Szálka

Holnap felmegyünk a tóhoz és ott is maradunk egy hónapig Aiyival. Addig egy kicsit sem leszek net közelben, szóval türelmesen várni, gondolom lesz miről beszámolni...

Amiről beszéltem képek Aiyi ovis eseményéről. Ez olyan év végi műsor volt, énekeltek, verset mondtak aztán jó nagy zaba. Képeket ide tettem.  Rég volt találós kérdés. Az osztályban van 4 "nehezen kezelhető" gyerek, nekik volt egy kis üzenőtáblájuk, ahol az ovónéni leírta, aznap miként viselkedett a kölök. A találós kérdés természetesen az, hogy melyik ez a négy gyerek??

Megfejtéseket szokás szerint emilben, van rá jó sok időtök...

Kaja, emberek

Nem sokkal az után, hogy megérkeztem, Milán érdeklődött az itteni kaja felől. Azt hiszem elérkezett az idő a válaszadásra. Először is, két részre osztanám a témát: boltira és éttermire. Ez utóbbiról, ha nem is a kaja szempontjából, Dani írt egy jó cikket, ami már csak azért is jól jön, mert ebben a témában azért jóval kisebb a tapasztalatom, mint a boltiban. Éppen ezért talán kezdjük is azzal, milyen kajákat lehet kapni a piacon?

Itt is megvannak a "teszkó" jellegű áruházláncok, én két nagyobbat ismerek a BJ's-t és a Costco-t. Természetesen más az elrendezése ezeknek a helyeknek, az árukészlet is, de azért alapvetően hasonlóak, mert ugye a jelmondat ugyanaz: minél többet, minél olcsóbban. Ez nem vonzza magával a magas minőséget, erősen szemügyre kell venni, hogy mit raksz be a kosárba, mert igen gagyi  élelmiszereket is lehet kapni. Mi inkább a BJ's-be járunk, mert jobb a parkolási lehetőség és közelebb is van. Itt viszonylag kevés "organic", vagyis nálunk a "bio" kajának megfelelőt találni. Mondjuk én mindig is szkeptikus voltam a biokajákat illetően, mármint, hogy mennyire megbízhatóak, ha valaki utána akar olvasni, itt található egy cikk. A választék elég széles, de nagyon is raktár áruház jellege van és tagnak kell lenni a belépéshez. Karácsonykor kicsit csalódás volt a hús felhozatal, bár elképzelhető, hogy csak későn érkeztem és már kirabolták a pultot. Persze vannak jó áron élelmiszerek, amiket szinte csak innen szerzünk be, például találtunk igen jó parmezán és cheddar sajtot is.
Általában azonban inkább egy másik, lényegesen magasabb színvonalú, de sokkal kisebb boltba járunk, Trader Joe's a neve. Itt többnyire bio termékeket lehet venni, és bár továbbra sem tudom, hogy a minősítés mennyire igazi, de legalább az itt vett tejekből rendes aludttej lesz. A hangulata elég laza, olyanok a dolgozók, mintha haverok lennének, sima póló az "egyenruha" és komoly hangsúlyt fektetnek az újrahasznosításba. Csak "recycling" papírtáska van, de szinte minden alkalommal elmondják, hogy lehet kapni rendes bevásárló szatyrot, tessék azt használni. Akinek van sajátja (mint nekünk), azok részt vehetnek havonta egyszer egy sorsolásban. Jójó, sosem nyertünk semmit, de legalább érezni a motiváló szándékot.
Ezek mellett mirmincmillió a kisbolt, amik természetesen szinte a világ összes népét magába foglalják az indiaitól kezdve kínai, lengyel, arab, orosz, zsidó, koreai és még szerintem hottentottákat is.  És persze magyar. Kedvencem a Queens Bazar (sajnos rosszkor fotózták, nem látni a kirakatot...), ez egy arab bolt, a kirakatban menórával, alatta pedig felirat: original turkish delight. Ezekben a boltokban aki nem találja meg az ízlésének megfelelő kaját, az menthetetlen. Pl.: itt ugye tonnaszám fogy a mogyoró, földimogyoró ilyesmi. Eddig is vettünk rágcsálnivalókat, de a minap Csilla az araboktól hozott mogyorót és mandulát. Hát, máshonnan nem akarok ezentúl mogyoró-félét beszerezni! Valami hihetetlen finom, ennyire jól eltalált pörköléssel még sosem találkoztam. A nehézséget itt a választék bősége okozza. Mire megtalálod a megfelelő boltot a megfelelő áruval, addig eltelik egy kis idő... Viszont az is igaz, hogy megvan a lehetőség, ha az egyik boltban valami miatt nem tetszik az áru, vagy az eladó viselkedése, akkor ott a másik. Az előbb említett orosz boltban a tulaj egy annyira ellengyógyszerész (antipatikus) fickó, hogy korábban mindig sorsot húztunk Csillával, ki menjen be? Mert a túró és a kenyér utánozhatatlan! De a fickó folyamatosan a tv-t nézi oroszul, miközben a szájából egy gyufa lóg ki, ha kérsz valamit, akkor meg csak odalöki, de a szemét le nem veszi a dobozról. Szerencsére Csilla talált egy másik boltot, ahol ugyanolyan finom a túró és sajt is van. Amúgy asszem vannak téves elképzelések az itteni lehetőségekről. Ha jól emlékszem otthon azt tartják, hogy itt nincs tejföl. Hát van. Nem is akármilyen. Elképesztően jó tejtermékeket lehet kapni, a választék pedig érthető okokból sokkal szélesebb, mint otthon. Szóval elmondható, hogy a bőség zavarával "küzdünk". Azért az én kedvencem továbbra is a tekercs, vagyis a tortilla, ebbe mindenfélét be lehet tekerni és nagyon finom. Mostanában mexikói ízesítésű vega-burgerrel szoktam tölteni, A1-es steak szósszal nyakon öntve. Amióta itt vagyok, azóta kenyeret szinte nem is ettem. Ja, kenyér is van, nem is rosszak, de nem egészen olyan jellegűek mint otthon. Az újpesti piacon lehet kapni 3 kilós kenyeret, akkora, ha valakinek a fejére esik az bajban van. Na ilyen jellegű kenyérrel én még nem találkoztam itt.
Nézzük az éttermeket. Egy biztos, Amerikában a hamburger és a steak kötelező! Talán nem véletlenül, de ehhez nagyon értenek. Monnyuk ha egy hamburger a hozzá járó sörrel 35 dodó (mintegy 7000, azaz hétezer forint...), akkor azért el is várható a minőség. Még amikor kijöttem meglátogatni Csillát és Aiyit, akkor volt szerencsém egy ilyenhez Manhattan déli részén. Itt az ember könnyen találkozik olyan hangzatos kijelentésekkel, hogy a "Világ legjobb" vagy legalább is "New York legjobb" ilyen vagy olyan kajája. Nos találni azért helyeket, amikre ez a fellengzős kijelentés helytálló. Brooklynban a Di Fara pizzeria hihetetlen jó. Az egyik alkalommal, amikor ott jártunk, egy visszatérő vendég Spanyolországból hozott a fickónak ajándékot. Amúgy vicces, hogy vallásos zsidó környék, a bácsi meg (ha jól tudom) szicíliai :-). Ez az étterem egyébként belülről nem az a turista látványosság, kicsit az amszterdami Ij sörfőzdére emlékeztet. Lepukkant helynek tűnik, ahol a bácsi megállás nélkül készíti a pizzát, majd az utolsó mozzanatként a friss bazsalikomot ollóval vágja a tésztára. Mintegy negyven éve... Isteni. A helyet a köjál állítólag 2x bezáratta :-).
Az Applebe's étteremről már meséltem, szerintem nem volt rossz, de a szomszéd néni kicsit lesajnálóan beszélt róla, nyilván nem a gasztronómia csúcsa, azért ennél rosszabb sose legyen. Ami viszont szintén kötelező program, az a diner. Az amcsi filmekből gondolom ismerős a kép, amikor az ablakra merőleges asztaloknál tölti ki a pincér néni a kávét. Persze, ez sem a csúcskaja kategória, viszont nagyon amerikai és azért a jobb helyeken az étel nagyon is jó. Itt kell megemlítsem a juharszirupot. Ez is tipikus ugyebár, viszont azt nem árt tudni róla, hogy eszméletlen finom tud lenni a megfelelő minőségű. Sajnos nem tudom ki gyárt igazán pengét, de nekem az a tuti, amikor a méz és a dió íze keveredik. Szokták mondani, hogy az amerikaiak azért kövérek, mert mindent nyakon öntenek juharsziruppal. Nos, ez így nem hiszem, hogy igaz, azonban tény, könnyű rászokni, de normálisan adagolva komoly élvezeti forrás lehet. Itt ugyan szokás a virslit is juharsziruppal enni, hát no, ízlések...

Kajáláshoz adalék, amikor Móki és Bence tavaly itt voltak, akkor marhahús evés közben Bence biztatta kis feleségét, hogy "nyomjad, ez tele van szteroiddal!"
Az alkohol nem maradhat ki az összefoglalóból. NYban a közértekben csak sört lehet kapni, minden egyéb alkoholos italt csak a likőr boltokban. A sörválaszték meglehetősen kellemes meglepetést tartogatott számomra. Nagyon is jó minőségű söröket lehet kapni igen széles választékban. Természetesen nem a Bud-ra vagy a Coors-ra gondolok. Ezek jók lehetnek egy foci meccsen, de nem ütik meg mondjuk a Soproni 1895-ös szintjét. Vannak azonban kicsi sörfőzdék, amiket otthon nem ismerni, ugyanis nem igazán exportra termelnek. Egyik kedvencem a Brooklyn cég, kiváló söröket főznek. Az Ommegang cég belga típusú söröket főz, a Három Filozófus simán beférne bármelyik európai kocsmába. Sajnos ezek leírva nem mondanak sokat, ezért csak felsorolás szerűen pár sör márka: Yuangling, McSorley's, Lagunitas (eddig a legjobb IPA-t, vagyis India Pale Ale-t főzik), Bluepoint, Sierra Nevada, Harpoon, Lord Chesterfield. Talán nem meglepő, de cseh, német, belga és angol söröket is szép választékban lehet kapni. Erről azért az jut eszembe, hogy bor-ügyben valamit nem csinálunk jól, mert bár találni magyar borokat, azért nem olyan széles választékban, mire gondolnék, ráadásul olyan márkákat, amit otthon nem is láttam. A borokról és egyéb alkoholokról sok mindent nem tudok mondani, de gyakorlatilag az összes whisky/whiskey márkához hozzáférni, a boroknál pedig elég széles a választék, ha az árkategóriákat nézem. Ami otthon azt hiszem hiányzik,  az a minőségi, olcsó asztali bor. Franciaországban kitűnő vörösborokat lehet kapni 3-4 eurós összegért, nos az ilyesmi itt is megtalálható. Természetesen a drágább borok irányában a határ a csillagos ég, de azért nem minden boltban kapni a világ minden pontjáról árut.

