Évforduló

Huszonnegyedikén volt egy éve, hogy New Yorkba költöztem. Úgy terveztem, hogy a "szép évforduló" alkalmából írok, de ez nem jött össze, mert inkább kihúzták a bölcsességfogamat... Szerencsére azért nem viselt meg annyira a dolog, de jó kifogásnak bizonyult, hogy elhúzzam kicsit az írást. Ha londoni kollégákkal beszélek, sosem felejtik el megemlíteni az időjárást, ráadásul Kispánczél is az utolsó levelében erről a témáról kérdezett. Nos az ő tiszteletükre most ezzel kezdem. 

Egy év alatt ugye logikusan az összes évszak előfordul, tehát mindent láttam, ami itt megeshet. Azt kell mondjam, aki Magyarországról jön, annak a new yorki időjárás nem rejteget nagy meglepetéseket. Elég hasonló errefelé az időjárás, legalább is elviselhetőség szempontjából. Akadnak azonban apróbb különbségek. A két legfontosabb a szél és a páratartalom. New York sokkal szelesebb, ezzel nem hinném, hogy bárkit megleptem, viszont nyáron a páratartalom sokkal nagyobb, mint otthon. Még egy kisebb eltérés a mikrociklusok. Amikor megérkeztem, már tavaszodott, egy szál hosszú ujjasban lehetett mászkálni, aztán egyik napról a másikra visszajött a tél, jeges hideg széllel.  Ezek kb 3 napos ciklusok, mintha egy mini év lefolyna, mind a négy évszak megtapasztalható, aztán visszaáll minden és kezdődik előröl. Még soha nem volt arcüreg gyulladásom, itt azonban összeszedtem, szerintem a szél miatt. A tavasz minden esetre olyan, mint otthon, változékony, április végéig jó kis hidegek és kellemes napok váltogatják egymást, és hihetetlenül páramentes napok is előfordulnak. Annyira, hogy amikor Aiyit levittem a játszótérre, szinte percről percre éreztem, amint az ajkam kirepedezik. Aiyinak állandóan cserepes ilyenkor a szája, itthonra be is szereztünk egy párologtatót. 

Aztán szépen átfordul nyárba az időjárás. A 2010-es év tudtommal a szokásosnál melegebb volt, hét közben itthon nem is igazán tudtunk csak légkondi mellett aludni. Illetve Csilla, mert én szokás szerint mentem volna a vizes lepedős megoldásra, de a kettő együtt már kicsit sok lett volna. A nyár fent a tónál hibátlan, bár a faházak kicsit túl tudnak melegedni, és ha épp eláll a szél, akkor ott is nagyon meleg van. Itt a városban a nyár főleg a pára miatt kellemetlen. Próbáltam már a Muternek elmesélni mi a különbség az itteni meleg és az otthoni között, mert Celsiusban itt alacsonyabb a hőmérséklet, de a pára miatt az érzet más. Szóval míg otthon szépen felöltözöl, lemész az utcára, aztán ahogy sétálsz, szép lassan elkezdesz izzadni és mint egy lóról csorog a víz rólad is. Itt nem. Szépen felöltözöl és már a lépcsőházban vizes vagy, de nem azért mert izzadsz, hanem mert lecsapódik a pára és emiatt ragadsz. Tulképp hozzá lehet szokni. Az egyetlen igazán kellemetlen ilyenkor a metró megálló. Azok iszonyat melegek tudnak lenni, valahogy nem sikerült megoldani a szellőzést rendesen. A metró kocsik ezzel szemben légkondisak, vagyis érdemes nagykabátot is vinni magaddal, különben garantált egy jó kis megfázás. Érdekes módon az igazi nyújorkereket ez valahogy nem érdekli és nincs semmi bajuk. 

A nyár után az ősz igazán kellemes, de visszajön a háromnapos hullámzás, szépen esik az eső. Ekkor azonban volt egy olyan kis anomália, amire a helyiek azt mondták, még sosem tapasztaltak ilyet, szóval nem tekinthető általánosnak. Ettől eltekintve az ősz nagyon szép, és sokáig tart, sajnos Szabály Országban nem lehet október 15 után felmenni a tóhoz, számomra nem egészen érthető okokból. Eccer állítólag valaki fent ragadt kocsival és ki kellett menteni, ezért aztán inkább lezárják a területet. Hó azonban december közepe előtt nem szokott esni... A tél csak szép lassan érkezik meg. December közepéig nehéz eldönteni, hogy tulajdonképp még ősz van-e, vagy már New Yorkban jár az ősz? Ja nem, tél... A helyi szakértő szerint hó csak januárban szokott esni és majdnem pontosan el is találta, mert 27-én esett az első hó. Akkor viszont rendesen leszakadt az ég, Manhattanben nem csak a felhőkarcolók magasak, hanem a hótorlaszok is, nálunk viszont a kisebb mellékutakat nem sikerül letakarítani, így a mi utcánkat sem. Ennyi havat asszem még sosem láttam Pesten, bár tavaly mondjuk mi sem panaszkodhattunk, viszont itt nincs olyan hideg. Celsiusban. Mert a szél természetesen itt is bekavar és az érzet hidegebb tud lenni. De például a közeli Meadow tó befagyott ugyan, azonban olyan kásás maradt a felülete, hogy nem igazán tartott meg egy embert. 

Említettem a fogorvost. Pár alkalommal el kellett mennem dokihoz, szerencsére Csillának van biztosítása, ami az egész családra kiterjed, így nem jelent túl nagy anyagi gondot. Itt kicsit más a rendszer, mint otthon, de azért nem annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. A különbség az, hogy itt nem mindenkinek van biztosítása, nem úgy mint otthon a TB, persze emiatt az otthoni sokat szajkózott ingyenesség messze nem igaz. Itt viszont akkor is kell fizetned, ha van biztosításod, "co-payment"-nek vagyis önrésznek hívják. Igen, valami olyasmi, mint a halva született "vizitdíj", de azért van különbség. Nem újabb sarc, hanem a szolgáltatástól függő önrész, ami változik. A legkevesebb 15 zöldhasú, de prospektusban láttam 30 és 50 dolláros összegeket is. Egy normál "háziorvosi" vizsgálat az alsó határon van, ha nincs biztosításod, akkor viszont 100 dollár körüli az összeg. Az itteni fizetéseket nézve még ez sem egy kifizethetetlen összeg, a problémák természetesen a napi 2500 dollárba kerülő kórházi ellátásnál kezdődnek. Olvastam most pár közgazdasággal, banki dolgokkal kapcsolatos könyvet, az egyikben arról értekezik a fickó, hogy Amcsiban volt egy szemműtét, amire a biztosító 1700 dollárt fizetett, az egész művelet viszont nem tartott tovább 20 percnél. Aztán levitték a támogatás árát 450 dollárra, és csodák-csodája a műtétek száma drasztikusan visszaesett, majd kifejlesztették a lézeres szemműtétet. Hmmm...

A gyereknevelés ugye kihagyhatatlan téma. Zoli által említett szobába zárás helyett úgy néz ki, hogy a sarokba állítás régi jól bevált taktikája működik. Egy figyelmeztetés, aztán mehet a sarokba. Nagyon nem tetszik neki, szép lassan hat is rá. Táncon van egy társa, aki még Aiyinál is nagyobb kópé. Madison 4 éves de alacsonyabb kislány. Az anyukája mesélte, hogy Madi az oviban bement a vécébe, bezárta az ajtót, majd alul kimászott... Ha ezek ketten összehaverkodnak, akkor tényleg kicsinálnak minket...

Zárásként tv. Péntekenként megy egy sorozat, Super Nanny a címe, gyerekneveléssel, problémás esetekkel foglalkozik. Egy igazi brit bébisintér megy ki amerikai családokhoz a problémás gyerekek nevelésében segíteni. Elég vicces, amikor londoni taxiban megérkezik a házhoz. Legutóbb a család bemutatása közben az egyik kisgyereknek kilátszott a meztelen feneke. Na mi történt? Az egyáltalán nem prűd amcsi tévé simán kitakarta a kisgyerek fenekét! Teljesen kész vagyok. Hullákat mutogatni, rendőrségi üldözést, mindent lehet, de a gyereksegget ki kell takarni... Ilyenkor nem tudom sírjak-e vagy röhögjek?

A balerina

Képes beszámoló egy amerikai kislány életéből.

Már rég óta ígérgetem, hogy teszek fel pár képet, mert az Amerikai elkezdett táncolni járni. 2 sarokra tőlünk van egy tánc stúdió (ezt inkább két szóba írom, egyébként "táncs túdió"-nak lehet olvasni...), a főnökasszonnyal egyszer véletlenül az utcán futottunk össze, akkor adott egy névjegyet. Amikor bementünk, épp nem volt ott senki, így szép nyugodtan meg tudtuk beszélni a részleteket, heti két alkalommal fog járni, vasárnap és szerdán. A vasárnapival mondjuk az a gáz, hogy nyáron inkább a tóhoz akarunk majd járni, de majd megoldjuk valahogy. Azóta már lement pár alkalom. Vasárnaponként egy nagyon aranyos lány tartja az órát, balett, sztepp és gimnasztika. Azzal kezdődik, hogy 20 centis lapokra ülnek a gyerekek, és a mesternő mond nekik mindenfélét. Mint a verebek :-). A sztepp a legviccesebb, ahogy kopog a lábuk. A gimnasztika alatt bukfenceznek, gerendán sétálnak  és hasonló dolgokat csinálnak. A szerdai órát egy másik lány tartja, jó mogorva, amikor belép, nem köszön, csak be a terembe, villany fel, aztán elkezd matatni. Semmi mosoly, vagy valami, ami arra utalna, hogy vannak érzelmei is. Aztán amikor beözönlenek a gyerekek, akkor valahogy magához tér és elkezd velük foglalkozni és szép lassan tele lesz élettel. Legutóbb jól meghajtotta őket, lazítás, korlát melletti gyakorlatok stb. Az óra végén aztán ismét felvette a borongós ábrázatot és köszönés nélkül elviharzott.

