezt nem tudtam pontosan, de amikor megláttam a Panthers zászlókat, mondtam Dzsémsznek, hogy mi is tehetnénk ki New Yorkos logókat. Gyorsan kerestem a neten, kinyomtattam aztán már raktuk is ki az asztalunkhoz. Aztán arról dumáltunk, hogy kéne valami feliratot pingálni a mellkasunkra. Mondtam, hogy ahhoz nincs festékem, de ha gondolják, akkor viszek be pólót, bicajfestéshez meg van anyagom, írjuk ki magunkra, hogy Eli, a NY irányítójának nevét. Az a helyzet, hogy én mindent meg is tettem, de a végén berezeltek, és nem lett semmi a dologból. Aztán eljött a nagy nap, hamar elment, a munkaidő végén Dzsémsz is meg Wayne is eltűntek.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJI9HX3LdxgXXPLYAAnbc_1EkH0CuE13NfjP9Gj9vyP5LrcLilZZ3u6-LCxHBQGpgUl8jY38LtItqGT4t3VEwDq3Taft0z-xFg-bafvs5TvJOfMeiBZqd7DiB2q9Q8SL6FjxLABxnjKPvS/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00330.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJI9HX3LdxgXXPLYAAnbc_1EkH0CuE13NfjP9Gj9vyP5LrcLilZZ3u6-LCxHBQGpgUl8jY38LtItqGT4t3VEwDq3Taft0z-xFg-bafvs5TvJOfMeiBZqd7DiB2q9Q8SL6FjxLABxnjKPvS/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00330.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az éjszakai Charlotteban özönlenek a nézők</td></tr>
</tbody></table>
Mondom ebből nem lesz semmi jó, hívom Dzsémszt, hogy mizu, valamit magyaráz, hogy lement kocsihoz. Jó, jó, úgy is el akarunk menni kajálni, a kocsi jó felé van, megkerestem Wayne aztán irány lefelé. Hát, meg kell mondjam, elsőre inkább azt hitte az ember, hogy NYban van, annyi Giants-os mezt lehetett látni. Az mondjuk nagyon jó, hogy itt nem kellett attól rettegni, hogy egymásnak esnek az emberek, együtt söröztek a Phanters mezesek a NYiakkal. Ez a kép pedig magáért beszél. A jó kis csirkeszárnyak meg burger után elindultunk a stadion felé, az a jó egy ilyen kisebb városban, hogy gyalog el lehet jutni mindenhova a belvárosban. Menet közben kiderült, hogy a közeli építkezésen egy bézból stadion készül. A bejutás tulajdonképp zökkenőmentes volt, de azért itt komolyabb biztonsági eljáráson kell keresztül esni összehasonlítva mondjuk egy bézból meccsel. Gondolom itt is lehetett valami huliganizmus, ezért a komolykodás, de azért ez nem olyan terror ellenes marhaság. Szóval a viszonylag drága jegy ellenére nagyon magasra szólt a jegyünk. Hiába, a Giants nyerte a legutóbbi Nagy Döntőt, meg kell fizetni a minőséget, valamint a TV is közvetítette. Azt azért meg kell mondjam, nem éreztem magam egyedüli turistának, mindenki fotózott :-)</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4oQIwL4OWIqeA7wQL8lL9XT3TDMNhArLaKfFhgJvRaEaiQAbgEv1VSOOHOLQJRfTC9gAQKD_HEJjHJGzyAMNqJfw4KodSQYLTfN0PuNUFYjveJSAPGK-A7l1NKNl8jpLzv7Jb1OPaWJWY/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00346.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4oQIwL4OWIqeA7wQL8lL9XT3TDMNhArLaKfFhgJvRaEaiQAbgEv1VSOOHOLQJRfTC9gAQKD_HEJjHJGzyAMNqJfw4KodSQYLTfN0PuNUFYjveJSAPGK-A7l1NKNl8jpLzv7Jb1OPaWJWY/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00346.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A bevonulás közben megy a műsor</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68m2ksayxeMyWp0uBUHYR_lBg5wRuxDdCWT3xJzl6dGeXmHQUvGuVYgKZan7Y6vxBqQ2Wcuiqy9CnHVqIDIz1_0cLy_rUFtKAVBh4KS6g-w3SQDspQo1K9IHuF-DLNI_GzEda98nLDHAx/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00355.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi68m2ksayxeMyWp0uBUHYR_lBg5wRuxDdCWT3xJzl6dGeXmHQUvGuVYgKZan7Y6vxBqQ2Wcuiqy9CnHVqIDIz1_0cLy_rUFtKAVBh4KS6g-w3SQDspQo1K9IHuF-DLNI_GzEda98nLDHAx/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00355.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ez már a meccs vége, majd mindenki hazament</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnwM8kMP41cPeRUmt93ldlZN0c-y_KTx-GAx_7q570SHKJuAlPkMCT2d2hZ0bIxIaDqgzyqfYzU6mC7-lNuAGSNcaVyMMAJgHwTOvcbRdLRRzsNv5Qp1v-D3Ol-47F6pqfJlVoE30AKiNx/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00347.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnwM8kMP41cPeRUmt93ldlZN0c-y_KTx-GAx_7q570SHKJuAlPkMCT2d2hZ0bIxIaDqgzyqfYzU6mC7-lNuAGSNcaVyMMAJgHwTOvcbRdLRRzsNv5Qp1v-D3Ol-47F6pqfJlVoE30AKiNx/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00347.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kijelző szép nagy</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4cywZKKVVVEI4YWzo78roiRlNQmx4NX5iprB-arXMOUpaqiLCTviJ0qIbcII8HysBuCqHm8woTJSFiKDRjJV5yBvUIpu2PrIHk79jYwFY1jCT5iAej6dKd2W078ER2NMR_LWMWdPCFNte/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00351.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4cywZKKVVVEI4YWzo78roiRlNQmx4NX5iprB-arXMOUpaqiLCTviJ0qIbcII8HysBuCqHm8woTJSFiKDRjJV5yBvUIpu2PrIHk79jYwFY1jCT5iAej6dKd2W078ER2NMR_LWMWdPCFNte/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00351.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Támad a Giants</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: 0px; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjLA3B8opWPKslP9YHNsveooex4VPg1YGwhR1ZKS42vGvd0blQfZ1Boku_7C1XP9QToKXKgCBT-soL5Kfrlegny52khoh9nTmWxge4X52FJpac08SFmbCCbzrVQfLE0klMdu0zOj6bfV3L/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00341.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjLA3B8opWPKslP9YHNsveooex4VPg1YGwhR1ZKS42vGvd0blQfZ1Boku_7C1XP9QToKXKgCBT-soL5Kfrlegny52khoh9nTmWxge4X52FJpac08SFmbCCbzrVQfLE0klMdu0zOj6bfV3L/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00341.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bevonulás</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXyncL1IfqO8c-FJfOvMdw7kQpg-B-j2z5lpzMi0Z2usyUjRTuDP2VOJWVV8NzaUb_gC8Hnezu9SVXM6aFurDCZfcIBdN8CwedFf7B2IN4lwMgJZII93DQnbYcNn0Syztj2pzbdq5tAcA2/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00350.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXyncL1IfqO8c-FJfOvMdw7kQpg-B-j2z5lpzMi0Z2usyUjRTuDP2VOJWVV8NzaUb_gC8Hnezu9SVXM6aFurDCZfcIBdN8CwedFf7B2IN4lwMgJZII93DQnbYcNn0Syztj2pzbdq5tAcA2/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00350.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kirúgás</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEYrBqT84h5bZbdtOOgAoOlJg6xunYW4w3oTwidYJxGROxvmAVUDP4RhytAdrGKqQLS0Aoa5XG6uzD9XtfNvSvT-qzehQCZC6l-iISUf0U9aj7DIbcGFEc1b9DyKmFI-AbTxEX4RxnPXv_/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00338.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEYrBqT84h5bZbdtOOgAoOlJg6xunYW4w3oTwidYJxGROxvmAVUDP4RhytAdrGKqQLS0Aoa5XG6uzD9XtfNvSvT-qzehQCZC6l-iISUf0U9aj7DIbcGFEc1b9DyKmFI-AbTxEX4RxnPXv_/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00338.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pom-pom lányok nem minden csapatnál van, </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;">így pl a Giantsnak sincs</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzAmgK07kQcLejC2DyXw-GzkwWzgalNKj-sRtE8w3SuT1q-mJfYmN8g1N3LxyQ4ffjZqQEQ96_Y1UAuidumCFtnZQgHT7Lx0fkJz2Y8jAcSAt114w3XOepvoIeEEXUB7WyhAUtEq12kJY5/s1600/Township+1+Charlotte-20120920-00349.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzAmgK07kQcLejC2DyXw-GzkwWzgalNKj-sRtE8w3SuT1q-mJfYmN8g1N3LxyQ4ffjZqQEQ96_Y1UAuidumCFtnZQgHT7Lx0fkJz2Y8jAcSAt114w3XOepvoIeEEXUB7WyhAUtEq12kJY5/s200/Township+1+Charlotte-20120920-00349.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Himnusz</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
Már a csapatok bevonulása előtt megkezdődött a csinnadratta. Bemutattak sportolókat, akik az Olimpián helyezéseket értek el és észak karolinai lakosok. Aztán jöhetett a csapatok bevonulása. A vendégek csak úgy beszaladtak, semmi cicó, de aztán füst, fény és jöhettek a Pumák. Utána pénzfeldobással eldöntötték, melyik csapat kezd. A szerencse a NYnak kedvezett, a helyiek jöttek kirúgással. Már a harmadik perc végén pontot is szerzett a címvédő, ezzel megadva a meccs alaphangulatát. Itt a gól 6 pontot ér, így gyorsan nő a pontok száma, plusz jár még az egy plusz pont, ezért aztán könnyen elszalad a meccs állása, azonban egy 21:14-es vezetés olyan, mintha rendes fociban 3:2 lenne. A tavalyi évben nagyot nyújtó hazai <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Cam_Newton">Cam Newtonnak</a> nem igazán ment, az első két támadásukból semmi nem jött össze, míg az ellenség szinte minden támadásból legalább egy mezőnygólig jutott. Az állás annyira alakult, hogy Wayne-nek le kellett fotóznia a kijelzőt, mert ilyet ritkán látni. TV-ben természetesen sokszor láttam már foci meccset, már otthon is néztem épp eleget és azt gondoltam, élőben is simán fogom tudni követni az eseményeket. Nos, nem. Ez a játék annyira összetett, és olyan gyorsan változik a kép, hogy ha a labda feladásáról csak tizedmásodpercekkel lemaradsz, akkor azt a támadást már nem fogod tudni követni. És ha mindent látsz az elejétől, akkor is a villámszerű változás miatt nagyon nehéz felfogni, hogy épp mi miért történik. Az egész meccs sajnos nem volt valami jó, a Pumák annyira alárendelt szerepet játszottak, hogy a negyedik negyed közepétől már nem is az egyes számú irányítók játszottak. Ennek ellenére természetesen jól szórakoztunk, és mi new yorkiak örültünk az eredménynek :-).<br />
