2012/05/17

St. Patrick nap

Képes beszámoló

Olvasói nyomásnak engedve kibújok barlangomból és nekiállok írni. Nincs mentség a hosszú hallgatásra, egyszerűen valahogy nem jutott időm nyugodtan leülni a gép elé, meg hát túl sok érdekes nem történt. (Na jó, ez nem igaz.) Elköltözött a család NYból, autóztunk két napot, megbüntettek, berendezkedtünk, kész a kert... Azért sem szaladok ennyire előre, inkább leírom ami kimaradt.
Ilyen volt az érkezés után nem sokkal...
...ilyen lett a Muter ténykedése után.


Tamás segített (itt épp nem...), de erről majd a következő bejegyzésben



Dobozvilág

Aiyi megérkezett :-)

A kandalló fölötti részt elég volt egyszer festeni
A másfél hónap charlottei magány alatt kicsit dézsávűm volt, másfél éve is szobafestés-mázolással töltöttem napjaimat - igaz, akkor egész napra, most csak a délutánra volt igaz. Reggel bementem dolgozni, aztán haza, pingálás, fúrás-faragás estig. Semmi komoly persze, csak rengeteg apróság, olyasmi, amivel elmegy az idő, de ha nem csinálod meg, akkor viszont folyamatosan rossz érzésed van, hogy eh, de ronda ez itt... És természetesen mindig adódott valami, amikor már azt hittem ez az utolsó ecsetvonás. Pl: lefestettem a fürdő oldalfalait, a plafont viszont nem kellett volna, mert eredetileg is szép volt. Csakhogy az éleknél leragasztottam, hogy szép legyen, viszont amikor szedtem le a szalagot, akkor jött a festék is... Kis javítgatás, majd másnap plafonfestés. Amúgy ez a kecó 2 nagyságrenddel jobb, mint a nyi lakás volt és egész jó állapotban van. Esténként viszont bejártam a céghez gyakorolni, ott nyugodtan fújhatom a szaxofont, senkit nem zavar. Elég flúgos egy időszak volt, pár alkalommal csak este 10 felé jutottam be, néha f1-ig fújtam... Azt viszont továbbra is tartom, hogy Amerikában nagyon jó barkács dolgokat csinálni, mert az itteni praktiker hihetetlenül fel van szerelve mindennel. Természetesen nekem a kéziszerszámoknál csorgott leginkább a nyálam, kb. annyival bővebb itt a választék, hogy az európai és japán gyártók mellett az amerikaiak is megjelennek a polcokon. Ezen kívül, miután festettem, ismét bíbelődtem kicsit a színekkel, festék típusokkal. Itt a Benjamin Moore számít a tuti bulinak, ennek megfelelően kicsit drágább is, mint a többi, de a Behr, Valspart, Olympia márkák is nagyon jók. Az nagy tuti, hogy a színeket elég jók ki tudják keverni. Pl az egyik fal nagyon jó állapotban volt, csak pár pici dolgot javítottam, de ugye emiatt le kellett festeni az egészet. A szín jó volt, és szerencsémre az előző festő itt hagyta a festék bödönét. Miután megvettem a színt, csak egy rétegben kellett átkenni, és jó is lett, teljesen fedett. Itt jegyzem meg, hogy nem volt hiábavaló a villanyszerelési kitérő, simán beépítettem a falba egy aljzatot. Sajnos csak akkor jutott eszembe, hogy fotózzak, amikor már visszatettem a gipszkarton, de talán így is el lehet képzelni, hogy miként működik a dolog.
A szép színessel határolt részt vágtam ki fűrésszel, mögötte húztam be a vezetéket, majd raktam be az aljzatot a dobozba. A rózsaszín pöttyök a csavarok feje, amik tartják a kivágott darabot.

Ez egy kicst béna kép lett, de legalább látszik, hogy messze nem lett tökéletes, de elfogadható, főleg, mert a gardróbban van...
Tulajdonképp rendesen néz ki, csak le kellett pucolni... Van vagy 18 aljzat...

Pénteken beszéltem az ír kollégával, hogy mit fog csinálni, nem nagyon akarta elhinni, hogy én is zöldbe öltözök, ezért álljon itt egy kép:


Szombat reggel még egy kis festéssel kezdtem, aztán felhúztam Tour de France-os zöld mezemet és elindultam bicajozni. Visszafelé könnyű volt megtalálni az eseményeket, mert a belváros egy részét lezárták, utcabállal tarkított kirakodó vásárt alakítottak ki. Szinte mindenki írnek öltözött és nagyon jó volt a hangulat, az egyik oldalon zenészek nyomták,





közvetlenül mellettük volt a sörös sátor. Gyerekekre is gondoltak természetesen, a legmenőbbnek ez az ugrálós keret bizonyult.



Leálltam beszélgetni egy házaspárral, már nyugdíjban vannak, Alaszkában élnek csak épp fél éves csavargáson voltak. Vettek egy lakóautót és azzal járják Amerikát, vontatnak magukkal egy személyautót, azzal járnak körbe az aktuális várost. Elég vicces, hogy bár én számítok helyi lakosnak, ők meséltek a környék látnivalóiról, többek között a vadvízi kajakos pályáról. Elég modern valami lehet, épített pálya és úgy működik, mint egy síparadicsom: felfelé nem kell cipelni a kajakot, hanem valami kötélzet segítségével felvontatják, ki sem kell szállni belőle. Ha egyszer Anchorageban járunk, tuti felkeresem őket.
Itt egy kép arról, hogyan kell az infrastruktúrát megfelelően kihasználni:

És még néhány fotó:

A bácsit megkértem, hogy álljon pózt, nem kellett rimánkodni...
Őőőő... izé, kicsit hirtelen kép, a szemetes nem szándékos...


 Jó volt írnek lenni aznap Charlotteban.

7 megjegyzés:

  1. Azt az ugrálós keretet eurobungy-nak hívják, csak a buzi amerikaiak nyilván ki akartak találni rá egy saját elnevezést, hogy úgy tehessenek: ez is az ő ötletük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, jövőre majd viszek egy táblát, hogy "kedves fogadott honfitársaim, ezt a cuccot ejrópából importáltátok! Riszpekt juróp!" :)

      Törlés
  2. na végre ....üdv Gaji

    VálaszTörlés
  3. Yesss, gay flag!!!
    Cherry Pablo (drag)

    VálaszTörlés
  4. Anyánk a kis kerti törpe/tündér!!! És na végre...má aszittem végea blognak!
    K.

    VálaszTörlés
  5. Ja, gay flag van, de azért NC-ban leszavazták népileg az egyneműek házasságát...

    VálaszTörlés
  6. Geri, akkor majd neked szolok ha egyszer veszunk itt egy hazat es kell meg konnektor aljztat. :)

    Toljad meg a kepeket, az a kajakozos palya engem is erdekelne.

    Udv,
    Csaba

    VálaszTörlés