Szabolcsi Zoli barátom tette fel a következő kérdést:
"Valamikor néztem egy térképet N.Y. ról , hogyan változott az etnikai eloszlás az utóbbi húsz évben és olyan volt, mintha több bevándorló élne ott mint amerikai. Ebből mi látszik?"
New York eredeti neve New Amsterdam volt, azt hiszem ez az örökség látszik most is. A két város között ilyen szempontból mindenképp van hasonlóság, természetesen azzal a ténnyel, hogy NY sokkal nagyobb. A sokszínűséget mi sem jellemzi jobban, mint ez a Wikipedia oldal. Valahol olvastam, hogy NYban 800 különböző nyelvet beszélnek. Ha létezik egyáltalán ennyi a világon, akkor itt mindegyiket beszélik... A sokszínűséggel kapcsolatban majd egy másik írásban teszek fel képeket, Aiyinak volt a minap ovis előadása, énekeltek és táncoltak. Nos, sokféle gyerek van az osztályban, csak "amerikai" nincs... Úgy értem olyan gyerek, akinek mindkét szülője második generációs lenne. Jut eszembe egy kis kitérő. Bevetnek egy amerikai kémet Szibériában, sikeresen földet ér, elássa az ejtőernyőt, majd bemegy a faluba, egyenesen a kocsmába, hogy próbáljon kapcsolatot teremteni. Beszélget egy ideje Igorral, amikor az megkérdezi: "Mond csak fiam, nem vagy te véletlenül amerikai kém?" "Nem, dehogy vagyok, hiszen tökéletesen beszélek oroszul, ismerem a napi gondokat, most érkeztem a szomszéd faluból!" Kis idő múlva megint megkérdezi Igor, hogy nem amerikai kém-e? Hősünk nem bírja, megkérdezi, hogy miből gondolja? "Hát, nálunk viszonylag kevés néger van". Mindig ez a vicc jut eszembe az egyik kisfiúról, akinek fekete apukája és orosz anyukája van... Szóval nagyon színes a felhozatal, egy dolog ami itt jól megy: az emberek megvannak egymással. Nem mondom, hogy nincs rasszizmus, megtalálható a hétköznapoktól kezdve a magas politikáig mindenhol, de ennek ellenére elég jónak mondható a helyzet, sokkal jobb, mint otthon.
Érdekes azért figyelni az embereket. A zsidóság például nem igazán sportol, de azért akadnak lányok, akik futnak. Szoknya, fejkötő, Nike cipő, azt adj neki. Érdekes módon a spanyolok inkább futnak, el tudom képzelni, hogy a foci miatt, őket sosem láttam még mondjuk kosarazni, csak labdát rúgni. Illetve  pár alkalommal elmentem bicajozni, ott is sok spanyol ajkúval találkoztam, főleg kolumbiaiakkal. Az indiaiak természetesen kriketteznek. Az "amerikaiak" pedig baseballt játszanak és kosaraznak. Nekem továbbra is a feketék a legszimpatikusabbak, lazák, jó a humoruk, és velük a legkönnyebb kapcsolatot létesíteni, leállni dumálni, vagy csak rávigyorogni, és visszavigyorognak.
Zárásként meg kell említsem a lányokat. Egy város "jóságának" fokmérője, hogy úgy ránézésre mennyi csinos lányt látni. Budapest ugye az etalon és verhetetlen. Nos, New York jól áll, sok jó nő mászkál az utcákon, persze ha valaki csak a fakó, fehér lányokat tartja szépnek, akkor már más a helyzet, mert ebbe természetesen beleértem a különböző színű, formájú, méretű, származású nőszemélyeket is.

(Remélem Csilla nem tépi le a fejemet...)

Frissítés: Természetesen a legfontosabb sörinfó kimaradt... Otthon az a hír járja, hogy a Coronita sör igazi neve Corona, csak nálunk van valami magyar sör, amit koronának hívnak, és hogy ne legyen azonos a név. Nos, a hír ebben a formában nem igaz, mert itt is lehet kapni Coronita-t és persze Corona-t is. Az egyik nagyobb a másik kisebb kiszerelés - ennyi a különbség.

Budapest

Folytatásos teleregény

A gyengébbek megzavarása miatt ugyanazt a címet adtam a második résznek is. Most aztán lehet gondolkodni, milyen sorrendben érdemes olvasni...

(Megyek ma az oviba, ahogy kilépek a kapun, jön velem szemben az emeleten lakó, a házban egyetlen feka arc:
- Hi Bill, how is it goin'?
Széles vigyor:
- What's up Geri? You walk like a black man!
- You know, I'm the father of a black lady, I must be black!
Hehe, szóval most már nem csak tiszteletbeli cigány vagyok, hanem tiszteletbeli néger is! Amúgy csak arra gondolt, hogy én is olyan laza vagyok, mint ők, kivéve pár egyetemi évfolyamtársát, akik kardot nyeltek :-))
Dunaalmáson olyan jól sikerült a betonozás, hogy Bencével később visszamentünk és a hajópadlót is kijavítottuk. Ez sajnos nem lett egészen használható, de Bence azóta fixálta a mozgó darabot.
Aztán jött az igazi lazulás. Még NYból megdumáltam Omerrel, hogy elmegyünk motorozni. Megbeszélte a barátnőjével, Mercivel, hogy kölcsönadja a motort. Nekem már nincs meg a felszerelésem, vagy kölcsön adtam, vagy mittudomén, ezért kunyeráltam Bencétől bőr ruhát, a bukóm és a kesztyűm szerencsére Csillaghegyen. A szokásos izgalom vett hatalmába ahogy magamra öltöttem a gúnyát, de azért kicsit be is voltam tojva, mert még sosem mentem olyan jattos géppel, mint a 600-as GSXR, azonban kellemesen csalódtam. Olyan, mintha az ember bicajozna, csak nem kell kínlódni és kicsinykét gyorsabban halad. Hihetetlen könnyű vas, ugyanakkor harapja az utat, kanyarban finom gáz adagolásra pedig csak stabilabban fekszik az úton. Semmi vagánykodást nem nyomtam, szép óvatosan haladtunk, de mégis, éreztem azt a ménest a seggem alatt. M2-n mentünk Vác felé, hamar kiértünk a szerpentinre és nem akadt más dolgom, mint élvezni a kanyarokat. Persze érzetem a majd másfél év kihagyást. Rövidesen Hontra értünk, majd átléptük a "határt". Azért nagyszerű találmány ez az EU, Szlovákiában meg kifejezetten élvezet a motorozás, bicajozás, mert sokkal kisebb a forgalom, mint otthon. Már a szerpentinen észrevettem, hogy 40 feletti fékezéseknél az első kerék kicsit beszitál, ezért megkértem Omert egy motorcserére. Hehe, ha lehet, még szélesebb mosoly ült ki az arcomra, 750-es gixxer! Na ez aztán nem viccelt. Kő kemény, gyorsul, mint az állat, fekszik az úton, mintha oda lenne ragasztva. Mámor. Motor vissza csere, de a szélesebb mosoly maradt. Komáromon keresztül értünk vissza, azonban így nagyon rövidnek nézett ki az egész, ezért még keresztül-kasul nyargaltunk a Vértesben, kedvenc helyemen Tarján és Gyermely között pedig széttárt karokkal gurultam lefelé a lankán. Azt hiszem Omer is élvezte, köszönöm a motort Merci!
Kicsit már természetesen keverednek a napok, események. Másnap asszem egész nap a Dagályon lógtam Aiyival és hosszú évek óta először félmeztelenül voltam a napon, meg is lett az eredménye, délután egy néni odajött és azt mondta, igazán árnyékba kéne már mennem, mert a fejem lángvörös.
Valamelyik nap kint voltam Békáson, a Mutterel és a nővéremmel dumáltunk, hogy a nagynénémet azért csak meg kéne látogatni, de nem tűnt egyszerűnek a feladat, mert Kinganéni Jósvafőre készült. Egy orvosi vizsgálat miatt azonban nem tudott a tervezett időben indulni, ez adta a lehetőséget a váratlan betoppanásra. Mutternek nagyon tetszett, a bejelentés nélküli hazalátogatás, nem meglepő módon Kingának sem árultuk el az jövetelünket. Aiyival és Csillával érkeztünk, én minden óvintézkedést megtettem, nehogy idő előtt lebukjunk, így sikeresen settenkedtünk be a lépcsőházba. Mutter már alig várta a meglepetés arcokat, szegény Csilla kicsit le is maradt a bicegős lábával, majd becsöngettünk, én a karomon Aiyival. Úgy látszik a történelem tényleg ismétli önmagát, de ezúttal a főszereplő személye változott. Döbbent arc, bár gyorsabban reagálta le a helyzetet, mint nővérem. Utána minden a szokásos mederben zajlott, észrevétlenül telt ez az a néhány óra, amit ott töltöttünk.
Azért nem csak az én családomnál voltunk, az egyik hétvégét Gödön töltöttük Attiláéknál. Azért az nem rossz, hogy a Duna mellékága a kert végében terpeszkedik, miközben a gyerekek a Világról megfeledkezve játszanak amíg Attilával whiskey-t kortyolgatunk. Pont aznap ment a MU-Barca összecsapás, ebben az volt a legjobb, hogy Kati néni kőkeményen a Barcának drukkolt. Mondjuk 2:1-ig jó meccs volt, de utána kicsit lapos. Göd jó volt, leginkább az fogott meg, ahogy Aiyi és az unokatesója, Kincső játszani tudtak. Ja, és az a döbbenetes csönd, ami ott van éjszaka...
Volt egy haverokkal töltött este is, ahol Csabival szaxofon alkatrészt szereltünk - volna, de nem volt megfelelő szerszám, ezért ezt másnapra halasztottuk, bent a bicajboltban fejeztük be. Nem mondom, hogy a Selmer cég felvállalna egy ilyen munkát, de legalább működik jól. Még aznap el is vittem Szalai Szabolcs mesterhez rugó javításra. Nos, 1000 forintot akart elkérni a munkáért, de mondtam neki, hogy az olyan kevés, hogy legyen valami nagyobb, végül 1500 lett. Csilla még így is letolt, hogy miért nem adtam 5000-t? Hát igen, itteni szemmel nézve ez olyan kis összeg, amiért szerintem még kézbe sem vennének egy hangszert, megnézni mi a baja. Pont jókor lett kész a cső, mert mentünk fel Miklósékhoz, Csilla unokatesójához. Vagy valami nagybácsi. Azt hiszem a Családi Vizsgán még mindig nem mennék át... Ez volt az első alkalom, hogy nem közvetlen családtag előtt "játszottam", mert Tamás gondolkodik, hogy tanuljon szaxofonozni, és megmutattam neki a hangszert.

