A balerina

Képes beszámoló egy amerikai kislány életéből.

Már rég óta ígérgetem, hogy teszek fel pár képet, mert az Amerikai elkezdett táncolni járni. 2 sarokra tőlünk van egy tánc stúdió (ezt inkább két szóba írom, egyébként "táncs túdió"-nak lehet olvasni...), a főnökasszonnyal egyszer véletlenül az utcán futottunk össze, akkor adott egy névjegyet. Amikor bementünk, épp nem volt ott senki, így szép nyugodtan meg tudtuk beszélni a részleteket, heti két alkalommal fog járni, vasárnap és szerdán. A vasárnapival mondjuk az a gáz, hogy nyáron inkább a tóhoz akarunk majd járni, de majd megoldjuk valahogy. Azóta már lement pár alkalom. Vasárnaponként egy nagyon aranyos lány tartja az órát, balett, sztepp és gimnasztika. Azzal kezdődik, hogy 20 centis lapokra ülnek a gyerekek, és a mesternő mond nekik mindenfélét. Mint a verebek :-). A sztepp a legviccesebb, ahogy kopog a lábuk. A gimnasztika alatt bukfenceznek, gerendán sétálnak  és hasonló dolgokat csinálnak. A szerdai órát egy másik lány tartja, jó mogorva, amikor belép, nem köszön, csak be a terembe, villany fel, aztán elkezd matatni. Semmi mosoly, vagy valami, ami arra utalna, hogy vannak érzelmei is. Aztán amikor beözönlenek a gyerekek, akkor valahogy magához tér és elkezd velük foglalkozni és szép lassan tele lesz élettel. Legutóbb jól meghajtotta őket, lazítás, korlát melletti gyakorlatok stb. Az óra végén aztán ismét felvette a borongós ábrázatot és köszönés nélkül elviharzott.

Képes beszámolót ígértem,  íme vannak a képek:

Még pár szó. Azért itt sem megy minden olyan flottul, mint az ember gondolná. A gyógyszertár kifejezetten kezdő az otthonihoz képest. Aiyinak most épp egy kis fülgyulladása van, (még szerencse, hogy megkaptuk otthonról a "Bogyó és Babóca" dvd-t, így sokkal könnyebb dolgunk volt a doktornéninél...) és úgy alakult, hogy tegnap is és ma is ki kellett váltanom gyógyszert. Mondjuk az nem rossz, hogy a doki asszisztense megkérdezte, hogy melyik gyógyszertárba megyek, áttelefonált és így nem kellett a recepttel bajlódni. A dolog szépséghibája, hogy ezzel még nem kezdik meg a gyógyszer előkészítését, így tulképp még rosszabb is a helyzet, mert ugye nincs írott formában a név, és persze az én betűzésemet nem igazán értik meg az itteniek... Mondjuk senkiét sem... A modern technika persze a segítségemre van, mert az "okostelefonom"-on szépen leírtam az adatokat... Szóval megyek a gyógyszeres részhez, mondom, hogy mi a helyzet, szépen megy is a dolog, majd megkérdi a mammer, mikor akarok a gyógyszerért menni? Izé, mikor lehet? Legalább fél óra. Köszi. Hazamenni semmi értelme, marad az aknakereső, meg a bálatologató játék (ismét köszi modern technika...), mert a bolt kínálatát már ismerem, szóval bóklászni nem érdemes. És ez minden egyes alkalommal, akkor is, ha nem kevergéléssel készül az anyag, hanem dobozos termékről van szó...

Ezzel teljesen ellentétes viszont a nem vényköteles készítmények elérhetősége. Fejfájás csillapítók, köhögés elleni cseppek, viszketés elleni krémek tonnaszám kitéve a polcokra. Ez mondjuk azért vicces, nem kicsit, nagyon (hogy éljek a klasszikussá vált szófordulattal), mert ez utóbbiak jó része cortisone-t tartalmaz, ami ugye doppingszer, le is buknak vele a versenyzők rendesen, írd csak be a keresőbe: kortizon, dopping. A választék ráadásul jó nagy. Szerencsére én is megtaláltam a megfelelő fejfájás csillapítót, bár azt kell mondjam, hogy tavaly március óta elég kevés alkalommal fájt a fejem. (Kopp-kopp-kopp. Fa. Balkézközépső, lentrőlfelfelé. Ahogy kell.)