Vállalati kultúra

A jelenlegi munkahelyem a harmadik nagyobb, kapitalista cég, ahol dolgozom. Mindháromnál beszéltek a vezetők a vállalati kultúráról, meg hogy mi egy család vagyunk, meg bla-bla-bla. Miután az én "professzionális" pályafutásom még egy valódi szocialista nagyvállalatnál kezdődött (igaz, másik szakmában), ezért az ilyen szövegeket sajnos a mai napig kétkedéssel fogadom, mindig az az érzésem, hogy ez csak duma. Ma megvolt az első "townhall"*, amit nem tudom hogy lehet magyarra fordítani, de az "Amerika alulnézetben" záró cikke helyett inkább ezzel foglalkozom.

A "vállalati kultúra" kifejezéssel a Pannonnál találkoztam először (jójó, előtte is ismertem), de akkor úgy éreztem, csak rizsa az egész. Később persze rájöttem, ott is volt/van ilyesmi, csak nem egészen az, amit a vezetők kommunikáltak. Ment a szöveg a közös célról, meg az együtt dolgozásról, de amikor cselekedetekre került sor, akkor mindig úgy éreztem, én megteszem ami tőlem telik, de a vezetők valahogy sosem elég nyitottak, közlékenyek és kicsit sem mutatnak példát. Mondjuk elég visszatetsző, amikor a nyilván elég jól kereső vezető otthonra hazavisz a gyerekeinek egy vállalati számítógépet játszani... Az információ sosem akart eljutni hozzánk, helyette mindig ment a vakítás. Ezzel csak az a baj, hogy ha mondjuk én nem is voltam elég okos kiagyalni dolgokat, a rengeteg mérnökkel, egyetemistával megpakolt informatikus csoportokban elég hamar kiszámolták, átlátták a dolgok visszásságait. Csak, hogy egy egyszerű példát mondjak, fizetésemelésnél ment a nagy rizsa, hogy mennyire honorálni akarják a jó munkát, ezért differenciáltan emelik a béreket. Aztán kiderült, ez +/- 2 %-ot jelent (a nominális értékekről ugye nem szabadott beszélni), miközben a fémműves vezető kollégánk arról beszélt, hogy "ugye nem akartok szocializmust, ezt a testvériség, egyenlőség dolgot"... Aztán incidensek esetén sokszor elmaradt a "poszt mortem analízis"** publikálása. A fene sem volt kíváncsi arra, hogy ki hibázott, de hogy mi történt, az nagyon is tanulságos lehetett volna sok esetben. Visszagondolva, ezek a dolgok leginkább azért lehettek, mert ezek a srácok (mármint vezetők, akik sok esetben nagyon is szimpatikus arcok) még a szocialista érában tanultak vezetési ismereteket, onnan hozták az okosságaikat és ez meglátszott a vezetési stílusukon. Persze nem kell azt hinni, hogy a Pannonban nem volt vállalati kultúra. Miután a Pannon nem egy brutálisan nagy létszámú szolgáltató, ezért az ismeretség, informális kapcsolatok nagyon fontosak a cég életében, ezt pedig nagyon okosan lehet használni mind a cég, mind az egyén hasznára. Rengeteg szakmai dolgot el lehetett intézni a haverokkal megtárgyalva a részleteket, és kihasználva a kiskapukat. Ez az esetek nagy részében hihetetlenül fel tudta gyorsítani a folyamatokat, napok alatt elvégezve olyasmit, amit "hivatalosan" esetleg csak hetek, hónapok munkájával lehetett volna. Természetesen éveket kellett eltölteni a cégnél, mire ezek a kapcsolatok kiépültek, és itt jön a Pannon egy gyenge pontja, a HR politika. Ha egy szakibácsi elkezdett elégedetlenkedni, akkor leginkább az volt a hozzáállás, hogy ha nem tetszik, keress magadnak más melót. Ezzel aztán a Pannon nagyon jó gyakorlópályává vált rengeteg egyetemistának, kezdő mérnöknek, akik a szárnybontogatás után elmentek a Vodához, T-hez, vagy éppen IT-n belül valami jobban jövedelmező céghez, akár más munkakörbe. Tévedés ne essék, a Pannonban nagyon jó szakemberek dolgoztak/dolgoznak, a lehető legjobb technológiákkal, csak nem igazán lehet hosszú távú karrierben gondolkodni.