Nagyjából ennyi jut eszembe. És a találós kérdés. Hogy jött rá a Mutter, hogy megyünk haza? Kb úgy, mint a matematikus és a laikus beszélgetésében a 12 négyzetre emelését végezte a laikus:
Matematikus: "Nagyon egyszerű, 10x12 az 120, 2x12 az 24, 120+24 az 144.", mire a laikus: "Ennél van egy sokkal egyszerűbb mód: 10x10 az 100 meg 44 az 144"... Csilla szabadjegye, amiből az egész utazás kiindult, Puerto Rico-ba szól, vagy legalább is oda szeretnénk egyszer eljutni. Ezt említettük is, szóval ez publikus infó volt. Aztán beszéltem a húgommal, és persze mondtam neki az utat, de akkor még nem agyaltam ki ezt a "titkos" hazamenetelt, így ő megemlítette a nővéremnek, ezzel a kör bezárult, de nem volt még időpont, én meg utána erőteljes dezinformálásba kezdtem. Ez sikeresnek is nézett ki, de Csilla megfenyegetett, hogy szkájpolás közben beárul, ezért még ezzel is trükköznöm kellett. Aztán meggyőztem, hogy ebből nem lesz gáz, viszont jó vicc. (Ezt az is mutatja, hogy a Mutter az adandó alkalommal egyből bevetette a tréfámat Kinganéni megviccelésére.) Az egyik szkájpolás alkalmával próbáltam megtudni, hogy az ominózus napon Mutter otthon lesz-e vagy Almáson, közben Csilla ott ült a gép előtt, persze kamera bekapcsolva és a Mutter pedzegette, hogy nem lesz otthon. (Bencét persze egyből riasztottam, hogy találjon ki valami kamu feladatot Mutternek, hogy legyen otthon...) Én ezt közönyösen vettem tudomásul, mégiscsak egy pókerjátékos veszett el bennem, kis Feleségem azonban jelentős pillantásokat vetett rám. Anyukámat nem ejtették fejre, ebből kezdett el kombinálni, hogy ha már átutazunk Porto-ba, akkor tuti haza is megyünk. Igen, ez az a lépés, amit nem egészen értek, hogy lett Puerto-ból Porto... A többi stimmel, még szerencse, hogy az időpontot illetően sikerült teljes homályban tartani a családot...

Frissítés: az első részben említettem, hogy milyen jó a könnyű bőrönd. Visszafelé jövet a reptéren, amikor lemázsálták a bőröndöket, kiderült, hogy kicsit túlsúlyosak vagyunk. Nosza nagy rámolásba kezdtünk, ráadásul a téli bicaj is plusz csomagként, szóval szép volt, 5 percenként tettük fel a mérlegre a cuccokat, hogy elértük-e a súlyhatárt. Ráadásul a néni a kézipoggyászokat is megmérte, így ezzel sem tudtunk trükközni... A kézipoggyászra meg azt mondta, hogy túl nagy, erre begyömöszöltem az ott lévő mintahelyre, de annyira beszorult, alig tudtam kivenni, tisztára leizzadtam, mire kijött. A bicajért fizetni kellett, de egy plusz csomagot feladhattunk ingyen. Ezek után indultunk szépen a biztonsági ellenőrzésre. Itt jött a kellemetlen meglepetés, nem engedtek be Csilla szétszedhető kajaklapátjával... Vissza a csomagfeladóhoz, mondom mi a helyzet, kisasszony telefonál, majd ezt is feladhattam ingyen. Hmmm... Nem mondom, teljes árat kellett fizetni Aiyi jegyéért, de Lufthansa  néni igazán nagyvonalú volt, asszem máskor is velük utazunk :-).

Budapest

Folytatásos teleregény

Csillának pár éve volt egy balesete, kicsit megreccsent a térde, amit szépen meg is műtöttek és kb. jónak nézett ki, de mostanában kiderült, valami azért nem pöpec. A legkisebb terhelésre két hét bicegés volt a válasz. Na, be is telt a pohár, elhatározta, hogy műtét. A Beth Israel kórházban talált egy sebészt, aki elég jónak nézett ki. Természetesen ambuláns műtét: reggel be, kés, délután haza. A nevéből asszem elég egyértelmű, hogy zsidó kórházról van szó. Ez csak azért érdekes, mert elég béna felépítésű az épület, ugyanis nincs lépcsőház, vagy lehet, hogy mégis van valahol, de én ugye nem akadtam rá. Viszont a lift mellett van egy kis tábla valami ilyesmi szöveggel:

"Szombaton is használható lift, ilyenkor felmegy a legfelső emeletre és minden emeleten megáll lefelé menet." Még asszem valami rabbi jóváhagyást is mellékeltek. Ravasz. A műtét simán ment.

Ez a kis bevezető a történet szempontjából annyi jelentőséggel bír, hogy még a vizsgálati időszakban Csilla gondolkodott, a meglévő két szabad repcsijegyét fel kéne használni és jól elmenni nyaralni valahova. Szálláskeresés közben egyszer csak rám néz, és azt mondja: "mi lenne, ha Pestre mennénk?" Két órával később meg is vettük a jegyet. Az utazás előkészítése elég ellentmondásosan zajlott. Mármint ő máshogy adta elő, mint én. Nekem az jutott eszembe, mi lenne, ha nem mondanám el az otthoniaknak, és csak úgy becsöngetnék? Csilla simán lehülyézett, persze nála más a helyzet, anyukája pont a látogatásunk ideje alatt ment be kórházba szív problémák kivizsgálására... Kicsit azért rám ijesztett, konzultáltam is a húgommal. A válasz kis gondolkodás után: "Háát, most még eljátszhatod, de két év múlva már nem." Ebben maradtunk. Öcsémnek, az állandó tettestársamnak persze elmondtam, már csak a szervezés kedvéért is. Aztán jött az utazás. A csomagolás mondjuk elég viccesen alakult. Mindössze egy "normális" bőröndünk van, Csilla vett pár dollárért egy fekete, jó nagy bevásárló táskára hasonlító kerekes izét, plusz egy olyan igazi piacos táskával rendelkeztünk a rámoláshoz. Ez utóbbit sokszor lehet látni lepukkantabb embereknél Pesten. Először azt gondoltam, hú de gáz, aztán rá kellett jönnöm, hogy a nagy utazók megirigyelhetik. Ugye 23 kilót nyomhat egy bőrönd, a másodikért meg már fizetni kell. Na itt nem mindegy, hogy a nettó és bruttó tömeg között 10 deka vagy 3 kiló a különbség! Hazafelé különösen jól jött, de erről majd később...

Az utazás odafelé zökkenőmentesen zajlott, Aiyi jól bírta a kiképzést, csak elalvás előtt kezdett kicsit pörögni, de hamar elaludt. Az átszállás kicsit necces volt, a frankfurti reptér ugye nem kicsi, még szerencse, hogy kértünk tolókocsit, jól jött a frissen műtött térdhez és a félig alélt gyerekhez, ráadásul egy helyen vagy 20 méteres sor állt, mi is szépen beálltunk, kicsit kezdtem is izgulni, lesz-e elég időnk, de aztán jött egy néni, kiemelt a sorból, és szépen előre vitt. Hihi, ezentúl csak gyerekkel és/vagy frissen műtöttel utazok.

Pestre való megérkezés után vártam a nagy katarzist. Eddig ez volt a leghosszabb távollétem otthonról. Nos se pátoszos zene, se mellbevágó érzés, se semmi ilyesmi. Az Üllői úton autókázva az volt a legfeltűnőbb, hogy a város mennyivel színesebb, mint NY, illetve ezen belül Queens. Itt ugye nem szokás vakolni a házakat, ezért csak vörös téglát látni mindenfelé, a házak látványra nagyon egyformák. Pest ehhez képest egy Csontváry festmény. Ráadásul a forgalmi dugó persze pont olyan, mint itt. Szóval elsőre azt éreztem, hogy semmi változás, minden a régi és jó volt megérkezni. Csilla anyukájához mentünk, Kati mama wellness szállójába. Szó szerint 2 percre van a Dagály strandtól. Ennek nagyon fontos szerepe van az otthon tartózkodás szempontjából, elég sokat lógtunk kint. Megérkezés után én szépen elköszöntem és indultam Békásra begyűjteni a jól megérdemelt meglepetés-arcokat. Ahogy megnyomtam a kapucsengőt, kicsit készületlenül ért a kérdés: "Ki az?" Szerencsére elég hirtelen vágtam rá, hogy a postás. Nővérem hangjában kis csalódottságot éreztem, de azért beengedett. (Ez volt az első alkalom, hogy a lépcsőházat meglehetősen lepukkantnak éreztem. Bár az izzókat nemrég cserélhették fénycsövekre, a festés kopott, a lépcsőt borító linóleum szakadozott, szóval nem volt valami kellemes.) Persze kettesével vettem a lépcsőket és becsöngettem. Nővérem nyitott ajtót. Nem tudom le lehetett-e volna fotózni, de ezért a pillanatért megérte a titkolózás. Mint amikor hőn szeretett számítógépünk egy jattosabb feladat hatására kissé megdermed, úgy állt ott nővérkém, majd felkiáltott: "Hisz ez nem is a postás!" Ekkor jelent meg a Mutter is az ajtóban, persze a szívéhez kapott, hogy jaj, szívrohamom van. Nem volt annyira hiteles, mert közben szélesen mosolygott. (Az igazsághoz tartozik, hogy a Mutter sejtette, hogy megyünk, persze az időpontot nem tudta és teljesen hibás alapon vezette le az utazásunkat, de ez most mellékes.)

