Irén és egy Tökéletes Nap

Széles olvasótáborom legnagyobb sajnálatára rég nem jelentkeztem, most próbálom e bejegyzéssel feledtetni, amit már hosszú hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennem. A Tökéletes Nap még Irén érkezése előtt történt, nagyjából július végén. Mi Aiyival még fent voltunk a tónál és az egyik hétvégén, amikor Csilla is feljött, gyönyörű reggelre ébredtünk verőfényes napsütés, néhány éles kontúrú bárányfelhővel az égen. El is határoztuk, hogy elmegyünk egyet evezni, és természetesen visszük magunkkal Aiyit. Ilyenkor kenuval szoktunk menni, de kajakosok lévén kajaklapáttal evezünk. A kenulapáttal való varázslást meghagyjuk a hozzáértőknek, korábban próbálkoztunk vele, de sehogyan sem tudtunk egyenesen haladni. Szépen összekészítettünk egy kis elemózsiát, Pockot lekentük napkrémmel és uzsgyi. Nem sokat teketóriáztunk egyenesen a "Green Beach" partszakaszhoz eveztünk, ahol ki is kötöttünk. Túl sokan nem voltak itt, szerencsére, de akikkel találkoztunk, nagyon jó élményt nyújtottak. Először kavicsokat szedtünk és dobáltuk a vízbe az Amerikaival, aztán kicsit mászkáltunk. Én nem nagyon akartam eltávolodni a kikötés helyétől, mert egy indián forma figura ácsorgott nem messze tőlünk, gitározott és bluest énekelt. Az unokatesóm szerint ez a zenélés csúcsa, mert egyszerre gitározni és énekelni frenetikus művészet. Később persze dumáltunk az arccal, és kiderült Steve-ről, hogy saját dalait játssza. Ami miatt az egész nagyon tetszett, hogy olyan mikró-Woodstock hangulata volt. Steve-vel együtt játszott a haverja, szintén gitár és ének, de ő néha elment és a kutyáknak dobálta a játékot a vízbe. Kicsit később egy harmadik figura is bekapcsolódott, igazán jó hangulatot teremtettek. Először éreztem azt, hogy ilyen nap tényleg csak Amerikában lehet.
Augusztusban Aiyival megint fent lógtunk a tónál, amikor Scotty idegesen elkezdte a kajakokat felhordani a Hilltopba. Kérdezem, hogy mi van, mire meglehetősen borús képet festett a hétvége várható hatásairól. Én természetesen nem sokat tudtam a közeledő Irénről, de egyből elkezdtem segíteni neki, és később megbeszéltem Csillával, miként fogunk hazajutni. Idővel kiderült, hogy Scott nem beszélt mellé, New Yorkban igen komoly előkészületek folytak, olyan még nem fordult elő a város életében, hogy a metrót leállították volna - most igen. Csilla meg is jegyezte, hogy amióta itt vagyok, elég érdekes dolgok történnek: tornádó, hurrikán, a szokásosnál sokkal több hó stb. A tábort kötelezően el kellett hagyni szombat délig, szerencsére Scott hazavitt minket. Aztán vártuk a vihart. Vasárnap valahogy nem éreztük nagyon komolynak a dolgot, mindez azt hiszem csak azért van, mert a tavalyi tornádó sokkal súlyosabbnak tűnt. Másnap nem is láttam csak egy kidőlt fát, és a Netet olvasva is úgy tűnt sok volt a hűhó semmiért. Aztán a new yorki  híradások nem erről szóltak. Igaz, mire ideért, sokat vesztett a szélerőből, de a vízáradat, amit kiadott magából nem elhanyagolható hatással járt, a vízparton lakó ismerősöknek egytől-egyig elöntötte a pincéjét a víz. Ebből adódott is munkám, mert Alain-nek egyből sok sürgős munkája akadt, viszont a szokásos segítsége nem ért rá, és pár dolgot nem tudott egyedül megoldani, ezért addig erősködött, amíg rá nem álltam, hogy elmegyek. (Igaziból csak azért vacilláltam, mert a nagyszájú lengyel munkát ajánlott, és nem akartam lemaradni róla, erről később...). Nos, ilyen jellegű kármentő munkák még november elején is akadtak, olyan helyeken, ahol látszólag nyoma sincs víznek. Méter magasan le kellett szedni a gipszkartont, kicserélni ezt azt, aztán vissza mindent és lehet festeni... Amúgy, hogy relatíve kicsit volt a kár, szerintem nagyrészt annak köszönhető, hogy "túllihegték" ezt a hurrikánt, és megtették a megfelelő óvintézkedéseket. Ebben mindenképp ötösre vizsgáztak, nem jelentett problémát drasztikus lépéseket megtenni a biztonság érdekében. Sajnos képpel nem tudok szolgálni, de a tónál egy utat úgy rongált meg a víz, hogy a felső aszfalt réteg kicsit arrébb csusszant, no nem sokkal, egy kb. 20 méter hosszú szakaszon az egész egybefüggően mintegy 45 fokban elfordult... A tónál a stég teljesen szétesett, újat kell majd építeni helyette. Szóval, ha valaki lebecsüli Irénke hatását, hát, nem kell hinni neki...