2012/06/29

Polgárháború

Avagy Dél Észak ellen

 

Tanult barátom felszólított, hasonlítsam össze a new yorki életet a charlotteival. Rögtön az elején meg kell jegyezzem, hogy nem vagyok felkent tudora az összehasonlító tudományoknak, de leginkább kevésnek tartom a tapasztalatomat. Már csak azért is, mert 2 éves new yorki tartózkodásom alatt nem igazán jött össze munka, ezért az emberekkel általában véve kevés és meglehetősen egysíkú kapcsolatom alakult ki. Persze a szomszéd családdal jóban voltunk, meg a már többször említett Scottyékkal, de ebből azért nehéz kiindulni, Charlotteban pedig leginkább a kollégákkal dumálok. Kezdjük is a csoporttársammal. Ananthának hívják, és szörnyen idegesítő egy gyerek. Indiai, itt végezte az egyetemet, a cég intézte a tartózkodási engedélyét. Monnyuk megértem a céget, Anantha ugyanis nagyon okos. Dolgoztam már együtt pár jó fejű arccal, de ő annyiban még rátesz egy lapáttal, hogy kétfelé tud figyelni. Egy alkalommal gépelt valamit, én meg beszéltem hozzá, és az a szokása, hogy közben hümmög, nem tudod eldönteni hallja-e amit mondasz neki. Szóval osztom az eszet, valami jó kis összetett problémáról, aztán befejezem, ő meg csak motyog tovább. Amikor befejezte, rákérdeztem: te, tudod miről beszéltem? Mire szóról-szóra elismételte, a problémát... Mondom, szörnyen idegesítő gyerek. Érdekes módon, ő olyan "new yorki". Szinte sosem hagyja, hogy végig mondjak egy kérdést, hanem már a felénél válaszol, emiatt aztán egy kérdésre többször is mond valamit. A kiejtése jellegzetesen indiai. Érdekes módon rajta kívül még négy indiai srác ül körülöttem, és még vagy 5-6 fiú és lány az emeleten. Amúgy nagyon vegyes a társaság. Volt szerencsém korábban  együtt dolgozni vagy négy földrész lakóival, de velük csak telefonos kapcsolatban voltam, itt viszont 3D-ben vannak jelen. Mellettem dolgozik Wayne, afró arc, tudod, az az igazán szimpatikus, jó dumájú figura, állandóan jó kedve van, nagy kütyü-buzi, minden évben megveszi a legújabb iPhone-t, eleve készül rá, szépen elteszi a csomagolást, a legkisebb gyári alkatrészt is és azokkal együtt adja el. Ahogy Dani már utalt az egyik bejegyzésében, elég sokan teljesítettek katonai szolgálatot, ő is, harckocsi-elektronika szerelő volt, szintén New Yorkból költözött Charlotteba. Ő is tudja a feketék trükkjét: egy tízest simán letagadhatna... Tőle nem messze egy spanyol ajkú arc dolgozik, vele nem sokat dumáltam, nem is tudom honnan való. Az íróasztalom átellenes oldalán az emelet második legfontosabb figurája, James. Ő azért vicces, mert nagyon hasonlít TiBi nevű pesti kollégára, mintha legalább is tesók lennének, ő is magas, de még ahogy beszélnek is hasonlít, csak ő TiBivel ellentétben fekete... És miért a második legfontosabb? Ő a "desktop support" és minden egyéb fontos dolog kezelője, minden mobil telefonos, nyomtatós, fénymásolós problémával őt lehet megkeresni, és mindig segít. Egyszer kérdeztem is, hogy mit szeret, whiskey? Sör? Bor? Mondja, whiskey, de miért? "Nézd James, ha kell valami, akkor tudjam mit kell hoznom!" Röhög, "Hmmm... Megvesztegetés! Igen, azt csípem!" :-)  És miért csak a második legfontosabb? Mert természetesen a legfontosabb a recepciós néni, aki történetesen szintén fekete és nagyon szép és mindent tud. Egy alkalommal dumálunk Jamesszel és Mikekal, valahogy a korra terelődött a szó, Paula meghallotta, aztán elárulta, hogy ő már 40 fölött van.  Na most biztosra, nagyobb összegben fogadtam volna, hogy max tavaly fejezte be az egyetemet... Ő egyébként az egyik tősgyökeres charlottei, isteni a kiejtése, szinte énekel, és állati jó, ahogy az utolsó szótagot el tudják nyújtani. Mint említettem a társaság meglehetősen vegyes,  indiai, olasz, koreai, orosz, kínai, venezuelai és még mittudoménmilyen kollégák vannak az irodában. Továbbra is a feketék a favoritok, nagyon laza arcok (mondhatnám cool figurák...), velük a legkönnyebb kapcsolatot teremteni, és általában elég vidámak.
És hogy milyen a munkatempó? Változó. Általában nyugodt a légkör, de láthatóan komoly munka folyik. Az iroda fiatal, valamikor másfél éve nyitották, ezért még nincs teljesen feltöltve emberekkel, így csalóka lehet, hogy nincs akkora nyüzsgés. Miután alapvetően európai és amerikai irodái vannak a cégnek, ezért ennek a két földrésznek az munkaidejében van nagy aktivitás. A változáskezelést (Change Management) végző kollégák általában korábban mennek be, hogy az európaiakkal több időt tudjanak együtt dolgozni, de vannak olyan üzemeltetők, akik 24/7-es felügyeletet látnak el, ők du. 1-re jönnek be és hajnal 1-kor mennek haza, Corkban, Írországban van a csapat másik fele, ők helyi idő szerint reggel hattól este hatig nyomják. Általában van egy munkatempó, de ha beesik valami, akkor nincs megállás a probléma megoldásáig, folyik a hajsza. Alapvetően azért azt hiszem nyugodtabb az irodában, mint mondjuk a Morgannél New Yorkban. A háttértárak területén Eu és USA között üzemeltetési szempontból jelentős különbségek vannak, szerencsére Ananthával egy húron pendülünk, eddig nem volt olyan fontos szakmai kérdés, amiben nem értettünk volna egyet, így, ha valami vitatható kérdés merül fel, akkor közösen győzködjük a főnököt az igazunkról.
Lépjünk ki az irodából a belvárosba. Mint említettem Charlotte kisváros. Nem csak amerikai, de magyarországi szemmel is (számomra elég meglepő módon Budapest az ötödik legnagyobb város lenne népességét tekintve az USAban...), a belváros viszont minden igényt kielégítő nagyvárosi hangulatú hely, igaz az alapterülete nagyon pici. Az épületek gyaloghidakkal össze vannak kötve (amikor Csilla először meglátta, halkan megjegyezte: "ajjaj, itt nagyon meleg lehet nyáron..."), a képen kettőt is látni, ha elforgatod. Ezen a szinten tele van éttermekkel, kisebb boltokkal, könnyen el lehet jutni minden felé. Én nem panaszkodom a kajára, van indiai, japán, kínai stb. a közelben,  de Anantha és az indiai kollégák nem értenek egyet, mert csak két indiai étterem van, és ők mindennap ott esznek, ezért a választék kicsit szűkös számukra :-). Charlotteról azt mondják, hogy "kis New York", de ezzel én nem értek egyet. Persze, van valami hasonló hangulat a felhőkarcolók miatt, és találkoztunk már pár utcazenésszel, de ez nagyon csak érintőleges hasonlóság. Sokkal nyitottabb terek vannak, szinte minden sarkon van egy szökőkút, kis park, ahol le lehet ülni, az élettempó lassabb, az emberek nyugodtabbak, még az autósok is kulturáltak, egy szóval emberibb a belváros. Ebből adódóan természetesen a szórakozási lehetőségek sokkal szűkebbek, nincs Broadway, nincs Madison Square Guarden. Van viszont minden, ami a gyerekneveléshez hasznos: uszoda, ahova Aiyi edzésre jár (2000-ben világcsúcsot úsztak benne, szóval nem rossz...), zeneiskola, jóga klub, ovi, doktornéni, bevásárló központ, mindez kb. 10 perces távolságon belül. Nem meglepő módon a forgalom sokkal kisebb, főleg hétvégén. Ha valami igaz New Yorkra, az a reklámszlogen, ami az egyik legismertebb Amerikában: "The city that never sleeps" - vagyis a város, mely sohasem alszik. Hát Charlotte kicsit sem ilyen. Kaptam egy tippet pár hete, hogy reggelente eljárnak fickók bicajozni. Gondoltam kipróbálom, és megerőltetve magam h6-kor indultam egy szép szerda reggelen. A találkozás nem jött össze, de amikor elindultam,  szó szerint egyetlen autó sem volt az úton. Később természetesen elindult a forgalom, de nem olyan rettenetes, mint akár Pesten. Apropó, bicaj. A városi élet egyik velejárója, hogy szűkösebb a lehetőség a hosszabb bringázásra, de viszonylag sokan hajtanak a környéken. Tőlünk nem messze van a "booty loop", ahova kijár, aki mozgásra vágyakozik. Ezen a részen az autósok fokozottan figyelnek a dilis bringásokra, mert tudják, hogy itt rengetegen edzenek, és másra hét közben nem is igazán van lehetőségük, ezért elviselik ezt a rövid kellemetlenséget. Amúgy nem sokára lesz egy jótékonysági esemény, ezen a körön 24 órás bicajozással. Ha más nem, nézőnek biztos, hogy megyünk.
Még egy dolog, ez mondjuk személyes, vagyis inkább szerencse kérdése, de óriási és kellemes változás. New Yorkban a felettünk lakó vallásossága ellenére olyan hangos volt, hogy azt egy diszkó is megirigyelte volna. Az, hogy napközben veszekedett a feleségével és néha verte is, még csak hagyján, de amikor este 11-kor elkezdte üvölteti a zenét, az elég sok súrlódásra adott okot. Itt viszont akkora csend van, hogy az évek óta tartó füldugós alvásról leszoktam, a felettünk lakó pedig olyan csendes, hogy néha azt hisszük elköltözött. Ja és még egy apropó: a magyarok után ugyebár az amerikaiak a második legsportbarátabb népség, írtam is már róla, most meg ugye megy a foci EB. Meglepő módon elég sokan nézik (megy a TV a konyhában) a meccseket (nézik..., jó, szóval 5-10 perc, aztán vissza dolgozni), értik is hogy mi történik, és néha olyan pontos szabálymagyarázatot adnak, hogy leesik az állam. Hiába na, ez a foci dolog azért nagyon vonzó tud lenni, főleg, ha jó a meccs.
Zárásként még annyi, hogy ami nagyon nagy különbség az itteni élet és az otthoni között (függetlenül attól, hogy NY-ról vagy Charlotteról beszélünk), hogy a politika nem játszik bele a hétköznapokba. A gazdaság, ezzel kapcsolatos események igen. Mint mondtam megy a TV, ha nem foci vagy valami amcsi sport, akkor pénzügyi hírek, ez ugye a cég profiljába is vág, nos ezt szokták nézi a figurák, beszélnek is róla, de az elnökválasztás például egyáltalán nem téma.
Próbáltam összeszedni példát a kiejtésre példákat, ezeket találtam. Még, ha nem is beszélsz angolul, azért vicces lehet meghallgatni, szerintem elég jól hallani a különbséget.

