Velodrom, aquarium

Ma hatalmas felfedezést tettem! Óriási meglepetésre találtam egy bicóspályát. (Az áthúzott betűk azért vannak, mert Kispánczélnak nagyon tetszik...) Valójában azért nem meglepő, mert a múlt alkalommal egy fickó megkérdezte, hogy merre találja a Casino Velodrom-ot. A nevet kicsit félreértettem, vagy a fickó nagyon fura kiejtéssel beszélt, mert Kissena a becsületes elnevezése és nagyon közel van hozzánk. Kb. olyan pálya, mint a Millenáris, csak 12 méter és valamennyivel rövidebb a leírás szerint, vagyis pontosan 400 méter. (Most megint röhögök magamban, szegény amcsi gyerek nézhetnek ki a fejükből, hogy miért nem yard :-). Ebből is látszik, hogy a biciklisták mindenhol normálisak, itt is rendes mértékegységet használnak!) Idézem: "400-meter, state-of-the-art track". Na mondjuk a "sztét of di árt"-tól azért messze van, vagy itt nem nagyon értenek a művészethez, mert pont olyan hepe-hupás, mint a Milli. Viszont ma nem volt rajta csak két fickó rajtam kívül, de ők sem sokáig. Így aztán nyomtam is gyorsan egy 1 órás időfutamot, elértem a bravúros 31,2 km-es teljesítményt, amivel tulajdonképp csúcstartó is lehettem volna 1893-ig. (Azt a szemétséget a mai napig nem tudom megemészteni, hogy az 1984 és 1996 közötti 1 órás csúcsokat az UCI simán leminősítette '96-ban - 12 évre visszamenőleg megváltoztatva a szabályokat!!!) A lényeg az, hogy nagyon jót bicajoztam, még ha nem is a legsimább a  pálya, asszem máskor is megyek majd. Az nagyon klafa, hogy nincs forgalom, illetve nem nagyon kell figyelni merre megyek, mert vezet a pálya :-).

Csilla vett egy halat, mikor még Omer itt volt, Orsinak neveztük el. Mondogattam Csillának, hogy szegény hal, milyen rossz lehet neki, mert egyedül van. Elég vicces, mert ha közel megyek az üvegéhez, akkor elkezd figyelni. Szóval amikor meghozta, kicsit bénáztam hogyan tegyem bele az üvegébe. Erre Omer mondta, hogy adjam csak oda neki, mert ő nagy mester és majd jól átrakja. Ez sikerült is, igaz, Orsi előtte dobott egy hátast a földre, de az tény, hogy onnan Omer nagyon ügyesen vette fel és rakta bele a vízbe. Miután az üvege elég kicsi és nincs benne semmi, ezért 3 naponta vizet cserélek benne. Az előző kiugrós jelenet többször megismétlődött már, ez a lökött hal nem szeret átsiklani a nagy pohárból a kicsibe, inkább a lefolyóban landol. Szerencsére ott van egy szűrő, ami mindig felfogja, így még nem ment le egyszer sem. Orsi minden esetre kemény hal, nagyon jól érzi magát, szokott tréningezni, le-fel úszkál, meg az álla alatt van egy lebernyeg, amit elő tud varázsolni, na ilyenkor nagyon félelmetes, ha másfél méterrel nagyobb lenne, tuti betojnék tőle. (Van vagy 4 centi...) Egyébként nem tudom milyen hal, ha valaki ért hozzá piros és olyan, mintha egy zászlót húzna maga után, meg kilóg belőle pár izé, ami gondolom az uszonya, vagy valami stabi cucc. Van rendes oldal úszója is.

Ma, amikor Csilla hazajött, egy csomagot nyomott a kezembe, majd boldog születésnapot kívánt. Kicsit bután néztem ki a fejemből, mert ugye holnap Aiyi születésnap lesz (ja, meg Muter, el ne felejtsek szkájpolni...). Kiderült, délután betévedt egy halas boltba, vett Orsinak két barátot, levegőztetőt, meg mindenféle csiri-biri dolgot, amitől a halak majd nagyon jól érzik magukat, és egy méretes, igazi akváriumot. Sajnos Aiyit egyelőre nem nagyon hatja meg a dolog, bár minden este ő eteti Orsit - nem is kell figyelmeztetni, magától megcsinálja. Annyi szépséghibája van az etetésnek, hogy csak a konyhaasztalról éri el, oda viszont minden figyelmeztetés nélkül felmászik... Szóval akkor nem lesz több vízcsere, mert a nagyobb akváriumban mindig jó lesz a víz a levegőztető-szűrő miatt. Szépen kimostam az új cuccot, majd szokás szerint kézzel beállítottam a csapvíz hőmérsékletét, és először Orsit engedtem be a régi kis edényből az új helyre. Ezek után jöttek a kiscsávók, egy sárga és egy narancssárga a vendég vízzel együtt. Úgy saccoltam, hogy a hőmérséklet kb. azonos, nagy gond nem lehet, Orsinál bevált. Láthatóan jól érezték magukat, és úgy látszott az eladónak igaza van, mert Orsi nem próbálta megenni őket, igaz, sokkal gyorsabban úsztak, mint Orsi. Pedig ő sem lassú. Szépen feltettem a helyére a tartályt, beépítettem a levegőztetőt és néztük milyen jók így együtt.