Képes beszámolót ígértem,  íme vannak a képek:

Még pár szó. Azért itt sem megy minden olyan flottul, mint az ember gondolná. A gyógyszertár kifejezetten kezdő az otthonihoz képest. Aiyinak most épp egy kis fülgyulladása van, (még szerencse, hogy megkaptuk otthonról a "Bogyó és Babóca" dvd-t, így sokkal könnyebb dolgunk volt a doktornéninél...) és úgy alakult, hogy tegnap is és ma is ki kellett váltanom gyógyszert. Mondjuk az nem rossz, hogy a doki asszisztense megkérdezte, hogy melyik gyógyszertárba megyek, áttelefonált és így nem kellett a recepttel bajlódni. A dolog szépséghibája, hogy ezzel még nem kezdik meg a gyógyszer előkészítését, így tulképp még rosszabb is a helyzet, mert ugye nincs írott formában a név, és persze az én betűzésemet nem igazán értik meg az itteniek... Mondjuk senkiét sem... A modern technika persze a segítségemre van, mert az "okostelefonom"-on szépen leírtam az adatokat... Szóval megyek a gyógyszeres részhez, mondom, hogy mi a helyzet, szépen megy is a dolog, majd megkérdi a mammer, mikor akarok a gyógyszerért menni? Izé, mikor lehet? Legalább fél óra. Köszi. Hazamenni semmi értelme, marad az aknakereső, meg a bálatologató játék (ismét köszi modern technika...), mert a bolt kínálatát már ismerem, szóval bóklászni nem érdemes. És ez minden egyes alkalommal, akkor is, ha nem kevergéléssel készül az anyag, hanem dobozos termékről van szó...

Ezzel teljesen ellentétes viszont a nem vényköteles készítmények elérhetősége. Fejfájás csillapítók, köhögés elleni cseppek, viszketés elleni krémek tonnaszám kitéve a polcokra. Ez mondjuk azért vicces, nem kicsit, nagyon (hogy éljek a klasszikussá vált szófordulattal), mert ez utóbbiak jó része cortisone-t tartalmaz, ami ugye doppingszer, le is buknak vele a versenyzők rendesen, írd csak be a keresőbe: kortizon, dopping. A választék ráadásul jó nagy. Szerencsére én is megtaláltam a megfelelő fejfájás csillapítót, bár azt kell mondjam, hogy tavaly március óta elég kevés alkalommal fájt a fejem. (Kopp-kopp-kopp. Fa. Balkézközépső, lentrőlfelfelé. Ahogy kell.)

A Diktátor

Aiyi "Bogyó és Babócát" akart nézni, persze nem engedtem, majd fürdés után, ha addig rendes kislánykényt viselkedik. Aztán Csilla el akart menni aludni egy kicsit, természetesen Aiyi ment vele és vitte a babakészletét, mondván, hogy a babáknak is aludni kell. Persze ilyenkor nem hagy senkit sem pihenni, gondoltam elcsábítom:

- Aiyi, gyere "Bogyó és Babócát" nézni!
Semmi reakció.
- Aiyi, akarsz mesét nézni?
- NEM!

A nevelési tanácsokat a megszokott címre kérem! Köszi!

Amúgy szép nagy hó esett megint az éjszaka, vagy 30 centi, de most egész rendesen takarították az utakat, de ennek ellenére nem voltak nyitva az iskolák a mai napon. El is mentünk Aiyival szánkózni a fókás játszótérre. Nem meglepő módon a gyerek az első lecsúszás után már egyedül akart menni, kicsit később már tényleg maga csúszott le, igaz csak a kisebb lejtőn.

Ha azt hiszed, hogy furcsa dolgok csak otthon vannak, akkor nagyon tévedsz. Kis feleségem jelentkezett egy olyan kafetériára, hogy 500 dodót havonta levontak, ezt a gyerek ovijára lehet költeni, csökkenti az adóalapot, és a lét egy az egyben visszakapod számla ellenében. Minden szép és jó, a bökkenő ott kezdődött, hogy az egészet azzal az összeggel számolta ki, amit még az első oviért fizettünk. 1200 havonta, aztán szeptembertől az ovi 900, aztán csak 800 lett, így csak a felét sikerült elkölteni a befizetett lének. Telefonáltunk ma a cégnek, aki az egészet kezeli, hogy miként lehet a léhez jutni. Csak és kizárólag számlával. És ha nincs? Akkor elvesztetted. Szép mi? Persze menet közben már nem lehetett változtatni a befizetés mennyiségén. Szóval ez az igazi lenyúlás. Jójó, nem kell félteni, ma visszavittünk egy ruhát, menet közben megtaláltuk azt a tánciskolát, aminek az oktatójával egyszer már összefutottunk. Nosza be is írattuk a gyereket... Így aztán a Diktátor vasárnap reggel megy élete első balett és sztepp órájára. Képeket majd később mellékelek, de úgy néz ki, hogy igazi balett-szülők lettünk :-).

Cím nélkül...

Karácsony. Kicsit szentimentális módban vagyok, miközben egy értelmetlen eljárás újra és újra lefut a fejemben. Nevezetesen a "Mi_Lett_Volna_Ha()" rutin. Nyilván, ha Fazekas Zolival bicajozva a torbágyi elágazásnál nem fekszem le, az nem sokat változtatott volna a dolgok menetén. Volt azonban egy elég fontos momentum. Már egy ideje a Pannonnál dolgoztam, amikor a csopvez kolléga odébbállt, jó lehetőséget kínálva a továbblépésre. Jelentkeztem is a pozícióra, de a főnököm volt olyan aranyos és nem bízott bennem, és bár egyedül maradtam jelölt, nem adta nekem az állást, hanem tovább keresett embert. Később talált is más valakit, Danit, akivel azóta is jóban vagyok, ráadásul nélküle egészen biztos, hogy nem dolgoztam volna a Morgannél (merthogy ő csábított át), ami most munkakeresés közben hasznosabbnak tűnik, mint a Pannon, (ráadásul szerintem anyagilag is jobban jártam). Már több alkalommal megjegyezték, hogy nocsak, az MS-nél dolgoztam? Ugyanez a Pannonnal nem esett meg, szóval köszi szabópeti, hogy nem bízol a saját embereidben :-).

Karácsony. Aiyi természetesen áthúzta az összes számításunkat. Úgy terveztük, hogy a délutáni pihenés közben szépen karácsonyfa díszítés, ajándék-elhelyezés. Ehelyett nem volt hajlandó aludni, 4 óra felé aztán Csilla levitte a játszótérre, akkor még nem volt hó, én meg mint az őrült nekiálltam fát állítani. Nem meglepő módon 10 perc múlva telefon, hogy siessek, mert az amcsi el akar aludni. Szegény fára alig került fel pár dísz, már jöttek is haza. Persze óriási sikere volt Thomas a vonatnak, de a nagymamától kapott baba nem aratott sikert, annyira, hogy az estét a sarokban végezte... Aiyi ugyanis eleinte kicsit félt tőle, olyan nagy és annyira élethű a baba. A Karácsony egyébként isteni jó volt, Interneten főztem: ha valami nem akart úgy menni, ahogy gondoltam, akkor gyorsan hazacsörögtem a Muternek vagy a nővéremnek, és egyeztettük hogy is kell készíteni a dolgokat. Közben borozgattam, szóval kasa volt. Bár Csilla nem szereti a mákos bejglit, végül csak azt evett, a dióst nekem kellett elpusztítanom.

26-án aztán leesett az első hó. Nem kispályázta el, rögtön vagy fél méter hullott, pár képet itt és itt találsz. Ez volt az első eset, hogy igazán zavart éreztem az Erőben, ami azóta is tart. Mondjuk még elfogadom, hogy egy napig nem takarították le az utcát. Emiatt Csilla nem ment dolgozni, a szomszéd bácsi sem. Ami gáz, hogy azóta vaklizik a szemétszállítás. Az eset után majd két hétig egyáltalán nem vittek el semmit, pedig már a a hó is kezdett elolvadni, fenyőfák hevernek szanaszét, nem a legjobb látvány. Ma éjszaka elvileg újabb 20 centi hó fog esni, eddig az előrejelzések beváltak.

