Super Bowl

Tegnap este elmentem a Wild Wings-be amerikai foci döntőt nézni. Az egyik nagy különbség Magyarország és Amerika között, hogy itt minden gond nélkül ült egymás mellett két asztaltársaság, az egyik a Giants-nak, a másik a Patriots-nak drukkolt, persze hangosan, és felváltva ugratták egymást attól függően, mikor melyik csapat vezetett. De hogy is kerültem ide focit nézni?

Az utazási történetet ott hagytam abba, hogy megtaláltuk a kecót, pedig utána még vissza is kellett vezetni NY-ba. Visszafelé Virginia Beach-en álltunk meg éjszakázni, mert ugye szezonon kívül vagyunk, ezért a szállás még olcsóbb volt, mint Washington D.C.-ben, viszont ha lehet még jobb szállodában. Az út hosszú volt és unalmas. Eléggé kietlen vidéknek tűnt a térképen látható szakasz egészen a tengerpartig, a new yorki szomszédnéni meg is jegyezte, hogy az az igazi "redneck"-ek hazája. (Sajnos a cikk nincs magyarra fordítva, de szimplán parasztot jelent, merthogy a földeken dolgozva a nyakuk lebarnul...) A szálloda viszont igen, a tengerparton, és természetesen a tengerre néző szobával. Én foglaláskor persze naivan szóvá tettem ilyen szobát akarunk, de kiderült, a tengerparti szállodáknak csak tengerre néző szobáik vannak, a szárazföld felé a folyosók helyezkednek el. A fűtést mondjuk nem vitték túlzásba. Lementünk vacsorázni, aztán irány aludni. Alig érkeztünk be a szobába, a szomszédból hihetetlen hangosan muzsika kezdett szólni. Csilla azt mondta, ez nem lesz jó, mert hiába panaszkodunk, egy idő után úgy is elkezdenek zajongani, ezért megkérdezte, átmehetünk-e egy másik lakosztályba. Simán igent mondtak, így negyed óra múlva már a másik szobában feküdtünk az ágyakon. Elhatároztam, hogy reggel korán kelek és megnézem a napfelkeltét, meg jól lefotózom. Azért nem kellett túlzásba vinni a dolgokat, mert n8-kor kelt a Nap :-). Utána persze megkaptam kis feleségemtől, hogy mennyire tapintatlan vagyok, mert nekiálltam hajnalok hajnalán csattogtatni. Mindegy, irány a reggeli. Ekkor vettük észre, hogy Aiyikám sántít... A hideg verejték kivert egyből, Csilla totál maga alatt, a Muter meg azt bizonygatta, hogy csak játszik a gyerek. Sajnos kiderült, hogy nem, de egyelőre nem tudtunk mit csinálni, elindultunk vissza. Közlekedési szempontból nem a legszerencsésebbül, látvány szempontjából viszont tökéletesen választottuk az útvonalat. (Monnyuk a Gugli elég jó cég, de hogy milyen indíttatásból fotózták a Keleti Partvidék egyik leglátványosabb útvonalát ködben, az rejtély...) Szóval ez a jó 20 km hosszú, cölöpökön álló híd nem semmi. Megy szépen végig a tengeröböl bejáratánál, magamban pedig azon gondolkodtam, hogy közlekednek a hajók? Nos, ez is egy szép példája a leleményességnek és a nagyszerű mérnöki munkának, ugyanis a hídból 2 helyen nagyjából kilométer hosszú alagút lesz. Bazi látványos, sajnos nem igazán volt kedve megállni a családnak, így a parkoló helyek mellett szépen elautókáztunk. A Muter azért folyamatosan nyomkodta a gombot a masinán, így lett egy-két jó kép, de jelenleg nem férek hozzá (NY-ban van minden...), ezért majd egy másik bejegyzésben töltöm fel őket. Miután átértünk, ez a 13-as út istentelen hosszúságban mendegél, nem autópálya, így minden bokornál akad egy jelzőlámpás kereszteződés, a vidék az ismét redneck-es hangulatú, és a már említett nehézkes haladás, mert a kollégák kicsit sem segítőkészek. Azt hittem kitépem a hajamat, de szép lassan eljutottunk egy autópályáig, onnan pedig már sima volt az ügy. Másnap irány a gyerekkórház. A doktornéninek mindent szépen elmondott Csilla, a néni meg is kérdezte, hogy valami szakmabeli-e, mert olyan szabatosan fogalmaz... Aztán konzultált a másik nénivel, majd kiagyalták, hogy röntgen. Szerencsére nem mutatott semmit, így aztán hazamentünk. Kedden elvitte Champeneri nénihez, a gyermekorvoshoz, ő megnyugtatta, hogy ha a röntgen nem mutatott semmit, akkor nincs komoly baj, és csak egy influenza húzódott rá a térdére, ezért sántított. Szerencsére igaza lett, mert szép lassan eltűnt a sántaság. Szeretjük őt, sajnos nem tudjuk magunkkal hozni Charlotteba...