Ebben az ősz hajú néni beszél úgy, amit én "charlottei" kiejtésnek hallok:
http://www.youtube.com/watch?v=MFfM2GMr3lI

Hillary itt kapott tőlem egy piros pontot, vicces is és jól is csinálja:
http://www.youtube.com/watch?v=YaDQ1vIuvZI

Na és aki ezt érti jól, az tud valamit az USA déli kiejtéséről:
http://www.youtube.com/watch?v=03iwAY4KlIU

Képek majd a következő bejegyzéshez...

8 megjegyzés:

  1. Jo helyre kerultel, teso. Az amerikaiak valoban megtalaltak azt a hangnemet, amiben tud egyutt dolgozni a legkulonbozobb tarsasag is es egy iranyba huznak. Sok temat kihagynak, nyilvan, hogy mukodjon.

    Ami nekem feltunt, hogy mivel soha nem beszel(het)nek szemelyes dolgokrol, mar akkor sem teszik, ha ket feher, ket hetero, ket republikanus talalkozik. Jobb a bekesseg es marad a baseball.

    Itt angliaban sem olyan kozvetlenek, mint MO-on, de sokszor van kulturalt diskurzus a vilag dolgairol kollegak kozott, legyen az a polgarmester, az elnokvalasztas, vagy a melegek vagy a bevandorlokkal kapcsolatos dolgok. Van velemenyuk es ki tudjak fejezni normalisan.

    "Refreshing" ahogy az amcsik mondanak :)

    VálaszTörlés
  2. Hali, remek kis írás megint....üdv Gaji

    VálaszTörlés
  3. Bár nem vagyok nagy híve a saját cikkhez való hozzászólásnak, ezt most közzéteszem. Az egyik kedvenc rajongómtól kaptam ma egy emilt, íme:

    "Ha már igy benne vagy a hasonlítgatásban, akkor fejts ki nekem a véleményedet az Ando Drom live '99-es cdjén a 'diófának három ága' és Szalóki Ági Hallgató Lament cd-jén ugyancsak 'diófának három ága' között. Éneklés szempontjából!
    Elég ha emilen, nem kell blogba! ;-)"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen...És várom egyfolytában az emilt!!!

      Törlés
  4. Remek, akkor én is adok feladatot, .....vélemény alkotás , hogy NY-ben vagy Charlotte-ben motoroznál e szívesebben ...hehe Tényleg nem híányzik a v-stom-od .....elég leírni
    Üdv Gaji

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem hiányzik, mert SV-S-em volt ;). Amúgy motorozás szempontjából szerintem nem sok különbség van, bár egyik helyen sem volt szerencsém húzni egy kövéret...

      Törlés
    2. oké.. elfogadom a választ... hehe de most sipirc és tessék megint egy ilyen remek blogot írni

      Törlés
  5. hehe a szerver felismerte kinek írok, a gerigist szavat kérte jelszónak

    VálaszTörlés