A gyengébbek megzavarása miatt ugyanazt a címet adtam a második résznek is. Most aztán lehet gondolkodni, milyen sorrendben érdemes olvasni...
(Megyek ma az oviba, ahogy kilépek a kapun, jön velem szemben az emeleten lakó, a házban egyetlen feka arc:
- Hi Bill, how is it goin'?
Széles vigyor:
- What's up Geri? You walk like a black man!
- You know, I'm the father of a black lady, I must be black!
Hehe, szóval most már nem csak tiszteletbeli cigány vagyok, hanem tiszteletbeli néger is! Amúgy csak arra gondolt, hogy én is olyan laza vagyok, mint ők, kivéve pár egyetemi évfolyamtársát, akik kardot nyeltek :-))
Dunaalmáson olyan jól sikerült a betonozás, hogy Bencével később visszamentünk és a hajópadlót is kijavítottuk. Ez sajnos nem lett egészen használható, de Bence azóta fixálta a mozgó darabot.
Aztán jött az igazi lazulás. Még NYból megdumáltam Omerrel, hogy elmegyünk motorozni. Megbeszélte a barátnőjével, Mercivel, hogy kölcsönadja a motort. Nekem már nincs meg a felszerelésem, vagy kölcsön adtam, vagy mittudomén, ezért kunyeráltam Bencétől bőr ruhát, a bukóm és a kesztyűm szerencsére Csillaghegyen. A szokásos izgalom vett hatalmába ahogy magamra öltöttem a gúnyát, de azért kicsit be is voltam tojva, mert még sosem mentem olyan jattos géppel, mint a 600-as GSXR, azonban kellemesen csalódtam. Olyan, mintha az ember bicajozna, csak nem kell kínlódni és kicsinykét gyorsabban halad. Hihetetlen könnyű vas, ugyanakkor harapja az utat, kanyarban finom gáz adagolásra pedig csak stabilabban fekszik az úton. Semmi vagánykodást nem nyomtam, szép óvatosan haladtunk, de mégis, éreztem azt a ménest a seggem alatt. M2-n mentünk Vác felé, hamar kiértünk a szerpentinre és nem akadt más dolgom, mint élvezni a kanyarokat. Persze érzetem a majd másfél év kihagyást. Rövidesen Hontra értünk, majd átléptük a "határt". Azért nagyszerű találmány ez az EU, Szlovákiában meg kifejezetten élvezet a motorozás, bicajozás, mert sokkal kisebb a forgalom, mint otthon. Már a szerpentinen észrevettem, hogy 40 feletti fékezéseknél az első kerék kicsit beszitál, ezért megkértem Omert egy motorcserére. Hehe, ha lehet, még szélesebb mosoly ült ki az arcomra, 750-es gixxer! Na ez aztán nem viccelt. Kő kemény, gyorsul, mint az állat, fekszik az úton, mintha oda lenne ragasztva. Mámor. Motor vissza csere, de a szélesebb mosoly maradt. Komáromon keresztül értünk vissza, azonban így nagyon rövidnek nézett ki az egész, ezért még keresztül-kasul nyargaltunk a Vértesben, kedvenc helyemen Tarján és Gyermely között pedig széttárt karokkal gurultam lefelé a lankán. Azt hiszem Omer is élvezte, köszönöm a motort Merci!
Kicsit már természetesen keverednek a napok, események. Másnap asszem egész nap a Dagályon lógtam Aiyival és hosszú évek óta először félmeztelenül voltam a napon, meg is lett az eredménye, délután egy néni odajött és azt mondta, igazán árnyékba kéne már mennem, mert a fejem lángvörös.
