Évforduló

Huszonnegyedikén volt egy éve, hogy New Yorkba költöztem. Úgy terveztem, hogy a "szép évforduló" alkalmából írok, de ez nem jött össze, mert inkább kihúzták a bölcsességfogamat... Szerencsére azért nem viselt meg annyira a dolog, de jó kifogásnak bizonyult, hogy elhúzzam kicsit az írást. Ha londoni kollégákkal beszélek, sosem felejtik el megemlíteni az időjárást, ráadásul Kispánczél is az utolsó levelében erről a témáról kérdezett. Nos az ő tiszteletükre most ezzel kezdem. 

Egy év alatt ugye logikusan az összes évszak előfordul, tehát mindent láttam, ami itt megeshet. Azt kell mondjam, aki Magyarországról jön, annak a new yorki időjárás nem rejteget nagy meglepetéseket. Elég hasonló errefelé az időjárás, legalább is elviselhetőség szempontjából. Akadnak azonban apróbb különbségek. A két legfontosabb a szél és a páratartalom. New York sokkal szelesebb, ezzel nem hinném, hogy bárkit megleptem, viszont nyáron a páratartalom sokkal nagyobb, mint otthon. Még egy kisebb eltérés a mikrociklusok. Amikor megérkeztem, már tavaszodott, egy szál hosszú ujjasban lehetett mászkálni, aztán egyik napról a másikra visszajött a tél, jeges hideg széllel.  Ezek kb 3 napos ciklusok, mintha egy mini év lefolyna, mind a négy évszak megtapasztalható, aztán visszaáll minden és kezdődik előröl. Még soha nem volt arcüreg gyulladásom, itt azonban összeszedtem, szerintem a szél miatt. A tavasz minden esetre olyan, mint otthon, változékony, április végéig jó kis hidegek és kellemes napok váltogatják egymást, és hihetetlenül páramentes napok is előfordulnak. Annyira, hogy amikor Aiyit levittem a játszótérre, szinte percről percre éreztem, amint az ajkam kirepedezik. Aiyinak állandóan cserepes ilyenkor a szája, itthonra be is szereztünk egy párologtatót. 

Aztán szépen átfordul nyárba az időjárás. A 2010-es év tudtommal a szokásosnál melegebb volt, hét közben itthon nem is igazán tudtunk csak légkondi mellett aludni. Illetve Csilla, mert én szokás szerint mentem volna a vizes lepedős megoldásra, de a kettő együtt már kicsit sok lett volna. A nyár fent a tónál hibátlan, bár a faházak kicsit túl tudnak melegedni, és ha épp eláll a szél, akkor ott is nagyon meleg van. Itt a városban a nyár főleg a pára miatt kellemetlen. Próbáltam már a Muternek elmesélni mi a különbség az itteni meleg és az otthoni között, mert Celsiusban itt alacsonyabb a hőmérséklet, de a pára miatt az érzet más. Szóval míg otthon szépen felöltözöl, lemész az utcára, aztán ahogy sétálsz, szép lassan elkezdesz izzadni és mint egy lóról csorog a víz rólad is. Itt nem. Szépen felöltözöl és már a lépcsőházban vizes vagy, de nem azért mert izzadsz, hanem mert lecsapódik a pára és emiatt ragadsz. Tulképp hozzá lehet szokni. Az egyetlen igazán kellemetlen ilyenkor a metró megálló. Azok iszonyat melegek tudnak lenni, valahogy nem sikerült megoldani a szellőzést rendesen. A metró kocsik ezzel szemben légkondisak, vagyis érdemes nagykabátot is vinni magaddal, különben garantált egy jó kis megfázás. Érdekes módon az igazi nyújorkereket ez valahogy nem érdekli és nincs semmi bajuk. 

A nyár után az ősz igazán kellemes, de visszajön a háromnapos hullámzás, szépen esik az eső. Ekkor azonban volt egy olyan kis anomália, amire a helyiek azt mondták, még sosem tapasztaltak ilyet, szóval nem tekinthető általánosnak. Ettől eltekintve az ősz nagyon szép, és sokáig tart, sajnos Szabály Országban nem lehet október 15 után felmenni a tóhoz, számomra nem egészen érthető okokból. Eccer állítólag valaki fent ragadt kocsival és ki kellett menteni, ezért aztán inkább lezárják a területet. Hó azonban december közepe előtt nem szokott esni... A tél csak szép lassan érkezik meg. December közepéig nehéz eldönteni, hogy tulajdonképp még ősz van-e, vagy már New Yorkban jár az ősz? Ja nem, tél... A helyi szakértő szerint hó csak januárban szokott esni és majdnem pontosan el is találta, mert 27-én esett az első hó. Akkor viszont rendesen leszakadt az ég, Manhattanben nem csak a felhőkarcolók magasak, hanem a hótorlaszok is, nálunk viszont a kisebb mellékutakat nem sikerül letakarítani, így a mi utcánkat sem. Ennyi havat asszem még sosem láttam Pesten, bár tavaly mondjuk mi sem panaszkodhattunk, viszont itt nincs olyan hideg. Celsiusban. Mert a szél természetesen itt is bekavar és az érzet hidegebb tud lenni. De például a közeli Meadow tó befagyott ugyan, azonban olyan kásás maradt a felülete, hogy nem igazán tartott meg egy embert. 

Említettem a fogorvost. Pár alkalommal el kellett mennem dokihoz, szerencsére Csillának van biztosítása, ami az egész családra kiterjed, így nem jelent túl nagy anyagi gondot. Itt kicsit más a rendszer, mint otthon, de azért nem annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. A különbség az, hogy itt nem mindenkinek van biztosítása, nem úgy mint otthon a TB, persze emiatt az otthoni sokat szajkózott ingyenesség messze nem igaz. Itt viszont akkor is kell fizetned, ha van biztosításod, "co-payment"-nek vagyis önrésznek hívják. Igen, valami olyasmi, mint a halva született "vizitdíj", de azért van különbség. Nem újabb sarc, hanem a szolgáltatástól függő önrész, ami változik. A legkevesebb 15 zöldhasú, de prospektusban láttam 30 és 50 dolláros összegeket is. Egy normál "háziorvosi" vizsgálat az alsó határon van, ha nincs biztosításod, akkor viszont 100 dollár körüli az összeg. Az itteni fizetéseket nézve még ez sem egy kifizethetetlen összeg, a problémák természetesen a napi 2500 dollárba kerülő kórházi ellátásnál kezdődnek. Olvastam most pár közgazdasággal, banki dolgokkal kapcsolatos könyvet, az egyikben arról értekezik a fickó, hogy Amcsiban volt egy szemműtét, amire a biztosító 1700 dollárt fizetett, az egész művelet viszont nem tartott tovább 20 percnél. Aztán levitték a támogatás árát 450 dollárra, és csodák-csodája a műtétek száma drasztikusan visszaesett, majd kifejlesztették a lézeres szemműtétet. Hmmm...

A gyereknevelés ugye kihagyhatatlan téma. Zoli által említett szobába zárás helyett úgy néz ki, hogy a sarokba állítás régi jól bevált taktikája működik. Egy figyelmeztetés, aztán mehet a sarokba. Nagyon nem tetszik neki, szép lassan hat is rá. Táncon van egy társa, aki még Aiyinál is nagyobb kópé. Madison 4 éves de alacsonyabb kislány. Az anyukája mesélte, hogy Madi az oviban bement a vécébe, bezárta az ajtót, majd alul kimászott... Ha ezek ketten összehaverkodnak, akkor tényleg kicsinálnak minket...

Zárásként tv. Péntekenként megy egy sorozat, Super Nanny a címe, gyerekneveléssel, problémás esetekkel foglalkozik. Egy igazi brit bébisintér megy ki amerikai családokhoz a problémás gyerekek nevelésében segíteni. Elég vicces, amikor londoni taxiban megérkezik a házhoz. Legutóbb a család bemutatása közben az egyik kisgyereknek kilátszott a meztelen feneke. Na mi történt? Az egyáltalán nem prűd amcsi tévé simán kitakarta a kisgyerek fenekét! Teljesen kész vagyok. Hullákat mutogatni, rendőrségi üldözést, mindent lehet, de a gyereksegget ki kell takarni... Ilyenkor nem tudom sírjak-e vagy röhögjek?

Beteg dolgok...

Azért vannak itt beteg dolgok. Épp most hagyta abba kb. 20 perc után egy markoló autó a munkát, miután az úttestről összeszedte az egyébként napok óta ott levő törmeléket. Mi ebben a beteg? Nézd meg a bejegyzés időpontját: 11:54 éccaka...

TV

Itt vagyok a TV hazájában (nem történetileg értendő [az angol nyelvű sokkal részletesebb], hanem mondjuk a "legtévénézőbb" ország, vagy valami hasonló), és még egy sort sem írtam a dobozról. A focis cikket nem számítom, mert ott a tv csak a médium szerepét tölti be, a hozzá csatlakozó dolgok a főszereplők. Nem hinném, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy itt sem jobb a műsor, mint otthon. Minthogy nálunk az itteni médiát majmolják, veszik a liszenszeket, így ez a hasonlóság kicsit sem meglepő. Más kérdés, hogy elég szegényes dolog az otthoni tv ipartól ez a másolás, semmi eredeti.

