2013/06/10

Szösszenetek

Upsz, már több, mint fél éve nem írtam... Nem azért, mintha nem lenne miről, bár semmi eget verő nem történt, csak kis ez, kis az. A legnagyobb hír, hogy ikreket várunk, július közepén érkeznek, ez majd nyilván jó lehetőséget ad, hogy az itteni kórházi dolgokba kicsit jobb betekintésem legyen. Ez a bejegyzés azonban azt hiszem kicsit összevissza lesz...
Mivel már több, mint egy éve lakunk itt, ezért rendes brit alattvalóhoz hűen talán kezdjük az időjárással. Miután jóval délebbre vagyunk, mint Budapest, a tenger sincs közel, ezért itt viszonylag békés az időjárás, de melegebb és sokkal párásabb a levegő. Annak ellenére, hogy rengeteg a napsütés, több eső is hull, mint Londonban. Ez úgy jön össze, hogy kb két állású az eső: vagy ömlik, mintha dézsából öntenék, vagy semmi. Az öntés dolog viszont néha akár 2 napig is eltart, ami komoly gondokat tud okozni, özönvíz formájában. Aztán eláll az eső, negyed óra után kisüt a nap és mint ha mi sem történt volna visszatér a nyár. A tél mondjuk még magyar szemmel is csak viccnek fogható fel, összesen kettő alkalommal sikerült fagy pont alatt hőmérséklettel találkozni, igaz egyszer esett a hó és egy egész napig megmarad. Erről azt mondták az itteniek, hogy az utóbbi 10 év leghidegebb tele volt. Jó alkalmat adott hóember építésre. Azért kár, hogy nincs komolyabb tél, mert nyáron sem ronda a környék, de a hóval valami hihetetlenül jól néz ki minden. (Jó képet természetesen nem sikerül készítenem...) A legszebb időszak természetesen az ősz, igazi, hosszan tartó vénasszonyok nyara volt, nagyon kellemes idővel. Keveset esett és reggelente ideálisak a viszonyok a kertben kávézni. Nyáron mindez nem annyira vonzó, mert olyan meleg van, hogy percek alatt leizzad az ember. Mondjuk egész évben bicajjal jártam dolgozni, az esővel egy-két alkalomtól eltekintve szerencsém volt, 9 előtt mindig volt 5 perc esőszünet, összesen vagy 3 alkalommal kellett Csillát megkérnem, hogy vigyen be dolgozni.

A következő téma egy hirdetéssel kapcsolatos. Lényegében két "levlistán" tartom a kapcsolatot haverokkal, kollégákkal, az elsőn bicajozós témák, a másikon szinte bármi, a cicis néniktől kezdve a repcsis képeken keresztül számítógépes dolgokig minden előfordul. Legutóbb egy amerikai, helyi hirdetésekről szóló gyűjtemény érkezett. Katasztrófa, de azért jót lehet rajta röhögni, meg kigúnyolni az amerikaiakat. Aztán a borotváson kicsit elgondolkodtam. Az ajánlat havi 1 azaz egy dollár, kapsz érte 4 db dupla pengés borotva fejet és az első alkalommal még egy nyelet is. Addig-addig nézegettem az oldalt, amíg úgy döntöttem, hogy megkockáztatok 6 dollárt. Azért nem egyet, mert belehúztam és a 4 pengés változatra neveztem be.

 A meggyőző reklám...

Szokás szerint utólag kezdtem kicsit még okoskodni és turkálni a neten, és találtam pár cikket. Ez itt a cég, amelyik előállítja a pengéket:
http://www.dorcousa.com/
És két vélemény:
http://www.jonathoncolman.org/2012/12/03/dollar-shave-club-the-unboxing-experience-is-fing-great/
http://www.smartmoney.com/spend/family-money/does-dollar-shave-really-save-1334930885394/
Az egyik azt írja, hogy lassan szállítanak. Esetemben ezzel nem volt semmi baj, igaz, a postázásról a szokásokkal ellentétben nem kaptam értesítést, de elég hamar megérkezett a cucc. A nyél teljesen rendben van, a 4 pengés fej viszont olyan jól van kialakítva, hogy már ránézésre is bizalom keltő, ugyanis a legtöbb fejjel az a baj, hogy a pengék tartását úgy alakítják ki, hogy a levágott szőr nem tud kényelmesen távozni, ezért hamar eltömődnek. Ezzel ilyen baj nincs, teljesen nyitott. Már csak azt kellett megtudnom, hogy mennyire használható a penge. Szerencsére jó szőrös vagyok, ezért szinte bármikor van mit borotválni... Elő az új eszköz, és lássatok csodát, a reklámnak megfelelően kib...tt jó! Azóta már 4x használtam ugyanazt a darabot és még mindig elég éles, tehát az éltartósságával sincs baj és jelentősen olcsóbb, mint a Gilette pengék. A Gilette-től már csak azért is kiütéseket kapok, mert szinte csak ezt az egy márkát lehet kapni a boltokban...

Tudtommal ha a távolba szakadt hazánkfiait megkérdezik mi hiányzik a legjobban, akkor szinte gondolkodás nélkül rávágják, hogy a Túró Rudi. Vannak olyan dolgok, amik viszont bazira nem hiányoznak... Az említett másik "levlistán" olyan srácokkal levelezek, akikkel 1000 éve ismerjük egymást, sok mindent csináltunk együtt, ezért aztán laza a hangulat. Néha kicsit túl laza is... Folyamatosan megy a nyígás és a nyekergés, soha semmi nem jó, semmihez nincs egy jó szavuk sem, bár ez csak az otthon levőkre érvényes! Nem tudom, hogy ez miért van, de hogy őszinte legyek ez a hozzáállás egy kicsit sem hiányzik. Lehet persze az amerikaiakra azt mondani, hogy felszínesek és csak ál-mosoly van az arcukon, de mégis sokkal jobb érzés egy mosolygó arccal beszélgetni, mint egy állandó világfájdalmas ábrázattal. Persze, tudom, hogy otthon sokkal rosszabb, mint itt, sokkal nehezebb kijönni a léből, de ez a tragikus mizéria nem teszi sem könnyebbé, sem jobbá a dolgokat.