Valamelyik nap kint voltam Békáson, a Mutterel és a nővéremmel dumáltunk, hogy a nagynénémet azért csak meg kéne látogatni, de nem tűnt egyszerűnek a feladat, mert Kinganéni Jósvafőre készült. Egy orvosi vizsgálat miatt azonban nem tudott a tervezett időben indulni, ez adta a lehetőséget a váratlan betoppanásra. Mutternek nagyon tetszett, a bejelentés nélküli hazalátogatás, nem meglepő módon Kingának sem árultuk el az jövetelünket. Aiyival és Csillával érkeztünk, én minden óvintézkedést megtettem, nehogy idő előtt lebukjunk, így sikeresen settenkedtünk be a lépcsőházba. Mutter már alig várta a meglepetés arcokat, szegény Csilla kicsit le is maradt a bicegős lábával, majd becsöngettünk, én a karomon Aiyival. Úgy látszik a történelem tényleg ismétli önmagát, de ezúttal a főszereplő személye változott. Döbbent arc, bár gyorsabban reagálta le a helyzetet, mint nővérem. Utána minden a szokásos mederben zajlott, észrevétlenül telt ez az a néhány óra, amit ott töltöttünk.
Azért nem csak az én családomnál voltunk, az egyik hétvégét Gödön töltöttük Attiláéknál. Azért az nem rossz, hogy a Duna mellékága a kert végében terpeszkedik, miközben a gyerekek a Világról megfeledkezve játszanak amíg Attilával whiskey-t kortyolgatunk. Pont aznap ment a MU-Barca összecsapás, ebben az volt a legjobb, hogy Kati néni kőkeményen a Barcának drukkolt. Mondjuk 2:1-ig jó meccs volt, de utána kicsit lapos. Göd jó volt, leginkább az fogott meg, ahogy Aiyi és az unokatesója, Kincső játszani tudtak. Ja, és az a döbbenetes csönd, ami ott van éjszaka...
Volt egy haverokkal töltött este is, ahol Csabival szaxofon alkatrészt szereltünk - volna, de nem volt megfelelő szerszám, ezért ezt másnapra halasztottuk, bent a bicajboltban fejeztük be. Nem mondom, hogy a Selmer cég felvállalna egy ilyen munkát, de legalább működik jól. Még aznap el is vittem Szalai Szabolcs mesterhez rugó javításra. Nos, 1000 forintot akart elkérni a munkáért, de mondtam neki, hogy az olyan kevés, hogy legyen valami nagyobb, végül 1500 lett. Csilla még így is letolt, hogy miért nem adtam 5000-t? Hát igen, itteni szemmel nézve ez olyan kis összeg, amiért szerintem még kézbe sem vennének egy hangszert, megnézni mi a baja. Pont jókor lett kész a cső, mert mentünk fel Miklósékhoz, Csilla unokatesójához. Vagy valami nagybácsi. Azt hiszem a Családi Vizsgán még mindig nem mennék át... Ez volt az első alkalom, hogy nem közvetlen családtag előtt "játszottam", mert Tamás gondolkodik, hogy tanuljon szaxofonozni, és megmutattam neki a hangszert.
Nagyjából ennyi jut eszembe. És a találós kérdés. Hogy jött rá a Mutter, hogy megyünk haza? Kb úgy, mint a matematikus és a laikus beszélgetésében a 12 négyzetre emelését végezte a laikus:
Matematikus: "Nagyon egyszerű, 10x12 az 120, 2x12 az 24, 120+24 az 144.", mire a laikus: "Ennél van egy sokkal egyszerűbb mód: 10x10 az 100 meg 44 az 144"... Csilla szabadjegye, amiből az egész utazás kiindult, Puerto Rico-ba szól, vagy legalább is oda szeretnénk egyszer eljutni. Ezt említettük is, szóval ez publikus infó volt. Aztán beszéltem a húgommal, és persze mondtam neki az utat, de akkor még nem agyaltam ki ezt a "titkos" hazamenetelt, így ő megemlítette a nővéremnek, ezzel a kör bezárult, de nem volt még időpont, én meg utána erőteljes dezinformálásba kezdtem. Ez sikeresnek is nézett ki, de Csilla megfenyegetett, hogy szkájpolás közben beárul, ezért még ezzel is trükköznöm kellett. Aztán meggyőztem, hogy ebből nem lesz gáz, viszont jó vicc. (Ezt az is mutatja, hogy a Mutter az adandó alkalommal egyből bevetette a tréfámat Kinganéni megviccelésére.) Az egyik szkájpolás alkalmával próbáltam megtudni, hogy az ominózus napon Mutter otthon lesz-e vagy Almáson, közben Csilla ott ült a gép előtt, persze kamera bekapcsolva és a Mutter pedzegette, hogy nem lesz otthon. (Bencét persze egyből riasztottam, hogy találjon ki valami kamu feladatot Mutternek, hogy legyen otthon...) Én ezt közönyösen vettem tudomásul, mégiscsak egy pókerjátékos veszett el bennem, kis Feleségem azonban jelentős pillantásokat vetett rám. Anyukámat nem ejtették fejre, ebből kezdett el kombinálni, hogy ha már átutazunk Porto-ba, akkor tuti haza is megyünk. Igen, ez az a lépés, amit nem egészen értek, hogy lett Puerto-ból Porto... A többi stimmel, még szerencse, hogy az időpontot illetően sikerült teljes homályban tartani a családot...
