Sztrájk!

Az utóbbi időben nem sok bejegyzést írtam, ennek egyik oka, hogy szeptember óta az amerikai munkásosztály aljához tartozom, mondhatnám azt, hogy a söpredékhez :-). Azért ennyire szerencsére nem rossz a helyzet, sőt, sok szempontból egész kellemes. Semmi felelősség, gondolkodni nem kell (na jó, ez nem annyira vicces...), sőt, majdnem tilos, lejár a munkaidő, irány haza. Illetve a szállásra, de erről később. Kezdjük a történetet ott, ahol kezdődik. 

Talán már említettem, hogy a nagyszájú lengyel ajánlotta a munkát, neki van egy kis villanyszerelő cége, itt vagyok most segédmunkás, vagy tanuló, kinek mi tetszik jobban. A fontos, hogy ahol dolgozik az nincs messze a tótól, vagyis a napi bejárás nem megoldható. Így mondtam is neki, ehhez valami szállásra van szükségem, egyből felajánlotta, hogy lakhatok nála, amíg ki nem derül, hogyan tovább. Jelenleg az az elképzelés, ha működik a dolog, akkor a lakásbérlés lejártával ideköltözünk a környékre. Na ez is kicsit meglepő lehet otthon, de itt NY-ban csak határozott időre köthetsz lakásbérleti szerződést. Ha idő előtt akarsz lelépni, akkor valami büntit kell fizetni... Szép mi? Pesten tuti nem tudnál így kiadni egy lakást sem, hacsak nem nagyon olcsón. Itt viszont legalább nem olcsó a kecó. Lényeg, hogy a munka kezdetével kétlaki életet élek, vasárnap este jövök, péntek este megyek vissza NYba. Nem valami vidám, de egyelőre ez van. Viszont legalább egy csiribiri házban élek, de az érzés, amikor indulok vissza NYból vasárnap este, pont olyan, mint amikor katona voltam, és kellett visszamenni a kaszárnyába...
Amikor elkezdtem, mindenféle apróbb munkát csináltunk, aztán elindul két nagy építkezés, egy McDonald's és egy Wallgreens. Magáról az építkezésről majd később, másik bejegyzésben, mert hosszadalmasabb. A Wallgreens egy DM jellegű bolt, csak kicsit szélesebb a választék olyan szinten, hogy lehet kaját is kapni, megy pár olyan dolgot, amivel a DM nem foglalkozik. A bolt egy szép nagy alapterületű üres hodály, 2-3 csapat dolgozik rajta általában egyszerre a vízvezetékesek, légkondiszerelők, ácsok, üvegesek és villanyszerelők közül. Szóval dolgozgattunk vagy egy hónapja, amikor egyszer csak megjelenik az utcán vagy 20 fószer táblákkal felszerelkezve, szép rendben felállnak, és elkezdenek körbe-körbe menni, közben mindenfélét kántálnak. Marha viccesen néz ki, de nem értettem, hogy mit és miért csinálnak. Már azon voltam, hogy odamegyek és megkérdem őket, mi a frászt akarnak, amikor inkább jobb ötletem támadt, és a kollégáknál érdeklődtem. Eleinte azt hitték, hogy vicceskedek és nem akartak egyenesen válaszolni, de mondtam nekik, halvány elképzelésem nincs mi történik. Felvilágosítottak, hogy a fickók a szakszervezet tagjai, és azért tüntetnek, mert mi nem vagyunk azok, ráadásul nem new yorki cégek dolgoznak a Walgreens-en, hanem new jersey-iek... Az egészet nagyon szervezett formában nyomják, van egy előéneklő, és a kórus. Biztos láttál már amcsi filmet, amiben katonák menetelnek, gyakorlatoznak, vagy éppen reggeli tornáznak, nos ezek valami hasonló formában és hangulattal nyomják. Ilyeneket énekelgetnek:

"Rats in the building!!!" (Patkányok a házban! Ez az előének.)
"Let's go home!" (Menjetek haza! Ez pedig a válasz.)