<br />
(A képeket továbbra sem tudom normálisan elhelyezni, bocs...)</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-53190981191804072882012-09-12T21:51:00.001-04:002012-09-25T01:03:28.011-04:00Demoktratikus Nacionális Konvenció<div style="text-align: justify;">
A cím alapján az angol ajkúak azt gondolhatnák, hogy magyarul megtanulni nagyon könnyű, hiszen csak meg kell változtatni az angol szavak végződését, esetleg ragozni, és máris perfektek vagyunk magyarul. Ebben a formában persze nem láttam leírva a címet, de a "demokratikus konvenció"-t igen. Pedig annak tulképp magyarul semmi értelme, és nem is fedi azt, amiről a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Democratic_convention">Democratic Natianal Convention</a> szól. A "konvenció" szó ugyebár létezik a magyar nyelvben is, latin származású, jelentései: társadalmi szokás, udvariassági szabály, megállapodás. Ha fellapozzuk mondjuk a <a href="http://szotar.sztaki.hu/">sztaki </a>szótárat, megemlíti, hogy jelenthet "elnökjelölő pártgyűlést" is, persze az USA-ban és pontosan erről is van szó, a Demokrata Párt Elnökjelölő Kongresszusa. Talán a magyar médija azért nem használja a pártgyűlés, vagy kongresszus kifejezést, meeeert kicsit rossz kicsengése van :-). Szóval ez az az esemény, amire nem hinném, hogy valaha pénzt adnék ki, csakhogy láthassam, de a "hegy megy Mohamedhez" tipikus esete állott elő és azért érdekes, fontos esemény, ráadásul nem csak az USA, hanem az egész világ szemszögéből. Ha tetszik, ha nem, egyáltalán nem mindegy, hogy ki az elnök és milyen politikát folytat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-1Q-bWQBRKNU/UE_551F4kOI/AAAAAAAADQA/y_xoLFyf0H4/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00309.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://2.bp.blogspot.com/-1Q-bWQBRKNU/UE_551F4kOI/AAAAAAAADQA/y_xoLFyf0H4/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00309.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="gphoto-photocaption-caption">Mindenhol korlát, autóforgal<wbr></wbr>om gyakorlati<wbr></wbr>lag nulla</span><br />
<div class="goog-inline-block">
<div class="goog-inline-block goog-flat-button lhcl_fakelink gphoto-photocaption-edit" role="button" style="-moz-user-select: none;" tabindex="0" title="">
edit</div>
<div class="goog-inline-block goog-flat-button lhcl_fakelink" role="button" style="-moz-user-select: none;" tabindex="0" title="">
<img alt="Delete caption" class="SPRITE_trash" src="https://lh5.googleusercontent.com/s/v/lighthousefe_98.05/img/transparent.gif" title="Delete caption" /></div>
</div>
</td></tr>
</tbody></table>
Az előkészületek a hétköznapi ember számára szinte észrevehetetlenek maradtak, számomra abban tért el egy kicsit, hogy a miután munkahelyem az események központjától kőhajításnyira van (ezt most szó szerint értsd, Pars Krisztián tuti eldobna odáig), mi kaptunk egy külön útmutatót, hogy merre lesznek lezárva az utak, hogy lehet bemenni az épületbe. A központi, lezárt rész 4 napig megközelíthetetlen volt, illetve csak a küldöttek (vagy mittudoménhogykik, akik részt vettek az egészben) mehettek be. A cégnél az a házirend, hogy noha technikailag lehetséges, nem szabad otthonról dolgozni. Nos ezt a szabályt most felfüggesztették, minden charlottei kolléga dolgozhatott otthonról, mert az épületben levő garázst viszont lezárták, csak távolabbi parkolókat lehetett használni. Én elhatároztam, hogy be fogok járni, mert itthonról nem nagyon tudok dolgozni, túl sok a zavaró tényező. A kongresszus területét frankón körbekerítették és természetesen komoly rendvédelmi erőket vonultattak föl, tisztára mintha <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Jack_Bauer">Jack Bauer</a> és haverjai lepték volna el a területet. A központtól eltávolodva viszont semmi nem változott, minden teljesen nyugodt marad. A móka vasárnap kezdődött, én hétfőn elmentem bicajozni (Amerikában szeptember harmadikán van a munka ünnepe, <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Labor_day">Labor Day</a>), és hogy hogy nem, a rendőr-akadémia mellett vitt el az utam. Na ez a rész viszont háborús övezethez hasonlított, ne is álmodj fotóról, itt frankó Hummerek voltak, nem a kamu, városi változat, ezen kívül folyamatosan keringett a levegőben 5 heli, csúnyán felfegyverezve, az ajtóban ücsörgő katonával. Ennek ellenére az utammal persze nem volt semmi, ezek az erők egyáltalán nem kellemetlenül jelentek meg, hanem csak ott voltak, nem találkoztam <a href="http://galeria.index.hu/kulfold/2012/08/27/tampa/3?openwith=3273126">ilyen képpel</a>. Kedden aztán már kellett volna dolgozni menni, de volt egy kis elintézni való, szóltam Ananthának, hogy kicsit lelépek, aztán majd itthonról dolgozom. Persze a munkából sok minden nem lett, hiába, nem nagyon megy ez nekem itthonról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-IokyGbNJ0ok/UE_52hWLP3I/AAAAAAAADPI/cHvcGnmthk8/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00299.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="110" src="http://2.bp.blogspot.com/-IokyGbNJ0ok/UE_52hWLP3I/AAAAAAAADPI/cHvcGnmthk8/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00299.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az ellentünte<br />
<div class="goog-icon-list-icon-meta">
<wbr></wbr>tők tábora</div>
</td></tr>
</tbody></table>
Másnap irány az iroda, bicajra felpattanás és a <a href="https://maps.google.com/maps?saddr=Queens+Condos+Dr&daddr=35.2124221,-80.8268489+to:35.2194719,-80.8361111+to:E+4th+St&hl=en&ll=35.21712,-80.834355&spn=0.026892,0.046864&sll=35.219574,-80.83281&sspn=0.026891,0.046864&geocode=FWVBGQIddaYu-w%3BFYZMGQIdIK4u-ykXMGCq9p9WiDEDMSXCbefR9Q%3BFQ9oGQId8Yku-ynruzKQIKBWiDEIfFRCxIGkzg%3BFT58GQIddnIu-w&oq=201+south+co&dirflg=w&doflg=ptk&mra=ltm&via=1,2&t=m&z=15">szokásos útvonalon</a> indultam befelé, de <a href="https://maps.google.com/maps?saddr=Queens+Condos+Dr&daddr=35.2124221,-80.8268489+to:35.2194719,-80.8361111+to:35.217052,-80.84109+to:35.22343,-80.84603+to:35.22471,-80.8442+to:E+3rd+St&hl=en&ll=35.217155,-80.836973&spn=0.026892,0.046864&sll=35.219574,-80.83281&sspn=0.026891,0.046864&geocode=FWVBGQIddaYu-w%3BFYZMGQIdIK4u-ykXMGCq9p9WiDEDMSXCbefR9Q%3BFQ9oGQId8Yku-ynruzKQIKBWiDEIfFRCxIGkzg%3BFZxeGQIdfnYu-ykxbJ84iJ9WiDHbDggg6LOHTw%3BFYZ3GQIdMmMu-ylN-FggKaBWiDHcr-Xsz-kxkg%3BFYZ8GQIdWGou-yn5-qTKKKBWiDEBx_K5vONv7A%3BFQB5GQIdZm4u-w&oq=201+south+co&dirflg=w&doflg=ptk&mra=ltm&via=1,2,3,4,5&t=m&z=15">eltérítettek</a> a rendőrbácsik, akik meg kell mondjam igen kulturáltan viselkedtek, szépen elmondták, hogy merre kell menni, mire számíthatok. Ahogy bekanyarodtam, láttam, hogy sátraznak az egyik réten. Nem fogod elhinni, azok a tüntetők, akik a Demokraták ellen ágálnak. Nem kell félni, ugyanez megvolt a másik oldalon is. A tüntetőknek persze pontosan meg volt határozva, hogy hol gyülekezhetnek, hol verhetnek sátrat és milyen útvonalon tiltakozhatnak. Minden esetre az utamon innentől kezdve nem volt semmi! Még az épület mellet sem pedig az közvetlenül szomszédos a tiltott övezettel. Dolgozni viszont isteni volt, összesen hárman voltunk bent, csak a légkondi zaját lehetett hallani, és így legalább alkalmam nyílt az itteni TiBivel beszélgetni. Miután ugyebár kelet-európai gyerek vagyok, nem átallottam megkérdezni politikai nézeteiről - monnyuk Csilla kioktatott, hogy ilyesmit itt nem illik, meeerhogy kerek-perec rákérdeztem: kire fog szavazni? Szerencsére nem magába fordult arc, jót dumáltunk, elmondta, hogy mindkét oldalon vannak jó és rossz dolgok, de azért ő kicsit úgy érzi, hogy csak az a fontos: megszerezzék a hatalmat és valahogy nem az emberek vannak a középpontban. Ismerős? Lesz még pár dolog szerintem, pölö az azonos neműek közötti házasság. Ilyen témáknál kicsit azért izén érzem magam, mert az elmaradott, turáni, szittya Magyarországot sok mindenért kioktatják, pedig itt sem annyira egyértelműen felvilágosult a helyzet. Észak-Karolinában a tavasszal szavaztak a kérdésről és nem meglepő módon elutasították, ezzel jóval több, mint az államok felében <a href="http://www.nytimes.com/2012/05/09/us/north-carolina-voters-pass-same-sex-marriage-ban.html">tilos a meleg-házasság</a>. A kolléga viszont Connecticutból való, élete nagyobb részét NY és környékén töltötte, ezért más a véleménye. Beszéltünk a halálbüntetésről, abban maradtunk, hogy ezt hagyjuk, mert nagyon nehéz kérdés. Szóba került még a lakásbiznisz, kiderült neki is volt egy bukott háza, de még így is jobban jött ki anyagilag, azóta már minden rendben.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-uSu-B_4BoCM/UE_52_bNwjI/AAAAAAAADPQ/W0IJgulayA4/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00300.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://3.bp.blogspot.com/-uSu-B_4BoCM/UE_52_bNwjI/AAAAAAAADPQ/W0IJgulayA4/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00300.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="gphoto-photocaption-caption">Napközben az MSNBC innen közvetítet<wbr></wbr>t</span></td></tr>