Frissítés: az első részben említettem, hogy milyen jó a könnyű bőrönd. Visszafelé jövet a reptéren, amikor lemázsálták a bőröndöket, kiderült, hogy kicsit túlsúlyosak vagyunk. Nosza nagy rámolásba kezdtünk, ráadásul a téli bicaj is plusz csomagként, szóval szép volt, 5 percenként tettük fel a mérlegre a cuccokat, hogy elértük-e a súlyhatárt. Ráadásul a néni a kézipoggyászokat is megmérte, így ezzel sem tudtunk trükközni... A kézipoggyászra meg azt mondta, hogy túl nagy, erre begyömöszöltem az ott lévő mintahelyre, de annyira beszorult, alig tudtam kivenni, tisztára leizzadtam, mire kijött. A bicajért fizetni kellett, de egy plusz csomagot feladhattunk ingyen. Ezek után indultunk szépen a biztonsági ellenőrzésre. Itt jött a kellemetlen meglepetés, nem engedtek be Csilla szétszedhető kajaklapátjával... Vissza a csomagfeladóhoz, mondom mi a helyzet, kisasszony telefonál, majd ezt is feladhattam ingyen. Hmmm... Nem mondom, teljes árat kellett fizetni Aiyi jegyéért, de Lufthansa néni igazán nagyvonalú volt, asszem máskor is velük utazunk :-).
- Hi Bill, how is it goin'?
Széles vigyor:
- What's up Geri? You walk like a black man!
- You know, I'm the father of a black lady, I must be black!
Hehe, szóval most már nem csak tiszteletbeli cigány vagyok, hanem tiszteletbeli néger is! Amúgy csak arra gondolt, hogy én is olyan laza vagyok, mint ők, kivéve pár egyetemi évfolyamtársát, akik kardot nyeltek :-))
Dunaalmáson olyan jól sikerült a betonozás, hogy Bencével később visszamentünk és a hajópadlót is kijavítottuk. Ez sajnos nem lett egészen használható, de Bence azóta fixálta a mozgó darabot.
Aztán jött az igazi lazulás. Még NYból megdumáltam Omerrel, hogy elmegyünk motorozni. Megbeszélte a barátnőjével, Mercivel, hogy kölcsönadja a motort. Nekem már nincs meg a felszerelésem, vagy kölcsön adtam, vagy mittudomén, ezért kunyeráltam Bencétől bőr ruhát, a bukóm és a kesztyűm szerencsére Csillaghegyen. A szokásos izgalom vett hatalmába ahogy magamra öltöttem a gúnyát, de azért kicsit be is voltam tojva, mert még sosem mentem olyan jattos géppel, mint a 600-as GSXR, azonban kellemesen csalódtam. Olyan, mintha az ember bicajozna, csak nem kell kínlódni és kicsinykét gyorsabban halad. Hihetetlen könnyű vas, ugyanakkor harapja az utat, kanyarban finom gáz adagolásra pedig csak stabilabban fekszik az úton. Semmi vagánykodást nem nyomtam, szép óvatosan haladtunk, de mégis, éreztem azt a ménest a seggem alatt. M2-n mentünk Vác felé, hamar kiértünk a szerpentinre és nem akadt más dolgom, mint élvezni a kanyarokat. Persze érzetem a majd másfél év kihagyást. Rövidesen Hontra értünk, majd átléptük a "határt". Azért nagyszerű találmány ez az EU, Szlovákiában meg kifejezetten élvezet a motorozás, bicajozás, mert sokkal kisebb a forgalom, mint otthon. Már a szerpentinen észrevettem, hogy 40 feletti fékezéseknél az első kerék kicsit beszitál, ezért megkértem Omert egy motorcserére. Hehe, ha lehet, még szélesebb mosoly ült ki az arcomra, 750-es gixxer! Na ez aztán nem viccelt. Kő kemény, gyorsul, mint az állat, fekszik az úton, mintha oda lenne ragasztva. Mámor. Motor vissza csere, de a szélesebb mosoly maradt. Komáromon keresztül értünk vissza, azonban így nagyon rövidnek nézett ki az egész, ezért még keresztül-kasul nyargaltunk a Vértesben, kedvenc helyemen Tarján és Gyermely között pedig széttárt karokkal gurultam lefelé a lankán. Azt hiszem Omer is élvezte, köszönöm a motort Merci!
