Karácsony. Kicsit szentimentális módban vagyok, miközben egy értelmetlen eljárás újra és újra lefut a fejemben. Nevezetesen a "Mi_Lett_Volna_Ha()" rutin. Nyilván, ha Fazekas Zolival bicajozva a torbágyi elágazásnál nem fekszem le, az nem sokat változtatott volna a dolgok menetén. Volt azonban egy elég fontos momentum. Már egy ideje a Pannonnál dolgoztam, amikor a csopvez kolléga odébbállt, jó lehetőséget kínálva a továbblépésre. Jelentkeztem is a pozícióra, de a főnököm volt olyan aranyos és nem bízott bennem, és bár egyedül maradtam jelölt, nem adta nekem az állást, hanem tovább keresett embert. Később talált is más valakit, Danit, akivel azóta is jóban vagyok, ráadásul nélküle egészen biztos, hogy nem dolgoztam volna a Morgannél (merthogy ő csábított át), ami most munkakeresés közben hasznosabbnak tűnik, mint a Pannon, (ráadásul szerintem anyagilag is jobban jártam). Már több alkalommal megjegyezték, hogy nocsak, az MS-nél dolgoztam? Ugyanez a Pannonnal nem esett meg, szóval köszi szabópeti, hogy nem bízol a saját embereidben :-).
Karácsony. Aiyi természetesen áthúzta az összes számításunkat. Úgy terveztük, hogy a délutáni pihenés közben szépen karácsonyfa díszítés, ajándék-elhelyezés. Ehelyett nem volt hajlandó aludni, 4 óra felé aztán Csilla levitte a játszótérre, akkor még nem volt hó, én meg mint az őrült nekiálltam fát állítani. Nem meglepő módon 10 perc múlva telefon, hogy siessek, mert az amcsi el akar aludni. Szegény fára alig került fel pár dísz, már jöttek is haza. Persze óriási sikere volt Thomas a vonatnak, de a nagymamától kapott baba nem aratott sikert, annyira, hogy az estét a sarokban végezte... Aiyi ugyanis eleinte kicsit félt tőle, olyan nagy és annyira élethű a baba. A Karácsony egyébként isteni jó volt, Interneten főztem: ha valami nem akart úgy menni, ahogy gondoltam, akkor gyorsan hazacsörögtem a Muternek vagy a nővéremnek, és egyeztettük hogy is kell készíteni a dolgokat. Közben borozgattam, szóval kasa volt. Bár Csilla nem szereti a mákos bejglit, végül csak azt evett, a dióst nekem kellett elpusztítanom.
26-án aztán leesett az első hó. Nem kispályázta el, rögtön vagy fél méter hullott, pár képet itt és itt találsz. Ez volt az első eset, hogy igazán zavart éreztem az Erőben, ami azóta is tart. Mondjuk még elfogadom, hogy egy napig nem takarították le az utcát. Emiatt Csilla nem ment dolgozni, a szomszéd bácsi sem. Ami gáz, hogy azóta vaklizik a szemétszállítás. Az eset után majd két hétig egyáltalán nem vittek el semmit, pedig már a a hó is kezdett elolvadni, fenyőfák hevernek szanaszét, nem a legjobb látvány. Ma éjszaka elvileg újabb 20 centi hó fog esni, eddig az előrejelzések beváltak.
Karácsony és Új Év között elmentünk korcsolyázni (végre) a Világ Jégcsarnokába, ami ebben az esetben nem is annyira megalapozatlan elnevezés. Szuper modern épület, 2-3 éve lett kész, állítólag azért építették, hogy a rendezendő Olimpia egyik helyszíne lehessen. Az Olimpiából nem lett semmi, de a csarnok maradt. Az elnevezés persze kicsit csalóka, mert a jég ugyan igaz, de egy 50-es feszített víztükrű medence is helyet kapott ugyanott. Kíváncsi lennék, hogy a medence szerepet játszik-e a jég hűtésében? Itt szerencsére nem találkoztunk olyan kellemetlen dolgokkal, mint bear mountains-i pályánál. A jegyek ellenőrzése (hogy - hogy nem...) csak a jégre lépéskor történik meg, tehát, ha nem akarsz korizni, akkor jegyet sem kell venned. Minden gumival borítva, így még pisilni is kényelmesen lehet a kori levétele nélkül. Természetesen parkoló is van a közelben, a jegyek ára pedig kellemes, ráadásul egész napra szól. Nemrég újra elmentünk, Aiyi természetesen egyedül akart a pályára menni, de ami nagyon jó, hogy már meg tud állni a lábán, mindezt a negyedik alkalommal.
Sajnos a kínai ovi megszűnik, elköltöznek Manhattan-be... Szerencsére találtunk egy másik kínai ovit, ez ugyan egy nagyobb intézmény, de egyelőre szimpatikus, reméljük minden oké lesz vele.
Ja, a legfontosabb dolog majdnem lemaradt. Még jóval Karácsony előtt beszéltem a Muterrel, hogy küldjön egy könyvet, ami nagyon érdekel, és ha már csomagot ad fel, akkor tegyen bele diós és mákos bejglit is. Persze ment a sopánkodás, hogy mégiscsak ópium, meg kaja, meg mittudomén, és sosem fog ideérni. Azért az anyukám összeállította a csomagot, a postán biztosították, hogy 5 nap alatt ideér. A feladás elég vicces lehetett, mert a csomag tömege kicsit nagyobb lett a kelleténél, ezért ott helyszínen kiettek belőle, hogy elérjék a súlyhatárt. Nos, a csomag ugyan nem öt nap alatt, de ideért. A diós bejgli ráadásul túlélte a kalandot, és finom volt. A mákos sajnos megpenészesedett, ráadásul még lett valami baja, mert az íze sem volt a legjobb. Hát igen, az öt nap jobb lett volna...
Ezeken felül elég csendesen telnek most a napok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése