Mint említettem 4 hétre felköltöztem Aiyival a tóhoz, edzőtáborba. Mármint nem nekem, hanem gyerekeknek és én mint segédenergia vettem részt. Elhatároztam, hogy naplót vezetek, most ezt digitalizálom. Ebből persze lett egy kis bonyodalom, mert nem találtam más füzetet, mint a gyerek ovis gyakorlófüzetét, természetesen amikor észrevette a bitorlást, kiverte a balhét... Naponta írtam, ha minden nap közlök egy napot, akkor egy hónapig lesz a reggeli mellé egy kis olvasnivaló ;). Tehát:
Az eredeti tervekkel ellentétben péntek helyett szombaton érkeztünk . Már nem sok idő marad aznap, de szerencsére egy jó úszást még megejtettünk. A víz isteni volt, a fények gyönyörűek. Vasárnap aztán megkaptuk a magunkét: reggel zuhogó esőre ébredtünk és ez kisebb megszakításokkal kitartott egész nap. Hihetetlen pára. Késő délután az egyik esőszüneten kimentünk evezni, hát, amilyen ronda esős volt az idő, olyan jól nézett ki a ködös, párás tó. Misztikus, gomolygó gőz fedte be a vízfelszínt, e mellé kicsit tisztult is, így a fények hihetetlen játékot űztek. Hétfőn reggel Csilla korán indult NYba, de mire a parkolóból visszaértem, Aiyi már felébredt. Reggeli után színeztünk, majd irány evezni egy kicsit és már délután is lett, jöhetett az alvás. Utána benéztünk Scotty-hoz, hogy mi is lesz a teendőm? Ez egy elég családias tábor, nem is volt semmi konkrét. Időközben megérkeztek a gyerekek, 6-kor megbeszélés, bemutatkozás. Ezzel szépen el is ment a nap, mehettünk lefeküdni Aiyival - ami persze nem ment egyszerűen, mert a gyerek menetrendszerűen találja ki a trükköket, amivel el tudja húzni a lefekvést.
(Így utólag tudom értékelni, hogy a Muterék mi mindent bírtak ki velünk. Ráadásul mi ugye négyen voltunk... Szokták mondani, az ember a gyerekétől visszakapja, amit a szüleinek adott. Jelen esetben ez azért vicces, mert Aiyival genetikailag nem sok közös vonásunk van, de az estéket, kakaóivást, időhúzást, "háromig számolok"-ot pont úgy adja elő, mint én...)
Kedd: 6:30-kor keltünk. Gondolhatod. Egy rendes informatikusnak ez büntetés, de 7-kor futással kezdődik a nap. Na az a másik dolog, ami nem az erősségem... Aiyit sem volt nagyon egyszerű kicsalogatni az ágyából, késtünk is vagy 5 percet, a többiek már nyújtottak. Aiyikám ezt nem nagyon csinálta, a futást viszont meglepően rendesen nyomta. Futott vagy 200 métert, de azt hegynek föl, majd vissza. Utána reggeli, 2 tányér pelyhet evett. Kezdődött az evezés, Ide nem vittem magammal, hogy tudjak segíteni a gyerekeknek, lepasszoltam egy néninek, akivel nagyon jól elvolt, dicsérte, mennyire szófogadó gyerek. (?? és mi van az előző bekezdéssel, he??) Az evezés vicces volt, én egy scupper-ben mentem, erre ki tudnak mászni a beborult srácok. Vagy 5x igénybe is vették a segítségemet. Leparkoltam a suppert, majd Aiyival elmentem ebédelni. Tésztafőzés közben már laposakat pislantott, majd ágyba fekvés után 1 perccel már húzta is a lóbőrt. 2,5 óra sem volt elég neki, pedig próbáltam ébreszteni. Le is késtem a délutáni evezést.
Találkoztunk Kátyával, az orosz-üzbég barátjával, akivel aztán lementek fürödni. Na azt a visítozást, amit ketten rendeztek, látni, illetve hallani kellett volna. Vacsira ennyit még sosem fogyasztott a gyerek. Jól beevett gyümölcsöt és tésztát, azt hittem tele van. Kisvártatva Joanne unokáival is vacsizott egy kis tésztát, majd zsömit, aztán a desszertevésből is a részét - 2x is. Mondom, mint egy ló. Joanne-val volt egy néni, aki tavalyelőtt Pesten járt, illetve többször utazott már Kelet_Euba (Románia, Bulgária, Csehország, Szlovákia). Vagy fél órán keresztül áradozott, hogy mennyire szép vidék, és hogy Budapest tetszett neki a legjobban, szebb, mint Bécs, a fürdők verhetetlenek és a sok szerencsétlen amerikainak elképzelése sincs, hogy a Világ nem csak az USÁ-ból áll. Sőt!
Azt hittem Aiyi gyorsan fog elaludni, de vagy fél órát nyoszózott.
Szerda: Ma szörnyű elhatározásra jutottam! Az előző nap ismétlődött, szinte szó szerint, erről nincs nagyon mit írni. Mondjuk annyi, hogy Aiyi életében először úszott egyedül. Na nem tanult meg hirtelen úszni, hanem kapott Csillától egy nagyon jó szabású mentőmellényt, ami nem nagyon akadályozza a mozgásban, viszont éppen csak fent tartja a vízen. nagy nehezen sikerült rábeszélni, hogy engedjen el, próbálja ki milyen, ha egyedül lebeg. Hosszas rimánkodás után sikerült, azóta viszont nagyon élvezi a dolgot. Én is, bár volt egy kis baleset is, kicsit elmerült, ami nagyon váratlanul érte, meg is rémült rendesen, de pár perc múlva már minden a régi volt megint. most meg itt színez mellettem és meglepően vonalon belül tud maradni.
Minden esetre az látszik, hogy bicajozásra nem jut idő. Ezért kiagyaltam, ha 4:30-kor kelek, 5-kor indulok, akkor pont tudok menni egy 35 km-es kört és még visszaérek a futásra, amit Aiyival azért tudok teljesíteni. Szörnyű...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése