Karácsony

A közeli bevásárlóközpontnál készülnek a gyerekek a halloween-i cukorkagyűjtésre

Jézusmárja, három éve írtam utoljára... Pedig van miről! Legyen itt most egy könnyed, rövid darab, ami az utóbbi pár hétről szól. Kezdjük a történetet a Halloween említésével, mert bár nem tartozik szorosan a Karácsonyi ünnepekhez, azért olyan felvezető elemként elég fontos. Mint tudjuk, ilyenkor gyerek-hordák lepik el az utakat, és mint a mérgezett egerek rohangálnak egyik háztól a másikig. Tudom, sokaknak nem tetszik ez, de én továbbra is lelkes híve vagyok a dolognak, mert ez itt teljesen a gyerekről szól, ráadásul általában a család együtt megy, lehet csatlakozni másik családokhoz, és többnyire nagyon jó hangulatban telik, sok dumálással. Persze idén ismert okokból nem volt annyira felhőtlen a "trick-or-threat"-elés, de a lényeg, hogy a mieink 6 kiló édességet gyűjtöttek! Meg is állapodtunk Csillával, hogy azért ezt talán nem kéne nekik mindet elfogyasztani. Jó sok ebből "candy cane", "cukorka-bot" volt, ami lényegében tömény cukor kis élelmiszer-színezékkel. Miután hazaértünk, a gyerekek szépen szortírozták az édességet, aztán kiválaszthattak egy bizonyos mennyiséget, a többit pedig Csilla elvitte kórházban lévő gyerekek részére. Idén ingyen jótékonykodtunk 👹

Kis csapatunk kész a nagy menetre

Ez a brigád is felkészült, szerintem a legboldogabb a kutya...

Folytassuk a Hálaadással. Mi ugye ejrópaiak lévén továbbra sem nagyon barátkoztunk meg ezzel az ünneppel, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nekünk ez nem számít annyira fontosnak, mint az "igazi" amerikaiaknak. Már csak azért sem, mert bár én nem érzem magam felelősnek az őslakosokkal történekért, de azért lássuk be: nekik ez minden bizonnyal nem különösebben örömteli alkalom... Mi a pulykaevésből sem vesszük ki a részünket, tofuból készült töltött kamupulykát szoktunk enni. Mondjuk nagyon finom!

Azt viszont ugye tudjuk, hogy az amerikai ünnepi "menetrend" eltér a mi, otthoni hagyományainktól. Lényegében a hálaadás után felállítják a karácsonyfákat, vagyis náluk az "Advent" alatt már ténylegesen Karácsony van. Én továbbra is jobban szeretem a mi megoldásunkat, hosszabb ideig tart, Szilveszterkor is sokkal ünnepélyesebb, ezért a kis családunk ilyenkor csak feldíszíti a házat, és vasárnap meggyújtjuk az első adventi gyertyát, mézeskalács házat építünk, satöbbi. Én már tavaly azt gondoltam, hogy a kicsik, akik most hét évesek és másodikba járnak, már "felvilágosultak" lesznek. De miután továbbra is távoktatás folyik, nem találkoznak nap, mint nap a haverokkal, így lassabban terjednek a pletykák, szóval maradt a kisgyerekes menetrend. November vége felé mondtuk nekik, hogy ha akarnak ajándékokat, akkor írni kell a Télapónak. Ja igen, Télapó, Jézuska, Mikulás... Kis kavar van itt kérem szépen, tanakodtunk is Csillával hogy adjuk elő a dolgokat. Szeretnénk megtartani a Mikulást - mégiscsak a gyerekek védőszentje - ahogy kell december 6-án, de ez az ünnep ugye itt nincs. Most akkor mint mondjunk nekik? Mert aztán bemennek a suliba, és a többiek hülyének nézik majd őket, hogy micsoda butaságokat hordanak össze. Szóval megállapodtunk, hogy a Mikulás marad, de Csilla következetesen "St. Nicolas"-nak hívja... A franc, azért a Mikulás sokkal jobban hangzik... Idejekorán megkértem a nővéremet, hogy küldjön Mikulás-zacskókat, ezek szépen meg is érkeztek. De ugye keverednek a dolgok, szóval elhatároztuk, hogy készítünk olyan kandallóra felakasztható zoknikat. Persze ezeknek szépen hímezve kellett lenniük, a projekt csúszott, így aztán nálunk rendhagyóan december 13-án érkezett a Mikulás. Szerencsére ez nem nagyon zavarta őket, a lényeg, hogy megkapják a cukorka adagjukat.