Mit ne mondjak, jó volt Békáson. Nem azért, mert "végre otthon", vagy valami hasonló, hanem ilyen jó családi hangulat itt Amcsiban nincs, ami ugye érthető... (Na most nem a szűk családra gondolok.) Jó gyorsan elment az idő, indultam is vissza a wellness szállóba, az Árpád-hídnál természetesen egy legalább 5 éve nem látott ismerőssel futottam össze. Na itt ilyen sincs... Másnap irány a Dagály, semmi komoly, csak pihi, Aiyival pancsolás és természetesen hekk és lángos sörrel. Ezt nem kell ecsetelni... Visszatérő motívum lesz még. Bence még aznap kitalálta, hogy menjünk le Almásra és betonozzunk le egy darabot, aminek a helye már elő is lett készítve. Csillával megbeszéltük, hogy bár ő is szeretett volna lejönni, de abba a rendetlenségbe nem igazán lenne jó Aiyival lemenni, így csak én mentem. Almáson mindig jó lenni, most sem csalódtam. Az átalakítás szépen halad, ezért is jó érzés az ott töltött két nap, mert legalább hozzátettem valamit.

Kezdek szétesni, folyt köv...

Pennsylvania

Csilla tesója és felesége itt töltöttek két hetet. Attila igazi kütyübuzi, a várost kizárólag kamerán keresztül látta. Természetesen el kellett menni az Apple boltba iPad2-t venni. Kicsit sajnálom, hogy lemaradtam a buliról, mert azt a hosszan kígyózó sort érdemes lett volna látnom, kb. mint a hetvenes években a Gum áruház előtt. Mondjuk Csilla szerint a nagy részük turista, de azért akkor is... A kiszolgálás most is a megszokottat hozta, bár az egyik haverom panaszkodott, hogy amikor bementek, akkor nem ugrott oda azonnal 3 eladó, hanem meg kellett kérdezni valakit, hogy van-e kütyü. Hmmm... Mondjuk szerintem inkább csak azért csalódott, mert nem kapott olyat, amilyet szeretett volna :-).

Ez volt az első alkalom, hogy Csilla kivett pár nap szabadságot, ennek keretében látogattunk el Pennsylvania-ba, körülnézni az Amish Country-ban. Hogy kik az amisok, arról a beidézett cikkben bővebben olvashatsz. Az odafelé úton a Verrazano-Narrows hídon mentünk keresztül, ez NY legdélebbi hídja, a külső oldalán már a nyílt tenger található. Szerintem nagyon látványos, mert bazi magas és jól belátható róla a NY. Menet közben természetesen nem sokat érzékeltünk a tájból, mert autópályán "száguldottunk", de azért egyre jobban vidékre értünk. A forgalom lényegesen kisebb, mint NY környékén, eltűntek a felhőkarcolók, helyüket átvették a traktorok, tehenek, legelők. Viszonylag későn indultunk, ezért, amikor odaértünk, első dolgunk volt vacsizni menni, amit az Applebee's étteremben költöttünk el. Jól "besteakeztünk" (tudom, hogy ilyen szó nincs, de hogy írjam le magyarul???), majd mentünk a Red Roof-ba alukálni. Aiyinak ez volt az első, hogy szállodában aludt. Persze semmi különös, lefeküdt mellém az ágyra és pár perc alatt elnyomta az álom...

Másnap reggel indultunk "kirándulni", persze sikerült a hét legesősebb napját kiválasztanunk. Miután az amisok elég zárkózott népség, ezért befizettünk egy buszos utazásra, aminek keretében körül lehet nézni. Persze nem volt csak a délutáni menetre jegy, ezért Csilláék elmentek vásárolni, én pedig Aiyival megnéztem egy vasútkiállítást, illetve terepasztalt. Na, ez nem semmi, már látom is magam, hogy ha sok pénzem lesz, akkor otthon egy ilyenbe fogom fektetni, és egész nap vonatokat fogok berhelni, és újabb szakaszokat építeni. Feltettem pár képet ide, érdemes belenézni. Aztán indultunk buszozni. Szerencsére Aiyi elaludt, azt hiszem nem érdekelte volna különösebben, hogy szép zöld vidéken járunk, amit nem igazán tudok mihez hasonlítani, otthon, illetve Ejrópában nem találkoztam ilyen jellegű tájjal. Leginkább a tanyavilág és a falu között átmenet, nagyon szépen rendben tartott házakkal, jellegzetes silókkal, amiben a takarmányt tárolják. Nagyon sok helyen látni szélkereket, ezekkel vizet nyernek. Jellegzetes lovaskocsikkal közlekednek, amiken meglepő módon található index és hátsó lámpa, méghozzá a legmodernebb LED-es kivitelben. Rá is kérdeztem, ez hogy lehet, hiszen nem használnak elektromosságot, szóval nem tudják tölteni. Kiderült, nem olyan fejre ejtett srácok ezek, mert csak vezetékes elektromosságot nem használnak, ugyanis az magával hozná a kultúrmocskot (igen, a TV-ről beszélek...) is. A töltést vagy valami gáz meghajtású generátorral vagy napkollektorral oldják meg. Vannak olyan családok is, akik használnak traktort, de nem viszik túlzásba, mert a traktoron nem lehet gumi, az már nagyon csiribiri lenne. Amúgy hihetetlenül összetartó népek, láttunk egy házat, ami leégett, jöttek az amisok és pár nap alatt újjáépítették, valamint ellátták a családot az újrakezdéshez szükséges javakkal. Azt hiszem azért a mezőgazdaságról tudnak valamit, mert nem élnek rossz körülmények között, csak számunkra furcsa az életmódjuk. Egy "buggy" 7500 - 10000 $ között mozog. Kicsit meglepő módon nem kell hozzá jogosítvány, így bármelyik gyerek hajthatja ezeket a lovaskocsikat (nesze neked biciklis jogsi...) Mindent saját maguk oldanak meg, például az iskolát, régebben csak 8 osztályosak voltak, ma már inkább 12. Az egy szimpatikus dolog, hogy kétszer keresztelkednek, ami azt jelenti, hogy a felnőtté válás alkalmával kapnak egy évet, hogy eldönthessék, amisként akarnak-e élni, vagy be akarnak költözni az "angolok" közé? Mondjuk csak kb. 10% hagyja el a közösséget, a többiek visszatérnek, ami nem hinném, hogy nagy csoda lenne, mert hát nem igazán vannak felkészülve a "angol" életre... Nagyon érdekes a temetkezési szokásuk. Nem készülhet róluk fénykép a második keresztelő után, ezért, amikor valaki meghal, akkor bebalzsamozzák és kiviszik a temetőbe, ahol egy fa alá ültetik, ahol még utoljára megnézhetik a hozzátartozók, barátok. A temetés után pedig pici, egyszerű kőtáblát kapnak, ami kelet felé néz, mert az a hitük, hogy Jézus egyszer majd eljő - kelet felől...

Hazaindulás előtt még ebédeltünk az egyik helyi specialitásokat felszolgáló étteremben. Itt sajnos elkövettem egy szörnyű hibát. Eddig azt tapasztaltam, hogy Amerikában egész jó sörök vannak. Na persze ne a Bud-ra, vagy Coors Lite-ra gondolj, mert azok a Heineken-nel vannak azonos kategóriában, nem mondom, hogy ihatatlan, de a Soproni simán leveri őket. (Sörökről, kajáról már nagyon érik, hogy írjak...) Szóval győzött a kíváncsiságom és vettünk egy négy üveges karton "Pennsylvania Dutch Birch Beer"-t. Ha ilyet látsz, fejvesztve menekülj!! Először is, Ejrópában simán fenéken billentenék a gyártót, mert ez egyszerűen nem sör. Az íze talán a fagiforhoz hasonlít a legjobban, az illata meg olyan, mint a nagyanyám kenőcse, amit meszesedés ellen használt... Pedig elvileg egy régi holland recept, ami alapján '36 óta gyártják. Ja, és ami a legszebb, hogy nincs benne alkohol. Férfiasan (?) legyűrtem mind a négyet, soha többet még látni sem akarok ilyet.

Évforduló

Huszonnegyedikén volt egy éve, hogy New Yorkba költöztem. Úgy terveztem, hogy a "szép évforduló" alkalmából írok, de ez nem jött össze, mert inkább kihúzták a bölcsességfogamat... Szerencsére azért nem viselt meg annyira a dolog, de jó kifogásnak bizonyult, hogy elhúzzam kicsit az írást. Ha londoni kollégákkal beszélek, sosem felejtik el megemlíteni az időjárást, ráadásul Kispánczél is az utolsó levelében erről a témáról kérdezett. Nos az ő tiszteletükre most ezzel kezdem. 

Egy év alatt ugye logikusan az összes évszak előfordul, tehát mindent láttam, ami itt megeshet. Azt kell mondjam, aki Magyarországról jön, annak a new yorki időjárás nem rejteget nagy meglepetéseket. Elég hasonló errefelé az időjárás, legalább is elviselhetőség szempontjából. Akadnak azonban apróbb különbségek. A két legfontosabb a szél és a páratartalom. New York sokkal szelesebb, ezzel nem hinném, hogy bárkit megleptem, viszont nyáron a páratartalom sokkal nagyobb, mint otthon. Még egy kisebb eltérés a mikrociklusok. Amikor megérkeztem, már tavaszodott, egy szál hosszú ujjasban lehetett mászkálni, aztán egyik napról a másikra visszajött a tél, jeges hideg széllel.  Ezek kb 3 napos ciklusok, mintha egy mini év lefolyna, mind a négy évszak megtapasztalható, aztán visszaáll minden és kezdődik előröl. Még soha nem volt arcüreg gyulladásom, itt azonban összeszedtem, szerintem a szél miatt. A tavasz minden esetre olyan, mint otthon, változékony, április végéig jó kis hidegek és kellemes napok váltogatják egymást, és hihetetlenül páramentes napok is előfordulnak. Annyira, hogy amikor Aiyit levittem a játszótérre, szinte percről percre éreztem, amint az ajkam kirepedezik. Aiyinak állandóan cserepes ilyenkor a szája, itthonra be is szereztünk egy párologtatót. 