Miután hétfő szünnap volt, kedden mentem be először a munkahelyemre. Az interjúra kocsival jutottam el, dolgozni viszont már metróval, mert sokkal kényelmesebb. NY-ot a fene sem érti továbbra sem, ugyanis az említett PATH "metró" olyan szép tiszta, hogy csodálkozom, a többi miért nem olyan? Kicsit be voltam tojva tőle, mert ezt valami speckó eljárással készítették több, mint 100 éve, de úgy néz ki, hogy jól tart. Az irodáig viszont a Hudson partján visz a séta, közben nézegetem a házakat és olyan érzés fog el, mintha Londonban lennék, mert nagyon modern minden és a parton sétálgatás valahogy emlékeztet a Temze partjára. És persze nem értem, hogy az emberek miért verekszenek a manhattani lakásért, hiszen Jerseyből sokkal szebb a kilátás Manhattanre és olcsóbb is... Az irodáról és emberekről ejtettem már pár szót, de arról nem, hogy a harmadik napon behívott a főnök, és elmondta, 15% leépítés van folyamatban. Meg is kérdeztem, hogy az hogy lehet, miközben meg veszik fel az embereket. A kulcsszó a teljesítmény... A második héten aztán elmentünk sörözni egyet és közben értetlenkedve elemezték, hogy Európában mennyivel jobban védik a dolgozókat, mint itt. Erről Dani már értekezett, szerintem azért nem olyan rossz az európai modell, és pár országban azért működik is, de ezt most hagyjuk.
Eközben esténként nézegettem a kocsibérlési lehetőségeket, mert ugye január 28-án nekem jönnöm kellett le Charlotte-ba, ugyanis hétfőn már itt kellett kezdenem. Péntekre nagyjából össze is csomagoltam, majd a Hertz mellett döntöttem, szombaton reggel Csilla ki is vitt a reptérre, ahol felvettem a kocsit. Egy Toyota Camry-ról beszélünk, minden csiri-birivel felszerelve, amit el tudsz képzelni. Bőr ülés, elektronikus ülés állítás, fedélzeti számítógép, mittudoménmiafene. Gondoltam mielőtt elhajtok, azért megnézem, hogy milyen a GPS, mert azt ugye rendeltem, a fene sem akar csalinkázni. Sehogy sem sikerült előcsalni, nosza vissza az irodába, kértem, hogy segítsenek. Mire a néni kedvesen közölte, az nincs a kocsiban, de ad egy másikat. Valahogy volt egy rossz sejtésem, mert a kocsi felé menet láttam egy másik Camry-t, de az kicsit lestrapáltabbnak nézett ki. Persze az lett az enyém. Első ránézésre nem is volt vele semmi gond, nem hat meg a bőrülés hiánya, csak amikor kinyitottam az ajtót... Az az igazi, félreismerhetetlen áporodott, mocskos füstös kocsmaszag csapta meg az orromat. Hazáig alig tudtam elvezetni, de már nem volt kedvem hadakozni, mert késésben voltam. Otthon aztán szépen telenyomtam légfrissítővel. Sosem hittem a reklámoknak, most sem csalódtam, mert bár sokat segített, azért magammal hoztam a spray-t és időnként fújtam útközben. Ami egyébként elég eseménytelenül telt, végül 10 óra alatt leértem, kicsit folyamatosan a megengedett felett mentem, de azért nem ész nélkül.
Hétfőn aztán irány az iroda, találkoztam Ananthával, aki olyan halkan beszél, néha egyszerűen nem hallom, amit mond. Most mondjuk Indiában van, épp házasodik. Az iroda teljesen rendben van, kivéve, hogy valami olyan brutálisan zúg, hogy kellett vennem egy fejhallgatót, amit az irodába rendszeresítettem zajelnyomás céljából. Nem a legjobb, mert a zenét meg elég hangosan kell hallgatni, de ez van. Dolgozni bicajjal járok, 8 perc alatt érek be. A legmeglepőbb az, hogy van egy fickó az irodában, aki pont úgy néz ki, mint TiBi kollégám Pesten, még hasonlóan is beszél, csak feka az illető. Ő mondott egy helyet, ahol érdemes lehet a foci döntőt nézni, így aztán át is kerekeztem a Wild Wings-be 7 körül. A hangulat eleinte nem volt valami nagy, de nem bántam meg, hogy átmentem, ha más nem a kijelző mérete miatt megérte. Aztán a meccs előrehaladtával a hangulat is magasba hágott. Megállt mellettem egy fickó, mondott valamit, váltottunk két szót, majd azt mondta: amúgy dolgozom, mennem kell. A meccs után alig léptem ki az ajtón, csörög a telefon, Csilla volt, csak kicsit megbeszélni a meccset :-).

