Pumák az Óriások ellen

Azt hiszem senki előtt nem titok, hogy Amerikában a sport fontos dolog, de a hétköznapokban a 4 nagy amerikai csapat-sportág viszi a pálmát, mondhatnám azt is, hogy ők fújják a passzátszelet. Ezek négyen az amerikai football, baseball, kosárlabda és jégkorong, kb ebben a fontossági, vagy talán népszerűségi sorrendben. Meglepő módon az amerikai fociban játsszák a csapatok messze a legkevesebb mérkőzést, de ennek érthető okai vannak: a leginkább sérülésveszélyes sportág a négyből, egy csapat az alap-szakaszban mindössze 16 meccset játszik. A játék tulképp egyszerű: az egyik csapat támad, a másik védekezik. A támadás úgy történik, hogy leteszik a tojást a földre, a center feladja a labdát az irányítónak, és megpróbálják előrébb cipelni a bőrt. Négy próbálkozásból legalább 10 yardot (tudod, az amcsik bénák, nem tudnak 10 m-t menni, megelégszenek 10 yarddal...) kell előrehaladni, ha ez nem jön össze, akkor jöhet az ellenfél. Addig megy a támadás, amíg a célterületre nem viszik a labdát, vagy el nem veszi az ellenség. A többi szabály csak sallang, hogy ne legyen olyan egyszerű a játék. Pont úgy 11-en játsszák, mint a rendes focit. Hogy miért kezdek már megint erről dumálni? Mert ma kint voltunk a kollégákkal a Carolina Panthers - New York Giants meccsen, életem első foci összecsapásán.

Dzsémsz

Mielőtt rátérnénk az eseményre, ejtsünk pár szót magáról a sportról, hogy mi benne a jó, miért szeretik ennyire az amcsik. Szerintem nagyon egyszerű a válasz, ez a sportág pont olyan, mint egy csata, egy ütközet, azt meg tudjuk, hogy itt a katonásdit nagyon szeretik. Az amerikai foci természetesen rokon a rögbivel és az ausztál focival, valamint távolabbi kapcsolatban van a rendes focival. A tojás labda előbb említett feladása úgy történik, hogy a két csapat feláll egymással szemben, középen a lasztival, aztán amikor a labda elhagyja a földed, akkor a két csapat egymásnak esik. A képen látható srácok a "védő", illetve "támadófal" tagjai, ők nagydarab, erős figurák és meglehetősen agresszívek is. A védőfal tagjai megpróbálják az irányítót elkapni, mielőtt passzolni tudna. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldogok és persze jöhet a vitustánc. Egy jó csapat irányítóját nehéz elkapni, mert egyrészt a támadófal jól védi, ügyesen a "zsebben" tartják az irányítót, aki ezalatt ki tudja választani, hogy melyik "wide receivernek" vagyis "szélső elkapónak" passzolja előre a lasztit. Az irányító srácok természetesen elég pontosan tudják hajigálni a labdát, hiszen az elkapók teljes erőből futnak és az ő kezükbe kell varázsolni a tojást. A leghosszabb passz a levegőben 80 m fölötti (pontos adatot sajna nem találtam, mert ők nem így mérik, hanem az elkapás utáni futással együtt...), ami azért nem semmi, ha belegondolsz, hogy ez tulképp egy ilyen hosszú célba dobás volt... Néha persze nem hosszasan passzol, hanem valamelyik barátjának adja a labdát, aki mögötte helyezkedik el a feladás pillanatában. Én ezeket a játékokat általában nem csípem, mert leginkább azzal végződnek, hogy a védekező csapat sitty-sutty földre nyomja a delikvenst, kicsit mindig olyan eszetlen, fejjel a falnak taktika érzésem.