</tbody></table>
Még pár vicces dolog az elnökválasztással kapcsolatban, az egyik a regisztráció. Ne gondold, hogy pálcát akarok törni bármilyen irányba is, de az otthoni bevezetés óriási visszhangot váltott ki, Ferencünk épp most kezdett éhségsztrájkba. Nos az államok nagy részében a szavazáshoz <a href="http://www.usa.gov/Citizen/Topics/Voting/Register.shtml">regisztálni kell</a>, Csilla mesélte, hogy NYban ő regisztrált is a jogsija elkészítésekor. Az persze a dolgok másik oldala, hogy be akarják vezettetni, hogy csak <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Voter_ID_laws#State-by-state_requirements_as_of_August_2012">fényképes</a> <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Voter_ID_laws#State-by-state_requirements_as_of_August_2012">igazolvánnyal</a> <a href="http://www.usnews.com/debate-club/should-photo-id-be-required-to-vote/requiring-id-to-vote-is-not-racist">lehessen </a>szavazni... (Főleg ez utóbbi cikk vicces.) Összesen 17 államban kell igazolvány, de asszem erre mi úgy reagálunk: "Mi? Mi az, hogy igazolvány nélkül szavazni???" Az igazolványosdit sokan kritizálják, az egyik ok, hogy rengeteg embernek egyszerűen nem létezik fényképes papírja, de közben persze legálisan vannak itt, hiszen csak állampolgárok szavazhatnak! Vicces, mi? De egyébként a turistáktól meg ujjlenyomatot veszünk... Nesze neked terror-ellenes harc. Van még egy ilyen érdekes dolog, csak sajnos erre nem tudok idézni semmit. Pár hete hallottam tvben, hogy megy a vita, mert Obama meg akarja változtatni, hogy mettől-meddig lehessen szavazni. A Republikánusok szerint ez természetesen rossz hatással van az ő esélyükre, ezért nagyon ellenzik ezt a megoldást :-).</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-L9rfUPrAeqw/UE_54LPFjeI/AAAAAAAADPo/36ZmLMuX2lU/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00306.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://3.bp.blogspot.com/-L9rfUPrAeqw/UE_54LPFjeI/AAAAAAAADPo/36ZmLMuX2lU/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00306.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="gphoto-photocaption-caption">Tipikus Amerika, a Myrtle Beach Dél Karolina legismerte<wbr></wbr>bb tengerpart<wbr></wbr>ja</span></td></tr>
</tbody></table>
Este aztán kihasználtuk Csillával, hogy van tv, néztük a közvetítést. Nos ez az a rész, ami a lényegét adja az eseményeknek. Otthon nekem ezekből a választási-kampány tudósításokból csak annyi jött le, hogy nagy amerikai csinnadratta, konfetti, széles mosoly. Ennél azért kicsit több. Sőt! Nagyon is kidomborodott, hogy az itteni politikusok mennyivel magasabb szinten vannak, ha másban nem is - beszédben. Az otthoni vezetők szónoklatait sokkal jobban szeretem leírva olvasni, mert amikor megszólalnak, valahogy mindig Kádár elvtárs ugrik be, mintha mindenki tőle tanult volna beszédet mondani. Természetesen itt nagyon sokan szólalnak föl, mi 2-3 figurát néztünk meg. Nekem nagyon tetszett <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Deval_Patrick">Deval Patrick</a> és <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Julian_Castro">Julian Castro</a>. Ezek a srácok nem nagyon használnak papírt, minden fejből megy, és persze nem akadoznak, nem keresgélik a szavakat, maximum akkor állnak meg, ha az ovációtól nem lehet hallani, amit mondanak. A közönséget elég vicces volt nézni. Igen, az a tipikus, nagyon amerikai. Lehetett látni rajtuk, hogy tényleg hisznek az szónokokban, nem csak a felemelt tábla miatt lelkesednek, sokszor könnyeikkel küszködve hallgatták a beszédet. És persze a technika erősen jelentkezett, láttunk pár nagyon hatásos képet, ahogy valaki az iPad-del kamerázik, ugye szép nagy a kijelző, így egy ügyes, "kép a képben" kompozíció jött át. Az otthoni lapokból nem sokat olvastam, csak az Index/Fehér Ház oldalát nézegettem, szerintem nagyon nem tudta visszaadni azt, amiről és ahogyan egy ilyen esemény szól (persze otthonról ezt jól tudósítani azt hiszem nem is lehet.) Például azt állítja, hogy a <a href="http://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2012/09/05/mindenkinek_a_magaet/">másodikként jelölő párt</a> csak ismételni tudja az elsőn elhangzó gondolatokat. Nos nyilván vannak olyan kérdések, melyek megkerülhetetlenek, beszélni kell róla, adott esetben még a "mit akarunk" is lehet hasonló, de a "hogyan" már semmiképp. Természetesen Amerikában mindenki az "<a href="http://en.wikipedia.org/wiki/American_dream">amerikai</a> <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_amerikai_%C3%A1lom">álmot</a>" hajkurássza (jaj, a két idézett cikk elejét nagyon érdemes elolvasni, a magyar nyelvű azzal kezdődik, hogy ez elvileg is lehetetlen :-)), de amennyire én értettem a legfontosabb eltérés most, hogy a Demokraták szerint csak együtt, összefogással lehet csak megoldani a problémákat. Ráadásul, ha netán a Republikánus párt feladott egy labdát, azt a Demokraták kegyetlenül le is csapták, hogy mást ne mondjak <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Mitt_romney">Romney</a> az oroszokat jelölte meg fő ellenségként, pedig ma már ez kissé túlhaladott álláspont. Szerda este Bill Clinton beszélt, mester a javából, mondhatom azt, hogy magával ragadóan beszélt. Ami miatt viszont nem szeretik, hogy kicsit önfejű a srác, a 3000 szóra tervezett beszéde lett vagy 5000 szó hosszúságú. Abban is nagy a tudósítások közötti különbség, hogy otthon csak általánosságokban beszélnek a Clinton szónoklatról, az itteni elemző viszont közvetlenül a beszéd után olyanokat jegyez meg a hosszúságon kívül, hogy más szavakat használt, bizonyos dolgokra, ezzel a hangsúlyt, irányvonalat némiképp más irányban vázolta fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-kwiaJOQCaS8/UE_55VUuoiI/AAAAAAAADP4/jhVIZcXmSwc/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00308.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/-kwiaJOQCaS8/UE_55VUuoiI/AAAAAAAADP4/jhVIZcXmSwc/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00308.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotózás. Asszem erről a fotóról is felismerni, hogy melyik országban készült...</td></tr>
</tbody></table>
Másnap reggel ért a nagy meglepi, a rendőr bácsi emlékezett rám, és amikor odaértem, csak annyit mondott, hogy ugyanúgy jutok be, mint előző nap. Ez már csütörtök volt, az utolsó nap. Gondoltam kicsit azért körül kéne nézni, ezekből lettek a fotók. Az élet az utcán tulajdonképp normális volt, csak az autók hiányoztak, de azok teljesen. Ekkor már tudtuk, hogy az estére, a foci csapat stadionjába tervezett Obama-beszédet áttették a kosárcsarnokba, mert volt esély némi esőre. Persze az újságok ebből is összehoztak pár okosságot, hogy gyávák, meg lehet, hogy nem lett volna tele a stadion, de a charlottei időjárásról azért annyit érdemes tudni, hogy fél óra alatt egy teljes esőciklus lemegy: verőfény - beborul - zuhog - eláll - felszárad. Végül kiderült, jó döntést hoztak, <a href="http://www.charlotteobserver.com/2012/09/08/3513126/charlotte-shines-even-in-the-rain.html">mert esett</a>. Elnökválasztás ide, Romney/Obama oda, az utolsó napi beszédeket az amerikai football bajnokság első játéknapja határozta meg. Eredetileg az alelnök szerdán beszélt volna, de áttették csütörtökre, és az időpontokat annak megfelelően választották ki, még véletlenül se essen egybe valami foci eseménnyel. Nos, nem tudom megítélni, hogy Obama mennyire jó politikus, vagy nem, nekem szimpatikus, de hogy még Clintonnál is jobb szónok, az biztos. Csilla úgy jellemezte kettőjük beszéde között a különbséget, hogy "Clintonnál azt vártam, mikor fejezi már be, míg Obamát még hallgattam volna..." Sajnos a Republikánus elnökjelölő kongresszust nem kísértük figyelemmel, ezért valójában nem tudok hiteles képet festeni erről a két hétről, számomra azonban a Demokraták a szimpatikusabbak, ha szavazhatnék, akkor Obamának adnám a voksomat.<br />