Nézzük, mit találhatunk műsoron. Itt meg kell jegyezzem, azért olyan bazi nagy tapasztalatom nincs, mert keveset nézem a tv-t, pont az említettek miatt. Ami azonban nagyon szembe ötlő, hogy ha lehet, még sokkal többet reklámoznak, mint otthon. Ez néha annyira idegesítő, hogy inkább kikapcsolom és valami mást csinálok. OK, mondjuk az SB döntő ez alól kivétel volt, de az ugye évi 1x3 órát jelent. A fő különbség a csatornák mennyisége. Természetesen minden kábelen jön, és megszámlálhatatlan csatornát lehet fogni valami digitális  technológiával, ami azt jelenti, hogy a csatornaváltás meglehetősen hosszú idő, és ha mondjuk azt veszem figyelembe, hogy azt felfogni, hogy érdekel-e a csatorna (vagy legalábbis bele akarok-e nézni), kb fél másodperc, míg a váltás 3-4-szer hosszabb, így a csatornákon való mászkálás elég lehangoló. Nem is szoktam, csak a néhány sportadót megnézni és pár olyat, amin még lehet valami.

Tehát, reggelente a szokásos beszélgetős hírműsorok, időjárás-jelentéssel, közlekedési információkkal. A megfelelő csatornán gyerekműsorok, ami mondjuk sokat segít, ha épp Aiyi bal lábbal kel, ilyenkor nézi Elmót egy fél óráig, aztán mehet is kakaót inni. Ezek után szoktak lenni reklámműsorok, telemarketing, meg televásároljmegmindenkasasdolgotamitmostjólmegmutatunk és ilyenek. Aztán délután jöhetnek a beszélgetős adások. Nem mondom, ebben vannak jók, gondolom nem kell Jay Leno-t, Conan O'Brian-t bemutatni, a műfaj klasszikusainak számítanak, Oprah pedig valószínűleg a csúcs. Nincs is velük semmi baj, jó adásokat szoktak összehozni, nekem egyedül a műfajjal van gondom. Az Ellen Show elejét még meg lehet nézni, mert ő eredetileg komikus és elsüt egy-két poént,  meg "táncol", ami annyira idétlen, de aztán amikor a mittudoménhanyadik beszélgetőpartner jön be, az egyrészt unalmas, másrészt meg igaziból a fene sem kíváncsi mások magánéletére, még akkor sem, ha valami hírességről van szó. Ha pedig valami új film vagy egyéb miatt van ott az illető, akkor meg majd megnézem a filmet (ha érdekel) és eldöntöm, hogy tetszik-e. Részemről nem szeretek semmit sem tudni előre, utólag meg úgysem arról beszélnek, ami engem érdekelne. Később vicces sorozatok, aztán hírek, esetleg filmek. A vicces sorozatokkal az a baj, hogy bár Charlie Sheen-nek iszonyatos pénzeket fizetnek a jelenlegi sorozatáért, nekem azért annyira nem szórakoztató. És nem egy, nem kettő vicces sorozat megy, szóval csömör. 

Van azonban legalább egy üdítő kivétel ebben a szürke mezőnyben. Na most a szürkét megmagyarázom. A műsorok jók. Nagyon jók. Csak ha van 1000 nagyon jó műsorod, még akkor is kicsit egysíkú az egész, ha azért meg tudod különböztetni, hogy melyik az Ellen Show és melyik az Oprah. A tuti jó viszont a Rachel Maddow Show, politikai elemző műsor. A műsorvezető liberálisnak vallja magát, de arra még nem jöttem rá, hogy ez jelenti-e valamelyik párthoz való elkötelezettségét. A műsor minden hétköznap esetre élőben megy, ami szerintem elég komoly egy ilyen műsortól, mert bakizást nem nagyon enged meg. Érdekes volt látni most az egyiptomi események kapcsán. Kicsit sem éreztem visszafogottnak, volt pár olyan mondat, ami után Csillával egymásra néztünk, és megállapodtunk, jó, ha nem lövik le a csajt, mert ha nem tetszik neki valami, akkor annak nyíltan hangot ad. (Jójó, persze lehet azt mondani, hogy ez a szabadság országa, de a Wikileaks esete óta azért azért vannak kétségeim.) Például egy kalap alá vette Obamát és Busht, mert mindketten beszéltek arról, hogy a demokrácia nem az amerikaiak kiváltsága. Meglepődtél mi, hogy egy ilyen mondatot ki kell emelni? Hát, a következő percekben bejátszottak hírcsatornákon (pl.: Fox) elhangzott beszélgetéseket, kommentárokat, amiben kijelentették, hogy a valódi demokrácia csak Amerikában képzelhető el, mert lássuk csak mi történt Németországban, pedig ott is demokrácia volt. (Ne menjünk abba bele, mennyire ismerheti a történelmet az ilyen kommentár...) Mindezeket azért mutatta be, mert Egyiptom kapcsán egyelőre nem igazán tudni, hogy mi lesz. Talán csak az alJazeera-t kivéve a sajtó a Muszlim Testvériséggel  riogat, de nem meglepő módon Rachel is tisztázta, hogy a kép egy kicsit sem tiszta, jelenleg az "Internet Forradalomnak" kell örülni és aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő. A nap jelentőségét egyébként a Berlini Fal leomlásához és a szocializmus összedőléséhez hasonlította.
Aműsor elég laza hangnemben zajlik. Az egyik alkalommal Eugene Robinson a beszélgetésük végén megkérdezte, miért nem növeszt Rachel hosszabb hajat, mert szerinte az jobban állna neki. Mire a csaj azt válaszolta: láttál már hosszú hajjal, olyankor úgy nézek ki, mint egy gomba! A legviccesebb, hogy nem volt otthon tv készüléke, csak az élettársa kedvéért vett egyet, hogy az tudja nézni a műsort :-).
Természetesen riportokat is készít, vágyálma Dick Cheney-vel beszélgetni, de ez egyelőre nem akar összejönni, helyette viszont Alyse Eady-vel dumáltak legutóbb. (Nyilván nem mond semmit a név senkinek, Miss Arkansas 2010.) Ezt tartja eddigi legélvezetesebb riportjának. Elég rendhagyó módon indult, ugyanis Alyse előadott egy hasbeszélős-éneklős számot, amiben jódlizott, mindezt majdnem zárt szájjal. Ez igaziból csak azért érdekes, mert a riport után Rachel valami olyasmit mondott, hogy "such a good job!", kb.: "imádni való munkám van", mindezt fülig érő szájjal.

A Miss Arkansasról jutott eszembe, hogy ugye Amerikát előszeretettel hívjuk a "mikiegerek" országának, és mindig jókat röhögünk, amikor mondjuk német turisták "Peksz"nek ejtik Pécset. Nos ismét egy találós kérdés következik: hogy ejtjük helyesen a következő két állam nevét:
Kansas
Arkansas

Megfejtések lentebb, csalni nem ér! A helyes megfejtőknek ismét NY-os hűtőmágnest tudok felajánlani!













I
V











M
é
g

l
e
n
t
e
b
b
.
.
.











"Kenzesz"
"Arkenszó" (Dani beszólt, hogy nem jó a kiejtésem. Hmmm... Pedig csak meg kellett volna hallgatnom.)

******************
Frissítés: arról azért szó nincs, hogy RM ne tudna hibázni, benézett egy szarkasztikus blogot és olyasmit idézett belőle, amit nem kellett volna.
Egy fontos dolgot kihagytam. Eleinte nem értettem, hogy a filmek miért vannak tele hanghibával. Aztán amikor a "Bérgyilkos a szomszédom" c. komédiában Amanda Peet cicije homályos volt, akkor kezdett derengeni a helyzet komolysága. Az amcsi filmeket cenzúrázzák. Azt ugye tudtuk, hogy az USA egy kicsit prűd, de hogy az összes káromkodást és cicit eltüntetik, az nekem egy kicsit sok(k). A legdurvább talán az volt, amikor a Trója c. filmből kivágták azt a jelenetet az elejéről, amikor Brad Pitt részeg álmából ébredezve megy lekaszabolni az ellenséget...
Ha eszembe jut még valami, akkor frissítek...

A balerina

Képes beszámoló egy amerikai kislány életéből.

Már rég óta ígérgetem, hogy teszek fel pár képet, mert az Amerikai elkezdett táncolni járni. 2 sarokra tőlünk van egy tánc stúdió (ezt inkább két szóba írom, egyébként "táncs túdió"-nak lehet olvasni...), a főnökasszonnyal egyszer véletlenül az utcán futottunk össze, akkor adott egy névjegyet. Amikor bementünk, épp nem volt ott senki, így szép nyugodtan meg tudtuk beszélni a részleteket, heti két alkalommal fog járni, vasárnap és szerdán. A vasárnapival mondjuk az a gáz, hogy nyáron inkább a tóhoz akarunk majd járni, de majd megoldjuk valahogy. Azóta már lement pár alkalom. Vasárnaponként egy nagyon aranyos lány tartja az órát, balett, sztepp és gimnasztika. Azzal kezdődik, hogy 20 centis lapokra ülnek a gyerekek, és a mesternő mond nekik mindenfélét. Mint a verebek :-). A sztepp a legviccesebb, ahogy kopog a lábuk. A gimnasztika alatt bukfenceznek, gerendán sétálnak  és hasonló dolgokat csinálnak. A szerdai órát egy másik lány tartja, jó mogorva, amikor belép, nem köszön, csak be a terembe, villany fel, aztán elkezd matatni. Semmi mosoly, vagy valami, ami arra utalna, hogy vannak érzelmei is. Aztán amikor beözönlenek a gyerekek, akkor valahogy magához tér és elkezd velük foglalkozni és szép lassan tele lesz élettel. Legutóbb jól meghajtotta őket, lazítás, korlát melletti gyakorlatok stb. Az óra végén aztán ismét felvette a borongós ábrázatot és köszönés nélkül elviharzott.