A srác Panthers mezben, míg a lány Giants pólóban mosolyog

A stadion bejárata

Persze, amikor összejön, akkor nagyon látványos is tud lenni az ilyen "futó játék". Szóval az irányító kétség kívül a legfontosabb játékos, de mindenkinek megvan a maga szerepe és adott esetben eldöntheti a meccset. Az elmített szélső elkapók például szintén nagyon fontosak, hiszen nekik lehet jó hosszan előre passzolni a labdát, ezzel nagy területeket szerezve. Nekik illik 10 körül futni a százat labdával a kézben és persze ha feléjük megy a bogyó, akkor háttal, oldalt, fejjel lefelé és estében is egy kézzel el kell tudni kapni a labdát, majd nem elejteni. Nem vicc, a 2008-as Nagy Döntőben a New York egyik kulcs mozzanata volt, amikor Eli Manning barátja egy 30 méteres passz után a labdát egy kézzel a fejéhez szorítva kapta el, miközben egy nem pici ellenség minden erejével megpróbálta elvenni tőle a labdát. Egy szabályt szerintem a vízilabdából vettek át, mert amíg nincs a fickónál a labda, addig csak kesztyűs kézzel szabad bánni vele. Még egy fontos srácról szeretnék beszélni, ez a rúgó játékos. Bármilyen hihetetlen, az amerikai fociban néha rúgják is a labdát, többnyire négy esetben, kirúgás, jutalompont, mezőnygól és "punt", aminek nem tudok magyar fordításáról, de ez olyan látszólag ész nélkül előre rúgott a labda. Erre a feladatra is természetesen speciális játékos van és bár eléggé nyugdíjas állásnak tűnik, azért a felelősség óriási lehet, ha mondjuk a győzelem vagy vereség az utolsó rúgáson múlik.

Már bent a stadionban, Dzsémsszel

A kis bevezető után térjünk rá a mi történetünkre. Már régebben pedzegettem Dzsémsznek, hogy egy focimeccsre csak el kéne mennünk egyszer, de nem mutatott nagy lelkesedést. Aztán vagy 6 héttel ezelőtt egyszer csak nagy örömmel elkezd magyarázni, hogy óriások így, megy úgy, aztán leesett, hogy ő nem a helyi csapat drukkere, hanem a Giantsé, és jönnek egy meccset játszani. Dzsémsz Connecticutban lakott sokáig, ezért NY drukker, és miután Wayne is new yorki eredetileg, ezért hamar összeállt a csapat. Gondoltam, hogy nem leszek ünneprontó, beálltam én is NY drukkernek, annak ellenére, hogy leginkább a 49eseket választanám és mindemellett azért a helyi csapat is szimpatikus, fiatal irányítójuk van, szerintem lesz még pár jó évük. Szóval gyorsan megvettük a jegyeket á 120 dodó, monnyuk nem kevés pénz, átszámítva 24 ezer HUF körül, érzésre inkább olyan 8000, de ennyi még belefér. A meccs előtti napokban már nőtt a hangulat, és kiderült, a cégnek vannak jegyei, amiket meg lehet nyerni... Azzal vígasztaltuk magunkat, hogy a miénk a biztos megoldás. Persze jó páran vannak az irodában, akik Panthers drukkerek, és úgy lehetett jegyeket nyerni, hogy valami diszítést kellett készíteni. Én ezt nem tudtam pontosan, de amikor megláttam a Panthers zászlókat, mondtam Dzsémsznek, hogy mi is tehetnénk ki New Yorkos logókat. Gyorsan kerestem a neten, kinyomtattam aztán már raktuk is ki az asztalunkhoz. Aztán arról dumáltunk, hogy kéne valami feliratot pingálni a mellkasunkra. Mondtam, hogy ahhoz nincs festékem, de ha gondolják, akkor viszek be pólót, bicajfestéshez meg van anyagom, írjuk ki magunkra, hogy Eli, a NY irányítójának nevét. Az a helyzet, hogy én mindent meg is tettem, de a végén berezeltek, és nem lett semmi a dologból. Aztán eljött a nagy nap, hamar elment, a munkaidő végén Dzsémsz is meg Wayne is eltűntek.

