2010/12/23

Gyereknevelés II.

Az előző bejegyzéssel ellentétben most nem általánosságokról lesz szó, hanem az amerikairól. Miután márciusban főállású apuka lettem úgy, hogy az első másfél év kimaradt, így kis hendikeppel indultam. Néhány alkalommal rémülten írtam is levelet a Nevelési Tanácsadó Testületnek, vagyis Tompának és TiBinek. Ez főleg akkor fordult elő, amikor nem tudtam/tudtunk mit kezdeni a gyerek valamilyen dolgával. A hisztire egyértelmű választ kaptam: hidegzuhany. Ez mindkét említett gyakorló apukánál bevált, ráadásul a szüleimtől azt hallottam, hogy rám is csak ez hatott. Nosza, bevetettem a következő alkalommal a fegyvert. Úgy nézett ki, hogy működik, egy darabig még hatott is az említése, aztán semmi. Na, akkor jöhet a következő forduló. Az eredmény katasztrófa. Semmi. Csak egyre jobban üvöltött, közben rám nézett, és a szemével azt mondta, hogy csak azért is visítani fogok... Egy megfelelő pillanatban kivettem az vízből, próbálva menteni atyai tekintélyemet, de tudtam, hogy egy módszerrel kevesebb. 
Egy mosás alkalmával Aiyi is ott volt velem. A mosodában vannak gurulós kosarak, olyasmik, mint a bevásárlókocsi. Természetesen azt kezdte lökdösni, hiába kértem, hagyja abba, tudod, mint a falra hányt borsó. Ez még a rendőrbácsi előtt volt, vagy nem jutott eszembe, mindegy, lényeg, hogy egy idő után ráhúztam a fenekére egy figyelmeztetőt. Röhögött. Mondtam neki, nem lesz ez így jó, de csak folytatta, ezért ráhúztam egy nagyobbat. Persze röhögés. A harmadik még nagyobb volt, de még ekkor is csak egy "au", aztán röhögés és folytatás. Na ezek után kapott a szegénykém egy olyat a fenekére, amit még én is éreztem a tenyeremen, el is törött a mécses.  Ez ott és akkor működött, de csak nem lehet minden nap elnáspángolni a gyereket...
Ami később bevált, az a "rendőrbácsi". Csilla vitte le az amerikait még augusztusban a játszótérre, és persze rájött a rosszalkodás. Nem Csillára, a gyerekre. Kiszaladt a játszótérről, ami ugye szigorúan tilos, Csilla utána számítógéppel, szatyorral a kezében, de csak az első gyalogátkelőnél érte utol. Az volt a nagy szerencse, hogy egy rendőrbácsi épp ott szállt ki az autójából, és miután nem látta a kicsi gyerek szüleit, odament hozzá. Csilla pont akkor ért oda, és persze egyből megkérdezte a rendőrt, hogy elviszik-e az ilyen rossz gyerekeket. Mire a fickó vette a lapot, és mondta, hogy természetesen, van egy hely az ilyen esetek számára fenntartva. Kicsit még beszéltek, aztán Csilla  mondta a gyereknek, hogy most az egyszer a rendőrbácsi még elengedte. Gondolhatod, a gyerek úgy ment a kocsihoz, mint a kisangyal. Kicsit később, még Omerrel mentünk el reggelizni, volt ott pár rendőr is. Amikor indult kifelé Csilla a gyerekkel, épp jött be egy társuk. Na azt láttad volna, hogy milyen rendesen fogta az anyja kezét és hogy be volt tojva. Azóta  a rendőrbácsi az utolsó mentsvárunk, ha rájön a rapli. Sajnos pár héttel később találkoztunk egy balfasszal, hiába mesélte el neki Csilla, hogy mi a helyzet, a hülyegyerek nem vette a lapot… Ennek a módszernek csak az a hátránya, hogy valamikor majd megint kellene egy valódi rendőrrel beszélni, csak hogy elevenen éljen a gyerekben :-).
Ezek után mi történik ma? Lefekvés előtt mint akinek bekenték a fenekét csípős paprikával, elkezd rohangálni meg eszetlenkedni. Szerencsére most Csilla volt a soros, jó sokáig csak szép nyugodtan mondogatta neki, hogy mit is kéne csinálni, persze csak röhögés, földön fetrengés volt a válasz. Egy idő után mondta neki, hogy jön a fenékre verés. Úgy hálás voltam magamban a szerepcsere miatt, ma ő játszotta a rossz rendőrt, aztán jött is a bünti. Annyit azért tudni kell, hogy kis feleségem kajakozott, és tisztában van a "simázás" minden apró műfogásával. Kicsit meg is lepődtem a csattanás hangján, de Aiyikám csak annyit mondott "au" és mindent folytatott tovább. 
Most szerinted mit csináljunk? Hogy a fenében lehet egy ilyen gyereket fegyelmezni? Nem úgy értem, hogy rossz, hanem egyszerűen nem érdekli a "fenyítés" adott esetben. Mostanában ráadásul minden este és reggel ezt játsszuk, persze az oviban (gondolom) egy tündérbogár, mert az óvónéni imádja és soha semmi panasz nincs rá. Még szerencse, hogy nem fiú. Egyébként persze itthon is általában tündérbogár, egész hihetetlen, hogy még csak 3 éves, de készségesen segít, a minap pl.: nem lehetett lebeszélni a mosogatásról.

