2012/01/22

Amerika alulnézetben II

A folytatásban először az építkezésekkel, műszaki dolgokkal kezdeném. Fontos megjegyeznem, hogy nem vagyok szakember, tehát a szakkifejezéseket én találtam ki, így félrevezető lehet, szakdolgozatban inkább ne jelöld be forrásmunkaként... 
Alapvetően kétféle építkezés létezik, "commercial" és "residental". Ez utóbbi a lakásokat jelenti, az előbbi pedig minden egyebet, irodaház, étterem, raktár stb. Így néz ki egy tipikus építkezés, ez egy  másik. Mint a képeken látható, a vázszerkezet kb. 4*10 cm-es fából épül, de minden, a falaktól a tetőszerkezeten keresztül. Ennek megvan az a nagy előnye, hogy hihetetlen gyorsan lehet haladni, ráadásul trükkösebb alakzatokat nagyon könnyű kialakítani. Miután a vázszerkezet megvan, jönnek a villanyszerelők, gáz, víz és egyéb épületgépészeti figurák. Minden szerelvényt ebben a 10 centis részben kell elhelyezni, ami viszonylag könnyű feladat, mert minden jól hozzáférhető, ugye falak még nem igazán vannak, csak a váz szerkezet. Amikor ezek a szerelések elkészülnek, akkor jönnek a gipszkartonozók. A gipszkartonnak is az az egyik előnye, hogy nagyon gyorsan lehet feltenni, ráadásul nagyon szép sima, ezért a falak gyönyörűek lesznek, és nem azon múlik, hogy a Józsibácsi jó szaki-e, ért-e a vakoláshoz. A másik előny az alakíthatóság. Méretre vágni, lukakat kialakítani gyerekjáték, ráadásul van pár spéci szerszám, amiknek a segítségével ez még könnyebb feladat.  Ja, a vágáshoz nem is kell szuper cucc, egy sima éles késsel párszor megkarcolod, azt annyi. A minőség már más kérdés. Mondjuk talán a minőség nem is a legjobb kifejezés, mert ha jól készítik el, akkor nagyon szép lakásokat lehet előállítani, csak pl olyanokra kell vigyázni, hogy ne nagyon támaszkodj neki a falnak ott, ahol nincs tartóoszlop, mert a fal esetleg beszakad. Így aztán itt az IKEAnak másmilyen bútorokat kell hoznia, mert falra szerelhető dolgokkal nem érdemes próbálkozni, ugyanis a fal nem tartja meg. Persze lehet trükközni, hogy megfelelő távolságonként rakott oszlopokba fúrni és akkor az tart, de messze nem olyan egyszerű, mint otthon a jó kis téglafalakba tiplit rakni. Természetesen kisebb tömegű dolgok szereléséhez lehet kapni sépci gipszkarton tipliket, ezekre korrektül ráírják a teherbírást,  tapasztalatom szerint tudják is, de az azért nem sok, Aiyi le is szakította a törölközőtartót a fürdőben...
Nos beszéljünk arról, amivel kicsit jobban megismerkedtem, vagyis a villanyszereléssel. Itt ugye 110 Voltot használnak 60 Hz-en, aminek nem tudom mi az előnye, de hátránya mindenképpen, hogy több a veszteség a hálózaton a kisebb feszültség miatt, de ebbe had ne menjek bele, már csak azért is mert nem értek hozzá. A szerelés viszont nagyon korrekt, mirmincmillióféle szerelő eszközt, szerszámot, kézi gépet lehet kapni. A kisgépekről már áradoztam egyszer, ezt most is megteszem. Ez ügyben sokkal szélesebb a választék, mint otthon, a Bosch-tól kezdve a Hiltin keresztül DeWalt, Milwaukee, Makita, Porter & Cable-ig minden megtalálható, természetesen a gagyi kínaiak is. Ezekkel a szerszámokkal hihetetlen jó dolgozni, mindenféle trükkös feladatra meg lehet találni a megfelelő eszközt. Tudom, hogy otthon is sokféle gép beszerezhető, de úgy érzem, hogy itt szélesebb a választék, ráadásul a cégek ilyesmi beszerzésével nem fukarkodnak, a dolgozók pedig saját szerszámkészlettel nyomják. Például a vezetékeket úgy viszik a falon keresztül, hogy az oszlopokban lukat fúrnak és azon húzzák be a drótot. Ezek természetesen kettős szigetelésűek és kizárólag rézből készülnek. Az oszlopokba a furatokat szintén célszerszámmal készítik, ezzel viszonylag kis helyen is jól lehet fúrni, nem véletlen, hogy a motort visszafordították a fúrószár alá. A lakásokban ugye általában háromeres vezetékkel dolgoznak, a keresztmetszet lapos, így, ha függőlegesen kell menni, akkor simán "U" szögekkel rögzítik.  