A Time Warener stadion, a kosárcsapat otthona. Egyébként Charlotte Bobcats, vagyis hiúzok a neve a csapatnak, és Michael Jordan a tulaj, aki ebben az államban él.

Ez akár New Yorkban is lehetne, nem véletlen a "Kis New York" elnevezés

Prosperál

Csődöl

Hát, ez az építkezés is áll... Az amerikaiak azért elég furcsák A bal oldalon látni egy sötét, nagyobb épületet, az a börtön... A belváros közepén. A másik kedvenc börtönöm a Central Parkra néz...

A játékról már írtam tavaly, most inkább az utózöngéről akarok szót ejteni. Bár egyesek szerint ostoba sportág, én azért átlátom a nehézségeit. Jó, jó, igazi amerikai sportág, kicsit olyan háborúsdi, és még a sakknál is agresszívebb, mert nem csak mentálisan, hanem fizikálisan is az ellenség fölé kell kerekedni. És nem szabad hibázni! Bár a győztes irányító a meccs után magabiztosan nyilatkozta, hogy egy pillanatig nem volt kétsége a győzelem felől, azért még az utolsó másodpercben volt az ellenségnek egy olyan támadása, ami centimétereken múlott. Egy-egy ilyen összecsapás után, még ha nyert is a csapatom, valahogy bele tudok gondolni a legyőzöttek bánatába. Sokszor, sok helyen megbeszéltem már rengeteg emberrel, hogy a sportolók miért nyomják, miért hajtanak. Bár sosem voltam profi sportoló, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a profik szeme előtt csak a pénz lebeg. Nem ott, és nem akkor, amikor a pályán rohangálnak. Ez a kép mindent elmond arról, hogy mit érezhetett a legyőzött. És ami a csodálatos, és ami miatt Brady-t ismét tudom értékelni, az, hogy ez a kép nem a lefújás után készült, hanem egy passza után, amit a "wide receiver" nem fogott meg. Pont az a Wes Welker, aki soha nem hibázik, ezt az elkapást 100-ból 100x megcsinálja. Ezen a napon mégsem jött össze, pedig... Szóval ezután még felállt, és az utolsó másodpercben dobott egy olyan passzt, hogy ha a jó embere, Gronkowski egészséges, talán el is kapja. Nem így történt. Viszont megjelent egy cikk a Yahoon, amit érdemes elolvasni. Nem vállalkozom a lefordítására, mert nagyon jó és én nem tudnám jól lefordítani, de az első mondatot ide biggyesztem:

Tom Brady az öltözőszekrényével szemben ült, feje lehajtva, egy fehér törölközővel letakarva, miközben lefelé nézve a stoplik közötti űrt bámulta. Teljes szerelésben ült. Teljesen elmerülve a gondolataiban. Ott voltak az elvesztegetett játékok. Az el nem ért lehetőségek. Ott volt a Super Bowl, ami kicsúszott a kezei közül, 21-17re a Giantsnak. Ismét a Giants. Ismét. 10:04 volt ekkor. A percek lassan múltak, de Brady nem mozdult.

Na jó, kicsit több, mint az első mondat, de nagyon jól megírt cikk. Magyarul én még sosem olvastam ennyire jó sport-cikket, ez is olyasmi, amit eltanulhatnánk az amcsiktól. Brady egyébként azt is megmutatta, hogyan kell emelt fővel viselni egy vereséget: még véletlenül sem hibáztatta volna a társait, akik 4 olyan hibát vétettek, amiből, ha csak az egyiket megcsinálják, már más lett volna az eredmény. Persze Brady is hibázott, ez nem az ő napjuk volt...

(Egy hete kezdtem írni a bejegyzést...)