Aztán szépen átfordul nyárba az időjárás. A 2010-es év tudtommal a szokásosnál melegebb volt, hét közben itthon nem is igazán tudtunk csak légkondi mellett aludni. Illetve Csilla, mert én szokás szerint mentem volna a vizes lepedős megoldásra, de a kettő együtt már kicsit sok lett volna. A nyár fent a tónál hibátlan, bár a faházak kicsit túl tudnak melegedni, és ha épp eláll a szél, akkor ott is nagyon meleg van. Itt a városban a nyár főleg a pára miatt kellemetlen. Próbáltam már a Muternek elmesélni mi a különbség az itteni meleg és az otthoni között, mert Celsiusban itt alacsonyabb a hőmérséklet, de a pára miatt az érzet más. Szóval míg otthon szépen felöltözöl, lemész az utcára, aztán ahogy sétálsz, szép lassan elkezdesz izzadni és mint egy lóról csorog a víz rólad is. Itt nem. Szépen felöltözöl és már a lépcsőházban vizes vagy, de nem azért mert izzadsz, hanem mert lecsapódik a pára és emiatt ragadsz. Tulképp hozzá lehet szokni. Az egyetlen igazán kellemetlen ilyenkor a metró megálló. Azok iszonyat melegek tudnak lenni, valahogy nem sikerült megoldani a szellőzést rendesen. A metró kocsik ezzel szemben légkondisak, vagyis érdemes nagykabátot is vinni magaddal, különben garantált egy jó kis megfázás. Érdekes módon az igazi nyújorkereket ez valahogy nem érdekli és nincs semmi bajuk. 

A nyár után az ősz igazán kellemes, de visszajön a háromnapos hullámzás, szépen esik az eső. Ekkor azonban volt egy olyan kis anomália, amire a helyiek azt mondták, még sosem tapasztaltak ilyet, szóval nem tekinthető általánosnak. Ettől eltekintve az ősz nagyon szép, és sokáig tart, sajnos Szabály Országban nem lehet október 15 után felmenni a tóhoz, számomra nem egészen érthető okokból. Eccer állítólag valaki fent ragadt kocsival és ki kellett menteni, ezért aztán inkább lezárják a területet. Hó azonban december közepe előtt nem szokott esni... A tél csak szép lassan érkezik meg. December közepéig nehéz eldönteni, hogy tulajdonképp még ősz van-e, vagy már New Yorkban jár az ősz? Ja nem, tél... A helyi szakértő szerint hó csak januárban szokott esni és majdnem pontosan el is találta, mert 27-én esett az első hó. Akkor viszont rendesen leszakadt az ég, Manhattanben nem csak a felhőkarcolók magasak, hanem a hótorlaszok is, nálunk viszont a kisebb mellékutakat nem sikerül letakarítani, így a mi utcánkat sem. Ennyi havat asszem még sosem láttam Pesten, bár tavaly mondjuk mi sem panaszkodhattunk, viszont itt nincs olyan hideg. Celsiusban. Mert a szél természetesen itt is bekavar és az érzet hidegebb tud lenni. De például a közeli Meadow tó befagyott ugyan, azonban olyan kásás maradt a felülete, hogy nem igazán tartott meg egy embert. 

Említettem a fogorvost. Pár alkalommal el kellett mennem dokihoz, szerencsére Csillának van biztosítása, ami az egész családra kiterjed, így nem jelent túl nagy anyagi gondot. Itt kicsit más a rendszer, mint otthon, de azért nem annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. A különbség az, hogy itt nem mindenkinek van biztosítása, nem úgy mint otthon a TB, persze emiatt az otthoni sokat szajkózott ingyenesség messze nem igaz. Itt viszont akkor is kell fizetned, ha van biztosításod, "co-payment"-nek vagyis önrésznek hívják. Igen, valami olyasmi, mint a halva született "vizitdíj", de azért van különbség. Nem újabb sarc, hanem a szolgáltatástól függő önrész, ami változik. A legkevesebb 15 zöldhasú, de prospektusban láttam 30 és 50 dolláros összegeket is. Egy normál "háziorvosi" vizsgálat az alsó határon van, ha nincs biztosításod, akkor viszont 100 dollár körüli az összeg. Az itteni fizetéseket nézve még ez sem egy kifizethetetlen összeg, a problémák természetesen a napi 2500 dollárba kerülő kórházi ellátásnál kezdődnek. Olvastam most pár közgazdasággal, banki dolgokkal kapcsolatos könyvet, az egyikben arról értekezik a fickó, hogy Amcsiban volt egy szemműtét, amire a biztosító 1700 dollárt fizetett, az egész művelet viszont nem tartott tovább 20 percnél. Aztán levitték a támogatás árát 450 dollárra, és csodák-csodája a műtétek száma drasztikusan visszaesett, majd kifejlesztették a lézeres szemműtétet. Hmmm...

A gyereknevelés ugye kihagyhatatlan téma. Zoli által említett szobába zárás helyett úgy néz ki, hogy a sarokba állítás régi jól bevált taktikája működik. Egy figyelmeztetés, aztán mehet a sarokba. Nagyon nem tetszik neki, szép lassan hat is rá. Táncon van egy társa, aki még Aiyinál is nagyobb kópé. Madison 4 éves de alacsonyabb kislány. Az anyukája mesélte, hogy Madi az oviban bement a vécébe, bezárta az ajtót, majd alul kimászott... Ha ezek ketten összehaverkodnak, akkor tényleg kicsinálnak minket...

Zárásként tv. Péntekenként megy egy sorozat, Super Nanny a címe, gyerekneveléssel, problémás esetekkel foglalkozik. Egy igazi brit bébisintér megy ki amerikai családokhoz a problémás gyerekek nevelésében segíteni. Elég vicces, amikor londoni taxiban megérkezik a házhoz. Legutóbb a család bemutatása közben az egyik kisgyereknek kilátszott a meztelen feneke. Na mi történt? Az egyáltalán nem prűd amcsi tévé simán kitakarta a kisgyerek fenekét! Teljesen kész vagyok. Hullákat mutogatni, rendőrségi üldözést, mindent lehet, de a gyereksegget ki kell takarni... Ilyenkor nem tudom sírjak-e vagy röhögjek?

Beteg dolgok...

Azért vannak itt beteg dolgok. Épp most hagyta abba kb. 20 perc után egy markoló autó a munkát, miután az úttestről összeszedte az egyébként napok óta ott levő törmeléket. Mi ebben a beteg? Nézd meg a bejegyzés időpontját: 11:54 éccaka...

TV

Itt vagyok a TV hazájában (nem történetileg értendő [az angol nyelvű sokkal részletesebb], hanem mondjuk a "legtévénézőbb" ország, vagy valami hasonló), és még egy sort sem írtam a dobozról. A focis cikket nem számítom, mert ott a tv csak a médium szerepét tölti be, a hozzá csatlakozó dolgok a főszereplők. Nem hinném, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy itt sem jobb a műsor, mint otthon. Minthogy nálunk az itteni médiát majmolják, veszik a liszenszeket, így ez a hasonlóság kicsit sem meglepő. Más kérdés, hogy elég szegényes dolog az otthoni tv ipartól ez a másolás, semmi eredeti.

Nézzük, mit találhatunk műsoron. Itt meg kell jegyezzem, azért olyan bazi nagy tapasztalatom nincs, mert keveset nézem a tv-t, pont az említettek miatt. Ami azonban nagyon szembe ötlő, hogy ha lehet, még sokkal többet reklámoznak, mint otthon. Ez néha annyira idegesítő, hogy inkább kikapcsolom és valami mást csinálok. OK, mondjuk az SB döntő ez alól kivétel volt, de az ugye évi 1x3 órát jelent. A fő különbség a csatornák mennyisége. Természetesen minden kábelen jön, és megszámlálhatatlan csatornát lehet fogni valami digitális  technológiával, ami azt jelenti, hogy a csatornaváltás meglehetősen hosszú idő, és ha mondjuk azt veszem figyelembe, hogy azt felfogni, hogy érdekel-e a csatorna (vagy legalábbis bele akarok-e nézni), kb fél másodperc, míg a váltás 3-4-szer hosszabb, így a csatornákon való mászkálás elég lehangoló. Nem is szoktam, csak a néhány sportadót megnézni és pár olyat, amin még lehet valami.

Tehát, reggelente a szokásos beszélgetős hírműsorok, időjárás-jelentéssel, közlekedési információkkal. A megfelelő csatornán gyerekműsorok, ami mondjuk sokat segít, ha épp Aiyi bal lábbal kel, ilyenkor nézi Elmót egy fél óráig, aztán mehet is kakaót inni. Ezek után szoktak lenni reklámműsorok, telemarketing, meg televásároljmegmindenkasasdolgotamitmostjólmegmutatunk és ilyenek. Aztán délután jöhetnek a beszélgetős adások. Nem mondom, ebben vannak jók, gondolom nem kell Jay Leno-t, Conan O'Brian-t bemutatni, a műfaj klasszikusainak számítanak, Oprah pedig valószínűleg a csúcs. Nincs is velük semmi baj, jó adásokat szoktak összehozni, nekem egyedül a műfajjal van gondom. Az Ellen Show elejét még meg lehet nézni, mert ő eredetileg komikus és elsüt egy-két poént,  meg "táncol", ami annyira idétlen, de aztán amikor a mittudoménhanyadik beszélgetőpartner jön be, az egyrészt unalmas, másrészt meg igaziból a fene sem kíváncsi mások magánéletére, még akkor sem, ha valami hírességről van szó. Ha pedig valami új film vagy egyéb miatt van ott az illető, akkor meg majd megnézem a filmet (ha érdekel) és eldöntöm, hogy tetszik-e. Részemről nem szeretek semmit sem tudni előre, utólag meg úgysem arról beszélnek, ami engem érdekelne. Később vicces sorozatok, aztán hírek, esetleg filmek. A vicces sorozatokkal az a baj, hogy bár Charlie Sheen-nek iszonyatos pénzeket fizetnek a jelenlegi sorozatáért, nekem azért annyira nem szórakoztató. És nem egy, nem kettő vicces sorozat megy, szóval csömör. 