Csak csavart kötést alkalmaznak, rengeteg méretű csatlakozót kapni, csatlakozó dobozt nem nagyon használnak, az elágazásokat inkább a kapcsolók dobozában oldják meg. Ezeket a dobozokat simán a fa oszlopokra szögelik és amikor a gipszkartont szerelik, egy célfűrésszel vágják ki a lukat a számára, meglehetősen pontosan. Miután a gipszkarton fent van, bekerül a kapcsoló, ez felfekszik a külső felületre is, ezért a dobozt, ami nem valami stabil a két szöggel, nagyon megfogja, a kapcsolók egy kicsit sem mozognak. Felmerülhet a kérdés, mi van akkor, ha egy kész lakásban kell változtatásokat eszközölni a vezetékezésen? Minden lelkifurdalás nélkül kivágják a gipszkartont és behúzzák a vezetéket az oszlopok között, ha keresztben kell vinni, akkor jó nagy lukat kell vágni, kifurkálni az oszlopokat és úgy húzzák be a vezetéket. Ha csak kis szerelési lukat vágtak, akkor betesznek egy darab fát keresztbe és arra teszik vissza a kivágott gipszkarton darabot, majd jön a festő bácsi, aki ügyesen eltünteti a réseket és mehet is a festés, a nagyobb lukaknál pedig ott van a gerenda szerkezet. Egyszerű, gyors, hatékony. A szerelés minősége hibátlan (persze azért kell a lelkiismeretes munka). Az már más kérdés, hogy a választék annak ellenére, hogy bazi nagy, meglehetősen egysíkú. Már élcelődtem rajta, hogy mennyire nincs pl sokfajta villanykapcsoló. Formára 3 féle van és sokféle variáció. 3 színnél többet én nem láttam, bár az igaz, hogy lehet kapni pár festett, esetleg fa fedőlapot, ami azért színesíti a kínálatot. Az persze előny, hogy ezek szabványosak. A lámpák viszont borzalmasak. Itt NY-ban legalábbis. Szinte kizárólag valami aranyszínű csiri-biri izét lehet kapni, és rondánál rondábbak. Szerencsére van IKEA, ahol az én/mi ízlésünknek jobban megfelelőek a termékek. Itt jegyezném meg, hogy itt a kilincsek is arany színűek, hiába no, a Birodalmi Állam (Empire State), Charlotteban viszont szép matt, natúr fém színű minden.
A "commercial" építkezés lényegében abban különbözik, hogy az oszlopok nem fából, hanem "u" keresztmetszetű fém oszlopokból vannak, ezeken előre készítenek lukakat, amiben a vezetéket lehet húzni, ahol nincs, ott lukasztanak. Természetesen, miután a fém vékony, ezért éles, itt nem műanyag, hanem fém köpenyes, gégecsőben levő vezetéket használnak, a függőleges vezetéshez pedig egy darab csavarral rögzíthető bilincseket. A McDonald'snál kívülre került pár díszítő elem, "terméskővel" kirakott rész, ezek kicsit kiemelkednek a fal síkjából (sajnos nincs fotóm...). A kiemelkedéseket "plywood"-ból készítik, ez lényegében gagyi rétegelt lemez, ami persze azt jelenti, hogy olcsó, de szintén jól lehet alakítani, ezért hatékony, az utólag felrakott, előre vágott terméskő pedig esztétikus. Az épületen belül még kétféle vezetést használnak, a földvezetéket és a légvezetéket. Az előbbihez az alap betonozása előtt teszik be a földbe a PVC csöveket, amibe a jól ismert módon húzzák be a megfelelő számú vezetéket: először porszívóval becuppantanak egy vékony, de erős műanyag spárgát, majd ahhoz rögzítik a vezetékét és már lehet is izmozni. A levegőben fém csöveket alkalmaznak és miután a tető általában könnyűszerkezetes fémváz, ezért ehhez könnyű rögzíteni ezeket.
Nagyjából ennyi a műszaki részletekről, én nem nagyon vagyok megelégedve ezzel a fa-szerkezetes építkezéssel, mert a legnagyobb hátránya, hogy semmi hangszigetelés nincs. Csabi ugyan azt állítja, hogy ez csak azért lehet, mert kilopják a hangszigetelést, de ezt én nem hiszem, mert még sehol nem találkoztam jól hangszigetelt favázas épülettel itt Amcsiban, azt meg nem akarom elhinni, hogy mindenhol lopnak. Hallottam olyasmit, hogy azért ez az egyszerű építkezési rendszer, merthogy nem az örökkévalóságnak építenek házakat. Nos, ezt sem hinném, mert az egyik ismerős egy olyan házban lakik, ami már vagy 100 éves. Egyébként, ahol most lakunk, 6 emeletes épület, és itt is minden födém fából van. Ha fülelek azt is hallom, ha a szomszéd bácsi pukizik...

2012/01/18

Első nap a cégnél

Nyilván egy nap munka után nem lehet semmit sem mondani egy cégről, de azért, hogy irigykedjetek: a főnök megmutatta a konyhát, kávé, tea, majd a hűtőnél azt mondta: itt találsz üdítőt, és alul van pár üveg sör, amit 5 után lehet fogyasztani! 
Ezen kívül semmi különös, hozzám vágtak egy laptopot, egy tonna papírt, és kicsit ismerkedtem a rendszerekkel. Az utazás meglehetősen jó, sima metró, egy átszállás a PATH metróra és séta a Hudson partján.

Van egy dolog, ami kicsit izé. Otthon állandóan azt hallgattam, hogy nekünk milyen jó dolgunk van, és nem vagyunk felnőttek, mert az állambácsi intéz mindent helyettünk, és a magyarok bénák, mert nem tudnak öngondoskodni és el sem tudjuk képzelni, hogy az orvosi ellátás milyen sokba kerül. Hát el tudom. És elég sokat fizettem is, ha elfogadható szolgáltatást akartam kapni. Ez csak arról jutott eszembe, hogy itt a juttatási csomag része a betegbiztosítás. Amcsiban lényegében 4 lehetőséged van:

- nincs biztosításod. Csak abban az esetben elfogadható állapot, ha egyedülálló és fiatal vagy, de így is elég rizikós, mert ha gáz van, inged-gatyád rámegy az orvosi költségekre
- saját magad fizetsz valami biztosítást. Úgy 1500 dollár körül van havonta egy 3 tagú családnak
- PPO biztosításod van. Az előbb említett havidíj kb 10%-t kell fizetni és van úgynevezett co-payment, ez lényegében a "vizitdíjnak" felel meg. A szolgáltatástól függően változik, pl: ha megelőző beavatkozásról van szó, mondjuk fogtisztítás, akkor ingyen, egyébként 10-25% fizetés.
- EPO ez mindent fedez, de ebben az esetben a biztosítónak van egy szerződése valamilyen orvosi hálózattal, vagy céggel, és csak ennek a szolgáltatásait lehet igénybe venni. 