Kicsit már természetesen keverednek a napok, események. Másnap asszem egész nap a Dagályon lógtam Aiyival és hosszú évek óta először félmeztelenül voltam a napon, meg is lett az eredménye, délután egy néni odajött és azt mondta, igazán árnyékba kéne már mennem, mert a fejem lángvörös.
Valamelyik nap kint voltam Békáson, a Mutterel és a nővéremmel dumáltunk, hogy a nagynénémet azért csak meg kéne látogatni, de nem tűnt egyszerűnek a feladat, mert Kinganéni Jósvafőre készült. Egy orvosi vizsgálat miatt azonban nem tudott a tervezett időben indulni, ez adta a lehetőséget a váratlan betoppanásra. Mutternek nagyon tetszett, a bejelentés nélküli hazalátogatás, nem meglepő módon Kingának sem árultuk el az jövetelünket. Aiyival és Csillával érkeztünk, én minden óvintézkedést megtettem, nehogy idő előtt lebukjunk, így sikeresen settenkedtünk be a lépcsőházba. Mutter már alig várta a meglepetés arcokat, szegény Csilla kicsit le is maradt a bicegős lábával, majd becsöngettünk, én a karomon Aiyival. Úgy látszik a történelem tényleg ismétli önmagát, de ezúttal a főszereplő személye változott. Döbbent arc, bár gyorsabban reagálta le a helyzetet, mint nővérem. Utána minden a szokásos mederben zajlott, észrevétlenül telt ez az a néhány óra, amit ott töltöttünk.
Azért nem csak az én családomnál voltunk, az egyik hétvégét Gödön töltöttük Attiláéknál. Azért az nem rossz, hogy a Duna mellékága a kert végében terpeszkedik, miközben a gyerekek a Világról megfeledkezve játszanak amíg Attilával whiskey-t kortyolgatunk. Pont aznap ment a MU-Barca összecsapás, ebben az volt a legjobb, hogy Kati néni kőkeményen a Barcának drukkolt. Mondjuk 2:1-ig jó meccs volt, de utána kicsit lapos. Göd jó volt, leginkább az fogott meg, ahogy Aiyi és az unokatesója, Kincső játszani tudtak. Ja, és az a döbbenetes csönd, ami ott van éjszaka...
Volt egy haverokkal töltött este is, ahol Csabival szaxofon alkatrészt szereltünk - volna, de nem volt megfelelő szerszám, ezért ezt másnapra halasztottuk, bent a bicajboltban fejeztük be. Nem mondom, hogy a Selmer cég felvállalna egy ilyen munkát, de legalább működik jól. Még aznap el is vittem Szalai Szabolcs mesterhez rugó javításra. Nos, 1000 forintot akart elkérni a munkáért, de mondtam neki, hogy az olyan kevés, hogy legyen valami nagyobb, végül 1500 lett. Csilla még így is letolt, hogy miért nem adtam 5000-t? Hát igen, itteni szemmel nézve ez olyan kis összeg, amiért szerintem még kézbe sem vennének egy hangszert, megnézni mi a baja. Pont jókor lett kész a cső, mert mentünk fel Miklósékhoz, Csilla unokatesójához. Vagy valami nagybácsi. Azt hiszem a Családi Vizsgán még mindig nem mennék át... Ez volt az első alkalom, hogy nem közvetlen családtag előtt "játszottam", mert Tamás gondolkodik, hogy tanuljon szaxofonozni, és megmutattam neki a hangszert.