Foci

Ez a bejegyzés "sportos" lesz, aki nem szereti az ilyesmit annak javaslom a lapozást... Pár perce fejeződött be az XLV (45-dik. Csak onnan tudom, hogy mondták a tévében, a franc se tudja kiolvasni a római számokat, nem is egészen értem, miért így számozzák...) Super Bowl. (Halkan megjegyzem, hogy mire ezeket a sorokat írom és gyűjtögetem a web oldalakat, addigra a Wikipedia magyar oldala is frissítve az eredménnyel és az Index is lehozta egy cikkben.) Részemről rég óta foci kedvelő vagyok, de döntőt még soha nem láttam élőben, nagy élmény volt, de kezdjük a beszámolót kicsit korábbról, vagyis teljesen máshonnan. 

Amerikában lényegében 4 fontos sportág létezik, az amerikai foci, baseball, kosárlabda és jégkorong. A népszerűségük is kb. ebben a sorrendben van. A sportágak lebonyolítási rendszere nagyon hasonló: alapszakasz (regular season) valamint rájátszás (post season). Mindegyik két konferenciára van osztva,  ami lényegében egy bajnokságot jelent, majd a két konferencia győztese játssza a szuper döntőt. A NFL-ben a két rész National Football Conference és American Footbal Conference. A foci és a többi három között az az alapvető különbség, hogy míg az utóbbiakban 3 illetve 4 nyert mérkőzésig folyik a rájátszás egy fordulója, addig az fociban egyenes kieséses a rendszer. Ráadásul a foci szeptembertől februárig tart, utána szünet. Mondjuk meg van az a bazi nagy előnye ennek a szisztémának, hogy szeptemberre a rajongók már annyira ki vannak éheztetve, hogy el nem mulasztanának egy mérkőzést sem. Ennek persze következménye, hogy míg a jégkorongban az alapszakaszban játszanak 80 meccset a csapatok, addig a NFL-ben 20 összecsapásból meg lehet nyerni egy egész bajnokságot. Kicsit igazságtalannak tűnhet, hogy a sokkal kevesebb meccs ellenére a foci a legnépszerűbb, de pont emiatt az egyenes kiesés miatt sokkal nagyobb nyomás nehezedik a foci játékosokra, mint a többe sportágban. Magáról a sportról inkább nem írok, mert a Wikipedián kiváló cikk olvasható, ha érdekel itt megtalálhatod, de vannak furcsa dolgok. Pl.: akad olyan poszt, ahol kötelező a rövid ujjas, és hát mondjuk Chicago-ban is játszanak meccseket, ugye télen... Aiyi miatt természetesen mi nem tudtunk elmenni mondjuk egy kocsmába nézni az eseményt, de legnagyobb meglepetésemre Csilla is alig várta a kezdést. Ami természetesen nem esett egybe a meccs elejével, mert már jóval előtte elkezdődött a közvetítés. Számunkra érdekes módon nem valamelyik csapat otthonában, hanem az évekkel korábban kijelölt Dallas Cowboys stadionjában gyülekeztek a nézők. A felvezetés közben mutattak egy szektort a lelátón, amire a "Fire Marshall" ("tűzoltó parancsnok". Hmmm... a "fájjer marsall mennyivel menőbbnek hangzik...) azt mondta, nem elég biztonságos, így oda nem engedhettek be nézőket. A jegyeket természetesen visszaválthatták. Vagy kereshettek másik helyet. Gondolhatod. A közvetítés alatt láthattuk, hogy a stadion körül több ezren nézték a kivetítőkön a meccset, nem hinném, hogy valaki is a visszaváltást választotta volna...

Az esélylatolgatások után jöhet a show. Természetesen itt már nem kis felhajtás megy, énekes jobbról, parádé balról. Aztán himnusz. Gondolom láttál "Csupasz pisztoly" és hasonló filmeket, a jelenet ezért ismerős lehet. Részemről elég komoly zenerajongó vagyok, elsősorban hangszeres muzsika, jazz meg ilyesmi. De Beethoven srácnak igaza volt, az emberi ének a legtutibb dolog, főleg akkor, ha valaki egy szál egymagában kiáll a pódiumra és mindenféle kíséret nélkül énekelni kezd. Ebben az esetben Christina Aguilera tett ki magáért.