Karácsony és Új Év között elmentünk korcsolyázni (végre) a Világ Jégcsarnokába, ami ebben az esetben nem is annyira megalapozatlan elnevezés. Szuper modern épület, 2-3 éve lett kész, állítólag azért építették, hogy a rendezendő Olimpia egyik helyszíne lehessen. Az Olimpiából nem lett semmi, de a csarnok maradt. Az elnevezés persze kicsit csalóka, mert a jég ugyan igaz, de egy 50-es feszített víztükrű medence is helyet kapott ugyanott. Kíváncsi lennék, hogy a medence szerepet játszik-e a jég hűtésében? Itt szerencsére nem találkoztunk olyan kellemetlen dolgokkal, mint bear mountains-i pályánál. A jegyek ellenőrzése (hogy - hogy nem...) csak a jégre lépéskor történik meg, tehát, ha nem akarsz korizni, akkor jegyet sem kell venned. Minden gumival borítva, így még pisilni is kényelmesen lehet a kori levétele nélkül. Természetesen parkoló is van a közelben, a jegyek ára pedig kellemes, ráadásul egész napra szól. Nemrég újra elmentünk, Aiyi természetesen egyedül akart a pályára menni, de ami nagyon jó, hogy már meg tud állni a lábán, mindezt a negyedik alkalommal.

Sajnos a kínai ovi megszűnik, elköltöznek Manhattan-be... Szerencsére találtunk egy másik kínai ovit, ez ugyan egy nagyobb intézmény, de egyelőre szimpatikus, reméljük minden oké lesz vele.

Ja, a legfontosabb dolog majdnem lemaradt. Még jóval Karácsony előtt beszéltem a Muterrel, hogy küldjön egy könyvet, ami nagyon érdekel, és ha már csomagot ad fel, akkor tegyen bele diós és mákos bejglit is. Persze ment a sopánkodás, hogy mégiscsak ópium, meg kaja, meg mittudomén, és sosem fog ideérni. Azért az anyukám összeállította a csomagot, a postán biztosították, hogy 5 nap alatt ideér. A feladás elég vicces lehetett, mert a csomag tömege kicsit nagyobb lett a kelleténél, ezért ott helyszínen kiettek belőle, hogy elérjék a súlyhatárt. Nos, a csomag ugyan nem öt nap alatt, de ideért. A diós bejgli ráadásul túlélte a kalandot, és finom volt. A mákos sajnos megpenészesedett, ráadásul még lett valami baja, mert az íze sem volt a legjobb. Hát igen, az öt nap jobb lett volna...

Ezeken felül elég csendesen telnek most a napok...

Gyereknevelés II.

Az előző bejegyzéssel ellentétben most nem általánosságokról lesz szó, hanem az amerikairól. Miután márciusban főállású apuka lettem úgy, hogy az első másfél év kimaradt, így kis hendikeppel indultam. Néhány alkalommal rémülten írtam is levelet a Nevelési Tanácsadó Testületnek, vagyis Tompának és TiBinek. Ez főleg akkor fordult elő, amikor nem tudtam/tudtunk mit kezdeni a gyerek valamilyen dolgával. A hisztire egyértelmű választ kaptam: hidegzuhany. Ez mindkét említett gyakorló apukánál bevált, ráadásul a szüleimtől azt hallottam, hogy rám is csak ez hatott. Nosza, bevetettem a következő alkalommal a fegyvert. Úgy nézett ki, hogy működik, egy darabig még hatott is az említése, aztán semmi. Na, akkor jöhet a következő forduló. Az eredmény katasztrófa. Semmi. Csak egyre jobban üvöltött, közben rám nézett, és a szemével azt mondta, hogy csak azért is visítani fogok... Egy megfelelő pillanatban kivettem az vízből, próbálva menteni atyai tekintélyemet, de tudtam, hogy egy módszerrel kevesebb. 

Egy mosás alkalmával Aiyi is ott volt velem. A mosodában vannak gurulós kosarak, olyasmik, mint a bevásárlókocsi. Természetesen azt kezdte lökdösni, hiába kértem, hagyja abba, tudod, mint a falra hányt borsó. Ez még a rendőrbácsi előtt volt, vagy nem jutott eszembe, mindegy, lényeg, hogy egy idő után ráhúztam a fenekére egy figyelmeztetőt. Röhögött. Mondtam neki, nem lesz ez így jó, de csak folytatta, ezért ráhúztam egy nagyobbat. Persze röhögés. A harmadik még nagyobb volt, de még ekkor is csak egy "au", aztán röhögés és folytatás. Na ezek után kapott a szegénykém egy olyat a fenekére, amit még én is éreztem a tenyeremen, el is törött a mécses.  Ez ott és akkor működött, de csak nem lehet minden nap elnáspángolni a gyereket...