Van azonban legalább egy üdítő kivétel ebben a szürke mezőnyben. Na most a szürkét megmagyarázom. A műsorok jók. Nagyon jók. Csak ha van 1000 nagyon jó műsorod, még akkor is kicsit egysíkú az egész, ha azért meg tudod különböztetni, hogy melyik az Ellen Show és melyik az Oprah. A tuti jó viszont a Rachel Maddow Show, politikai elemző műsor. A műsorvezető liberálisnak vallja magát, de arra még nem jöttem rá, hogy ez jelenti-e valamelyik párthoz való elkötelezettségét. A műsor minden hétköznap esetre élőben megy, ami szerintem elég komoly egy ilyen műsortól, mert bakizást nem nagyon enged meg. Érdekes volt látni most az egyiptomi események kapcsán. Kicsit sem éreztem visszafogottnak, volt pár olyan mondat, ami után Csillával egymásra néztünk, és megállapodtunk, jó, ha nem lövik le a csajt, mert ha nem tetszik neki valami, akkor annak nyíltan hangot ad. (Jójó, persze lehet azt mondani, hogy ez a szabadság országa, de a Wikileaks esete óta azért azért vannak kétségeim.) Például egy kalap alá vette Obamát és Busht, mert mindketten beszéltek arról, hogy a demokrácia nem az amerikaiak kiváltsága. Meglepődtél mi, hogy egy ilyen mondatot ki kell emelni? Hát, a következő percekben bejátszottak hírcsatornákon (pl.: Fox) elhangzott beszélgetéseket, kommentárokat, amiben kijelentették, hogy a valódi demokrácia csak Amerikában képzelhető el, mert lássuk csak mi történt Németországban, pedig ott is demokrácia volt. (Ne menjünk abba bele, mennyire ismerheti a történelmet az ilyen kommentár...) Mindezeket azért mutatta be, mert Egyiptom kapcsán egyelőre nem igazán tudni, hogy mi lesz. Talán csak az alJazeera-t kivéve a sajtó a Muszlim Testvériséggel  riogat, de nem meglepő módon Rachel is tisztázta, hogy a kép egy kicsit sem tiszta, jelenleg az "Internet Forradalomnak" kell örülni és aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő. A nap jelentőségét egyébként a Berlini Fal leomlásához és a szocializmus összedőléséhez hasonlította.
Aműsor elég laza hangnemben zajlik. Az egyik alkalommal Eugene Robinson a beszélgetésük végén megkérdezte, miért nem növeszt Rachel hosszabb hajat, mert szerinte az jobban állna neki. Mire a csaj azt válaszolta: láttál már hosszú hajjal, olyankor úgy nézek ki, mint egy gomba! A legviccesebb, hogy nem volt otthon tv készüléke, csak az élettársa kedvéért vett egyet, hogy az tudja nézni a műsort :-).
Természetesen riportokat is készít, vágyálma Dick Cheney-vel beszélgetni, de ez egyelőre nem akar összejönni, helyette viszont Alyse Eady-vel dumáltak legutóbb. (Nyilván nem mond semmit a név senkinek, Miss Arkansas 2010.) Ezt tartja eddigi legélvezetesebb riportjának. Elég rendhagyó módon indult, ugyanis Alyse előadott egy hasbeszélős-éneklős számot, amiben jódlizott, mindezt majdnem zárt szájjal. Ez igaziból csak azért érdekes, mert a riport után Rachel valami olyasmit mondott, hogy "such a good job!", kb.: "imádni való munkám van", mindezt fülig érő szájjal.

A Miss Arkansasról jutott eszembe, hogy ugye Amerikát előszeretettel hívjuk a "mikiegerek" országának, és mindig jókat röhögünk, amikor mondjuk német turisták "Peksz"nek ejtik Pécset. Nos ismét egy találós kérdés következik: hogy ejtjük helyesen a következő két állam nevét:
Kansas
Arkansas

Megfejtések lentebb, csalni nem ér! A helyes megfejtőknek ismét NY-os hűtőmágnest tudok felajánlani!













I
V











M
é
g

l
e
n
t
e
b
b
.
.
.











"Kenzesz"
"Arkenszó" (Dani beszólt, hogy nem jó a kiejtésem. Hmmm... Pedig csak meg kellett volna hallgatnom.)

******************
Frissítés: arról azért szó nincs, hogy RM ne tudna hibázni, benézett egy szarkasztikus blogot és olyasmit idézett belőle, amit nem kellett volna.
Egy fontos dolgot kihagytam. Eleinte nem értettem, hogy a filmek miért vannak tele hanghibával. Aztán amikor a "Bérgyilkos a szomszédom" c. komédiában Amanda Peet cicije homályos volt, akkor kezdett derengeni a helyzet komolysága. Az amcsi filmeket cenzúrázzák. Azt ugye tudtuk, hogy az USA egy kicsit prűd, de hogy az összes káromkodást és cicit eltüntetik, az nekem egy kicsit sok(k). A legdurvább talán az volt, amikor a Trója c. filmből kivágták azt a jelenetet az elejéről, amikor Brad Pitt részeg álmából ébredezve megy lekaszabolni az ellenséget...
Ha eszembe jut még valami, akkor frissítek...

A balerina

Képes beszámoló egy amerikai kislány életéből.

Már rég óta ígérgetem, hogy teszek fel pár képet, mert az Amerikai elkezdett táncolni járni. 2 sarokra tőlünk van egy tánc stúdió (ezt inkább két szóba írom, egyébként "táncs túdió"-nak lehet olvasni...), a főnökasszonnyal egyszer véletlenül az utcán futottunk össze, akkor adott egy névjegyet. Amikor bementünk, épp nem volt ott senki, így szép nyugodtan meg tudtuk beszélni a részleteket, heti két alkalommal fog járni, vasárnap és szerdán. A vasárnapival mondjuk az a gáz, hogy nyáron inkább a tóhoz akarunk majd járni, de majd megoldjuk valahogy. Azóta már lement pár alkalom. Vasárnaponként egy nagyon aranyos lány tartja az órát, balett, sztepp és gimnasztika. Azzal kezdődik, hogy 20 centis lapokra ülnek a gyerekek, és a mesternő mond nekik mindenfélét. Mint a verebek :-). A sztepp a legviccesebb, ahogy kopog a lábuk. A gimnasztika alatt bukfenceznek, gerendán sétálnak  és hasonló dolgokat csinálnak. A szerdai órát egy másik lány tartja, jó mogorva, amikor belép, nem köszön, csak be a terembe, villany fel, aztán elkezd matatni. Semmi mosoly, vagy valami, ami arra utalna, hogy vannak érzelmei is. Aztán amikor beözönlenek a gyerekek, akkor valahogy magához tér és elkezd velük foglalkozni és szép lassan tele lesz élettel. Legutóbb jól meghajtotta őket, lazítás, korlát melletti gyakorlatok stb. Az óra végén aztán ismét felvette a borongós ábrázatot és köszönés nélkül elviharzott.

Képes beszámolót ígértem,  íme vannak a képek:

Még pár szó. Azért itt sem megy minden olyan flottul, mint az ember gondolná. A gyógyszertár kifejezetten kezdő az otthonihoz képest. Aiyinak most épp egy kis fülgyulladása van, (még szerencse, hogy megkaptuk otthonról a "Bogyó és Babóca" dvd-t, így sokkal könnyebb dolgunk volt a doktornéninél...) és úgy alakult, hogy tegnap is és ma is ki kellett váltanom gyógyszert. Mondjuk az nem rossz, hogy a doki asszisztense megkérdezte, hogy melyik gyógyszertárba megyek, áttelefonált és így nem kellett a recepttel bajlódni. A dolog szépséghibája, hogy ezzel még nem kezdik meg a gyógyszer előkészítését, így tulképp még rosszabb is a helyzet, mert ugye nincs írott formában a név, és persze az én betűzésemet nem igazán értik meg az itteniek... Mondjuk senkiét sem... A modern technika persze a segítségemre van, mert az "okostelefonom"-on szépen leírtam az adatokat... Szóval megyek a gyógyszeres részhez, mondom, hogy mi a helyzet, szépen megy is a dolog, majd megkérdi a mammer, mikor akarok a gyógyszerért menni? Izé, mikor lehet? Legalább fél óra. Köszi. Hazamenni semmi értelme, marad az aknakereső, meg a bálatologató játék (ismét köszi modern technika...), mert a bolt kínálatát már ismerem, szóval bóklászni nem érdemes. És ez minden egyes alkalommal, akkor is, ha nem kevergéléssel készül az anyag, hanem dobozos termékről van szó...

Ezzel teljesen ellentétes viszont a nem vényköteles készítmények elérhetősége. Fejfájás csillapítók, köhögés elleni cseppek, viszketés elleni krémek tonnaszám kitéve a polcokra. Ez mondjuk azért vicces, nem kicsit, nagyon (hogy éljek a klasszikussá vált szófordulattal), mert ez utóbbiak jó része cortisone-t tartalmaz, ami ugye doppingszer, le is buknak vele a versenyzők rendesen, írd csak be a keresőbe: kortizon, dopping. A választék ráadásul jó nagy. Szerencsére én is megtaláltam a megfelelő fejfájás csillapítót, bár azt kell mondjam, hogy tavaly március óta elég kevés alkalommal fájt a fejem. (Kopp-kopp-kopp. Fa. Balkézközépső, lentrőlfelfelé. Ahogy kell.)

Foci

Ez a bejegyzés "sportos" lesz, aki nem szereti az ilyesmit annak javaslom a lapozást... Pár perce fejeződött be az XLV (45-dik. Csak onnan tudom, hogy mondták a tévében, a franc se tudja kiolvasni a római számokat, nem is egészen értem, miért így számozzák...) Super Bowl. (Halkan megjegyzem, hogy mire ezeket a sorokat írom és gyűjtögetem a web oldalakat, addigra a Wikipedia magyar oldala is frissítve az eredménnyel és az Index is lehozta egy cikkben.) Részemről rég óta foci kedvelő vagyok, de döntőt még soha nem láttam élőben, nagy élmény volt, de kezdjük a beszámolót kicsit korábbról, vagyis teljesen máshonnan. 