Képes beszámolót ígértem,  íme vannak a képek:

Még pár szó. Azért itt sem megy minden olyan flottul, mint az ember gondolná. A gyógyszertár kifejezetten kezdő az otthonihoz képest. Aiyinak most épp egy kis fülgyulladása van, (még szerencse, hogy megkaptuk otthonról a "Bogyó és Babóca" dvd-t, így sokkal könnyebb dolgunk volt a doktornéninél...) és úgy alakult, hogy tegnap is és ma is ki kellett váltanom gyógyszert. Mondjuk az nem rossz, hogy a doki asszisztense megkérdezte, hogy melyik gyógyszertárba megyek, áttelefonált és így nem kellett a recepttel bajlódni. A dolog szépséghibája, hogy ezzel még nem kezdik meg a gyógyszer előkészítését, így tulképp még rosszabb is a helyzet, mert ugye nincs írott formában a név, és persze az én betűzésemet nem igazán értik meg az itteniek... Mondjuk senkiét sem... A modern technika persze a segítségemre van, mert az "okostelefonom"-on szépen leírtam az adatokat... Szóval megyek a gyógyszeres részhez, mondom, hogy mi a helyzet, szépen megy is a dolog, majd megkérdi a mammer, mikor akarok a gyógyszerért menni? Izé, mikor lehet? Legalább fél óra. Köszi. Hazamenni semmi értelme, marad az aknakereső, meg a bálatologató játék (ismét köszi modern technika...), mert a bolt kínálatát már ismerem, szóval bóklászni nem érdemes. És ez minden egyes alkalommal, akkor is, ha nem kevergéléssel készül az anyag, hanem dobozos termékről van szó...

Ezzel teljesen ellentétes viszont a nem vényköteles készítmények elérhetősége. Fejfájás csillapítók, köhögés elleni cseppek, viszketés elleni krémek tonnaszám kitéve a polcokra. Ez mondjuk azért vicces, nem kicsit, nagyon (hogy éljek a klasszikussá vált szófordulattal), mert ez utóbbiak jó része cortisone-t tartalmaz, ami ugye doppingszer, le is buknak vele a versenyzők rendesen, írd csak be a keresőbe: kortizon, dopping. A választék ráadásul jó nagy. Szerencsére én is megtaláltam a megfelelő fejfájás csillapítót, bár azt kell mondjam, hogy tavaly március óta elég kevés alkalommal fájt a fejem. (Kopp-kopp-kopp. Fa. Balkézközépső, lentrőlfelfelé. Ahogy kell.)

Foci

Ez a bejegyzés "sportos" lesz, aki nem szereti az ilyesmit annak javaslom a lapozást... Pár perce fejeződött be az XLV (45-dik. Csak onnan tudom, hogy mondták a tévében, a franc se tudja kiolvasni a római számokat, nem is egészen értem, miért így számozzák...) Super Bowl. (Halkan megjegyzem, hogy mire ezeket a sorokat írom és gyűjtögetem a web oldalakat, addigra a Wikipedia magyar oldala is frissítve az eredménnyel és az Index is lehozta egy cikkben.) Részemről rég óta foci kedvelő vagyok, de döntőt még soha nem láttam élőben, nagy élmény volt, de kezdjük a beszámolót kicsit korábbról, vagyis teljesen máshonnan. 

Amerikában lényegében 4 fontos sportág létezik, az amerikai foci, baseball, kosárlabda és jégkorong. A népszerűségük is kb. ebben a sorrendben van. A sportágak lebonyolítási rendszere nagyon hasonló: alapszakasz (regular season) valamint rájátszás (post season). Mindegyik két konferenciára van osztva,  ami lényegében egy bajnokságot jelent, majd a két konferencia győztese játssza a szuper döntőt. A NFL-ben a két rész National Football Conference és American Footbal Conference. A foci és a többi három között az az alapvető különbség, hogy míg az utóbbiakban 3 illetve 4 nyert mérkőzésig folyik a rájátszás egy fordulója, addig az fociban egyenes kieséses a rendszer. Ráadásul a foci szeptembertől februárig tart, utána szünet. Mondjuk meg van az a bazi nagy előnye ennek a szisztémának, hogy szeptemberre a rajongók már annyira ki vannak éheztetve, hogy el nem mulasztanának egy mérkőzést sem. Ennek persze következménye, hogy míg a jégkorongban az alapszakaszban játszanak 80 meccset a csapatok, addig a NFL-ben 20 összecsapásból meg lehet nyerni egy egész bajnokságot. Kicsit igazságtalannak tűnhet, hogy a sokkal kevesebb meccs ellenére a foci a legnépszerűbb, de pont emiatt az egyenes kiesés miatt sokkal nagyobb nyomás nehezedik a foci játékosokra, mint a többe sportágban. Magáról a sportról inkább nem írok, mert a Wikipedián kiváló cikk olvasható, ha érdekel itt megtalálhatod, de vannak furcsa dolgok. Pl.: akad olyan poszt, ahol kötelező a rövid ujjas, és hát mondjuk Chicago-ban is játszanak meccseket, ugye télen... Aiyi miatt természetesen mi nem tudtunk elmenni mondjuk egy kocsmába nézni az eseményt, de legnagyobb meglepetésemre Csilla is alig várta a kezdést. Ami természetesen nem esett egybe a meccs elejével, mert már jóval előtte elkezdődött a közvetítés. Számunkra érdekes módon nem valamelyik csapat otthonában, hanem az évekkel korábban kijelölt Dallas Cowboys stadionjában gyülekeztek a nézők. A felvezetés közben mutattak egy szektort a lelátón, amire a "Fire Marshall" ("tűzoltó parancsnok". Hmmm... a "fájjer marsall mennyivel menőbbnek hangzik...) azt mondta, nem elég biztonságos, így oda nem engedhettek be nézőket. A jegyeket természetesen visszaválthatták. Vagy kereshettek másik helyet. Gondolhatod. A közvetítés alatt láthattuk, hogy a stadion körül több ezren nézték a kivetítőkön a meccset, nem hinném, hogy valaki is a visszaváltást választotta volna...

Az esélylatolgatások után jöhet a show. Természetesen itt már nem kis felhajtás megy, énekes jobbról, parádé balról. Aztán himnusz. Gondolom láttál "Csupasz pisztoly" és hasonló filmeket, a jelenet ezért ismerős lehet. Részemről elég komoly zenerajongó vagyok, elsősorban hangszeres muzsika, jazz meg ilyesmi. De Beethoven srácnak igaza volt, az emberi ének a legtutibb dolog, főleg akkor, ha valaki egy szál egymagában kiáll a pódiumra és mindenféle kíséret nélkül énekelni kezd. Ebben az esetben Christina Aguilera tett ki magáért.

A mérkőzés pénzfeldobással kezdődik, amit egy korábbi győztes, Hall of Fame tag végzett el. Ezután kezdődhet a meccs. Ezt megint nem írom le nagyon, mert az említett Indexes cikk megteszi helyettem, inkább csak a benyomásaimat osztanám meg. Szóval a meccs jó volt, izgalmasan alakult, bár lehetett volna picit szorosabb. Miután nagyon nincs kedvenc csapatom, nagyon nem drukkoltam senkinek, Csilla kitalálta, hogy a Steelers edzője és a Packers irányítója (Quarter Back) szimpatikus, ezért nekik drukkol. Biztos győzelem... Az egész esemény a legnézettebb közvetítés az USA-ban, 100 milliónál többen szokták nézni, ezért a reklámköltségek az egekben, 3 millió dollár 30 mp, így nem csoda, ha a cégek új reklámokkal készülnek, amikbe szintén lapátolják a lét. Ha érdekel, az eseményre készített reklámokat is megnézheted. Meg kell hagyni, jók, meg tudom érteni, hogy vannak olyanok, akik csak a reklámok kedvéért nézik a mérkőzést. Az egésszel ebben a formában csak az a baj, hogy ugye az ember ilyenkor szeret sört inni... Nos. Mikor menjek ki??? A két mérkőző csapatnak nincs "cheerleader" gárdája, ami azt jelenti, hogy jó sok év után először nem voltak pom-pom lányok a szünetekben. Azért nem kell aggódni, volt felhajtás. A félidőben a gyepet 2 perc alatt koncert színpaddá alakították, és a Fekete Szeműek játszottak. (Ez ügyben nem kell az Indexnek hinni, asszem ők "hivatalból" fanyalognak...) Mondjuk nem éppen az én zeném, de a felhajtás hihetetlen volt. Ez egy fedett stadion, a zenészek a magasból ereszkedtek le, színpadi alkatrészek mászkáltak jobbra-balra, volt vagy 1000 ember a füvön, akiknek egy része izzósorral felszerelt ruhában masírozott, mindenféle nyilat és egyéb ábrát alakítva. Gondolom nem aznap gyakoroltak először. Ha valakit érdekel, majd megpróbálom megszerezni. Szóval itt amcsiban a show-hoz nagyon-nagyon értenek, nem volt egy unalmas másodperc sem.
Az egyedüli furcsa dolog a végén történt. A Vince Lombardi Kupát nem az egyik játékosnak, hanem a csapat valami vezetőjének adták át, aztán az edzőnek, meg még valakinek, és csak utána került a győztes csapat irányítójához, aki egyben a döntő legértékesebb játékosa lett...