Ami később bevált, az a "rendőrbácsi". Csilla vitte le az amerikait még augusztusban a játszótérre, és persze rájött a rosszalkodás. Nem Csillára, a gyerekre. Kiszaladt a játszótérről, ami ugye szigorúan tilos, Csilla utána számítógéppel, szatyorral a kezében, de csak az első gyalogátkelőnél érte utol. Az volt a nagy szerencse, hogy egy rendőrbácsi épp ott szállt ki az autójából, és miután nem látta a kicsi gyerek szüleit, odament hozzá. Csilla pont akkor ért oda, és persze egyből megkérdezte a rendőrt, hogy elviszik-e az ilyen rossz gyerekeket. Mire a fickó vette a lapot, és mondta, hogy természetesen, van egy hely az ilyen esetek számára fenntartva. Kicsit még beszéltek, aztán Csilla  mondta a gyereknek, hogy most az egyszer a rendőrbácsi még elengedte. Gondolhatod, a gyerek úgy ment a kocsihoz, mint a kisangyal. Kicsit később, még Omerrel mentünk el reggelizni, volt ott pár rendőr is. Amikor indult kifelé Csilla a gyerekkel, épp jött be egy társuk. Na azt láttad volna, hogy milyen rendesen fogta az anyja kezét és hogy be volt tojva. Azóta  a rendőrbácsi az utolsó mentsvárunk, ha rájön a rapli. Sajnos pár héttel később találkoztunk egy balfasszal, hiába mesélte el neki Csilla, hogy mi a helyzet, a hülyegyerek nem vette a lapot… Ennek a módszernek csak az a hátránya, hogy valamikor majd megint kellene egy valódi rendőrrel beszélni, csak hogy elevenen éljen a gyerekben :-).

Ezek után mi történik ma? Lefekvés előtt mint akinek bekenték a fenekét csípős paprikával, elkezd rohangálni meg eszetlenkedni. Szerencsére most Csilla volt a soros, jó sokáig csak szép nyugodtan mondogatta neki, hogy mit is kéne csinálni, persze csak röhögés, földön fetrengés volt a válasz. Egy idő után mondta neki, hogy jön a fenékre verés. Úgy hálás voltam magamban a szerepcsere miatt, ma ő játszotta a rossz rendőrt, aztán jött is a bünti. Annyit azért tudni kell, hogy kis feleségem kajakozott, és tisztában van a "simázás" minden apró műfogásával. Kicsit meg is lepődtem a csattanás hangján, de Aiyikám csak annyit mondott "au" és mindent folytatott tovább. 

Most szerinted mit csináljunk? Hogy a fenében lehet egy ilyen gyereket fegyelmezni? Nem úgy értem, hogy rossz, hanem egyszerűen nem érdekli a "fenyítés" adott esetben. Mostanában ráadásul minden este és reggel ezt játsszuk, persze az oviban (gondolom) egy tündérbogár, mert az óvónéni imádja és soha semmi panasz nincs rá. Még szerencse, hogy nem fiú. Egyébként persze itthon is általában tündérbogár, egész hihetetlen, hogy még csak 3 éves, de készségesen segít, a minap pl.: nem lehetett lebeszélni a mosogatásról.

Találós kérdések

Eddig is nagyon nehéz találós kérdéseket tettem fel, de sajnos a témába vágó utolsó esélyt kihagytam, fent a tónál volt egy újabb hihetetlen jó darab, de elfelejtettem lefotózni és áprilisig nem lehet felmenni. Majd figyelmeztessen valaki jövőre! Kösz.

Az jutott eszembe, hogy készítek egy Aiyi szótárat, de még viccesebb lenne, ha ezeket találós kérdésként raktároznám el. Nos, akkor csapjunk bele. Versenyt indítok, az anyagokat az emil címemre kell küldeni, a megfejtések sorrendben kicsit lentebb találhatóak, természetesen bízom bennetek, hogy nem csaltok... A győztesnek egy hetes luxus new yorki szállást biztosítunk, ha vicces tippek lesznek, azt közzéteszem. Azt meg kell hagynom, nektek könnyebb dolgotok van, mint nekünk, mert "papírra" vetni azokat a nyakatekert artikulációkat, amiket előad, szinte lehetetlen, ezért csak a szép tisztán ejtett dolgok maradnak:

- Anya sotta?

- Bíbí

- Fófa

- Vusi

- Pásom

- Nokki

- Pisző

- Pászi

- Sappa
- Tató
- Fápát

Megfejtések:

- Anya hozta?

