2012/05/30

Költözés

(Lusta vagyok rendezgetni, a fotókat a végére teszem...)

St. Patrick napja után már csak egy hétvége volt hátra charlottei magányomból, ezt elég lustán töltöttem, a lakás felújítását befejeztem, csak pár apróság maradt hátra, de azzal nem volt kedvem foglalkozni. Szóval csak hanyatt feküdtem, meg kicsit bicajoztam. Aztán eljött a nagy nap, a "szokásos" szombat reggel helyett csütörtök este repültem New Yorkba és nem bántam meg. Természetesen ablak mellett ültem, a jegy kiválasztásánál csak az a necces, hogy ugye a szél irányát nem lehet megsaccolni a jegy vásárlásakor, de most is szerencsém volt. Bal oldalon helyezkedtem el és délről jött be a gép a LaGuardiára, ami azt jelenti, hogy  Manhattant, Queenst és Brooklynt gyönyörűen lehetett látni, ráadásul kedvenc Verazzano hidamat is. A fogadóbizottság ezúttal otthon maradt, negyed órás taxizással értem a kecóhoz.
Péntek reggel össznépileg mentünk be az oviba még egy utolsó alkalommal. Aiyi útközben magyarázta, hogy Sofiával milyen jó, mert összeölelkeznek, aztán elesnek és ezen olyan jót lehet nevetni. Amikor Sofia megérkezett, be is mutatták, hogy ezt hogy kell csinálni... Csillával mi viszont elmentünk, és felvettük a teherautót. Jó nagynak tűnt, arra gondoltam, hogy elég lett volna a kisebbet kölcsönözni, bár jelentősen nem lett volna olcsóbb. Itt egy kisteherautót bérelni nem kerül sokba, ha ugyanoda viszed vissza, akkor olyan 20-25 dollárnál kezdődnek az ajánlatok, de ha máshova viszed vissza, mint esetünkben, akkor jelentősen megugrik a költség. Egy NY-Ch költözéshez minimum 4 napra adnak kocsit, ennek az az oka, hogy ne akarjál nagyon rohanni, legyen időd mindenre, ezzel csökkentve a baleset kockázatát. Anyagilag ez egy kicsit gáz, mert napi 250 körül van a bérlés, mindennel együtt vagy 1200-at fizettünk. Ez otthoni szemmel szerintem kifizethetetlen összeg, itt azért még elfogadhatónak számít, meg hát amúgy sem igazán volt választási lehetőség. Csilla már szerda reggel elfoglalt egy parkolóhelyet a ház előtt, ezt tartotta is, amikor el kellett menni, megkért valakit, hogy álljon a helyére. Természetesen megint Louisra lehetett számítani. Ha nem említettem volna, ő a házmester egyik embere, nagyon szimpatikus arc, aki mindig készségesen segített, ha valami ügyes-bajos dolgunk volt. Szóval leparkoltam a dögöt, aztán egyből neki is álltunk a már bedobozolt cuccokat lehordani. Tamás ekkor már ott várt ránk, és John is (Scotty fia), eljött segíteni. Nagyon hamar elkezdett kiürülni a lakás, igazolni láttam korábbi aggályomat. Aztán Johnnak le kellett lépnie, de kicsit később Scott érkezett segíteni. Arany ember, tényleg nem lehet mást mondani rá. Nem szólt nagyon semmit, csak elkezdett csomagolni és lehordani mindent. Annyira célszerűen és tudatosan dolgozott, hogy öröm volt nézni. Ekkor én már azt hittem mindjárt kész vagyunk, de az az igazság, ha ő nincs ott, akkor lehet, hogy még most is rámolnánk. Késő estére fejeztük be a csomagolást, és a kamiont teljesen telepakoltuk.
Másnap reggel kellemetlen kis meglepetés várt ránk. A szélvédőre egy aranyos kis narancssárga borítékot helyeztek el vagy 65 dollárról, de nem igazán értettünk, hogy miért, hiszen olyan szabályosan parkoltam. Aznap voltak beköltözők is a házba, nekik profi költöztetők segítettek, ők mondták, hogy azért jött a szeretetcsomag, mert „commercial vehicle”-lel, vagyis céges kocsival tilos az utcán parkolni... Hát, ezt mondjuk senki nem kötötte az orrunkra (mint Dani hozzászólásából kiderül, már mesélt róla, szóval kellett volna emlékeznem, de az az igazság, hogy még most sem dereng, hogy említette... Ez persze csak azt jelenti, hogy Cavintont kéne már szedjek), minden esetre ez így biztos bevételi forrásnak tűnik, mert hol a fenében parkolnék egy ekkora kocsit???  (Hát, a kijelölt parkolóban...) Úgy terveztük, hogy Csilla viszi a Hondát Aiyival és Muterrel, én meg a kamiont Tamással, persze a reggel 9 órai indulásból a szokásos dél lett. Miután csak egy GPSünk van, gondoltuk majd jól együtt megyünk. Természetesen Csilla már az első kanyarnál jól eltűnt a láthatárról, még szerencse, hogy tudtam fejből az út elejét Washingtonig (nem nagy kunszt...) A Verazzano híd felé vettük az irányt, majdnem kiestem a kocsiból, amikor a híddíjat kellett kifizetni: 25 dollár. Nem mondhatjuk, hogy egy olcsó költözés volt... Szinte még el sem indultunk az autópályán, amikor Csilla telefonált, megbeszéltünk egy gyors megállást. Csilla megkérte Tamást, hogy vezessen kicsit, így egyedül folytattam. Szépen eseménytelenül értünk Washingotba a Mariotte Hotel Innbe. Ez nem szálloda, hanem apartment ház, komolyan mondom, ilyen kasa helyen még nem jártam. Muter mondta is, hogy vegyek neki születésnapjára, de azt hiszem erre még  várnia kell egy kicsit. Ez alkalommal szerencsére nem a 95-85-ös úton jöttünk, hanem a szállás adottságai miatt a 81-es pályán folytattuk utunkat. Sokkal-sokkal szebb, két „hegy”vonulat között húzódik, kb olyan jellegű, mint Vörösvár előtt a 10-es úton, csak kicsit hosszabb. Délután megálltunk a Dixie's-ben kajálni egyet. Dani már többször istenítette az amerikai vendéglátást, vagy minek hívjam, szóval az éttermekben a kiszolgálást. Itt sem csalódtunk. Bár ez egy olyan tipikus amerikai, út menti kajálda, a kiszolgálás osztályon felüli és a kaja is elég jó volt. Persze, tudom, az amerikaiak akkor is mosolyognak, amikor épp nem sok kedvük van hozzá, de akkor is jó érzés, hogy egy ilyen istenháta mögötti helyen fizetéskor megkérdezik, hogy jól érezted-e magad, és miután igennel válaszolsz, akkor még hozzáteszik, sok szeretettel várnak máskor is. Amint megérkeztünk Charlotteba, gyorsan kirámoltuk az alváshoz szükséges dolgokat, aztán bedobtuk a szunyát. (Van még lent egy kis szöveg, csak ezt a blogot elég nehéz képpel szerkeszteni...)
