Azt hiszem mindent leírtam. Csak a tájékozódás kedvéért, kaptam Tabitól egy térképet, ezt most mellékelem:

Frissítés: A helyzet az, hogy szegény csaj tényleg elrontotta a Himnuszt... A szöveget hibázta el. Ehhez nem igazán tudok hozzászólni, Csilla szerint az emberek 80%-a nem tudja a szöveget, ezt ugye az előző kép alapján simán el is hisszük. Azt részemről továbbra is tartom, hogy az énekléssel nem volt semmi baj. Bár az Index szerint "a félidőben a Black Eyed Peas adott elő egy nem túl szórakoztató műsort, de megjelent Usher és Slash is", szerintem azért nem volt annyira unalmas és a közönség is hallhatóan jól szórakozott. Érdekes módon az egyetlen hallható hibát (a BEP énekesnőjének kicsit vaklizott a hangosítása) nem említette meg senki. A Yahoo lehúzta a szervezést, de a TV-n keresztül ebből semmi nem látszott.

Frissítés II: Idézet az NFL honlapról:


"It was obviously a failure on our behalf, and we have to take responsibility for that," NFL Commissioner Roger Goodell said. "We had, obviously, a lot of challenges this week. There were a lot of things we were trying to deal with. But there's no excuses. When you put on an event like this, you know you're going to have those sorts of challenges."
Goodell said the league would give tickets for next year's Super Bowl to the 400 fans left without a place to sit Sunday. The league already had said it would offer those 400 people refunds of triple the face value of their Steelers-Packers tickets.
A total of about 15,000 temporary seats were added to $1.2 billion Cowboys Stadium, and Sunday's attendance was announced at 103,219

Heveny fordításban:

"Nyilvánvalóan hiba történt a nevünkben, amiért nekünk kell felelősséget vállalni." ... "Rengeteg tennivalónk volt a héten. Sok mindennel próbáltunk szembenézni. De erre nincs mentség. Ha egy ilyen eseményt rendezel, akkor tudnod kell, hogy ilyen jellegű kihívásokkal kell szembenézni."

Goodell azt mondta, hogy a liga a következő évi Super Bowl-ra fog jegyet biztosítani a 400 pórul jártnak. Azt már korábban bejelentették, hogy ennek a 400 drukkernek háromszoros árat adnak vissza a Steelers-Packers jegyért.

Egyébkétnt 15000 ideiglenes helyet adtak az 1,2 milliárd dolláros Cowboys Stadion lelátóihoz és az összes fizető néző elérte a 103219 főt.

Hát izé, legalább nem kicsinyeskednek...

Connecticut

Gondolom már hallottatok róla, hogy kicsit esik a hó errefelé. Ma kaptam ezt a kis szösszenetet, gondoltam leferdítem, de angolul jobb, ha valakinek kell, elküldöm. ****************   Augusztus 15 - Beköltöztünk az új otthonunkba Connecticut-ban. Annyira gyönyörű itt! A tó északra nagyon fenséges, alig várom, hogy hóval borítottan is lássam a tájat. Imádni fogok itt élni! Október 14 - Connecticut egyértelműen a legszebb hely a Világon. A levelek a vörös és a narancs összes árnyalatába fordultak. Keresztül mentünk a parkon és láttunk néhány szarvast. Nagyszerűek! A legszebb állatok a földön. Ez itt a földi Paradicsom, imádok itt lenni!          Október 25 - Ma kezdődik a szarvasvadászat. Nem tudom elképzelni, hogy lehet képes bárki is megölni egy ilyen csodálatos állatot, mint a szarvas. Remélem nemsokára havazik, imádok itt lenni. Azok a vörös és narancs levelek beborították a kertet, úgy néz ki, mint egy színes szőnyeg. Mennyire gyönyörűűű! A gereblyézés a kertben jó alkalmat fog nyújtani egy kis testmozgásra a kristálytiszta hűvös levegőn.  November 1 - Ah, még több levél, még több mozgás.          November 8 - Jézus Mária, még több levél. Azt hiszem érdemes lenne megvárni, amíg lehull az összes, mielőtt újra nekiállok gereblyézni.      November 15 - Végre! Az összes fa lehullatta a levelét és a mai utolsó gereblyézéssel befejeződött a szezon. A csontkovács azt javasolta, hogy vegyek igénybe egy kertészt a következő évben. Csak négy hólyag fertőződött el a tenyeremen, máskor nem szabad elfelejtenem kesztyűt húzni.   November 30 - Mi a franc? Honnan a fenéből jött ez a rengeteg levél újra? Tegnap fújt egy kicsit a szél és az egész kert ismét tele van levéllel. Mindegy, tavaszig ráérnek.       December 12 - VÉGRE havazott tegnap éjszaka. Arra ébredtünk, hogy mindent belepett a hó. Pont úgy néz ki, mint egy képeslap. Kimentünk, letakarítottuk a lépcsőt és ellapátoltam a havat a garázsbeálló elől. Utána hógolyóztunk (én nyertem), aztán, amikor a hóeke elment, újra kiástam a behajtót. Milyen csodálatos hely. Imádom Connecticut-ot!          December 14 - Ismét esett, imádom. A hóeke ismét eljátszotta a kis trükkjét. Imádok itt lenni.      December 19 - Tegnap éjszaka megint havazott. Nem tudtam kiállni. Nem tudtam dolgozni menni. Kikészültem a lapátolástól. Kib...ott hóeke.     December  22 - Megint esett az a fehér szar az éjszaka folyamán. Mintha nem lett volna elég a gereblyézés, most mindenhol hólyagos a kezem a hólapátolástól, legalább kesztyűt kéne húznom. Azt hiszem a hóekés valahol elrejtőzve vár amíg befejezem a beálló letakarítását. A seggfej.        December 25 - Boldog Kib...ott Karácsonyt! Újabb mocsok hó. Ha egyszer elkapom azt a szarházit, aki a hóekét vezeti, esküszöm, hogy kicsinálom a szemétládát! Nem tudom, hogy miért nem használnak több sót az utak szórásához, hogy felolvadjon az a kib...ott jég!?     December 27 - Újabb adag fehér trágya. Már három napja csak bent vagyunk a házban, kivéve amikor havat lapátolunk a garázs elől, miután elment a hóeke. A kib...ott kesztyű átázott, aztán megfagyott a kezemen. Az orvos szerint csak közepes fagyási sérüléseket szenvedtem és a bőr elváltozása csak átmeneti. Nem tudunk sehova sem elmenni, az autó beragadt a fehér szarhegy alá. Az meteorológus szerint újabb 25 centi fehér fos fog esni az éjszaka. Tudod, hogy az hány lapát havat jelent???          December 28 - A kib...ott meteorológus tévedett. 70 centi fehér fos ömlött a nyakunkba. Ha ez így megy, a nyár közepéig nem fog elolvadni. A hóeke elakadt az úton és az a szemétláda sofőr feljött kölcsönkérni egy hólapátot. Miután mondtam neki, hogy már hatot eltörtem a sok szar ellapátolása miatt, amit a bejáróra tolt, eltörtem a kib...ott fején az utolsó darabot is.     Január 4 - Végre kijutottunk a házból. Miközben a boltba mentem kaját venni, elütöttem egy rohadék szarvast, ami nekiszaladt a kocsi elejének. A kár 3000 dodó. Ki kéne nyírni az ilyen rohadt dögöket. Bárcsak az összeset lelőtték volna tavaly novemberben.       Május 3 - Levittem a kocsit egy műhelybe. Rozsdásodik mindenhol attól a kib...ott sótól, amivel minden szar utat beszórtak. Május 10 -  Átköltöztünk Sarasotába, Floridában. Nem tudom elképzelni miért akarna egy épelméjű ember valaha is abban az Isten által is elhagyatott Connecticut-ban élni. **************** Egy kolléga ott él, át is küldtem neki, itt a válasza: "Allat! nagyon igaz. Foleg ma amikor megint 40 centi ho esett :-)"

A Diktátor

Aiyi "Bogyó és Babócát" akart nézni, persze nem engedtem, majd fürdés után, ha addig rendes kislánykényt viselkedik. Aztán Csilla el akart menni aludni egy kicsit, természetesen Aiyi ment vele és vitte a babakészletét, mondván, hogy a babáknak is aludni kell. Persze ilyenkor nem hagy senkit sem pihenni, gondoltam elcsábítom:

- Aiyi, gyere "Bogyó és Babócát" nézni!
Semmi reakció.
- Aiyi, akarsz mesét nézni?
- NEM!

A nevelési tanácsokat a megszokott címre kérem! Köszi!

Amúgy szép nagy hó esett megint az éjszaka, vagy 30 centi, de most egész rendesen takarították az utakat, de ennek ellenére nem voltak nyitva az iskolák a mai napon. El is mentünk Aiyival szánkózni a fókás játszótérre. Nem meglepő módon a gyerek az első lecsúszás után már egyedül akart menni, kicsit később már tényleg maga csúszott le, igaz csak a kisebb lejtőn.