- Pingvin

- Fóka

- Lufi

- Paradicsom
- Zokni
- Cipő
- Paci
- Sapka
- Takaró
- Fejpánt

Miután a gyerek éjszaka fel szokott ébredni, ha pisilnie kell, ezért kitaláltunk, hogy odakészítjük neki a bilit, így elintézi a dolgot és visszafekszik aludni. Ez általában működik, csak néha jön be nagy büszkén jelenteni hajnalban, hogy "Pisiltem!", és megy vissza szunyálni. Igen, ilyenkor másfél-két óra olvasás jön. Nem, nem ő olvas, hanem én. Csilla sem, ő forgolódik... Szóval a következő beszélgetés zajlott a minap. Lefekvés előtt pisilt egyet, kiürítettem a tartalmat, majd a mikor visszamentem megkérdezte:

- Pisi maad?

- Nem, nem Aiyika, nem marad itt, már kivittem.

Rám néz, rázza a fejét, szemével kicsit felfelé néz, tudod, mint aki azt gondolja, "most mit nem ért ezen?" és újra megkérdezte:

- Pisi maad?

- Tessék? Ja, hogy még maradt egy kicsi és még pisilned kell?

Türelmetlenebb nézés, majd valamivel lassabban megismételte:

- P i s i    m a a d??

- Mi van? (Pisit megbeszéltük, bili itt van, mi a frászt akar a gyerek?)

Most már tényleg értetlenül néz rám, hogy-hogy nem értem? Egy rövid "jaj" után újabb kísérletet tett:

- Pisi maad?

- Aiyi, látod, ezért kéne megtanulnod szépen, a r t i k u l á l t a n  beszélni. Nem értem. Nem tudom, hogy mit szeretnél...

Ebben a pillanatban leesett a tantusz. Amikor lefekszik aludni, mostanában én maradok bent nála...

- Jaaaaaaa, igen, "picit maradok".

Némi magyarázat. Nem tudom elképzelni, hogy a "vusi" miből alakult ki, de a "sotta" = "hozta" azért van, mert néha megkérdezem Csillától: "És hoztál [ezt vagy azt]?" :-)

Frissítés:
A beérkezett nagyszámú megfejtés feldolgozása sajnos idáig tartott. A győztes Gyöni lett, második holtversenyben Kityi és Kispánczél. A nyertes pályázatok sorrendben, változatlan formában közlöm:

Anya sotta? Anya sütötte?
Bibi:seb
vusi: husi
pásom: fázom
nokki: zokni
pisző: cipő
sappa: sapka
fápát: cápát

***********

Anya sotta - anya el sózta vagy anya el sss(füttyszó)...tta
Bibi - bili
Fófa - huha vagy szófa
Vusi -  szusi
Pásom - párom vagy inkább pasim (korán kezdi!)
Nokki - nokia vagy gnocchi (olasz kaja) vagy ez egy angol magyar keverek szó, knock out az az nok ki!
Pisző - pisilő
Pászi - pasi vagy puszi (ez ám lehet angol szó is!)
Sappa - szappan, vagy sapka, vagy és apa, vagy (Frank) Zappa
Tató - altató vagy tetoválás, de lehet hogy ez nem magyarul van hanem cigányul és akkor ez egy teljesen jó szó, jelentése meleg, parázs..............hát a vér nem válik vizzé!!!
Fápát - pápát vagy apádfaszát

...nagy zür van ennek a gyereknek a fejében!

***********

Tehát lássuk;
-Anya szőtte
-Seb
-Szófa
-Husi (hús kicsinyítő képzővel)
-Fa...m (fiúknak van, tőle fura)
-Gnocchi
-Cipő
-Bácsi
-Zappa (Frank)
-Tartó (pl.: sótartó)
-Cápát

A győztesek három hét szállást nyertek teljes ellátással a Hotel Queens-ben. Az időpontot kérjük előre egyeztetni, mert csak egy szabad szobánk van!

Megint egy rövid...

Aiyi ugye nem nagyon beszél még, de legalább már hallja a különbséget a magyar és az angol között.  Ha valami érdekes történik, akkor mindig azt mondja: Óóóó... Mi itthon csak magyarul, az oviban viszont értelemszerűen angolul beszélnek. Órákat szereltem ma (hmmm... erről majd később...) és az egyik nem volt elég pontos, ezért állítgattam rajta. Mire Aiyi megkérdezi:

- Micsiász?

- Beállítom az órát, hogy pontos legyen.

Mire ő:

- Ómájgád...

Majd leestem a székről :D

Gyereknevelés

Többen kérdezték, hogy milyen a gyereknevelés NYban?