A mérkőzés pénzfeldobással kezdődik, amit egy korábbi győztes, Hall of Fame tag végzett el. Ezután kezdődhet a meccs. Ezt megint nem írom le nagyon, mert az említett Indexes cikk megteszi helyettem, inkább csak a benyomásaimat osztanám meg. Szóval a meccs jó volt, izgalmasan alakult, bár lehetett volna picit szorosabb. Miután nagyon nincs kedvenc csapatom, nagyon nem drukkoltam senkinek, Csilla kitalálta, hogy a Steelers edzője és a Packers irányítója (Quarter Back) szimpatikus, ezért nekik drukkol. Biztos győzelem... Az egész esemény a legnézettebb közvetítés az USA-ban, 100 milliónál többen szokták nézni, ezért a reklámköltségek az egekben, 3 millió dollár 30 mp, így nem csoda, ha a cégek új reklámokkal készülnek, amikbe szintén lapátolják a lét. Ha érdekel, az eseményre készített reklámokat is megnézheted. Meg kell hagyni, jók, meg tudom érteni, hogy vannak olyanok, akik csak a reklámok kedvéért nézik a mérkőzést. Az egésszel ebben a formában csak az a baj, hogy ugye az ember ilyenkor szeret sört inni... Nos. Mikor menjek ki??? A két mérkőző csapatnak nincs "cheerleader" gárdája, ami azt jelenti, hogy jó sok év után először nem voltak pom-pom lányok a szünetekben. Azért nem kell aggódni, volt felhajtás. A félidőben a gyepet 2 perc alatt koncert színpaddá alakították, és a Fekete Szeműek játszottak. (Ez ügyben nem kell az Indexnek hinni, asszem ők "hivatalból" fanyalognak...) Mondjuk nem éppen az én zeném, de a felhajtás hihetetlen volt. Ez egy fedett stadion, a zenészek a magasból ereszkedtek le, színpadi alkatrészek mászkáltak jobbra-balra, volt vagy 1000 ember a füvön, akiknek egy része izzósorral felszerelt ruhában masírozott, mindenféle nyilat és egyéb ábrát alakítva. Gondolom nem aznap gyakoroltak először. Ha valakit érdekel, majd megpróbálom megszerezni. Szóval itt amcsiban a show-hoz nagyon-nagyon értenek, nem volt egy unalmas másodperc sem.
Az egyedüli furcsa dolog a végén történt. A Vince Lombardi Kupát nem az egyik játékosnak, hanem a csapat valami vezetőjének adták át, aztán az edzőnek, meg még valakinek, és csak utána került a győztes csapat irányítójához, aki egyben a döntő legértékesebb játékosa lett...

Azt hiszem mindent leírtam. Csak a tájékozódás kedvéért, kaptam Tabitól egy térképet, ezt most mellékelem:

Frissítés: A helyzet az, hogy szegény csaj tényleg elrontotta a Himnuszt... A szöveget hibázta el. Ehhez nem igazán tudok hozzászólni, Csilla szerint az emberek 80%-a nem tudja a szöveget, ezt ugye az előző kép alapján simán el is hisszük. Azt részemről továbbra is tartom, hogy az énekléssel nem volt semmi baj. Bár az Index szerint "a félidőben a Black Eyed Peas adott elő egy nem túl szórakoztató műsort, de megjelent Usher és Slash is", szerintem azért nem volt annyira unalmas és a közönség is hallhatóan jól szórakozott. Érdekes módon az egyetlen hallható hibát (a BEP énekesnőjének kicsit vaklizott a hangosítása) nem említette meg senki. A Yahoo lehúzta a szervezést, de a TV-n keresztül ebből semmi nem látszott.

Frissítés II: Idézet az NFL honlapról:


"It was obviously a failure on our behalf, and we have to take responsibility for that," NFL Commissioner Roger Goodell said. "We had, obviously, a lot of challenges this week. There were a lot of things we were trying to deal with. But there's no excuses. When you put on an event like this, you know you're going to have those sorts of challenges."
Goodell said the league would give tickets for next year's Super Bowl to the 400 fans left without a place to sit Sunday. The league already had said it would offer those 400 people refunds of triple the face value of their Steelers-Packers tickets.
A total of about 15,000 temporary seats were added to $1.2 billion Cowboys Stadium, and Sunday's attendance was announced at 103,219

Heveny fordításban:

"Nyilvánvalóan hiba történt a nevünkben, amiért nekünk kell felelősséget vállalni." ... "Rengeteg tennivalónk volt a héten. Sok mindennel próbáltunk szembenézni. De erre nincs mentség. Ha egy ilyen eseményt rendezel, akkor tudnod kell, hogy ilyen jellegű kihívásokkal kell szembenézni."

Goodell azt mondta, hogy a liga a következő évi Super Bowl-ra fog jegyet biztosítani a 400 pórul jártnak. Azt már korábban bejelentették, hogy ennek a 400 drukkernek háromszoros árat adnak vissza a Steelers-Packers jegyért.

Egyébkétnt 15000 ideiglenes helyet adtak az 1,2 milliárd dolláros Cowboys Stadion lelátóihoz és az összes fizető néző elérte a 103219 főt.

Hát izé, legalább nem kicsinyeskednek...