Aztán a sárga kicsit furcsán kezdett úszni: lemerült az aljára és a hasát fordította felfelé. Mondom Csillának, te, ezzel valami gáz van, mert a halak nem szoktak szórakozásból háton úszni, edzeni meg csak gyorsra szokás. Ráadásul nem is ficánkol. Orsi persze egyből rámozdult új barátjára, kieresztette a lebernyeget és támadásba kezdett. Aztán meggondolta magát, úgy látszik a túl könnyű préda nem érdekli. Nem baj, maradt még a narancssárga. Az mint a mérgezett egér le-föl, jobbra-balra úszkált. Aztán egyszer csak megállt, ugyan nem feküdt hanyatt, de kisvártatva oldalazva folytatta az úszást. Ekkor már a rossz sejtelmek kezdtek előjönni... Sajnos be is igazolódott a dolog, mert kisvártatva ez is a hátúszást kezdte gyakorolni - egy helyben. De hirtelen elkezdett úszni rendesen. Ezt megismételte párszor, aztán abba maradt minden úszás jellegű tevékenység. Mondjuk ez legalább lebegett, nem merült le. Csilla teljesen beteg lett, azt mondta, látni sem bírja ezt a drámát. Aztán erőt vett magán és megnézte a blokkot. Szerencsére a döglött halakat is becserélik, igaz csak egyszer, de az is jobb, mint a semmi. Mondjuk nem sokra megyünk vele, ha itthon csak 5 percig bírják. Amúgy halvány elképzelésem nincs, mi csinálta ki a őket... Aiyinak meg magyarázhattuk, hogy a halacskák megfáztak és vissza kell vinni őket a boltba, ahol majd meggyógyulnak... Orsi viszont remekül érzi magát és van egy bazi nagy akváriuma.

Utóirat (hehe, ezt a szót ha jól emlékszem Dani utálja, mert a Post Scriptum a jó, de szerintem ez ugyanazt jelenti): utánanéztem, Orsi sziámi harcoshal, és kifejezetten hím nemű példány. Annyira agresszív tud lenni, hogy a saját tükörképét is megtámadja :-). (Az agresszivitásról csak az angol nyelvű oldalon írnak.)

Közlekedésről

Rég óta tervezem, hogy írok a közlekedésről, a minap akadt egy kis apropó, ami miatt most írok. Természetesen a legegyszerűbb és legjobb a bicaj. Az a tapasztalatom, hogy itt jobban elfogadják a bicajosok "arra megyek, amerre épp kedvem tartja" felfogását. Senkit nem érdekel, ha átmész a piroson, vagy éppen szembe bicajozol a forgalommal, noha mehetnél az út túloldalán is. Az ilyen kis szabálytalankodásokhoz ráadásul nagy segítséget nyújt az itt jellemző rengeteg egyirányú utca: nem kell benézni csak az egyik irányba, és már suhanhatsz is tovább. Ez azért nagyon fontos, mert tapasztalatom szerint a jelzőlámpák szándékosan "rosszul" vannak beállítva. Nincs "zöldhullám", hanem olyan ahogy puffan, úgy jó alapon váltogatnak. Rengetegszer tapasztaltam, hogy nagyobb utakon, pl.: a 108-dik utcán végignézve a lámpák piros-zöld-piros-zöld mintázatot mutattak, a kereszteződések pedig úgy 50 méterenként vannak... Legjobban a gyalog közlekedés ritmusát követik, az valahogy mindig zöldre jön ki :-). Vissza a bicajhoz. Bringa utak nem igazán vannak, de a gyorsforgalmi utakat kivéve mindenhol lehet bicajozni, és azért a távolságok nem olyan észveszejtően nagyok, tehát mondjuk a Central Parkba fél óra alatt odaérni tőlünk. 