Csilla kedvence...
Na, ez egy okos dolog. A sárga táblára az van kiírva, hogy ha elromlik a féked, akkor oda, a földútra lehet felrobogni, ahelyett, hogy elszállnál. 3-4 ilyet láttunk.
A másnapi teendők elég egyszerűen alakultak: kirámolni kamiont. Tulajdonképp nem is volt semmi gondunk, csak egyszer kellett elállni a kocsival, mert a ház melletti fák tetejét nyirbálták és útban voltunk, de hamar elkészültünk. Délután Tamást kivittem a reptérre, a kocsit másnap reggel vittük vissza. Az a helyzet, hogy csak ekkoriban tudatosult bennünk, hogy azért ez a lakás kisebb, mintha new yorki volt, egy csomó dologtól meg kellett válnunk, különben nem férnénk el. Tulajdonképp nem annyira a lakótér, mint a tároló helységek mérete az, ami kisebb. Aztán azért egész jól sikerült elhelyezni mindent, pl a nagyobb babakocsit a lakáson kívül helyeztük el a lépcsőfeljáró alatt. A legjobb dolog azt hiszem azért mégiscsak a hinta. Aiyinak felszereltem a kertben, és minden reggel azzal kezd, hogy kimegy 5-10 percre hintázni. (Erről majd később lesz fotó, amit készítettem annyira rossz lett, hogy nem mutathatom meg...)
Ide teszek pár képet, bár lehet, hogy a következő bejegyzéshez kellene, legalább is a témát tekintve, de az egy kicsit hosszabb lett (igen, már megírtam...), ezért így elosztom a dolgokat. Kedvcsinálónak elmondom, hogy a bejegyzésben megjelenik Arturo Gatti, Micky Ward és Archie Moore is...

3 megjegyzés:

  1. Nahat velkam home, izgalmas koltozes lehetett :) A commercial vehicle overnight parking szopast pedig mar meseltem neked, en is megszivtam, $65 ahogy kell - mondjuk a $25-os hiddijat en sem tudtam. Izgalmas lenne egy ilyen truck itt UK-ben, ahol ket Corsa sem fer el a legtobb utcaban egymas mellett, olyan keskenyek a savok, nem tulzok, meg kell varniuk egymast egy kapubealloban. Majd irok rola. For future reference, ime a hasznos linkek parkolassal kapcs., persze csak NY-ra vonatkozoan, mert mashol maskepp van:

    1) Amit tudni kell NY + truck temaban, pl. mely highwayeken tilos menni, a JFK RDR-en peldaul marhara tilos: http://www.nyc.gov/html/dot/html/motorist/trucks.shtml


    2) NYC + truck + parkolas temaban, pl tilos ejjel parkolni residential area-ban, de nappal is barhol 3 oranal tobbet es ha nem aktivan pakolsz: http://www.nyc.gov/html/dot/html/motorist/parktruck.shtml

    3) Akkor hol lehet ejjel parkolni? Commercial areaban :) Es hol talalunk ilyet? A kornyeken zoning mapjen, Manhattanben pl. a W26th St ilyen a 11th Ave-n tul: http://www.nyc.gov/html/dcp/html/zone/zonedex.shtml

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg mesélted? Nah, akkor nincs kifogás, balfék voltam, minnyá frissítek... Azt szerencsére tudtam, hogy hol nem szabad menni, ezért azzal nem volt gond.

      Törlés
  2. Ezt az oldalra fölrobogást már 100 éve kitalálták pl. az osztrákok, csak ők nem földúton teszik.

    VálaszTörlés