Hosszas okoskodás billentyűzetekről

 CJ-nek ajánlva

Rövid történelmem

Rég óta használok "ergonomikus" billentyűzeteket, mindig is érdekeltek ezek a megoldások.  Az elsőt vagy 20 éve kezdtem használni, egy MS Ergonomic Natural Keyboard-ot sikerült szereznem. Miután ennek a kiosztása tulajdonképp megegyezik a hagyományos billentyűzetével, csak kényelmesebb, "tört" helyzetben van a kéz, ezért ennek a megszokása igazán nem volt probléma. Azt hiszem ezek "mechanikus" billentyűzetnek számítanak, néha még most is lehet kapni ebay-en. Úgy emlékszem addig nyomkodtam, amíg használhatatlanná vált. Utána vettem egy Logitech Wave vezeték-nélküli csodát, de tulképp nem voltam vele megelégedve, mert ez valójában nem túl kényelmes, annak ellenére, hogy nagyon jól néz ki. Aztán volt egy MS 4000-esem, ez nagyon hasonlít a már említett fehérre, csak egy újabb kiadás, picit feltuningolva, de mintha a billentyűk nem lettek volna annyira jók. Ez úgy 2010 körül lehetett, azóta csak egyszer használtam egy MS Sculp-tot, de ezen kívül valahogy úgy alakult, hogy mindig hagyományos eszköz volt az asztalomon. Szegény Sculpt-ot nem sikerült hazamenekítenem a Világ Másik Végéről, de erről majd egy másik bejegyzésben.

Két éve, amikor a jelenlegi melót kezdtem, szükségem volt itthoni "felszerelésre" a "home office"-hoz, például monitor, egy jó szék, asztal, és hát természetesen egy billentyűzet. Akkor csináltam egy kis tesztelést, berendeltem az "gyűlölt" Amazontól pár billentyűzetet, kiválasztani a megfelelőt. Azt itt kell megjegyezzem, hogy én egy kicsit "Razer-mániás" vagyok, ezért egy Razer Cynosa Chroma-val kezdtem. Ez egy membrános "gaming" billentyűzet, csiri-biri billentyűnkénti világítással, aminek munkában nincs sok jelentősége, de nagyon jól tud kinézni, és olyanra állítod, amilyenre neked tetszik. A Razer megoldása a konfigurálásra, hogy a saját felhőjükben tárolják a beállításokat, lényegében minden induláskor kell lennie Net kapcsolatnak, be kell lépni, és onnan tölti le a beállításokat. Működő megoldás, de van pár hátránya. Először is kell hozzá internet kapcsolat. Ez nem mindig, minden helyzetben megoldható, és ekkor a billentyűzet veszít a funkcionalitásából. Ezek a csiri-biri billentyűzetek nem csak arra jók, hogy lenyomj rajta egy billentyűt, és megjelenik egy betű. Miután a Razer első sorban játékra specializálódott, ezért ezek az eszközök erre vannak kihegyezve. Beállíthatsz billentyűzet kombinációkat egy billentyű lenyomásra, ezzel segítve, hogy minél jobban tudjál játszani. A Razer beállító programja nagyon kényelmesen használható, a makrók (hosszabb szövegek begépelése) akár másol-beilleszt funkcióval létrehozható, szóval kényelmes. 

A beállító program telepítésével és használatával az a baj, hogy ha az ember vállalati masinán akarja használni, akkor vagy fel tudja valahogy ügyeskedni, ami ugye eleve nem szép dolog, vagy nem tudja használni. És akkor még ott van a probléma, hogy a beállítások miatt be kell jelentkezni, ami ha adott esetben a cég figyeli a hálózati forgalmat, akkor problémát jelenthet. 

 

A Cynosa egyébként nagyon jó billentyűzet, de miután nem "mechanikus", hanem valami hibrid megoldás, ezért nem olyan rövid a megnyomás útja, mint egy rendes membrános billentyűzetnek, de nem is annyira finoman működő, mint egy valódi mechanikus, ezért kiesett a rostán. Apropó, követelményrendszer. Nekem a "mechanikus" nem volt elsődleges szempont, de szeretem az előbb említett rövid megnyomást. Nem akarok "kattogósat", hanem lehetőleg lineáris visszajelzésűt, ne legyen benne "átbillenés", és minél rövidebb megnyomás, legyen elegendő csak "kicsit megnyomni", vagyis ne kelljen végig, koppanásig nyomni. És, ha van lehetőség, legyen ergo. Visszatérve a Cynosa-ra, a 2-es verziót is kipróbáltam, de végül is nem estem hanyatt tőle, letettem róla.

Ezután egy nagyobb lépés következett, és kipróbáltam egy szintén Razer, BlackWidow Elite-et sárga switch-ekkel*. Ez már majdnem verhetetlen! Egy billentyűre ígérnek 80 millió lenyomást, hibátlan működést, 45 grammal (jó, ez nyilván Newtonban kéne megadni, de így specifikálják...) lehet megnyomni, nem kell végig, szóval eléggé pont az, amire vágyom. Ráadásul az oldalán van USB és 3,5-ös Jack csatlakozó, ami kellemes plusz, jár hozzá kéztámasz, amit mágnesen lehet illeszteni a laphoz. Tényleg nagyon jó, amíg használtam, nem volt vele hiba. Hogy mégsem ezt választottam, annak kizárólag egy oka van: a végül is győztes Huntsman Elite-nek a kéztámasza csiri-biri LED-es világítással van megfejelve. Igaz ehhez "piros" switch-eket választottam, mert egy boltban volt szerencsém kipróbálni a különböző színű switcheket, és a piros tetszett a legjobban. Ha már itt tartunk, az a baj ezekkel a switchekkel, hogy én hiába mondom neked, hogy a piros a tuti, vagy a zöld, ez totálisan egyéni. Miután egy-egy jobb billentyűzet elég húzós árú, mindenképp érdemes tisztában lenni azzal, hogy mire dobsz ki ennyi lét. Itt elég jó a helyzet, mert ha ilyen válaszút előtt állok, akkor a  "gyűlölt" Amazonról be lehet szerezni több verziót, és gond nélkül vissza lehet küldeni, ha nem tetszik.

Csendben azért álljon itt annyi, hogy a "piros" switch-ek már nem "mechanikus", hanem "optikaiak". Ugyanúgy rugó ellen kell lenyomni őket, de a "lenyomást" nem áramkör megszakítással figyelik, hanem egy fénysugár megszakításával. Ez természetesen pontosabb működésre ad lehetőséget. Itt van egy hosszabb cikk a Razer switchekről. A "pirosak" 100 millió lenyomást bírnak, 40 grammal.

A Huntsman tökéletesen bevált, nem tudok rá rosszat mondani. 2 éve használom, soha nem volt probléma vele, ha valaki "egyenes", "hagyományos", "nem ergo" billentyűzetet akar, akkor tiszta lelkiismerettel tudom ajánlani. 

 

Térjünk vissza egy kicsit a beállító programokra. Ezeknek az eszközöknek nem csak a már említett LED-es világítását lehet állítani, hanem akár billentyűnként megadhatod, hogy mit csináljon az eszköz. Vannak a szokásos "shift", "alt", "ctrl", vagy Mac-en éppen "option" billentyűk mellett még változtatók, a Razer "hypershift"nek hívja, és 2 réteget, vagyis kiosztást lehet definiálni. Ezzel megteheted, hogy alapállásban a szokásos "qwerty"-t kapod, de hypershift váltás után mondjuk az "A" lenyomására egy bonyolult kombinációt dob a billentyűzet a számítógépnek. Nos az, hogy ez miként van megoldva, az alapvetően eltérő lehet gyártónként, és hát egyik jobb, másik rosszabb. A Razer-é működés szempontjából elég jó, de a korábban említett felhős tárolás meglehetősen ellenszenves. Tudom, ma bódog-bódogtalan felhőzik, ha kell, ha nem. Ettől eltekintve a Synapse egy bitang jó alkalmazás, ugye szoftver, vagyis veszi le az erőforrásokat, de soha nem tapasztaltam, hogy teljesítmény-problémát okozott volna. Csilliárd beállítási lehetőség, makró, Windows (vagy épp Mac, Linux) parancsok, billentyűzetkombinációk, egér manipulálások, szóval szinte végtelen a lehetőségek száma, hogyan állítsd be a szerkezetet.

Új hullám

El is érkeztünk hozzá, hogy a cikk elején miért kezdtem az ergo billentyűzetekkel. Míg a Huntsmanra a kategóriáján belül nem igazán tudok rosszat mondani, addig magával a kategóriával vannak gondok. Ha sokat ülsz számítógép előtt, akkor nyilván tapasztaltad már, hogy egy idő után akármit csinálsz, kényelmetlen lesz minden, fel kell állni, szükség van a pihenőre. Ezt az utóbbi időben nem csak úgy éreztem, hogy maga az ücsörgés kellemetlen, hanem a kar-tartás a billentyűzetnél. Haverokkal időről-időre előjönnek technikai kérdések, okosságok, ha valaki lát valami érdekeset, akkor feldobja a listára. Nemrég Csabi küldött egy linket egy osztott, szuper-ergo billentyűzetről. A korábbi verzióját ismertem, de ez az újabb igazán varázslatosan néz ki, de valami brutális 450 dollár körül mozog az ára. Cirka 180 000 forint... Meglehetősen sok nulla... Kapásból azt válaszoltam, hogy "áh, ennyi pénz a világon nincs". De aztán nem hagyott nyugodni a dolog, ezért megint igénybe vettem az Amazon kedvességét, és rendeltem egy ilyet. 

Nem keltett csalódást! A billentyűzetek Ferrarija (ide légy szíves behelyettesíteni a kedvenc, legjobb, verhetetlen autómárkádat...), a gépírók Stradivariusa. Tényleg, isteni egy darab. Ráteszed a kezed, és ennél kényelmesebb elrendezést sosem fogsz tapasztalni. Miután a középső sor mélyebben fekszik, mint a felső és az alsó, ezért teljesen követi az ujjak természetes mozgását. A sorok "ortho-lineárisan" (nemes egyszerűséggel "egyenes vonalban") vannak elhelyezve, ami teljesen logikus használat, illetve ergonómia szempontjából. A "hagyományos" elrendezés a mai napig magán hordozza a száz évvel ezelőtti, mechanikus-írógép elrendezésének az alapjait. Ne érts félre, ezt hibátlanul meg lehet szokni, de miért kéne a jobb kéz ujjainak "balra-előre" kinyúlni, míg a bal kéz ujjainak "balra-hátrafelé", amikor a felsőbb sorok billentyűit akarod elérni? A 360-nál mindkét kéz ujjai ugyanabba az irányba nyúlnak ki, ráadásul totál szimmetrikus az elrendezés, azonos a billentyűk száma. A legjobb újítás, hogy minkét hüvelykujj komolyabb munkavégzésre használható. Elhelyeztek raja egy-egy, 6 billentyűből álló csoportot a hüvelyk ujjnak. A hagyományos billentyűzeteknél az ember elvileg 10 ujjal gépel, de ez nem annyira igaz, mert a hüvelykek csak a szóközt kezelik, én ráadásul nagyon megszoktam, hogy csak a jobbal ütöm a szóközt. Itt viszont jobb hüvelykre van a szóköz és az "enter", bal hüvelykre a "visszatörlés" és a "törlés" gombok. Ezt a négy funkciót rövid idő alatt meg lehet szokni, ezáltal a kezek terhelése egyenletesebb lesz. Most persze előjöhetnél azzal, hogy de a 360-on nincs számbillentyűzet, meg a navigáló nyilak egy kupacban, vagy épp a <pgup>/<pgdn> csoport hiánya. Nos, ez az, ahol ezek a csiri-biri eszközök sokkal jobbak, mint gondolnád. Ugyanis lehet váltani, hogy a jobb oldal egy gombnyomásra számbillentyűvé váljon. Ha belegondolsz, ez még egyszerűbb, mint a jobb kéz elmozgatása 20-25 centit a "num pad"-ra, majd vissza. Sőt, ha olyanod van, akkor beállíthatod, hogy a számbillentyűk bal kézre essenek, persze ennek a használatához kell egy kis gyakorlás. Apropó, gyakorlás. A 360 legnagyobb baja, hogy annyira eltérő a szokásostól, hogy nagyon nagy elkötelezettséget jelent váltani. Én nem vagyok a leggyorsabb gépelő, magyar nyelven kis készüléssel olyan 75-re tudtam feltornázni magam percenként. A 360-ra váltásnál ez leesett kb. 5-re... Egy pár nap elteltével persze elkezdett javulni, de hogy a korábbi szintre visszajussak, az biztos, hogy több hónapot venne igénybe. A legnagyobb bibi pont az ergonómiában van. Miután ennek a billentyűzetnek az alapja görbített, ezért a billentyűk teteje összetart, ami miatt a sorok közelebb vannak egymáshoz. Ha megszokod, ez természetesen a rövidebb út miatt előny, de addig sokszor a "messzebbi" soron találja magát az ujj. Én bután nézek ilyenkor ki a fejemből, hát jó ujjat használtam, akkor meg miért nem az a karakter jött föl? Szóval megszokni nehéz, ráadásul nincs az "F" és "J" billentyűkön a szokásos kis gumó, ezért főleg eleinte nehéz megtalálni a helyes pozíciót, le-föl irányba könnyű elcsúszni. Viszont nagyon "kényszeríti" az ujjakat, hogy a megfelelő ujjal nyomjad az adott billentyűt, ne legyen "elkalandozás". Egyébként szerintem az elrendezés annyira jó, hogy érdemes lenne szabványosítani.

Beállító alkalmazások

Ha már szóba került, hogy a Razer megoldása milyen a beállító szoftver tekintetében, akkor itt újabb ódákat kell zengeni a Kinesis-ről. Nekik a helyi gépen fut a program, megírták Mac-re, Linux-ra, és természetesen Windowsra is. Az egész azzal indul, hogy elérhetővé kell tenni a billentyűzetbe épített "merev lemezt", ahol a beállításokat tárolja. Ez a megoldás műszakilag a legjobb. A meghajtót nem lehet távolról élesíteni, csak egy billentyűkombinációval, ami ugye megy a billentyűzettel, tehát minden OS alatt ugyanazt kapod, nem kell betölteni a beállítást, nem kell meghajtó program, csak csatlakoztatni kell, és minden ugyanúgy megy. Ráadásul, ha mondjuk írsz egy több-soros makrót, amiben több sort akarsz begépelni, akkor nem kell foglalkozni a Unix/OSX/Windows sor-lezárással, mert ugye egy "entert" küldesz a gépnek, a többit az OS elintézi. Vagyis nem egy fájlt másolsz be, hanem tényleg billentyűleütéseket küld. Miután a beállítások egy kívülről hozzáférhetetlen meghajtón vannak, ezért nekem elég biztonságosnak tűnik, hogy akár jelszavakat is lehessen tárolni rajta. Bár nem olvastam erről semmit, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne. Ami inkább problémát okozhat, az az, ha olyan módon teszed elérhetővé, hogy könnyű véletlenül elindítani a makrót, ami okozhat meglepetéseket...

Kinek ajánlható ez a csoda masina? Alapvetően olyanoknak, aki tényleg nagyon sokat gépelnek. Ha valaki könyvet ír vagy szerkeszt, diktálnak neki, ilyen helyeken az a gyanúm, hogy már közép távon megtérül a tényleg húzós befektetés. Egyrészt a kényelem miatt azt hiszem valóban kisebb az esélye, hogy valami randa gyulladásos, túlhasználós sérülést szenvedjen az alkar. Másrészt tényleg növeli a teljesítményt a kisebb utak, kényelmesebb használat miatt. Ráadásul a beállító proggival rengeteg gépelést lehet megspórolni. A hátulütő a tanulásba befektetett energia. Ha már tudsz gépelni, akkor is lényegében újra kell tanulni az egészet. Ha még nem tudsz, akkor meg azért, mert ezt nem lehet "két ujjal" használni. Ne érts félre, láttam én srácokat két ujjal olyan gyorsan gépelni, ahogy én sosem tudtam tízzel, de azt ezen egyszerűen nem lehet csinálni. Ami egy inkább kellemetlen, mint nagy negatívum, hogy egy nyúlfarknyi összekötő kábelt adnak hozzá. Nekem kifejezetten az egymástól messze lévő felek a kényelmesek, szerencsére volt itthon egy hosszabb kábel összekötni a feleket.