Nem, nem lettem az amerikai politika feltétlen híve, főleg a külpolitikával nem értek egyet, de az biztos, innen nézve és átélve az eseményeket az elnökválasztás más megvilágításba került.<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-02Aazv1k8MA/UE_53ZPB3gI/AAAAAAAADPY/cmzkTogpXaM/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00302.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://4.bp.blogspot.com/-02Aazv1k8MA/UE_53ZPB3gI/AAAAAAAADPY/cmzkTogpXaM/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00302.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="gphoto-photocaption-caption">Karneváli hangulat és persze reklám mindenhol, ez éppen az aktuális jelmondat. Rosszmájú akarnék lenni, akkor "előre elvtársak"<wbr></wbr>nak fodorítaná<wbr></wbr>m :-)</span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-kcdW94dBq_8/UE_537lf17I/AAAAAAAADPg/hLh0lkEvNIk/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00303.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://1.bp.blogspot.com/-kcdW94dBq_8/UE_537lf17I/AAAAAAAADPg/hLh0lkEvNIk/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00303.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div class="gphoto-photocaption" id="lhid_caption">
<div class="gphoto-photocaption">
<span class="gphoto-photocaption-caption">Elég sok ruhát adtak el, az árusok az USA minden területérő<wbr></wbr>l jöttek</span><br />
<div class="goog-inline-block">
<div class="goog-inline-block goog-flat-button lhcl_fakelink gphoto-photocaption-edit" role="button" style="-moz-user-select: none;" tabindex="0" title="">
edit</div>
<div class="goog-inline-block goog-flat-button lhcl_fakelink" role="button" style="-moz-user-select: none;" tabindex="0" title="">
<img alt="Delete caption" class="SPRITE_trash" src="https://lh5.googleusercontent.com/s/v/lighthousefe_98.05/img/transparent.gif" title="Delete caption" /></div>
</div>
</div>
</div>
<span class="lhcl_fakelink"><img class="SPRITE_like lhcl_spriting_marginRight5" src="https://lh5.googleusercontent.com/s/v/lighthousefe_98.05/img/transparent.gif" /></span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-vvGSchru9Ns/UE_54q734_I/AAAAAAAADPw/mM8lIcOWGkk/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00307.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="http://3.bp.blogspot.com/-vvGSchru9Ns/UE_54q734_I/AAAAAAAADPw/mM8lIcOWGkk/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00307.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Et4djqC-Jmo/UE_57sAhDcI/AAAAAAAADQg/vq2lj4Yb9Xk/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00313.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="http://2.bp.blogspot.com/-Et4djqC-Jmo/UE_57sAhDcI/AAAAAAAADQg/vq2lj4Yb9Xk/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00313.jpg" width="200" /></a><span class="gphoto-photocaption-caption">ces, hogy egy ilyen csiri-biri állvánnyal senki nem törődik...</span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-7yTbwHRVnOs/UE_56BnXFzI/AAAAAAAADQI/Fxln9bb_gT0/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00310.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="http://3.bp.blogspot.com/-7yTbwHRVnOs/UE_56BnXFzI/AAAAAAAADQI/Fxln9bb_gT0/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00310.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="gphoto-photocaption-caption">Az iroda melletti utca, a keresztben álló teherautón<wbr></wbr>ál van a teljesen lezárva az út</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-_ZyV2vJuadk/UE_57MJ6JTI/AAAAAAAADQY/URdapn2PCI4/s1600/Township+1+Charlotte-20120906-00312.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="148" src="http://3.bp.blogspot.com/-_ZyV2vJuadk/UE_57MJ6JTI/AAAAAAAADQY/URdapn2PCI4/s200/Township+1+Charlotte-20120906-00312.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<i>Frissítés</i>: hehe, pont ma hallottam a rádióban egy műsort, hogy itt is átvariálják a választási körzeteket, és természetesen az éppen hatalmon levőnek kedvez a dolog. Ismerős ez is, nem? Azt azért nem szabad eltitkolni, hogy itt megvannak a maga szabályai, hogy miként lehet, de természetesen befolyásolja a választások kimenetelét.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-84088279057664842032012-08-18T00:34:00.000-04:002012-08-18T00:34:35.900-04:00A legjobban befektetett 24 dollár, amit valaha költöttem<div style="text-align: justify;">Igen, tudom, már megint nem írtam egy ideje. Nem mintha nem lenne miről, de azt vettem észre, hogy akkor megy jobban az írás, ha valamin felbosszantom magam, de amióta Charlotteban élünk, elég nyugalmas minden, így bár lenne miről írni, valahogy nem akaródzik leülni. Nemrég viszont kaptam Danitól egy cikket, jobban mondva egy blog bejegyzést, valamikor apák napja környékén, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam lefordítom. Ja, ja, már megint más tollával fogok ékeskedni, de remélem egyetértünk, hogy érdemes volt nekiállni. Amúgy persze repcsis bejegyzés, amúgy persze szeretjük a repülés minden formáját, legalább ennyivel adózok az aviátoroknak.<br />
<br />
*****************<br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;">1998 kora szeptemberében a Norhtwest Airlines pilótái sztrájkba kezdtek. Abban az időben Falcon Jeteken repültem, így a légitársaságok dolgai körülbelül nulla hatással voltak rám. Az egyetlen dolog, ami igazán szembetűnő volt, hogy a sztrájk alatt az észak-közép államok ege igazán csendessé vált. Ez a tény vezetett a legjobban befektetett 24 dollárhoz, amit valaha repülésre költöttem.<br />
Röviddel azután, hogy elkezdődött a sztrájk, felhívtak egy repüléssel kapcsolatban Washington DC-ből Winnipeg, Manitobába. Az odafelé úton fent az égben hamar észrevettem azt a nagy csendet, ami a központi frekvenciákon uralkodott. Végül is amint elhagytuk DC légterét, megkaptuk a "direkt Winnipeg" utasítást. Az úton odafelé úgy tűnt, mintha nekünk személyes légi irányítónk lett volna, aki csak nekünk dolgozik minden frekvencián. Még viccelődtem is vele, hogy milyen csendes az ég, amikor a Northwest srácok körbe-körbe sétálnak a sztrájkplakátokkal. Mire azt válaszolta, "Nekem mondod? Nagyon hosszú így a nap."<br />
Winnipegben a földön sikerült meglátogatnom egy borzalmas hoki boltot és megfigyelnem a helyieket, amint a élvezik a nyár maradékát. Mindannyian úgy néztek ki, mint akik tudják, hogy a kanadai tél rövidesen rájuk zuhan, mint egy üllő. Az idő éppen meleg volt és valószerűtlenül tiszta.<br />
Ahogy készülődtünk a felszállásra, figyeltem az időjárást, az idő tiszta volt, vissza DC-ig. Miután a sztrájk továbbra is folytatódott a rádiófrekvenciák is tisztának ígérkeztek az ATC-vel. A felszállási engedélyünk emiatt lényegében Winnipegből direkt IAD-be (a reptér Washington DC-ben) szólt. Ahogy a térképen néztem az utat lefelé, észrevettem, hogy a Huron tó felé vezetett, és ez adott egy ötletet. Meggondolva, hogy az MBS VOR (pont, amit repülés közben érintenek) lényegében Freeland-ben helyezkedik el - a szülővárosom csak kicsit esett kívül a repülési útvonalunkon -, kieszeltem egy tervet. A szüleim kevesebb, mint 3 kilométerre laktak VOR-tól, arra gondoltam, hogy igazán vicces lenne, ha az útvonalat kicsit megváltoztatnánk és elrepülnék anya és apa fölött. Miközben fölöttük repülünk, felhívhatnám őket telefonon, és mondhatnám nekik, hogy nézzenek fel az égre. Elmondtam a fickónak, akivel aznap repültem, teljesen beindult és azt mondta vigyorogva, hogy ezt meg kell csinálnunk.<br />