Amerikában lényegében 4 fontos sportág létezik, az amerikai foci, baseball, kosárlabda és jégkorong. A népszerűségük is kb. ebben a sorrendben van. A sportágak lebonyolítási rendszere nagyon hasonló: alapszakasz (regular season) valamint rájátszás (post season). Mindegyik két konferenciára van osztva,  ami lényegében egy bajnokságot jelent, majd a két konferencia győztese játssza a szuper döntőt. A NFL-ben a két rész National Football Conference és American Footbal Conference. A foci és a többi három között az az alapvető különbség, hogy míg az utóbbiakban 3 illetve 4 nyert mérkőzésig folyik a rájátszás egy fordulója, addig az fociban egyenes kieséses a rendszer. Ráadásul a foci szeptembertől februárig tart, utána szünet. Mondjuk meg van az a bazi nagy előnye ennek a szisztémának, hogy szeptemberre a rajongók már annyira ki vannak éheztetve, hogy el nem mulasztanának egy mérkőzést sem. Ennek persze következménye, hogy míg a jégkorongban az alapszakaszban játszanak 80 meccset a csapatok, addig a NFL-ben 20 összecsapásból meg lehet nyerni egy egész bajnokságot. Kicsit igazságtalannak tűnhet, hogy a sokkal kevesebb meccs ellenére a foci a legnépszerűbb, de pont emiatt az egyenes kiesés miatt sokkal nagyobb nyomás nehezedik a foci játékosokra, mint a többe sportágban. Magáról a sportról inkább nem írok, mert a Wikipedián kiváló cikk olvasható, ha érdekel itt megtalálhatod, de vannak furcsa dolgok. Pl.: akad olyan poszt, ahol kötelező a rövid ujjas, és hát mondjuk Chicago-ban is játszanak meccseket, ugye télen... Aiyi miatt természetesen mi nem tudtunk elmenni mondjuk egy kocsmába nézni az eseményt, de legnagyobb meglepetésemre Csilla is alig várta a kezdést. Ami természetesen nem esett egybe a meccs elejével, mert már jóval előtte elkezdődött a közvetítés. Számunkra érdekes módon nem valamelyik csapat otthonában, hanem az évekkel korábban kijelölt Dallas Cowboys stadionjában gyülekeztek a nézők. A felvezetés közben mutattak egy szektort a lelátón, amire a "Fire Marshall" ("tűzoltó parancsnok". Hmmm... a "fájjer marsall mennyivel menőbbnek hangzik...) azt mondta, nem elég biztonságos, így oda nem engedhettek be nézőket. A jegyeket természetesen visszaválthatták. Vagy kereshettek másik helyet. Gondolhatod. A közvetítés alatt láthattuk, hogy a stadion körül több ezren nézték a kivetítőkön a meccset, nem hinném, hogy valaki is a visszaváltást választotta volna...

Az esélylatolgatások után jöhet a show. Természetesen itt már nem kis felhajtás megy, énekes jobbról, parádé balról. Aztán himnusz. Gondolom láttál "Csupasz pisztoly" és hasonló filmeket, a jelenet ezért ismerős lehet. Részemről elég komoly zenerajongó vagyok, elsősorban hangszeres muzsika, jazz meg ilyesmi. De Beethoven srácnak igaza volt, az emberi ének a legtutibb dolog, főleg akkor, ha valaki egy szál egymagában kiáll a pódiumra és mindenféle kíséret nélkül énekelni kezd. Ebben az esetben Christina Aguilera tett ki magáért.

A mérkőzés pénzfeldobással kezdődik, amit egy korábbi győztes, Hall of Fame tag végzett el. Ezután kezdődhet a meccs. Ezt megint nem írom le nagyon, mert az említett Indexes cikk megteszi helyettem, inkább csak a benyomásaimat osztanám meg. Szóval a meccs jó volt, izgalmasan alakult, bár lehetett volna picit szorosabb. Miután nagyon nincs kedvenc csapatom, nagyon nem drukkoltam senkinek, Csilla kitalálta, hogy a Steelers edzője és a Packers irányítója (Quarter Back) szimpatikus, ezért nekik drukkol. Biztos győzelem... Az egész esemény a legnézettebb közvetítés az USA-ban, 100 milliónál többen szokták nézni, ezért a reklámköltségek az egekben, 3 millió dollár 30 mp, így nem csoda, ha a cégek új reklámokkal készülnek, amikbe szintén lapátolják a lét. Ha érdekel, az eseményre készített reklámokat is megnézheted. Meg kell hagyni, jók, meg tudom érteni, hogy vannak olyanok, akik csak a reklámok kedvéért nézik a mérkőzést. Az egésszel ebben a formában csak az a baj, hogy ugye az ember ilyenkor szeret sört inni... Nos. Mikor menjek ki??? A két mérkőző csapatnak nincs "cheerleader" gárdája, ami azt jelenti, hogy jó sok év után először nem voltak pom-pom lányok a szünetekben. Azért nem kell aggódni, volt felhajtás. A félidőben a gyepet 2 perc alatt koncert színpaddá alakították, és a Fekete Szeműek játszottak. (Ez ügyben nem kell az Indexnek hinni, asszem ők "hivatalból" fanyalognak...) Mondjuk nem éppen az én zeném, de a felhajtás hihetetlen volt. Ez egy fedett stadion, a zenészek a magasból ereszkedtek le, színpadi alkatrészek mászkáltak jobbra-balra, volt vagy 1000 ember a füvön, akiknek egy része izzósorral felszerelt ruhában masírozott, mindenféle nyilat és egyéb ábrát alakítva. Gondolom nem aznap gyakoroltak először. Ha valakit érdekel, majd megpróbálom megszerezni. Szóval itt amcsiban a show-hoz nagyon-nagyon értenek, nem volt egy unalmas másodperc sem.
Az egyedüli furcsa dolog a végén történt. A Vince Lombardi Kupát nem az egyik játékosnak, hanem a csapat valami vezetőjének adták át, aztán az edzőnek, meg még valakinek, és csak utána került a győztes csapat irányítójához, aki egyben a döntő legértékesebb játékosa lett...

Azt hiszem mindent leírtam. Csak a tájékozódás kedvéért, kaptam Tabitól egy térképet, ezt most mellékelem:

Frissítés: A helyzet az, hogy szegény csaj tényleg elrontotta a Himnuszt... A szöveget hibázta el. Ehhez nem igazán tudok hozzászólni, Csilla szerint az emberek 80%-a nem tudja a szöveget, ezt ugye az előző kép alapján simán el is hisszük. Azt részemről továbbra is tartom, hogy az énekléssel nem volt semmi baj. Bár az Index szerint "a félidőben a Black Eyed Peas adott elő egy nem túl szórakoztató műsort, de megjelent Usher és Slash is", szerintem azért nem volt annyira unalmas és a közönség is hallhatóan jól szórakozott. Érdekes módon az egyetlen hallható hibát (a BEP énekesnőjének kicsit vaklizott a hangosítása) nem említette meg senki. A Yahoo lehúzta a szervezést, de a TV-n keresztül ebből semmi nem látszott.

Frissítés II: Idézet az NFL honlapról:


"It was obviously a failure on our behalf, and we have to take responsibility for that," NFL Commissioner Roger Goodell said. "We had, obviously, a lot of challenges this week. There were a lot of things we were trying to deal with. But there's no excuses. When you put on an event like this, you know you're going to have those sorts of challenges."
Goodell said the league would give tickets for next year's Super Bowl to the 400 fans left without a place to sit Sunday. The league already had said it would offer those 400 people refunds of triple the face value of their Steelers-Packers tickets.
A total of about 15,000 temporary seats were added to $1.2 billion Cowboys Stadium, and Sunday's attendance was announced at 103,219

Heveny fordításban:

"Nyilvánvalóan hiba történt a nevünkben, amiért nekünk kell felelősséget vállalni." ... "Rengeteg tennivalónk volt a héten. Sok mindennel próbáltunk szembenézni. De erre nincs mentség. Ha egy ilyen eseményt rendezel, akkor tudnod kell, hogy ilyen jellegű kihívásokkal kell szembenézni."

Goodell azt mondta, hogy a liga a következő évi Super Bowl-ra fog jegyet biztosítani a 400 pórul jártnak. Azt már korábban bejelentették, hogy ennek a 400 drukkernek háromszoros árat adnak vissza a Steelers-Packers jegyért.

Egyébkétnt 15000 ideiglenes helyet adtak az 1,2 milliárd dolláros Cowboys Stadion lelátóihoz és az összes fizető néző elérte a 103219 főt.

Hát izé, legalább nem kicsinyeskednek...

Connecticut

Gondolom már hallottatok róla, hogy kicsit esik a hó errefelé. Ma kaptam ezt a kis szösszenetet, gondoltam leferdítem, de angolul jobb, ha valakinek kell, elküldöm. ****************   Augusztus 15 - Beköltöztünk az új otthonunkba Connecticut-ban. Annyira gyönyörű itt! A tó északra nagyon fenséges, alig várom, hogy hóval borítottan is lássam a tájat. Imádni fogok itt élni! Október 14 - Connecticut egyértelműen a legszebb hely a Világon. A levelek a vörös és a narancs összes árnyalatába fordultak. Keresztül mentünk a parkon és láttunk néhány szarvast. Nagyszerűek! A legszebb állatok a földön. Ez itt a földi Paradicsom, imádok itt lenni!          Október 25 - Ma kezdődik a szarvasvadászat. Nem tudom elképzelni, hogy lehet képes bárki is megölni egy ilyen csodálatos állatot, mint a szarvas. Remélem nemsokára havazik, imádok itt lenni. Azok a vörös és narancs levelek beborították a kertet, úgy néz ki, mint egy színes szőnyeg. Mennyire gyönyörűűű! A gereblyézés a kertben jó alkalmat fog nyújtani egy kis testmozgásra a kristálytiszta hűvös levegőn.  November 1 - Ah, még több levél, még több mozgás.          November 8 - Jézus Mária, még több levél. Azt hiszem érdemes lenne megvárni, amíg lehull az összes, mielőtt újra nekiállok gereblyézni.      November 15 - Végre! Az összes fa lehullatta a levelét és a mai utolsó gereblyézéssel befejeződött a szezon. A csontkovács azt javasolta, hogy vegyek igénybe egy kertészt a következő évben. Csak négy hólyag fertőződött el a tenyeremen, máskor nem szabad elfelejtenem kesztyűt húzni.   November 30 - Mi a franc? Honnan a fenéből jött ez a rengeteg levél újra? Tegnap fújt egy kicsit a szél és az egész kert ismét tele van levéllel. Mindegy, tavaszig ráérnek.       December 12 - VÉGRE havazott tegnap éjszaka. Arra ébredtünk, hogy mindent belepett a hó. Pont úgy néz ki, mint egy képeslap. Kimentünk, letakarítottuk a lépcsőt és ellapátoltam a havat a garázsbeálló elől. Utána hógolyóztunk (én nyertem), aztán, amikor a hóeke elment, újra kiástam a behajtót. Milyen csodálatos hely. Imádom Connecticut-ot!          December 14 - Ismét esett, imádom. A hóeke ismét eljátszotta a kis trükkjét. Imádok itt lenni.      December 19 - Tegnap éjszaka megint havazott. Nem tudtam kiállni. Nem tudtam dolgozni menni. Kikészültem a lapátolástól. Kib...ott hóeke.     December  22 - Megint esett az a fehér szar az éjszaka folyamán. Mintha nem lett volna elég a gereblyézés, most mindenhol hólyagos a kezem a hólapátolástól, legalább kesztyűt kéne húznom. Azt hiszem a hóekés valahol elrejtőzve vár amíg befejezem a beálló letakarítását. A seggfej.        December 25 - Boldog Kib...ott Karácsonyt! Újabb mocsok hó. Ha egyszer elkapom azt a szarházit, aki a hóekét vezeti, esküszöm, hogy kicsinálom a szemétládát! Nem tudom, hogy miért nem használnak több sót az utak szórásához, hogy felolvadjon az a kib...ott jég!?     December 27 - Újabb adag fehér trágya. Már három napja csak bent vagyunk a házban, kivéve amikor havat lapátolunk a garázs elől, miután elment a hóeke. A kib...ott kesztyű átázott, aztán megfagyott a kezemen. Az orvos szerint csak közepes fagyási sérüléseket szenvedtem és a bőr elváltozása csak átmeneti. Nem tudunk sehova sem elmenni, az autó beragadt a fehér szarhegy alá. Az meteorológus szerint újabb 25 centi fehér fos fog esni az éjszaka. Tudod, hogy az hány lapát havat jelent???          December 28 - A kib...ott meteorológus tévedett. 70 centi fehér fos ömlött a nyakunkba. Ha ez így megy, a nyár közepéig nem fog elolvadni. A hóeke elakadt az úton és az a szemétláda sofőr feljött kölcsönkérni egy hólapátot. Miután mondtam neki, hogy már hatot eltörtem a sok szar ellapátolása miatt, amit a bejáróra tolt, eltörtem a kib...ott fején az utolsó darabot is.     Január 4 - Végre kijutottunk a házból. Miközben a boltba mentem kaját venni, elütöttem egy rohadék szarvast, ami nekiszaladt a kocsi elejének. A kár 3000 dodó. Ki kéne nyírni az ilyen rohadt dögöket. Bárcsak az összeset lelőtték volna tavaly novemberben.       Május 3 - Levittem a kocsit egy műhelybe. Rozsdásodik mindenhol attól a kib...ott sótól, amivel minden szar utat beszórtak. Május 10 -  Átköltöztünk Sarasotába, Floridában. Nem tudom elképzelni miért akarna egy épelméjű ember valaha is abban az Isten által is elhagyatott Connecticut-ban élni. **************** Egy kolléga ott él, át is küldtem neki, itt a válasza: "Allat! nagyon igaz. Foleg ma amikor megint 40 centi ho esett :-)"