Nagyjából ennyi jut eszembe. És a találós kérdés. Hogy jött rá a Mutter, hogy megyünk haza? Kb úgy, mint a matematikus és a laikus beszélgetésében a 12 négyzetre emelését végezte a laikus:
Matematikus: "Nagyon egyszerű, 10x12 az 120, 2x12 az 24, 120+24 az 144.", mire a laikus: "Ennél van egy sokkal egyszerűbb mód: 10x10 az 100 meg 44 az 144"... Csilla szabadjegye, amiből az egész utazás kiindult, Puerto Rico-ba szól, vagy legalább is oda szeretnénk egyszer eljutni. Ezt említettük is, szóval ez publikus infó volt. Aztán beszéltem a húgommal, és persze mondtam neki az utat, de akkor még nem agyaltam ki ezt a "titkos" hazamenetelt, így ő megemlítette a nővéremnek, ezzel a kör bezárult, de nem volt még időpont, én meg utána erőteljes dezinformálásba kezdtem. Ez sikeresnek is nézett ki, de Csilla megfenyegetett, hogy szkájpolás közben beárul, ezért még ezzel is trükköznöm kellett. Aztán meggyőztem, hogy ebből nem lesz gáz, viszont jó vicc. (Ezt az is mutatja, hogy a Mutter az adandó alkalommal egyből bevetette a tréfámat Kinganéni megviccelésére.) Az egyik szkájpolás alkalmával próbáltam megtudni, hogy az ominózus napon Mutter otthon lesz-e vagy Almáson, közben Csilla ott ült a gép előtt, persze kamera bekapcsolva és a Mutter pedzegette, hogy nem lesz otthon. (Bencét persze egyből riasztottam, hogy találjon ki valami kamu feladatot Mutternek, hogy legyen otthon...) Én ezt közönyösen vettem tudomásul, mégiscsak egy pókerjátékos veszett el bennem, kis Feleségem azonban jelentős pillantásokat vetett rám. Anyukámat nem ejtették fejre, ebből kezdett el kombinálni, hogy ha már átutazunk Porto-ba, akkor tuti haza is megyünk. Igen, ez az a lépés, amit nem egészen értek, hogy lett Puerto-ból Porto... A többi stimmel, még szerencse, hogy az időpontot illetően sikerült teljes homályban tartani a családot...
Frissítés: az első részben említettem, hogy milyen jó a könnyű bőrönd. Visszafelé jövet a reptéren, amikor lemázsálták a bőröndöket, kiderült, hogy kicsit túlsúlyosak vagyunk. Nosza nagy rámolásba kezdtünk, ráadásul a téli bicaj is plusz csomagként, szóval szép volt, 5 percenként tettük fel a mérlegre a cuccokat, hogy elértük-e a súlyhatárt. Ráadásul a néni a kézipoggyászokat is megmérte, így ezzel sem tudtunk trükközni... A kézipoggyászra meg azt mondta, hogy túl nagy, erre begyömöszöltem az ott lévő mintahelyre, de annyira beszorult, alig tudtam kivenni, tisztára leizzadtam, mire kijött. A bicajért fizetni kellett, de egy plusz csomagot feladhattunk ingyen. Ezek után indultunk szépen a biztonsági ellenőrzésre. Itt jött a kellemetlen meglepetés, nem engedtek be Csilla szétszedhető kajaklapátjával... Vissza a csomagfeladóhoz, mondom mi a helyzet, kisasszony telefonál, majd ezt is feladhattam ingyen. Hmmm... Nem mondom, teljes árat kellett fizetni Aiyi jegyéért, de Lufthansa néni igazán nagyvonalú volt, asszem máskor is velük utazunk :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése