2011/12/22

Szitkó

Juhúúúúú!!! Megtörtént! Felvettek a Citco-hoz! Már megint nem abban a sorrendben írom meg a bejegyzéseket, ahogy szeretném, és ahogy történtek, de azt hiszem a mai nap ezt elfogadhatóvá teszi. Már rég óta forog a fejemben a következő bejegyzés megírása a munkával kapcsolatos élményeimre alapozva, de az, hogy felvettek, elhomályosít mindent. Mint említettem szeptember óta villanyszerelőként dolgoztam, jó-rossz, hideg-meleg, kellemes-kellemetlen élményekkel. A munka tulajdonképp nem rossz és hosszú távon akár anyagilag is megfelelő lehet, de számomra ha tetszik, ha nem, egy új szakmáról van szó és alap szinten is 2-3 év, amíg önállóan tudok dolgozni és jobban tudok keresni. Így annak ellenére, hogy több száz helyre beadtam már az önéletrajzomat, de még egy telefonos interjúig sem jutottam el, kisebb-nagyobb lelkesedéssel továbbra is kerestem informatikus állást. Ezek után jött a fordulat.
Úgy egy hónappal ezelőtt Csilla a Yahoo-n böngészett, amikor egy iskolára akadt. Ezt egy író alapította, mert nem talált a gyerekeinek megfelelő iskolát, persze komoly összeköttetésekkel rendelkezett, és az ismerősei segítségével hozta létre ezt a sulit. Keresztény elveken alapul, de képviseltetve van az összes vallás, az iskola 4 éve alatt a gyerekek 25 országban tesznek látogatást, spanyolul tanulnak, egyszóval mindent megad, ami egy tizenéves számára isteni. A dolognak annyi szépséghibája van, hogy Észak-Karolinába kell hozzá költözni, vagyis néhány állammal délebbre. Na meg persze a költözéshez kéne valami munka is... Hát nem baj, miután azon a hétvégén visszamentem Sloatsburgba, elkezdtem böngészni a Craigslist-et célzottan Charlotte-ba. Miért ide? USA legdinamikusabban fejlődő városa és bármilyen meglepő, New York után a második legnagyobb bank központ az Egyesült Államokban. A böngészés nem sok jóval kecsegtetett, mert az első nap csak 3 állást találtam, ami számomra alkalmasnak nézett ki, aztán még kettőt, majd még kettőt. Legnagyobb meglepetésemre pár nap múlva jelentkezett az egyik cég, hogy szeretnének egy első körös, telefonos interjút csinálni velem. Hirtelen nem is tudtam, hogy melyik cég, mert ezen a listán nem látszik, csak az állás, és miután az oldalon keresztül küldtem el a jelentkezést, nem tudtam, hogy pontosan ki áll a hirdetés mögött. Pár szó után azért kiderült, hogy a NAS-os állásról van szó. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, de próbáltam időt nyerni egy kis készülés miatt. Sikerült is a következő hét hétfőre megbeszélni az időpontot, a hétvége épp elégnek tűnt. Sajnos egy dologgal nem számoltam, ezen a hétvégén volt Aiyikám negyedik születésnapja, szombatra és vasárnapra is egy kis összejövetellel, pénteken pedig érkezett a Muter. Nagyon talán nem kell részleteznem, de olyan ismerősök is befutottak, akikre én egyáltalán nem számítottam, ezért hol az egyik, hol a másik szobába menekültem egy kis nyugalom érdekében. Én csak szép csendben tudok tanulni, próbáltam füldugót használni, nem sokat segített. Vasárnap vissza Sloatsburgba, Jan azzal fogadott, hogy másnap reggel 7-kor kezdünk a McDonald's-ban. Köszi. Volt egy kis rossz előérzetem. 4:30-ra volt az időpont, addigra általában simán befejezünk mindent. A munka aznap nem kezdődött rosszul, viszont brutál volt a folytatás. Jan, a főnök iszonyat morcos volt és kőkemény hajtás ment. Szerencsére 3:30-kor felhívott a figura, hogy akkor most tudnánk-e beszélgetni. Mondtam neki, hogy nem, mert egy órával későbbre beszéltük meg és én még nem végeztem... Ezt akkor elég rossz előjelnek vettem, de azért bizonyult szerencsésnek, mert a fickónak a későbbi időpont nem volt alkalmas, ezért másnapra halasztottuk a telefont. Nos ez nagyon jól jött, ugyanis este 10:30-ig dolgoztunk. Úgy mentem el a Mekitől, mint a mosott lekvár, szóval aznap nem biztos, hogy sok esélyem lett volna. 