Sok minden nem tetszik itt, de a gyereknevelésre azt hiszem nagyon jó lehetőségek vannak. Persze fontos hangsúlyozni ismét, hogy NY iszonyat nagy, így amit írok valójában csak Queens-re igaz, illetve ezen belül inkább csak a Forest Hills-re. Először is kb. 1 km-re vagyunk Flushing Meadows-tól, ez az a rész, ahol a US Open teniszversenyt rendezik. Nagyon szép környezet, parkos, egy modern sportközponttal, ahol a korcsolyázástól a teniszezésen keresztül az úszásig mindenre van lehetőség. Általában is igaz, hogy a "teremsportokra" jó lehetőségek vannak NY-ban, illetve gondolom az egész USA-ban. De ugye a kis csaj egyelőre oviba jár. Nos minden második utcában van egy óvoda, lehet válogatni. Az ilyen korú gyerekeknél azt hiszem előírás, minden esetre vagy 4 gyerekre jut egy óvónéni, ennek megfelelően persze meglehetősen borsos ára van az ovinak. Heti 5 alkalom teljes napra olyan 1500/gyerek/hó. Ebben azért van rengeteg képzés, tánctanár jár hozzájuk, van tornatermi foglalkozás, és persze a szokásos éneklés stb. (Mondjuk elég vicces, mert a gyerek egy zsidó oviba jár, ennek megfelelően tanulják a zsidó ünnepeket, dalokat. A csoportba járnak még ázsiai, afrikai, indiai és hottentotta gyerekek. El tudom képzelni milyen lehet mondjuk japánéknál, amikor egy gyerkőc rákezd, hogy "Sabbath, Shalom..." :-)) Ha majd eléri az iskolás kort, akkor is rengeteg hely között lehet választani, mert általánosból is sokat láttam. Ezekhez az iskolákhoz természetesen tartozik sportpálya (kosár, tenisz, foci (soccer)). Nyelvtanulásra leginkább a spanyol a nyerő, mert NY gyakorlatilag 2 nyelvű, rengeteg spanyol ajkú él itt és nem nagyon tanulnak meg angolul, ezért mindenütt két nyelven írnak ki mindent. Ebből persze adódik, hogy a spanyol oktatás elég magas szinten van.

Az ovin, iskolán kívül fontos természetesen a játszótér. Na ebből is rengeteg található, általában jól felszereltek, rendesen karbantartottak. Nyáron, amikor nagyon meleg van, folyik a víz egy biztonságosan kialakított szökőkútból, tudnak pancsolni a gyerekek. Ami mondjuk hiányzik, az a homokozó, ez valami oknál fogva nem létezik a játszótereken. Sajnos a gyerekek nem veszik figyelembe a felnőtt bácsik tervezési elveit és továbbra is szeretnek homokozni, de miután nincs, ezért a fák körül a földet kapirgálják... Esténként gyűlik is a mosás.

A parkokról majd egy külön írást szeretnék összehozni, de fontos megjegyezni, hogy itt tényleg van olyan, hogy park-kultúra. Bár Dani rámutatott, hogy Pesten a Margitsziget valami hasonló funkcióval bír, ez itt egy kicsit más. Miután a városból kijutni nem egyszerű feladat, ezért ha valaki mozogni, kikapcsolódni akar, akkor valamely közeli parkot választja. Én pl.: a Forest Parkba járok bicajozni, na nem egy nagy tér, de közel van és még ha rövid is a pálya, csendes, a levegő tiszta, és viszonylag kevesen vannak. Apropó levegő. NY-nak nem csak a méreteihez képest, de úgy összességében is jó a levegője. Itt eddig nem éreztem, hogy nagy szmog lenne, még akkor sem, amikor áll a levegő.

Összességében szerintem jól lehet gyereket nevelni. Persze az is igaz, amit egy indiai kolléga mondott egyszer Budapestről: "Nagy, koszos város." Ami azért baj, mert ha egy gyerek tizenéves korba lép és netán valami "outdoor" sporttal szeretnek foglalkozni (síkvízi kajak, kenu, monti, bicaj stb.) arra nem igazán van lehetőség.

Röviden ennyi, a parkokról megy egyebekről később írok.

Frissítés: a zajról megfeledkeztem. Elég fontos tényező, hihetetlen zaj van. Megy minden lakásban a légkondi, és ha kinyitod az ablakot, akkor zümmög az egész utca. Még füldugóval is hallani. Azt hiszem az amerikaiak hallása egy kicsit rosszabb lehet, mint nálunk. Természetesen a módosabb környékeken nyilván csendesebb, akinek saját háza van, kisebb forgalmú út mellett lakik stb.

Frissítés 2: ma bicajozás közben észrevettem, hogy a Meadows tónál lévő konténer nem más, mint egy csónakház! Szóval árnyalódik a kép, mert evezésre is van lehetőség. Gondolkodom is rajta, hogy idővel kéne venni egy kajakot, és délutánonként lejárni evezni egyet...