A Diktátor

Aiyi "Bogyó és Babócát" akart nézni, persze nem engedtem, majd fürdés után, ha addig rendes kislánykényt viselkedik. Aztán Csilla el akart menni aludni egy kicsit, természetesen Aiyi ment vele és vitte a babakészletét, mondván, hogy a babáknak is aludni kell. Persze ilyenkor nem hagy senkit sem pihenni, gondoltam elcsábítom:

- Aiyi, gyere "Bogyó és Babócát" nézni!
Semmi reakció.
- Aiyi, akarsz mesét nézni?
- NEM!

A nevelési tanácsokat a megszokott címre kérem! Köszi!

Amúgy szép nagy hó esett megint az éjszaka, vagy 30 centi, de most egész rendesen takarították az utakat, de ennek ellenére nem voltak nyitva az iskolák a mai napon. El is mentünk Aiyival szánkózni a fókás játszótérre. Nem meglepő módon a gyerek az első lecsúszás után már egyedül akart menni, kicsit később már tényleg maga csúszott le, igaz csak a kisebb lejtőn.

Ha azt hiszed, hogy furcsa dolgok csak otthon vannak, akkor nagyon tévedsz. Kis feleségem jelentkezett egy olyan kafetériára, hogy 500 dodót havonta levontak, ezt a gyerek ovijára lehet költeni, csökkenti az adóalapot, és a lét egy az egyben visszakapod számla ellenében. Minden szép és jó, a bökkenő ott kezdődött, hogy az egészet azzal az összeggel számolta ki, amit még az első oviért fizettünk. 1200 havonta, aztán szeptembertől az ovi 900, aztán csak 800 lett, így csak a felét sikerült elkölteni a befizetett lének. Telefonáltunk ma a cégnek, aki az egészet kezeli, hogy miként lehet a léhez jutni. Csak és kizárólag számlával. És ha nincs? Akkor elvesztetted. Szép mi? Persze menet közben már nem lehetett változtatni a befizetés mennyiségén. Szóval ez az igazi lenyúlás. Jójó, nem kell félteni, ma visszavittünk egy ruhát, menet közben megtaláltuk azt a tánciskolát, aminek az oktatójával egyszer már összefutottunk. Nosza be is írattuk a gyereket... Így aztán a Diktátor vasárnap reggel megy élete első balett és sztepp órájára. Képeket majd később mellékelek, de úgy néz ki, hogy igazi balett-szülők lettünk :-).

Cím nélkül...

Karácsony. Kicsit szentimentális módban vagyok, miközben egy értelmetlen eljárás újra és újra lefut a fejemben. Nevezetesen a "Mi_Lett_Volna_Ha()" rutin. Nyilván, ha Fazekas Zolival bicajozva a torbágyi elágazásnál nem fekszem le, az nem sokat változtatott volna a dolgok menetén. Volt azonban egy elég fontos momentum. Már egy ideje a Pannonnál dolgoztam, amikor a csopvez kolléga odébbállt, jó lehetőséget kínálva a továbblépésre. Jelentkeztem is a pozícióra, de a főnököm volt olyan aranyos és nem bízott bennem, és bár egyedül maradtam jelölt, nem adta nekem az állást, hanem tovább keresett embert. Később talált is más valakit, Danit, akivel azóta is jóban vagyok, ráadásul nélküle egészen biztos, hogy nem dolgoztam volna a Morgannél (merthogy ő csábított át), ami most munkakeresés közben hasznosabbnak tűnik, mint a Pannon, (ráadásul szerintem anyagilag is jobban jártam). Már több alkalommal megjegyezték, hogy nocsak, az MS-nél dolgoztam? Ugyanez a Pannonnal nem esett meg, szóval köszi szabópeti, hogy nem bízol a saját embereidben :-).

Karácsony. Aiyi természetesen áthúzta az összes számításunkat. Úgy terveztük, hogy a délutáni pihenés közben szépen karácsonyfa díszítés, ajándék-elhelyezés. Ehelyett nem volt hajlandó aludni, 4 óra felé aztán Csilla levitte a játszótérre, akkor még nem volt hó, én meg mint az őrült nekiálltam fát állítani. Nem meglepő módon 10 perc múlva telefon, hogy siessek, mert az amcsi el akar aludni. Szegény fára alig került fel pár dísz, már jöttek is haza. Persze óriási sikere volt Thomas a vonatnak, de a nagymamától kapott baba nem aratott sikert, annyira, hogy az estét a sarokban végezte... Aiyi ugyanis eleinte kicsit félt tőle, olyan nagy és annyira élethű a baba. A Karácsony egyébként isteni jó volt, Interneten főztem: ha valami nem akart úgy menni, ahogy gondoltam, akkor gyorsan hazacsörögtem a Muternek vagy a nővéremnek, és egyeztettük hogy is kell készíteni a dolgokat. Közben borozgattam, szóval kasa volt. Bár Csilla nem szereti a mákos bejglit, végül csak azt evett, a dióst nekem kellett elpusztítanom.

26-án aztán leesett az első hó. Nem kispályázta el, rögtön vagy fél méter hullott, pár képet itt és itt találsz. Ez volt az első eset, hogy igazán zavart éreztem az Erőben, ami azóta is tart. Mondjuk még elfogadom, hogy egy napig nem takarították le az utcát. Emiatt Csilla nem ment dolgozni, a szomszéd bácsi sem. Ami gáz, hogy azóta vaklizik a szemétszállítás. Az eset után majd két hétig egyáltalán nem vittek el semmit, pedig már a a hó is kezdett elolvadni, fenyőfák hevernek szanaszét, nem a legjobb látvány. Ma éjszaka elvileg újabb 20 centi hó fog esni, eddig az előrejelzések beváltak.

Karácsony és Új Év között elmentünk korcsolyázni (végre) a Világ Jégcsarnokába, ami ebben az esetben nem is annyira megalapozatlan elnevezés. Szuper modern épület, 2-3 éve lett kész, állítólag azért építették, hogy a rendezendő Olimpia egyik helyszíne lehessen. Az Olimpiából nem lett semmi, de a csarnok maradt. Az elnevezés persze kicsit csalóka, mert a jég ugyan igaz, de egy 50-es feszített víztükrű medence is helyet kapott ugyanott. Kíváncsi lennék, hogy a medence szerepet játszik-e a jég hűtésében? Itt szerencsére nem találkoztunk olyan kellemetlen dolgokkal, mint bear mountains-i pályánál. A jegyek ellenőrzése (hogy - hogy nem...) csak a jégre lépéskor történik meg, tehát, ha nem akarsz korizni, akkor jegyet sem kell venned. Minden gumival borítva, így még pisilni is kényelmesen lehet a kori levétele nélkül. Természetesen parkoló is van a közelben, a jegyek ára pedig kellemes, ráadásul egész napra szól. Nemrég újra elmentünk, Aiyi természetesen egyedül akart a pályára menni, de ami nagyon jó, hogy már meg tud állni a lábán, mindezt a negyedik alkalommal.

Sajnos a kínai ovi megszűnik, elköltöznek Manhattan-be... Szerencsére találtunk egy másik kínai ovit, ez ugyan egy nagyobb intézmény, de egyelőre szimpatikus, reméljük minden oké lesz vele.

Ja, a legfontosabb dolog majdnem lemaradt. Még jóval Karácsony előtt beszéltem a Muterrel, hogy küldjön egy könyvet, ami nagyon érdekel, és ha már csomagot ad fel, akkor tegyen bele diós és mákos bejglit is. Persze ment a sopánkodás, hogy mégiscsak ópium, meg kaja, meg mittudomén, és sosem fog ideérni. Azért az anyukám összeállította a csomagot, a postán biztosították, hogy 5 nap alatt ideér. A feladás elég vicces lehetett, mert a csomag tömege kicsit nagyobb lett a kelleténél, ezért ott helyszínen kiettek belőle, hogy elérjék a súlyhatárt. Nos, a csomag ugyan nem öt nap alatt, de ideért. A diós bejgli ráadásul túlélte a kalandot, és finom volt. A mákos sajnos megpenészesedett, ráadásul még lett valami baja, mert az íze sem volt a legjobb. Hát igen, az öt nap jobb lett volna...

Ezeken felül elég csendesen telnek most a napok...