"Szósöli disztenszd" trick-or-treating

 

Visszatérve a levére, a két kicsi elkezdte írni, Csilla persze érdeklődve kérdezte tőlük, hogy mit írnak bele? Mire Lily semmi gondolkodás után megkérdezte: "Miért érdekel az téged? Ez a levél a Mikulásnak megy..." Óvatosan kell bánni ezekkel a gyerekekkel, nem olyan könnyű beadni a meséket. A lényeg természetesen a szépen elkészült levél, be is borítékolták, címzett: "Santa", cím: "North Pole", még valami bélyeget is szereztek rá. Irány a postaláda. Ez úgy működik, hogy a ház előtti postaládába, ahova a leveleket kapjuk, be kell rakni a kimenő dolgokat, és a piros kallantyút fölfelé állítani. Másnap jön a postásbácsi, látja a jelet, kiveszi a cuccot, és már megy is az útjára. Láthatóan a "gyerekek postázták a leveleket" és a "postásbácsi felveszi őket" között eltelik pár óra. Gondos apa jól tudta előre, hogy lefekvés előtt szépen ki kell slattyogni és kivenni az értékes rakományt. Ezek után gondolom nem fogsz meglepődni, hogy az okos apa jól elfelejtett kimenni értük... Másnap, amikor eszembe jutott, természetesen már nem voltak ott, a lelkiismeretes postásbácsi szépen elvitt mindent. Még szerencse, hogy Csilla kíváncsiskodott, így azért nagyjából tisztában volt a kívánalmakkal. Két nappal később aztán az egyik reklámújságba rejtve megtaláltuk a leveleket! Állatira meg voltam hatódva, hogy a postás nem csak jó fej volt és visszahozta, hanem tudta is hova kell bedobni, mert természetesen pontos feladó nem volt feltüntetve!

A zsákmány!

 

Karácsonyi kalandjaink ezzel még nem értek véget. Miután ugye mi ragaszkodunk az európai menetrendhez, ezért nem szoktuk túl korán megvenni a fenyőfát. Sőt, előfordult már olyan, hogy csak 23-án mentünk el a fáért. Nem kell ugye a tárolással bohóckodni, olcsóbb (párszor ingyen volt...), későn hozzuk be a házba, tovább bírja, csak előnye van a dolognak. Igaz, egyszer a megvett fát beállítottam a ház melletti a fák közé, senki nem vette észre, hogy ott egy "betolakodó"... A lényeg, hogy 20-a körül Csilla már elkezdett fákat keresgélni. Rémülten vette észre, hogy a szokásosnál sokkal kisebb a kínálat. Kiderült, hogy egy fának olyan 10-12 év, mire megfelelően megnő, tehát a mostani fákat 2008-2010 között kellett telepíteni. Csakhogy, akkor volt a nagy krach, ezért rengeteg ilyesmivel foglalkozó vállalkozás csődbe ment, így jóval kevesebb fát ültettek! Ezzel odáig jutottunk, hogy szégyen szemre úgy nézett ki, idén karácsonyfa nélkül lesz Karácsony! Vicceskedve megjegyeztem, hogy majd elkérjük a szomszéd néniéktől, mert itt rengeteg család már 25-én lebontja a fát. A szembe szomszéddal jóban vagyunk, meg is kérdeztük, hogy "B" tervként számíthatunk-e az ő kidobásra váró fájukra? Kiderült, nekik mű-fenyőjük van, és nagyon szívesen ideadják. Nagy kő esett le a szívünkről, de akkor még egy elég fontos dologgal nem voltunk tisztában. Miután idén a konkrét dátumokkal már úgy is hadilábon álltunk, ezért nem jelentett gondot, hogy 25-én reggelre sikerült felállítani a fát. Ahogy áthoztuk a "fenyőt", nagyon szépnek nézett ki. A tűlevelek kifejezetten eredeti hatást keltenek, a fa törzse mondjuk kicsit béna, de azt nem lehetett annyira látni, mert nagyon sűrű. Már fa-állítás közben éreztem, hogy azért lesz itt egy kis probléma, iszonyat büdös volt a fa! Mintha fáradt-olajban áztatták volna egy fél évig, majd kátrányba tették volna egy időre. De hát ugye mégiscsak férfiember vónék, befogtam a csuszalesőmet. Kisvártatva Csilla rémült arccal kérdezte, hanyadika van, és mikor lehet leszedni a fát? Igen, neki is feltűnt a szag. Gyorsan elő a füstölőkkel, de nem segített. Márpedig a Karácsonyhoz a jó illat is hozzátartozik. Ez most elmaradt...

Az időzítéssel itt is volt némi probléma. Miután kölcsönfenyővel operáltunk, meg kellett várni, amíg a szomszédék elmennek, ez pedig csak 24-én következett be. A fa díszítése éjszakai feladat, ezért csak 25-én reggelre lettünk kész. Még szerencse, hogy Karácsony napja ugye december 25, így nem csináltak belőle problémát. Meeert előtte már nap, mint nap kérdezgették, mikor lesz a nagy nap?...

Miután lebontottuk a műfenyőt, szent elhatározást tettünk: ezentúl korábban vesszük meg a fenyőt és maradunk a természetesnél.

A szörnyen büdös műfenyő...