Másnap viszont elég nyugalmasan alakult a munka, már négy után pár perccel a kisteherautóban ültem és leparkoltam a közeli bevásárlóközpontnál. Az eső zuhogott és persze a levegő is rendesen lehűlt, emiatt járattam a motort, hogy legyen egy kis tartalék hő, mert a beszélgetés idejére le akartam állítani, hogy csend(esebb) legyen. Befutott a hívás, a fickó indiai, a vonal szar, ezért a kérdések felénél meg kellett kérdezzem, hogy ez volt a kérdés? Jó fél órát dumáltunk, összesen egy kérdés volt, amire nem tudtam a választ, illetve mondtam neki, hogy nem vagyok biztos benne. A vége felé szokásos módon megkérdezte, hogy van-e kérdésem? Asszem csak egy dolgot kérdeztem, erről neki eszébe jutott még valami műszaki dolog, úgyhogy még belehúztunk egy kicsit a NetApp háttértárak rejtelmeibe. Összességében nem érezem rossznak, de amikor már harmadik napja sem jeleztek vissza, elkezdtem aggódni. Szerencsére alaptalanul. Úgy egy héttel az interjú után az otthoni telefonon hagytak egy üzenetet, hogy behívnának második körre. Csilla izgatottan hívott fel a mobilomon, miközben a Walgreens-en dolgoztam. Az első két próbálkozásra semmi, csak üzenetrögzítő, aztán amikor a HR-es kolléga hívott Charlotte-ból, akkor természetesen én nem tudtam felvenni... Végül csak összejött a telefon, és szerencsémre nem arra a hétre, hanem a következőre adtak időpontot, hétfő délutánra. Jantól kértem egy nap szabit, meg sem kérdezte miért kell, nekem meg ott volt az egész hétvége, hogy tanuljak.  Riasztottam az ismerősöket, hogy tegyék egy kis időre szabaddá magukat a hétvégén, hogy kicsit átfussunk az ismereteken. Danival még a hét közben belehúztunk a fájlerek és junikszok rejtelmeibe, másnap küldött anyagokat, így nem unatkoztam. Még pénteken gyorsan letöltöttem egy Debian készletet, Windows szerverem volt kéznél, a VmWare meg amúgy is futott a Mac-en, rövidesen egy kisebb hálózat állt össze Windows clusterrel, Open Filerrel. Iszonyat jót szórakoztam, ráadásul most még a családom sem tett fel vicces kérdéseket, hogy "játszol kisfiam?", hanem békén hagytak. Beszéltem Petivel meg Tompával és még a hétfő délelőtt is rendelkezésemre állt. Csilla kivett aznapra szabadságot, ezért kocsival tudtam menni. Bő két órával előbb indultam, nehogy valami galiba legyen, de ilyen jó még soha nem volt a forgalom New Yorkban, így vagy másfél órával idő előtt érkeztem Jersey-be. Nem igazán tudtam mit kezdjek az idővel, ráadásul az öt FSMO szerepkörből csak négy jutott eszembe, ezen elkezdtem pörögni és átkoztam magam, mi a fenének indultam olyan korán, ahelyett, hogy még olvastam volna? A pörgés asszem nem tett rosszat, mert kicsit felhúzva érkeztem meg az irodába. A már telefonból ismert HR-es néni, Robin fogadott és elkezdtünk beszélgetni a cégről, mivel foglalkoznak, milyen náluk dolgozni stb. Kiderült, hogy azért vesznek fel embereket, mert ők is "outsource"-oltak, de a cégük olyan bizalmas dolgokkal foglalkozik, hogy az ügyfelek jobban szeretik, ha inkább "insource" dolgoztatnak. Azt kérded mivel foglalkoznak? Elolvastad a web oldalukat? És rájöttél? Hehe, hát, nekem nem sok minden derült ki belőle, ezért rá is kérdeztem. Robin mosolygott és azt mondta ő sem tudja :-). Aztán elkezdett mesélni, hogy "hedge fund"oknak vagyis befektetési alapoknak nyújtanak lényegében könyvelési szolgáltatásokat. A HF-ekről annyit kell tudni, ha egyén  akar befektetni, akkor legalább 5 azaz öt millió dollár befektethető tőkével kell rendelkezzen, cégek esetében ez 25 milla... Gondolhatod, komoly léről van szó, érthető, ha a bizalom elsődleges szempont. A Citco egy család tulajdonában van, vagyis nincsenek mögötte értékpapírok, kb. négyezer főt foglalkoztatnak és főleg Észak-Amerikában illetve Európában vannak irodáik. Miután lefutottuk a kötelező köröket, hívta a junikszos csoportvezetőt, Szergejt. Egy szimpatikus, energikus, gyors gondolkodású fickó, olyan, akiről pár perc után azt gondolod, ezzel az arccal szívesen dolgoznál együtt. Beültünk az irodájába, és kicsit szabadkozva mondta, a főnöke is ott lesz telefonon keresztül. A tárcsázás után egyből elkezdtek záporozni a kérdések, rögtön az első ez volt: mi a különbség a NAS és a SAN között, mikor melyiket, miért érdemes használni? Majdnem elkezdtem röhögni, ugyanis előző nap beszéltem Petivel, akit a Morganes időkből ismerek és az európai storage csoport vezetője. Az utolsó kérdésem hozzá ez volt: "Te Peti, mi a különbség a NAS és a SAN között, mikor melyiket, miért érdemes használni?" Ilyen kezdés után úgy éreztem már nagy gond nem lehet, elég jól jöttek a válaszok, időközben a főnök is belekérdezett, nem annyira műszaki, mint inkább folyamatokkal kapcsolatban, aztán egy idő után elnézést kért és kijelentkezett. Mi folytattuk Szergejjel, aztán amikor elege lett az NVRAM-okból meg mirrorokból, akkor nekem szegezte az előző bejegyzés végén olvasható kis logikai kérdést. Rögtön kivert a víz. Természetesen ismertem a feladványt, de a franc sem gondolt ilyesmire egy interjú kapcsán. Mondtam is neki kínosan mosolyogva, hogy ez nem fair kérdés, fejből leírom neki egy "B" osztályú /23-as hálózat felosztását, de ez így gonosz. Azt válaszolta, hogy azt bárki tudja... Kicsit izzadtam, de azért kiagyaltam a megoldást. (Megjegyzem, a legelegánsabb megoldást Lulibácsi közölte az előző bejegyzés végén, igazi informatikus...) Még megjegyezte, hogy szakmailag feltétlenül megfelelek a követelményeknek, majd visszaadott Robinnak. Ez utóbb megjegyzése egy kis bizalommal töltött el, soha nem szoktak interjúztatók visszajelzést adni, hogy mennyire elégedettek a jelölt teljesítményével. Robin még elmondta mit várhatok, aztán vissza az addigra már rendesen besötétedett jersey-i utcára. Természetesen egyből telefon haza, dolgok megbeszélése, kicsit még gyönyörködtem Manhattan fényeiben, aztán irány a parkoló. Akkor fedeztem fel, hogy ott igazi frankó villamosok járnak, szépen kékre festve.
Ez után jött az idegőrlő rész. Rágódás vezetékhúzgálás közben, hogy elég jókat válaszoltam-e? Igaz, hogy csak egy dologra nem ugrott be a megoldás, de ilyenkor ezeket az ember alapvető hibának látja.  Egész biztosnak láttam, hogy volt egy másik jelölt, aki szakmailag hasonlót nyújtott, de kapásból megoldotta a kapcsolós feladatot, ezzel kiejtve engem. Múlt pénteken aztán összeszedtem fent a cuccaimat, mert kaptam 2 hét szabadságot, és elköszöntem Jantól. A családja vasárnap érkezett haza, így legalább egy kellemes Karácsonynak néznek/nézünk elébe,  elvileg január másodikán kezdek újra. Itthon minden ok, Aiyikám majd kiugrott a bőréből örömében, a hétvége kellemesen telt. Hétfőn reggel belém hasított, hogy már biztos eldöntötték mi  a helyzet. Egy dologban voltam biztos: ha telefonálnak, akkor felvettek, ha emil, akkor mehetek vissza a balettba.  Kedd este már remegve nyitottam ki a gépet, de levélnek se híre, se hamva. Úgy terveztük, hogy ma reggel korán indulunk, Aiyit leadjuk az oviban és lendületből megyünk a Metropolitan Múzeumba. Ebből szerencsére nem lett semmi. Épp a gép előtt ültem, Csilla az unokaöccse egyeteme miatt telefonálgatott, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon, a kijelzőn: CITCO. Csilla felállt és falfehéren elhagyta a szobát, én pedig felvettem és mondtam háj, itt Geri. Robin volt az és azt kérdezte: ár jú redi tu proszíd? Mert téged választottunk! Nem kezdtem el ugrálni, azt későbbre tartogattam. Megbeszéltük a részleteket, fizut, szabit egyebeket, 17-én kezdek Jersey Cityben, aztán 2 hét ismerkedés, betanulás után megyek Charlotteba. Miután letettem a telefont észrevettem, hogy senki nincs körülöttem, de Aiyi szobaajtaja zárva. Na ekkor kezdtem ugrándozni és nyitottam be. Sok mindent nem kellett mondani, tudták hogy mi az eredmény. Kicsit később felbontottunk egy pezsgőt, amit ismerősöktől kaptunk, és Csilla szerint 40 dollár. Utólag ez hibás lépésnek bizonyult, de nem tudta elrontani a kedvünket. Azóta kecókat nézünk a Neten, itt jegyzem meg, hogy ez ügyben a Zillow oldal szolgáltatásait érdemes igénybe venni, ha valaki USA-ban keres pecót. Természetesen egyik első dolgom volt felhívni Jant, hogy már nem megyek vissza dolgozni, szerencsére érezhetően örült a hírnek.