És végül is megtartottam-e ezt a kis csodát? A prózaian egyszerű válasz, hogy nem... Annyira lelassultam tőle, hogy hatással volt a munkámra, és épp nincs se időm se energiám, hogy a tanulásba annyit fektessek. De az ergonómia nem hagyott nyugodni, ezért hozattam még két billentyűzetet. Mindkettő Kinesis, az egyik egy TKO, úgynevezett 60%-os billentyűzet, a Kinesis Advantage RGB osztott szerkezet, mindkettő Kailh "piros" switchekkel érkezett. Nem ismerem a többi Kailh-t de ez pont az, mit akarok, jó választás volt. Bíztam benne, hogy a TKO fog nyerni, nagyon pofás kis darab, ráadásul a 3 szóköz billentyű nagyon jó ötlet, közelít a 360 elrendezéséhez, csak be kell állítani. Én "visszatörlés", "enter", "szóköz" sorrendre állítottam, ez nagyon kasa, könnyű megtanulni, és jóval hatékonyabbá teszi a használatot, főleg az "enter", mert nem kell messzire nyúlni, és bajlódni a "vissza-állásal". De a helyzet az, hogy a Kinesis Advantage RGB 

 

is kvázi-szimmetrikus elrendezésű, és a többlet billentyűk miatt a makrók beállítása, illetve direkt elérhetősége sokkal szimpatikusabbá tette, ezért végül is erre cserélem le a Huntsmant.

Negatívumok

Ha már az ember elkölt ennyi lét, joggal várja el, h minden tökéletes legyen. Az, hogy a 360nál a két felet összekötő vezeték mindössze kb 10 centi hosszú, az eléggé övön aluli ütés. Jó, nem egy nagy összeg venni egy hosszabb USB-C vezetéket, de ennyi pénzért ne kelljen már még apróságokkal is bajlódni. És ezt nem csak kekeckedésből mondom, hanem nekem kifejezetten a távol levő felek jöttek be:

 

A Kinesis beállító appja nagyon kis fapados. A működési elve pöpec, ahogy írtan aktiválni kell a meghajtót benne, hogy lehessen szerkeszteni. Az "haladó" mód kicsit macerás, de elég egyértelmű, hogy mit csinál. Viszont a makró szerkesztője a grafikus felületen eléggé csalódás. Miért nem lehet beilleszteni egy szöveget? Kizárólag a billentyűk nyomogatását rögzíti, majd elmenti egy szöveges fájlba. Ezt egyszerű, de macera szerkeszteni. Minden billentyű lenyomását egy {} pár közé kell tenni. Az "Este<enter>" szöveg a következőképp néz ki:

{-shift}{e}{+shift}{s}{t}{e}{enter}

Ezt kézzel összehozni elég macera... 

A másik probléma, hogy a haladó módot nem biztos, hogy lehet használni munkahelyi gépen. Érthető okokból a külső meghajtó írása nem engedélyezett, márpedig a billentyűzet meghajtója az oprendszer szempontjából pont ilyen... Igaz, lehet makrókat rögzíteni, billentyűt átdefiniálni "direkt szerkesztéssel". Ilyenkor csak lenyomod a billentyűzeten, hogy mondjuk makrót akarsz rögzíteni, megadod, h milyen módon, milyen kombinációval lehessen elérni, majd szépen begépeled, hogy mit akarsz. Utána, ha csatlakoztatod a billentyűzetet egy géphez, ahol a meghajtó elérhető "írás" módban, akkor természetesen utólag tudod szerkeszteni az "on the fly" készített megoldásokat.

A "honorable mention"-ra nem tudok jó fordítást, pedig van egy-kettő... Mármint billentyűzet

Moonlander

Felmerültek más billentyűzetek is, ezek közül a Moonlander/ErgodoxEZ mindenképp megemlítendő. A kiosztásuk lényegében ugyanaz, mint a 360-nak, csak sima a lap, amire a billentyűk vannak építve. Ez ergonómiai szempontból rosszabb ugyan, viszont megvan az az előnye, hogy a billentyűket egyesével lehet cserélni. Mármint a switcheket, nem csak a sapkákat. A 360-ról azt írták, hogy a negatív ív miatt egyszerűen nem tudták elég stabillá tenni a billentyűk foglalatát, ezért kénytelenek voltak erről lemondani, és maradni a fixen beépítettek mellett, tehát ha valakinek ez fontos, akkor ez mindenképp fontos érv a Moonlander/ErgodoxEZ mellett. 

Ami itt egy kicsit csalódás, hogy a beállító app a Razerhez hasonlóan a felhőben tárolja a beállításokat, ezért ők csak egy 4 karakter+<enter> makrót engedélyeznek, pontosan a jelszavak tárolásának megakadályozása miatt. Ez számomra mindenképp negatívum, nem érzem úgy, h 4 karakter miatt érdemes makrót írogatni.

Dygma Defy/Raise

Az alternatív, kis cégek közül talán ez a legjobb. A "Raise" egy hagyományos kiosztású, de osztott billentyűzet, "10key" és funkció-billentyűzet nélkül, de a szóköz billentyűk kicsit átvariálva, mindkét hüvelykre 4 billentyű jut. Ez szerintem pont elég is, könnyen megtanulható, és miután a többi billentyű "hagyományos" elrendezésű, ezért nagyon gyorsan meg lehet tanulni a használatát. A beállító appja nagyon egyszerűen, látványos, és még ráadásul "open source" is, ami mindig szimpatikus dolog. Szintén lokálisan fut a három nagy oprendszeren. A "Defy" viszont "egyenes" (ortho-lineáris) kiosztású, 8 darab billentyűvel mindkét oldalon a hüvelykujj számára. Ez már lehet, hogy egy kicsit sok, bár ha úgy vesszük akkor 2-4-et "automatikusan" lehet használni, a maradék viszont még mindig hasznos lehet, még akkor is ha esetleg rá kell nézni, hogy hol kalandozik az ujjad.

Nah... Idáig jutottam az írással, amikor belém szállt a nembírokmagammal, és rendeltem egy ilyen Dygma Raise billentyűzetet**. Hát, ez sem olcsó éppen, nem tudom otthon mennyire reális egy ilyet beszerezni a maga kb. 350 eurójával, de azt kell mondjam, nagyon jó! Annyiban jobb, a Kinesis Advantage-nél, hogy van az a már említett "thumb cluster"-e. Kailh "ezüst" billentyűkkel jött, nem rossz, de továbbra is meggyőződésem, hogy a Razer piros a legjobb. Ezek is nagyon finoman mozognak, hasonló érzésre, mint a Razer, de néha mintha duplázna. Ezt nehéz megállapítani, mert ugye mondhatod, hogy egy parkinzonos öreg, bácsi vagyok, és csak az ujjaim remegése miatt van ez... Nehéz lenne vitatkozni rajta, mert nem tudom hogy lehetne tesztelni? Ráadásul az az ajánlás, hogy direktben csatlakozzak a masinához, ami nem igazán pálya, egy Thunderbolt dokkingra van rákötve. Viszont, a Razernél soha nem tapasztaltam ilyet, szóval gyanús a dolog, de túl sok elem van a rendszerben, hogy valamire biztosan mutogatni lehessen...

Egyéb billentyűzetek

A közösségi finanszírozású oldalakon lehet találni még nagyon baba ergo cuccokat. Tényleg olyanok, hogy látszik a tervezés minősége, a befektetett munka, jó anyagok, például diófa, és ergo szempontból biztos vagyok benne, hogy hibátlanok. Az egyetlen dolog, ami miatt nem vennék egy ilyet, a támogatottság. Még ennél a Dygma-nál is úgy érzem 2 hét használat után, hogy vannak benne apró hibák, amik nem tudom hogyan, mikorra lesznek orvosolva? (Azóta eltelt egy kis idő, nincs újabb firmware...) Ezek nem a világvége jellegű hibák, hanem sokkal inkább apró bosszúságok, esetleg kisebb "bug"-ok. Nos, az ilyesmik egy nagyon pici cég, vállalkozás, "start-up" termékéből nem hiszem, hogy valaha is eltűnnek.