A tömegközlekedéssel igaziból kevés a tapasztalatom, csak metróval mentem eddig, buszra még nem szálltam. Viszont van itthon busztérkép is, na az szép baleset, vess egy pillantást Queensre (pdf). Metróval azonban nagyon jól lehet közlekedni. Meglehetősen sok járat létezik, igaz ezeket néha átszervezik, de a térkép segítségével nagyon könnyen lehet tájékozódni, útvonalat keresni. Viszonylag sűrűn is járnak, de a legmeglepőbb talán a "gyors" járatok létezése. Ezek természetesen csak úgy tudnak gyorsak lenni, hogy két-két vágány megy mindkét irányba és a belső kettőnek ritkábban van megállója. A járatok egész éjszaka közlekednek, csak hát éjszaka néha karbantartási okokból egy-egy vonalon megváltozik a menetrend. Ezt halandó ember nem tudja követni, bár pont ma láttam valami reklámot, hogy ezentúl erről jobb tájékoztatás lesz, minden esetre ez bekavarhat, jelentősen növelve a menetidőt. Természetesen a rendszer is más, ha bementél a metróba, akkor szinte bármelyik pontra eljuthatsz, a vonalak közötti átszállásért nem kell fizetni. Ez olyannyira működik, hogy van egy állomás, ahol a két vonal között három utcányit kell a felszínen gyalogolni, de miután elektronikus jegyek vannak, az újbóli belépésért nem von le a kártyáról többet a rendszer. Itt minden esetre nem vették át a londoni sematikus ábrázolást, hanem egy viszonylag jó térképet használnak, amin könnyű eligazodni. Az átszállásokkal nincs gond, meglehetősen sűrűn elhelyezett táblák jelzik merre találni a kívánt irányt. A "földalatti" kifejezés itt nem állná meg a helyét teljesen, mert nagyon sok vonal a föld felett végződik magasvasút formában. Ilyet szinte mindenki látott már filmekben. Nos ez az, amit remélem otthon soha nem akar építeni senki. Természetesen sokkal olcsóbb, mint a föld alá tenni az egészet, és még jól is néz ki (messziről), utazni rajta kifejezetten látványos tud lenni. Viszont alatta minden sokkal sötétebb, arról nem is beszélve, hogy aki ott lakik, annak nem lehet valami leányálom a zaj, meg hogy a másodikon az ablaka előtt jár a metró. 

Utoljára maradt az autózás. Az az érzésem, hogy a város tervezése ilyen szempontból nagyon jól sikerült. A térképen jól látszik, ahogy a gyorsforgalmi utak (mint pl.: a Shore Pkwy) behálózzák az egész várost. Ha egyszer felkerültél egy ilyenre, akkor elég jól lehet haladni - természetesen, ha nem akadályoz valami, mondjuk egy baleset... Ezek általában nem fizetősek, többnyire csak hidakon kell perkálni, de érdekes módon csak akkor, ha befelé mész, kifelé ingyen mehetsz. Amint lehajtasz a gyorsforgalmiról, akkor kezdődik a maszatolás. Napközben általában nem lehet nagyon haladni, amiben az említett lámpabeállítás nem sokat segít. Tájékozódni viszont isteni. Minden kereszteződésben szép zöld táblák jelzik, hogy mi a keresztutca neve, a szélesebb utakon pedig az is látható, hogy mi a következő lehajtó. Na nem mondom, elsőre azért csak kapkodtam a fejem jobbra-balra és nem igazán találtam semmit, de hamar rá lehet jönni a rendszerre és onnantól kezdve minden ok. Vezetni nem rossz itt, igaz, az sem mondható el, hogy olyan jól vezetnének az itteniek. 16 éves kortól lehet jogsid... Bent a városban még csak rendben van a dolog, mert ha nem is kifejezetten udvariasak, de azért a cipzár-elv működik, lehet lendületből haladni. Agresszívek természetesen itt is akadnak szép számmal, de többnyire kevés az atrocitás.  Viszont a városon kívül autópályán haladni, na az nem egy nagy élmény. Eleve 55 a megengedett, ja ez mérföldben van, szóval 88 km/h a megengedett sebesség. Danival jól megbeszéltük a múltkor, hogy ez pont az a sebesség, ami annyira unalmas, hogy tutira elalszol, elunod magad, szóval a lehető legrosszabb. Németországban ugye kicsit tempósabban lehet haladni, mégis kevesebb a baleset, mint itt. De nem is ez a legrosszabb. Itt valahogy azt tanítják, ha felmész a pályára, akkor válassz egy sávot és ameddig mész, addig menj rajta.* Nos ezzel az a baj, hogy ha valaki történetesen csak 50-nel (80-nal) akar menni és a belső sávba esett, akkor jól feltartja a tempósabban haladókat. Ilyenkor természetesen a gyorsabbak jobbról előznek, ami viszont sosem egy szerencsés dolog. Ráadásul imádnak valahogy összecsomósodni. Tegyük fel nincs nagy forgalom, mégis időről időre egy kisebb kupacba keveredik pár autó, előzni nem lehet őket és általában lassan haladnak. Javasolnám az amerikai vezetőknek, hogy az öreg Ejrópában ne nagyon akarjanak autókázni, főleg Németországban ne, mert csúnya meglepetések érhetik őket. Azt hiszem a helyiek szövegértésével is lehet valami gáz. Vagy én nem tudok bizonyos dolgokat az angol nyelvről. Rengeteg "Don't honk!" (Ne dudálj!) feliratú tábla van, nos ezeknél tutira mindig tülköl valaki. Imádnak zajongani. Ha lassabban rajtolsz zöldnél (vagy ő úgy gondolja, hogy lassú voltál), akkor egy hangjelzés a bünti. Szinte soha senki nem indul időben... A kresz táblákból nagyon sok feliratos, a kedvencem a "Don't even thing about parking here", bár ezt eddig csak parkolóban láttam, szóval lehet, hogy nem is igazi kresz tábla...