Nekünk ezt hozta a Jézuska. Hogy őszinte legyek, kicsit büszke vagyok magamra. Az utcáról besétálva, az első alkalommal felvettek, ráadásul az első interjú igen vicces körülmények között zajlott. Nem hinném, hogy túl sok informatikus mondhatja el magáról, hogy 8 óra fizikai munka után beült egy kisteherautóba telefonos interjúzni :-). Komoly tanulság, hogy a Netes fejvadász oldalak nem feltétlenül nyújtanak segítséget munkakeresésben. Ha adatbázis-szerűen válogatnak, akkor jó eséllyel nem fogsz átjutni az első rostán. Ráadásul, ha épp nincs állásod, akkor eleve bizalmatlanul állnak hozzád: nyilván azért nincs állásod, mert béna vagy. Január elején azt tervezzük, hogy megyünk Charlotte-ba körülnézni és szállást szerezni. Gondolom majd írok...

13 megjegyzés:

  1. Szeva Geri!
    Gratulálok! :-)))) A három lámpás kérdéssel felhívhattál volna az interjú alatt, úgysem vettem volna fel..

    Csabla

    VálaszTörlés
  2. Fasza! De most komolyan kérdem: ebben az a jó, hogy értelmesebb munkát végzel, sokkal több pénzt keresel, elköltözhetsz NY-ból, vagy mi? Én nem igazán tudom elképzelni az ilyen hierarhizált-alárendelős-beosztottas-kizsákmányolós rendszerbe való beilleszkedést, az aljához közelebb meg különösen. NC nincs azért még így is elég messze? Mi lesz a queensi lakással? A villanyszerelős cégnek már az eredményhirdetés előtt felmondtál?

    VálaszTörlés
  3. Hát, az értelmesebb munka, a több pénz egyértelműen előny. Elköltözés NYC-ből nem annyira, de a helyzet az, h pénz nélkül bárhol szar, de ez különösen igaz NYC-re... Ráadásul ez elég drága város. Egen, én sem csípem a kizsákmányolósdit, de a villanyszerelésnél is ugyanez volt, azzal a különbséggel, hogy ott pótolni a kieső munkámat kb. 10 perc, ennyi alatt találsz valakit, aki segédmunkát akar végezni. Szóval, ha már kizsákmányolnak, akkor ha lehet, éljek már jobban. De erről majd írok. Amúgy meg csak akkor nem ez megy, ha saját bizniszed van, Jant elnézve viszont ez nem jár kevesebb munkával. NC messze van, de legalább rendelkezik nemzetközi reptérrel. Igen, a queensi lakást felmondjuk. A villanyszerelő cégnek nem mondtam fel előre, hülye lettem volna, mert, ha nem vesznek fel, akkor könyöröghettem volna vissza magam...

    VálaszTörlés
  4. HI, TÖKI.Örülök, hogy jól alakulnak a dolgaid, gondolom ez a villanyászkodás amúgy sem volt,életcélod.És dél felé ráadásul melegebb is van.Tudtam én hogy a vascsiszolgatással ott sem lehet pénzt keresni.Üdv:Gaji

    VálaszTörlés
  5. Dehát aszontad, hogy elköszöntél Jantól, mielőtt még lett volna eredményhirdetés!

    VálaszTörlés
  6. Persze, hogy elköszöntem Jantól, hisz 2 hét szabira jöttem, bár ez nem derült ki kristálytisztán az írásból, már javítottam...

    Gaji. Lehet azzal lét keresni, ha van saját üzleted és sikerül kialakítani vevőkört. Jan is elég jól keres, saccom szerint minimum 150 nettó évente.

    VálaszTörlés
  7. Gratula,és sok sikert!! Tetszik az írásod. Üdv Zsolt

    VálaszTörlés
  8. Pacsi, nagyon orulok neked!!!!!!
    Mariann

    VálaszTörlés
  9. Szia Geri! Örülök, hogy összejött a meló, gratula!
    Vik.

    VálaszTörlés