Ergo

Pár gondolat az ergo megoldásokról. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezek az ergo megoldások segítenek a kényelemben, teljesítményben, de nem mindenhatóak. Biztos, hogy tovább lehet bírni a folyamatos gépelést egy ilyen billentyűzettel, de ez nem jelenti azt, hogy időnként ne kellene megállni, kicsit lazítani, ilyesmi. Részemről mondjuk nem is gépelek órákat folyamatosan, hanem inkább gépelés, aztán megállok megnézni, hogy jó-e, amit csináltam, esetleg gondolkodom (ne röhögj!) kicsit, majd mehet tovább a gépelés. Amikor éppen nem nyomkodom a gombokat, akkor általában el szoktam mozdítani a kezem az alaphelyzetről. Egy Advanced 360-nál ez nem feltétlenül következik be, mert annyival kényelmesebb, hogy hajlamos voltam ott tartani a kezem. Ez viszont biztos, hogy nem segít a kéz lazításában. Ráadásul a rövidebb mozgás miatt talán még jobban merevíti az ember alkarját. Szóval mindamellett, hogy egyértelműen kényelmesebb, jobb használni egy ilyen csiri-biri eszközt, hosszú használatoknál mindenképp érdemes az embernek rászorítania magát, hogy rendszeresen pihentesse a karjait. 

A csoda, egyenes (tudod, ortho...) kiosztások szintén nagyon jó megoldásnak tűnnek, de ennél nekem fontosabb a szimmetrikus elrendezés. Legyen már egyenletesen terhelve a két kéz, nem is értem, hogy ezt miért nem csinálták meg korábban és ragaszkodnak a 101/102 gombos elrendezéshez? A hüvelyk ujj fokozottabb használatának mindenképp nagy haszna van, egy jó elrendezéssel sok terhelést le lehet venni a jobb kis-ujjról. A külön "számbillentyűzetnek" szerintem lejárt az ideje, egy gyors váltással sokkal jobban lehet haladni helyben, mint a kéz elmozgatásával, ráadásul a számbillentyűzet ugye "egyenes" kiosztás, míg a kiosztásváltással ugyanaz az elrendezés marad, szóval könnyebb megtanulni.

Ami viszont mindenképp bejött, az az "osztott" elrendezés. Ez sokkal többet dob a kényelmemen, mint bármi más újítás. Ez azért is jó, mert vannak olcsóbb osztott billentyűzetek. Egy ilyen "60%" vagy "tenkeyless" billentyűzetet érdemes kipróbálni, ha valami ergo megoldáson gondolkodsz. Az egyenes kiosztások a legjobbak, de ott azért komoly befektetés az átállás, ha már tudsz gépelni.

Függőleges elrendezés

Efelől nekem komoly kétségeim vannak. Léteznek függőleges helyzetű billentyűzetek, egerek, de  szerintem ez egy zsákutca. Nem igaz, hogy kényelmesebbek. Próbáld csak ki! Minden nélkül tedd le a kezeidet az asztalra, miközben ülsz. Milyen helyzetben van a kezed? Függőleges, vagy vízszintes?

Na, most állítsd függőleges helyzetbe a kezeidet. Mit érzel? Én azt, hogy tartani kell a kezeimet, vagyis munkát kell kifejtenem. Ugyanezt éreztem, amikor függőleges egérrel próbálkoztam. Nem tudom rátenni a kezemet, mint a vízszintes egérnél, hanem tartani kell. Ez nem nagy erő, de folyamatos, szóval garantált a fáradás... Nagyon gyorsan elfelejtettem ezt a megoldást, szerintem ez sokkal kényelmetlenebb, mint a vízszintes elrendezések.

Hát, kb ennyi, lehet fikázni...

 * Nem tudom mire lehetne fordítani a "switch"-et, nyilván a "kapcsoló" szó szerint megfelelő lenne, de valahogy bénán hangzik, ráadásul az embernek inkább a villanykapcsoló jut a szóról az eszébe, ezért maradtam inkább az angol nevénél

** Végül ez lett e nyerő, már egy ideje ezt használom, és nagyon meg vagyok elégedve vele, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy néha dupláz...