2014/06/26

Házasság Charlotte módra

Be akartam linkelni egy korábbi írásomat, de döbbenettel tapasztaltam, hogy nincs ilyen bejegyzés, ezért kezdem a korábbi eseményekkel. Amikor megérkeztem az USAba, akkor persze már tudtuk, hogy New Yorkban akarjuk folytatni, ez viszont csak úgy ment, hogy össze kellett házasodnunk. Ez nem jelentett nagy megrázkódtatást, mert amúgy is tervbe vettük, de ugye az zöldkártyához ez elengedhetetlen volt. Miután Amerikát filmekből jól ismerjük, tudjuk, hogy Las Vegasban csak be kell menni egy kápolnába és össze is boronálják az ifjú párt. Nos esetünkben ez annyival volt bonyolultabb, hogy először be kell menni a NY City Family Izé Centerbe kérni egy engedélyt, amivel másnap lehet összeházasodni. Mindössze egy tanú kellett, erre és a fotós szerepére Danit kértük fel, így az ő képeit használom illusztrációként. 
Nos, tőlünk telhetően kirittyentettük magunkat, bevágódtunk a kocsiba, majd pár perc múlva találtunk egy parkolót, merthogy a házasságkötő terem a közelben volt. (Hmmm... A régi szép idők... Ez a parkolás dolog itt Charlotteban egy kicsit sem jelent problémát. Csilla épp a napokban kapott egy büntit gyorshajtásért, és akkor számolta össze, hogy mióta itt vagyunk két éve, nem kapott csak egy parkolási jegyet, de az is volt vagy 40 dollár, de ha 5 napon belül befizette, akkor csak 10. Természetesen másnap reggel már ment is a lé...) Átsétáltunk a tetthelyre, ahol összefutottunk Danival. Szépen beálltunk a sorba, hogy is mondjam, nem volt valami ünnepélyes, de azért volt virág, meg amcsi zászló.

A kép magáért beszél
Aiyi elemében...
Na ki nem nézett a kamerába?
A váróteremben Aiyi természetesen elkezdett kissé élénken játszani, alig tudtuk elkapni és lenyugtatni. Aztán elérkezett a nagy pillanat, bevonultunk a terembe, olyan közepes méretű szoba,  jól megszokott kopár berendezéssel. Ha most valami nagy amerikai esküvőre gondolsz, akkor ki kell ábrándítsalak. Azért gondolom rendesen a zsebbe kell nyúlni, nálunk az egész nem tartott tovább 3 percnél.

 

Sosem terveztem nagy esküvőt, de azért ez mellbevágóan egyszerű volt, emlékeim szerint az otthoni "polgári" esküvők sokkal fennköltebbek. Otthon jön az anyakönyv-vezető néni, keresztüldobja magán a magyar zászlót, tart egy kis beszéded, a végén meg koccintás. Hogy, hogy nem, úgy  alakult, hogy Bencuska pár nappal később tett nagy fogadalmat, ők viszont Vegasban. Nem mese, tényleg bemész és összeadnak. De nagy meglepetésre ő azt mondta, hogy a pap tartott vagy 20 perces beszédet, ráadásul elég jót, szóval összességében több időt töltöttek a házassággal, mint mi.

A vegasi és a new yorki pár

Aznap Csilla nem dolgozott, beültünk egy közeli étterembe reggelizni. Ahogy kiértünk a kocsihoz, egy kis szeretetcsomag várt minket... Azért sem hagytuk, hogy elvegyék a kedvünket,  meglátogattuk a Szabadságszobrot. Jellemző, hogy bár Csilla vagy 20 évet élt NYban, ez volt az első alkalom, hogy a Liberty Islandra hajózott...

Nos a bevezető után jöjjön a történet, amiért belekezdtem az egészbe. Ágnessel még valamikor tavaly ismerkedtem meg, ő is a Citconál dolgozik. Ágnes és barátja elérkezettnek látta az időt, hogy összeházasodjanak a tél folyamán. Miután jóban vagyunk, engem kértek meg, hogy menjek el tanúnak. Bekészítettem a fotós felszerelést, aztán ugrás a kocsiba. A címmel volt valami kis félreértés, én a szép épületekhez mentem, telefonálgatás, aztán kiderült, hogy át kell mennem az út túloldalára a - fogdához... Itt Charlotteban nem viccelnek, a börtön a belvárosban van, gyönyörű környezetben, az épületnek van egy fogda része, ide kellett bemenni. Kicsit fura érzés házasságkötésre menni úgy, hogy az ajtóra az van kiírva: Letartóztatási eljárások. Sebaj, bemegyünk a várakozó részbe, itt találkoztam először Ági anyukájával és Jánossal, a leendő férjjel. Rövidesen sorra is kerültünk, be kellett menni egy másik várakozó terembe. Innen nyílt egy kis szoba,

A jegypénztár

Az ifjú pár
de olyasmi, mintha egy vasúti jegypénztár lenne, vajszínű, kicsit koszos fal, szemben egy üvegablak, kis rés alatta, ahol a papírokat lehet átjuttatni. Elkezdtünk tanakodni, hogy akkor most itt lesz, vagy itt csak a papírokat intézzük, vagy mi a szösz van? Én biztos voltam benne, hogy egy ilyen helyen csak papírozás lehet, és majd be kell menni valami másik helységbe, ahol a tényleges ceremónia lesz. Hát tévedtem, mert miután aláírtuk a papírokat, a néni el is kezdett beszélni. Üvegen keresztül. Mint említettem a miénk sem volt egy nagy kaland esküvő, de Ágiékét tényleg kizárólag a praktikum jellemezte. Csók még volt, de aztán ki is dobtak minket. Na most mi legyen, hogy fogunk legalább egy-két fotót készíteni? Végül aztán az utcán lőttem pár képet, szerencsére azért Charlotte éjszaka is gyönyörű.