Kaja, emberek

Nem sokkal az után, hogy megérkeztem, Milán érdeklődött az itteni kaja felől. Azt hiszem elérkezett az idő a válaszadásra. Először is, két részre osztanám a témát: boltira és éttermire. Ez utóbbiról, ha nem is a kaja szempontjából, Dani írt egy jó cikket, ami már csak azért is jól jön, mert ebben a témában azért jóval kisebb a tapasztalatom, mint a boltiban. Éppen ezért talán kezdjük is azzal, milyen kajákat lehet kapni a piacon?

Itt is megvannak a "teszkó" jellegű áruházláncok, én két nagyobbat ismerek a BJ's-t és a Costco-t. Természetesen más az elrendezése ezeknek a helyeknek, az árukészlet is, de azért alapvetően hasonlóak, mert ugye a jelmondat ugyanaz: minél többet, minél olcsóbban. Ez nem vonzza magával a magas minőséget, erősen szemügyre kell venni, hogy mit raksz be a kosárba, mert igen gagyi  élelmiszereket is lehet kapni. Mi inkább a BJ's-be járunk, mert jobb a parkolási lehetőség és közelebb is van. Itt viszonylag kevés "organic", vagyis nálunk a "bio" kajának megfelelőt találni. Mondjuk én mindig is szkeptikus voltam a biokajákat illetően, mármint, hogy mennyire megbízhatóak, ha valaki utána akar olvasni, itt található egy cikk. A választék elég széles, de nagyon is raktár áruház jellege van és tagnak kell lenni a belépéshez. Karácsonykor kicsit csalódás volt a hús felhozatal, bár elképzelhető, hogy csak későn érkeztem és már kirabolták a pultot. Persze vannak jó áron élelmiszerek, amiket szinte csak innen szerzünk be, például találtunk igen jó parmezán és cheddar sajtot is.
Általában azonban inkább egy másik, lényegesen magasabb színvonalú, de sokkal kisebb boltba járunk, Trader Joe's a neve. Itt többnyire bio termékeket lehet venni, és bár továbbra sem tudom, hogy a minősítés mennyire igazi, de legalább az itt vett tejekből rendes aludttej lesz. A hangulata elég laza, olyanok a dolgozók, mintha haverok lennének, sima póló az "egyenruha" és komoly hangsúlyt fektetnek az újrahasznosításba. Csak "recycling" papírtáska van, de szinte minden alkalommal elmondják, hogy lehet kapni rendes bevásárló szatyrot, tessék azt használni. Akinek van sajátja (mint nekünk), azok részt vehetnek havonta egyszer egy sorsolásban. Jójó, sosem nyertünk semmit, de legalább érezni a motiváló szándékot.
Ezek mellett mirmincmillió a kisbolt, amik természetesen szinte a világ összes népét magába foglalják az indiaitól kezdve kínai, lengyel, arab, orosz, zsidó, koreai és még szerintem hottentottákat is.  És persze magyar. Kedvencem a Queens Bazar (sajnos rosszkor fotózták, nem látni a kirakatot...), ez egy arab bolt, a kirakatban menórával, alatta pedig felirat: original turkish delight. Ezekben a boltokban aki nem találja meg az ízlésének megfelelő kaját, az menthetetlen. Pl.: itt ugye tonnaszám fogy a mogyoró, földimogyoró ilyesmi. Eddig is vettünk rágcsálnivalókat, de a minap Csilla az araboktól hozott mogyorót és mandulát. Hát, máshonnan nem akarok ezentúl mogyoró-félét beszerezni! Valami hihetetlen finom, ennyire jól eltalált pörköléssel még sosem találkoztam. A nehézséget itt a választék bősége okozza. Mire megtalálod a megfelelő boltot a megfelelő áruval, addig eltelik egy kis idő... Viszont az is igaz, hogy megvan a lehetőség, ha az egyik boltban valami miatt nem tetszik az áru, vagy az eladó viselkedése, akkor ott a másik. Az előbb említett orosz boltban a tulaj egy annyira ellengyógyszerész (antipatikus) fickó, hogy korábban mindig sorsot húztunk Csillával, ki menjen be? Mert a túró és a kenyér utánozhatatlan! De a fickó folyamatosan a tv-t nézi oroszul, miközben a szájából egy gyufa lóg ki, ha kérsz valamit, akkor meg csak odalöki, de a szemét le nem veszi a dobozról. Szerencsére Csilla talált egy másik boltot, ahol ugyanolyan finom a túró és sajt is van. Amúgy asszem vannak téves elképzelések az itteni lehetőségekről. Ha jól emlékszem otthon azt tartják, hogy itt nincs tejföl. Hát van. Nem is akármilyen. Elképesztően jó tejtermékeket lehet kapni, a választék pedig érthető okokból sokkal szélesebb, mint otthon. Szóval elmondható, hogy a bőség zavarával "küzdünk". Azért az én kedvencem továbbra is a tekercs, vagyis a tortilla, ebbe mindenfélét be lehet tekerni és nagyon finom. Mostanában mexikói ízesítésű vega-burgerrel szoktam tölteni, A1-es steak szósszal nyakon öntve. Amióta itt vagyok, azóta kenyeret szinte nem is ettem. Ja, kenyér is van, nem is rosszak, de nem egészen olyan jellegűek mint otthon. Az újpesti piacon lehet kapni 3 kilós kenyeret, akkora, ha valakinek a fejére esik az bajban van. Na ilyen jellegű kenyérrel én még nem találkoztam itt.
Nézzük az éttermeket. Egy biztos, Amerikában a hamburger és a steak kötelező! Talán nem véletlenül, de ehhez nagyon értenek. Monnyuk ha egy hamburger a hozzá járó sörrel 35 dodó (mintegy 7000, azaz hétezer forint...), akkor azért el is várható a minőség. Még amikor kijöttem meglátogatni Csillát és Aiyit, akkor volt szerencsém egy ilyenhez Manhattan déli részén. Itt az ember könnyen találkozik olyan hangzatos kijelentésekkel, hogy a "Világ legjobb" vagy legalább is "New York legjobb" ilyen vagy olyan kajája. Nos találni azért helyeket, amikre ez a fellengzős kijelentés helytálló. Brooklynban a Di Fara pizzeria hihetetlen jó. Az egyik alkalommal, amikor ott jártunk, egy visszatérő vendég Spanyolországból hozott a fickónak ajándékot. Amúgy vicces, hogy vallásos zsidó környék, a bácsi meg (ha jól tudom) szicíliai :-). Ez az étterem egyébként belülről nem az a turista látványosság, kicsit az amszterdami Ij sörfőzdére emlékeztet. Lepukkant helynek tűnik, ahol a bácsi megállás nélkül készíti a pizzát, majd az utolsó mozzanatként a friss bazsalikomot ollóval vágja a tésztára. Mintegy negyven éve... Isteni. A helyet a köjál állítólag 2x bezáratta :-).
Az Applebe's étteremről már meséltem, szerintem nem volt rossz, de a szomszéd néni kicsit lesajnálóan beszélt róla, nyilván nem a gasztronómia csúcsa, azért ennél rosszabb sose legyen. Ami viszont szintén kötelező program, az a diner. Az amcsi filmekből gondolom ismerős a kép, amikor az ablakra merőleges asztaloknál tölti ki a pincér néni a kávét. Persze, ez sem a csúcskaja kategória, viszont nagyon amerikai és azért a jobb helyeken az étel nagyon is jó. Itt kell megemlítsem a juharszirupot. Ez is tipikus ugyebár, viszont azt nem árt tudni róla, hogy eszméletlen finom tud lenni a megfelelő minőségű. Sajnos nem tudom ki gyárt igazán pengét, de nekem az a tuti, amikor a méz és a dió íze keveredik. Szokták mondani, hogy az amerikaiak azért kövérek, mert mindent nyakon öntenek juharsziruppal. Nos, ez így nem hiszem, hogy igaz, azonban tény, könnyű rászokni, de normálisan adagolva komoly élvezeti forrás lehet. Itt ugyan szokás a virslit is juharsziruppal enni, hát no, ízlések...