Amikor megkaptunk az engedélyt, mondtam az ATC-nek (Air Traffic Controller, légi-irányító), hogy szeretnénk megváltoztatni a repülési útvonalat direkt MBS, direkt IAD-re. Hirtelen csend lett a rádióban, majd a légi irányító értetlenkedve kérdezte, hogy "miért akarnád ezt csinálni?"* Mondtam neki, hogy "a nyugdíjas szüleim MBS VOR mellett laknak, el akarok repülni felettük, felhívni őket, és mondani nekik, hogy menjenek ki a ház elé és nézzenek fel az égre." Újabb csönd következett, majd ismét megszólalt a hang kuncogva, "ez túl jó, rendben, megkaptad az engedélyt direkt MBS, direkt IAD." Visszaolvastam, majd válaszolt, "nyugta rendben, jó mulatást!"<br />
Az egyik legfontosabb szabály, amit a pilótáknak a lelkükbe kell égetni, hogy az légi-irányítók is emberek. Annak ellenére, hogy sokszor teljesen szükségszerűen rövidnek és tömörnek kell lenni velük, vannak alkalmak, amikor ha valamire szükséged van, akkor úgy lehet velük beszélni, mint átlag emberekkel. Amennyiben a szabályok megengedik és nem akarod átlépni a légi forgalom lehetőségeit vagy megsérteni a biztonságát, mindig készségesen segítenek. A legjobb, amit egy tanulónak oktathatsz, hogy ha segítségre van szükséged, akkor hívd fel az ATCt és simán kérdezd meg. Egy hús-vér ember lesz a vonal másik végén és rá fogsz jönni, hogy ők átkozottul jók... Főleg, ha valami vicceset akarsz csinálni. Egy másik dolog, amit a pilóták sokszor elfelejtenek, hogy a légi irányítók beszélnek egymással, így az, aki átvette az irányításunkat, tovább adta a soron következőnek és így tovább, hogy mit is szeretnénk csinálni.<br />
Ahogy közeledtünk MBS VOR felé, felvettem a telefonkagylót és hívtam a családomat. Egy ilyen hívás akkoriban kb. 12 dollárba került percenként, szóval szűkszavúnak kellett lennem. Miután a szüleim már nyugdíjasok voltak, szinte mindig otthon tartózkodtak. Anya vette fel, megkérdeztem, hogy a vezeték nélküli készülék van-e a kezében, azt mondta igen. Mondtam neki, hogy menjen ki a ház elé. Amikor kiért, mondtam neki, hogy nézzen fel az égre. "Látsz egy kondenzcsíkot?" "Nem", jött a válasz. "Nézz észak felé, a reptér irányába, és amikor észreveszel egy kondenzcsíkot, az én vagyok. Majd visszahívlak, amikor pont fölöttetek vagyunk, mert ez így iszonyat sokba kerül." Letettem és elkezdtem gondolkodni, hogy ez esetleg egy kondenzcsík mentes nap?! Miután más nem volt fent velünk, elég nehéz volt megállapítani.<br />
Ahogy a <a href="http://www.allstar.fiu.edu/aero/DME.htm">DME</a> (távolságmérő eszköz) lejárt és az útvonalunk pontosan az MBS állomás fölé ért, újra felhívtam anyát és apát. Anya úgy hangzott, mint aki le-föl ugrál izgalmában. "Jaj istenem! Jaj istenem!" kiabálta, "Látunk, látunk téged, pontosan fölöttünk vagy!" Válaszként mondtam a magasságunkat és már fordulunk is, irány DC. "Látunk" kiabálta, "ott vagy fent!" Pilóta szokás szerint intettem viszlátot, és megígértem telefonálok, amint hazaértem.<br />
A kabinban mindketten vigyorogtunk, mert tudtuk, hogy alattunk ott van két izgatott szülő. Azok után a hosszú, iskolákban töltött évek után, a rengeteg repülési tréning után, gyakorló repülések, repülés oktatások, légitársaságok és a karrierben lévő buktatók után, amit ők figyelemmel kísérték hogy és mint ment keresztül rajta a gyermekük, végül láttak egy kondenzcsíkot és tudták, hogy abban a pontban én vagyok. Amit én nem tudtam, hogy apa rohant a felvevőért, amiben az elem természetesen döglött volt. A szomszédokat is próbálták kihívni, de azon ritka alkalmak egyike volt, amikor nem tartózkodtak otthon. Apa fogta az örökösen életlen látcsövét és próbálta azzal kémlelni az eget, de biztos vagyok benne, hogy homályos volt. Végül is csak ők ketten álltak ott együtt a kiskertben, ahol én nézegettem a kondenz csíkokat amint elhaladtak az MBS VOR fölött, és nézték, amint az én kondenzcsíkom eltűnik az égen. Utána apa még ott maradt egyedül, anya szerint "meglehetősen hosszú ideig."<br />
Röviddel azután, hogy ráfordultunk az IAD felé vezető kurzusra, a központ jelentkezett be rádión és megkérdezték, "Na, hogy ment a dolog? Láttak benneteket?" Válaszoltam "A-firm. Két nagyon izgatott idős ember van most ott lent." A légi-irányító egy nagyon derűs "Nagyszerű!"-vel válaszolt. Biztos vagyok benne, hogy még a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Air_traffic_control">TRACON</a>** is mosolygott.<br />
Miután a gépet leadtam a hangárban, hagytam egy üzenetet az irodán, hogy használtam a repülési telefont, hogy tudjanak számlázni. Összesen 24 dollárt kellett fizetnem a hívásokért. Végül is azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a körülmények, melyek messze esnek az ellenőrzésed alól, lehetővé teszik, hogy valami igazán klassz dolgot csinálj. Apa hat évvel később elment, de azóta is sokszor gondolok rá, amint ott áll kint a kertben egyedül és néz fel az égre ahol kicsit korábban én voltam, és azokra a gondolatokra amik átfuthattak rajta. Egy aviátor szempontjából, mindent összevetve ez volt a legjobban befektetett 24 dollár, amit valaha repülésre költöttem.<br />
<br />
***************<br />
<br />
<br />
* Igaziból a hangulatát az eredeti szövegnek nem hiszem, hogy vissza lehet adni. Így szól: "Why do ya' wanna do THAT?" ami egyrészt szleng, másrészt a "ya'" eléggé délies kiejtés, ami ebben a környezetben különösen viccesen hangzik.<br />
** Terminal Radar Approach Control, megközelítést segítő radarrendszer<br />
<br />
<a href="http://theklydemorrisproject.blogspot.com/2010/11/best-24-i-ever-spent.html">Eredeti cikk</a></div>Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-72140428957992839642012-06-29T02:32:00.000-04:002012-06-29T02:32:07.858-04:00Polgárháború<h4>Avagy Dél Észak ellen</h4><h4> </h4><div style="text-align: justify;">Tanult barátom felszólított, hasonlítsam össze a new yorki életet a charlotteival. Rögtön az elején meg kell jegyezzem, hogy nem vagyok felkent tudora az összehasonlító tudományoknak, de leginkább kevésnek tartom a tapasztalatomat. Már csak azért is, mert 2 éves new yorki tartózkodásom alatt nem igazán jött össze munka, ezért az emberekkel általában véve kevés és meglehetősen egysíkú kapcsolatom alakult ki. Persze a szomszéd családdal jóban voltunk, meg a már többször említett Scottyékkal, de ebből azért nehéz kiindulni, Charlotteban pedig leginkább a kollégákkal dumálok. Kezdjük is a csoporttársammal. Ananthának hívják, és szörnyen idegesítő egy gyerek. Indiai, itt végezte az egyetemet, a cég intézte a tartózkodási engedélyét. Monnyuk megértem a céget, Anantha ugyanis nagyon okos. Dolgoztam már együtt pár jó fejű arccal, de ő annyiban még rátesz egy lapáttal, hogy kétfelé tud figyelni. Egy alkalommal gépelt valamit, én meg beszéltem hozzá, és az a szokása, hogy közben hümmög, nem tudod eldönteni hallja-e amit mondasz neki. Szóval osztom az eszet, valami jó kis összetett problémáról, aztán befejezem, ő meg csak motyog tovább. Amikor befejezte, rákérdeztem: te, tudod miről beszéltem? Mire szóról-szóra elismételte, a problémát... Mondom, szörnyen idegesítő gyerek. Érdekes módon, ő olyan "new yorki". Szinte sosem hagyja, hogy végig mondjak egy kérdést, hanem már a felénél válaszol, emiatt aztán egy kérdésre többször is mond valamit. A kiejtése jellegzetesen indiai. Érdekes módon rajta kívül még négy indiai srác ül körülöttem, és még vagy 5-6 fiú és lány az emeleten. Amúgy nagyon vegyes a társaság. Volt szerencsém korábban együtt dolgozni vagy négy földrész lakóival, de velük csak telefonos kapcsolatban voltam, itt viszont 3D-ben vannak jelen. Mellettem dolgozik Wayne, afró arc, tudod, az az igazán szimpatikus, jó dumájú figura, állandóan jó kedve van, nagy kütyü-buzi, minden évben megveszi a legújabb iPhone-t, eleve készül rá, szépen elteszi a csomagolást, a legkisebb gyári alkatrészt is és azokkal együtt adja el. Ahogy Dani már utalt az <a href="http://doncii.blogspot.com/2010/05/katona-nemzet.html">egyik bejegyzésében</a>, elég sokan teljesítettek katonai szolgálatot, ő is, harckocsi-elektronika szerelő volt, szintén New Yorkból költözött Charlotteba. Ő is tudja a feketék trükkjét: egy tízest simán letagadhatna... Tőle nem messze egy spanyol ajkú arc dolgozik, vele nem sokat dumáltam, nem is tudom honnan való. Az íróasztalom átellenes oldalán az emelet második legfontosabb figurája, James. Ő azért vicces, mert nagyon hasonlít TiBi nevű pesti kollégára, mintha legalább is tesók lennének, ő is magas, de még ahogy beszélnek is hasonlít, csak ő TiBivel ellentétben fekete... És miért a második legfontosabb? Ő a "desktop support" és minden egyéb fontos dolog kezelője, minden mobil telefonos, nyomtatós, fénymásolós problémával őt lehet megkeresni, és mindig segít. Egyszer kérdeztem is, hogy mit szeret, whiskey? Sör? Bor? Mondja, whiskey, de miért? "Nézd James, ha kell valami, akkor tudjam mit kell hoznom!" Röhög, "Hmmm... Megvesztegetés! Igen, azt csípem!" :-) És miért csak a második legfontosabb? Mert természetesen a legfontosabb a recepciós néni, aki történetesen szintén fekete és nagyon szép és mindent tud. Egy alkalommal dumálunk Jamesszel és Mikekal, valahogy a korra terelődött a szó, Paula meghallotta, aztán elárulta, hogy ő már 40 fölött van. Na most biztosra, nagyobb összegben fogadtam volna, hogy max tavaly fejezte be az egyetemet... Ő egyébként az egyik tősgyökeres charlottei, isteni a kiejtése, szinte énekel, és állati jó, ahogy az utolsó szótagot el tudják nyújtani. Mint említettem a társaság meglehetősen vegyes, indiai, olasz, koreai, orosz, kínai, venezuelai és még mittudoménmilyen kollégák vannak az irodában. Továbbra is a feketék a favoritok, nagyon laza arcok (mondhatnám cool figurák...), velük a legkönnyebb kapcsolatot teremteni, és általában elég vidámak.<br />