Nyilvánvalóan amíg Jannak dolgoztam, az első eset állt fent (Csillának van biztosítása). A másodikat szerencsére nem kellett megtapasztalnunk, most pedig választanom kell, hogy az utóbbi kettőből melyik legyen? Azért látható, hogy igaz nem az állambácsi, de normális esetben valaki azért mégiscsak "gondoskodik" a dolgozóról, és hát akárhogy nézem, otthon is fizetsz biztosítást, csak hát ez az a dolog, amit egyelőre nem igazán reformált meg senki. Ne kérdezd, hogy mi lenne jó otthon...

2012/01/15

Alternáló

Ha már szóba került, legyen itt egy kép az alternáló utcai jelzésről:

Négy sávjelző lámpát is látni, "csak balra", "sáv zárva"; "csak egyenesen", "sáv nyitva". Azt csak most vettem észre, hogy a jelölések nem egészen következetesek, mert a zöld nyíl lefelé mutat, míg a fehér fölfelé, pedig haladás szempontjából ugyanazt jelentik. Szóval ezek a nyilak és piros X-ek a forgalomtól függően változhatnak, kijelölve  a haladás irányát. Még annyival van megbolondítva a dolog, hogy létezik egy "csak balra kanyarodás mindkét irányban" jelzés is, akkor áll az az eset elő, amit Dani az előző bejegyzésben említett. Dani mentségére legyen mondva, hogy ilyen útjelzők NYban nem igazán fordulnak elő, én csak egyet ismerek, a Tappanzee hídon, lehet, hogy G is ezt említette meg.

A hétvégén remélem jut időm egy összefoglalót írni.

2012/01/12

Utazás II

Szocreál. Persze, cserkész, meg minden, de azért simán elmenne a Vörös térre is...

Azért ez gyönyörű. És fontos. Sajnos az előtere felújítás miatt le volt zárva.

A Vietnami Emlékmű. Megrendítő. Tudjuk, hogy az USA történetének talán legmegrázóbb eseménye, ráadásul nem igazán jogos háború, de látni azt a rengeteg nevet és átérezni, hogy a Történelem egy darabjával találkoztam, ez megfogott.