A patkányok ugye mi lennénk. Eleinte még nagyon zavaró volt, mert hangoskodnak, fújják a sípot, szerencsére már fent vannak az üvegek az ablakokban, így most nem hallunk semmit. A szervezettséghez annyi, hogy legritkábban minden második héten megjelennek, és minden egyes alkalommal felveszik kettő azaz 2 videó kamerával a tüntetés, mert dokumentálniuk kell, hogy eleget tettek a tüntetési kötelezettségüknek. Ugyanis, ha szakszervezeti tag vagy, akkor kötelező tüntetni... A mellékelt képen láthatjátok egyébként őket, az előtérben pedig Al halad, aki a következőképp konstatálja, amikor megjelennek:
"We have cheerleaders..." (kb: Na, megjelentek a pompom lányok...)
Szóval azt értem, hogy védeni kell a helyi munkalehetőségeket, meg a szakszervezeti tagok elég jól keresnek (fizetik a tüntetés...), de azért elég értelmetlen az egész. Nem vagyok ugye egy bátor tintahal, de ezzel a mókával még engem sem riasztanak el. OK, az egy dolog, hogy zajonganak, de az egyik alkalommal reggel elkezdett dolgozni 4-5 fickó a bejárati ajtón. Már állt a keret, bár kicsit hadi lábon, de egész jól haladtak, amikor megjelentek a tüntetők és elkezdték a műsort. Ekkor az ajtószerelők szépen összeszedték a dolgaikat, lebontották, amit addig csináltak, és eltűntek. Kérdeztük Alt, hogy mi történt? Röhögve mondta, hogy az ajtószerelők szakszervezeti tagok, és nem dolgozhatnak ott, ahol épp tüntetés folyik. Jójó, kérdeztük, de akkor miért nem a tüntetést hagyták abba, hiszen szakszervezetiek dolgoztak épp? Hát ez az, ezen derült olyan jót Al is, mert ez neki is sok volt egy kicsit. Inkább elmennek a dolgozók, csak hogy tüntethessenek. Ráadásul az ajtó nem volt olyan állapotban, hogy otthagyják, nem volt elég idejük megerősíteni, ezért inkább visszabontották a már beszerelt alkatészeket... Mindig is azt gondoltam, hogy Amerikából egy csomó mindent lehetne importálni, mert érdemes, okos, jó dolog, persze mi mindig a marhaságokat visszük be. Hát remélem ezt nem fogjuk....

Ha már megemlítettem, Alról kell ejtsek néhány szót. Ő az egyik pozitív élmény ebben a dolgozósdiban. A fővállalkozó, kivitelező cég alkalmazottja, úgynevezett "super intendant", vagyis építésvezető. Állandóan jön-megy, csinál valamit, mindent tud az építkezésről, mindig tudja, hogy mi történik, neki nem zsenant a padlót söpörni, szemetet takarítani, de a nehéz-gépek kezeléséhez is ért, rugdossa a beszállítókat, szóval mindent csinál, mindent összefog. Az ötvenes évei közepén járhat, magas, markáns arcú fickó, mindig Sam Elliott jut eszembe róla, még a hangjuk is hasonlít. Állati rendes, segítőkész fickó, megrögzött Cardinals és Kansas City Chiefs drukker, állati boldog volt, amikor a Cardinals megnyerte a bajnokságot.

Zárásként egy találós kérdés, ez most kivételesen nem sörnyitós... Van három villanykapcsoló, ami három lámpát kapcsol, egymástól függetlenül. Feladat: meg kell állapítani, hogy melyik kapcsoló melyik lámpát vezérli, de kapcsolás után csak egyszer szabad bemenni a szobába, ahol az izzók vannak. Természetesen kintről nem látod a lámpák állapotát. A helyes megfejtésért továbbra is New Yorkos hűtőmágnes jár.
(Egyetemet végzett informatikusoknak azért illene két percen belül megoldani, villanyszerelőknek és egyéb szakiknak 1 percük van...)