Ezután jött a Morgan Stanley a maga több tízezres gárdájával és nagyságrendekkel több tőkéjével, súlyával, befolyásával. Talán a legfontosabb, egyből szembetűnő különbség a nemzetköziségében rejlik. Az anya-iroda New Yorkban székel, fontosabb üzleti irodák Londonban és Tokióban vannak, de a kisebb-nagyobb irodáik behálózzák az egész világot. Szinte minden technológiai kütyü-mütyü korlátlanul áll rendelkezésre, a segédeszközök tárháza a videokonferenciától az integrált VoIP-os csodatelefonig amit az ember el tud képzelni, minden a munka hatékonyságának fokozásáért. Donát kolléga egyszer azt mondta, azért nem akar elmenni az üzemeltetésről, mert annyira jó eszközök vannak, hogy belehalna, ha nem használhatná őket. Azt kell mondjam, van benne valami. Nos ennél a cégnél a szakmai dolgok valami egészen profi szinten vannak. Olyan információáramlás van IT terén, hogy az embernek komolyan össze kell szednie magát, hogy az összes beérkező anyagot elolvassa, értelmezze. Nem tudok esetről, hogy a korábban említett, egy-egy leállás utólagos elemzése ne került volna körlevél formájában az érintettek kezébe. Ezekből a hasznos információkat aztán az ember beépítette a mindennapjaiba, ami által a cég is és a zemberek is jobban érezték magukat. Amikor itt a "tulajdonosi szemléletet" sulykolták, akkor valóban úgy éreztem, hogy van benne valami, és a vezetők nem csak beszélnek róla, hanem példát is mutatnak. Persze az évek múlásával azért itt is kiderült, hogy az informális kapcsolatoknak rengeteg haszna van, azonban sokkal kisebb mértékben lehetett használni, mint a Pannonnál. A nagy cégeknek meg vannak a maguk hátrányai is. Az európai üzemeltetési csoport két részből állt, az egyik fele Londonban, a másik fele Pesten dolgozott. Hiába lógtunk a telefonon nap, mint nap a kollégákkal, sokszor nem igazán lehetett a távolság miatt elintézni semmit, mert miközben pofáztunk, hallom a telefonban, hogy a kolléga inkább a billentyűzetével van elfoglalva, mint hogy rám figyeljen. Aztán amikor kilátogattam Londonba, akkor leültünk egy tárgyalóba és 2 óra alatt annyi munkát végeztünk el, mint telefonon 2 hét alatt. Mindent összevetve szinte csak pozitív dolgokat tudok mondani, de azért a vezetőkkel mindig is éreztem valami távolságot. Nem a közvetlen vezetőkre gondolok, hanem a kicsit távolabb levőkre. Lehet, hogy ez nem is igazán lehet másként egy ekkora cégnél, és ez a távolság, vagy távolságtartás nem azért van, mert nem érdekli, vagy lekicsinylő dolognak érzi velünk foglalkozni, hanem inkább az ő mindennapi problémái annyira távol esnek a mieinktől, hogy ez okoz egy bizonyos, nehezen áthidalható távolságot.

A mostani cégről, a Citco-ról egyelőre nem sokat tudok mondani kultúra terén. Az mondjuk feltűnő, hogy mennyire vegyes a dolgozók összetétele. A főnököm orosz, a mellettem ülő kolléga indiai, a másik Svájcban él és francia (neki aztán van egy kiejtése, mintha franciául beszélne...), a minap egy pakisztáni kolléga hozott eredeti sütit, akad persze szép számmal tősgyökeres amerikai, rengeteg kínai, kb ugyanaz a keresztmetszet, mint a Morgannél, csak sokkal kisebb létszámnál. Ugye Amerikában vagyunk, ahol mindenki perel mindenkit bármiért, PC***-nek kell lenni, különben gáz van. Erre a minap csetelek a főnökkel meg a svájcival, és egy shell scriptről van szó, mire a következő beszélgetés zajlik:

Főnök: ne őrülj meg a logikájával, tartsd meg egyszerűnek de használhatónak

Svájci: már így is bonyolult...