Washington Monument, háttérben a Capitolium

Lincoln Emlékmű
Sajnos se tegnap, se ma nem vittem fotómasinát, így csak a washingtoni képeket tudom feltenni. Indulás előtt még elmentünk a képeken látható dolgokat megnézni. És persze nem jutott lehetőségem a Pulaski Parkban sátrazókat lefotózni, akik gondolom tüntetnek, vagy valami... A rövid városnézés után elindultunk Charlotte-ba. Az utat talán nem részletezném, Észak-Karolinába érve nagyon megváltozott a táj, óriási nagy üres terek, hosszú, egyenes útszakaszok, dimbes-dombos terep. Estére értünk ide, így egyenesen a szállásra mentünk, egy nagyon kellemes kis ház a Mountain Island Lake partján. Ha kicsit jobb idő lesz majd fotózok, merthogy egész nap esett.
Tegnap aztán belecsaptunk a lakáskeresésbe, de az első nap kissé csalódás volt. A Neten már rég óta nézegettük a kiadó lakásokat, mind nagyon szépnek mutatkozott képeken, de élőben az első három lakás már belépéskor olyan érzést keltett, hogy "á, ez nem az, ahol lakni szeretnénk". Mondjuk nekem az egyik tetszett, de mindenképp legalább másfél fürdőszobásat szeretnénk (egy teljes fürdő és egy kló), de ebben csak egy található, így nem jöhetett szóba. Aztán találtunk egy gyönyörű, ötödik emeleti lakást, garázs az emeleten, az árban benne az Internet, TV, 24 órás edzőterem, medence, szóval baba, csak éppen 1500/hó, mi meg szeretnénk kicsit leszorítani a kiadásokat. Minden esetre elraktuk a címet.
Ma reggel aztán megtaláltuk az igazit! 2 háló, 1,5 fürdő, földszinti, ezért kis kert is van, medence, parkoló, nagyon kellemes beosztású lakás, 88 nm, jó környék, iskola közel, szóval kasa. És, ami a legbabább, 1000 dodó havonta! A leendő munkahelyemtől mintegy 2 kilire van, oda még gyalog is be tudok menni, de akad busz is, bár azt még nem tudom milyen sűrűn jár. Szóval egyelőre jól alakul minden. Miután lefoglaltuk a kecót, elmentünk egy bevásárlóközpontba, mert azt hittük, hogy van Aiyinak játék lehetőség - sajnos csalódtunk. De az a bevásárlóközpont, az hihetetlen! Ilyen brutál méretű izét még sosem láttam, 2-3x akkora, mint a Nyugatinál, és bent alig lézengett pár ember. Gondoltam is, hogy ha ezek nem mennek csődbe, akkor innentől kezdve nekem a new yorki kollégáik ne nagyon siránkozzanak, hogy nincs elég profit, mert ott meg levegőt nem lehet kapni a boltokban, annyian vannak és persze vásárolnak is.
Ja, amúgy mi szeretjük "lebirkázni" az amerikaiakat, de két dolog, amivel nekünk otthon nem tudom hogy sikerülne megbirkózni. Az egyik pont a bevásárlóközpontokkal kapcsolatos. Marhára utáltam otthon, hogy akárhova mentem, mindenhol százassal a zsebembe kellet megérkezni, különben nem tudtam kocsihoz jutni. Itt a "birkáknál" eddig sehol nem láttam ilyet és kétféleképp működik a dolog. "Vidéken", pl Long Island-en az emberek szépen visszatolják a helyére a kocsikat, a nagyobb helyeken viszont vannak fizetett alkalmazottak, akik összeszedik őket, de sehol nincs érmével szívózás. Ráadásul valami miatt a kocsiknak csak az első két kereke kanyarodik, ezért sokkal könnyebb irányítani, mint az otthoni 4 kerék-kormányzottakat... A másik az sávok alternáló felhasználása az utakon. A forgalom függvényében a középső sávot használhatják hol az egyik, hol a másik irányban. Ezzel nem csak kisebb utakon, hanem autópályán is találkoztam! Nos ez utóbbi akadályt az otthoni vezetést ismerve nem tudom hogy küzdenének meg az autós kollégák...
Charlotte-ról egyelőre tényleg nagyon csak benyomásaink vannak. Olyan érzés, mintha Pestről valamelyik nagyobb városba mennél, Debrecen, vagy Szeged, azzal a különbséggel, hogy a Belvárosban van pár felhőkarcoló meg két nagy stadion, ezen kívül viszont nincsenek magas házak, kertváros az egész. És persze sokkal nagyobb a tér, mint NY-ban, az autópályákon eddig nem találkoztunk dugóval, a környék szép. Már otthon is gondolkodtam sokszor, hogy vidékre kéne költözni, hát most megkaptam :-). Ami még feltűnő, az az akcentus. Itt már vastagon déli kiejtéssel beszélnek, ami nekem ugyan tetszik, de telefonon néha alig lehet érteni, hogy miről beszélnek. Hát, itt tartunk most, szombaton indulunk vissza.

Frissítés:
Feltettem pár képet a lakásról, ráadásul a legfontosabbat elfelejtettem: van kandalló :-).