Zárásnak az apropó. Mentem az oviba Aiyit elhozni, természetesen késésben, ezért toltam neki, ahogy a csövön kifért. Már a célegyenesben tekertem, jó széles út, 2x1+parkoló de 3 sáv simán elférne,  forgalom kicsi. Egy pillanatra lehajtottam a fejem, mire felnéztem velem szemben jött egy autó az én sávomban! Már láttam is magam felkenődni a szélvédőre, de persze a kép megjelenése előtt már markoltam a féket. Omer is megirigyelné ahogy a hátsó kerekem jobbra-balra csúszkált, de a kocsi  így is egyre közelebb került. Ahogy lassultam ismét irányíthatóvá vált a bicaj, kicsit balra húztam a kormányt és centikkel (szó szerint...) elkerültem az ütközést. Persze emberünk bekanyarodott balra, ahogy tervezte, eszébe sem jutott megállni. Vörös köd le, fordulás, uccu utána. Piszok mázlija volt, hogy az első kereszteződésnél elém kanyarodott egy kocsi, ami feltartott, de még így is utolértem volna, ha nem megy át a piroson... Természetesen hiába üldöztem még pár utcán keresztül, lerázott a törvénytisztelő amerikai állampolgár. Amúgy nem értem mi a fenét gondolt, átlevitálok felette? Mert rég átértem a kereszteződésen, amikor kikerültem, így simán utánam is kanyarodhatott volna. Minden esetre ez volt az első necces eset, pedig már 2000 km-t hajtottam itt, igaz nagy részét "vidéken".


*Készülök KRESZ vizsgát tenni, azért csak kiderült, hogy itt is jobbra tartás van...

Frissítés: egy fontos dolgot kihagytam, az utak állapotát. Nos, ne gondold, hogy otthon sokkal rosszabb az utak állapota, mint itt. Nagyon kegyetlen rossz felületek tudnak lenni errefelé is és a karbantartás is tiszta "szocialista" tempóban megy. Az ovi felé épp feltúrták az egyik utat, meg mellette még egy-kettőt és már vagy 2 hete csinálják, friss aszfaltnak nyoma sincs még. Ma reggel, amikor mentem, tisztára otthon éreztem magam, mert ugyanolyan zsebre dugott kezű arcok ácsorogtak, mint otthon :-). És a legszebb, hogy néha megjavítanak egy-egy kisebb úthibát: leraknak az inkriminált részre egy kb. 20 mm vastag vaslapot, oszt jóéccakát... Képzelheted, a forgalom felőli részre ugyan még odalöknek egy kis aszfaltot, na de az akkor is egy járdára felhajtással ér fel. Ilyennel nem eggyel találkoztam már.

Hétvége

Bár úgy terveztem, hogy először a régebben történteket írom le, a hétvége annyira jó volt, hogy mégis megváltoztatom az eredeti elgondolást.