És hogy milyen a munkatempó? Változó. Általában nyugodt a légkör, de láthatóan komoly munka folyik. Az iroda fiatal, valamikor másfél éve nyitották, ezért még nincs teljesen feltöltve emberekkel, így csalóka lehet, hogy nincs akkora nyüzsgés. Miután alapvetően európai és amerikai irodái vannak a cégnek, ezért ennek a két földrésznek az munkaidejében van nagy aktivitás. A változáskezelést (Change Management) végző kollégák általában korábban mennek be, hogy az európaiakkal több időt tudjanak együtt dolgozni, de vannak olyan üzemeltetők, akik 24/7-es felügyeletet látnak el, ők du. 1-re jönnek be és hajnal 1-kor mennek haza, Corkban, Írországban van a csapat másik fele, ők helyi idő szerint reggel hattól este hatig nyomják. Általában van egy munkatempó, de ha beesik valami, akkor nincs megállás a probléma megoldásáig, folyik a hajsza. Alapvetően azért azt hiszem nyugodtabb az irodában, mint mondjuk a Morgannél New Yorkban. A háttértárak területén Eu és USA között üzemeltetési szempontból jelentős különbségek vannak, szerencsére Ananthával egy húron pendülünk, eddig nem volt olyan fontos szakmai kérdés, amiben nem értettünk volna egyet, így, ha valami vitatható kérdés merül fel, akkor közösen győzködjük a főnököt az igazunkról.<br />
Lépjünk ki az irodából a belvárosba. Mint említettem Charlotte kisváros. Nem csak amerikai, de magyarországi szemmel is (számomra elég meglepő módon Budapest az ötödik legnagyobb város lenne népességét tekintve az <a href="http://www.infoplease.com/ipa/A0763098.html">USAban</a>...), a belváros viszont minden igényt kielégítő nagyvárosi hangulatú hely, igaz az alapterülete nagyon pici. Az épületek gyaloghidakkal <a href="https://maps.google.com/maps?q=Charlotte,+NC&hl=en&ll=35.224877,-80.843947&spn=0.006556,0.011512&sll=35.224877,-80.843947&sspn=0.006591,0.011512&hnear=Charlotte,+Mecklenburg,+North+Carolina&t=m&z=17&layer=c&cbll=35.224768,-80.84412&panoid=u9IKMN1IsSc9AI_gNmns2Q&cbp=12,54.9,,0,0">össze vannak kötve</a> (amikor Csilla először meglátta, halkan megjegyezte: "ajjaj, itt nagyon meleg lehet nyáron..."), a képen kettőt is látni, ha elforgatod. Ezen a szinten tele van éttermekkel, kisebb boltokkal, könnyen el lehet jutni minden felé. Én nem panaszkodom a kajára, van indiai, japán, kínai stb. a közelben, de Anantha és az indiai kollégák nem értenek egyet, mert csak két indiai étterem van, és ők mindennap ott esznek, ezért a választék kicsit szűkös számukra :-). Charlotteról azt mondják, hogy "kis New York", de ezzel én nem értek egyet. Persze, van valami hasonló hangulat a felhőkarcolók miatt, és találkoztunk már pár utcazenésszel, de ez nagyon csak érintőleges hasonlóság. Sokkal nyitottabb terek vannak, szinte minden sarkon van egy szökőkút, kis park, ahol le lehet ülni, az élettempó lassabb, az emberek nyugodtabbak, még az autósok is kulturáltak, egy szóval emberibb a belváros. Ebből adódóan természetesen a szórakozási lehetőségek sokkal szűkebbek, nincs Broadway, nincs Madison Square Guarden. Van viszont minden, ami a gyerekneveléshez hasznos: uszoda, ahova Aiyi edzésre jár (2000-ben világcsúcsot úsztak benne, szóval nem rossz...), zeneiskola, jóga klub, ovi, doktornéni, bevásárló központ, mindez kb. 10 perces távolságon belül. Nem meglepő módon a forgalom sokkal kisebb, főleg hétvégén. Ha valami igaz New Yorkra, az a reklámszlogen, ami az egyik legismertebb Amerikában: "The city that never sleeps" - vagyis a város, mely sohasem alszik. Hát Charlotte kicsit sem ilyen. Kaptam egy tippet pár hete, hogy reggelente eljárnak fickók bicajozni. Gondoltam kipróbálom, és megerőltetve magam h6-kor indultam egy szép szerda reggelen. A találkozás nem jött össze, de amikor elindultam, szó szerint egyetlen autó sem volt az úton. Később természetesen elindult a forgalom, de nem olyan rettenetes, mint akár Pesten. Apropó, bicaj. A városi élet egyik velejárója, hogy szűkösebb a lehetőség a hosszabb bringázásra, de viszonylag sokan hajtanak a környéken. Tőlünk nem messze van a "<a href="http://www.trimbleoutdoors.com/ViewTrip/195403">booty loop</a>", ahova kijár, aki mozgásra vágyakozik. Ezen a részen az autósok fokozottan figyelnek a dilis bringásokra, mert tudják, hogy itt rengetegen edzenek, és másra hét közben nem is igazán van lehetőségük, ezért elviselik ezt a rövid kellemetlenséget. Amúgy nem sokára lesz egy jótékonysági esemény, ezen a körön 24 órás bicajozással. Ha más nem, nézőnek biztos, hogy megyünk.<br />
Még egy dolog, ez mondjuk személyes, vagyis inkább szerencse kérdése, de óriási és kellemes változás. New Yorkban a felettünk lakó vallásossága ellenére olyan hangos volt, hogy azt egy diszkó is megirigyelte volna. Az, hogy napközben veszekedett a feleségével és néha verte is, még csak hagyján, de amikor este 11-kor elkezdte üvölteti a zenét, az elég sok súrlódásra adott okot. Itt viszont akkora csend van, hogy az évek óta tartó füldugós alvásról leszoktam, a felettünk lakó pedig olyan csendes, hogy néha azt hisszük elköltözött. Ja és még egy apropó: a magyarok után ugyebár az amerikaiak a második legsportbarátabb népség, írtam is már róla, most meg ugye megy a foci EB. Meglepő módon elég sokan nézik (megy a TV a konyhában) a meccseket (nézik..., jó, szóval 5-10 perc, aztán vissza dolgozni), értik is hogy mi történik, és néha olyan pontos szabálymagyarázatot adnak, hogy leesik az állam. Hiába na, ez a foci dolog azért nagyon vonzó tud lenni, főleg, ha jó a meccs. <br />
Zárásként még annyi, hogy ami nagyon nagy különbség az itteni élet és az otthoni között (függetlenül attól, hogy NY-ról vagy Charlotteról beszélünk), hogy a politika nem játszik bele a hétköznapokba. A gazdaság, ezzel kapcsolatos események igen. Mint mondtam megy a TV, ha nem foci vagy valami amcsi sport, akkor pénzügyi hírek, ez ugye a cég profiljába is vág, nos ezt szokták nézi a figurák, beszélnek is róla, de az elnökválasztás például egyáltalán nem téma.<br />
Próbáltam összeszedni példát a kiejtésre példákat, ezeket találtam. Még, ha nem is beszélsz angolul, azért vicces lehet meghallgatni, szerintem elég jól hallani a különbséget.<br />
<br />
Ebben az ősz hajú néni beszél úgy, amit én "charlottei" kiejtésnek hallok:<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=MFfM2GMr3lI">http://www.youtube.com/watch?v=MFfM2GMr3lI</a><br />
<br />
Hillary itt kapott tőlem egy piros pontot, vicces is és jól is csinálja:<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=YaDQ1vIuvZI">http://www.youtube.com/watch?v=YaDQ1vIuvZI</a><br />
<br />
Na és aki ezt érti jól, az tud valamit az USA déli kiejtéséről:<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=03iwAY4KlIU">http://www.youtube.com/watch?v=03iwAY4KlIU</a> <br />
<br />
Képek majd a következő bejegyzéshez...</div>Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-345227633763652174.post-42812491053030268922012-06-03T22:30:00.000-04:002012-06-03T22:30:42.747-04:00Amerika alulnézetben III<div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><span lang="HU">Rég óta ígérgetem a saga befejező részét, most van egy kis időm, hát nekiállok. Ma hajnal 4-kor keltem és h5-re be is értem az irodába, dizászter rikóveri tesztelünk. A nagyobb cégek a fontosabb alkalmazásaikat kettőzött rendszerekre teszik, nálunk is van ilyen, most azt teszteljük, hogy éles esetben minden működik-e? A háttértárak eddig elég jól vizsgáztak, semmi dolgom nincs, aki ismeri az ilyesmit annak nem tudok újat mondani, aki nem, azt meg úgysem érdekli, szóval lépjünk is tovább, mert azon kívül, hogy két telefon van a fülemre aggatva, semmi nem történik. Majd fog.</span></div><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Szóval ott hagytuk abba, hogy vékonyak az <a href="http://geri-in-ny.blogspot.com/2012/01/amerika-alulnezetben-ii.html">amerikai falak</a>... Amiről most akarok beszélni, az első sorban az illegálisan itt élők munkája. Őket sokan sokféleképp értékelik, általában azonban lesújtó a vélemény róluk. Én úgy látom, hogy aki illegálisan van itt, az többnyire dolgozni akar, általában pedig – nyilván a papírok hiánya miatt is – fizikai munkát végeznek főleg az építőiparban, különböző szolgáltatások területén, mint pl fűnyírás, takarítás, bébisintérkedés stb. Upstate new yorki munkám során egy alkalommal találkoztam (feltehetően) illegális dolgozókkal. A már említett Walgreens munkánál, amikor mi már lefektettünk minden csövet a földbe, eljött az ideje a betonozásnak. Miután a villanyvezetékeket majdan tartalmazó csövek vékony PVC-ből készülnek, ezért egy ilyen betonozós munkánál igen sérülékenyek tudnak lenni, </span><span lang="HU">így</span><span lang="HU"> aznapra azt a „feladatot” kaptam, hogy ügyeljek a csövek épségére. Ez egy borongós novemberi napra esett, semmi kedvem nem volt ott ácsorogni egész nap, de aztán ahogy elkezdtek mozgolódni</span><span lang="HU">, egyre jobban lekötött az emberek megfigyelése. A betonozás előkészítése, szigetelő fólia leterítése, a vasrácsozat beszerelése, egy nappal korábban fejeződött be. A betonozásra egy Mr Concrete (Beton Úr) nevű cég kapta a megbízást, és az a helyzet, hogy elég komoly feladat, legalább is nagyon rendesen kell kivitelezni, mert nem kerül rá borítás, csak felpolírozzák, és ugye, ha nem sík a felület, akkor nagyon rondán néz ki. Beton úrék csapata kb 15 emberből állt, spanyol ajkúak és többnyire még nálam is alacsonyabb arcok. Az a látszólagos fejetlenség, ami a munka megkezdése után kialakult, számomra kétségessé tette, hogy itt bármi sikeres tevékenységnek leszek tanúja. A főnök - hívjuk csak Beton úrnak a cég után – már eleve gumicsizmában jelent meg, a többiek csak később húzták fel, szóval ő volt a leghangosabb, idegesen rohangált jobbra-balra, utasításokat osztogatva. Hoztak egy kézi egyengetőgépet, amivel majd az elsődleges simítást fogják végezni, ez persze nem akart működni, úgy nézett ki, mintha a kezelője akkor látna ilyet először. Hozzá kell tenni, hogy nem kis feladatról van szó. Egy nagyjából 50x80 méteres területet kell lebetonozni, ami tele van a földből kiálló csövekkel, mindezt néhány óra alatt, hogy a beton ne kössön meg és szépen el lehessen simítani. Az alapterület az egyik oldalon lecsapott téglalapra hasonlít, a lecsapott oldal a bejárat, itt még a beton ki is tud folyni, mert nincs ott semmi. Szóval én csak mosolygok magamban, hogy mi lesz itt, amikor az emberek hangya módra rohangálnak és úgy néz ki semmi nincs a helyén. Aztán előkerült egy </span><span lang="HU">–</span><span lang="HU"> hogy, hogy nem – pont megfelelő méretű fa gerenda, amit a bejárathoz leraktak és ezzel tulajdonképp az előkészítést be is fejezték. Ekkor Mr Beton előkapta a Ford pick-up kisteherautójából a lézeres jeladóját. Nyilván aki ért az építkezéshez, annak ez nem újdonság, én azonban itt láttam ilyet először. Mi is használtuk, mert a csövek kivezetésének egy elég kis tűréshatáron belüli magasságban kellett lennie, ebben segít ez a jeladó. Felteszed az állványra, amit előtte ki kell vízszintezni, aztán bekapcsolod a jeladót, ami körbe forog és egy lézernyalábbal világít. A mérőeszköz meg igen egyszerű, egy készülék, ami veszi a jeleket egy botra szerelve, aminek a magasságát előre beállítod. Amikor a végét lerakod a földre, csipog, ha nem a megfelelő magasságban van. Nos, barátunk is beállította az eszközt, majd az akkor már érkező betonszállító autókhoz rohant. Vicces egy kocsik ezek. Otthon nálunk ugye úgy van, hogy a keverődobnak a kocsi vége felé emelkedik, a kifolyó rész hátra felé néz. Itt nem, itt előre, a kiömlője a vezetőfülke fölött van, ami mindig egyszemélyes és középre tették. Amikor meglátok egy ilyet, mindig az az érzésem, hogy tolatva közlekednek</span><span lang="HU">. Ekkor már a másik főszereplő lépett a ténykedés középpontjába, Mr Beton haverja, akit a testalkata miatt (és persze tiszteletünk jeleként a névadó felé) nevezzünk <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Arturo_Gatti">Arturo Gatti</a>nak. Arturo azzal foglalatoskodott, hogy a betonpumpa csövét megfelelően elhelyezze, valamint a csapatát felkészítse a cső irányítására. A már említett rácson ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a csövet állványlábakra teszik, nehogy megsérüljön a rácsozat, de mint kiderül Arturo tudja a dolgát, a vezeték megfelelő helyre került. Aztán egyszercsak megszűnt az eszetlen rohangálás, valahogy a simító is elkezdett működni, mindenki megtalálta a helyét és a beton elkezdett a csövön beáramlani. A csapat két részre oszlott: az egyik Arturo irányítása alatt a beton egyenletes terítésével foglalatoskodott, míg Mr Beton a simítást irányította. Arturo tartotta végig a cső kiömlőjét, na most ez egész káprázatosan nehéz feladat. Ekkor már persze a hűvös ellenére Arturo félmeztelenül volt a haverjaival együtt, így jól lehetett látni mennyire keményen dolgozik. Közben folyamatosan fütyült és kiabált a beosztottjaival, utasításokat adva, merre és hogyan vezessék a csövet, miközben ő a betont irányította a megfelelő helyre. Mr Beton csoportjánál először az említett kézi masina ment </span><span lang="HU">– </span><span lang="HU">az irányítóját hívjuk <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Micky_Ward">Micky Ward</a>nak – először, és elsimította a beton tetejét. Ezt a gépet úgy kell elképzelni, mint azokat a masinákat, amivel nagy áruházakban vizes pucolni szoktak, csak 2 kerékkel. Az elején egy kinyúló karon helyezkedik el a simító lap, ami vagy 5 méter széles és a két végén egy-egy lézeres mérő, amivel egyrészt a vízszintest, másrészt a megfelelő magasságot lehet belőni az említett lézeres jeladóhoz. A másik oldalán van két kar, mint egy talicskánál, ezzel irányítja a kezelő a sebességet, víszintet, magasságot. Micky elég viccesen nézett ki, mert annyira koncentrált, hogy a nyelve végig kilógott, de az az igazság, hogy pengén végezte a dolgát, mert a két oldalon haladó kézi simítóknak nem sok dolga akadt. Ők inkább csak akkor avatkoztak a munkába, amikor egy-egy helyen nem volt elég beton, ekkor odalapátoltak egy keveset és Micky még egy moztulattal elsimította a lukat. Ezután, utolsó lépésként – ha már eddig boxolókról neveztük el a főszereplőket, akkor maradjuk is ennél – <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Archie_Moore">Archie Moore</a> érkezett, aki egy kb 8 méter hosszú simító eszközzel az esetleges problémákat javította ki. Ezt az eszközt úgy kell elképzelni, mint egy ablaklehúzót, aminek a szára hosszú, a lehúzó része pedig vagy 3 méter széles. Nos, ezt sem igazán könnyű irányítani, ügyesnek is kell lenni hozzá és persze erősnek. Szóval a hangyacsapat szerintem jelesre vizsgázott, sajnos csak idáig tudtam követni a tevékenységüket, mert el kellett mennem. Mire pár órával később visszaértem, Mr Beton és csapata messze járt, nem láttam a simítógépeket sem, amiket akkor kezdenek használni, amikor a beton már kicsit kezd megszilárdulni. Ezek a gépek kis dodgemre hasonlítanak, amiknek az alján van egy ventillátor. Ez a ventillátor simítja le a betont.</span></div><div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Remélem ebből a kis leírásból kiderült, hogy ezek a srácok kőkeményen megdolgoznak azért a feltehetően nem sok pénzért, amit zsebre raknak. Ez az eset és charlottei tartózkodásom megerősített abban is, hogy Amerika betonozási világbajnok, de erről majd kicsit később még. Zárásként annyi, hogy természetesen nem tudom, hogy illegálisak voltak-e a munkások, de feltehetően egy részük igen, főleg, ha abból indulok ki, hogy akikkel együtt dolgoztam srácoknál háromból kettőnek nincs tartózkodási engedélye.