2012/01/08

Utazás

Amióta eldőlt, hogy költözünk, esti programunk elég egyszerűen alakul: lakást keresünk. Rengeteg kecót néztünk már meg, egy biztos, szebb lakásban fogunk lakni, ugyanis mind jobban néz ki a jelenleginél. A kandalló azt hiszem kötelező lehet arrafelé, mert nem igazán láttunk olyan lakásokat, ahol nincs tűzhely. Általában medence is tartozik a pecókhoz, szóval bizakodunk. Ma reggel aztán megindultunk, két részletben autózunk le, ma Washingtonban alszunk, holnap már Charlotte mellett. Washington DC nagyon szép város, hihetetlen nagy a tér, szellős, nagyon tiszta. Találkoztunk az unokatesómmal, jót dumáltunk, persze séta közben is, aztán egyszercsak 3 lány ránk köszönt, hogy Boldog Új Évet!  Elkezdtünk dumálni, kiderült, 2 évig vannak itt, operként dolgoznak. Sajnos nem sikerült lefotóznom a pillanatot, amikor megkérdeztük hogy érzik magukat? Egyszerre emelték égnek hüvelyk ujjukat és mosolyodtak el, jó volt látni. Utána érkeztük a Fehér Házhoz. Kellemes meglepetés volt látni, hogy Párizshoz hasonlóan itt is van automata bicajkölcsönzés. Most ennyi szövegben, pár fotóm viszont van.

Kölcsönbicajok

Távolban a Capitolium

A Kínai Negyed bajárata

Építkezés. Ezt demó céllal tettem fel, itt nem gáz az ország zászlóját használni úton, útfélen...