Kajáláshoz adalék, amikor Móki és Bence tavaly itt voltak, akkor marhahús evés közben Bence biztatta kis feleségét, hogy "nyomjad, ez tele van szteroiddal!"
Az alkohol nem maradhat ki az összefoglalóból. NYban a közértekben csak sört lehet kapni, minden egyéb alkoholos italt csak a likőr boltokban. A sörválaszték meglehetősen kellemes meglepetést tartogatott számomra. Nagyon is jó minőségű söröket lehet kapni igen széles választékban. Természetesen nem a Bud-ra vagy a Coors-ra gondolok. Ezek jók lehetnek egy foci meccsen, de nem ütik meg mondjuk a Soproni 1895-ös szintjét. Vannak azonban kicsi sörfőzdék, amiket otthon nem ismerni, ugyanis nem igazán exportra termelnek. Egyik kedvencem a Brooklyn cég, kiváló söröket főznek. Az Ommegang cég belga típusú söröket főz, a Három Filozófus simán beférne bármelyik európai kocsmába. Sajnos ezek leírva nem mondanak sokat, ezért csak felsorolás szerűen pár sör márka: Yuangling, McSorley's, Lagunitas (eddig a legjobb IPA-t, vagyis India Pale Ale-t főzik), Bluepoint, Sierra Nevada, Harpoon, Lord Chesterfield. Talán nem meglepő, de cseh, német, belga és angol söröket is szép választékban lehet kapni. Erről azért az jut eszembe, hogy bor-ügyben valamit nem csinálunk jól, mert bár találni magyar borokat, azért nem olyan széles választékban, mire gondolnék, ráadásul olyan márkákat, amit otthon nem is láttam. A borokról és egyéb alkoholokról sok mindent nem tudok mondani, de gyakorlatilag az összes whisky/whiskey márkához hozzáférni, a boroknál pedig elég széles a választék, ha az árkategóriákat nézem. Ami otthon azt hiszem hiányzik,  az a minőségi, olcsó asztali bor. Franciaországban kitűnő vörösborokat lehet kapni 3-4 eurós összegért, nos az ilyesmi itt is megtalálható. Természetesen a drágább borok irányában a határ a csillagos ég, de azért nem minden boltban kapni a világ minden pontjáról árut.