2010/12/15

Gyilkosság a 67-dik úton!

 Thriller 18 éven felülieknek!

A képek a 18 felettiek közül is csak az erős idegzetűeknek!


Szörnyű dologra ébredtünk a minap! Orsi elhalálozott... Az a gyanúm, hogy nem éppen természetes módon lehelte ki az utolsó vízpamacsokat a száján, mert igen csapzott állapotban találtam rá. Egy alkalommal mintha látni véltem volna, hogy az életben maradt aranyhal megpróbálta megenni Orsit, de később nem történt ilyesmi, viszont az is igaz, hogy az eset után kicsit több kaját adtam a halaknak, nehogy a sziámit nézze eledelnek. Elég fura volt ez a kaja dolog a halaknál. Miután ettek, Orsi kezdte mindig az aranyhalat egzecíroztatni, de ha kezdtek éhesek lenni, akkor fordult a kocka. Úgy látszik előző este kimaradt a kaja és elöntötte az agyát a kajálhatnék. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor visszavittem az apró halakat, akkor kaptam 3 aranyhalat, amik közül 2 gyorsan megadta magát, a harmadik viszont elég masszívnak néz ki... Íme a tragédia képekben, az elsőn még vidám, aztán kicsit csapzott:


Azt nem értem, hogy mi a fenétől lesz a víz iszonyat mocskos 2 nap alatt? De teljesen sárga és átlátszatlan. Na mindegy, az vigasztal, hogy ezt a marhaságot legalább nem én találtam ki :-).




*********************

Most olyasmi jön, ami még nem volt, más tollával ékeskedem! És igen, ez találós kérdés! Mi ez?



























A megfejtés lentebb.











Én sokáig kerestem a sörnyitót, nem találtam csak a "nem hivatalos"at, aztán rákérdeztem. Ez "a gyalu árnyéka". (Köszi Kispánczél a képet!)

A helyes megfejtők New York-os hűtőmágnest kapnak! Abból is van pár darab, én meg képes vagyok akárhonnan leverni... 

***************

Frissítés:
A Gyilkost elkülönítettem, Orsi reinkarnálódott. Persze az amerikainak azt mondtuk, hogy Orsi kórházban volt, és ma érkezett haza. Mondjuk azért a reakcióért már megérte kicsit kamuzni, mert hangosan kiabálta, hogy "Hurrá, Orsi, Orsi!!!" Csilla teljesen beindult, vett kavicsot az aljára, és három halat Orsi(2) mellé, de ezek is olyan kicsik, mint az előzőek és nem bírják a hideg vizet, ezért kapott az akvárium egy melegítőt is. Most elég vidámnak néz ki a csapat, a kicsik hárman általában együtt bandáznak, Orsi(2) meg a jobb oldalon tréningezik. Az a piros izé a tartály mellet egy etető, a végébe rá lehet tűzni a kaját, Orsi(2) meg leeszi róla. Na nem biztos, hogy én ezzel fogom etetni, valamicskét  azért macerásabb, mint beleszórni a cuccot a vízbe... Ja, és nem tudom figyeled-e micsoda növényzet kerül az akváriumba!

Frissítés II:
Én most már sorozatgyilkosnak érzem magam, vagy legalább is valami elfuserált Pavlovnak... Kishalak ismét megadták magukat, szép sorjában naponta egy, sőt, Orsi(2) is, így kénytelen voltam ismét egy reinkarnációs túrát tenni a közeli kisállat kereskedésbe, a kishalakat ezúttal viszont kihagytuk. A Gyilkosnak persze semmi baja abban a szűk tartályban...



























Újabb frissítés: Orsi(3) is dögrováson van, szerintem egyszerűen csak egy öreg halat adtak el, mert kb egy hónapig rendesen üzemelt, de az utóbbi napokban kissé lelassult a mozgása, és az eddigi vidám úszkálás helyett a köveken pihen...


