Utazás II

Szocreál. Persze, cserkész, meg minden, de azért simán elmenne a Vörös térre is...

Azért ez gyönyörű. És fontos. Sajnos az előtere felújítás miatt le volt zárva.

A Vietnami Emlékmű. Megrendítő. Tudjuk, hogy az USA történetének talán legmegrázóbb eseménye, ráadásul nem igazán jogos háború, de látni azt a rengeteg nevet és átérezni, hogy a Történelem egy darabjával találkoztam, ez megfogott.

Washington Monument, háttérben a Capitolium

Lincoln Emlékmű

Sajnos se tegnap, se ma nem vittem fotómasinát, így csak a washingtoni képeket tudom feltenni. Indulás előtt még elmentünk a képeken látható dolgokat megnézni. És persze nem jutott lehetőségem a Pulaski Parkban sátrazókat lefotózni, akik gondolom tüntetnek, vagy valami... A rövid városnézés után elindultunk Charlotte-ba. Az utat talán nem részletezném, Észak-Karolinába érve nagyon megváltozott a táj, óriási nagy üres terek, hosszú, egyenes útszakaszok, dimbes-dombos terep. Estére értünk ide, így egyenesen a szállásra mentünk, egy nagyon kellemes kis ház a Mountain Island Lake partján. Ha kicsit jobb idő lesz majd fotózok, merthogy egész nap esett.
Tegnap aztán belecsaptunk a lakáskeresésbe, de az első nap kissé csalódás volt. A Neten már rég óta nézegettük a kiadó lakásokat, mind nagyon szépnek mutatkozott képeken, de élőben az első három lakás már belépéskor olyan érzést keltett, hogy "á, ez nem az, ahol lakni szeretnénk". Mondjuk nekem az egyik tetszett, de mindenképp legalább másfél fürdőszobásat szeretnénk (egy teljes fürdő és egy kló), de ebben csak egy található, így nem jöhetett szóba. Aztán találtunk egy gyönyörű, ötödik emeleti lakást, garázs az emeleten, az árban benne az Internet, TV, 24 órás edzőterem, medence, szóval baba, csak éppen 1500/hó, mi meg szeretnénk kicsit leszorítani a kiadásokat. Minden esetre elraktuk a címet.
Ma reggel aztán megtaláltuk az igazit! 2 háló, 1,5 fürdő, földszinti, ezért kis kert is van, medence, parkoló, nagyon kellemes beosztású lakás, 88 nm, jó környék, iskola közel, szóval kasa. És, ami a legbabább, 1000 dodó havonta! A leendő munkahelyemtől mintegy 2 kilire van, oda még gyalog is be tudok menni, de akad busz is, bár azt még nem tudom milyen sűrűn jár. Szóval egyelőre jól alakul minden. Miután lefoglaltuk a kecót, elmentünk egy bevásárlóközpontba, mert azt hittük, hogy van Aiyinak játék lehetőség - sajnos csalódtunk. De az a bevásárlóközpont, az hihetetlen! Ilyen brutál méretű izét még sosem láttam, 2-3x akkora, mint a Nyugatinál, és bent alig lézengett pár ember. Gondoltam is, hogy ha ezek nem mennek csődbe, akkor innentől kezdve nekem a new yorki kollégáik ne nagyon siránkozzanak, hogy nincs elég profit, mert ott meg levegőt nem lehet kapni a boltokban, annyian vannak és persze vásárolnak is.
Ja, amúgy mi szeretjük "lebirkázni" az amerikaiakat, de két dolog, amivel nekünk otthon nem tudom hogy sikerülne megbirkózni. Az egyik pont a bevásárlóközpontokkal kapcsolatos. Marhára utáltam otthon, hogy akárhova mentem, mindenhol százassal a zsebembe kellet megérkezni, különben nem tudtam kocsihoz jutni. Itt a "birkáknál" eddig sehol nem láttam ilyet és kétféleképp működik a dolog. "Vidéken", pl Long Island-en az emberek szépen visszatolják a helyére a kocsikat, a nagyobb helyeken viszont vannak fizetett alkalmazottak, akik összeszedik őket, de sehol nincs érmével szívózás. Ráadásul valami miatt a kocsiknak csak az első két kereke kanyarodik, ezért sokkal könnyebb irányítani, mint az otthoni 4 kerék-kormányzottakat... A másik az sávok alternáló felhasználása az utakon. A forgalom függvényében a középső sávot használhatják hol az egyik, hol a másik irányban. Ezzel nem csak kisebb utakon, hanem autópályán is találkoztam! Nos ez utóbbi akadályt az otthoni vezetést ismerve nem tudom hogy küzdenének meg az autós kollégák...

Charlotte-ról egyelőre tényleg nagyon csak benyomásaink vannak. Olyan érzés, mintha Pestről valamelyik nagyobb városba mennél, Debrecen, vagy Szeged, azzal a különbséggel, hogy a Belvárosban van pár felhőkarcoló meg két nagy stadion, ezen kívül viszont nincsenek magas házak, kertváros az egész. És persze sokkal nagyobb a tér, mint NY-ban, az autópályákon eddig nem találkoztunk dugóval, a környék szép. Már otthon is gondolkodtam sokszor, hogy vidékre kéne költözni, hát most megkaptam :-). Ami még feltűnő, az az akcentus. Itt már vastagon déli kiejtéssel beszélnek, ami nekem ugyan tetszik, de telefonon néha alig lehet érteni, hogy miről beszélnek. Hát, itt tartunk most, szombaton indulunk vissza.

Frissítés:
Feltettem pár képet a lakásról, ráadásul a legfontosabbat elfelejtettem: van kandalló :-).