Opera Consonance Wax Engine anti-skating mechanika javítása (DIY módosítás)

Az Opera Consonance Wax Engine egy különleges, kínai tervezésű lemezjátszó (turntable), amelynek egyik gyenge pontja az anti-skating mechanika. Ebben a cikkben bemutatom, hogyan javítottam ezt egy egyszerű, csapágyas-csigás megoldással.

Ha még nem hallottál róla, teljesen jogos a kérdés: mi is az a Wax Engine?

Röviden: egy minimalista, szíjhajtásos (illetve damil-hajtásos...) lemezjátszó, egyedi, ipari jellegű dizájnnal. Nagyjából úgy néz ki, mintha egy mérnök és egy ipari dizájner együtt álmodta volna meg — és egyikük sem lett volna hajlandó kompromisszumot kötni.

Írok egy cikket az audió kalandjaimról, ennek részeként most gyorsan feldobom ezt a már befejezett projektet. Úgy alakult, hogy lett egy ilyen Opera Consonance Wax Engine lemezjátszóm. Nagyon tetszik a formája, és elég jó lemezjátszónak számít — rossz kritikát nem találtam róla.

Van azonban két hibája. Az egyik kisebb, ezt sikerült most megoldani. A másikon még dolgozom, az kicsit rázósabb.

A két probléma:

Az anti-skating súly tartója egy vékony drót, ami hajladozik
A lemezjátszó nem tartja stabilan a sebességet

Nem, nem nyávog, egy-egy lemez lejátszása közben nincs gond, de ha különböző időpontokban megmérem a sebességét, akkor 32.8 - 33.6 közötti értékeket kapok. Egy földi halandónak, mint én, ez alapból nem probléma, nem hallom. Abszolút hallású srácot még nem kérdeztem... De a fordulata olyan, mint Déva vára: este beállítom pontosra, reggelre más értéket mérek... Igaz, azt tartja pontosan. Legalább is egy darabig... Mindezt úgy vettem észre, hogy digitális zenével A/B tesztet csináltam, és úgy kijött a hangmagasság-beli különbség... Az esetnek mondjuk az az előnye, hogy vettem egy fordulatmérőt, ez sokkal jobb, mint a stroboszkóp, mert tizedre pontosan mutatja a tényleges értéket. OK, jobb lenne, ha század lenne, de ez van :-).

De vissza a sikeres projektre. Az eredeti anti-skating súly tartója egy darab drót, ami OK is lenne, ha elég merev lenne. De nem az... Így, amikor elindul a kar, akkor a tartó elhajlik picit, húzza a damil, majd egy idő után a súrlódás nem elég nagy, ekkor visszaugrik, és kezdődik az egész előről. Nem mondhatnám, hogy egy "High-End" viselkedés. Adódott a gondolat, hogy nosza, cseréljük le.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy gémeskút szerű tartót készítek, aminek a végére egy golyóscsapágyat szerelek, hogy azon menjen keresztül a damil. Az első skiccek után rájöttem, hogy ezzel az a baj, hogy amikor a kar elmozdul, ami ugye egy kör-íven mozog, akkor a damil nem pontosan fog ráfutni a csigára. Ezt a hibát kiküszöbölendő erre a csigára merőleges, esetünkben függőleges tengellyel be kell iktatni egy másik csigát. Erre mindig megfelelő szögben fog ráfutni a damil, csak az elfordulástól függően kisebb vagy nagyobb íven fogja átölelni a csigát. Ez viszont pontosan rávezeti a damilt a vízszintes tengelyű csigára. Na már most a csapágyakat ugye nem lehet egy drótra szerelni, kell valami tartó szerkezet. Erre a legjobbnak egy cső tűnt, aminek befelé vannak vállai, ezek szépen megtartják a csapágy tengelyét.

Az ötlet megvan, pár skicc után OKnak tűnt, de ugye kell valami app, amivel meg tudom tervezni a darabot, és persze mi más lenne a megoldás, mint 3D nyomtatás, másképp iszonyat drága lenne. Rövid kutatás után a FreeCAD tűnt megfelelőnek, nyilván nem tudok venni ezért az egy projektért egy AutoCAD-et... A FreeCAD elsőre borzalmasnak tűnt, az égvilágon semmit nem tudtam csinálni vele. Aztán találtam oktató videókat, web oldalakat, és szép lassan elkezdett alakulni a munkadarab. Nem mondom, hogy a végeredmény tökéletes, pl. nem lehet paraméterezni, de működik.

Csináltam még egy változtatást. Eredetileg tényleg egy vékony damil tartotta a súlyt. Ennek az a baja, hogy maradandó alakváltozást szenved. Ezt el akartam kerülni, ezért két megoldást agyaltam ki. Az egyik: hajszál használata. Ehhez a kislányomtól szereztem pár szálat. A másik a ChatGPT javaslatára nagyon vékony, fonott pecazsinór. Mindkettőnek megvan az előnye, hátránya. A hajszálak ugye nem egyformák, egy agyrém megkötözni, öregszik, hosszú távon nyúlik. Viszont tényleg brutál vékony, mechanikailag talán nincs jobb. A peca zsinór viszont ugye eléggé pontosan készül, könnyebb dolgozni vele, nem nyúlik, van színválaszték. OK, ez utóbbi talán nem akkora előny :-). Végül most a hajszálat használom, majd meglátjuk, hogy az idők folyamán hogy viselkedik, érdemes-e egy másikat megkötni, vagy áttérjek-e a pecamadzagra? Ha viszont te a pecamadzag mellett döntesz, akkor nyugodtan vedd a lehető legvékonyabbat. Elég erős, nem lesz vele gond, és mechanikailag minél vékonyabb, annál jobb.

Ma készültem el a rendszerrel, mondjuk a csiga lezáró kupakok még nem érkeztek meg, és nekem alu csigáim vannak, amiket totál kézben csináltam, ezért nem néznek ki túl profinak, viszont nagyon babán működik a rendszer. A tartóban tengelyek furata szándékosan kicsit kisebb, mint a névleges méret, hogy az esetleges nyomtatási hiba ne legyen gond. Ezt szerelés közben fel kell fúrni 2mm-esre. Ez az átmérő már elég bika ahhoz, hogy haljadozás nélkül megtartsa a csapágyakat, amik MR52ZZ típusúak. Ezek két oldalon fém lemezzel por-védettek. Gumi tömítésre itt nincs szükség, és az amúgy is nagyobb súrlódású.