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">A másik dolog, amit még el akarok mondani az a kapitalizmus furcsaságai. Persze lehet, hogy ez ebben az esetben nem olyan tiszta kapitalizmus, hanem a jó cucilista emlékek miatt van így, vagy nem csak a magyarok búbánatosak, hanem az egész Közép-Európa? Amint említettem Jannak, a nagyszájú lengyelnek dolgoztam. Scotty mellett ő az, aki segítőkésznek bizonyult Amerikában, igaz, most mondhatod, hogy csak azért adott szállást, hogy jól ki tudjon zsákmányolni, mert elég alacsony órabért fizetett. Azt kell mondjam, ez nem egészen igaz. Ugyanis, ha a szállást forintosítjuk (akarom mondani dollárosítjuk), akkor egész elfogadhatóan kerestem. De nézzük a problémákat. A felállás a következő: Jannak volt 2 nagy munkája akkoriban, az egyik a betonozós Walgreens, a másik egy McDonald's. Neki 3 állandó embere van, mindannyian lengyelek. Nos ez is egy pozitív dolog, hogy próbálja a földijeit segíteni, munkát adni nekik, de az embererő kevés erre a két melóra, így kerültem képbe én is. Elég vicces mondjuk, hogy mennyire lengyelek maradtak ezek a srácok, szinte mindennap bementek a lengyel boltba valami kaját venni, Jannál is a házban egy csomó lengyel kaja volt állandóan. Szóval ezekkel az arcokkal rég óta dolgozik együtt, de folyamatosan panaszkodott rájuk. Kicsit hülye helyzetbe is kerültem, mert Jan sokat beszélt munkáról, míg a srácok is elmondták természetesen a véleményüket Janról, szóval kicsit két tűz között voltam... Mirek például az első nap azzal kezdte, hogy mennyire utál Jannak dolgozni, mert nem sok előrelépési lehetőséget lát, hétfő reggel amikor megy a szokásos helyre, akkor már előveszi a depresszió és a gombóc van a torkában. Ezek után valahogy nem igazán csodálkozom, hogy annak ellenére, hogy ezer éve kollégák, messze nem zökkenőmentes a kapcsolatuk. A srácok minden alkalmat megragadnak, hogy egy kis plusz bevételre tegyenek szert. Az egyik ilyen forrás a réz vezetékek begyűjtése. Én másmilyen anyaggal nem is találkoztam, ők pedig minden apró, leeső darabkát összegyűjtenek. Persze Jan tudta nélkül. Azt a sunnyogást, ami ezt az egészet körülveszi – hihetlen és nem vicces, utoljára kb. 17 éves koromban a <a href="http://brg.8bit.hu/">BRG-ben</a> láttam ilyesmit. Jan persze erre is panaszkodott, mondván meglopják, mert az anyagot ugye ő veszi, tehát a hulladék is az övé. A leeső darabokat Jan bázisán egy nagy szemetes kukába gyűjtik (már amikor ő ott van a munkán...), állítólag egyszer a srácok bementek hétvégén és kiürítették az egészet, ért vagy 800 dodót... Szóval nem egyszerű a dolog, mert az érdekeik ellentétesek, de közben meg jól is elvannak, mindig lengyelül beszélnek egymás között, de ezt már említettem. Minden esetre vicces volt látni, mennyire nem tudnak ilyen dolgokban előre lépni. Pedig egyszerű lenne. Az arcok úgy lógnak, ahogy tudnak, de valahol meg is értem, mert nincs semmi motivációjuk a jobb, gyorsabb munkavégzésre. Órabérben dolgoznak, ezért az esetek nagy részében, ha befejeztünk egy munkát, akkor ott ácsorogtunk még fél-egy órát, hogy leteljen a „munkaidő”. Komolyan mondom, ilyen érzésem utoljára akkor volt, amikor az előbb említett BRG-ben dolgoztam. Én persze röhögtem magamban Janon, mert az az ő dolga lenne, hogy kitaláljon valamilyen motivációs rendszert. Pedig lehetne. Csináltunk egyszer egy munkát, elfogyott a hely a szerelőpanelen, kellett egy másikat venni. Ez önmagában nem lenne baj, de Staszek nem szólt időben, így másnap vissza kellett menni. Jan persze kiakadt. De Staszeket miért érdekelné a dolog? Legalább másnapra is volt mit csinálnia. Nyilván másként gondolkodna, ha mondjuk az elvégzett munka után járna a lé, nem órabérben. Mindkettőjük szerencséjére megrendeltek még egy munkát ugyanott, így végül is nem lett igazi veszteség a dologból... Volt szerencsém nagyobb cégeknek dolgozni, egy dologban mindenhol egyetértés volt: ha egy beosztott nem dolgozik, akkor az a főnök hibája. Pont ezért érdekes volt látni, hogy az amcsik milyen más felfogásban dolgoznak. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Steve egy állati jó arc, koreai születésű, de gyerek kora óta itt él. Na vele kifejezetten élvezet volt dolgozni. Mindig pontosan elmondta, hogy mit akar, megkérdezte, hogy tudom-e hogyan kell megcsinálni, ha igent mondtam, akkor nem pazarolt rám több időt, ha nemet, akkor meg szépen részletesen elmondta, megmutatta mit kell csinálni. Állandóan rajzolt és nagyon jó a humora. Ő egy másik cégnek dolgozik és azért volt a Walgreenses munkán, mert már csinált ilyet és segített nekünk. Hivatalosan asszem nem is dolgozhatott volna NYban, mert neki Jerseyben van engedélye, de az általam ismertek közül messze ő a legjobb szakember. Szóval egy alkalommal kifejtette, ha nincs kedve dolgozni, akkor a tervrajzokat nézegeti, mert abból nem lehet megmondani, hogy mit csinál. Persze sokat kell néznie, mert ő vezette a munkát, egy ilyennél meg is kérdeztem, hogy „mi van Pisti, nincs kedved dolgozni?” Rámnéz, aztán persze nagy röhögés volt a válasz. Néha eljött az egyik embere, Sammy, világlazája gyerek, ilyenkor előkerült a spangli, aztán azzal „koncentrált”</span><span lang="HU">. Lényeg az, hogy ők nem morogtak, állandóan vidáman néztek a világba, szóval erősen gondolkodtam, hogy ha maradok, akkor megkérdem Stevet, át lehet-e menni hozzájuk dolgozni. Ő viszont mindig megjegyezte, ha valamit jól csináltam, hogy ez nagyon jó lett, ha valamivel nem volt megelégedve, akkor meg állati komoly pofával megjegyezte, hogy ne okozzak csalódást. Nem mondhatom, hogy ők mindig teljes leklesedéssel dolgoztak, vagy ne lettek volna rossz napjaik. Pár alkalommal mondta is: „Stanley, Geri, húzzunk haza a fenébe!” Amikor viszont munka volt, akkor nem volt mese, keményen nyomta, és Jannal ellentétben soha nem garasoskodott. Ha valamire ki kellett adni lét, akkor mindig a jobbat vette meg, ha egy munkát meg lehetett csinálni kézzel vagy géppel, akkor inkább beszerezte a gépet, csak hogy jobban, gyorsabban lehessen dolgozni. OK, ennek van egy másik oldala is, ezt is Stevetől tudom. Egy alkalommal kifejtette, hogy az a baj az olyan kisvállalkozásokkal, mint Jané, hogy relative kicsi rajta a haszon, ezért egy Jan-szerű tulaj 2x is meggondolja, hogy mire adjon ki pénzt. Itt jegyzem meg, hogy azért nem egészen értek egyet. Egyszer kifejtettem Jannak, hogy ahhoz képest, hogy Amerika a vezető benzinzabáló ország, a New York körüli benzinkutak gyalázatosan néznek ki, sokszor az embernek nincs kedve megfogni a csövet, de ez a benzinkutakat kicsit sem érdekli. Az eszközök ezer évesek, gagyik, és még a levegőért is fizetni kell. Gondolom azért lenne rá keret, hogy ne így legyen, ennek ellenére még a nagyobb cégeknél is ilyen a helyzet... Egy szó, mint száz, érdekes tapasztalat, így utólag nem bánom, hogy egy darabig ezt csináltam.</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Zárásként még a helyi lakosokról pár szó. Nagy százalékban élnek vallásos zsidók a környéken és érdekes volt látni, mi mindennel foglalkoznak. Az iskolabusz vezetéstől kezdve benzinkutason át rengeteg helyen láttam őket dolgozni, de amit sosem fogok elfelejteni, az az, amikor egy alkalommal kellett valami vezetéket vennünk. Staszek megrendelte, aztán az egyik alkalmazott ment ki a raktárba: fehér ing kicsit feltűrve, imazsinórok az oldalán, fekete vászon nadrág. Ebben a szerkóban izmozta ki a karvastagságú vezetéket, természetesen nyakig maszatosan. Mindezt miért említem? Nagyon sokszor láttam, hogy stoppolnak az országúton, de nem tudom miért? Mint említettem az <a href="http://geri-in-ny.blogspot.com/2011/04/pennsylvania.html">amishok</a> is saját világban élnek, de nekik legalább van buggyjuk és rollerük, az ittenieknek viszont semmi. Vallási okokból nem vezetnek? Nincs rá pénzük, vagy egyszerűen csak nem akarnak megtanulni? Sose derült ki, kérdeztem Csillát is, de ő sem tudta. Miután többször mentem egyedül vissza munka után a kisteherautóval, elhatároztam, felveszem az egyiket, hátha mesél? Sajnos nem került rá sor, mindig felvette előttem valaki az aktuálisan stoppoló figurát, 1-2 percnél többet nem hinném, hogy valaha várakoztak... Ha valaki tudja, a megoldást a szokásos címre kérem!</span><br />
Ja, betonozás. Ahogy megyek be az irodába a parkolón keresztül, mindig megcsodálom a betongerendákat. Olyan szépek, hogy az embernek tényleg könnybe lábad a szeme. Sajnos nem tudtam még jó fotót készíteni róla, de más egyéb <span lang="HU"><a href="https://picasaweb.google.com/115479062835026873799/Epitkezes#">fotók itt</a>. </span><br />
<span lang="HU"><br />
</span><br />
<span lang="HU">Epilógus: Walgreens bácsi meggondolta magát, és más elrendezést akart, így aztán Mr Betonék munkáját pár helyen fel kellett törni...</span></div><div style="text-align: justify;"></div>Gerihttp://www.blogger.com/profile/16333723569919603615noreply@blogger.com0