2012/03/04

Bugyogó

Na, mondjuk azt is kiröhögtem volna, aki azt mondja, valaha női bugyit fogok felhúzni. 

A hétvégét ismét New Yorkban töltöttem, ahol azért nem csak olyan kecók vannak, mint amilyenben mi élünk, hanem olyan is, mint ez. Rendben, az árképzés nyilván nem azonos nagyságrend és az sem kérdés, melyikben szeretnék hanyatt feküdni. Azon gondolkodtam a napokban, hogy itt az USAban az igazán vájt fülű gyerekek hogy hallgatnak zenét? Ők ugye azzal szórakoznak, hogy a hangsugárzó függőlegesen álljon tű lábakon, ne mozogjon semmi, itt meg ugye a födémek fából vannak (mint az jól látható a képeken,) az meg nem igazán stabil. Ez a manhattani luxuslakás is biztosan mozog, szóval mit tehet egy igazán igényes zenehallgató? Ja, elmegy koncertre... 
Most is reggel 6-ra vettem repcsijegyet, de ez alkalommal nem mondta le a légitársaság az utat. 3 hete ugyanis az történt, hogy este 10 körül rám csörgött egy automata, és közölte a járat törölve, de ha jó, akkor a 3 órával későbbivel mehetek, még a beszállókártyám is marad. Nyilván mondtam, hogy rendben. Apropó, nem rejtem véka alá a véleményemet, ha valami nem tetszik, ez azonban annyira jó rendszer, hogy beszélni kell róla. Az ma már nem nagy újdonság, hogy "becsekkolni" lehet az Interneten keresztül is, de olyat még nem láttam, hogy ki sem kell nyomtatni, hanem emilben küldenek egy Azték kódolású képet az okostelefonodra, és kész. A reptéren meg egy olvasó alá dugod és mehetsz a dolgora. Tetszik. Péntek este nem igazán sikerült időben elaludnom, így elég kómásan ébredtem 4-kor. Kitántorogtam a fürdőbe, felkattintom a lámpát és - semmi. Na mondom, Csilla nem fizette be a villanyszámlát, ezért lekapcsolták az áramot... Sebaj, ezzel most nem fogom tölteni az időt, mindjárt itt a taxi, keressük csak elő a fejlámpát, jó lesz az most. A nappaliban aztán fura látvány fogadott: kint is teljes a sötétség. Akkor kezdett el derengeni (azért vedd számításba, hogy hajnali 4, keveset aludtam, kávét sem ittam még...), hogy talán nem csak nálunk kapcsolták le a villanyt, meg mintha valami viharról is beszéltek volna az időjárás előrejelzés közben. Ezzel a reggeli kávé is kilőve, mert villany rezsónk van... Kisvártatva azért visszajött az áram, bár a házsor másik felében továbbra is sötétség maradt. A taxi ezúttal elfogadható volt,  a repcsiút addig tartott, amíg felszálltunk, utána meg jól elaludtam. 
New Yorkban a szokásos fogadóbizottság jött ki: Aiyi és Csilla, a gyerek majd kiugrott a bőréből - én is... Délutánra szülinapi ajándékként kaptam egy masszírozást. Szokás szerint szép nyugodtan készültem, eszegettük a román cukrászdából hozott sütiket. Apropó. Nita's European Bakery-ből ettük eddig a legfinomabb sütiket. Képviselőfánk, mákos pite, csokis torta, amit el tudsz képzelni, és bármelyik pesti cuki megirigyelhetné. Jó, rendben, egy dolgot nem tudnak tökéletesen, a dobos torta tetejére a mázat. De a mákos pite annyira finom, hogy még én sem tudok jobbat, pedig hidd el mákosban otthon vagyok. Szóval eszegetem a mákost, amikor beugrott, hogy hoppá gáz van. Nem hordok alsó gatyát, összesen egy van, ha orvoshoz kell mennem, netán masszőrhöz. És hát a kétlaki élet ismét megbosszulta magát. Feltúrtuk a szekrényeket, de még fürdőnadrágot sem találtunk, így Csilla előkotort egy kék bugyit és azt húztam magamra...
A masszírról akarok még szót ejteni. Miután sportoltam eleget, ezért van némi tapasztalatom masszírozás terén. Meggyőződésem volt, hogy csak férfiak tudnak jól masszírozni, mert a nőknek nincs megfelelő erejük hozzá. Az öcsémnek pl vasból van a tenyere, de ő is azt mondta, hogy 90-95 kiló fölött nem igazán tud masszírozni, mert a mély rétegeket nem tudja elég erősen megnyomni. Ilyen előzmények után mentem le ehhez a nénihez, aki egy idősödő kínai mammer, gondolom nem meglepő, hogy vasággyal együtt sincs 45 kiló. Pesten is voltam thai masszázson, ott egy lepedővel letakartak és a földön, matracon gyömöszöltek. Nos az sem volt kifejezetten rossz, de nem is volt igazán jó, pont az említett fizikális dolgok miatt. Itt nincs ilyen hókusz-pókusz, ez a néni  rendes masszőrpadon nyomja. Szokásos bemelegítés, eleinte csak könnyed mozdulatok és kérdések, hogy vannak-e olyan pontok, amik jobban fájnak, nagyobb odafigyelést igényelnek. Nekem a hátam jobb oldala elég izé már pár napja, úgyhogy azt kértem dolgozza meg rendesen. Hát, nem kellett kétszer mondani neki. Egy korábbi alkalommal, amikor nagyon nyomott valamit és a falat akartam volna kaparni, akkor közölte, hogy ne tartsam bent, mert az nem jó, hanem kiabáljak nyugodtan... Ez alkalommal nem volt ennyire fájdalmas semmi, viszont annyira jól megdolgozta a hátamat, hogy újjászületve másztam le a padról. Hogy mennyire jó masszőz, azt mindenképp mutatja, hogy Manhattan déli részéből, a kínai negyedből is járnak hozzá páciensek. Persze foglalkozik harcművészetekkel, 2005-ben Taiji két kardos formagyakorlatával aranyérmet nyert New Yorkban. Muter és Csilla is hozzá járnak, ha valami nincs rendben, ha erre jársz és érdekel, megadom az elérhetőségét.

Frissítés
A hétvégéhez tartozik a visszaút is. Mint amatőr fotós az első dolgok egyike amit megtanultam, hogy egy fotósnak a masinája mindig kéznél kell legyen. Én ezt a szabályt sajnos túl sokszor megszegem, most is kellett volna cipelnem. Repcsin imádok az ablaknál ülni, pont úgy, mint a kisgyerek, amikor először utazik repülőn. Hosszas tanakodás után a bal oldalra foglaltam helyet és alig vártam, hogy az égbe emelkedjünk. Nos itt kellett volna a gép, ugyanis tiszta volt az idő, a LaGuardiaról északnyugat felé startoltunk, majd balos körön hagytuk el New Yorkot. A látvány fantasztikus volt. Látszott az összes híd, mind az öt városrészt megfigyelhettem, a szigeteket, mindent. A Central Park megdöbbentően nagy és istenien lehetett látni a mólókat is. Aztán jót aludtam, majd ugyanez ismétlődött Charlotteban: hibátlan rálátás a belvárosra.
Sajnos ezeket a képeket csak én fogom látni...