Hosszú hetek óta most először nem mentünk el a tóhoz, hanem itthon töltöttük az időt. Szombaton délután elhatároztunk, meglátogatjuk a tengerpartot. Akarom mondani az Óceán partot. Mondjuk a homokban mászkálva nem hiszem, hogy sok különbséget lehet látni, de ez most mellékes. Összerámoltuk egy kis elemózsiát, raktunk el jó sok vizet, aztán uccu neki irány a beach! Végül is ide mentünk: Jacob Riis Park. Rég éreztem magam ilyen jól tengerparton! Először is hihetetlen jó idő volt, a víz meleg és amikor az életmentők hazamentek, akkor kezdett jobban hullámozni az óceán. Nagyon jót szórakoztam, igaz nem volt se buggy boardunk (ez olyan mint a surf, csak hasalni kell rajta), se szörfünk, de úszva is nagy élmény volt a hullámokon lovagolni. Aiyi eleinte a lábát sem akarta a vízbe tenni, de aztán megbarátkozott a hullámokkal, annyira, hogy a vége felé a kezemet fogva ment befelé, és azt mondogatta: még, még! Nem nagyon zavarta a feje fölött átcsapó hullám, olyankor kicsit nyalogatta a szájáról a sót, majd ismét: még, még! A "hullámlovaglás" annyira kifárasztott, hogy azt hittem másnap nem fogok tudni bicajra ülni. Mert megbeszéltem egy közös bringázást újdonsült ismerősömmel. Ennek vicces az előzménye, kísértetiesen hasonlít Dani esetéhez. A helyszín ezúttal egy bicajbolt volt, ahova klipsz szíjért mentem, hogy a bicaj nyerge alá tudjam a pótbelsőt kötni. A manusz köszönés helyett megkérdezte, honnan van a gépem? Miért ilyenem van? Majd hosszabb beszélgetés után megkérdezte tulképp miért is néztem be a boltba?

Na ezzel a fickóval találkoztam vasárnap reggel f8-kor, és mentünk át a Prospect Parkba. Eleinte kicsit féltem, hogy nem leszünk azonos súlycsoportban, de kb. egy szinten vagyunk, így nagyon jót tekertünk, csak neki dolgoznia kellett menni, ezért korán lelépett. Egyébként nem eredeti amcsi arc, szerelmi ügy miatt keveredett NYba, mondjuk ez is vicces, hogy az első ember, akibe belebotlok, hasonló cipőben jár, mint én :-)

Mielőtt hazament, útbaigazított Manhattan felé, ő haza én pedig irány a Central Park a Williamsburg hídon keresztül. A Szabadságszobor után talán a legismertebb nyi ojjektum és ez volt az első alkalom, hogy bicajoztam benne. Komolyan mondom jó élmény volt. Rengeteg ember, többé-kevésbé fegyelmezetten közlekednek, sportolnak, szóval tempósan lehetett haladni. Az aszfalt hibátlan, így rengetegen görkoriztak. Na ez az, amiben mondjuk a Margitsziget példát vehetne! Jó, tudom, pénz, de annyi marhaságra költünk, hogy egy új csíknak simán bele kéne férnie.

Haza felé  a Queensboro hídon jöttem, majd a Queens boulevard. Hát, ez utóbbi nem valami vicces hely, bazi forgalom, rossz útfelület, 2x3 sáv + 2x2 sáv szervízút, szóval randa. A végén le is mentem róla, egy kerülő, de barátságosabb útvonal kedvéért. Viszont 20 perc alatt hazaértem a hídtól, ami azt jelenti azért itt is emberiek a távolságok, Manhattan simán biccajjal elérhető.

Délután sajnos esett, így nem tudtunk elmenni sehova, azonban ma Csilla korán végzett és a szombati napon fellelkesedve mondta, hogy ugorjunk le ismét a tengerpartra. Ezúttal a Rockaway Beachre mentünk. Érdemes térképről műholdas képre váltani. Az "Athletic Style Promotions" felirattól jobbra igazi, lepukkant betonlakótelepet látni, sokkal rondább, mint amit valaha otthon láttam. Na itt ezeket "prodzsekt"nek nevezik. Klassz kis ellentmondás van a Beach 59th Street két oldala között. Amúgy az emberek barátságosak, sőt, a balra levő részen még akár lakni is lehetne. Az egyetlen komoly széséghiba, hogy a JFK leszálló pályája pont útba esik, így percenként elhúz egy repcsi félmagasan... NY amúgy tele van hasonló helyekkel. Úgy értem az ember azt gondolná a tengerpart az igazi milliomos negyed, erre kiderül itt frankó nyomornegyedek néznek az óceánra, ipartelepek fekszenek a legklasszabb partokon, az emberek meg milliókat fizetnek, hogy Mahnattanben zsúfolódjanak. Szóval ezt nehéz megérteni miért alakult így. Mondjuk ma nem volt olyan jó idő, de azért Aiyi ma is felbátorodott a vége felé, úgy kellett elrángatni a vízből.

Na, még egy csomó mindenről akarok írni, de majd csak később...