Szoborparkban fémfa


Nem NY, van hely bőven...
Utcakép


Fehér Ház


A Fehér Házzal szemben tüntetnek a guantanamoi bázis bezárásáért







2012/01/02

Sarki maci

New Yorkban sok érdekes dolog van, szórakozási lehetőség, park, koncert, bla-bla. Tegnap éjszaka a Time Square dugig volt emberekkel, egy fiú ott kérte meg a kedvese kezét, persze a tv közvetítette, nyomták a zenészek, majd a polgármester indította el az idő labdát, ami a brit idő labdákhoz hasonlít, némiképp eltérő funkcióval. Mi természetesen szolidabb körülmények között adtuk elő Szilvesztert, itt Forest Hillsben még petárda durrogtatás sincs, csendesen-kellemesen telt az éjszaka. Ma reggel azonban verőfényes napsütésre ébredtünk, útra is keltünk Coney Island felé, utunk a Verrazano-Narrows híd alatt ment el. Erre eddig még sosem jártam, pedig kellett volna, mert Brooklynnak olyan része, ahol gondolkodás nélkül laknék. A tengerparti házakról rálátás a hídra és a nyílt tengerre, szép rendezett környék, mindössze egy probléma akad, iszonyat drága. 
A Verrazano hídról még nem ejtettem szót, pedig megéri. Részemről nem vagyok nagyon hanyatt esve az amerikai építészettől, mert nem igazán vannak szép épületek. Félreértés ne essék, nagyon tudnak építeni, de inkább csak "nagyot", meg műszakilag zseniálisat. Természetesen az Empire State Building-et akkor és úgy felépíteni bravúros teljesítmény volt, de ettől még nem lett tetszetős az épület, hanem "csak" impozáns. A Verrazano-Narrows Bridge viszont gyönyörű és gondolom nem lep meg senkit, hogy amikor felépítették, akkor a Világ legnagyobb hídja volt. Lehet, hogy azért is tetszik, mert a mai Erzsébet hídra nagyon hasonlít, csak hát kicsit nagyobb. Mondjuk az Erzsébet hídnak nincs mit szégyellnie, mert szintén volt világcsúcstartó volt, de az egy másik történet. A Verrazano viszont annyira hatalmas, hogy állítólag NY mind az öt nagy városrészéből (Bronx, Brooklyn, Manhattan, Staten Island, Queens) lehet látni. Manhattanre innen van a legszebb rálátás, mindenképp érdemes keresztül autózni rajta, ha valaki NY-ban jár. Meg kell hagyni, hídépítésről tudnak valamit, a Brooklyn Bridge-t rengeteg filmben látni, mindenki fotózza, és a Queensboro Bridge-en is rengeteg autós üldözéses jelenetet vettek fel, ráadásul alatta elhaladva érzi az ember igazán, mennyire Gotham városában jár.
Még a híd előtt láttam egy jó képet, sajnos vezetés közben nem tudtam fotózni, de itt van két link, az egyik térkép, a másik pedig egy kép. Vágányok egyenesen a tengeröbölbe futnak bele, gondolom ki- és berakodásnál kicsit egyszerűbbé teszi a dolgokat.
Verrazzano-Narrows Bridge
Ahogy megérkeztünk Coney Islandra, sikeresen leparkoltam a kocsit, ez nekem elég ritkán szokott összejönni, most jó helyen álltam meg. Kivettük a kocsiból a dolgainkat és elindultunk a "board walk"-on. Ez a tengerparton fával, néhol betonnal borított sétáló utca, ahol persze bicajjal, gyalog, babakocsival és minden egyéb elképzelhető nem motoros eszközzel közlekednek. Mi is elindultunk nyugati irányba, célunk a Polar Bear Club szokásos január elsejei lubickolását megnézni. Ahogy sétálunk, egy jól öltözött, középkorú, afroamerikai bácsi megkérdezte, hogy merre találja ezt az eseményt. Csilla mondta neki, én pedig megkérdeztem, hogy ő is akar-e úszni? Jót nevetett, és azt mondta, gondolod, hogy akkor ilyen ruhában jöttem volna?? Amikor odaértünk, akkor már Csilla teljesen belelkesedett, hogy Geri milyen jót fog úszni. Én még nem határoztam el magam teljesen, de ahogy sétáltunk a víz felé Csilla közölte, ha nem fürdök, akkor a "Karácsony Hős" helyett ezentúl a "nagyszájú kiscsávónak" fog hívni, kb életem végéig. Fürödtem már hidegben, egyszer valamikor októberben Amszterdam mellett, de hát ma mégis csak január elseje van. Az viszont jó jelnek ígérkezett, hogy egy elkapott beszélgetésben valaki azt állította a víz 15 fok körüli. Az nem is olyan hideg. Ahogy leértünk, csak elszántam magam, és nekivetkőztem. A cipőből kilépve meglepve tapasztaltam, hogy a homok nem olyan hideg, mint gondoltam, így aztán bizakodva vágtam neki a tengernek. Szépen besétáltam és uccu neki, ugrottam egy fejest, majd egy, azaz 1 darab pillangó kartempó után indultam is kifelé. Nem mondom, hogy én voltam bent a leghosszabb ideig, de a képeken látszik, hogy azért páran nálam rövidebb idő alatt abszolválták a feladatot. A Muter váltig fogadkozott, hogy ő is megmártózna, persze fürdőruha nem volt nála, azért szívesen megnézném, amint beveti magát hetven évesen a habok közé. Aiyinak is nagyon tetszett a vetkőzés, ezért ő is mezítláb mászkált egy kicsit :-).
Szép lassan elindultunk hazafelé, be akartunk ugrani egy török kajáldába, de sajnos időközben bezárt,  vagy elköltözött, szerencsére megláttunk egy indiai étkezdét, ide ültünk be. Az indiai azért vicces, mert Csilla még tavaly a születésnapomra megígérte, hogy elmegyünk indiaiba, de sosem jött össze. A múlt héten pl bementünk egy helyre, nagyon jól nézett ki, de teljesen üresen állt, közölték is a pincérek, hogy ők ilyenkor 2 órára leállnak és csak 5-kor nyitnak újra... Elsőre elég lehangoló volt ez a hely is, egy kicsi indiai hangulatot sem éreztünk, de legalább a kiszolgálás borzalmasan alakult. Nem a szokásos new yorki tempó, semmi "egyből odamegyünk és megkérdezzük mit akarnak". Szerencsére a kaja nagyon jó volt, még ha nem is a gasztronómia csúcsa. Mindannyian lencse levessel kezdtük, mert itthon csak egy konzerv van, miután elfelejtettem alapanyagot venni... Lényeg, hogy idénre is biztosítottunk az anyagi jólétünket.

Készítettem pár képet.