2010/12/10

Szülinap

Sikerült levizsgáznom autóvezetésből! Kezdjük a dolgokat kicsit korábbról. November tizenkilencedikén volt az amerikai születésnapja. Így hívjuk Aiyit egymás közt. Bementünk meglátogatni az apukáját, mint már említettem ő a Time Square-nél lakik, viszont most készült pár kép is. Egy héttel ezután kezdődött a "Holiday Session", itt kicsit másként mennek az ünnepek, mint otthon. Az egész kalamajka a Hálaadással kezdődik, ez mindig csütörtökre esik, majd másnap következik a "Fekete Péntek". Nem, semmi tragédia nincs a dologban, sőt, elég vidám dolog, ezen a napon hihetetlen mértékű leértékelések vannak, és az emberek nagy része vásárlással tölti az időt. Egyes boltok reggel 4-kor (!!!) nyitnak, de ne gondold, hogy üresen állnak 8-ig, neeeem. Láttam olyan felvételeket, ahol az emberek egymást taposva próbáltak bejutni, hogy minél tutibb dolgokat tudjanak venni. És hogy miért fekete ez a péntek? Két magyarázatot találtam, az egyik szerint ilyenkor akkora a forgalom, hogy a töménytelen mennyiségű autó a lassú közlekedés, sok fékezés miatt rengeteg fekete csíkot hagy maga után - ez elég furán hangzik... A másik teória, hogy a boltok régi szokás szerint a veszteséget pirossal a nyereséget feketével jegyezik be a könyvekbe. Nos ezen a napon nem kell a pirosat elővenni...
Másnap elmentünk a Bear Mountains-ban levő nyitott koripályára. A szervezés persze nem volt tökéletes. Megbeszéltük egy ismerőssel, hogy együtt korizunk, ő mondta, ha 9 előtt odaérünk,  akkor még ingyenes a parkoló. Nos, nem volt az, ráadásul kiderült, hogy csak 10 után mehetünk fel a jégre, mert addig magán órák miatt foglalt. Nem baj, beülünk a melegedőbe, addig majd kibéreljük és felvesszük szépen a korikat, simán elmegy az idő.  A melegedő lényegében egy épület, amit az előző link bal alsó részén látni. Ezen keresztül lehet bejutni a pályára. Fél 10 felé kiderült, hogy nem maradhatunk bent a melegedőben, mert a jegy kiadó bódé is a ott van, és ugye az nem lehet, hogy bent vesszük meg a jegyet, ezért ki kellett menni... Tisztára, mint a cucilizmusban otthon, kb. annyira is voltak kedvesek az ott dolgozó emberek. Pedig csak annyit kellene csinálniuk, hogy a jegykiadó bódét áthelyezik a melegedő és a jég közé. Aztán Csilla felvilágosított, hogy ez nem egy magán jégpálya, hanem "állami" tulajdonú illetve üzemeltetésű. Mind ezek ellenére azért jól érzetük magunkat, és készítettünk pár képet is.  Csillával megegyeztünk, hogy a korcsolyázás lesz a mi téli sportunk, ezért vettünk az egész családnak korit. Kettőnknek összesen 80 dodóból kijött a beruházás és még kuponokat is kaptunk, Aiyinak pedig "garázsszélen" (használt cuccok eladása magánházaknál) sikerül beszerezni valami 4 dollárért. A kuponoknak kicsit később láttuk hasznát. A múlt héten bicajoztam, a ruházatom megfelelő, de kesztyűm nem volt, csak egy vékony polár, szét is fagytak az ujjaim. Ezek után elballagtam az egyik kuponnal a kezemben és vettem egy pár sí kesztyűt - 4 dollár 50 centért, ami tesók között is csak kb. 900 HUF... Szóval a "Fekete Péntek" tulajdonképp csak felvezetése a karácsonyi szezonnak, nagyon komoly leértékelések vannak egész Karácsonyig. Utána meg fizetnek is, csak fogyassz...
Ezek után érkeztünk el december elsejéhez, amikor is arra a bizonyos vizsgára került sor. Csillával elmentünk a megadott helyre, meeert ugye egyedül hivatalosan nem vezethettem még. A vizsga ideje alatt neki ki kellett szállnia. A vizsgabiztos egy néger, ja nem, afróamerikai fickó volt, de valami hihetetlenül mogorva. Kérte a kocsi papírjait, amit természetesen nem tudtunk neki odaadni, ki tudja hol voltak akkor épp... Azt mondta nem baj, és beütötte a rendszámot egy gépszerkezetbe, ami pikk-pakk ki is adta, hogy minden rendben. Na, hájtek megint jól működött. Az indulás után az első utcán balra, aztán jobbra, parkolás, Y-forduló, majd vissza a kiindulási helyre. Ennyi. Nem tartott sokkal hosszabb ideig, mint ahogy elolvastad. Ezek után nem csodálom, hogy nem tudnak rendesen vezetni errefelé az emberek... Azért ennek ellenére nem lett hibátlan a vizsga. Szerinte nem figyeltem a holttérre, ez csak akkor lehetett, amikor tükörből tolattam, emiatt be is szólt, a másik meg "excessive driving" tolatás és Y-forduló közben. Na, ha valaki tudja, hogy ez mit jelent, az lécci világosítson fel! A szavakat értem, csak nem tudom ez miként kapcsolódik ide... A végén az arc az előbb említett masina segítségével kinyomtatott egy papírfecnit (ezt tessék szó szerint érteni!), ami az ideiglenes jogsim. Gondolom közben központilag regisztrálták is, hogy átmentem. Ezek a dolgok azért nagyon jól tudnak itt működni...

Frissítés: Csillával megegyeztünk, hogy hivatalos helyen nem akarunk jópofa, vicces emberrel tárgyalni, mert eddig a mogorvákkal volt szerencsénk :-).
Időközben megjött a jogsim is, mosmá' "igazi"nyújorker lettem...