Az éjszakai Charlotteban özönlenek a nézők

Mondom ebből nem lesz semmi jó, hívom Dzsémszt, hogy mizu, valamit magyaráz, hogy lement kocsihoz. Jó, jó, úgy is el akarunk menni kajálni, a kocsi jó felé van, megkerestem Wayne aztán irány lefelé. Hát, meg kell mondjam, elsőre inkább azt hitte az ember, hogy NYban van, annyi Giants-os mezt lehetett látni. Az mondjuk nagyon jó, hogy itt nem kellett attól rettegni, hogy egymásnak esnek az emberek, együtt söröztek a Phanters mezesek a NYiakkal. Ez a kép pedig magáért beszél. A jó kis csirkeszárnyak meg burger után elindultunk a stadion felé, az a jó egy ilyen kisebb városban, hogy gyalog el lehet jutni mindenhova a belvárosban. Menet közben kiderült, hogy a közeli építkezésen egy bézból stadion készül. A bejutás tulajdonképp zökkenőmentes volt, de azért itt komolyabb biztonsági eljáráson kell keresztül esni összehasonlítva mondjuk egy bézból meccsel. Gondolom itt is lehetett valami huliganizmus, ezért a komolykodás, de azért ez nem olyan terror ellenes marhaság. Szóval a viszonylag drága jegy ellenére nagyon magasra szólt a jegyünk. Hiába, a Giants nyerte a legutóbbi Nagy Döntőt, meg kell fizetni a minőséget, valamint a TV is közvetítette.  Azt azért meg kell mondjam, nem éreztem magam egyedüli turistának, mindenki fotózott :-)

A bevonulás közben megy a műsor

Ez már a meccs vége, majd mindenki hazament

A kijelző szép nagy

Támad a Giants

Bevonulás

Kirúgás

Pom-pom lányok nem minden csapatnál van, 

így pl a Giantsnak sincs

Himnusz

Már a csapatok bevonulása előtt megkezdődött a csinnadratta. Bemutattak sportolókat, akik az Olimpián helyezéseket értek el és észak karolinai lakosok. Aztán jöhetett a csapatok bevonulása. A vendégek csak úgy beszaladtak, semmi cicó, de aztán füst, fény és jöhettek a Pumák. Utána pénzfeldobással eldöntötték, melyik csapat kezd. A szerencse a NYnak kedvezett, a helyiek jöttek kirúgással. Már a harmadik perc végén pontot is szerzett a címvédő, ezzel megadva a meccs alaphangulatát. Itt a gól 6 pontot ér, így gyorsan nő a pontok száma, plusz jár még az egy plusz pont, ezért aztán könnyen elszalad a meccs állása, azonban egy 21:14-es vezetés olyan, mintha rendes fociban 3:2 lenne. A tavalyi évben nagyot nyújtó hazai Cam Newtonnak nem igazán ment, az első két támadásukból semmi nem jött össze, míg az ellenség szinte minden támadásból legalább egy mezőnygólig jutott. Az állás annyira alakult, hogy Wayne-nek le kellett fotóznia a kijelzőt, mert ilyet ritkán látni. TV-ben természetesen sokszor láttam már foci meccset, már otthon is néztem épp eleget és azt gondoltam, élőben is simán fogom tudni követni az eseményeket. Nos, nem. Ez a játék annyira összetett, és olyan gyorsan változik a kép, hogy ha a labda feladásáról csak tizedmásodpercekkel lemaradsz, akkor azt a támadást már nem fogod tudni követni. És ha mindent látsz az elejétől, akkor is a villámszerű változás miatt nagyon nehéz felfogni, hogy épp mi miért történik. Az egész meccs sajnos nem volt valami jó, a Pumák annyira alárendelt szerepet játszottak, hogy a negyedik negyed közepétől már nem is az egyes számú irányítók játszottak. Ennek ellenére természetesen jól szórakoztunk, és mi new yorkiak örültünk az eredménynek :-).

(A képeket továbbra sem tudom normálisan elhelyezni, bocs...)