Főnök: mert francia

Svájci: kis javítással meg lehet oldani

Főnök: szóval francia = nincs logika

Svájci: köszi

Főnök: hé, jobb, mintha "rossz logika" lenne

Svájci: az a nőknek van

Főnök: na ezt majd megbeszéljük, miután Karen belépett a csoportba

Én: Főnök, kérdezted hogy érzem magam? Otthonosan, dilinyósok között

Főnök: az jó, ne nagyon számíts rá, hogy a józan ésszel sűrűn találkozol itt

Svájci: tudok adni a gyógyszereimből

Főnök: én inkább a borodból innék

Ezek után került ma sor az említett "town hall"-ra. Szokásosan indult, ilyen volt a Pannonnál is, Morgannél is, Joe, a CIO**** beszámolt pár dologról, válaszolt pár előre, emilben feltett kérdésre, aztán egy diasorozat alapján megtartotta a fő szöveget. Közben persze jópofaságok, hangsúly a kommunikáción, miután az iroda új, ezért elmondja, hogy olyan légkört szeretne kialakítani, ahol az emberek szívesen dolgoznak stb. Eddig semmi különös. Aztán a vége felé elkezdett arról magyarázni, hogy őt bármikor, bármivel meg lehet keresni (ez sem új...), mesélt is egy példát. Valami okból Mike elkezdett csetelni Joeval, és a következőkre került a sor.

Mike: igen, itt jól mennek a dolgok, épp a gúnyneveidről beszélünk, jó a hangulat.

Joe: miről beszéltek? (Joe persze gyors észjárású gyerek, a terv egy szikrányi idő alatt megszületett a fejében.)

Mike: tudod, mindenkinek van gúnyneve. (Joe kommentálja: kicsit kezd idegessé válni.)

Joe: igen? De én ezt nem szeretem.

Mike: á, Joe, ez nem komoly dolog. (Szinte hallani, ahogy az izzadságcseppek hullanak a homlokáról.)

Joe: Mike, de te egy felső vezetőn viccelődsz?

Mike: nem, dehogy!

Joe: Mike, én nem szeretem az ilyesmit!

Mike: Joe, nem gondoltam ám komolyan, nehogy félre érts! (Kész a srác)

Eközben Joe már hívta telefonon Scottot, Mike főnökét. Gyorsan vázolta, hogy épp miről dumál Mike-kal, és mondta neki, hogy ugrassák kicsit. Amikor Scott visszaér az irodájába, behívja Mike-ot, elmondja neki, hogy Joe mivel kereste  meg, és felhívja Joe-t, hogy megbeszéljék a dolgot. Persze Joe majd jól elkezd üvöltözni. Scottnak nagyon tetszett a dolog, előre dörzsölte a kezét. Közben Joe cseten mondta Mike-nak, miután Mike már jól betojt, hogy az egész csak ugratás, viszont beszélt Scottal, aki be fogja hívni az irodájába a telefon miatt. Megkérdezte Mike-tól, hogy benne van-e egy kis szívatásban? A már megkönnyebbült Mike egy másodperc hezitálás nélkül rávágta, hogy természetesen. Megbeszélték, hogy amikor Joe elkezd üvöltözni, akkor majd Mike is rákezd. Ezek után Mike ment Scott irodájába, jön a telefon. Joe elkezdi mondani a mondókáját, mire Mike rezignáltan megjegyzi:

Mike: ugyan már Joe, ne vedd ilyen komolyan magad!

Scott fehérre vált arccal meg sem tudott szólalni, mire folytatja.
Mike: Nyugodj már le öregem, nem történt semmi komoly!

Miután kihangosítón ment a beszélgetés, Scott ekkor elkezdett hadonászni Mike felé, hogy hagyja abba, de ő csak folytatta:

Mike: Joe, egy kis poéntól nem lett még semmi baja senkinek!

Scott persze egy idő után rájött, hogy miről van szó. Természetesen a történet mindhárom résztvevője jelen volt, csapkodták a hasukat a röhögéstől.

Egy biztos, ez a cég más, mint amivel eddig találkoztam, de hogy milyen, arról majd csak egy idő eltelte után tudok beszámolni.

*"town hall": szó szerint ugye városháza, cégeknél egy kötetlen, laza szerkezetű megbeszélés a felsőbb vezetők és a pórnép között. A Morgannél ebből viccet csináltunk, mert a tonhallal eléggé egybecseng, ezen még az angol anyanyelvűek is derültek
**post mortem analizis, ha egy IT rendszerben hiba lép fel, az elhárítása után a naplóbejegyzésekből, és az elhárítás alatt tett lépésekből összeállítják, hogy pontosan mi történt, mi okozta a leállást

***politically correct, politikailag megfelelő, még véletlenül sem bánt meg senkit sem

****Chief Information Officer, IT vezérigazgató