Szabolcsi Zoli barátom tette fel a következő kérdést:
"Valamikor néztem egy térképet N.Y. ról , hogyan változott az etnikai eloszlás az utóbbi húsz évben és olyan volt, mintha több bevándorló élne ott mint amerikai. Ebből mi látszik?"
New York eredeti neve New Amsterdam volt, azt hiszem ez az örökség látszik most is. A két város között ilyen szempontból mindenképp van hasonlóság, természetesen azzal a ténnyel, hogy NY sokkal nagyobb. A sokszínűséget mi sem jellemzi jobban, mint ez a Wikipedia oldal. Valahol olvastam, hogy NYban 800 különböző nyelvet beszélnek. Ha létezik egyáltalán ennyi a világon, akkor itt mindegyiket beszélik... A sokszínűséggel kapcsolatban majd egy másik írásban teszek fel képeket, Aiyinak volt a minap ovis előadása, énekeltek és táncoltak. Nos, sokféle gyerek van az osztályban, csak "amerikai" nincs... Úgy értem olyan gyerek, akinek mindkét szülője második generációs lenne. Jut eszembe egy kis kitérő. Bevetnek egy amerikai kémet Szibériában, sikeresen földet ér, elássa az ejtőernyőt, majd bemegy a faluba, egyenesen a kocsmába, hogy próbáljon kapcsolatot teremteni. Beszélget egy ideje Igorral, amikor az megkérdezi: "Mond csak fiam, nem vagy te véletlenül amerikai kém?" "Nem, dehogy vagyok, hiszen tökéletesen beszélek oroszul, ismerem a napi gondokat, most érkeztem a szomszéd faluból!" Kis idő múlva megint megkérdezi Igor, hogy nem amerikai kém-e? Hősünk nem bírja, megkérdezi, hogy miből gondolja? "Hát, nálunk viszonylag kevés néger van". Mindig ez a vicc jut eszembe az egyik kisfiúról, akinek fekete apukája és orosz anyukája van... Szóval nagyon színes a felhozatal, egy dolog ami itt jól megy: az emberek megvannak egymással. Nem mondom, hogy nincs rasszizmus, megtalálható a hétköznapoktól kezdve a magas politikáig mindenhol, de ennek ellenére elég jónak mondható a helyzet, sokkal jobb, mint otthon.
Érdekes azért figyelni az embereket. A zsidóság például nem igazán sportol, de azért akadnak lányok, akik futnak. Szoknya, fejkötő, Nike cipő, azt adj neki. Érdekes módon a spanyolok inkább futnak, el tudom képzelni, hogy a foci miatt, őket sosem láttam még mondjuk kosarazni, csak labdát rúgni. Illetve  pár alkalommal elmentem bicajozni, ott is sok spanyol ajkúval találkoztam, főleg kolumbiaiakkal. Az indiaiak természetesen kriketteznek. Az "amerikaiak" pedig baseballt játszanak és kosaraznak. Nekem továbbra is a feketék a legszimpatikusabbak, lazák, jó a humoruk, és velük a legkönnyebb kapcsolatot létesíteni, leállni dumálni, vagy csak rávigyorogni, és visszavigyorognak.
Zárásként meg kell említsem a lányokat. Egy város "jóságának" fokmérője, hogy úgy ránézésre mennyi csinos lányt látni. Budapest ugye az etalon és verhetetlen. Nos, New York jól áll, sok jó nő mászkál az utcákon, persze ha valaki csak a fakó, fehér lányokat tartja szépnek, akkor már más a helyzet, mert ebbe természetesen beleértem a különböző színű, formájú, méretű, származású nőszemélyeket is.

(Remélem Csilla nem tépi le a fejemet...)

Frissítés: Természetesen a legfontosabb sörinfó kimaradt... Otthon az a hír járja, hogy a Coronita sör igazi neve Corona, csak nálunk van valami magyar sör, amit koronának hívnak, és hogy ne legyen azonos a név. Nos, a hír ebben a formában nem igaz, mert itt is lehet kapni Coronita-t és persze Corona-t is. Az egyik nagyobb a másik kisebb kiszerelés - ennyi a különbség.