Ha azt hiszed, hogy furcsa dolgok csak otthon vannak, akkor nagyon tévedsz. Kis feleségem jelentkezett egy olyan kafetériára, hogy 500 dodót havonta levontak, ezt a gyerek ovijára lehet költeni, csökkenti az adóalapot, és a lét egy az egyben visszakapod számla ellenében. Minden szép és jó, a bökkenő ott kezdődött, hogy az egészet azzal az összeggel számolta ki, amit még az első oviért fizettünk. 1200 havonta, aztán szeptembertől az ovi 900, aztán csak 800 lett, így csak a felét sikerült elkölteni a befizetett lének. Telefonáltunk ma a cégnek, aki az egészet kezeli, hogy miként lehet a léhez jutni. Csak és kizárólag számlával. És ha nincs? Akkor elvesztetted. Szép mi? Persze menet közben már nem lehetett változtatni a befizetés mennyiségén. Szóval ez az igazi lenyúlás. Jójó, nem kell félteni, ma visszavittünk egy ruhát, menet közben megtaláltuk azt a tánciskolát, aminek az oktatójával egyszer már összefutottunk. Nosza be is írattuk a gyereket... Így aztán a Diktátor vasárnap reggel megy élete első balett és sztepp órájára. Képeket majd később mellékelek, de úgy néz ki, hogy igazi balett-szülők lettünk :-).

Cím nélkül...

Karácsony. Kicsit szentimentális módban vagyok, miközben egy értelmetlen eljárás újra és újra lefut a fejemben. Nevezetesen a "Mi_Lett_Volna_Ha()" rutin. Nyilván, ha Fazekas Zolival bicajozva a torbágyi elágazásnál nem fekszem le, az nem sokat változtatott volna a dolgok menetén. Volt azonban egy elég fontos momentum. Már egy ideje a Pannonnál dolgoztam, amikor a csopvez kolléga odébbállt, jó lehetőséget kínálva a továbblépésre. Jelentkeztem is a pozícióra, de a főnököm volt olyan aranyos és nem bízott bennem, és bár egyedül maradtam jelölt, nem adta nekem az állást, hanem tovább keresett embert. Később talált is más valakit, Danit, akivel azóta is jóban vagyok, ráadásul nélküle egészen biztos, hogy nem dolgoztam volna a Morgannél (merthogy ő csábított át), ami most munkakeresés közben hasznosabbnak tűnik, mint a Pannon, (ráadásul szerintem anyagilag is jobban jártam). Már több alkalommal megjegyezték, hogy nocsak, az MS-nél dolgoztam? Ugyanez a Pannonnal nem esett meg, szóval köszi szabópeti, hogy nem bízol a saját embereidben :-).

Karácsony. Aiyi természetesen áthúzta az összes számításunkat. Úgy terveztük, hogy a délutáni pihenés közben szépen karácsonyfa díszítés, ajándék-elhelyezés. Ehelyett nem volt hajlandó aludni, 4 óra felé aztán Csilla levitte a játszótérre, akkor még nem volt hó, én meg mint az őrült nekiálltam fát állítani. Nem meglepő módon 10 perc múlva telefon, hogy siessek, mert az amcsi el akar aludni. Szegény fára alig került fel pár dísz, már jöttek is haza. Persze óriási sikere volt Thomas a vonatnak, de a nagymamától kapott baba nem aratott sikert, annyira, hogy az estét a sarokban végezte... Aiyi ugyanis eleinte kicsit félt tőle, olyan nagy és annyira élethű a baba. A Karácsony egyébként isteni jó volt, Interneten főztem: ha valami nem akart úgy menni, ahogy gondoltam, akkor gyorsan hazacsörögtem a Muternek vagy a nővéremnek, és egyeztettük hogy is kell készíteni a dolgokat. Közben borozgattam, szóval kasa volt. Bár Csilla nem szereti a mákos bejglit, végül csak azt evett, a dióst nekem kellett elpusztítanom.

26-án aztán leesett az első hó. Nem kispályázta el, rögtön vagy fél méter hullott, pár képet itt és itt találsz. Ez volt az első eset, hogy igazán zavart éreztem az Erőben, ami azóta is tart. Mondjuk még elfogadom, hogy egy napig nem takarították le az utcát. Emiatt Csilla nem ment dolgozni, a szomszéd bácsi sem. Ami gáz, hogy azóta vaklizik a szemétszállítás. Az eset után majd két hétig egyáltalán nem vittek el semmit, pedig már a a hó is kezdett elolvadni, fenyőfák hevernek szanaszét, nem a legjobb látvány. Ma éjszaka elvileg újabb 20 centi hó fog esni, eddig az előrejelzések beváltak.

Karácsony és Új Év között elmentünk korcsolyázni (végre) a Világ Jégcsarnokába, ami ebben az esetben nem is annyira megalapozatlan elnevezés. Szuper modern épület, 2-3 éve lett kész, állítólag azért építették, hogy a rendezendő Olimpia egyik helyszíne lehessen. Az Olimpiából nem lett semmi, de a csarnok maradt. Az elnevezés persze kicsit csalóka, mert a jég ugyan igaz, de egy 50-es feszített víztükrű medence is helyet kapott ugyanott. Kíváncsi lennék, hogy a medence szerepet játszik-e a jég hűtésében? Itt szerencsére nem találkoztunk olyan kellemetlen dolgokkal, mint bear mountains-i pályánál. A jegyek ellenőrzése (hogy - hogy nem...) csak a jégre lépéskor történik meg, tehát, ha nem akarsz korizni, akkor jegyet sem kell venned. Minden gumival borítva, így még pisilni is kényelmesen lehet a kori levétele nélkül. Természetesen parkoló is van a közelben, a jegyek ára pedig kellemes, ráadásul egész napra szól. Nemrég újra elmentünk, Aiyi természetesen egyedül akart a pályára menni, de ami nagyon jó, hogy már meg tud állni a lábán, mindezt a negyedik alkalommal.

Sajnos a kínai ovi megszűnik, elköltöznek Manhattan-be... Szerencsére találtunk egy másik kínai ovit, ez ugyan egy nagyobb intézmény, de egyelőre szimpatikus, reméljük minden oké lesz vele.

Ja, a legfontosabb dolog majdnem lemaradt. Még jóval Karácsony előtt beszéltem a Muterrel, hogy küldjön egy könyvet, ami nagyon érdekel, és ha már csomagot ad fel, akkor tegyen bele diós és mákos bejglit is. Persze ment a sopánkodás, hogy mégiscsak ópium, meg kaja, meg mittudomén, és sosem fog ideérni. Azért az anyukám összeállította a csomagot, a postán biztosították, hogy 5 nap alatt ideér. A feladás elég vicces lehetett, mert a csomag tömege kicsit nagyobb lett a kelleténél, ezért ott helyszínen kiettek belőle, hogy elérjék a súlyhatárt. Nos, a csomag ugyan nem öt nap alatt, de ideért. A diós bejgli ráadásul túlélte a kalandot, és finom volt. A mákos sajnos megpenészesedett, ráadásul még lett valami baja, mert az íze sem volt a legjobb. Hát igen, az öt nap jobb lett volna...

Ezeken felül elég csendesen telnek most a napok...

Gyereknevelés II.

Az előző bejegyzéssel ellentétben most nem általánosságokról lesz szó, hanem az amerikairól. Miután márciusban főállású apuka lettem úgy, hogy az első másfél év kimaradt, így kis hendikeppel indultam. Néhány alkalommal rémülten írtam is levelet a Nevelési Tanácsadó Testületnek, vagyis Tompának és TiBinek. Ez főleg akkor fordult elő, amikor nem tudtam/tudtunk mit kezdeni a gyerek valamilyen dolgával. A hisztire egyértelmű választ kaptam: hidegzuhany. Ez mindkét említett gyakorló apukánál bevált, ráadásul a szüleimtől azt hallottam, hogy rám is csak ez hatott. Nosza, bevetettem a következő alkalommal a fegyvert. Úgy nézett ki, hogy működik, egy darabig még hatott is az említése, aztán semmi. Na, akkor jöhet a következő forduló. Az eredmény katasztrófa. Semmi. Csak egyre jobban üvöltött, közben rám nézett, és a szemével azt mondta, hogy csak azért is visítani fogok... Egy megfelelő pillanatban kivettem az vízből, próbálva menteni atyai tekintélyemet, de tudtam, hogy egy módszerrel kevesebb. 

Egy mosás alkalmával Aiyi is ott volt velem. A mosodában vannak gurulós kosarak, olyasmik, mint a bevásárlókocsi. Természetesen azt kezdte lökdösni, hiába kértem, hagyja abba, tudod, mint a falra hányt borsó. Ez még a rendőrbácsi előtt volt, vagy nem jutott eszembe, mindegy, lényeg, hogy egy idő után ráhúztam a fenekére egy figyelmeztetőt. Röhögött. Mondtam neki, nem lesz ez így jó, de csak folytatta, ezért ráhúztam egy nagyobbat. Persze röhögés. A harmadik még nagyobb volt, de még ekkor is csak egy "au", aztán röhögés és folytatás. Na ezek után kapott a szegénykém egy olyat a fenekére, amit még én is éreztem a tenyeremen, el is törött a mécses.  Ez ott és akkor működött, de csak nem lehet minden nap elnáspángolni a gyereket...

Ami később bevált, az a "rendőrbácsi". Csilla vitte le az amerikait még augusztusban a játszótérre, és persze rájött a rosszalkodás. Nem Csillára, a gyerekre. Kiszaladt a játszótérről, ami ugye szigorúan tilos, Csilla utána számítógéppel, szatyorral a kezében, de csak az első gyalogátkelőnél érte utol. Az volt a nagy szerencse, hogy egy rendőrbácsi épp ott szállt ki az autójából, és miután nem látta a kicsi gyerek szüleit, odament hozzá. Csilla pont akkor ért oda, és persze egyből megkérdezte a rendőrt, hogy elviszik-e az ilyen rossz gyerekeket. Mire a fickó vette a lapot, és mondta, hogy természetesen, van egy hely az ilyen esetek számára fenntartva. Kicsit még beszéltek, aztán Csilla  mondta a gyereknek, hogy most az egyszer a rendőrbácsi még elengedte. Gondolhatod, a gyerek úgy ment a kocsihoz, mint a kisangyal. Kicsit később, még Omerrel mentünk el reggelizni, volt ott pár rendőr is. Amikor indult kifelé Csilla a gyerekkel, épp jött be egy társuk. Na azt láttad volna, hogy milyen rendesen fogta az anyja kezét és hogy be volt tojva. Azóta  a rendőrbácsi az utolsó mentsvárunk, ha rájön a rapli. Sajnos pár héttel később találkoztunk egy balfasszal, hiába mesélte el neki Csilla, hogy mi a helyzet, a hülyegyerek nem vette a lapot… Ennek a módszernek csak az a hátránya, hogy valamikor majd megint kellene egy valódi rendőrrel beszélni, csak hogy elevenen éljen a gyerekben :-).

Ezek után mi történik ma? Lefekvés előtt mint akinek bekenték a fenekét csípős paprikával, elkezd rohangálni meg eszetlenkedni. Szerencsére most Csilla volt a soros, jó sokáig csak szép nyugodtan mondogatta neki, hogy mit is kéne csinálni, persze csak röhögés, földön fetrengés volt a válasz. Egy idő után mondta neki, hogy jön a fenékre verés. Úgy hálás voltam magamban a szerepcsere miatt, ma ő játszotta a rossz rendőrt, aztán jött is a bünti. Annyit azért tudni kell, hogy kis feleségem kajakozott, és tisztában van a "simázás" minden apró műfogásával. Kicsit meg is lepődtem a csattanás hangján, de Aiyikám csak annyit mondott "au" és mindent folytatott tovább. 

Most szerinted mit csináljunk? Hogy a fenében lehet egy ilyen gyereket fegyelmezni? Nem úgy értem, hogy rossz, hanem egyszerűen nem érdekli a "fenyítés" adott esetben. Mostanában ráadásul minden este és reggel ezt játsszuk, persze az oviban (gondolom) egy tündérbogár, mert az óvónéni imádja és soha semmi panasz nincs rá. Még szerencse, hogy nem fiú. Egyébként persze itthon is általában tündérbogár, egész hihetetlen, hogy még csak 3 éves, de készségesen segít, a minap pl.: nem lehetett lebeszélni a mosogatásról.

Gyilkosság a 67-dik úton!

 Thriller 18 éven felülieknek!

A képek a 18 felettiek közül is csak az erős idegzetűeknek!

Szörnyű dologra ébredtünk a minap! Orsi elhalálozott... Az a gyanúm, hogy nem éppen természetes módon lehelte ki az utolsó vízpamacsokat a száján, mert igen csapzott állapotban találtam rá. Egy alkalommal mintha látni véltem volna, hogy az életben maradt aranyhal megpróbálta megenni Orsit, de később nem történt ilyesmi, viszont az is igaz, hogy az eset után kicsit több kaját adtam a halaknak, nehogy a sziámit nézze eledelnek. Elég fura volt ez a kaja dolog a halaknál. Miután ettek, Orsi kezdte mindig az aranyhalat egzecíroztatni, de ha kezdtek éhesek lenni, akkor fordult a kocka. Úgy látszik előző este kimaradt a kaja és elöntötte az agyát a kajálhatnék. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor visszavittem az apró halakat, akkor kaptam 3 aranyhalat, amik közül 2 gyorsan megadta magát, a harmadik viszont elég masszívnak néz ki... Íme a tragédia képekben, az elsőn még vidám, aztán kicsit csapzott:

Azt nem értem, hogy mi a fenétől lesz a víz iszonyat mocskos 2 nap alatt? De teljesen sárga és átlátszatlan. Na mindegy, az vigasztal, hogy ezt a marhaságot legalább nem én találtam ki :-).

*********************

Most olyasmi jön, ami még nem volt, más tollával ékeskedem! És igen, ez találós kérdés! Mi ez?

 

A megfejtés lentebb.

Én sokáig kerestem a sörnyitót, nem találtam csak a "nem hivatalos"at, aztán rákérdeztem. Ez "a gyalu árnyéka". (Köszi Kispánczél a képet!)

A helyes megfejtők New York-os hűtőmágnest kapnak! Abból is van pár darab, én meg képes vagyok akárhonnan leverni... 

***************

Frissítés:
A Gyilkost elkülönítettem, Orsi reinkarnálódott. Persze az amerikainak azt mondtuk, hogy Orsi kórházban volt, és ma érkezett haza. Mondjuk azért a reakcióért már megérte kicsit kamuzni, mert hangosan kiabálta, hogy "Hurrá, Orsi, Orsi!!!" Csilla teljesen beindult, vett kavicsot az aljára, és három halat Orsi(2) mellé, de ezek is olyan kicsik, mint az előzőek és nem bírják a hideg vizet, ezért kapott az akvárium egy melegítőt is. Most elég vidámnak néz ki a csapat, a kicsik hárman általában együtt bandáznak, Orsi(2) meg a jobb oldalon tréningezik. Az a piros izé a tartály mellet egy etető, a végébe rá lehet tűzni a kaját, Orsi(2) meg leeszi róla. Na nem biztos, hogy én ezzel fogom etetni, valamicskét  azért macerásabb, mint beleszórni a cuccot a vízbe... Ja, és nem tudom figyeled-e micsoda növényzet kerül az akváriumba!

Frissítés II:
Én most már sorozatgyilkosnak érzem magam, vagy legalább is valami elfuserált Pavlovnak... Kishalak ismét megadták magukat, szép sorjában naponta egy, sőt, Orsi(2) is, így kénytelen voltam ismét egy reinkarnációs túrát tenni a közeli kisállat kereskedésbe, a kishalakat ezúttal viszont kihagytuk. A Gyilkosnak persze semmi baja abban a szűk tartályban...

Újabb frissítés: Orsi(3) is dögrováson van, szerintem egyszerűen csak egy öreg halat adtak el, mert kb egy hónapig rendesen üzemelt, de az utóbbi napokban kissé lelassult a mozgása, és az eddigi vidám úszkálás helyett a köveken pihen...

Szülinap

Sikerült levizsgáznom autóvezetésből! Kezdjük a dolgokat kicsit korábbról. November tizenkilencedikén volt az amerikai születésnapja. Így hívjuk Aiyit egymás közt. Bementünk meglátogatni az apukáját, mint már említettem ő a Time Square-nél lakik, viszont most készült pár kép is. Egy héttel ezután kezdődött a "Holiday Session", itt kicsit másként mennek az ünnepek, mint otthon. Az egész kalamajka a Hálaadással kezdődik, ez mindig csütörtökre esik, majd másnap következik a "Fekete Péntek". Nem, semmi tragédia nincs a dologban, sőt, elég vidám dolog, ezen a napon hihetetlen mértékű leértékelések vannak, és az emberek nagy része vásárlással tölti az időt. Egyes boltok reggel 4-kor (!!!) nyitnak, de ne gondold, hogy üresen állnak 8-ig, neeeem. Láttam olyan felvételeket, ahol az emberek egymást taposva próbáltak bejutni, hogy minél tutibb dolgokat tudjanak venni. És hogy miért fekete ez a péntek? Két magyarázatot találtam, az egyik szerint ilyenkor akkora a forgalom, hogy a töménytelen mennyiségű autó a lassú közlekedés, sok fékezés miatt rengeteg fekete csíkot hagy maga után - ez elég furán hangzik... A másik teória, hogy a boltok régi szokás szerint a veszteséget pirossal a nyereséget feketével jegyezik be a könyvekbe. Nos ezen a napon nem kell a pirosat elővenni...
Másnap elmentünk a Bear Mountains-ban levő nyitott koripályára. A szervezés persze nem volt tökéletes. Megbeszéltük egy ismerőssel, hogy együtt korizunk, ő mondta, ha 9 előtt odaérünk,  akkor még ingyenes a parkoló. Nos, nem volt az, ráadásul kiderült, hogy csak 10 után mehetünk fel a jégre, mert addig magán órák miatt foglalt. Nem baj, beülünk a melegedőbe, addig majd kibéreljük és felvesszük szépen a korikat, simán elmegy az idő.  A melegedő lényegében egy épület, amit az előző link bal alsó részén látni. Ezen keresztül lehet bejutni a pályára. Fél 10 felé kiderült, hogy nem maradhatunk bent a melegedőben, mert a jegy kiadó bódé is a ott van, és ugye az nem lehet, hogy bent vesszük meg a jegyet, ezért ki kellett menni... Tisztára, mint a cucilizmusban otthon, kb. annyira is voltak kedvesek az ott dolgozó emberek. Pedig csak annyit kellene csinálniuk, hogy a jegykiadó bódét áthelyezik a melegedő és a jég közé. Aztán Csilla felvilágosított, hogy ez nem egy magán jégpálya, hanem "állami" tulajdonú illetve üzemeltetésű. Mind ezek ellenére azért jól érzetük magunkat, és készítettünk pár képet is.  Csillával megegyeztünk, hogy a korcsolyázás lesz a mi téli sportunk, ezért vettünk az egész családnak korit. Kettőnknek összesen 80 dodóból kijött a beruházás és még kuponokat is kaptunk, Aiyinak pedig "garázsszélen" (használt cuccok eladása magánházaknál) sikerül beszerezni valami 4 dollárért. A kuponoknak kicsit később láttuk hasznát. A múlt héten bicajoztam, a ruházatom megfelelő, de kesztyűm nem volt, csak egy vékony polár, szét is fagytak az ujjaim. Ezek után elballagtam az egyik kuponnal a kezemben és vettem egy pár sí kesztyűt - 4 dollár 50 centért, ami tesók között is csak kb. 900 HUF... Szóval a "Fekete Péntek" tulajdonképp csak felvezetése a karácsonyi szezonnak, nagyon komoly leértékelések vannak egész Karácsonyig. Utána meg fizetnek is, csak fogyassz...
Ezek után érkeztünk el december elsejéhez, amikor is arra a bizonyos vizsgára került sor. Csillával elmentünk a megadott helyre, meeert ugye egyedül hivatalosan nem vezethettem még. A vizsga ideje alatt neki ki kellett szállnia. A vizsgabiztos egy néger, ja nem, afróamerikai fickó volt, de valami hihetetlenül mogorva. Kérte a kocsi papírjait, amit természetesen nem tudtunk neki odaadni, ki tudja hol voltak akkor épp... Azt mondta nem baj, és beütötte a rendszámot egy gépszerkezetbe, ami pikk-pakk ki is adta, hogy minden rendben. Na, hájtek megint jól működött. Az indulás után az első utcán balra, aztán jobbra, parkolás, Y-forduló, majd vissza a kiindulási helyre. Ennyi. Nem tartott sokkal hosszabb ideig, mint ahogy elolvastad. Ezek után nem csodálom, hogy nem tudnak rendesen vezetni errefelé az emberek... Azért ennek ellenére nem lett hibátlan a vizsga. Szerinte nem figyeltem a holttérre, ez csak akkor lehetett, amikor tükörből tolattam, emiatt be is szólt, a másik meg "excessive driving" tolatás és Y-forduló közben. Na, ha valaki tudja, hogy ez mit jelent, az lécci világosítson fel! A szavakat értem, csak nem tudom ez miként kapcsolódik ide... A végén az arc az előbb említett masina segítségével kinyomtatott egy papírfecnit (ezt tessék szó szerint érteni!), ami az ideiglenes jogsim. Gondolom közben központilag regisztrálták is, hogy átmentem. Ezek a dolgok azért nagyon jól tudnak itt működni...

Frissítés: Csillával megegyeztünk, hogy hivatalos helyen nem akarunk jópofa, vicces emberrel tárgyalni, mert eddig a mogorvákkal volt szerencsénk :-).
Időközben megjött a jogsim is, mosmá' "igazi"nyújorker lettem...

Velodrom, aquarium

Ma hatalmas felfedezést tettem! Óriási meglepetésre találtam egy bicóspályát. (Az áthúzott betűk azért vannak, mert Kispánczélnak nagyon tetszik...) Valójában azért nem meglepő, mert a múlt alkalommal egy fickó megkérdezte, hogy merre találja a Casino Velodrom-ot. A nevet kicsit félreértettem, vagy a fickó nagyon fura kiejtéssel beszélt, mert Kissena a becsületes elnevezése és nagyon közel van hozzánk. Kb. olyan pálya, mint a Millenáris, csak 12 méter és valamennyivel rövidebb a leírás szerint, vagyis pontosan 400 méter. (Most megint röhögök magamban, szegény amcsi gyerek nézhetnek ki a fejükből, hogy miért nem yard :-). Ebből is látszik, hogy a biciklisták mindenhol normálisak, itt is rendes mértékegységet használnak!) Idézem: "400-meter, state-of-the-art track". Na mondjuk a "sztét of di árt"-tól azért messze van, vagy itt nem nagyon értenek a művészethez, mert pont olyan hepe-hupás, mint a Milli. Viszont ma nem volt rajta csak két fickó rajtam kívül, de ők sem sokáig. Így aztán nyomtam is gyorsan egy 1 órás időfutamot, elértem a bravúros 31,2 km-es teljesítményt, amivel tulajdonképp csúcstartó is lehettem volna 1893-ig. (Azt a szemétséget a mai napig nem tudom megemészteni, hogy az 1984 és 1996 közötti 1 órás csúcsokat az UCI simán leminősítette '96-ban - 12 évre visszamenőleg megváltoztatva a szabályokat!!!) A lényeg az, hogy nagyon jót bicajoztam, még ha nem is a legsimább a  pálya, asszem máskor is megyek majd. Az nagyon klafa, hogy nincs forgalom, illetve nem nagyon kell figyelni merre megyek, mert vezet a pálya :-).

Csilla vett egy halat, mikor még Omer itt volt, Orsinak neveztük el. Mondogattam Csillának, hogy szegény hal, milyen rossz lehet neki, mert egyedül van. Elég vicces, mert ha közel megyek az üvegéhez, akkor elkezd figyelni. Szóval amikor meghozta, kicsit bénáztam hogyan tegyem bele az üvegébe. Erre Omer mondta, hogy adjam csak oda neki, mert ő nagy mester és majd jól átrakja. Ez sikerült is, igaz, Orsi előtte dobott egy hátast a földre, de az tény, hogy onnan Omer nagyon ügyesen vette fel és rakta bele a vízbe. Miután az üvege elég kicsi és nincs benne semmi, ezért 3 naponta vizet cserélek benne. Az előző kiugrós jelenet többször megismétlődött már, ez a lökött hal nem szeret átsiklani a nagy pohárból a kicsibe, inkább a lefolyóban landol. Szerencsére ott van egy szűrő, ami mindig felfogja, így még nem ment le egyszer sem. Orsi minden esetre kemény hal, nagyon jól érzi magát, szokott tréningezni, le-fel úszkál, meg az álla alatt van egy lebernyeg, amit elő tud varázsolni, na ilyenkor nagyon félelmetes, ha másfél méterrel nagyobb lenne, tuti betojnék tőle. (Van vagy 4 centi...) Egyébként nem tudom milyen hal, ha valaki ért hozzá piros és olyan, mintha egy zászlót húzna maga után, meg kilóg belőle pár izé, ami gondolom az uszonya, vagy valami stabi cucc. Van rendes oldal úszója is.

Ma, amikor Csilla hazajött, egy csomagot nyomott a kezembe, majd boldog születésnapot kívánt. Kicsit bután néztem ki a fejemből, mert ugye holnap Aiyi születésnap lesz (ja, meg Muter, el ne felejtsek szkájpolni...). Kiderült, délután betévedt egy halas boltba, vett Orsinak két barátot, levegőztetőt, meg mindenféle csiri-biri dolgot, amitől a halak majd nagyon jól érzik magukat, és egy méretes, igazi akváriumot. Sajnos Aiyit egyelőre nem nagyon hatja meg a dolog, bár minden este ő eteti Orsit - nem is kell figyelmeztetni, magától megcsinálja. Annyi szépséghibája van az etetésnek, hogy csak a konyhaasztalról éri el, oda viszont minden figyelmeztetés nélkül felmászik... Szóval akkor nem lesz több vízcsere, mert a nagyobb akváriumban mindig jó lesz a víz a levegőztető-szűrő miatt. Szépen kimostam az új cuccot, majd szokás szerint kézzel beállítottam a csapvíz hőmérsékletét, és először Orsit engedtem be a régi kis edényből az új helyre. Ezek után jöttek a kiscsávók, egy sárga és egy narancssárga a vendég vízzel együtt. Úgy saccoltam, hogy a hőmérséklet kb. azonos, nagy gond nem lehet, Orsinál bevált. Láthatóan jól érezték magukat, és úgy látszott az eladónak igaza van, mert Orsi nem próbálta megenni őket, igaz, sokkal gyorsabban úsztak, mint Orsi. Pedig ő sem lassú. Szépen feltettem a helyére a tartályt, beépítettem a levegőztetőt és néztük milyen jók így együtt.

Aztán a sárga kicsit furcsán kezdett úszni: lemerült az aljára és a hasát fordította felfelé. Mondom Csillának, te, ezzel valami gáz van, mert a halak nem szoktak szórakozásból háton úszni, edzeni meg csak gyorsra szokás. Ráadásul nem is ficánkol. Orsi persze egyből rámozdult új barátjára, kieresztette a lebernyeget és támadásba kezdett. Aztán meggondolta magát, úgy látszik a túl könnyű préda nem érdekli. Nem baj, maradt még a narancssárga. Az mint a mérgezett egér le-föl, jobbra-balra úszkált. Aztán egyszer csak megállt, ugyan nem feküdt hanyatt, de kisvártatva oldalazva folytatta az úszást. Ekkor már a rossz sejtelmek kezdtek előjönni... Sajnos be is igazolódott a dolog, mert kisvártatva ez is a hátúszást kezdte gyakorolni - egy helyben. De hirtelen elkezdett úszni rendesen. Ezt megismételte párszor, aztán abba maradt minden úszás jellegű tevékenység. Mondjuk ez legalább lebegett, nem merült le. Csilla teljesen beteg lett, azt mondta, látni sem bírja ezt a drámát. Aztán erőt vett magán és megnézte a blokkot. Szerencsére a döglött halakat is becserélik, igaz csak egyszer, de az is jobb, mint a semmi. Mondjuk nem sokra megyünk vele, ha itthon csak 5 percig bírják. Amúgy halvány elképzelésem nincs, mi csinálta ki a őket... Aiyinak meg magyarázhattuk, hogy a halacskák megfáztak és vissza kell vinni őket a boltba, ahol majd meggyógyulnak... Orsi viszont remekül érzi magát és van egy bazi nagy akváriuma.

Utóirat (hehe, ezt a szót ha jól emlékszem Dani utálja, mert a Post Scriptum a jó, de szerintem ez ugyanazt jelenti): utánanéztem, Orsi sziámi harcoshal, és kifejezetten hím nemű példány. Annyira agresszív tud lenni, hogy a saját tükörképét is megtámadja :-). (Az agresszivitásról csak az angol nyelvű oldalon írnak.)

New York Marathon

Dani rég óta készül a nagy megmérettetésre, be is volt sózva rendesen. Nekem úgy alakult, hogy Aiyival mentem ki, emiatt nem igazán tudtam fotózni vagy nagyon élvezni a helyzetet, mert közben vele is kellett foglalkozni, de panaszra igazán nincs okom, remekül viselkedett a csípős hideg ellenére. Ha eddig úgy tűnt, hogy fikázom "választott hazámat", akkor most itt az ideje kicsit irányt változtatom. Az a helyzet, hogy NY-ot nem annyira a város, mint inkább az emberek teszik azzá, ami. Nem az épületek, az utak, vagy épp a Central Park, hanem az emberek, akik benépesítik. Gondolom ez közhelyesen hangzik, de nem tudom másként megfogalmazni. Az város szerintem nem néz ki valami kasán, legalább is közelről. Nézd csak meg a fotókat, főleg amit hazafelé készítettem. Olyan nyomasztó, hogy az embernek az élettől is elmegy a kedve. Viszont az emberek, események, a "cirkusz", az hibátlan. Ha megnézed a Marathon útvonalát, akkor látszik, hogy az öt nagy városrészből négyen keresztül megy az pálya, ami azt jelenti jól lezárják hermetikusan az egészet, két bazi nagy hídnak (mindkettő kétszintes...) egy-egy részét, ami jelentősen lassítja a közlekedést. Mit tesznek erre a nyújorkiak? Kimennek versenyt nézni, és szurkolnak ezerrel. De ezt szó szerint kell érteni, síppal, dobbal, és a nagy karriert befutott vuvuzelával nyomják, rendes hangzavarral. Szerintem az egész útvonalon végig állnak a nézők, csak ott nem, ahol tilos. Rendőrség igen nagy létszámmal vonult fel, így meglehetősen kordában tartották a népet, még a kukák tetejére sem lehetett felállni a jobb fotó vagy kilátás kedvéért. Ne gondold, hogy ez bárkit is zavart. Egy vállrándítással elintézték az egészet, és más helyről folytatták a nézelődést. Szóval jó volt látni az emberek lazaságát és hogy a kényelmetlenségeket könnyedén fogadták. Hihetetlen jó a hangulata az egész eseménynek és amint tapasztaltam a Nagy Alma egy emberként áll a verseny mögött, a lebonyolításban több ezer önkéntes vesz részt. Rendben, komoly bevételt is jelent, de ahogy elnéztem ez másodlagos kérdés. 

Mi van ezzel szemben otthon? Ha van valami esemény, akkor tuti, hogy beindul legalább egy nyekergő csapat. Kedvencem a repülőverseny. Minthogy én is nagy rajongó vagyok, az ilyen eseményeken mindig kint szoktam lógni, akár egyedül is kimegyek. A Red Bull Air Race a kezdetektől kedvencnek számított, erre mi történt idén? Elmarad. Túl zajos. Komolyan mondom, hogy itt a közönség zajongása hangosabb volt. Egy szó, mint száz, vannak olyan dolgok, amiket simán importálni kellene innen Pestre, mert jó. Meglepő módon nem feltétlenül technikai, gazdasági, hanem simán emberi dolgokat. 

Ma egy ilyen közepes hosszúságú bejegyzésre futotta, de vannak képek. A találós kérdés versenymunkák leadási határidejét a nagy számú beérkezett anyag miatt holnap (hétfő) estig meghosszabbítjuk (kivételesen nyi idő szerint.)

Daninak meg gratu a 4:10-hez, még ha jobbra számított is!

Frissítés: és a cikk, amit írt a futásról itt meg itt.

Találós kérdések

Eddig is nagyon nehéz találós kérdéseket tettem fel, de sajnos a témába vágó utolsó esélyt kihagytam, fent a tónál volt egy újabb hihetetlen jó darab, de elfelejtettem lefotózni és áprilisig nem lehet felmenni. Majd figyelmeztessen valaki jövőre! Kösz.

Az jutott eszembe, hogy készítek egy Aiyi szótárat, de még viccesebb lenne, ha ezeket találós kérdésként raktároznám el. Nos, akkor csapjunk bele. Versenyt indítok, az anyagokat az emil címemre kell küldeni, a megfejtések sorrendben kicsit lentebb találhatóak, természetesen bízom bennetek, hogy nem csaltok... A győztesnek egy hetes luxus new yorki szállást biztosítunk, ha vicces tippek lesznek, azt közzéteszem. Azt meg kell hagynom, nektek könnyebb dolgotok van, mint nekünk, mert "papírra" vetni azokat a nyakatekert artikulációkat, amiket előad, szinte lehetetlen, ezért csak a szép tisztán ejtett dolgok maradnak:

- Anya sotta?

- Bíbí

- Fófa

- Vusi

- Pásom

- Nokki

- Pisző

- Pászi

- Sappa
- Tató
- Fápát

Megfejtések:

- Anya hozta?

- Pingvin

- Fóka

- Lufi

- Paradicsom
- Zokni
- Cipő
- Paci
- Sapka
- Takaró
- Fejpánt

Miután a gyerek éjszaka fel szokott ébredni, ha pisilnie kell, ezért kitaláltunk, hogy odakészítjük neki a bilit, így elintézi a dolgot és visszafekszik aludni. Ez általában működik, csak néha jön be nagy büszkén jelenteni hajnalban, hogy "Pisiltem!", és megy vissza szunyálni. Igen, ilyenkor másfél-két óra olvasás jön. Nem, nem ő olvas, hanem én. Csilla sem, ő forgolódik... Szóval a következő beszélgetés zajlott a minap. Lefekvés előtt pisilt egyet, kiürítettem a tartalmat, majd a mikor visszamentem megkérdezte:

- Pisi maad?

- Nem, nem Aiyika, nem marad itt, már kivittem.

Rám néz, rázza a fejét, szemével kicsit felfelé néz, tudod, mint aki azt gondolja, "most mit nem ért ezen?" és újra megkérdezte:

- Pisi maad?

- Tessék? Ja, hogy még maradt egy kicsi és még pisilned kell?

Türelmetlenebb nézés, majd valamivel lassabban megismételte:

- P i s i    m a a d??

- Mi van? (Pisit megbeszéltük, bili itt van, mi a frászt akar a gyerek?)

Most már tényleg értetlenül néz rám, hogy-hogy nem értem? Egy rövid "jaj" után újabb kísérletet tett:

- Pisi maad?

- Aiyi, látod, ezért kéne megtanulnod szépen, a r t i k u l á l t a n  beszélni. Nem értem. Nem tudom, hogy mit szeretnél...

Ebben a pillanatban leesett a tantusz. Amikor lefekszik aludni, mostanában én maradok bent nála...

- Jaaaaaaa, igen, "picit maradok".

Némi magyarázat. Nem tudom elképzelni, hogy a "vusi" miből alakult ki, de a "sotta" = "hozta" azért van, mert néha megkérdezem Csillától: "És hoztál [ezt vagy azt]?" :-)

Frissítés:
A beérkezett nagyszámú megfejtés feldolgozása sajnos idáig tartott. A győztes Gyöni lett, második holtversenyben Kityi és Kispánczél. A nyertes pályázatok sorrendben, változatlan formában közlöm:

Anya sotta? Anya sütötte?
Bibi:seb
vusi: husi
pásom: fázom
nokki: zokni
pisző: cipő
sappa: sapka
fápát: cápát

***********

Anya sotta - anya el sózta vagy anya el sss(füttyszó)...tta
Bibi - bili
Fófa - huha vagy szófa
Vusi -  szusi
Pásom - párom vagy inkább pasim (korán kezdi!)
Nokki - nokia vagy gnocchi (olasz kaja) vagy ez egy angol magyar keverek szó, knock out az az nok ki!
Pisző - pisilő
Pászi - pasi vagy puszi (ez ám lehet angol szó is!)
Sappa - szappan, vagy sapka, vagy és apa, vagy (Frank) Zappa
Tató - altató vagy tetoválás, de lehet hogy ez nem magyarul van hanem cigányul és akkor ez egy teljesen jó szó, jelentése meleg, parázs..............hát a vér nem válik vizzé!!!
Fápát - pápát vagy apádfaszát

...nagy zür van ennek a gyereknek a fejében!

***********

Tehát lássuk;
-Anya szőtte
-Seb
-Szófa
-Husi (hús kicsinyítő képzővel)
-Fa...m (fiúknak van, tőle fura)
-Gnocchi
-Cipő
-Bácsi
-Zappa (Frank)
-Tartó (pl.: sótartó)
-Cápát

A győztesek három hét szállást nyertek teljes ellátással a Hotel Queens-ben. Az időpontot kérjük előre egyeztetni, mert csak egy szabad szobánk van!